//Hátbaszurkálósdi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kérdések... Minek is tenne fel egyet is, ha perceken belül úgyis elfelejti a rájuk kapott választ, minden mással együtt, ami az elmúlt napon történt? A grafitbőrű is hasonlóan bölcsen tesz és csak hallgat, azonban a szőke ficsúr nyüzsög most is, akár egy férges kutya.*
~Ugyan, hová lettek volna? Egyébként is, mit számít az már?~
~Megette őket, mind megette! Szégyelld magad, Hópihe! Ha ezt tudjuk, nem éheztél volna, itt volt az orrod előtt az előétel, a főfogás és a desszert is. Igazi sokfogásos lakoma!~
*Végighallgatja azért a választ, s közben végigjárva megszemléli a vértócsát még egyszer azért, szemügyre véve azt. A megcibálni való szőke üstök mögé bújva, míg hallgatják a Hópihe szavait, le is guggol az alvadó vörös tenger mellé. Kedve lenne valóban legalább egy ujját végighúzni a lassan megdermedő vérben, hogy legalább pár cseppnyit a nyelvére juttasson a fémes-édes ízből, amire úgy áhítozik.*
~Ha már egyszer úgyis-úgyis elfelejtenek mindent... Miért is ne lehetne felfedni egy titkot két percig, ha utána aztán a feledés gyönyörű homálya telepszik majd rá?~
*A férfi felháborodott, pöffeszkedő szavai azonban visszarángatják a vágyott jelenből a valódiba.*
- Hah!
*Rögtön fel is áll, s ő is odavonul, hogy elvegye pénzét, s közben vállal szándékosan meg is löki a szőkeséget, ha teheti. Vörösbarna tekintetét az ő semmitmondó pillantásába igyekszik fúrni, mielőtt összeszedné az aranyakat, s hangot is ad sértett hiúságának.*
- Vigyázz a szádra, öntelt bájgúnár! Az a két "pórnép" jóval életképesebb, mint te és egy mozdulattal tépné fel a torkod, akár most azonnal is.
*Jegyzi meg neki búgó, maró gúnytól csöpögő hangon, majd jobbjával belemarkol a magára húzott blúz bal ujjába vállnál, s erősen megrántja azt, hogy elváljék a ruha többi részétől. Ha kell, még karmait is kimereszti, hogy felszabadítsa a szövetből készült csövet, aminek aztán egyik végére csomót köt, hogy végül beleseperhesse a pénzt, elvégre erszényféle nincs nála.*
~Tedd meg. Miért nem teszed meg? Írmagját is kiirthatnád a nagy Dongnor családnak, amiről sose hallottál, jól is laknál és vihetnéd a pénzét is. A Hópihe nem fog az utadba állni, a Caram nevű meg úgyis elfelejti, mit tettél, hiába látja. Tenni sem tudna ellene. Ha akarna is, legfeljebb háromezer aranyat szednél össze néhány pillanat alatt és annyi húst, amit egyszerre meg sem eszel!~
*Továbbra is marad a férfi környékén, kajánul mosolyogva rá, hogy ráijesszen. A sokkot kapott elme sokkal finomabbá teszi a vért...
De túl sokáig húzza az időt. A másik "pórnép", aki le sem tagadhatná, hogy a felvett testőr szereptől eltekintve is jóval több köze van a test-test elleni harchoz, mint a nyikhajnak, szintén összeszedi a pénzt. Aztán jönnek az ismerős szavak, és az egyre erősebb fény, a villogás.*
~Te bolond! Pedig még időd is lett volna marokba fogva kitépni a bordáit, akár egy csokor virágot a mezőn...~
*Végül házában ébred, annak alsó szintjén, a méretes, kézzel csomózott gyapjúszőnyegén. Értetlenül néz végig a rajta lévő megszaggatott holmin, amilyen ruhadarabok saját ruhatárában egyébként nincsenek. Tekintete eztán téved az ingujjból készült, degeszre tömött erszényre, és az amellett heverő két legyezőre.*
- Loptam talán? Bár ahogy elnézem, ez már inkább rablás...
*Megemeli az erszényt, s kicsit meg is rázza azt, hogy érezze az érmék súlyát és hallja az érmék összecsörrenését.*
- Na, akkor ideje elkölteni is!
*Feltápászkodik, s felviharzik a holmikkal együtt az emeletre, hogy kényelmesebb ruhákba bújjon, közben pedig igyekszik tudomást sem venni korgó gyomráról. Mintha nem tudná, hogy mielőbb csillapítania kell az éhségét, máskülönben elhatalmasodik rajta a vágy.*