- Így visszagondolva nem bánom, hogy ilyen bátor voltál, mert különben máshogy nem hiszem, hogy összefutottunk volna...
*Kacsint rá gúnyosan, bár a gúnyos él mellett ott lapulnak az elismerő pillantások is, annak ellenére, hogy a tolvajokkal nem éppen így szokott bánni Mordach.*
- Valóban, ahogy a munkájuk, úgy a kilétük is teljes rejtély. Már csak abban reménykedek, hogy nem éppen egy gonosz kis álcát alkalmazol...
*Meglendíti mutatóujját játékosan a levegőben, majd a víz alatt - már ahogy tudja -, megpaskolja a hölgyemény formás hátsó felét, melybe nem rest jó erősen bele is markolni.*
- Ebben biztos vagyok - bár ha jól vettem ki szavaidból, akkor elég régóta vagy erre az életmódra kényszerítve. S így a stresszt, a folyamatos izgulást is minden bizonnyal jobban bírod, mint egy átlag ember. No meg, nem is beszélve az 'izgalmas' életről... A napjaid, gondolom, nem mindig ugyanúgy folynak le...
*Csevegi Rochának, miközben gondolatai már a holnapi nap körül forognak, s szinte izgatottan gondol arra, hogy milyen lesz kettejük kis 'kirándulása'. Eközben viszont vonásai automatikusan is gondoskodó élt öltenek, s féltő hanggal fordul a hölgy felé.*
- ... viszont ez nagyon veszélyes, főleg egy hölgy számára. Mi van, ha elkapnak?! Vagy ha rosszabbat tesznek veled?! Mi van, ha éjjel újra útra kelsz, s holnap már nem foglak látni...
*Mondja kissé kétségbeesetten, azonban pillanatokon belül határozott hangon szól felé.*
- Ezt nem hagyhatom...
*A mondatot nem folytatja, viszont gondolataiban egy újabb terv körvonalazódik, mely következtében maga mellett tarthatja biztonságban Rochát - s nem kell lopásra kényszerülnie. Mordachnak rengeteg pénze van... S egyedül is van... Miért ne osztaná meg ezt egy olyasvalakivel, akinek nagy szüksége van az anyagi feltételekre, no meg egy védelmező kézre, ki nem hagyja, hogy bárki is lemerészelje köpni, vagy akár csak egy rossz pillantást vessen rá?
Ahogy az öltözőknél várakozik, váratlanul meghallja maga mögül a hölgyemény hangját, azonban nem fordul meg. Lassan, maga mellett emeli fel kezét, mintha csak egy késsel fenyegetőznének háta mögött 'Pénzt vagy életet!' ürüggyel. Tenyereit szeme elé helyezi, majd lassú mozdulattal fordul meg, szinte levegőt is alig vesz. S mikor Rocha hozzáért, a vörös izgatottan nyitja ki szemeit, s már tolja is el magától a szorosan bújó hölgyet, hogy teljes egészében lássa ebben a csodás ruhában.*
- Tudod, nem a ruha tesz téged széppé... Hanem te a ruhát...
*Majd ámulva bámulva, s mintha csak egy suhanc kamasz lenne, úgy marad szinte tátva is a szája.*
- Hát, nem semmi! Azt hiszem, büszke lehetsz erre az alakra! Mert én is az vagyok...
*Kacsint fel-levont szemöldökkel, majd felé nyújtja karját, állát kicsit megemeli, s egy pökhendi, úrias ábrázattal pillant rá.*
- Hölgyem...
*Ha Rocha belekarol, akkor Mordach megindul vele a folyosón, majd pillanatokon belül elhagyják a fürdőt. A kinti levegő kicsit lehűlt már, viszont nagyon kellemes idő van.
Természetesen azonnal feltűnik a férfinek, hogy a nép ugyan megbámulja őket... Ám már nem azért, mert egy szakad ruhás lányka sétál egy félmeztelen férfivel, hanem mert a párosuk olyan furcsa, olyan tökéletes, hogy az embereknek muszáj őket megnézni - közben a vörös is olykor Rocha felé pillant, vajon mit szólhat hozzá, hogy már nem megvetéssel néznek rá.
Vagy egy tíz perc gyaloglás után végre elérkeznek következő, s egyben a mai napra utolsó helyszínükre. Az üvegablak mögött asztalok vannak, melyek körül az úrias nép csak úgy tömi magába a finomabbnál finomabb falatokat! Az ajtó tárva-nyitva áll, így az ínycsiklandó illatok is remekül áradnak ki az 'étkezőből'...*
- Nos, meg is érkeztünk! Mielőtt bemennénk, azért azt hozzátenném, hogy itt ne szégyelld magad se előttem, se ezek előtt...
*Nyugtatóan teszi rá a hölgy vállára kezeit, s azért mondja a biztató szavakat, mert a nők többsége zavarban van, ha más előtt kell étkeznie. Most viszont ezt az alkalmat meg kell ragadni!*
- Csak Ön után, kedves Hölgyem!