//Nyárelői forgatag//
//Ther//
*Ismeri már a lovagi harcmodor ezen formáját is, többször volt már alkalma vándor életének köszönhetően, hogy ezt a stílust használó lényekkel találkozzon. Ha az emlékei nem csalják meg enyhén szólva bohókás elméjét, akkor valószínűleg volt alkalma meg is tapasztalnia hogy tud sajogni a törp hátsója ha egy jól képzett lovaggal kerül összetűzésbe. Jó, jó, igaz akkoriban még csak fiatal süldő volt a tapasztalt harcoshoz képest, de amikor arra az esetre visszagondol egyből enyhe görcsös fájdalom kezdi kínozni ülepét. A kisebb előadást sörös pofával, a szakálla alatt csámcsogva hallgatja végig Thertől, és hevesen rázza a fejét mikor végére érnek. Félreérthetetlen jelzés ez a lovagnak, hogy teljesen egyazon véleményen vannak.*
-Kétségkívűl veszélyes fegyver van az Ön kezében, mikor harcra kerül a sor.
*Elfintorodik, és az ismét sajgó hátsóját kezdi simogatni. ~Ejj, de nem szeretem én a lovagi fegyvereket!~ Kínjában röhöghetnékje támad, de kivételesen nem nyillik kacajra a szája, csak egy ingerült fújtatásra telik tőle.
Ez a frusztráló emlék egy ideig megpecsételi a jókedvét, de még egyet kortyolva a sörből hamar visszatér az az életvidám, szeleburdi törp akit a két új cimbora megismerhetett.
Mivel Ther megelőzte az aprónépség büszke képviselőjét, ami a táncot illeti, és rövid, de vaskos lábainak köszönhetően Aletai is lehagyja utoljára csatlakozik be a táncba, de talán a legnagyobb kedvvel. Markában egy helyes söröskorsóval, szakállán némi lecsorgó hófehér habbal hajol meg mélyen, szinte már orra esve a húsos hölgyemény előtt. Vicces látványt nyújthat így, mivel a lány szégyellős kuncogása a szakállas irányába szól. A halk hahota lejtése lejebb helyezkedik el, mint egy átlagos kisasszony nevetés, ez inkább olyan jó, vidékies, és mély hangszínre vall. Ami azt illeti a törp asszonyok is hasonló hanghordozással bírnak népük szép hazájában.
Galin nem habozik, és nem is az a szégyellős fajta. Azonnal belevág a lényegbe.*
-Drága hölgyem, megtisztelne egy tánccal?
*A copfos lány szelíden bólint, és mosolyodik el egyben. A törpünk ezt egy alaposan átgondolt igennek veszi, és már kapaszkodik is bele a párja derekába, hogy jól megforgassa, megtáncoltassa a következő pár percben. Bal mancsával a nő derekába, míg jobb tenyerével a korsóba kapaszkodik bele, miből olykor kicseppen néhány értékes korty a talajra. Annyira belemerül a mulatozásba, hogy még azt sem veszi észre, mikor Aletai úr távozik a köreikből, így árván, pár nélkül hagyva szegény lányt. Csak később, mikor hencegni szeretne tánctudásával veszi észre a fejleményeket.*
-Lovag uram, nem tudja hova tűnt a félvér? Az előbb még itt volt!