// Ábrándos éjjel //
*Bárminek is szánta ezt az előtte álló fruska, csak hümmögve grimaszol. Egyértelmű, hogy nem válik túlzottan kedvére az ilyen megjegyzés. Való igaz, nem ejtették a fejére, ezért is puhatolózik még mindig. A halandók között is vannak olyan kivételes személyiségűek, akiknek gondolkodásmódja már-már majdnem vetekszik az övékével, és mivel neki sosem volt célja egy fajtársát sem felkutatni itt, nem volt szüksége bárkit is ezzel gyanúsítani.
Ha valóban úgy van, ahogy azt itt ez a hóhajú leányzó bizonygatni próbálja ennyire bízva a saját erejében, akkor ennek az egyednek mindenképp rendelkeznie kell a telepátia képességével, máskülönben kizárt, hogy felismerje, főleg nem első látásból. A fegyverére sem lehet az ilyet fogni, nincs az az idióta, aki egy fekete penge miatt rámutatna, hogy eredar. A kardját pedig még nem volt szerencséje a másiknak látni, így csak ez lehet a magyarázat. Ez az, amiért az előbbi gondolatát kimondottan neki címezte. Bár az reakció nélkül maradt, de meg is lepődött volna, ha máris felfedte volna magát teljesen, ezzel véget is vetve a saját kis mókájának.*
~A halálnak sem kell a telepátia! De, legalább ő látszólag jól szórakozik.~ *Sóhajt fel egykedvűen. Úgysem kíván több mindent megjegyezni neki, csak az ékszereiről hintett el egy kósza megjegyzést, innentől fogva őt speciel már nem érdekli a telepátia.
Csak egy pillanatig emeli elé a szigonyt, hogy megtorpanjon a lány, és már húzza is vissza. Arra viszont nem számít, hogy a lány hirtelen meggondolja magát, és nem fog továbbmenni.*
- Csak tudni kell, hogy hogyan tedd Számodra érdekessé. *Fűzi hozzá. Ezt a szót, hogy unalom, hát ezt ő is jól ismeri, de ha van valami olyan, amin jól el lehet szórakozni, akkor máris sokkal tűrhetőbb az aktuális esemény. Még ha ez mások kárára is megy.
A kérdésre nem szándékozik válaszolni, ami azt követi, és a szende mosolyt meg már túlságosan is erőltetettnek találja. Szinte sugárzik ebből a hóhajú hárpiából, hogy nagyon is nyeregben érzi most magát. Talán csak mert magánál érzi a helyzeti előnyt, hogy őt megérezte, de ha ez a helyzet, akkor kissé indokolatlannak tartja ezt a magabiztosságot. Akárhogy is nézi, még mindig nála vannak fegyverek, tehát a mérleg inkább az ő irányába billen.
Akár több, akár kevesebb ideje van ezen a síkon mint ő, akkor is túl hamar elárulta magát ez a lány. A vicc csak az, hogy talán ez mentette meg attól, hogy ő rárontson, összetévesztve egy nagyszájú emberfruskával.*
- Ne szívd mellre, de nem engednélek a házam közelébe. Még legalábbis. *Mosolyog rá szélesen, kissé nagyképű mosollyal. Ő ugyan itt még nem tett nagyon semmit, de jól tudja, hogy milyen hírük van, és azt is, hogy milyen jó móka lehet a távolból végignézni egy üldözéses vagy szembesítő jelenetet, neki meg semmi kedve a városőrökkel szórakozni. Arról nem is beszélve, hogy ha egy csak pár perce ismert fajtársát engedi az otthona közelébe, az oly mértékű felelőtlenség, hogy az már egyenlő az ostobasággal. Ő meg nyugodtan akar aludni.* De szívesen megiszom veled valamit az egyik fogadóban. Vagy a fürdőben. Habár… Az előbbihez lehet át kellene öltöznöd. Így túl elegáns lennél oda. *Néz végig rajta még mindig magabiztos mosollyal. Mindkét lehetőség viszonylag elfogadhatóbb és biztonságosabb lehetőségnek hangzik mint nála, vagy tovább itt a kíváncsi őrök füle hallatára tovább beszélgetni esetleg olyan mederbe terelve a témát, ami nem kimondottan halandó füleknek való.*