//Nyárelői forgatag//
*Végezvén a maga részéről már épp indulna szétnézni, amikor visszafordul a kis motyójáért, remélvén, hogy nem lopta még el senki, mert nyilvánvaló, hogy mindenki gyűrött ruhákat akar mostanság lopni egy amúgy is rongyos kis bőrtáskából. Persze van benne fegyver is, de az mellékes. Átkapja vállán a kis táskát, de kénytelen otthagyni a szablyáját, minthogy nem akarja egész nap hurcolni a kezében, még a végén valaki zsigerből leszúrja, mert azt hiszi meg akarta támadni.
Elindul lefelé a tömeg felé és közben lekapcsolja fejéről az odatűzött hajfonatot és maga mögé hajítja, elég volt az a pár perc, amíg az a fején díszelgett, elvégre is a feladatot elvégezte, már csak abban reménykedik, hogy nem volt felesleges színpadi parádéja és megkapja a pénzt, amiből elhúzhat jó messzire.
Ahogy lépked lefelé a hátsó lépcsőkön természetesen megbotlik. Úgy tűnik az az összpontosítás, ami alig öt perce még jellemezte, most már tovaszállt és visszatért a szerencsétlenség mintaképe, a botladozás királynője. Idegesen kacag egyet magában és körbenéz. Igazán ciki lenne, ha valaki meglátta volna, mert egyéb esetekben ez nem zavarja, de ez nem az az alkalom,
Megindulna a tömegben, de azt sem tudja merről kezdje, úgy céltudatlanul bolyongani kezd, bódéról bódéra. A ruhás standot kihagyja, az illatszeres már jobban érdekli, ha nem is akaratosan, de az orra odavezeti. Átverekedi magát a nőtömegen, közben persze véletlenül meg is löki néhányukat, majd kicsit indulatosan megáll egy hozzá hasonlóan vörös hajú nő, meg egy férfi mellett, akik láthatóan éppen válogatnak. Igazából nem csak, hogy megáll, de erősen be is csapódik melléjük.*
~Upsz~
* Nem sokat foglalkozik velük, inkább szemeit legelteti a kis üvegcséken. Az egyik eladó egy idős hölgy, de ő persze a férfi felé közelít.*
- Segíthetek? *Vonja meg kacéran a szemöldökét a férfi, amitől még az egyébként nem túl szemérmes lány is elvörösödik, de összekapja magát és rámutat az egyik üvegre.*
- Ezt meg lehet szagolni? *Kérdezi, ha nem tűnt volna fel neki az illatfelhő és az a tény, hogy körülötte mindenki a csuklóját szagolgatja. Odanyújtja ő is a sajátját az eladó pedig rácseppent párat a kért illatfajtából. A lány megrázza kissé a kezét, majd végül megszagolja. Szemöldökét, orrát, száját, mindent amit lehet összeráncolja és undorodó arcot vág, amitől az eladó férfi pedig ijedtet.*
- Mintha apai nagyanyám jelent volna meg teljes egészében. *Rázza meg a fejét elförmedve, kezével pedig bőszen jelzi, hogy nem ez az az illat, amit ő keres. Próbálja az utálatos vénasszony képét kiverni a fejéből, de eredménytelen, csak az ő hangját hallja a fülében.* ~Húzd ki a hátad Neenta! Nem illik az asztalnál büfögni Neenta! Egy hölgy csak akkor áll fel az asztaltól, ha az ura is. Na persze, illemhelyiségre is csak akkor mehetek, ha ő is?~ *Húzza fel magát igen hamar. Végül miután a rikácsoló hangok távoztak fejéből, felnéz a sármos férfira.*
- Na jó. Elmondom mit akarok inkább. Olyan illatot, ami friss és nem azt sugározza, hogy elmúltam hatvan éves, de még mindig hajkurászom a fiatalokat. Szóval igen, valami fiatalosat szeretnék, tudja, mint, amit eső után érzünk. *A végén ártatlan mosoly húzódik az arcára. A férfi arca megvilágosodik, úgy látszik meg is nyugodott, hogy a lány nem rókázza el magát. Kis kutakodás után előkap egy kis üvegcsét, felnyitja a tetejét és várja, hogy a lány odanyújtsa a kezét, aki ezt habozik megtenni.*
- De ha most az anyai nagyanyám is előjön.. *Kezdi fenyegetőzve egy apró cinkossággal a szemében és végül odanyújtja a karját. Vár egy picit és megszagolja. Arcára egyből az elégedettség ül ki.*
- Ez jó lesz egynek. *Mondja, és továbbnézelődik.*