//Hátbaszurkálósdi//
*Nem jut túl messze a szobától, vagyis az igazat megvallva, ki sem jut belőle azzal szemben, ahogy már magában eltervezte - ugyanis nem csak Dryenna toppan be, hanem a másik vörös lány is, akit ide rendelt. Nem telik sok időbe megállapítania, melyikük is lehet fajtárs, hiszen érzi, amit érez... és Dryennához volt már szerencséje, akkor viszont nem csapta meg az, amit magában úgy hív, hogy "eredarszag".*
~Megvagy, Drágám.~
*Végigméri mindkét lányt, s gondolatban elismeri a fajtárs képességeit - legalábbis azt illetően, hogy legalább ruhát megfelelően választott, ha már a levél elrejtésénél nem volt ilyen óvatos.*
- Kellemes napot, hölgyek.
*Felváltva pillant a két szobalányra, akik miatt nem jutott ki a folyosóra, méghozzá szemében csupa megrovással, mindkettejük felé.*
- Ne vegyék sértésnek, kérem, de remélem, azért a ház népe este tiszta szobában, makulátlan ágynemű közt hajthatja álomra a fejét. Számomra lenne kínos maguk helyett, ha ez másképp lenne.
*Hangja olyan kimért, és rideg, amilyen egy olyan, valóban dühös kisasszonyé lehet, aki alaposan hozzászokott, hogy mások megteszik, amire utasítja őket, s nincs szükség feddésre, külön intézkedésekre is az egyéb munkák mellett. Még a fejét is felszegi, hogy hangsúlyozza a "külön foglalkozás" miatti sértettségét.*
- A hanyagságot ebben a házban nem tartom megtűrhetőnek.
*Hangja csak ebben a mondatban enyhül ismét kevésbé fennhéjázóvá, már-már egészen emberivé.*
- Ha most megbocsátotok, valóban beszédem lenne a ház urával. Zaala, ne feledd, amit kértem. Végre itt van mind a két kis galamb is. Ha úgy tetszik, meg is róhatod őket te magad, ha a szobáikban nem találsz rendben valamit.
*Felé fordulva, egy pillanatra lehunyt szemmel biccent az ideiglenes helyettes-matrónává kinevezett nő felé, mintha csak köszönetet mondana, majd két kezét maga előtt tartva, amolyan lyukat fúrva a két másik alkotta kerítésen, közéjük nyúl, s finoman félretessékeli őket, hogy végre valóban megkezdhesse a vándorlást a házban, hogy meglelje Cwarrent.
Nem gondolja úgy, hogy Caletnia túlságosan tiltakozna a távozása ellen, mivel... Igen, talán látta a levelet a kezében, mikor szinte meglobogtatta Zaala előtt, vagy akár akkor, mikor a zsebébe gyűrte, azonban nem hiszi úgy, hogy Caletniának lenne egyéb választása, mint hogy hagyja távozni. Ha meg akarja tartani a kis titkát, nem nagyon jelentheti ki, hogy a levélke nem Ezymtől, vagy másvalakitől származik, aki erős érzéseket táplál iránta.
Ha sikerül kijutnia, valóban elsőként a felfelé vezető lépcsőkön halad el, azonban ha nem találja a férfit a szobái valamelyikében, a legalsó szintre siet, hátha ott lelheti meg.*