// Nyárelői forgatag //
// Bál - Moon //
- Igen, a barlangok veszélyesek... *mosolyodik el végül* S tessék, mégis visszatértem egy időre oda, mikor tanítottam a mélységi ifjoncokat. Attól függetlenül, hogy az a hely okozta a "vesztem", egész jól éreztem magam ott.
*Bólogat határozottan, s ha tehetné, még most is visszamenne oda, persze az egyelőre nem ilyen egyszerű. Ez nem úgy megy, hogy hasraütésre eldönti, hogy a holnapi napon neki vág a mélységnek. Ide kell felszerelés, s idő a felkészülésre, no meg nem ártana tudniuk sem, hogy menne Mordach.*
- Látod, épp ez az... Hogy könnyű felismerni, s még ennek ellenére sem találkoztam olyannal, aki ismerne, pedig már hosszú évek óta járom a világot. *fájó pont lehet ez, ám mégis közömbösség látszik az arcán* Ám én úgy tartom, hogy ha a Sors úgy akarja, akkor úgyis meg fogom tudni azt, amit meg kell. Talán szörnyű dolgok történtek régen, melyek jobb, ha a homályba vannak veszve...
*Mondja valami sejtelmes, szokatlan sötétséggel, holott arcán még mindig ott lapul a Moon felé mutatott mosoly, ám most talán más színben mutatkozik az meg. Sajnos a tények azok tények, s biztos benne, hogy azok a sötét gondolatok, melyek néha eluralkodnak rajta, azok pont, hogy a múltjában gyökereznek.*
- Rendben, akkor az utolsó napsugarakkal fogok érkezni magam is, s addig eldöntheted, hol szeretnél tanulni. Részemről még a kúria is rendben van.
*Biztatóan rápillant, hiszen a kúriát pont, hogy kihagyta a felsorolásból, holott lehet, hogy a hazai terep sokkal jobban kedvezne a hölgyeménynek.
Moon következő mondatán viszont felvonja egyik szemöldökét, s összeszűkített szemekkel, tettetett féltékenységgel pillant vissza rá. Persze, eközben magában aljas húzásra készül! Egyik kezét hátrateszi, s ujjának hegyében megjelenik egy apró, ezüstös kígyó, mely észrevétlenül kúszik át Moon hátára, majd eltűnik hajában - ilyet kreálva sokkal erősebb lehet az illúzió. Magában közben mormol egy igét, melyet az éjhölgy jól ismerhet már... Csak most nem lejtik a táncot szenvedélyesen Mordachkal, hanem a helyszín, s a férfi is más: most a mutatványossal táncol egy kihalt, mocsaras területen, mindenhol kígyók, békák csúsznak, miközben a férfi erősen szorítja kezét, esetlenkedik, rálép a lábára, s kellemetlen szagával próbál csókokat hinteni Moon nyakára. Az illúzió természetesen hamar véget ér, s ha visszapillant Mordachra, akkor amaz köhint egyet, de az önelégült vigyort képtelen lemosni arcáról.*
- Khm... Nos, talán így táncol.
*Néz le bocsánatkérő vigyorral, majd elvesz egy mellette haladó pincértől egy kis pohár minőségi bort, melyet legurít torkán. A mutatványos kacsás trükkjénél szíve szerint felemelte volna a lábát, majd nagyot lépett volna az állatra - pontosabban az illúzióra -, ám még mielőtt kinézik itt vélt állatkínzásért, ezért inkább csak nem mozdul, s az a hatás jön, amit várt. Bár nem éppen feltűnő, sőt, alig lehet észrevenni, de áthalad a Vörös lábán, mint egy szellem. Gúnyosan el is mosolyodik, ám nem célja elrontani a mulatságot, így csak karba tett kezekkel figyeli tovább az illetőt. A következő mondatán viszont kicsit ráncolni kezdi a férfi a szemöldökét - ajánlja neki, hogy az a "máshonnan" ne illetlen helyet jelentsen Moonon, mert akkor kénytelen lesz ő is bevetni olyan varázslatot, melynek nem éppen örülne a bűvész... Ám szerencsére ilyen nem történik, bár azt nem tudja, hogy az éjhölgy hogy reagál a pókra, de van olyan sejtése, hogy tetszik neki majd a mutatvány. Mikor hozzá lép oda végül, a Vörös széttárja kezeit gúnyos mosollyal, mintha csak azt sugallná felé, hogy "Gyerünk, nyűgözz le!" S meg is érkezik a szívéből kitépődő vörös kendő, melyet egy biccentéssel "vesz át". *
- Igen, még akár meg is gazdagodhat! Csak vigyázzon, egyesek nem kezelik ilyen jól az ilyen kis trükköket...
*Kacsint vissza rá sejtelmesen, majd a mutatványos hamarosan el is tűnik. Az eközbeni procedúra már hidegen hagyja Mordachot, így egy pillanatra körbetekint a teremben. Hamar megpillantja azt a vörös hajú hölgyet, kit már többször látott a mai napon. Valamiért még mindig Eris jut róla eszébe, persze tudja jól, hogy az a hölgyemény jóval alacsonyabb, s az arca is más. De valahogy mégis ott van a hasonlóság... Ezen morfondírozva végül vérszín szemeit rászegezi, odabiccent neki s a mellette álló éjhölgynek egy félmosollyal, majd végül visszafordul Moon felé.*
- Látod, hamarosan még te is tudnál ilyeneket csinálni. Bár illúzió volt az egész, ám az egyik részét meg lehetett volna oldani illúzió nélkül is. *ekkor kicsit közelebb hajol* Most nem mutatnám meg itt helyben, de a Holddal képes lehetsz egy pillanat alatt változtatni a helyed, egyik pontból a másikba. *megfogja karját, majd kicsit távolabb húzza a nagyobb tömegtől, a két hölgy (Rahil és Elwy) mögé nem sokkal.*
- Még téged is magammal tudnálak vinni... *súgja* Kész vagy megtapasztalni a teleportációt? Nem érhet baj, csak fogd meg a kezem... *azzal előre nyújtja felé kezeit*
A varázsló egy Illúziók keltése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a célzott személy elméjében kedvére kelthet illúziókat. A varázsló egyszerre csak egy személyen hajthatja végre a varázslatot, emelett csak erős koncentrálás melett tudja fenttartani azt.