//Zaraun//
-Hogy érted, hogy rendezzem le?
*Ayrisz aggódva könyököl a kád szélére. Nyilván való, hogy nem az ablakon kell kihajítania vendégét, de mégis. Félszemmel végigméri a sötételfet, ahogy háttal neki, megszabadul "felesleges" ruhaneműjétől, és törölközőt csavarva magára, stílusosan távozik. Abban a törülközőben, amit a lány, magának hozott a fürdéshez. Ahogy kattan az ajtókilincs, maga is kimászik, és a kád szélére ül, arcát a hideg, párás csempének nyomva. A víztől csillogó ládairól, kövér cseppek gördülnek alá, majd eltűnnek a fürdőszobában felszórt kavicsok között, sötét csíkot hagyva maguk után. Most mi legyen? várjon addig, míg meg nem szárad, vagy csurom vizesen vegye fel a hálóruháját? Végül az utóbbi mellet dönt.
Fürdőköntösébe burkolózva slattyog végig a folyosón. Lépteit, csak a talpa alatt tocsogó víz miatt lehet hallani. Az étkezőben találja meg Kayt, arcát a kezeiben nyugtatva, mellette, fekvő, üres borosüveget görgetve talpával.*
-Ideje, hogy aludni menj.
*Leül a fiú mellé egy székre, felveszi az üveget, és az asztalra teszi. Kay, egy kis idő múlva -Vélhetőleg ekkor jutott el agyáig az üzenet.- felnéz. Világoskék szemei, most szinte feketének látszanak a sötétben, ám arcán jól kivehető a bor erős pírja. Hangja rekedt, sérti a fület, és szavai lassan, hosszú szünetekkel követik egymást.*
-Mi?... Ja, jó. Sajnálom...Ha gondot jelentek...
-Nem jelentenél, főleg ha nem lennél matt részeg. El tudsz menni az ágyadig?
-El. Hol az a... Ő. Együtt alszotok?
-Igen, igen, de indulj már meg! Megfagyok. Amúgy, örülnék, ha nem csinálnál többet ilyet. Szerencséd, hogy Zaraun nem lát, mert van egy olyan érzésem, keményen kigúnyolna. Okkal. Na meg, nem kell meginnod egy üveg bort, csak mert valaki azt mondja. Légy szíves és állj fel, menj aludni!
*Azzal felkapja az üveget, és a konyhában az asztalra rakja. Összébb húzza magán a szőrös köntöst, és megrázkódik.*
-Hideg van.
*Motyogja. Mellkasán keresztezett kezekkel, végigkíséri szemével, ahogy Kay betámolyog a vendégszobába, majd ő is nekiindul, miután elfújta a konyhai mécsest.
A hálóban sem várja melegebb. Sötét van, és hűvös. Pár fenyőhasábot dob a kályhába, gyújtóst, és gyufát. Arcán egyre erősebben fénylik a tűz, ahogy feltámad, és a fénnyel együtt a meleg is kezdi bejárni a helységet.*
-Be van rúgva.
*Suttogja.*
-Megitta az összeset amit ott hagytál.
*Lassan az ágyhoz lépked, legyűri magáról a köntöst, és rövid ruhájával, még reszketve bújik a meleg takaró alá, átölelve a sötételfet, egyik lábát átvetve az övéin. Ekkor még nem veszi észre, hogy az egy szál semmiben fekszik mellette.*
-Holnap megkérem, hogy mennyen inkább a Pegazusba, jó? Úgyis olyan másnapos lesz, hogy nem fog veszekedni.
*Az egyre melegedő szobában, lassan elviselhető a klíma. Ayrisz bőréről eltűnnek a libabőrök. Mielőtt végleg lefeküdne, még felül, kibontja a kontyból vizes haját, és összefonja. Tesz még egy kis fát a tűzre, hogy rendesen leégjen az éjszaka alatt, és kulcsra zárja az ajtót, a biztonság kedvéért, ki tudja, mi nem jut eszébe a részeg fiúnak szemben. A kulcsot az éjjeliszekrényre teszi, majd visszabújik az ágyba, hozzásimulva a sötételfhez, kezeivel átkulcsolva annak karját.*
-Figyelmeztetlek, hogy holnap délig alszom. Ha reggelizni akarsz, találd fel magad.
*Súgja oda mosolyogva Zaraunnak.*
-Minden félét találsz a kamrában. Ami a fürdőt illeti, azért remélem nem akarod otthagyni a vizes alsó...
*Felkönyökölve, a férfi arcába bámul. Elképedve húzza fel szemöldökeit. Tétován teszi fel kérdését, nem biztos, hogy tudni akarja a választ. Hangja remegővé, arca a vörös beazonosíthatatlan árnyalatává változik.*
-Jó ég... Te most... Pucér vagy?!