//Nyárelői forgatag//
//Bál - Elwy//
*Egy ideig elringatózik, hátha sikerül rávennie a mélységit is arra, hogy hasonlóképp tegyen. Még egyik karját is átcsúsztatja derekára, hogy időnként toljon egy aprót Elwyrien testén is, ezzel saját "táncának" tükörképe szerinti mozdulatokra, azok leutánzására serkentse... ám mindhiába. Fel is adja a próbálkozást hamarosan, hiszen nem sok értelme van így, hogy a grafitbőrű láthatólag hajthatatlan. Inkább még ő is megálljt parancsol az oldalirányokba lassan kilengő csípőjének, mert elképzelése szerint így igen bután festhetnek - egész pontosan úgy, mintha csak kelletné magát a másiknak, akár egy borsos árú kurtizán.
Az igazat megvallva nem is azért akarta táncra csábítani Elwyrient, mert annyira nagy kedve lenne hozzá, hanem azért, mert így talán kevésbé keltenének feltűnést, mintha csak ácsorognak ott, ahol mások hódolnak a dallamoknak. És mivel elég komoly, egy kissé karót nyelt bálon legkevésbé sem szokványos témában váltanak szót, nem is kellene a fölösleges feltűnősködés. Az már így is épp elég, hogy mindketten nők.
Bár nem tetszik neki kimondottan, hogy az éjszínű ennyire makacs, hogy még arra sem hajlandó, hogy legalább kicsit is úgy tegyen, mint aki táncol, természetesen elfogadja. Be kell lássa, hogy valóban nem is igazán illene a szórakozás ilyen formája ahhoz, amit ő képvisel. Ilyen szempontból olyanok, mint tűz és víz, de ez csak még érdekesebbé teszi számára a másik nőt. Ugyanolyan túlélő, ugyanolyan erős jellem, és alkalomadtán ugyanolyan kegyetlen is, viszont jóval durvább, marconább, merevebb nála.
Ezen felismerések csak újra hozzásegítik, hogy valamivel jobban megismerje őt magát, a személyét. A hírét ugyanis hallotta már, de elképzelni sem tudta eddig, hogy hogy a fenébe nem találkoztak eddig? A mai napig ugyanis elképzelése sem volt arról, hogy képmutatás, színjáték és temérdek ismeretség teremtése nélkül is boldogulhat ezen a világon egy hozzá hasonló. Ötlete sincs, hogy Elwyriennek ez hogyan megy... Ráadásul szép összegű vérdíjjal a fején.*
- Tudom, hogy megtehetted volna, el is ismertem. Előttem ezt ne bizonygasd tovább, semmi szükség rá.
*Mosolyodik el ismét ő maga is, először szelíden, majd ahogy Elwy arcára kaján mosoly húzódik, az övé is igencsak hasonlatossá válik ehhez.*
- De már értelek. Tehát ha átvágtalak, nyilván bepótlod az elmaradásod, hiszen tudom, ki vagy és miféle. Hát legyen, állok elébe. Viszont azt tudd, hogy hiába mondtam azt az imént, hogy aki képes megölni, az meg is érdemli, hogy megtegye; ha nem győzne meg, amit mutatni fogok, nem fogom hagyni magam. Egy esélyed volt rá, nem használtad ki. A következő esélyért meg kell majd küzdj.
*Nyelvével megnedvesíti kiszáradt ajkait, s hümmög párat - mintha csak valami kárörvendő nevetést nyomna el.*
- De ezt csak közöltem. Nem hiszem, hogy nem foglak meggyőzni. Ebben nagyon jó vagyok.
*Utolsó mondatára halkabbra fogja hangját, de még így is kiérződik belőle, mennyire magabiztos. Még egy cinkos kacsintást is megenged a sárga tekintetű felé.*
- Ahhoz viszont tényleg nem megfelelő a hely, valahová el kellene vonulnunk, ahol csak magunk vagyunk.
*Pár pillanatra csendbe gubózik, majd körbekémlel. Először az ajtót nézi meg, de nem gondolja úgy, hogy a kinti italmámoros, hangos, kavargó tömegben jobb lehetne. Vörösbarna szemeinek övetkező célpontja aztán az emelet felé vezető lépcső, amit az őrök vigyáznak.*
- Szerinted felengednének minket oda?
*Pillantása és arckifejezése egész pimasz, ahogy visszanéz a nőre, mikor a kérdést intézi hozzá. Aztán gondol egyet, s közelebb húzódik megint, hogy a mélységi szép ívű, elhegyesedő fülébe súghasson.*
- Fel mersz jönni velem a szobába, Elwyrien?
*Búgja végül mélyen, a nevet viszont csak óvatosan hagyja végigfutni nyelvén. Szinte pont úgy, ahogy előzőleg a mélységi maga is tette: csupán odaleheli azt a sötét bőrre.
Ha a másik nem tiltakozik -le merné fogadni, hogy nem fog-, ismét igyekszik kézen fogni őt, ujjait újfent az övéi közé csúsztatva, s finoman meg is húzza a lépcsők felé, ahol megáll az őrök előtt, akik amúgy is biztosan erre kényszerítenék, ha nem így tenne. Elvégre nyilván nem csak díszítőelem funkciót látnak el.
Előveszi a bájos hölgy-mosolyt, s ennek keretében szólítja meg az őröket.*
- Uraim... Biztos vagyok benne, hogy nem merészkedhet fel akárki, de igazán megtisztelnének minket, ha megkapnánk e kiváltságot. Egy friss, gyümölcsöző kapcsolatot kívánnánk megpecsételni, amihez nem igazán alkalmas a bál. Ígérem, nem rontjuk odafent túl sokáig a levegőt. Ha gondolják, még fizetünk is valami bérleti, vagy letéti díjat.
*Mosolya töretlen, tekintete ártatlanul csillog, ahogy kedve szerint csűri-csavarja a szavakat.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.15 18:51:46