//Xares//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi bár hamar hordozza végig pillantását a szobában, annyit azért láthat, hogy a tágas szoba berendezése nem épp olyan hétköznapi, mint mondjuk a fogadó szálláshelyeié. Az ajtóval szemközti falon méretes ablakok, előttük a vörös, nehéz kelméből készült, szinte földig érő sötétítő majdcsak teljesen össze van húzva. Bal felé hatalmas, széles szekrény, egyik ajtaján szintén nagy tükörrel, vele szemben, jobbra fekhely. Az ágy ablak felőli oldalán a nagy tükrű pipereasztal, a másikon egy hordóhoz hasonló komód, rajta olajlámpással. Minden bútor sötétre cserzett fából készült - egyedül az ágynak van rácsszerű, kovácsoltvas támlája a fejrészen, a falnál.
Rahil felemelkedik a csókból, s hagyja, hogy Xares hátra vezesse kezeit maga mögé, majd ujjainak határozott mozdulatával arra kényszerítse, hogy elejtse azt a tőrt. Arcán újabb kaján mosoly terül szét a férfi replikájára. Valóban le sem tagadhatná, hogy tetszik neki a játék, amit az vele űz.
A felé hajoló arc felé nyújtózik, hogy ismét csókra bírja a sötét bőrűt, így ha ő hagyja, ajkai szenvedélyesen simítják végig a másik, keskeny ívű ajakpárost. Közben közelebb is húzódik, lebírva a kettejük közti hajszálnyi távolságot, s mellkasát a férfiénak feszíti. Cseppet sem érdekli, hogy a halovány színű blúz, amit visel, felissza majd a Jelensége vérét egy folton. Szerencsére akad még ruhája szép számmal, így ha ebből nem is jönne ki a folt, az sem számít. Bár szerette a kényelmes selyem érintését, megsiratni nem fogja, mikor eltüzeli ezt is, ahogy a többit.
Mikor elválik a fémízű csókból, akkor sem távolodik el. Újabb csókot lehel Xares nyakára, majd a füle tövébe, hogy végül kicsit tovább pipiskedve, lábujjhegyre állva oda súghassa halk, ám annál párásabb szavait.*
- Szerintem nagyon jól tudod te azt. Ne játszd az ártatlant... Tégy, amit csak akarsz.
*Arcát a férfiéhoz nyomja puhán, s így, márványfehér bőrével simítva végig a másik, jóval sötétebben, hogy végül ismét nyakához érkezzen. Ott ismét egy csók következik, majd egy erőteljesebb, de sebet még nem okozó harapás, majd még egy és még egy, egészen a vállakig. Közben arcát keretező, még nyirkos fürtjei előreesnek saját vállán át, megsimítva, csiklandozva a grafitszín mellkast.
Majd újabb csók következik, az eddigieknél valamivel vadabb, ismét beleharapva a Jelenség alsó ajkába. Ha ennek is vége, elszánt pillantás mélyed a vörös lélektükrökbe, s ismét halk, elsúgott szavak, megtartva a leheletnyi távolságot a két ajakpár között.*
- Mire vársz? Még mindig átkozottul sok rajtunk a ruha, nem gondolod?
*Jobb híján -mivel kezei még mindig háta mögött pihennek a férfi markában- egyik lábával simít végig a másikén, szépen lassan, lentről felfelé haladva, egészen a csípőjéig, ahol jóformán átkarolja vele Xarest, s magához szorítja - egy pajkos mosoly kíséretében. Fején ránt egyet, hogy a mellkasaik közé szabadult tincsei visszakerüljenek háta mögé, s ismét kirajzolódjon hattyúnyaka... Szinte felkínálva magát az elkövetkezőkre.*