// Ördögi örökség //
*A kis baleset kellő intés, hogy ne viselkedjetek tovább meggondolatlanul, jobban vigyáztok lépteitekre, így a ház sem büntet tovább, Ysdeneri kisebb sérülését leszámítva épen értek fel és választhattok ajtót.
A szerencsés kiválasztott fel is tárul előttetek, titkát Kazgo találhatja meg, de a megoldás előtt értetlenül álltok, holott annyira egyszerű lenne, szinte már gyermeki feladat. Elena nyakában felizzik a gyűrű, amit ott hord, láncra fűzbe, ha a tündérlány megnézi, ráeszmélhet, hogy mennyire figyelmetlen is volt: hiszen a minta tökéletesen passzol! Nem is kell erőltetni, könnyedén a zárba illik, elfordítva apró kattanás hallatszik, a ládikó pedig felnyílik.
Vörös bársonybélését még az évek sem tudták kikezdeni, tökéletes állapotban van, akárcsak a bőrkötéses könyvecske, ami a belsejében fekszik. Felnyitva könnyű megállapítani, hogy ez nem más, mint egy napló, valószínűleg ugyanazé a személyé, akinek a bejegyzését már odalent is megtaláltátok. Többségük érdektelen a számotokra, ám van pár, amelyikre könnyedén felfigyelhettek, mintha vonzaná a szemeteket.*
"Annyira félek, minden nap egyre fojtogatóbb. Nirwath titka mázsás súlyként nehezedik rám, néha úgy érzem, összeroppanok. nem győzöm csodálni a drága kis Linera erejét, amivel tartja magát, őrzi kettejük édes titkát. Hiába akarok, képtelen vagyok örülni nekik, mindig attól félek, hogy miféle jövő várhat rájuk így. Bele sem merek gondolni, atyánk mit tenne, ha tudomására jutna, hogy bátyám és a kertészünk leánya... Baljós előérzet kerülget."
"Mindig tudtam, hogy létezik a földön gonoszság, de a mai nap szíven ütött. Bátyám beteg, a szomszédok már a haláláról kárognak, családom pedig Linerát okolja, boszorkánysággal vádolva. Azt a csöpp, ártatlan lányt! Hiszen még a gyomoknak is alig képes ártani, órák hosszat képes apja imádott rózsáival tölteni, énekelni nekik, becézni őket. Hogyan is hihetik, hogy ő átkozta meg Nirwath-ot! Ez képtelenség, meg kell gyógyulnia, hogy utána terveiknek megfelelően elszökhessenek innen. A Szél segítse őket!"
"Szeretett bátyám ma meghalt. Mindenki zokog, de én képtelen vagyok felfogni, csak zsibbadtságot érzek. Meghalt... Nem kap fel többé nevetve, nem láthatom többé csibészes mosolyát, nem fogja többé a hintát lökni, míg én benne ülök. Annyira felfoghatatlan. Linerának ma színét sem láttam, szegénykének még az édesapja sem tudja, miért olyan hallgatag és bánatos, mióta Nirwath megbetegedett. Úgy szeretnék segíteni rajta is, de legalább megóvni a gyűlölködő szavaktól, amit rokonaim köpnek felé."