//Az Alrishulok tündöklése vagy alkonya//
*Kran rögtön igent mond, Kreagnek viszont nagyon nem fűlik hozzá a foga. A nyergen kapaszkodó kezeinek, a markolástól kifehéredett bütykeit vizsgálja, és így motyog valamit, ami se nem hangzik igennek, se nem hangzik nemnek.
Naruhil megpróbál a kezébe nyomni egy kulacsot, de nincs az a pénz, ígéret vagy ajándék, amiért cserébe az ifjú felhagyna a kapaszkodással, így csak a fejét rázza.
Felemeli a fejét, és a büszke, egyenes tartású Fronar után tekint. Kérdések százai tódulnak a nyelvére, és rá kell harapnia, hogy egyik se bukjon ki belőle. Végül úgy dönt kénytelen lesz mégis kérdéseket feltenni, hiszen az alapján amit eddig tud, akár a halálos ítéletét is aláírhatja azzal, hogy rábólint a Dalburnok segítésére.*
-Naruhil Úr! *Szól először bátortalanul, majd megtalálja a hangját. Halkan beszél, hogy a körülöttük lévők ne hallhassák szavait, s közben igyekszik lovát úgy irányítani, hogy ne maradjon le a nemestől, de át se tiporjon senki hátán.*
-Hogyan is esküdhetnék hűséget magának, mikor csak most csöppentem bele ezekbe a zavarba ejtő eseményekbe? Az apját börtönbe zárták valami el sem követett bűn miatt, a testvérét kitagadták, vagy valami ilyesmi, maga pedig átvette a ház irányítását, ráadásul itt vannak azok az Alrishulok, vagy kicsodák is. Mintha ismerősen csengene a nevük, de egyszerűen képtelen vagyok elhelyezni őket a családfák nagy térképén. A bátyámra bízta két halálraítélt őrizetét, hát hogyan bízhatnék én magában? Hogyan tegyem le a hűségesküt valakinek, akiről szinte semmit nem tudok? Kérem magyarázza el nekem mi történik jó uram, mert így vaktában senkit nem szolgálhatok, még akkor sem, ha olyan befolyásos úr, mint ön, én pedig csak egy kisnemes utódja vagyok. *Belefúrja tekintetét a másik szemébe, de mindez csak röpke másodpercig tart. A fiú fülig elvörösödik és lehajtja a fejét. Szégyelli magát bátyja pillantása miatt, de ha nem oszlatják el a kétségeit az egész üggyel kapcsolatban, akár a fejét is vehetik, ő aztán nem fog behódolni senkinek. Legalábbis egyelőre így vélekedik a helyzetről.*