//Nyárelői forgatag//
//Bál - Elwy, Mordach//
*Megmosolyogja a férfi szavait, bár kevésbé illemből, mint inkább az afölött érzett öröm miatt, hogy ismét sikert könyvelhet el. Bár egyáltalán nem kételkedik tehetségében, mely a fejek egész könnyed elcsavarásában egyébként korántsem merül ki; azért valahogy mindig kimondottan örül annak, ha be is bizonyosodik, mekkora szakértője az ilyen sunyiságoknak.
Bólint is egy aprót, mintha csak megköszönné, hogy a vörös a köreibe fogadja őket, s megvárja, hogy Elwyrien is valóban csatlakozzon hozzájuk. Kezét is nyújtja Mordach felé, hogy az csókkal illethesse, bármekkora felszínes, badar szokásnak tartja ezt is egyébként. Viszont sok helyütt szokás így, s ha azt akarja mutatni, hogy ilyen körökbe való, akkor muszáj úgy tegyen, mintha ez így is lenne- muszáj az ő buta szabályaik szerint játszania a szerepet.
Mivel továbbra is úgy tűnik, hogy Elwyrien nem akarja jártatni a száját, s rá hagyja inkább ezt a részt, bemutatja saját magukat is. Az viszont csak természetes, hogy ugyanúgy, ahogy az őröknek sem adta ki egyikük nevét sem, úgy a vörösnek sem teszi. Viszont, ahogy a férfi is csak egy fél névre szorítkozik, ugyanúgy ő sem töri magát azon, hogy kettőt-kettőt találjon ki maguknak. Illetve... egyáltalán nem töri magát semmin. Ahhoz már azért elég jártas a szinte folyamatos hazudozásban, hogy ne feledje el egykönnyen, hogy percekkel, vagy esetleg egy-két órával azelőtt épp kinek mondta magát - s persze ezúttal Elwyrient.*
- Théannira... és Yüsmene.
*Mutat először a mélységire, majd magára egy-egy finom, óvatos mozdulattal, mint aki jobban ismeri az illemet, mint amennyire önelégült - ám ez legkevésbé sincs így, erőnek ereje kell hozzá, hogy tartsa magát az ilyen ósdi formalitásokhoz.*
- Örvendünk a szerencsének, Mordach. Azt hiszem, maradhatnánk ennél a megnevezésnél, hiszen a "vörös" valamilyen formán mindhármunkra igaz.
*Vérszín ajkai félmosoly formáját öltik ezúttal, ám emögött csupa csúf, önző gondolatok lapulnak - főként a hajuk színét illető jelző miatt.*
~Hogy lehet ennyire büszke rá, hogy még erre hivatkozva szólíttatná meg magát is? Hogy lehet ennyire... olyan, mint én?~
*Még jó, hogy a férfi nem lát a fejébe, a benne kavargó gondolatai hűen tükrözhetnék indulatait, amik ha azt nem is árulnák el, hogy nem evilági teremtmény, arról biztosan tanúskodnának, hogy elméje nincs annyira rendben, mint ahogy az kívülről látszik.*
- És azt hiszem, a tánctól is eltekintenénk, ha nem sértjük meg vele. Akadt belőle részünk azért, s semély szerint már fájlalom a lábaim kissé. Viszont, a találkozásra...
*Emeli meg kissé poharát, mintha afféle köszöntőt mondana, s ha a másik kettő -vagy legalábbis a férfi- is hasonlóképp tesz, akkor kortyol is egy aprót.*
- Nem tudom, Théa hogy érzi, de személy szerint inkább csak egy kis társalgásra gondoltam, amivel az időt múlathatnánk. Úgyis későre jár, lassan talán már hajnalodik is... Azt viszont, azt hiszem, nyugodtan állíthatom mindkettőnk nevében, hogy nem lenne ellenünkre valamivel jobban is... megismerni Önt.
*Végigméri a férfit tetőtől talpig, ügyet sem vetve rá, hogy egész feltűnően teszi ezt.*
- Elvégre az ilyen helyekre azért is jár az ember, hogy megismerjen másokat... Többek között..
*Egy valamivel szemtelenebb mosoly után aztán abba is hagyja a beszédet, hogy ne csak ő jártassa a száját - még így se, hogy jóformán kettő helyett beszél.*