//Kora esti látogató//
* Az utolsó pillantását kintre veti, a jobb válla fölött néz el, csupán megszokásból, amíg az ajtóhoz ér, aztán íriszei, a barna ébenfát nézik, miközben kezével meg is tapintja. Hang nem hallatszik, csupán a puha ujjai tapadnak rá a faragott gyönyörű fára. Enyhén mattnak hat, legalábbis ő neki, az élénk színekbe burkolózó számára. Ahogy kinyújtja kezét felfedezhetővé válnak csuklójánál, a fehér tetoválások, miközben mellét is át át futják és itt ott nyakára is kapaszkodnak. Arcát most nem sminkelte ki komolyabban, csupán a megszokott két vágást próbálta eltüntetni orráról, homlokáról és szeme alól, több kevesebb sikerrel. De ez már napi rutinjának számít. Ahogy csodálja az ajtót, az kitárul előtte, és egy ízléses nőt vél felfedezni, vörös hajkoronájával harmóniában van szájának színe, és ruhája valamint szeme zöldjében könnyen elveszne a tapasztalatlan utazó. De ő nem, a köszöntésre, csupán megfogja a nő jobb kezét, amivel az ajtót vizsgálta, maga elé húzza, és meghajolva megcsókolja, hosszan. Majd eleresztve a hölgy kezét felegyenesedik és köszön. *
- Enyém a megtiszteltetés hölgyem.
* A pillanatnyi mosolyt, elkönyvelte egy miniatűr győzelemnek, ez az amire a nő vágyott, férfi test mégis egy gondos és rendezett formában. *
- Köszönöm az invitálást, * Mondja mikor belép és hallja maga mögött az ajtó enyhe csikordulását és a kilincs elengedését. Ezzel egy időben a nő felé fordul és elővesz indujjából valamit. * meg kell mondjam, hihetetlen gyönyörűen ír, nem véletlen hogy az írás minket tükröz. * Kinyújtja kezét a nő elé, két ujja közt tartja a papírt, és a feladó átveheti ha szeretné, a pecsét finoman van feltörve rajta, kettőbe, nem apró darabokra még látszódhat benne a minta. A levél szintúgy megőrizve, teljes érintetlenségben. Testhelyzete, hetyke, a botjára támaszkodik, és mivel felmérte az ajtóban tengerkék szemével a nőt, így most nincs szüksége hasonlóra, egyenesen és tisztán mered a zöld szempárra. Szinte mintha egy hüllőt nézne amint a napon csillog a bőre. A nő is gyönyörű szemekkel büszkélkedhet, sőt ugyan olyan gyönyörű mint ő, ez az este maga lehet a felüdülés a szürke hétköznapok vén és ráncos matrónáiból, és a házsártos kielégítetlen feleségekből. A gyertyának háttal áll, de neki nincs szüksége annyi fényre mint hölgyének, mivel mélységi, tisztán látja még a nő cipőjét is. *