//Szellemre vadászunk//
*Nos, úgy néz ki, mindenki megbékélt a helyzettel, sőt, már mindenki cselekedni is szeretne. Arkhemel ennek meglehetősen örül, elvégre akár pánikrohamot is kaphatott volna némelyikük, és megkísérelhetné feltépni a hintó ajtaját, miután az immáron bezárult... És valóban csak hárman vannak, no de azon is érdemes elgondolkodni, miért csak hárman?*
- Ezer arany *jegyzi meg komoly hangon végül a férfi kérdésére* Élve is és holtan is. Ez persze nyilván nem motiválja önöket arra, hogy élve kapják el, de ami azt illeti, erre konkrét utasítást nem kaptam a parancsnoktól. Szóval ha majd valaha eljön a pillanat, hogy úgy érzik, egy jól irányzott lövéssel véget vethetnek az egésznek, hát ne habozzanak elengedni a vesszőt. Bár ezt lehet a beszéd végén kéne ilyen bátorító szónak, de ugyan kinek van már arra szüksége? Az életüket kockáztatják, ahogyan mi is, és talán ártatlan emberek is elégnek ezen az oltáron - amolyan wegtoreni hasonlat, de értik, mit mondok -, és mindez értelmetlenül, ha nem találjuk meg, kapjuk el, vagy öljük meg ezt a Winelt. De mégis, sokkal többen halnak meg, ha nem teszünk semmit. Ennél több bátorító szót nem mondhatok *azzal visszatereli a szót a tényleges ötletelés témájához* Nos, vezető szerintem nem szükséges, hisz mindenkinek vannak nyilván ötletei, vagy legalábbis lesznek, ha ezt elmondom. Mert nem hiába most jöttünk. A parancsnok úr úgy véli, hogy Winelnek van egy beépített embere a nagytanácsban. Szerintem már a vég, ha a város félszáz legfontosabb személye közé egy ilyen alak cinkosa bejut, de... Gazdag nemesek nevében folyamatosan információt gyűjtött a tanács gyűléseiről, hogy ki volt jelen, és ki nem, aztán ezt összevetette olyan eseményekkel, melyekben később Winel keze nyomát vélték felfedezni, és amiről elvileg a jelenlévőkön kívül senki nem tudhatott. Végül hosszú hónapok kitartó munkájának hála ez a lista öt névre szűkült. Öt nemes, mindannyian a gazdagnegyedben, neveket egyelőre nem mondok. És márpedig ez beépülős műveletet sugalmaz, valamilyen módon mindannyiuk közelébe kell férkőznie valakinek, amíg ki nem derül, hogy melyikük a mi emberünk. *bár sok kérdés még nyitva marad, amit feltettek, viszont az önkéntes őrség feje nem tudott annyi irányba figyelni, hogy mindre választ adhasson, ha valaki a sajátját fontosnak ítéli meg, az úgyis meg fogja kérdezni újból, amire a mostani beszéd után beállt csend a tökéletes pillanat. Majd pedig ha ezen is túl vannak, akkor bizony következhet az öt személy.*
- Arst Reghul, a Reghul dinasztia harmadik nemzedékének talán utolsó tagja. Ember, a negyvenes évei környékén, és hiába hagy ott rengeteg aranyat kocsmákban és bordélyokban, mégis mindig van neki másnapra is. Felesége nincs, rokona se nagyon, tehát ha csak egy fattyat nem tud szerezni valahonnan, akkor bizony ez a dinasztia néhány évtizeden belül kihal. Bár ki tudja? Winel magyarázat lehetne a töméntelen pénzére, habár... a nemesi rang éppúgy. Regfild Kameltheim, nagyjából száz éves elf ifjú, tekintve, hogy elf, elég fiatalon lett a tanács tagja, na de a tanács nem válogathat, nem sok olyan elfet találnak a városban, akinek nemesi rangja és kúriája van, és valószínűleg nincs ellenére néhány facsoport eltüntetésének, noha mégse mondhatja senki, hogy az elfeket kizárták a kérdésből. Elég visszafogott életet él, nem nagyon mozdul ki otthonról, felesége, hozzátartozói nem ismertek, azonban érdekes módon a nagytanács üléseit sosem hagyta még ki, holott általában alig az illetők fele van ott egy ilyenen (aki ahogy ráér, elvégre mind gazdagok, hát megtehetik). Azonban érdekes módon, mintha a semmiből jelent volna meg egy évtizede a városban. Senki nem vonta kétségbe a nemesi a pénze, a kúriája, és az okmányai miatt, csakhogy... ennek a kúriának nyolc éve még nem volt gazdája, az ő okmányai szerint pedig már fél évszázada birtokolja a családja, előbb az apja, majd ő. Az apja persze már meghalt, így vele nem beszélhetjük ezt meg. És sajnos kézzelfogható bizonyítékunk arra sincs, hogy kúria nyolc éve még tulajdonos nélkül állt, csak szavak (olyan emberek szavai, akikben a parancsnok megbízik, azonban ez nem elég ugye). Persze lehet, hogy hazudnak, és a kúria valóban mindig az övék volt, sajnos a városi okmányok... elvesztek *ezt a szót megnyomja* A harmadik jelöltünk igen érdekes, Parment Jozlighan, egy mázlista. Az apja egy kereskedelmi 'csapatot' vezetett, ha úgy tetszik, más városokban élő nemesekkel kereskedett, és a nagytanács tagja volt. Majd úgy tűnt, a kereskedelem már nem nyereséges, és rövid úton a család az utcára kerül, ő azonban nem volt hajlandó változtatni semmin. Ha életben marad, a harmadik jelöltünk most bizonyára a szegénynegyedben koldul valahol. Csakhogy nagyon váratlanul az apja öngyilkos lett, és a bátyja vette át a kereskedelem irányítását, aki megmentette a családot az utcára kerüléstől, illetve fel is akarták venni a nagytanácsba, azonban haboztak. Azt hitték, ő kötötte fel az apját, és nem öngyilkos lett. Majd nagyjából egy év múlva a hintót, amelyen ez a férfi utazott Lihanechbe, banditák támadták meg, mindenkit megöltek, a pénzt elvitték. Ezután kizárásos alapon a kereskedelem Parment kezébe került, és akik eddig ódzkodtak a bátyjától, őt örömmel vették be a tanácsba. Elvégre nyilván az égi igazságszolgáltatás, hogy az apagyilkos meghalt, ők megmondták, milyen jó, hogy nem vették be, helyette most itt van a megbízható öccse. Ugye nem kell részleteznem az aggályaimat ezzel kapcsolatban? Mellesleg ő is ember, és ő is hamarosan eléri a negyvenet. És jöjjék a negyedik szerencsés jelöltünk, Vrontar Hajgenbah. Ahogyan a nevéből is sejthetik, törpe, és meg kell jegyeznem, korosodó törpe. Semmit nem tudunk, ami Winelhez köthetné, teljesen átlagos törpe módjára él, a bányászatból régebben meggazdagodott a családja, vettek itt egy kúriát, időközben a nemesi ranghoz is... hozzájutottak, Vrontar pedig most folytatja az életet, kocsmázik, törpékhez méltóan, van két gyermeke, talán érdekes lehet, hogy fél-törpék. Meglepő, tudom, de ember volt az asszonya, amíg élt, és ennek ellenére két gyereke is született. Egészen más értelemben mázlista, mint az előző úr. Szerintem ennek a törpének az összes bűne, hogy lelkiismeretesen eljárt minden gyűlésre azóta, hogy a parancsnok figyeli a dolgokat. és végül az utolsó, Rakhmeter Sende Diborme, egy ember, aki már a hatvanon is túl van, mégsem hajlandó még átadni a helyet a tanácsban a fiának. És régóta tag, így erőszakkal megfosztani sem akarják a címtől. Én azt mondom, élete végéig űzni fogja ezt a munkát. Már ha ezt munkának lehet nevezni... Igazából vicces, de róla sem lehet nagyon rosszat mondani, nem rendszeres látogatója kocsmáknak, vagy bordélyoknak, ugyanakkor előszeretettel hagyja el a kúriáját egy kis sétára, van, hogy saját maga megy le a piacra... egy szóval nem mindent a szolgálói csinálnak helyette. Nos ennyi. Szabad találgatni *jegyzi meg széles mosollyal a beszámoló végén az önkéntes őrség feje* Önök szerint milyen sorrendben kéne haladni? *abba bele se gondol, hogy esetleg egyszerre próbáljanak meg mind az ötüknek a közelébe férkőzni, elvégre talán kettő vagy legfeljebb három ilyen akció mehet egyszerre, de öt biztosan nem, elvégre összesen kilencen vannak.*
- Esetleg akad, aki válltig állítja, hogy valamelyiküknek a közelébe tudna férkőzni? *persze ez még csak ötletelés, a hadi terv majd az ötletek kombinálásából készül el.*