// Az Úrnő //
*Kean Virágszála, akaratos kis nőcske, nem is csoda, hogy eddig eljött érte, ahelyett, hogy keresne mást. Bezzeg amikor Philipet rabolta el... Remélte, hogy Kean is ennyire elszánt lesz, de nem érkezett a szőke segítségére. Lehet vele ez a baj? Hogy nem szőke? Látszólag azokra mozdul rá az egykori selyemfiú.
Bensőjében fogcsikorgatva szorul mindkét csinos kezecskéje ökölbe, ahogy Lili szóra nyitja ajkait. Körmeivel vésné bele véresen nevét Kean egész testébe, mindenhová, csak hogy boldog lehessen az a szuka.*
- Szinte már félek!
*Tettetett félelme túlontúl is megjátszott, hiszen már gúnyossá válik. Képzeli, miféle mágikus hatalma lehet egy ilyen kis fruskának. Vizet tud fakasztani a falból, meg növényt szaporítani a földből? A csáp látványa sem egészen a várt reakciót váltja ki, mosolya mintha szélesebb lenne, de hirtelen változik minden. Döbben az egész társaság, amikor Philip kezébe veszi a helyzetet. Illetve, teljes a káosz, ő pusztán egy megoldást tart kezében, mi tőr formájában éri szinte Monora torkát. Ám Phil habozik, nem tesz semmit... Amikor pedig Kean hangja töri meg a sokkos, terhes, feszült, de igen rövid csendet, majdnem kiejti a kést kezei közül. Ne?
Philip meglepődötten tekint fel, s Monora pillantása is a férfira vetődik. Mit mondott? Mintha az egész terem újfent csöndbe borulna, mit aztán Lili tör meg, felajánlásával. Ám Philip egykori kedvese szavára hajlik és feláll az Úrnőről.*
- Tudtam, hogy nem vagy elég bátor hozzá!
*Nevet fel a földön fekvő Monora. Sejtette, inkább csak meglepettsége szakította el drága szavaitól, miket oly szívesen fröcsög. Felállni nem tűnik, hogy túlzottan szeretne, még ebből a helyzetből is feljebb valónak érzi magát a többinél. Egy játékszer, egy kikötött hím és egy nagyszájú szuka? Mit ér ez ellene mind?
Persze, talán ér ellene, nagyon is sokat, de nem derül ki. A kalapos lép az úrnő mellé, széles vállával takarva szinte ki alakját. Látszólag felsegíti, nem hagyja el gazdáját, úrnőjét. Ezek után váratlan lehet a nyögés és az elfúló hang.*
- Árulóó...
*Marna még a férfi vállába, de keze ernyedten esik le, a földet érve újra. Ez lenne a vég? A kalapos a többiek felé fordul, kezében véres tőr. Most ők jönnek? Megöl mindenkit, elborult elméjében ilyesmi cikázhat? Lendül keze, s fém repül, szeli a levegőt, majd koppan. Egy kulcscsomó esik Lili lábai elé. Majd egy másik fém éri a padlót, amikor a kést ejti ki markából. Kalapjáért nyúl, s leveti azt. Arca nem lehet ismerős, Keannek is csak kicsit. Néha, régen ott volt Philip mellett, de sose vele. Csak a közelében... Most viszont odalép hozzá és magához öleli. A karcsú Philip és a széles vállú kalapos, ki immáron kalaptalan.*
- Sajnálom, hogy így folyt össze a történetünk. Kean Diamit, igaz? A nevem Joand, Philip bátya vagyok.
*Megdöbbentő lehet, lévén szinte semmi hasonlóság sincs kettejük között. Nem csak eddigi viselkedésük alapján, de külsejük, alkatuk, arcvonásaik is teljesen mások. Nem is túl hihető, ám ahogy egymást ölelték, majd elválnak, hogy Philip, ha Lili engedi, segítsen kiszabadítani Keant és megtartani. Nem akar semmi többet, csak segítségére lenni a párnak. Nem pusztán fizikai okokból, Kean elgyengült lábait Lili aligha tudná pótolni egymaga, ketten könnyebben tudnak segíteni, de tényleg szeretné, ha elnyerhetné bocsánatukat.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.17 16:55:51