//Hátbaszurkálósdi//
~Na, megvan. Adott három valaki, akik egyáltalán nem viselkedtek úgy, mintha lennének barátaik azok közt, akik gyaníthatóan már egy éve a munkatársai... Sőt, igazán nem is viselkedtek sehogy. Csak ültek az asztalnál csendben és ettek... Ebből egy már láthatólag ki nem állhat, de nem féli ezt kimutatni sem, dacára annak, hogy korábban a hasonló viselkedése miatt megfenyegettem. Annyira buta és ügyetlen csak nem lehet egy ellenfél, hogy saját maga alatt vágja a fát.~
*Egy gonoszkásan-meleg hullám fut végig testén, kellemes, izgalmas érzéssel eltöltve őt. Egy lépéssel valóban közelebb van ahhoz, hogy megnyerje a versenyt, hiszen csak két ellenfele van, és már mérget is venne rá, melyik kettő lesz az, akit még ki kell ejtsen.
Az egyik a szőke, lófarkas polgárféle, az írnok.*
~Miért van folyamatosan nála a készlet levélíráshoz? Annyira fontos személy lenne? Valahogy nem úgy tűnt nekem Cwarren, mint aki gyakran küld levelet. Általában elvonul a saját kis emeletére.~
*A másik a sötételf, Caram, aki a testőrség tagja.*
~Szűk, sötétzöld nadrág, zöld ing, hosszú szárú fekete bőrcsizma, a fegyverek folyamatosan nála. Ám hiába a tökéletes öltözet, ha valami hibádzik. Ő az őrség tagja. Azoknál azért úgy lenne az ideális, ha összekovácsolódnak annyira, hogy el tudjanak beszélgetni egy gulyás vagy valami sült fölött.~
*Egy mélyet sóhajt, hogy visszafojtsa az arcára kívánkozó sunyin elégedett kifejezést.
Most már, hogy teljesen biztos abban, hogy ki az a kettő, akit így vagy úgy hátra kell hagyni, már csak egyvalamin gondolkodik. Hogy vajon melyikükkel is kezdje a további "lemorzsolást". Azt, hogy hogyan tenné egyik vagy másik esetében, már gondolatban ki is dolgozta. De vajon melyikkel kezdje? Melyik lenne arra érdemesebb, hogy még egy kicsit bent maradjon?*
~Ki lesz szórakoztatóbb számodra, Édes?~
*Kérdi gonoszan búgva elvetemültebbik fele, mire a felelet ismét csak egy sóhaj. Elvégre a gazdagnegyedben kószál, a szerepéből pedig sosem eshet ki. Furcsán venné ki magát egy igazán elégedetten vigyorgó, sétálgató matróna. Főleg, hogy ez a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megtapasztalja: bárki is így vigyorogna az ő "rangjában", az nem annak örülne, hogy milyen jó dolgozói vannak és milyen egyszerű dolga.
Közeledik már Cwarren birtoka felé, de nem túl ráérősen szedi lábait. Ugyan eddig nem fogta sietősre a visszatérést, most viszont, hogy már szinte ott van a "célban", lefaragna a távol töltött percekből valamennyit szívesen.
Dűlőre ugyan még mindig nem jutott, hogy melyikkel kezdje ismét ritkítani az ellenfelek amúgy is igencsak megkurtult sorát, de majdcsak eldönti, ha végre odaért.*
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.03.20 14:15:18