//Elválaszthatatlanok vagyunk - Orrden//
- Hát rendben.
*Egyezik bele egy bólintás kíséretében, hogy Orrden ne vegyen magához egy papírost sem. Ha ő úgy gondolja jónak, hogy maradéktalanul megbízik megfigyeléseiben és abban, hogy mindent megjegyzett, amit most le is írt, nincs oka kukacoskodni. Most nincs, pedig máskor, valaki mással szemben biztosan megtenné.*
- Ugyan már, neked is akadhat majd társad. Akár az, akihez épp kedved szottyan. Ahogy mondtam is, biztosan lesz kedvedre való lány itt, akinek kellemes lehet az ölelése...
*Csak ennyit fűz hozzá a komolytalanabbik témához, ami felmerül a megbeszélés közben, ám ezt ezúttal egy halvány mosollyal teszi. Könnyen viselkedik elutasítóan, hiszen a férfit már megnyerte magának, s a saját vére tartja majd mellette, amivel a vöröst kívánta "megfogni". Mert a vérpecsétes szerződést kötők, akik komolyan is veszik ezt... nos, azok komolyan veszik, s nem szegik meg. És egyébként is, másvalakin jár az esze folyamatosan, az ővele való egymásra gabalyodást igényelné mindenek fölött, s mióta így érez, úgy is sejti, hogy annak semmi egyéb üzekedés nem érhetne nyomába sem.
Elgondolkodik a fogadóféle nevét illető ötleten, elmélázását ajka elhúzása is jelzi, de a csupán pár másodperces, alig félperces őrlődés után beleegyezik a félvér által javasolt módosításba.*
- Rendben, legyen. Cégért még úgysem csináltattam. Így akkor már mindegy, mit fogok kérni. Talán majd épp valamelyik eléggé művészlelkű lányunktól vagy fiunktól. Az majd még talán dob is a munkamorálon, ha ők is hozzátehetnek valamit a hely csinosítgatásához. Hasonló apróságokat.
*Megvonja a vállát.*
- A pinty szép állat, és még énekesmadár is. És jól oda tud csípni, ha akar.
*Kuncog röviden.*
- Ez tényleg tetszik. Majd veszünk is egy-kettőt, el fognak férni itt kalitkában.
*A szobába érve hagy időt ismét, hogy Orrden szétnézzen, s be is mehessen, ha akar. Úgy tűnik azonban, hogy megelégszik a bepillantással is, ez ellen Rahil természetesen ismét csak nem emel szót. Elvégre lesz is ideje alaposan végignézni mindent, amint beköltözik.*
- A kacatok nem érdekelnek. Ez már a tiéd itt, a saját kis birtokod, azt hordasz ide, és azt teszel itt, amit csak jónak látsz, egy kitétellel: kárt ne tégy semmiben és senkiben. De azt hiszem, ez egyértelmű, külön kérés nélkül is.
*Ha ennél a szobánál végeztek, sorban végignyitja a többit is idefent, de egyik szobánál sem időz el a kilincs lenyomása és az ajtó belökése után, kivéve a folyosó végi könyvtárat.
Minden szoba berendezése hasonló, mindben ugyanúgy ruhásszekrény, komód, asztal, székek és egy ágy kapott helyet, csak a tárgyak és falak mintái, színezetei másak. Akad almazöld szoba fehér bútorzattal; égszínkék falú, ébenfa holmikkal; de ugyanígy vöröses falú is, ugyancsak vörösbarna bútorokkal.
Ha a félvér megérkezik mellé, a könyvtár ajtajába, ott a falak mentén is könyvesszekrényeket is láthat, s a szoba közepén is még három sor szekrénykét, melyek mind-mind teli vannak olvasni valókkal. Bőr és szövetkötéses csodákkal ugyanúgy, ahogy akad köztük faburkolatú is, vagy épp tekercsek. Vár is még itt, hátha ide azért beszabadulna a férfi, vetni pár pillantást arra, mennyi minden áll rendelkezésre.*