// Ördögi örökség //
*A csapat ketté válik, Ysdeneri, hogy ne zavarja meg a tündérek idilljét, saját fejét követve indul felfedezni a zajok forrását. Ezúttal baleset nélkül eléri a földszintet, ahol elsőre semmi változást nem vehet észre, talán tényleg csak képzelte a zajokat. Az ajtó különösebb feszegetés nélkül enged, belépve az egykori konyha maradványaira bukkanhat. Az egyik falnál tűzhely, nem messze tőle korhadt dézsa, üresen ásító szekrények, legtöbbjüknek az ajtaja nem állta ki az idő próbáját, de ugyanez igaz a lepergett festékről is. Az egyetlen, ami talán valóban figyelemre méltó, ha a nő sorra nézi az összes polcot és fiókot, azok az evőeszközök, amik első ránézésre talán ezüstnek tűnnek, de csakis szakavatott szem tudna róla többet mondani. Ezen és pár kicsorbult csészén kívül aligha van bármi értékes, érdekes, ha csak nem vesszük figyelembe, hogy a padlót egy helyen különös minta díszíti. Két négyzet, egy kisebb egy nagyobban, a kettő körvonalai közti részben pedig öt kis csillagocska, amik mozgathatók.
Elena és Kazgo lassan ébrednek csak szerelmes révületükből, mire feleszmélnek, társnőjüknek már se híre, se hamva, így jobb híján ők is elindulnak. Nekik úgy tűnik, az emeleten akad dolguk, ugyanis az egyik szoba (E3) ajtaját nyitva találják. Benézve a korábbinál kisebb, de zsúfoltabb helyiséget találhatnak, bár a bútorzat mindössze egy párnáját nélkülöző fotel és egy rokkant asztalka, a falak mentén mégis mindenhol letakart holmik állnak. Vékony, méretes tárgyak, fehér leplükön vastagon áll a por, ami bizony nem átall tüsszentésre ösztönözni, ha lerántják. Mindegyik szövet alatt egy-egy festmény található a család tagjairól, kezdve egészen a legrégebbi őstől. Ha végignézitek mindet, előkerül Nirwath portréja is, aminek mását még Leirel mutatta. Így nagyban még jobban megfigyelhető a hasonlóság a pappal, mintha csak ikrek lennének, eltekintve az arc csibészes kifejezésétől. Mellette egy fiatal lányt ábrázoló kép pihen, arca bájos, de eléggé sápadt, kék szemei szinte ragyognak a vászonról, fekete haja pedig lágy csigákban omlik alá. A keret alján felirat hirdeti, hogy Rosalinda Elrithien portréját találtátok meg, a hasonlóság valószínűleg még Kazgoban is eloszlatja a maradék kétséget is, hogy ő és Nirwath testvérek voltak. Az egyik képnél, egy szigorú arcú asszonyt ábrázoló portréhoz támasztva egy fekete füzetecskét találtok, benne a mondhatni, már jól ismert, férfias kézírással vésett bejegyzések. Az elejét főleg a Rosalinda iránti aggodalom és szeretet jellemzi, a bejegyzések az élet apró mozzanatait jelenítik meg, de tovább lapozva egy ponttól már Linera neve is elő-előkerül, mind gyakrabban, és bár eleinte érdektelenség, talán egyfajta gőgös megvetés volt a jellemző, mégis van egy fordulópont.*
"Ekkorát még sosem tévedtem életemben, ostobábbnak érzem magam a legutolsó baromnál is. Rosa ma sem tudta elhagyni az ágyát, így én mentem el helyette a temetőbe, virágot vinni meg nem született testvérünk nyughelyéhez. Sosem hittem volna, hogy Linerát is ott találom, mint később elmondta, édesanyja sírját látogatta, hogy fehér rózsával kedveskedjen neki. Sosem értettem, az emberek miért szeretik ezt a virágot, nekem csakis családunk meghurcolt és sötét múltja jut róla eszembe. Mielőtt elindulhattunk volna vissza a kúriába, heves vihar kapott el minket, így a templomba menekültünk, ahol beszédbe elegyedtünk. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire értelmes és komoly is tud lenni, a minket elválasztó 5 év szinte eltűnt, én pedig megbabonázva hallgattam. Most már értem, húgom hogy tudott vele olyan fesztelenül viselkedni."
*A betegség idejéből semmit nem találtok, mintha Nirwath felhagyott volna a napló vezetésével.
Váratlan robaj rázza fel a ház csendjét, mind a földszinten tartózkodó Ysdeneri, mind pedig az emeleten képeket és naplót nézegető tündérek tisztán hallják. A hang a bejárat felől jött, egyszeri, éles zaj, ami nyomasztó némaságot vonz maga után.*