// Nyárelői forgatag //
// Utcabál //
*Ahogy az árusítók túladnak minden portékájukon, kimerülnek készleteik, miket a vásárra hoztak és a szépséges hölgyek versenye is lezárul, kis időre csendes lesz minden. De nem kínos csönd ez, sokkal inkább nyomasztó. Nyomasztó a várakozás miatt, ahogy várja mindenki, hogy kitáruljon a kapu. Az a bejárat, mely mögött a következő esemény lesz megtartva. Ám míg amaz nem tárul fel, a gazdagnegyed utcáin furcsa, ám már ismerős illat kezd terjengeni. Mikor pedig már mindenki láthatja, hogy ez bizony egy méretes ökör, mely nyárson sül éppen, ahogy egy sátort húznak fölé, honnan ételt adnak, szép szeleteket 10 aranyért, mellé bort 7 aranyért lehet kapni.
De alig állítják fel a jókora standot, melynél négy-öt ifjú forgolódik, hogy kiszolgálja az utcán lévőket, míg egy szakállas, ám erőteljes, már-már óriás termetű ember férfi egy méretes késsel vágni kezdi a húst. Szinte már az is csodás látvány, ahogy minden fordulónál levág egy újabbat, s szinte még el se jutott vele a vevőig, már szeli is a következőt.
Ám nem maradnak szórakozás nélkül, míg kitárulkoznak az ajtók, hogy a célra kijelölt épületbe térjen a nemes népség, gazdagok gyűlhetnek bentre, míg a szegényebbek kint maradnak, hogy maguk módján ünnepeljenek. S miféle szórakozás marad nekik? Hát zenészek! Pattogó ritmussal érnek be ők is, ahogy egy kisebb szekér gördül, minek hátulján már játszanak is, majd leszállva a tömegbe lépnek és elvegyülve muzsikálnak, mindenkinek másféle szólamokat mutatva így, miként az összhatás is változó. Kinek jobb, kinek még annál is jobb. S még csak közeledik az alkony, ám a két bál ki fog tartani, míg csak képes.*
// Bál //
*Míg odakint megkezdődik az egyszerű népek mulatsága, egy az alkalomra átalakított kúriában a nemesebb réteg ünnepelhet a maga módján. Itt nincs harsány zene, muzsikusok egy helyen maradva szolgáltatnak lágy aláfestő dallamot beszélgetéshez, esetleg a közelükben lejthetnek rá táncot is az arra vágyók.
Inasok járnak mindenhol, tálcáikon apró finomságokkal, s pohárka italokkal. Nem oly mértéktelenség uralkodik rajtuk, mint a kinti ökörsütésnél, ám legalább annyira finom, és amint fogytán van egy tálca tartalma, elvonul vele a felszolgáló és máris hozza megtöltve újból minden jóval. S különbség még, hogy itt nem az utca maga adja a díszletet, hanem a csodás virágok, festmények mindenféle művészek ecsetjei és kezének munkáját dicsérve. Az épület amúgy is elég szép, mondhatni már önmagában művészi remek, az építészet egyik ékköve lehet a maga nemében, bár a legtöbben csak ezt a nagy teret láthatják, a vélhetően konyha, honnan minden ínycsiklandó finomság érkezik, sós és édes együtt, éppen így pezsgő és bor is, beláthatatlan, kivéve, mikor egy felszolgáló átlép a lazán rögzített ajtón, mely szinte csak úgy leng utánuk. Illetve két oldalt az emeletre vezető lépcsők előtt két-két őr áll, hogy az illetékteleneket ne engedje fel. Illetékes pedig az, ki külön vonulna a társaságtól, és előtte hajlandó átesni egy vizsgálaton, miszerint nincs náluk fegyver. Valamint távozáskor, hogy nem lopnak-e el valamit. Hiszen bizalmasak a város lakóival, de nem mindenki az, akinek mondja magát.
Ráadásul az úri lakot is csak 20 arany fejében látogathatja meg bárki belülről, amit az előtte álló két őr egyikének kell leadni. Nem olyan sok pénz ez, ám biztosítani szeretnék, hogy nem minden csavargó léphet be. Aki pedig kint képes megvenni magának egy korsó bort és egy szelet húst, az szinte már a belépőt is ki tudja fizetni. Ami magában foglalja az egyszeri mértékben kevesebb italt és ételt, ám fogyasztása korlátlan. Még ha ildomosabb is néha elengedni magunk mellett a tálcát, hiszen mindegyiken más finomság, más étel van, lehet éppen nem ízlésüknek megfelelő az édes, növényi alapú falat vagy a sós hús egy kis tésztába ágyazva.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.13 16:17:04