// Nyárelői forgatag //
// Bál - Rahil, Elwy //
*Őr a birtokra s vállalkozás, ezáltal sok teendő? Hihető. Teljesen hihető, hogy egy - talán - magányos hölgy egy ilyen bálon próbál kikapcsolódni, s elfeledni a sok munkát. Viszont... Rahil pontosan olyan hölgynek tűnik, aki ezt a sok papírmunkát s keresgélést mással végeztetné el. Eme gondolatának egy halovány kétkedő mosolyt meg is ereszt felé, persze szavakban nem fogalmazza meg a gondolatait, hiszen lehetséges, hogy téved, így mi értelme lenne elrontani az estét holmi vádaskodással? Legalábbis, igyekszik Mordach bemesélni ilyesmit magának, ahogy mindig is szokta. Ám valami mégis mindig ott motoszkál a fejében, valami alattomos gondolatokat súg neki, amely mindig elbizonytalanítja - bár eddig helyes irányba terelte, viszont a kétkedés minden dolog elején ott lappang benne, ahogy most is.
Az éjhölgy szavainak hallatán Mordachban egyből az merül fel, hogy ha nem is ért a mágiához, de többel tisztában van. Hiszen honnan tudná, hogy ki képes az alkalmazására, no meg az ismeretségre? Bár az elmondottak alapján nem a tanulás hajtja őket - még ha a vörös hajút talán valamilyen szinten igen -, ettől függetlenül még ugyanúgy bárki konyíthat hozzá, s felkeltheti az érdeklődését.*
- Tán érdekelt a mágiában? Csak csupán szimpátia?
*Teszi fel végül a kérdést Elwy felé, bár van egy olyan sejtése, hogy erre a kérdésére sem fog konkrét választ kapni, s ha kíváncsi, akkor küzdjön meg az információért! Aztán jön a kérdés, vagy inkább "követelés", hogy vajon miért is lehetnek itt, s miért társalognak épp Mordachkal. A Vörös nem épp olyan, ki minden gondolatát elrejtené, így hát gondolkodás nélkül kilöki a fejében kavargó gondolatokat.*
- Két sejtésem volt. Először is, csak Önökre kell nézni. *tárja szét kezeit* A hang, a megjelenés - szerintem tisztában vannak a külsejükkel nagyon is -, minden arra utalt, hogy szeretik vadászni az élvezeteket, főleg Kegyed. *pillant Rahil felé* A másik pedig, hogy a mágia vonzotta ide Önöket. Talán titkokat, talán tudást akarnak... Talán hatalmat... *mondja rejtélyesen, félmosollyal* Vagy tán tényleg csak két ártatlan hölgy, akik egy plusz társaságra vágynak?
*Utóbbit szinte költőien teszi fel, s karba teszi kezeit, kételkedve pillantva rájuk, elégedett mosollyal. Lehet, hogy egyik verziója sem igaz, viszont talán nem árt tesztelni, mondjuk a másodikat. Ehhez igazából nem is kell sok minden, csupán egy apró varázslat, s a gyanútlanul közeledő pincér, inas, vagy valami hasonló, aki egy kisebb méretű asztalt cipel a terem másik végére. Na, Mordachnak se kell több! Ahogy melléér, úgy csinál, mintha haját igazítaná meg, melyből egy tincs előre ugrott ingére. Teljesen gyanútlan mozdulat, mégis nagy tartalommal bír, hiszen ahogy az inas elhalad mellette az asztallal, Mordach karja, miközben hátradobja tincsét, átsuhan az asztalon! A két hölgyemény ezt jól láthatja, viszont a Vörös úgy csinál, mintha mi sem történt volna. Persze, miközben nézi őket, figyeli a reakciójukat is, hiszen akár a vonásokból is kiderülhet, hogy tényleg érdekeltek-e a mágiában. Pár pillanat múlva pedig már vesz is el egy újabb pohár bort, mintha tényleg tudatában sem lett volna annak, hogy jelenleg épp egy szellemalaknak mutatta be magát.*
- Tehát hölgyeim, jó helyen tapogatózok, vagy esetleg találgassak még?
*Kérdi sejtelmesen, s reméli, hogy végre kibökik - vagy legalábbis utalnak arra -, hogy mi céljuk is van pontosan. Túlságosan sokáig nem akarja húzni a Vörös a dolgot, bár tény, hogy tetszik neki ez a titokzatosság...*
A varázsló egy Holdfényalak nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására derengőn ragyogó ezüstös fénytesté alakulva közlekedhet, élettelen anyagokon is áthatolva (ajtók, falak). Hatása maximum 2 körig tart. A varázshasználó a használat ideje alatt ugyanúgy sebezhető.