// Grubek Norragimhak //
*A törp nem igazán értékeli az előadást, csak néz faarccal, mint épeszűek a bolondra. Aztán sóhajt egyet és kiderül, hogy nemrég járt cirkuszban, mégozzá egy igen fura cirkuszban. Moy halgatja és gondolkodik. Majd kimondja, amire gondol:*
- A nézőket jó bevonni a műsorba. Én is megtettem mindig, amikor mutatványosként jártam a világot. De azért szörnnyé változtatni a közönséget? Úgy látom, maga megúszta. Vagy visszavarázsolták?
*Moynak eddig nem sok köze volt a mágiához. Persze találkozott mágusokkal és meghajolt a praktikáik előtt, mivel csodálatos dolgokat tudnak véghezvinni. Elég csak a főtér szökőkútjára gondolni. Amiről a törp beszél, az viszont rosszindulatú próbálkozás, az ilyesmit hívják fekete mágiának, ha Moy jól tudja.
A mester nemsokára elmondja, hogy egy bizonyos Dongnor családnál dolgozott illetve nem is náluk, hanem a rezidenciájuk új tulajdonosánál. Moy elkezdi vakargatni a szakállát és hümmög. Nem rémlik neki, hogy ismerné ezt a családot. Biztosan messzebb laknak. Az apja talán ismeri őket, hiszen az ő műhelyébe nagyon sokan járnak, a tehetősebbek közül is. Mikor a törp a problémáiról beszél, Moy egy kicsit meglepődik. Aztán leesik neki, hogy a nemesek is tudnak spórolni, nem is akárhogy. A nagy vagyon nem jelenti azt, hogy csak úgy szórják a pénzt. Megnyugtatja a mestert:*
- Értem. Van, aki szeret ülni a kincsein és akkor sem fizet rendesen, amikor kellene. Biztosíthatom, hogy nálunk annyit kap, amennyit a munkája ér. Mi is beosztjuk a pénzt, de aki veszi a fáradtságot, hogy nekünk dolgozzon, annak méltó bért adunk. Apám bőrdíszműves és szabó, úgyhogy pontosan tudja, milyen az, amikor valaki mindent belead és sajnálják tőle a fizetséget. Ha lehet egy tanácsom, nézzen szét a kikötőben alapanyagért. Van egy törp barátom, Klenit, nála olcsóbban lehet ilyesmiket beszerezni. Szögek, szerszámok és hasonlók.
*Moy tényleg sok alakot ismer a kikötőben, hiszen ott többször is megfordult az elmúlt évtizedek során. Artheniorba viszont most tért vissza, ezért például a Dongnorékat sem ismeri, ahogy ezt a mestert sem, aki hírnevet szerzett építészként és most itt szorgoskodik.
Amikor a törp a szegénynegyedről beszél, Moy csak bólogat. Ő is pont ilyennek ismeri azt a helyet. Nélkülözés van, "mélyszegénység", ahogy szokták mondani, de a tisztelet és a becsület nem ismeretlen a legszegényebbek között sem. A Varjúvadász is ott lakik és neki is megvan a maga tisztessége. Egy kicsit más, mint Moyé, sőt nagyon más, de a maga módján érthető és egyenes.*
- Hát igen, a szegények sokszor jobb társaságnak bizonyulnak. Kölyökkoromban sokat játszottunk ott velük.
*Közben Moy figyeli, hogy a törp hol tart a mérésekkel és a jegyzeteléssel. Mondta, hogy még több helyre kell mennie, így nem akarja feltartani. Ha a mester azt mondja, hogy kész, akkor következik az ár megbeszélése. Moy jó alkudozó, de csak az ésszerűség határáig fog elmenni. Méltánytalan ajánlatba nem megy bele, mindketten jól kell, hogy járjanak.*