Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 188 (3741. - 3760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

3760. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 21:55:31
 ÚJ
>Arten Frei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Bloss//

*Valóban, Arten is elítél mindent, amivel ártatlanoknak ártani lehet. Arra tette fel életét, hogy megakadályozza ezeket a gaztetteket. Azonban, lehet, hogy igazságérzetét már túlságosan is eltúlozza és ez fogja egyszer a halálba vinni. De mégis, szíve mélyén úgy van vele, hogyha az igazságért kell meghalnia, akkor kacagva sétál át a szellemek világába. Kissé meglepi a lány ártatlan jelleme, de ad szavakat meglepődésének. Úgy gondolja, hogy majd a további beszélgetések mellett kiderül, milyen is is a hölgy valójában.* ~Nem szabad első pillantás alapján ítélni! Már megtanulhattad volna!~ *Szidja meg magát egy picit gondolatban, de közben végig a lányon tartja a szemét. Le sem tudná venni, még, ha akarná sem. Akármennyire is jó emberismerőnek tartja magát, nem veszi észre a bús gondolatokat a lány arcán, szerencsére. Jobb neki, ha úgy érzi, partnere boldog. Az öröm mindig jobb mint a szomorúság, ezért is van az, hogy Arten nagyon ritkán szomorkodik. Mikor Bloss megdicséri szorgalmát, biccent egyet.*
-Hát igen, igyekszik az ember, hogy felérjen a legjobbakig! *Magának nagyon boldog, hogy efféle pozitív megjegyzést kapott. Sokat jelentenek neki még az efféle idegenek szavai is. Mikor kiderül, hogy elfogja a meghívást a lányt, összecsapja tenyerét a hír hallatán, majd megsimogatja Bloss buksiját, mintha csak egy kiskölyök volna.*
-Örülök, hogy így döntöttél! Jó kislány!
*Vigyorog a másikra. Ha már ő kérte, hogy tegeződjenek, úgyis fog vele viselkedni, ahogyan azt jónak látja. És most, a legközvetlenebb viszonyt látja jónak.*

3759. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 21:38:50
 ÚJ
>Kabena Bloss Bistoll avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arten//

- Ezt én is elmondhatnám Önnek. De még mindig sok a gonosztevő. Lopnak, csalnak. Legrosszabb esetben gyilkolnak is.
* Csóválja meg a fejét. Mindig becsületre és tisztességre nevelték, így ellenzi az ilyen cselekdeteket. Nyilván a másik is így van vele. A lovagoknak minden ilyesmit el kell ítélniük, hisz ettől lesz meg bennük a bizonyos "nemes jellem". A kuncogásra elmosolyodik. Az ember pillantása kissé zavarba ejtő, de felnevet a kijelentéste.*
- Én voltam a szerencsés, hogy ott lehettem és lehetőséget kaptam.
* Ezt viszont már komolyan mondja. Nem érez magában elég erőt ahhoz, hogy arról is beszéljen, hogy a családnak már csak egy tagja van életben. Hiába térne vissza, valószínűleg csak a tűz után megmaradt romokat találná, de ezeket a keserű gondolatokat próbálja elfeledni, nincs értelme bánkódni, mert nem változtat semmin.*
- Akkor a szorgalma tiszteletre méltó.
* Jegyzi meg elismerően. Egy pillanatra elgondolkodik, hogy rászóljon Artenre, de magában vállat von. *
- Nem utasítom vissza a meghívást. De... Nem lenne egyszerűbb, ha tegeződnénk, nem kell a kisasszony megszólítás.
* Mondja ő is széles mosollyal.*

3758. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 21:12:48
 ÚJ
>Arten Frei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Bloss//

*Nagyon örül annak, amit hall.* ~Tehét, még nem veszett oda teljesen a lovagiasság, szerencsére!~ *Igazából, már kezdett kételkedni, hogy mások megsegítése, felkarolása már kiveszett a városból. Mindenfelé csak a korrupciót és a kizsákmányolást látta Artheniorban, így nagy boldogságra ad okot neki, hogy egy ilyen teremtéssel találkozhat. Ennek hangot is ad természetesen.*
-Hálásak lehetnek a városlakók, hogy egy ilyen lovag vigyáz rájuk, mint Kegyed! *Egy pillanatra egy kacsintást is észrevehet a lány, ha nagyon figyel, de ez a gesztus könnyen elveszhet, hiszen a lány belekezd a mesélésbe, ezzel pedig gyorsan magára tereli a férfi figyelmét. Arten figyeli a lány szemét, és ajkait, ahogyan mozognak, miközben előadja életének rövid történetét, ezzel segítve Artennek, hogy megértse, hogyan is lett lovag az elf leányzóból.* ~Érdekes történeted van, nem mindennapi!~ *Mosolyog magában, de még nem beszél. Türelmesen végighallgat minden egyes mondatot, de nem bírja ki, hogy egy apró kuncogást meg ne ejtsen, mikor elmondja, hogy egyedüli lány volt a sok lovag között. Miután egy kis komolyságot erőltet magára, nem sok sikerrel, tekintetével végigméri a lány teljes testét. Minden egyes pontját végigfürkészi szemeivel, majd bólint egyet.*
-Hát, mindenesetre szerencsések lehettek azok a lovagifjoncok, ha minden nap Hölgyem társaságát élvezhették! *Valóban kellemes lehet igazi rendházban tanulni egy ilyen kisasszony mellett. Arten is szívesen élt volna át olyan napokat, mint amit gondolatai szerint a fiúk átéltek Blossal.*
-Ezeket én is mind megtanultam, habár én önszorgalomból könyvekből avagy vándorlás alatt, megtapasztalva! Nem volt szerencsém egy rendházhoz!
*Leveszi páncélkesztyűjét kezéről, mert kezdi érezni, hogy bemerevednek ujjai lassan a kevés mozgástól. A fémkesztyűt elrakja a nyeregtáskába, majd kiropogtatja ujjait és visszaül a lány mellé. Ráteszi tenyerét Bloss combjára, hogy ott pihentesse tovább. Ha látszik a hölgyön, hogy ez zavarja, azonnal elkapja a kezét és bocsánatkérően néz rá. Ha nem, akkor otthagyja.*
-Netalántán van valami terve is a közeljövőre, vagy meginvitálhatom egy pohárra? *Természetesen egy italra gondol, de nem tudja, mit iszik a lány, ezért jobbnak gondolta így megemlíteni.*
-Nos, Bloss kisasszony? *Hatalmas vigyor szökik arcára, úgy gondolja, hogy erre lehetetlenség nemet mondani.*

3757. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 20:49:13
 ÚJ
>Kabena Bloss Bistoll avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arten Frei//

- Ez igazán szép dolog, most ha úgy vesszük én is csak megyek, tapasztalok, de persze, ha egy lovag lát valakit, akinek segítségre van szüksége, akkor nem mehet el mellette szó nélkül.
* Valóban, volt rá példa, hogy segíthetett így másokon, s szereti ezt, de úgy érzi, hogy jó lenne tartozni valahová. Régen volt egy hely, ahol barátai voltak, nevelték, de most úgy érzi egyedül van. Hiába kapaszkodna az emlékekbe, az csak illúzió lenne, ami előbb-utóbb szertefoszlik. Kezét nyújtja a lovag felé, s ezután helyet foglal. Valóban hivatásához hűen viselkedik a férfi, udvarias, kedves segítőkész és harcedzettnek is tűnik. Ő is a másik szemébe néz, hisz bemutatkozásnál úgy illik.*
- Nagyon örvendek, az én nevem Kabena Bloss Bistol, szólítson Blossnak.
* Mondja ismét egy kedves mosoly kíséretében.*
- Nem vagyok meglepve a csodálkozásán, sokan reagálnak így, akik megtudják, hogy mi az én hivatásom. Jogosan, ez tény. Nemigen akadtam még össze más női lovagokkal én magam sem.
* Ahogy a történet mesélésébe belekezd, hangjában egy kis szomorúság csendül, hisz az ő története ott kezdődik, ahol jó nevelői élete nemrég túl korai véget ért.*
- Emberek között nőttem fel. Még egész kicsi gyermekként találtak a közeli nemesi család lovagjai, akik nem hagytak ott, hanem magukkal vittek a ház urához és úrnőjéhez, akik miután idősebb lettem tanítatni kezdtek. Lovagnak neveltek, ott is én voltam az egyetlen lány.
* A nemesi család egyik gyermeke szintén nőnemű volt, de őt nem erre oktatták.*
- Tanultam írni, olvasni. Verseket írni, no meg harcolni. Szerettem azt, amit csinálok, aztán elkerültem onnan. Még megéltem egyet, s mást, de így lettem az, aki vagyok.
* Örül, hogy így alakult élete, nem tudja magát elképzelni egy nemesi házban üldögélni és csak ábrándozni. Persze gondolatai így is gyakran elkalandoznak, de nem védtelen, s a maga ura, nem függ másoktól, hisz most magányos.*

3756. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 19:31:35
 ÚJ
>Arten Frei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Kabena Bloss Bistoll//

*Mikor a lány neki adja gyönyörű, sokatmondó mosolyát, Arten azonnal, ugyanabban a pillanatban viszonozza a kedves gesztust, tehát mosolyra íveli ajkait. Ezután ki is derül, hogy valóban egy lovaggal van dolga. Ha nem is tartozik egy rendhez sem, azért mégiscsak jelent valami a lovagi lét. Vagyis, Arten így gondolja. Mikor a kérdés elhangzik, még mindig letörölhetetlen mosolyával az arcán válaszol a bájos teremtésnek, egy apró fejcsóválás után.*
-Nem, én amolyan szabadúszó vagyok! Megyek és amerre látok valakit, aki segítségre szorul, akkor annak szolgálatába állok, Hölgyem! *Igen, ennél szebben nem is tudta volna elmondani munkáját! Eléggé büszke is magára jóságos lelke miatt, így, ha lehet mosolya még nagyobbra szökik borostás arcán. Mielőtt a lány leülhetne, Arten feláll és nyújtja neki kezét, hogy a hölgy, sajátját belehelyezve, egy kézcsókot kaphasson a lovagtól. Ha ez is megtörténik, a padra mutat.*
-Persze, Kedves! Foglaljon helyet nyugodtan mellettem! Örömömre szolgálna!
*Ha a beszélgetőpartnere leült, ő is helyet foglal, természetesen csak azután, hogy megbizonyosodott arról, hogy a lány kényelmesen van. Tekintetét a másik íriszeibe fúrja. Szereti tartani a szemkontaktust mindenkivel, akivel szót vállt, hiszen így könnyebb olvasni az arcokról.*
-Becses nevem Arten Frei! *Itt szokta a többi lovag a nemesi házát, címeit, rangjait elmondani, de mivel neki ilyenje nincsen, így csak közölte a nevét, hogy partnere tudja őt azon szólítani. Kivárja, hogy a lány is elmondja sajátját, és csak azután folytatja a társalgást azzal, amit nagyon szeretne megtudni. Szinte furdalja oldalát a kíváncsiság. Miként lett lovag a lányból? Járt már sok helyen, de nagyon kevéssel találkozik, kik gyengébbik nem tagjai közül kerülnek ki és a lovagi pályát választják. Elf lovaghölggyel pedig egyszer sem találkozott élete során.*
-Ha nem túl nagy kérés, elmondaná, hogy mi késztet egy ilyen pompázatos hölgyeményt arra, hogy ezt a durva, erőszakot nem kímélő szakmát válassza? *Csillogó szemekkel várja a választ. Azonban hamarost pontosít, hiszen rájön, hogy akár sértő is lehetett, amit mondott a lánynak.*
-Persze, nem kételkedem erejében és kitartásában Hölgyemnek, csupán tudja, a megszokás, hogy férfiakat látok általában fémbe öltözve!

3755. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 19:04:27
 ÚJ
>Kabena Bloss Bistoll avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Arten Frei//

* Gondolataiból egy hang zökkenti ki. Egy férfi hangja. Először csak ránéz sárgás szemével, aztán mosolyogva bólint.*
- Lovag vagyok, de jelenleg nem rend tagja. És Ön?
* Érdeklődik, hisz a másik is vértet hord, ki lehet belőle nézni, hogy szintén lovag. Leszáll hátasáról. Ugyan nem ért még ki a negyedből, de ha beszélgethet valakivel, az már jó, hisz akkor nem járnak a fejében keserű gondolatok.*
- Nem baj, ha leülük?
* Amennyiben igenlő választ kap, akkor kissé fáradtan helyet foglal. Lovának a kantárszárát azonban tartja. Talán az ismeretlen sem siet sehová, akkor elbeszélgethetnek egy kicsit, igaz már kezd esteledni, de lóháton hamar elérhet a fogadóhoz.*

3754. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 17:10:22
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Ábrándos éjjel //

*Az eltévelyedett fajtárs magyarázata voltaképpen alátámasztja tudatlanságát, s egyúttal indokolttá teszi, hogy önnön magát is elmeháborodottnak nyilvánítsa – mint korábban tette Sotheenával, de nem.
~Mióta lettél te ilyen megértő? Nálad régebben nem járhatott itt, a negyedet pedig lám, elsőre is megtaláltad, nem úgy, mint ez.~
Már-már meglepi magát a hirtelen kélt együttérzéssel, mely bizonyosan hasonló helyzetük miatt támadhatott benne, ez viszont alapvetően nem változtat a tényen, hogy már most rettentően gyűlöli a szemközt álló fúriát. Indokok nélkül is képes haragot érezni mások iránt, de a következetlen, zavarodott viselkedésforma - melyet a nőszemély tanúsít -, végkép feldühíti. Elébb letegezi, aztán magázódik, mosolyog, nevetgél... Ha meg is játssza, egyszerűen idegesíti, pedig jómaga sem viseltetik másként a külvilág irányába. Talán a legjobban az bosszantja, hogy tudja, ez a lény is éppolyan, mint ő. Számító, a kínt és szenvedést szomjazó kíméletlen gyilkos, aki kényszeredetten raboskodik emberforma testben, s igazodik a külvilág kényes, gusztustalan igényeihez. Egy különbség azonban bizonyosan leledzik - melyre fogadni is merne -, az pedig nem más, minthogy ő élvezi eme igényeknek a kielégítését. Vagy inkább a színjátékot követő tápláló vacsorát, ez viszont már csak részlet kérdése...*
- Azt tartják, ez a legkisebb város mind közül, szerencsére nehéz igazán eltévedni. *Lágyan ívelt, telt ajkaira barátságos mosoly kucorodik a bizalomgerjesztő szavak nyomán, mindamellett is, hogy való énje ezt színtiszta gúnynak szánta, nem többnek.
Mindazonáltal drágakőként csillanó, szürkéskék lélektükrei az éjszaka sötétjét idéző szigony pengére révednek, melyet az idegen nőszemély nem rest „egyszerű” jelzővel illetni. Kedve támadna felkacagni a gondolatra; vajh’ a városőröknek is ezt fogja mondani? Azonban újfent visszafogja őszinte megnyilvánulását, s helyébe lassan eltávolodik Sotheenától, majd kimért, kecses léptekkel megindul körötte. Korallszín, lágy esésű ruhája finom fodrozódással követi a bájos teremtés könnyed csípőmozdulatait, csuklóin pedig olykor össze összekoccannak a cifra kacskaringókkal díszített aranykarkötők. Ezüstszín haja hullámozva libben meg a gyöngéd, esti szellőben, s bár lomha keselyűként kőröző mivolta gyanakvást kelthet, arcán még mindég a kisleányos báj ékeskedik.*
- A nemesek utcáit őrök védik, és bár igazad van, előbb gondolnának téged gaztevőnek, hölgyem. Inkább félnék a lelepleződéstől. *Lélektükreit fokozatosan emeli a nő arcának magasságába, legutóbbi megjegyzésénél pedig mintha olajzöld méreg keveredne a szürkés íriszekbe, s mintha pupillája is macskaszerű, vágott formát öltene... Nem több ez, mint egy aprócska villanás, és igazán dönteni is nehéz a valóságosságáról, feltéve, ha szemtanúja volt egyáltalán bárki is.
Képtelen volt megállni, hogy kicsit ne zavarja meg a fajtárs magabiztosságát, egyszerűen nem bírta volna, hogy egy ilyen kivételes helyzetbe ne csepegtessen némi izgalmat. Meglehet, a nő nem volt elég figyelmes, s lemaradt a röpke bemutatóról, ám ha szerencséje is volt hozzá most ott motoszkálhat benne a gondolat, hogy mégis miféléből való a „gazdag poronty”? Íriszeinek alapos megfigyeléséhez túl villanásszerű volt a momentum, s hát a feltételezés is oly ingatag volna, miszerint ő egy eredar - bár túlontúl nagy magabiztossága árulkodó lehet... Netalántán érdekesebb módja lenne a bemutatónak, ha gondolatainak révén szólalna meg, ám mindennek megvan a maga ideje...*
- Ne haragudj, hogy így körbe járlak, de olyan különös a kinézeted. Akár az éjszaka maga, koromszín szemek, hozzá igazodó fegyverzet s ruházat. Harcos vagy netán, hölgyem? *Érdeklődik ártatlan semmiségekről - mintha a korábbi közjáték meg se történt volna -, miközben végül ismét Sotheena előtt állapodik meg, bár jó néhány lépéssel távolabbról.*

A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.13 17:18:52

3753. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 16:27:50
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

*Még egy kis ideig fekszik puha ágyában, majd úgy dönt, hogy elmegy. Azt, hogy hova azt ő sem tudja, hiszen azért a Mágustoronyba még nem mehet. Az két hosszú nap, ha gyorsak vagyunk másfél-egy, de valahova azért mégiscsak el kell menni. Egy biccentés után kimegy a házból és körülnéz. ~Arra a szegénynegyed... nem érdemes arra menni. Arra a templom... most voltam arra... arra a piactér. ~ Ezen elgondolkodik, de végül mégis az utolsó lehetséges (és számára értelmes) útirány mellett dönt. A barakk felé kezd el mozogni. ~Barakk. Igen, ott már voltam egyszer-kétszer, de azért az nem sok. Mostanában nem voltam, megnézem mi van ott. ~ mosolyodik el magában és megindul kicsit az átlagosnál (saját mércével nézve) lassabban, ami másoknak átlagos. Nézi útközben a házakat, mivel nincs ennél sokkal jobb elfoglaltás itt a gazdagnegyeden... De van. Néhány csinos lány is megfordul itt a hozzájuk illően szép házak között. Omon rájukmosolyog, majd továbbmegy. Azút mellett egy öregasszonyt is meglát, aki koldul. Elgondolkodik, hogy vajon a városőrök őt is megverik-e és elzavarják úgy, mint a több koldust, vagy egy ilyen idős hölggyel azért kivételt tesznek. ~Ha megverik, akkor nem hiszem, hogy valaha is feláll a szerencsétlen. ~ Végül úgy dönt, hogy szól a nőnek, amely láthatóan nem túl gazdag, hogy menjen innen, ha teheti. ~Bármit kitudnék nézni ezekből a városőrökből. ~ Tudja, hogy vannak becsületes őrök is, amelyek legfeljebb hasonolóan, mint Omon csak szólnának a nőnek, sőt még akik akár adnának is neki némi pénzt, de közel sem az összes... Sokan csak szórakozásból elzavarnák innen. A nő elmegy, mintha parancsot kapott volna. Omon meghúzza vállát. ~Úgytűnik ő is tudja, hogy bajba kerülhet. Pedig aranyat is adtam volna neki. ~ Erre megint meghúzza vállát és továbbsétál. Most már csak a kúriák maradtak látványosságnak. ~Ez is több a semminél. ~ mosolyodik el magában az elf és tovább nézegeti a házakat. Hamarosan belép a barakkba is, ahol edzhet végre... ~Talán fejlődök is... Úgyértem láthatóan, mivel fejlődni ígyis-úgyis fejlődök. ~ gondolja magában mosolyogva és kinyitja a kissé nyekergő kaput, hogy bejusson a barakkba, ahol lehetőség szerint gyakorlófegyverre vált és már edz is... *

3752. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 16:06:35
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Már talán dél körül lehet, mikor végez az edzéssel. A gazdagnegyed tágas utcái csak úgy nyüzögnek. ~Vagy szerencse, vagy balszerencse. ~ gondolja magában, mikor ismét arra gondol, hogy lopni kéne. Talán az őrökkel teli előkelők negyedében mégis a balszerencsére van több esély, ezért elindul a piactér felé. ~Amúgy is ott van étel is bizonyára. Ezeknek meg csak pénzük van. ~ Szélsebesen indul el a piactér felé, hogy valami harapnivalót kerítsen magának. Talán sokan érdekesnek találják, hogyígy rohan, de nem szabad már rohanni se ezen a helyen? Végül mikor már oda ér lassít tempóján,hogy ne legyen feltűnő ás kiszemeli azt, amit megszeretne kapni... *


3751. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 15:50:27
 ÚJ
>Arten Frei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Kabena Bloss Bistoll//

*Mivel Arten előző küldetése végül is sikertelenséggel zárult, kissé szomorúan ballag a városban. El sem hiszi, hogy nem csaptak le a banditákra akkor az erdőben, de azt is tudja, hogyha megtették volna, akkor biztosan ők húzzák a rövidebbet. A sötételf és ő is meghalt volna.* ~Talán jobb ez így!~ *Elmélkedik magában, miközben járja a gazdagnegyed macskaköveit, hangos csörömpölés közepette. Most hosszú, fekete haja csapzottan, izzadságtól nedvesen tapad páncéljára, sisakja pedig hóna alatt pihen. Arten még mindig úgy érzi, hogy nem ide való ebbe a városrészbe. Hiába tanulta meg könyvekből a lovagi erényeket, hiába tanult meg verselni, énekelni, mégis, szíve mélyén egy molnár gyermeke, aki a földekre való. De az az élet sem teljesen kerek számára. Középút pedig a kettő között nincsen, így hát marad a pusztán lovagi lét számára. Lova most is ott léptet mellette, nemrég hozta ki az istállóból. Az erdei kalandjára nem vihette magával, hiszen csak útban lett volna nekik. Lassít léptein, hiszen a testén lévő páncélok súlyát elég nehéz volt idáig elcipelni. Kezd fáradni és ezt érzi minden tagjában. Lábai, mintha csak maguk is fémből volnának, olyan nehezek most. Szerencsére fegyverét cipeli jó társa, hátasa, így annak a súlyát most nem kell szenvednie. Mikor már úgy érzi, kénytelen lesz megpihenni, lerakja magát egy padra, hangos zörgés kíséretében, ami nem egy szempár figyelmét vonhatja magára, de talán nem olyan szokatlan egy lovag jelenléte a városban. Habár Arten nem sokkal találkozott, mióta idejött, biztos benne, hogy azért egy ilyen nagy település büszkélkedhet nehéz-páncélosokkal is. Miután helyét elfoglalta, közelebb vonja magához jószágát és belenyúl a nyeregtáskába, ahonnan két színes szövetet vesz elő. Egyikkel arcát kezdi el törölgetni, hogy lemossa kissé magáról az út porát és a nedvességet, mint a tűző nap okozott, másikkal pedig páncélját kezdi el megtisztítani. Néhol már folt lett a csillogó fémen. Nem is csoda, hiszen azért egy erdei út sok viszontagsággal jár. Miközben a kosztól szabadítja magát, nem rest körülnézni sem, hátha akad valaki, vagy valami, akin segíthet. Igaz, inkább a szegények közt szoktak akadni olyanok, akikhez nem ér el az igazság ökle, most mégis itt van, hátha valaki segítségre szorul. De nem. A városőrség jól végzi munkáját, mindenütt béke honol, még szeme ellát. Azonban van valami, amin megakad a szeme. Egy elf lány, ki hozzá hasonlóan lovagi öltözékbe bújtatta testét. Megkapó látvány, azt meg kell hagyni.* ~Egy lovagina volna, mit látnak szemeim?~ *Ámuldozik magában, és miután első csodálkozáson túljutott, meg is szólítja a hölgyet.*
-Szemeim, tán a melegtől é forróságtól káprázhatnak, vagy hölgyem tényleg egy nemes lovagrend tagja?
*Persze lehet az is, hogy csak egy zsoldossal van dolga Artennek, de úgy véli, a lánynak mégis más a kiállása, mintha csak pusztán harcos volna.*


3750. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 14:11:54
 ÚJ
>Kabena Bloss Bistoll avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

* Morux végül elmegy, egyedül marad, s csak kóborol a Gazdagnegyedben. Fényűzés, pompa... De ezek szerint ez sem véd meg, ha valaki az életére tör egy mit sem sejtő családnak. Valaki elárulta őket... Milyen lehetett nekik, mikor szembenéztek a támadóval? Megbíztak benne, ha a szolgálók közül volt. Fiatalok voltak még mind, életerősek, s még nem most kellett volna, hogy idejüknek vége legyen. Mért lett ez így? Jók voltak, s becsületes úton szerezték vagyonukat, így belül is gazdagok maradtak, mert távol állt tőlük a csalás. A lovagok, akik tőlük léptek ki a nagy világba, mind sokra vitték, s ekkor Bloss eldönti, hogy vele sem lesz ez másképp.
Már nyugszik le a nap, s nem szeretne itt lenni, mire a hold veszi át helyét. Talán az erdőbe megy, ami veszélyes, de a természetben mindig tudott feledni. De vajon most is ezt akarja tenni? Vagy inkább hagyja, hogy gondolatai arra kalandozzanak, amerre akarnak, mert most úgy érzi nem tud uralokdni érzései felett. De így is igyekszik. Patakokban hullana könnye, de nem viselkedhet így, egy lovag semmiképp. Példát kell mutatnia, s a gyengeség nem tartozik ide véleménye szerint. Megy előre, hogy eljusson valahova... Talán már nem is az erdő csendjét keresi. Ahogy halad előre, mintha kicsit könnyebb lenne ólom súlyú lelke is, szabadul a bánattól, hisz már úgy sem segíthet. Csak saját magán. Nem is siránkozik, előre néz, a szebb és boldogabb jövő felé.*

A hozzászólás írója (Kabena Bloss Bistoll) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.13 14:14:17

3749. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-13 00:47:29
 ÚJ
>Sotheena Smaechit Driagont avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Ábrándos éjjel //

*Lépteit még halkabbra veszi, hogy ne keltsenek zajt. Lassan már a saját járásának neszei is kezdik idegesíteni az éjszakai csendben.
Ahogy közeledik, egyre tisztábban mérheti fel, hogy kivel is van dolga. Minden ízében egy törékeny kis gazdag csemetének látszik. Egy szokatlanul óvatlan kis gazdag fruska, akinek valamiért most az éjszaka közepén támadt mehetnékje.
Ahogy közelít a lány felé, az nem fordul el, nem próbál elszaladni. Ez viszonylag megnyugtató tényező, azonban kérdéseket is von maga után, amik a lény fejében fogalmazódnak meg, és a kelleténél több lehetséges válasz párosul hozzájuk.
A kérdésére kapott válasz nem kis elégedettséggel tölti el. A házakból egyértelmű volt, hogy a környék egyre tisztább, és igényesebb, de ezeknél a városoknál sose lehet tudni biztosan.*
- Valóban? Akkor ezek szerint jó irányba jöttem. *És ezzel meg is van az a kis pozitív érzés, ami elegendő ahhoz, hogy minden különösebb probléma nélkül hitelesen egy kis zavart, halk nevetésféleséget megejtsen, illően cseresznyeszín ajkai elé emelve a szabad kezét.* Elnézést, tudja elég rég jártam már ebben a városban, de köszönöm a segítséget. *Fogalma sincs, hogy vajon miért, de úgy tűnik a száj jártatása, és barátságos mosoly általában tökéletesen beválik mindenkinél. Legalábbis a zavartságon kívül semmiféle félelmet nem érez a lány irányából, ami ugyan kissé meglepő, elvégre ennek az érzésnek még csak a csírája sem volt érezhető mikor a felé tartott. Az előző férfi felől már akkor áradt a finom félelem, mikor felfedezte a kezében a fegyvert, de e felől a kis gazdag poronty felől viszont egyáltalán semmi. A szemét is hiába kapja el az ő feneketlen feketéitől, ismét nincs egy leheletnyi félelem sem. Pedig a nem evilági szemek általában meghozzák a kívánt eredményt. Talán túlságosan is bevált a mosolygás…
Már indulna is tovább a köszönetmondás után, mikor egy újabb meglepő dolog megállítja a mozdulatát. A lány elmosolyodik a fegyvere láttán.*
~Mióta érdekelhetik vajon az elkényeztetett kis gazdag lánykákat a fegyverek?~ *Lehet tanul harcot, vagy csak valami olyan fordult meg a kobakjában, amitől nála valószínűleg minden piros fény kigyúlna.
És félelem még mindig semmi.
A kérdést hallva követi a lány tekintetét a szigonyra, majd vissza rá.*
- Csak egy egyszerű szigony. *Mondjuk pont, hogy egyszerűnek nem mondaná, és ezt a fekete pengéje is bizonyítja, de más különlegességet nem igen lehet rajta még pluszban felfedezni. Főleg nem egy ilyen kései órán a sötétben.
És látszólag a kimért magázódás is eddig tartott, ami a gazdagok körében többször még akár a családtagok között is elvárt dolog szokott lenni.* Megnyugtató, ha a kezemben van. Tudod, sok veszélyes alak kószál idekint ilyen kései órákon. Meggondolatlan dolog fegyvertelenül kószálni. *Az eddigi barátságos mosoly kissé sejtelmessé válik. Minek magázza a lányt, ha már ő is elvetette, ráadásul így első ránézésre fiatalabbnak is látszik nála. Nem szánja kioktatásnak amit mondott, még úgy igazán figyelmeztetésnek sem, pusztán egy szimpla megjegyzés a részéről. Ettől függetlenül ilyen ruhában, és ékszerekkel, látható védelem sehol... Mint egy mozgó céltábla.
Ha meg ezt úgy értelmezné a lány, hogy ő akarná kirabolni, csak nyugodtan, úgyis kezdi már zavarni, hogy még egy aprócska félelmet sem mutat a lány annak ellenére, hogy ennyire védtelennek tűnik. Persze nem láthat a ruhája alá, attól még, hogy szabad szemmel nem látja, tarthat magánál a lány veszély esetére valamiféle fegyvert.*

3748. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-12 22:30:11
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Ábrándos éjjel //

*Egy idő után már nem is a házakat kémleli a fagyos gleccserek kristálytisztaságát idéző lélektükreivel, annál inkább elgondolkodva süllyeszti tekintetét a macskaköves, precízen megszerkesztett útra.
~Semmi zene...~
Hiába próbál az esetleges muzsikaszóra koncentrálni, amaz sehonnét nem szólal fel, lassacskán pedig kezdi elveszíteni a türelmét. Volt egy idő, amikor a gazdagnegyed előkelő forgatagának részese lehetett, azonban az már oly rég esett, hogy azóta teljesen megváltozott a piperkőcök kicsiny szentélyének látványa. Nem csoda hát, hogy képtelen kiigazodni a kacskaringós utcák végeláthatatlan sokaságán, s szerencsétlenségére még egy őr sem halad szemközt, akitől megérdeklődhetné azt a fránya összejövetelt.
Mielőtt azonban még túltenghetne benne a hirtelen kélt harag, furcsa érzés lopódzik a bensőjébe. Rég nem találkozott már ezzel a jelenséggel, s most egyszeriben azt sem tudja, igazak-e az amolyan női intuíciók, csak épp eredar formát öltötten. Szürkéskék lélektükreit fel is emeli az útról, és a távolban megpillantja egy ismeretlen nő sziluettjét, kezében nem épp aprócska fegyverrel. Vajmi botfélének tűnik a végén cifra pengével, netalán szigony, már ahogyan ekkora távolságból ezt meg lehet állapítani. Azonban sokat nem kell várni a bizonyossághoz, a nő mintha egyenest felé indulna a maga kimért, számító lépteivel...
~Nocsak.~
Ha nem épp a csinos kishölgy ártatlan lelkivilágát óhajtaná idézni, most bizony engedné, hogy ajkai sokat sejtető, cinikus ívvel görbüljenek felfelé, így viszont meghagyja magában az izgatott érzést, mely fajtársának jelenléte nyomán férkőzött a tudatába. Nem hitte volna, hogy a mai, holdvilággal ékesített éjjelen efféle szórakozásnak lehet majd részese, most azonban olybá tűnik, bizony jobb elfoglaltsága kélt a denevérek óráira, mint az a semmirekellő bál. Talán drága bátyja is megérti majd a szende Elenith balgaságát, amúgy sem tűnt oly fontosnak ama tanácsos, aki után esedékes lett volna érdeklődnie.
Közben az idegen fúria is megállapodik előtte - elállva céltalan bóklászásának útját -, majd mint holmi elmehibbant kérdez rá a nyilvánvalóra. Mellette a meleg, bizalomgerjesztő mosoly, csakugyan el kell gondolkodnia Dayriának a megérzéseit illetően - már ami az ismeretlen eredar valóját illeti -, azonban hiába, amazok sosem hazudnak. Akár eltöprenghetne azon is, hogy a nő pusztán oly gyakorlott, és olyan jól kiismerte magát az ostoba emberek világában, hogy egy kis szórakozás reményében még a szintjükre is lesüllyedne, ám ősi nyelvükkel díszített szigonyát mutogatva boldog boldogtalannak bizony nem tűnik túl megfontolt egyednek.
~Bizonyosan még fiatal a drága...~
Persze ez csupán az itteni létre értendő, mert hát hogy igaz otthonukban mióta tengette az életét a gonosz lélek, még csak megközelítőleg sem tudná megsaccolni.
Mindenesetre vegyes érzelmeihez jól illik a megilletődött, gyámoltalan pillantás, ahogy feltekint a nálánál magasabb nőszemélyre, egyelőre nem fenyegeti a lebukás veszélye.*
- Jó estét... Épp a gazdagnegyedben vagyunk, hölgyem. *Feleli csöndes, óvatoskodó hangon, amint szemérmesen oldalvást pillant - mintegy szabadulni akarva az ónixszín lélektükrök kíméletlen vizslatásától -, s alaposabban szemügyre veszi a másik kezében hetykén tartott fegyvert. Dús ajkaira közben bájos, zavart mosoly költözik, mintha a nő mimikájával, gesztusaival próbálna élni, hogy szimpátiát keltsen, s saját életét biztonságban tudhassa. Érthető reakció volna egy védtelen emberi lénytől, a földöntúli szépséggel megáldott porhüvelyben lappangó létformának viszont kitűnő alkalom ez a benne örvénylő izgatottságának leplezésére.*
- Érdekes fegyvered van... Még nem láttam ehhez hasonlót. *Jegyzi meg finomkodó érdeklődéssel, amint kifejező lélektükreit visszaemeli a koromfeketékre, hogy amazok láthassák; a leánynak nincsen takargatni valója.
~Ha valóban fiatal még itt, akkor nincs mitől tartani. Balga szuka, járkál itt ezzel a barbár fegyverrel, akár a homlokára is írhatná, miből való a lelke, hátha levadássza vajmi nagyérdemű, önjelölt igazságosztó...~
Ritka az a momentum, ha elméjében nem épp zsörtölődő gondolatok vernek éket, s ez most sincsen másképpen. Mindenről megvan a véleménye a világban, bár ez nem is oly meglepő, ha valaki majd’ ezer éve tengődik a létnek ezen síkján. Kész csoda, hogy még nem őrült bele, ám vajmi különös oknál fogva ő még élvezi is eme dimenzió nyújtotta lehetőségeket, élvezeteket, persze ez sem volt mindig így, azonban az már egy másik történet.*

A hozzászólás írója (Dayria Yoleath Valurien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.12 22:35:55

3747. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-12 20:11:22
 ÚJ
>Sotheena Smaechit Driagont avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Ábrándos éjjel //

*Hangos léptek kopogása zavarja meg a város éjszakai csendjét, ahogy egy férfi hátra-hátra nézve siet végig az egyik utcán. Nem sokkal mögötte egy sötét alak képe kezd kibontakozni, már jóval halkabb, és kényelmesebb léptekkel haladva a látszólag rémült férfi után.
Végül megtorpan, hagyja hadd tűnjön el az idegen szeme elől. Csak értetlenül bámul utána. Nem mintha nem élvezte volna a félelmét, ezért is követte őt idáig. Ezt a félelmet viszont indokolatlannak találja, hiszen még meg sem szólította. Pedig most kivételesen tényleg csak útbaigazítást akart volna kérni. Talán nem kellett volna a kezében tartania a szigonyát mikor elindult felé…
Erre csak megvonja a vállát, majd egy ügyes csuklómozdulattal megpörgeti a fegyvert a kezében. Csak azért, mert egy gyáva féreg frászt kapott attól, hogy a kezében látta még nem fogja eltenni. Még csak nem is tartotta fenyegetően, csak szimplán leengedve maga mellett az oldalánál.
Nagyjából tudja merre ment a férfi, de helyette inkább egyszerűen csak továbbhalad egy nagy sóhaj kíséretében arra, amerre visz az út. Lassan már nem annyira romlott a környék, a lerobbant épületek helyét elfogadhatóbb házak kezdik átvenni. Normálisabb, nagyobb, szebb házak.*
~Van egy olyan érzésem, hogy jó irányba haladok.~ *Az elégedettségtől vonásai még inkább kisimulnak. Már csak egy ismerős utcát kell találnia, és onnantól kezdve már maga is fogja tudni, hogy merre kell mennie.
Ónixszín lélektükrei házról házra ugrálnak, magában megpróbálva felidézni azt a néhány napot, amit több évvel ezelőtt ebben a városban töltött, amíg a ház vételének és berendezésének ügyeivel foglalkozott.
Tekintete egyszer csak megakad egy alakon a távolba. Még így messziről is tisztán látszik, milyen ruhakölteményben is van a lány.*
~Egy fiatal lány…hát ez nagyszerű!~ *Nem tud elnyomni egy kis fintort a felfedezésével egy időben. Ez a kis csitri talán még sikongatni is elkezd, felrázva vele az egész várost ha meglátja a kezében a fegyverét. Végül is lényegtelen, ebben a szerelésben úgyse juthat túl messzire, ha meg kinyitja a száját, lesz mivel betapassza. Ez utóbbira remélhetőleg nem kerül sor, mert a sikítás nem kívánt kíváncsiskodó tekinteteket vonhat maga után.
Nyugodt tempóban indul felé, felkészülve az azonnali ugrásra, ha netalán a lány el akarna futni.*
~Mennyi baj van ezekkel! Még egy kérdésért is meg kell szenvedni velük.~ *Finom, kimért léptekkel halad. Ha minden simán megy, akkor csak előtte megtorpan, ha viszont a lány már meg is fordult, hogy megpróbálja lehagyni, akkor amint beéri, megragadja a vállát, hogy megállítva maga felé fordíthassa.*
- Jó estét! Ne haragudj, de meg tudnád mondani, hogy jó helyen járok? Erre találom a gazdagnegyedet? *Mosolyog rá melegen, ezzel remélhetőleg megelőzve a lány bármiféle kitörését, de ha netalán mégis elkezdene kiabálni a semmiért, úgy éljen kever egy kis vöröset a szép kis öltözékébe. Azt akár garantálhatja is, hogy a korall mellé remekül fog passzolni a vérszín.
Így közelebbről megnézve a lány nem kimondottan hétköznapi jelenség. Egész viselete azonnal Wegtorent juttatja eszébe. Ékszerei még csak mai daraboknak sem tűnnek. Hasonlóak azokhoz, amikből néhány példány a saját készletét is ékesíti.
A válaszra várva feneketlen koromfekete lélektükreivel közben szakadatlan a lány szürkéskékjeit figyeli. Bár ez általában pont, hogy megijeszti az embereket ilyen közelségben, mégis az esetek többségében így sokkal könnyebb meglátnia vagy megéreznie a másikban uralkodó érzéseket.*

3746. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-12 15:12:54
 ÚJ
>Dayria Yoleath Valurien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Ábrándos éjjel //

*Akár egy sötét, milliónyi aprócska gyémánttal díszített báli ruha, úgy ékeskedik az éjjeli égbolt leplének megannyi, tüneményes csillagával. A hold épp hogy csak váltakozott szerelmesével, máris bágyadt szomorúsággal érintgeti a gazdagnegyed pompázatos épületeit, s az utcákon egy magányosan tengődő leány hamvas bőrét egyaránt. Ezüstszőke haját ragyogással öltöztetik a sápatag fények, éppúgy szürkéskék lélektükrei is inkább közösködnek az éji asszony tündöklésével, semmint hogy megbúvjanak amannak káprázatos mivolta mellett. Mintha csak ő volna az égitest maga, termékeny, azonban ártatlan hajadon képében tetszeleg, amint enyhe ajakpírral rózsásított ajkai résnyire nyílanak, gyámoltalan tekintete pedig hol jobbra, hol balra fordul a kihaltnak tűnő kúriák kecses alakjai között. Ámde gondolatai már kevésbé tükrözik egy szűzies leány érzelmi világát, már-már csoda, hogy néma zsörtölődése nem ül ki az arcára.
~Hol van már az a mocskos porfészek? Még, hogy bál... A drága Elenith-et felültethetitek, de hogy tőlem mit kaptok...~
Csak nem bírja egy bosszankodó fintor nélkül, amúgy is, ki láthatná meg a lelketlen utcák labirintusában? Voltaképpen bárki, szóval egy pillanatra megáll, s igyekvően rendezi ama bájos vonásokat, majd ha már akadt egy kis ideje, mást is megigazít magán. Elébb a nyakához nyúl s megbizonyosodik, a wegtoreni korallszín kelméből készített ruhaköltemény kellő biztossággal ölelkezik a testével, majd lábain kisimítja a leheletfinom anyagot, mely máskülönben fodrozódva követi a lény kecses, macskaszerű lépteit.
Maga az öltözék is a perzselő város falai közül való azon időkből, mikor még ott tengette felhőtlen mindennapjait. Igényeit szolgák lesték, míg földöntúli szépségét gazdag nemes urak vágyták, ajándékos ládikákkal járultak elé, hogy a kegyeibe férkőzhessenek egy jövőbeli frigy ábrándos reményében. Persze hiábavaló volt minden fáradalmuk, a démoni Dayria még szórakozásból sem adta volna a kezét vajmi piperkőc kereskedőnek, sem a sivatagos pusztaságban élő barbártörzsek fejének...
Ellenben az általuk kínált ékszereket még most is büszkén hordja, épp, mint a karjain ékeskedő aranykarpereceket, amelyek tökéletes kiegészítői a nyárias hangulatú ruhának. Egy könnyed bálhoz épp megfelelő a kinézete, legalábbis neki meggyőződése, ám ha ki is lógna a tömegből, édesgető pillantása, nőies alakja s legvégül ártatlan mosolya bárki fejéből elűzné a kételkedő gondolatokat.
~Már csak meg kellene találni a helyszínt.~
A kellemes emlékek nyomán kisimult vonásai visszarendeződnek az eltévelyedett leány ábrázatának megfelelően, tüdejéből pedig egy gyors mozzanattal préselődik ki a levegő, amint visszatér megszokott szerepéhez. Újfent útnak indul a lelketlen utcák valamelyikén, s hallására kíván támaszkodni, hátha a kellemes muzsika elkalauzolja az állítólagos bál helyszínére, ahol vajmi tanácsos ügyében kellene kémkednie.*

3745. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-11 23:17:13
 ÚJ
>Eidan Loawyr avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// Kósza álmok //

*Való igaz, a Loawyr ifjú éppoly kényes, mint egy macska, s bár szobája rendezetlen készteti szégyenkezésre a Párducot, azért a küllemében nem lehet senkinek kivetnivalója. Arra mindig is ügyelt, s eme gondterhes időkben sem hajlandó lemondani a kellemes fürdőiről vagy épp a tükör előtt való tollászkodásáról, máskülönben hogyan fedezné fel, ha macskaszerűen kecses s karcsú testére felkúszna néhány oda nem illő kiló? Bizony, kellemetlen lenne, mindazonáltal ilyesfajta problémákkal nem kell küzdenie, ellenben a napok óta fejében dédelgetett ábránddal, miszerint nem hogy összeköti a kellemest a hasznossal, hanem még atyja tanításait is kamatoztatja. Meglehet, túl nagy fába vágja a fejszéjét, azonban ha a vándortáncos melléáll, akkor nem fog félni megvalósítani az ötletet, ehhez viszont nem ártana elébb felvázolnia neki.*
- Egy kupa bor rendel... *Szórakozott félmosolyra húzza kívánatosan telt ajkait, mialatt kitölti maguknak a vörös nedűt. Ha valamit elsajátított a Merillel való barátságból az bizonyosan a felszabadultság, mellyel csupán keveseket szokása megörvendeztetni, a kurtizánnal viszont nem esik nehezére olykor-olykor elhinteni pár komolytalan megjegyzést. Kölcsönösen kedvező és érdekfeszítő kapcsolat alakult ki közöttük, mindezek ellenére sem játszott még el a gondolattal, milyen lenne, ha a lány a párjává válna.
~Ugyan már~
Csupán irigylésre méltó önuralmának köszönheti, hogy nem bukik elő belőle egy cinikus kacaj, na nem mintha a táncos személyével volna problémája. Való igaz, ha egyszer mindenáron házasságra kellene adnia a fejét, akkor egy ilyen nőszemélyt választana maga mellé, mindenesetre amíg nem tartanak tőrt a szívéhez, ő ugyan nem fogja igába hajtani a fejét. Legszívesebben megpofozgatná az arcát, hogy elűzze a helyzethez nem illő gondolatait, de az azt követő magyarázkodás még kellemetlenebb volna, így szimplán visszafordul a lányhoz és az ágyhoz lépve átnyújtja neki a kupát.*
- Parancsolj *Amint az egyik keze felszabadul, ő is elhelyezkedik Merillel szemben, s hát nem is ő volna ha rideg kőként csillanó smaragdjait nem futtatná végig a vándortáncos kívánatos combjain, majd felfelé a mellkasán, ahol a megszokott, telt látvány fogadja.
Kedve támadna végignyalni az ajkain, mindenesetre most félreteszi a pajzán ábrándokat jelző mozdulatait, s kizárólag a fő témára koncentrál. Hamarost meg is találja tekintetével a lány mogyoróbarna íriszeit, és azokat figyelve hallgatja a rövid elbeszélést.*
- Nos, nemrégiben én is találkoztam valakivel, egy vörös veszedelemmel. Szintén a bordélyt illetően, munkaügyben. Mit is mondhatnék, sokat beszéltünk, aztán meg egyszeriben csak el kellett mennie, hátrahagyva ezt a remek vállalkozást. *Meséli, majd egy kis szünetet tartván kortyol egyet az édeskés vörösborból.* Őszintén szólva felkeltette az érdeklődésem a munka is, viszont azóta már messzebb engedtem merészkedni a fantáziámat. Szeretném magam megvalósítani a vörös álom elképzelését, viszont egyedül biztosan nem menne. Mit gondolsz, kedved lenne létrehozni valami igazán egyedit? Csak mi ketten... *Íves ajkai sokat sejtető mosolyra húzódnak az ajánlat nyomán, persze hiába a lelkesedése – melynek csupán halovány nyomai érezhetőek -, meghagyja az időt és a lehetőséget Merilnek arra, hogy elébb felfogja, majd ízlelgesse a nem éppen elaprózott ötletet.*

3744. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-11 20:00:26
 ÚJ
>Meril Falasse avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Megfontolt

//Eidan Loawyr//

*Eidan érintése nyomán bizsergető forróság fut végig testén, vére tombol, ajkaira pedig elégedett mosoly fut fel, ahogy a férfiujjak simítása finoman érinti selyemköpenyét libabőréhez, melyet már nem is igazán érez. Kellően el van foglalva a fiú látványával ahhoz, hogy a külvilág eme szürke ábrándjait felejtve szikrázzon fel mélybarna szemtükre.
Halk kuncogással felel Eidan szavaira, ahogy kissé növelve köztük a távolságot, hátrébb lép, persze csak hogy utána átkarolhassa a fiú karját, és kettecskén folytassák az esti sétát. Egyre gyakrabban jár ezen a környéken, lassan már egészen hozzászokik az őrök látványához, kik már puszta kéjelgésből legeltetik csak rajta szemüket, fenyegetésnek már semmiképp sem tekintik, elvégre már megszokták látványát a Loawyr fiú oldalán. Az utóbbi napokban egyre több mindent tudtak meg egymásról, és bár kapcsolatuk azelőtt sem volt forró pillantásoktól mentes, mostanra már rejtett kacsintásokban, közös titkokban sem szenvednek hiányt. Merilnek néhányszor már volt szerencséje a fiú szüleihez, ahogy a cselédlánnyal is kellemesen elbeszélgetett egyszer, mialatt Eidan a fürdőben pihentette habtestét. Egyik imádott hobbija közé tartozik, hogy vicceket formáljon a fiú szépítkezési szokásait illetően, elvégre férfihoz mérten meglepően sok időt tölt el külsejével.
Puhán simítja hátra hajfonatát, kissé elkalandoztak gondolatai. Tekintetét érdeklődve emeli a fiú arcára, ki meglepően hallgatag sétájuk során, talán éppen úgy gondolataiba rejtőzik, mint a lány. Bár abban is van igazság, hogy inkább Meril az, ki általában elfecsegi az időt, míg a fiú festeget, dehát valamivel mégiscsak el kell foglalnia magát, mikor épp nem inzultálja némi szórakozásra a hűvös kis herceget. Mióta megismerték egymást, rengeteg időt töltenek együtt, épp ezért oly meglepő, hogy ennyi megbeszélnivalójuk volna... vajon miről akar hát beszámolni a fiú?
Mielőtt rákérdezhetne, már meg is érkeznek a Loawyr kúria ismerős falai közé, a hirtelen hőmérsékletváltozás azonnal vetkőzésre készteti a lányt. Természetesen azonban ennek is megadja a módját, a puha anyag először csak vállait hagyja fedetlenül, lassan simulva végig testén csúszik le a puha bőrről, már-már művészien hullva a padlóra, ahogy felérnek Eidan lakosztályába.*
- Semmiség. *Hárítja el a rendetlenséget illető zavart, a bor említésére azonban a telt ajkak finom mosolyra fordulnak, fejével aprót bólint, majd a fiú ágyán helyet foglalva szavakkal is megerősíti beleegyezését.* Lekötelezel.
*Combjait afféle berögződésként helyezi egymásra, és bár szívesen elfeküdne a puha paplanok közt, inkább nem teszi, elvégre hamarosan amúgy is el kéne szakadnia tőlük. A bók hallatán felnevet, majd átveszi a felé nyújtott poharat, aprót kortyolva az édes nedűből. Ajkai finoman válnak szét, ahogy elemeli őket a fémtől, arcán békés mosollyal figyeli a fiút.*
- Valóban. Egy különös férfi ajánlott munkát nekem egy bordélyban, és mivel meglehetősen illik hozzám a feladat, el is vállaltam. *Halk kuncogással folytatja, izgatottan pillant Eidan felé, valahogy gyanús, hogy evvel kezdte beszélgetésük fonalát.* Azóta viszont nem hallottam felőle. Talán mégsem sikerült megvalósítania tervét... Miért kérdezed?
*A mélybarna tekintetek kíváncsian fordulnak a Párduc felé, egyik csuklóján megtámaszkodva hajol közelebb a lány, hátha majd füleibe suttogja titkát.*

3743. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-11 12:02:37
 ÚJ
>Murbag Gholug avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Leszáll az éj, mire végez az edzéssel. Kimerülten csatolja fel a Barakk kijáratánál a fegyverét a hátára, majd lassú léptekkel halad arra, amerről érkezett. Csuklyáját a szemébe húzza, igyekszik a lehető leggyorsabban haladni.
A gyalogtúra pedig a kikötőbe lesz, mert arra még nem járt, pedig állítólag jó hely. A gazdagabb emberek lakhelyén alaposan megszaporázza a lépteit, nem áll szándékában túl sokáig itt maradni. Talán a tengernél akad valaki, akinek szüksége van egy zsoldosra, aki a legmocskosabb munkákat is elvállalja, ha éppen arra van szükség - meg persze, ha megfizetik rendesen.
Lándzsája most nincs nála, a lova oldalán pihen, ami pedig az istállóban teszi ugyanezt. Bár két fegyverrel nagyobb biztonságban érezné magát, egy ideje már forgatja a fejében, hogy elmegy innen egy kis időre és így gyorsabb a haladás.*

3742. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-11 11:00:59
 ÚJ
>Jorgew Odarth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

*Mivel elvesztette a két nőt egy idő után, ezért jött most vissza. ~Merre, merre? ~teszi fel magának a kérdést. Először arra gondol, hogy lopnia kéne. Éhes is és pénz is kéne neki. A tömeg előnyére válhat, ugyanakkor hátrány is lehet. Meg, ha meglátják az arcát... ~Most nem. ~ végül elindul egy olyan úton, melyet nem ismer, de már sokakat látott arra menni. ~Mi lehet arra? Talán valami érdekes. Bár... Ez a város... ~ nem szereti a várost, mert mindenhol hatalmas tömeg és mindenféle alakok. ~Vajon mi lehet a többi városban? ~ fut végig rajta a kérdés. Elgondolkodik... Talán más városban sokkal jobb dolga lenne. Elmosolyodik, majd miután kis időre megáll megy tovább. *

3741. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2014-08-10 22:33:20
 ÚJ
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

//Házban - alvás//

*Dél lehet. Esetleg dél múlt legfeljebb egy órával, de Omon elfáradt már ennyi idő alatt is. Nem csoda, hiszen a tanulás nem könnyű, főleg, ha valaki nincs még eléggé felkészülve. Most viszont Omon nem érez se fáradtság, se éhséget, se semmi egyebet. Szépen lassan átveszi az ébrenlét helyét az álom. Álom. Senki sem tudhatja, hogy mi az. Csak érezni lehet. És ha valaki érzi, akkor az alszik. Omon is éppen alszik és érdekeset álmodik.
Először egy tornyot lát. Hasonlít a Mágustoronyra, de mégis... Más. Nem düledeznek a falai és a sűrű futónövények is hiányoznak róla. A kép az egyik pillanatról a másikra eltűnik és kis késéssel megint ez jelenik meg. Csak most már sokkal inkább hasonlít a Mágustoronyra. Falait növények borítják. Végül ez is eltűnik. Nagy feketeség. Ilyenkor általában már nemsokára felébrednek az alvók, de újabb kép kerül szeme elé. Most minden el van pusztulva. Néhány ork fosztogató járja csak az épületet, mely mellett ég minden. A falai eldőlnek, aztán a föld elnyeli a hamvait is. ~Így pusztul el? ~ gondolja álmában. Látja saját magát is, ahogy épp a torkát metszik el. ~Nem szabad oda mennen... ~ kezd ideges lenni az álmotól, majd valahogy észreveszi a helyzetet. ~Ez egy álom. ~ ekkor újabb kép. Vagyis az eddigi,csak más szemszögből. Magát látja felülről. Látja, ahogyan homlokára csap és felkiált: *
- Hiszen csak álom! *ki tudja menyi ideig alszik, de ő legfeljebb 5 percnek eérzékeli. Ezután újra nagy feketeség... Majd nem jön több kép. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343