//Paleva//
*Szemet szúr neki a férfi mozdulata, ahogy karját a kalapácsra teszi. Valóban, mindig elfelejti, hogy ő valójában egy sötételf, s hogy ez mivel is jár. Például, hogy elsőként mindenki gyanúsnak találja őt, vagy gyilkosnak, vagy tolvajnak. De ezért senkit sem tud hibáztatni, hiszen tudja jól, hogy milyenek is a fajtársai valójában. Habár ilyenkor mindig felteszi a kérdést magában, hogy miért, a többi faj nem csinált hasonló dolgokat, mint ők? Igaz, olyan módon és kegyetlenséggel nem. Ezt a kérdést ismételten elveti, mielőtt újra elkezdené magába a vitát, amelyet már oly sokszor megtett, s amellyel mindannyiszor nem járt sikerrel. Ahogy a férfi egyik kezét a kalapácsra tette, feltűnt neki, hogy a másik keze sem szabad. Nem ám! Abban egy sisak található, amelyből két toll áll ki. Bármennyire is próbálkozik, nem bírja ki. Előbb ajkait szorosan összezárja, majd bele is harap az alsóajkaiba. Nem kívánja megsérteni a férfit. De kitől belőle a nevetés. Ahogy ez megtörténik, rögtön elszégyelli magát, tudván, hogy neveletlenség, amit tesz. Ezért kezét gyorsan a szája elé teszi, s próbálja elnyomni kuncogását. *
*Már csak azért is hagyja abba a nevetést, mert meglepetésére a férfi a kérdésére válaszol. Megörül annak, hogy nem kell egyedül tovább bolyongania a városban, s hogy így hamarabb céljához is ér. Mosolyogva nyugtázza a férfi kedvességét a belekarolás terén, de úgy gondolja, hogy ezt a lehetőséget most inkább kihagyja. Megindul a férfi mellett az úton. A férfi kérdésére kedvesen válaszol.*
- Íjász jártasságomat próbálnám tovább fejleszteni. *Mutogat a hátán lévő íj irányába.* Úgy halottam, hogy a környéken a legjobb a hely a barakk, ahol ezt megtehetem. Ami az otthonlétet illeti, ott is hasonló dolgot művelnék, mint itt. Annyi különbséggel, hogy ott valószínűleg nem tévednék el, minden második utcában. *A férfi „úrnő” megjegyzésén meglepődik. Ez meg is látszik az arcán szemei kikerekedésével. Életében nem sűrűn volt olyan alkalom, mikor így hívták volna, habár az apja szólította hasonlóképpen, de azok is elmaradoztak, ahogy egyre cseperedett fel.*
- Jaj, igazán nem szükséges ez a megszólítás. Nem vagyok én úrinő, sem ahhoz hasonló. *Nevet fel, csodálkozásán túlesve.* Lethilhal Drafinle vagyok, röviden csak Leth, Draf, Drafin, Inle, amelyik tetszik és egyszerűbb. A szemem viszont jelenleg egyedi. Apámnak éjfekete szeme van, s csak őt ismerem. A többiek nevében, viszont nem tudok beszélni.
*A szeme színe mindig büszkeséggel töltötte el. A környezetében majdnem mindenkinek fekete, vagy sötét színű szeme volt. Szemeinek színe miatt, mindig is, ha nem is különlegesnek, de másnak érezte magát, mint a többiek. De hogy a családjából másnak is volt-e ilyen, az sose foglalkoztatta. A férfi mellett lépdelve felnéz annak az arcára.*
- Habár ez öntől is feltehető. Nem mindennapi látvány a maga szeme sem. Főleg, hogy az egyik olyan, mintha egy kígyóé, vagy egy sárkányé lenne. *Ugyanis, ahogy felnézett a férfira, az pont azt az orcáját mutatta neki, amelynél a kígyószerű szeme helyezkedik el. Ezt a jelenséget, ha elsőre nem is, de másodjára már szemet szúr a sötételfnek. De ahhoz hogy ezt megfigyelhesse a férfi arcának nézésére van szükség, így elvonva figyelmét arról, hogy hova is lép valójában. Ezáltal nem elképzelhetetlen, hogy néhol meg-megbotlik az utca, nem egyenletes kövében.*