// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Talán furcsa lehet, hogy nem is érdeklődnek, milyen események következtében kerül egy idegen férfi a házukba, de máris köszönetet mondanak neki. Pedig nincs ebben semmi szokatlan, legalábbis számukra. Ha Dawn mellett egy ismeretlen bukkan fel, akkor csakis azért lehet, mert lányuk ismét bajba került és az a valaki segített rajta, akit most látnak. Igaz, haza eddig még sosem hozott senkit, de nyilvánvaló, hogy valami történt, ami miatt most itt állnak mind a ketten, bőrig ázva, egy halott sutával és egy aprócska gidával.*
-Nagyobb baja? Nem hiszem...
*Halkan sóhajt, szinte lemondóan, mint egy felcser, aki tudja a kezei közt vergődőről, hogy nincs már semmi esélye.
Amint a száraz ruhákat átadta, a gidát pedig magához vette, Ingara távozik is, a konyha felől fojtott beszéd zaja hallatszik. A ház ura és úrnője tárgyalnak valamit, jól ki lehet venni a női hangot, amely nagy hévvel hadarja a szavakat és a dörmögős férfi kurta válaszait és hümmögéseit. A következő, ami hallatszik, az a léptek zaja, és bár két pár láb dobbanását lehet elkülöníteni, mégis csak Ororn lép be. Nyilvánvaló, felesége még nem tudja, hogy áll az ismeretlen az öltözködésben, így kézenfekvő, hogy a férfi menjen elől, hiszen ha látna is valamit, ami női szemnek nem való, őt nem igazán érdekli.*
-Mióta ismerik egymást a lányommal? Tudja, a feleségem... vagyis én úgy gondolom, hogy ha a kezét szeretné, akkor azt tőlem kell kérnie.
*A hirtelen megakadást az ajtó irányából jövő kis krákogás töri meg, amire a nagydarab vadász gyorsan helyesbít, majd ha végzett a szerinte túl hosszúra eresztett mondandóval, óvatosan hátrasandít, majd szemeit az égnek emelve csóválja meg a fejét. Asszonyok...
Ezt követően Ingara is belép, arcán széles mosollyal, remélhetőleg eddigre a szerzetest már tényleg ruhák borítják.*
-No mondtam én, hogy jók lesznek! Igaz, egy kicsit lóg, de hát olyan sovány, szegényem... Eszik rendesen? Ororn, megmelegíted a pörköltet?
*A családfő láthatóan örül, hogy nem kell tovább "a kérők ellensége" típusú apát alakítania, hanem mehet a konyhába, hogy begyújtson. A nő, ha észre is veszi a korábbi kelletlenség lerázását, nem mutatja, hanem az egyik puha karosszékbe nyomja a vendéget és egy kisebb törölközővel mögé lép, szinte ösztönös mozdulattal kezdi el az ezüst tincsekről leitatni a vizet.*
-Tudja, nagyon meglepődtünk, az én Napsugaram nem szokott ilyet csinálni. Mármint persze, értem én, hogy beért abba a korba, amikor elkezd érdeklődni a férfiak után, de hogy csak így, mindenféle előzetes felkészítés nélkül...
*Hirtelen abbamaradnak a ritmikus mozdulatok, amivel a férfit szárítgatta és elé penderülve kapja el a tenyerét, úgy meredve rá, mintha életében most először látna ilyet.*
-Óh, elnézést, én nem tudtam, azt hittem... Ororn, hiszen ennek a fiúnak nem is a mi kicsikénkre fáj a foga!
//Istálló//
*Hol találhatna jobb menedéket, ha nem idekint, Lupo oldalán?*
-El sem hiszem, hogy kérdezhetett ilyet! Hiszen tudhatná, hogy ha hallottam volna felőle bármit azóta, akkor már elmeséltem volna! Bezzeg erre már nem tudja használni a tehetségét, hogy is tudná! Túl egyszerű lenne az élet...
*Dúl-fúl, a rongyot, amivel áttörölte kedvence szőrét, mérgesen hajítja a földre. Annyira mérges akar lenni, tombolni, de lelke mélyén érzi, hogy talán anyja jobban rátapintott a lényegre, mint szerette volna. Keze önkéntelenül siklik a combjára, a nadrág alatt jól ki tudja tapintani a kötést, ami a farkas okozta sebet rejti.
Annyira el van foglalva ezzel, hogy nem is veszi észre a közeledőt, csak amikor az megszólal. halkan felsikkantva pördül meg, ösztönösen oldalához kapva, amin még ott húzódik a vadászkés. Szerencse, hogy a szavak értelme előbb jut el hozzá, mint hogy valóban cselekvésre szánja el magát, így aztán csak gyorsan megtörli arcát, mielőtt karjai ernyedten hullanának a teste mellé. Könnyen hihető, hogy víztől csöpögő hajából került pár csepp az arcára, azokat tüntette el egyetlen mozdulattal.*
-Nem, azóta már semmi bajom.
*Lehet valami egyszerre igaz és hamis? Hiszen a szó szoros értelmében véve a fejével tényleg nincs azóta sem semmi problémája.*
-Mit keresel erre?
*Próbál nagyon érdeklődő és kedves lenni, valahogy elfelejteni, mi minden történt ma.*