Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 128 (2541. - 2560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2560. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-20 05:24:16
 ÚJ
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

*Az igazat megvallva, már túl fáradt Drayen ahhoz, hogy bárhova is menjen. Fáradt, lankadt léptekkel igyekszik haza, a gazdag negyed egy szerényebb kerületében álló kis háza felé. Mikor végre oda ér, egyetlen segítője, aki a komornyik, a kertész, a kocsis feladatát is ellátja egyszemélyben, örömmel nyitja neki az ajtó.*
-Hozz kérlek a szobámba némi sültet körettel és egy kancsó vöröset is. Pihenni vágyom.-
-Rendben van, Uram, ahogy kívánod.-
*nyugtázta majd elindul, hogy megtegye, amit egy nemes kér tőle. Eközben Drayen kényelmesen elhelyezkedik, és várja az ételt. Ha pedig végez az étkezéssel ledől aludni egy kiadósat.*

A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.20 11:23:31, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő

2559. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-19 15:52:00
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka – második felvonás //

*Van valami abban, amit a lány mond és megint egy kicsit nagyobb betekintést nyújt abba, hogy miért is ilyen. Nem akar kötődni. Ha megint menekülnie kell és rejtőznie, akkor hiába szeretne beszélni, hallgatnia kell. Mintha lenne benne egy kis félelem is, hogy egyszer majd nem tudja legyőzni a ragaszkodást és ez legyengíti. Moy már nem akarja ezt nagyon elemezgetni, de a saját gondolatait elmondja a témáról, szinte közömbös, kissé elgondolkodó hangon:*
- Ezt már embere válogatja. Én például nagyon tudtam ragaszkodni egy ideig, aztán elmúlt és simán továbbálltam család, feleség, gyerek, barátok mellől. Talán azért, mert bíztam magamban, hogy más helyeken is megtalálom az utamat. De ezt nem lehet elvárni mindenkitől. Van, aki majd megőrül, ha egy hétre el kell mennie a megszokott környezetéből. Én meg negyven év után jöttem haza.
*Erre már megejt egy széles mosolyt, hiszen ez tökéletes példája annak, hogy nem csak a maguknak való, társaságkerülő emberek tudnak vándormadarat játszani. Nem akarja meggyőzni a lányt, hogy mit csináljon. Egy találkozástól nem fog megváltozni, bár az ő korában még ez könnyebben menne, mint ötven évesen.

Amikor a lány zavart kérdésére Moy elneveti magát, a Varjúvadász még nem látja be a helyzet mókásságát. Még aggódik, kellemetlen neki. Moynak egy kicsit nehéz dolga van vele, mert amíg más lányt ilyenkor egy ölelés helyrehoz, a Varjúvadásznál az csak még nagyobb bosszúság lenne. Aztán jön egy nagy sóhaj és a kihúzott testtartás. Most már látszik, hogy biztos magában. Már érti, hogy minden rendben lesz, nem kényszerítik semmire. A léptei is könnyebbekké válnak, de valami még foglalkoztatja. Már nem életbevágó kérdés, hiszen nem őt érinti. Ez már csak olyan kis kíváncsiskodás, ami egy kérdés formájában megjelenik. A szerelemről már beszélgettek a főtér felé menet és a lány elmondta, mennyire hihetetlennek, fölöslegesnek és múlandónak tartja. Moy pedig elmondta, hogy ez bizony valóságos, csodálatos élmény és hosszú ideig lehet élvezni, mielőtt elmúlik. Most megint itt tartanak. Moy nem akarja magát ismételni, inkább elénekel egy dalt, ami erről szól:*
- Ha elment messze a kedvesed
És magával vitte a kedvedet, mondd: Szerelem!
Ha egyszer mégis visszajön
S hangja édesen újra rád köszön, jön a Szerelem!

Hogy színesnek lásd a színeket
És igazán érezd az ízeket, mondd: Szerelem!
Hogy eltompuljon a fájdalom,
És mosoly folyjon az arcodon, mondd: Szerelem!

Kiöltheted a nyelvedet, kardod életeket elvehet
Míg könnyeket hoz a gyűlölet,
A szerelem sok kis gyermeket,
Tőle kaptuk az életet és nélküle élni nem lehet

Hogy elüssük jól az éjszakát
Ne remegjen kezed, csak nyújtsd ide a csöppke szád
Nem számít a hó, a vész
"Ez az éj volt a legszebb", mondod majd, ha tovamész.
*Amikor befejezi a harsány, jókedvű nótát, még ennyit tesz hozzá nagyon vidáman:*
- Ezt egy másik bárd írta, de nagyon népszerű költemény volt. Az egyike volt azoknak, amiket kölcsönvettem és sokszor előadtam. A lényeg benne van.
*Moy jól sejtette. A Varjúvadász a "kedves" szó hallatára zavarba jön. Nincs hozzászokva, hogy ezt meglátják benne, hiszen valószínűleg ritkán engedi látni. A viszonzás megmosolyogtató, nikább csak egy kis udvariassági kényszert érez mögötte a férfi. Nem is mond rá semmit, csak vigyorogva bólint.
A viszontlátás gondolata mintha meglepné. Tény, hogy nyilván nem lesz könnyű újra megtalálni és ha esetleg meg is beszélnek egy találkozót, bármi közbejöhet. Moy úgy gondolja, ettől még lehet reménykedni. Ha mégsem látja többet, akkor sem esik kétségbe. Ő mindig megtalálja magának a jó társaságot. A lány meg élheti tovább a megszokott életét, bár Moy biztos abban, hogy nyomot hagyott benne már az eddig eltöltött idő alatt is. Ennyivel zárja le a témát, komoly arccal, amit csak félig fordít a lány felé:*
- Igaz. Egy darabig pedig még itt vagyok.
*A Varjúvadász él a lehetőséggel, de most nem ugrik, csak felmászik. Moy pedig játsza a létrát. Amikor a lány már ott ül a jobb vállán, akkor nem fogja meg a lábát, csak megcsapkodja egy kicsit a combját és vidáman odakurjant fel sem nézve:*
- Jól ülsz? Mindjárt jön a móka.
*Nézi a házakat és már látja a sarkot, amin be kell kanyarodni. Ez a sárga sarokház még mindig ugyanolyan, mint negyven évvel ezelőtt volt és talán a cukrász még mindig olyan finom süteményeket süt, mint amilyeneket párszor kóstolhattak, mikor anyjuk megjutalmazta őket kiskorukban.*

2558. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-19 15:10:39
 ÚJ
>Naxarida Xanyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka – második felvonás //

*Ajkán halovány mosoly játszik, ahogy hallgatja a Medve „vallomását”. Igen egyértelmű, hogy a férfi egy harsány, jó kedélyű, társaságkedvelő egyén. Ha nincs társasága, csinál magának, ez történt az éjjel is.
Ajkán kiszélesedik a mosoly, a gondolattól, hogy a kezdeti bosszúság ellenére mennyire jó társaságnak bizonyult a férfi.*
- Ez is egy szabadság. Nem kötnek helyhez emberek… - *állapítja meg.
Hisz akinek nincsenek barátai és szerettei, csak ellenségei, az könnyebben fordít hátat bármely vidéknek. Ezen elgondolkodik egy pillanatra, aztán le is rázza magáról a súlyos kérdéseket. Sosem gondolt magára úgy, mint magányos, szomorú ember. Magányos farkas, annál inkább.
A férfi nem pedzi tovább a szerencsétlenül járt asszony történetét, és ez jól is van így. Nem kedveli az ostobaságot, bár így jobban belegondolva, ő is tett olyan dolgokat, amiről környezete le akarta beszélni. De az más volt. Azt ő csinálta, és tisztában volt a saját korlátaival. Nem függött ilyen mértékben külső tényezőktől, mint a szakácsnő.*

*Tekintete elgondolkodva találkozik a Medve pillantásával, mikor megtorpan, ajkát gondolkodva húzza el, majd fejét csóválja, tovább halad.
A kérdésre a Medve nevet. Kissé összerezzen tőle, mert kényelmetlen az egész kérdés, meg az egész szituáció, de végül a férfi válasza megnyugtatja.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel mellkasából, fejét határozottan felveti, kihúzza magát.*
- Jóó - *húzza el dallamosan a magánhangzót, és immár kissé talán táncosabban léptet a férfi oldalán.
A szerelemre tett megjegyzésre kissé felvonja a szemöldökét, annak ellenére, hogy tudja, nem rá vonatkozott. Mégis, érdekli a téma, hisz mások nagyon nagyra értékelik. Nem mintha érdekelné mások véleménye, ám néha kényszeres ingerenciája támad megérteni, hogy mit szeretnek bizonyos dolgokban mások.*
- Mi a jó abban, ha felkeltik? Aminek vége kell, hogy szakadjon, vége szakad. Felesleges erőltetni… -*fogalmazza meg saját véleményét a témával kapcsolatban, bár ez elég ironikusan hangozhat valaki olyan szájából, aki saját bevallása szerint sosem volt szerelmes.
A Medvét láthatóan kellemesen érintette, hogy felajánlotta neki, hogy menjenek el meglátogatni az édesapját. Ennek ellenére mégis meglepi a jelző, melyet hall. Mosolyogva biccent, ám tekintetét elgondolkodva fordítja el.
Soha az életben nem mondta még ezt neki senki. Érdekes felvetés. Általában káromkodni szoktak, ha megjelenik, de még inkább szitkokat és átkokat fröcsögni felé. Az mulattatja, szórakoztatja. A „kedves” szavak azonban nem asztala, így kissé sután kezeli a kérdést.*
- Köszönöm. Te is - *hisz a kapott bókot illik viszonozni valamilyen formában, még ha a beszélgetéstől és a szituációtól ez ilyen mértékben el is üt.
Valahol érzi, hogy ez sántít, de nem talál jobb megoldást jelenleg, így ennyiben hagyja.
A felvetésre, hogy ki tudja, mikor látják egymást legközelebb, kissé meglepődik. Benne fel sem merült a viszontlátás lehetősége, hisz senki nem volt az életében eddig, akivel egynél többször összesodorta volna a sorsa.
Túl nagy ez a világ ahhoz, hogy többször összeakadjon az ember benne olyan személyekkel, akiket kedvel. Soha nem is gondolt arra, hogy felkeresné, mondjuk az Úrhölgyet. Tudja, hogy délen él, és vágyna vissza délre, de hogy találkozzanak? Mindenekelőtt nem akarná kompromittálni a családanyát. Másodszor meg, lehet, hogy nem emlékezik rá olyan jó szívvel. Felesleges lerombolni az illúziót.*
- Talán soha - *válaszolja diplomatikusan.* - Téged visz a hajó, engem sodor az élet. Viszont amíg itt vagy, addig tudunk időt tölteni együtt - *lehet, a férfinak ez sovány vigasz, bár már ő is megszokhatta, hogy az élete során újabb és újabb emberekbe botlik, majd el is távolodnak egymástól.
Mikor a Medve megkérdezi, hogy nem akar-e ismét a nyakába ülni, széles, vigyorba hajló mosoly terpeszkedik szét arcán, és bólint.
Könnyed mozdulattal kapaszkodik meg a Medve karjában, és ismét elhelyezkedik kényelmesen a jobb vállán, a már jól ismert pozícióban, kissé a csatabárd lapjának nehezedve.
Tetszik neki ez a hely. Érdeklődve tekint körbe a puccos házak között, és megállapítja, hogy semmi ingerenciája nem lenne ilyenben eltölteni az életét. Olyan sterilnek, és zártnak hat az összes, mint valamely kalitka.
Persze, ezt nem osztja meg a férfival. Nem kívánja megbántani.*

2557. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-19 13:30:00
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka – második felvonás //

*A lány nyilván észreveszi, hogy Moy most valami olyanra gondolt, ami hirtelen megzavarta, meglepte. A válaszával nem sok újdonságot árul el. Már korábban is elmondta, hogy egyedül tölti a napjait és megszokta ezt az életformát. A férfi még kiegészíti ezzel:*
- Igen, mondtad. Tudod, ha nekem kellene ezt csinálnom, ahhoz óriási erőket kellene mozgósítanom. Sose voltam magányos, mindig volt mellettem, körülöttem valaki. Ha mégsem, akkor kerestem új társaságot. Tudok hallgatni, ha épp olyan kedvem van, de hónapokig? Ez egy olyan képességed, ami tőlem nagyon távol áll.
*A Varjúvadászt nem igazán dobja fel a szakácsnős történet. Érthető, hiszen férfihumor, a nők megkörnyékezéséről és a magukkal nem bíró részegekről szól, az ilyet pedig a női nem képviselői ritkán értékelik. A lány meg is mondja a véleményét arról a nőről és igaza is van. A férfi emlékszik, mikor a nő elmesélte neki, hogy mindenki le akarta beszélni a hajókázásról, de ő senkinek nem hitt. Aztán a saját szemének és tapasztalatainak már hinnie kellett... Moy valahogy azt érzi, csak azért nem jön több, férfiakat ostorozó szó, mert a lány tekintettel van rá. Már láthatta, hogy ő képes uralkodni magán, még ha meg is vannak a vágyai.

Amikor már az utcákon sétálnak, a lány kissé tétován jön Moy mellett. Most nem oson olyan magabiztosan, hanem úgy megy, mint aki nagyon gondolkozik valamin. A tekintetéből az látszik, hogy az életében még nem volt példa olyanra, amire most készülnek. Egy kicsit meg is áll és ekkor Moy visszanéz rá. Amikor a lány beéri a lépteivel, akkor derül ki, hogy mi feszélyezi most. Annyira ártatlan a kérdés, hogy Moy legszívesebben megint összeölelgetné a lányt vagy legalábbis megjegyezné, hogy aranyos, de valahogy azt érzi, most nincs itt ennek a helye. Elneveti magát és könnyed hanglejtéssel válaszol:*
- Nem kell aggódni, nem színpadra megyünk. A csókot és egyebeket olyanoknak tartogatom, akikben van erre hajlandóság. Szó, mi szó, néha fel kell kelteni a szerelmet, ha alszik, de nem minden áron. Én értelek, Varjúvadász!
*A lány szavaiban mintha benne lenne a készség, hogy ha Moy ezt várná el tőle, akkor lehet, hogy undorodva, félve és remegő gyomorral, de hajlandó lenne a színjátékra. Ez esetben sem lenne más a cél, minthogy a titka megmaradjon, de Moy ezt sokkal nagyvonalúbban fogja megoldani. A Varjúvadász még nem tudhatja, hogyan fog ez történni pontosan, de majd meglátja. Valószínűleg még szórakoztatónak is fogja találni.
Újra együttérzést taníúsít, amikor felajánlja, hogy megvárja a férfit, ha az meg akarja látogatni az apját. Moy rámosolyog és először nem mond erre semmit, csak nézi a lányt. A szemeibe néz és azt látni rajta, hogy örül az elhangzottaknak. Ezt megtetézi egy olyan szóval, amit talán a lány még soha vagy legalábbis nem mostanában hallhatott magára vonatkozóan:*
- Kedves vagy, de arra majd rászánok egy egész napot. Nem sietek sehová.
*Most már halkabban folytatja, szinte morgó hangon, de még mindig bizalmat sugárzó mosollyal:*
- A szüleim a helyükön maradnak, de ki tudja, hogy téged mikor látlak legközelebb? Remélem, még sokszor lesz erre lehetőség, de tudjuk, hogy ezt nem lehet előre kiszámítani.
*A kérdésére olyan választ kap, amilyet várt. A lány vendégségben még nem volt errefelé. Az őrök miatt nem is szereti a környéket. Hát igen, ez egy másik megközelítés, gondolja magában Moy. Neki és a városlakók többségének a városőrök jelenléte biztonságérzetet ad, de akinek vaj van a füle mögött, az "fulladozik", ahogy a lány fogalmaz. A Medve erre nem mond semmit, csak biccent. Egy-két utcát még megtesz szó nélkül, kivéve, ha a lány beszélgetni akar. Majd eszébe jut valami és feldobja élénk szemekkel a társára nézve:*
- Nem akarsz megint a nyakamba ülni? Megnéznem az inas arcát, ahogy bekopogtatok veled a fejem fölött.
*Ha a lány tiltakozik, akkor mehetnek tovább így, de Moy szívesen megviccelné Belfint, a háziszolgát. Őt zavarta az a távolságtartás, ami a beosztás zsempontjából érthető a fickónál. Egy kicsit fel fogja oldani a hangulatot, akár egy nyakban ülő lánnyal, akár máshogyan. Tovább lépdel a kövezett utcákon és egy kicsit megnézegeti a házakat. Néhányat felismer gyerekkorából, másokat már átépítettek, de vannak olyanok is, amik talán évtizedek óta lakatlanok. Már közel vannak, négy vagy öt utca választja el őket a Befe-háztól.*

2556. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-19 12:43:15
 ÚJ
>Naxarida Xanyor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka – második felvonás //

*Látja a Medve arcán a megdöbbenést, bár ő igazából nem tudja mire vélni. Hisz élete nagy részét csendben tölti, egyedül. Csak ha társasághoz fűlik a foga, akkor beszél emberekkel, vagy amikor feltétlenül szükséges. Például a kováccsal, ha a fegyverek javíttatásáról van szó.
Ajkára halovány mosoly kúszik, majd megrántja a vállát.*
- Én megszoktam. Sokat vagyok egyedül. Nem volt nagyon akkor sem más… - *azt mondjuk meg tudja érteni, hogy a Medvének kényelmetlen lenne az ilyen élet. Látszik, hogy nagyon sokat találkozik emberekkel, és sok helyütt megfordult. Nyitottnak kell lennie a különböző népekre, hogyha ennyi helyen be tudott illeszkedni.*

*A témát jóízű nevetés tereli át a hajóra kapó asszonyok kérdésére. Érdeklődve vonja fel a szemöldökét, ám ajka szegletében könnyed mosoly bujkál. A Medvének vannak ilyen tapasztalatai, nyilván vannak vicces, vagy éppenséggel pikáns történetei is ezekről az esetekről.
Nem is kell csalódnia, a férfi meg is akarja osztani vele a mulatságos történetet. Mármint, egy matróz szemével mulatságos.
Csupán biccent, mikor a részeg férfiakat említi a férfi, ajkára gúnyos, mégis szórakozott árny vetül.*
- Na, igen… Részeg férfiak…
*Érdeklődve fordítja tekintetét a Medve irányába, majd ajkait lebiggyesztve csak a fejét csóválja a történet befejezéseképpen. Végül ki is fejti véleményét az eset kapcsán.*
- Ostoba az a nő, aki nem méri fel ezt, vagy ha fel is mérte, nem volt elkészülve a következményekre.
*Nem hibáztatja a Medvét, amiért ő is részesedni akart a ritka lehetőségből. Tudja nagyon jól, hogy a férfiak étvágya magasra rúg. Mondjuk, az önmagának parancsolni képtelen egyedeket szintén nem kedveli, de ebben a Medve igen komoly erőt tanúsított.
Nem kellett ököllel nyomatékosítania a nemet. Ritka eset, ám elismerésre méltó.*

*Hang nélkül követi a Medvét, két karját maga mögött összefogva, és figyelve a férfi jelzéseit, és szavait.
Ó igen, most a szavaknak is nagy jelentősége van, ugyanis eddig soha nem volt még férfi házában. Főleg úgy nem, hogy a családja ott volt. Norahna néha leültette náluk az ebédlőasztalhoz, amíg a gyerekek kint játszottak, és a férje távol volt. Az ember nem állhatta, hogy a saját gyermekén kívül más szájat is etet.
Szemét kissé furcsállóan mereszti a Medvére, torkában gombóc kezd gyülekezni.
Inas? Édesanya? A teremburáját, ez nem lesz könnyű menet! Léptei egy pillanatra meg is akadnak, ahogy végiggondolja a helyzet abszurditását.
Majd gyorsan pótolja is a kiesett időt, és beéri a férfit.*
- De ugye azért nem kell úgy viselkednem, mintha nőt vinnél a házhoz? - *érdeklődik kissé bizonytalanul húzva a száját.
Maga sem tudja, hogyan kellene kezelnie a helyzetet, ám azért hálás, hogy a Medve nem fogja elárulni a titkát. Ezt egy széles, bár kissé bátortalan mosollyal honorálja is, majd visszasüpped a szituáció abszurditásának mélységeibe.
Az édesapja betegségét illetően kissé felvonja a szemöldökét, majd együtt érző arccal bólint. Alsó ajkát beharapja, hezitál egy darabig, majd ismét a Medve felé fordítja tekintetét.*
- Meg akarod látogatni? Szívesen megvárlak…
*A kérdés, melyet a férfi hozzá intéz teljesen jogos. Egy fél mosollyal válaszol, majd a férfire tekint.*
- Néha sétálok arra, bár igen ritkán. Sok az őr, úgy érzem, megfulladok - *nem mintha félne tőlük, hisz tudja nagyon jól, hogy képes lenne meglógni, hogyha nagyon muszáj.
De egyelőre a városban szeretne maradni, és nem könnyítené meg a helyzetét, hogyha összeakasztaná a bajszát az őrséggel.
Mondjuk, előbb-utóbb ez úgyis bekövetkezik, elkerülhetetlen. De majd azelőtt csinál balhét, hogy végleg a hátát mutatná Artheniornak.*

2555. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-18 16:27:42
 ÚJ
>Ganalan Erfind avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Leon Descobrat//

*Bólint a kérdésre, de mikorra felnéz Leon már el is tűnt az ajtó mögött. Vállat von, és fejét oldalra hajtva nézegeti a ruhákat. A tea csak felsőjét áztatta át. Szemlélgeti egy ideig a ruhákat majd egy zöld hosszúujjút választ amit vörös csíkok szelnek át. Felpróbálja. A ruha viszonylag kényelmesnek mondható, és bár biztos benne, hogy találna jobban a kedvére valót, de nem akarja megváratni Leont. Az ajtóhoz lépdel. Kinyitja, és mosolyogva kérdezi Leontól:*
-Na, hogy tetszik?


2554. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-18 16:24:34
 ÚJ
>Elena Sayem avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Megfontolt

//Ördögi örökség//

*Ahogy Ysdeneri lefelé indul a lépcsőn, az egyik deszka hirtelen beszakad a súlya alatt. Elena összerezzen az ijedségtől, és rögtön odaszalad Ysdenerihez. Kazgo azonnal a segítségére siet. Ugyanazt a kérdést teszi fel Elena is, mint a másik tündér:*
- Jól van?
*A lány szemében aggodalom tükröződik. Mi tagadás, a nap folyamán igen megkedvelte a nőt. Bár nem ismerik egymást olyan régóta, mégis sok kalandot átéltek már át együtt, és mindig segítették egymást. Az elf nélkül sok mindenre nem jöttek volna rá, és Elena nem csak szimpátiát érez iránta. Megbízik benne, ami nála ilyen rövid idő után szokatlan. Neki vannak titkai, ahogy mindenkinek, de Ysdeneriről nem tudja elképzelni, hogy bármivel is meglephetné, olyan nyílt és letisztult személyiség.
Szerencsére nem esett nagy baja. Látszik rajta, hogy fájdalmai vannak, de tudja folytatni velük az utat. A fáklyát végül Kazgo hozza el, és miután felmennek a lépcsőn, megvizsgálják a cetlit, megbeszélik észrevételeiket, majd az kiválasztott ajtóval foglalkoznak.
Kazgo próbálja meg kinyitni először kevesebb, majd több sikerrel. Mikor végül átesik a küszöbön, Elena elneveti magát. Nem kárörvendően, egyszerűen csak mulatságosnak tartja a helyzetet. Egyáltalán nem illik ehhez a házhoz a nevetés, és illetlenség is. A lány abba is hagyja, mikor a többiekre néz, és megpróbál komolyabb arcot vágni. Mikor befelé mennek, bűnbánóan a férfira néz, és halkan bocsánatot kér tőle. Nem akarta megbántani, de Kazgo néha egész mókásan viselkedik, és talán a tündérben felgyülemlett feszültség tört ki belőle nevetés formájában. Mégis Elena kissé zavarba jött, és hogy ezt leplezze, hevesen kutatni kezd a szobában, rögtön, miután belép. Sorra húzza le a bútorokról a lepleket, nyitogatja az ajtókat, kihúzza a fiókokat - ha azok nincsenek bezárva.
Nem is veszi észre azonnal, hogy Kazgo nyaklánca önálló életet kezdett, csak mikor a férfi közli, hogy talált valamit. Ekkor ő is csendesen odasomfordál, hogy megnézze a dobozt. Egy virág van rajta, de ahogy Ysdeneri megállapítja, nem rózsa. Az elf megpróbálja a nyakláncát beleilleszteni, hogy azzal nyissa ki. Ha nem sikerül neki, Elena is megpróbálja, bár nem fűz túl sok reményt a kísérlet sikeréhez. Az ő medálja hold formájú, és csak egy ilyen alakú résbe illene bele, talán Kazgoé. Neki sincs ötlete, hogy miképp lehetne kinyitni.
Arról, hogy mi lehet benne, lenne egy elképzelése. Attól tart, valami újabb rémséget rejt a doboz, például a kislány másik kezét.*

2553. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-17 21:16:38
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

*Mordokhai elhagyja a barakkot. Sajnálja, hogy Endon elment, de benne, nem utoljára látták egymást. A jó barátait általában megkeresi. Bár ki tudja, hogy a barátjának tudhatja-e a bérgyilkost. Na mindegy. Nem érdemes ezen gondolkodni. Majd kiderül. Elindul a gazdagnegyed irányába. Legalábbis arra jöttek ide. Vissza akar jutni a fogadóba. A mai éjszakát mégiscsak ott tölti. Aztán majd meglátja, hogy mi lesz. El is ér a negyedbe és olyan undor ül ki az arcára, hogy azt nem lehet leírni. Nem gyűlöl ő minden gazdagot, de a legtöbbje zsugori és gonosz. A gonosz embereket pedig nem kedveli. Ő megnyújtják mások szenvedését. Például ha kínzásról vagy tönkretételről van szó. Márpedig Mordokhai szerint a dolgokat nem érdemes nyújtani. Hagyni kell őket a fenébe. Az idő pénz, ő pedig nem akarja fecsérelni a saját pénzét. Ezért ő nem nyújt semmit. Gyorsan le tudja, amit le kell tudnia és idővel aztán elfelejti. Mire jó az, hogyha élete végéig ott lesznek a fejében a gondolatok? És ezt csak valaminek az elnyújtásával, húzásával lehetséges elérni. Ami abszolút felesleges. És egyébként unalmas is. Unatkozni pedig nem éri meg ilyen kis semmiség miatt. Legalábbis ő úgy gondolja. Ami hosszú az általában unalmas vagy pedig fájdalmas. A kettő egyszerre nem nagyon lehetséges, hiszen fájdalmak közepette az ember nem tud unatkozni. De sok fájdalom is csak valaminek az értelmetlen húzásával jön. Például, ha gyorsan megölnek valakit, az nem szenved. Azt hamar átsegítik a túlvilágra és nem nyújtanak semmit sehova. De akit kínoznak - akár halálig is - az elég sokat tud szenvedni. Hajlamos rá. De minek nyújtják el a szenvedést, hogyha végül úgyis a másvilágon köt ki.*
"Baromság."
*Ez a szó értelmezi legjobban a dolgok felesleges húzásával kapcsolatos véleményét. És bár nagyon is sokat lehet gondolkodni rajta, azért nem olyan jó téma. Egy beszélgetésbe nagyon nem tudná elképzelni. Pedig biztos akadnak olyan emberek akik ezt érdekesnek találják. És Mordokhai is közéjük sorolható, elvégre nem áll meg, hanem fojtatja a gondolatmenetét. Igyekszik példákat felhozni, legalábbis olyat ami nem olyan szörnyű, mint a kínzás.*
"A jó történetek."
*Ez ugrik be neki. Azok akiknek van legalább egy darab jó történetük, azok mindig valami hosszú és unalmas felvezetést mondanak előtte. Ami szerintük ugyan jó, de ama személyek akik kénytelenek ezt elszenvedni, halál unalmasnak találják. Mordokhai tapasztalatból tudja. Ezért a jó történeteket sem kell nyújtani, ami jó az röviden is jó marad. Ilyen egyszerű. Ami meg rossz, ahhoz meg azért mondanak hosszú és szintén rossz felvezetést, mert reménykednek benne, hogy az attól jobb lesz.*
"Hát nagyon nem lesz jobb. Ami rossz az sokáig nyújtva is rossz lesz. Például ez a negyed is. Hiába hosszú. Az elejétől a végégi, zsugoriak lakják."
*Ez ugyan nem teljesen igaz, de ez őt nem túlzottan érdekli. További példákat keres érveinek alátámasztására, hiszen sok fafejű ember él a világon, akik nem hinnének neki és lehet, hogy még fog kerülni olyan helyzetbe, hogy ezt ki kell fejtenie bőven. Akkor pedig nem szabad hallgatnia. Amit ő egyszer elgondolt azt be is váltja. És ebből a röpke kis gondolatocskából következik a következő érv. A vitatkozás. A viták általában sokáig tartanak minden értelem nélkül. Sokáig húznak egy olyan dolgot, aminek már alapból nincs semmi értelme. És valahol tudat alatt ezzel minden ember tisztában van. Mordokhai ezt kissé abszurdnak találja, de kicsoda ő, hogy ilyenekről döntsön. Ő csak a saját gondolatait formálja. Azok meg olyanok amilyenek. Nem tehet róla, hogy ilyenek a nézetei. Biztosan erről is sokáig lehetne vitázni.*
"De minek? Nem érdemes. Úgyis valami teljesen értelmetlen döntés lesz a vége. Kompromisszum nem lehet, mert az csak az egyik félnek jó. Hiába ez a valóság. A többi csak látszat. Az élet is egy jó példa erre. Talán az öngyilkosok is osztoznak a véleményemen. Miszerint minek éljek tovább, ha egyszer úgyis vége van. Ez így mind igaz és mégsem. A halál annyira végtelen, míg az élet tele érdekességgel és lehetőséggel. De akkor is hagyni kell a rossz vagy akár jó dolgokat úgy ahogy vannak. És persze ott vannak azok az élmények is amelyek sem nem jók, se nem rosszak. Azok akár még tarthatnának is sokáig...de egyszer úgyis vége lesz. Akkor meg még rosszabb lesz, mintha csak egy röpke másodperc lett volna az egész. Mert aztán jön a nagy üresség, aminél meg ugyebár kevés rosszabb dolog van. Amikor valami űr van odabent és nem tudja az ember, hogy mivel töltse ki. Például az is sokáig tartó állapot. Erre akár az is lehet példa, hogy valaki megöli egy nagy ellenségét, már persze ha van ilyen. Akkor aztán mi marad? Egy nagy üresség, amit szintén elég sokáig tart kitölteni valamivel. De akinek nincsenek ellenségei, azoknak nincs mit elveszteni. Nincsenek üldözések és hasonló hosszú procedúrát kívánó eredménytelen dolgok. Az eredménytelenség meg elkedvteleníti az emberfiát. A hosszú depresszió, pedig végül általában öngyilkosságba az pedig a minden bizonnyal végtelen halálba vezet. Depresszióba meg elég sok dologtól kerülhet az ember. Például mert sokáig szenvedett, de ez persze attól függ, hogy milyen szenvedésről van szó. Szerelmi bánat például szintén szenvedés, de az már alapból depressziónak nevezhető állapot. Tehát nem sorolható ide, bár az is kétféleképpen végződhet. Az egyik vidám a másik meg elég szomorú. Ezért nem éri meg a szerelmet keresni. Nagyon hosszú lehet a szerelem, de nem szokott boldogan végződni. Legalábbis általában csúnya vége van. A csúnya vég meg ugyebár semmilyen szempontból nem jó. Maximum ugyebár a rosszakaróknak, persze csak akkor ha akad ilyen. Ha úgy vesszük akkor a szerelem is csak egy hosszú szenvedés. Azt sem érdemes nyújtani. Bár előbb vagy utóbb úgyis megtalál mindenkit. Akit meg nem, az mondhatja magát szerencsésnek. Bár pont azt kerüli el jó messzire, aki vágyik az efféle élvezetre. Aki meg a háta közepére sem kívánja - mint például én -, azt előbb utóbb úgyis behálózza valami kis nőcske. Ezt sajnos senki nem kerülheti el. Az meg a legkevésbé aki a legjobban el szeretné. Ezért, nemhogy nyújtani nem érdemes, hanem még belekezdeni sem. Mint egyébként elég sok mindenbe, vagy éppen mindenbe aminek egyszer úgyis vége. És ez elég sok dolgot takar. De azért akadnak dolgok, amikbe újra és újra bele lehet fogni, mert olyan. Ilyen például a kardkovácsolás. Egy fegyvert sem lehet az örökkévalóságig készíteni, de miután végeztél egyel, újra bele tudsz kezdeni egy másikba, ami lehet, hogy már sokkal jobb lesz. Ez mondjuk a szerelemmel is így van, de aki befejez egy tőrt, vagy fejszét, vagy akár kardot, az nem valószínű, hogy depressziós vagy akár öngyilkos lesz. Bár az aki kezdeményezi egy kapcsolat végét, az boldogabb és felszabadultabb a dolgok megtörténte után. De mindkét fél csak nagyon ritka esetekben szeretne véget vetni eme hosszú kínnak. Szóval általában mindig marad egy valaki aki szenved. És mindezt azért, mert valami el lett nyújtva, aminek nem is kellett volna megtörténnie. Persze utólag mindenki okosabb. Arra senki nem gondol, hogy nagy valószínűséggel, ennek előbb-utóbb vége szakad. Pedig az előrelátás nem csak ebben a szituációban fontos. Például a vallatók is gondolhatnának arra, hogy a szerencsétlen alany, akinek hosszúra nyújtják a kínját, az minden valószínűség szerint elpusztul miután kinyögte azt az információt, amire valaki kíváncsi volt. Vagy még ide sorolható a háború is. Az sem két napig szokott tartani, pedig még elkezdeni sem érdemes. Hiszen hiába foglal valaki sok-sok területet, az a csaták miatt kihalt és romos lesz. És sokáig tart visszahozni az életet egy háború sújtotta térségre, ami ráadásul nem is kicsi. És ilyenkor ötlik a nagy királyok fejébe, hogy talán jobb lett volna, ha minden marad a régiben és nem jönnek újabb gondok. És persze a háborúban rengetegen pusztulnak el, méghozzá általában ők is szenvednek. Az meg egyértelmű, hogy aki a hosszú öldöklést kirobbantotta az megússza az egészet. Legalábbis én még nem nagyon hallottam olyat, hogy a vezető meghalt volna. Persze biztosan volt, mint ahogyan biztosan akadt olyan szerelem aminek nem lett vége, csak akkor amikor az egyik vagy akár mindkét fél eltávozott az élők sorából. Ez mind szép és jó, de akkor sem érdemes hosszúra nyújtani a dolgokat, hiszen ha egy háború hosszú és csak a vezetők halála vethet véget neki, az megint csak nem jó senkinek. Ugyanígy van ez a szenvedéssel. Az csak azoknak jó, akik örömüket lelik abban, hogy másokat kínoznak. Az ilyen embernek nevezett lényeket, pedig irtani kéne. Ez megint csak nem hangzik túl igazságosan, de ilyeneknek nem szabadna a világ levegőjét szennyeznie. Ahogy sok más embernek sem, de hát ez van. És akit megölnek azt még véletlenül sem lenne szabad megkínozni, hogy tudja mit éreznek az áldozatai. Gyorsan átvágni a torkukat, vagy pedig levágni a fejüket és le van a gond. Esetleg felkötni őket, bár én személy szerint mindig is irtóztam a fulladástól. Érezni, ahogy szépen lassan elhagy az élet brrr...még belegondolni is rossz. Na hát az ilyenekért éri meg inkább hagyni a fenébe a dolgokat. Mert mindent lehet ám hosszúra nyújtani, de végül is minek? Felhozható még a hosszú párharc is. Vagy akár a halálig menő. Pedig abban az esetben, hogyha mindkét fél kiválóan bánik a pengével, akkor az is elég sokáig fog tartani. Az első vérig tartó párbajok sokkal érdekesebbek, nem kerülnek emberi életekbe és nem unalmasak. Nincsenek a végtelenségig húzva, hogy az embernek már életkedve sincsen végignézni. Inkább saját maga avatkozna bele és megölné az egyik küzdőt csak legyen már vége. Bizony ilyen is akad. Méghozzá nem is kevés. Azt pedig megint nem élvezi senki, bár a tökéletes világban fegyverre sem lenne szükség. Meg a dolgok elhúzására sem. Vagy a sokáig tartó ivás is lehet egy érdekes példa. Az ember addig élvezi, amíg az ital tart. De az is csak egyszer megy le. Viszont többször is képes kijönni. Erről nagyon sok ember, vagy talán minden szerzet, aki valaha is volt fiatal és őrült nagyon sokat tudna mesélni. És mindenki aki most öreg és bölcs, az volt előtte fiatal és őrült. Ez a világ rendje. Amit nem éri meg azt nem kell csinálni. Ezért szoktam mindig gyorsan, tisztán és egyszerűen intézni a dolgaimat. Gyorsan megvan az adott teendő és nincs rá gond. Ez a legjobb. Bár mindig érkezik a helyére valami más, amit meg kell csinálni, de ha sokáig húzom, egyszer akkor is neki kell állni és akkor aztán rosszabb lesz az illető kedve. Rosszkedvűen meg szintén felesleges nekilátni bárminek is. Annak úgyis rossz vége lesz. De ha valaki vidám és jól érzi magát, akkor nem halogatja. Ez is csak azon múlik, hogy az ember előrelátó-e, vagy sem. Ha nem, akkor ne csináljon semmit, hanem ölje meg magát. Ha pedig igen, akkor mindent végezzen el, frissiben. Ezért nem éri meg húzni-halasztani a dolgokat."
*Mordokhai elbotlik, méghozzá a saját lábában és ekkor eszmél fel a kicsit sem hosszú, hanem jól megnyújtott gondolatmenetéből. Elképedve áll. Hiszen végigment az egész negyedben úgy, hogy csak egy valamin gondolkodott. Szerencséje, hogy nem tévedt el. Akkor most jó nagy pácban lenne. Elvégre most van itt életében először. Hogyan jutna vissza az istállóba, vagy a fogadóba? Erre egyszerű a válasz. Útbaigazítással. Hát igen az mindig segít.*

A hozzászólás írója (Mordokhai Elladur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.17 21:19:10

2552. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-17 17:37:14
 ÚJ
>Moy Befe avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Megszólít az Éjszaka – második felvonás //

*A Varjúvadász elmeséli, hogy tényleg nagyjából szótlanul töltötte ott délen azt a fél évet. Vicces, mikor valaki nem beszéli a nyelvet és csak mutogat. Hozzá lehet szokni, de Moynak nem igazán menne. Meg is lepődik és kikerekednek a szemei, így válaszol, egy pillanatra teljes testében lemerevedve:*
- Nekem ez nem menne. Imádok beszélni és megőrülnék, ha csöndben kéne lennem. De hát tapasztalhattad eddig is.
*Az elgondolkodás okozta mozdulatlanságot egy fejfordítás és a szája jobb szélének felhúzása váltja fel. Már sokan mondták, hogy lyukat beszél a hasukba és hogy jobban örülnének, ha csendben lenne. Neki ez nem megy. Szeret megismerni új dolgokat, új embereket és ilyen-olyan formában tovább is adja az ismereteit. Titkai vannak, ahogy mindenkinek és tudja, mit szabad elmondani, mit nem, de így is akad mondanivalója. Ha viszont olyan kedve van, hogy csendben akar lenni, akkor meg kötéllel se lehet odavontatni, hogy beszéljen.
A tengerre kijutó nők hallatán elneveti magát. Eszébe jut, hogy néha az utasok között is voltak olyan nők, akiket megkörnyékeztek a részeg matrózok. Az se érdekelte őket, hogy ha a férj is ott állt a nő mellett. Ezekből nagy bunyók kerekedtek ki alkalomadtán. El is mesél egy-két esetet a lánynak úgy, hogy néha belenevet a saját sztorijába.*
- Ja, hát tudod, milyenek a részeg férfiak általában. A tengeren szinte csak ilyenek voltak. Egyszer jelentkezett egy nő hajószakácsnak és nem tudták lebeszélni. Pár hétig velünk utazott és amikor kikötöttünk, szabályosan rohant. Lehet, hogy még most is fut, annyira elege lett a matrózokból. Mindig letévedtek a konyhába és az egyik egyszer annyira nem állt a lábán, hogy beleesett a tűzbe.
*Ennél a résznél kiszakad belőle az igazán nagy, a nádast betöltő kacaj. A könnyei is kicsordulnak az ügyetlen társa emlékén. Mikor megtörli a szemeit, akkor még mindig kitárt szájjal vigyorog és úgy folytatja:*
- Én is voltam nála párszor, de nekem sikerült megpuhítanom. Nem azzal kezdtem, hogy "told ide, amid van", hanem beszéltem hozzá, kérdezgettem, szépeket mondtam. Aztán kétszer meg is volt. Nekem előre megmondta, hogy ahogy teheti, elmenekül és én leszek az egyetlen, akit hiányol majd onnan.

*Amikor befejezik az edzést és a súlyzónak használt lány visszakerül a stégre, nagyot nyög. Nem szólt, hogy rosszul van, nem panaszkodott, de most látszik rajta, hogy már valahol az állóképessége határán jár. Itt az idő pihenni vagy legalábbis erre alkalmas helyet keresni. Hagyja a lányt üldögélni, amíg ő beszél.
Meglepi, hogy a lány nem számít a halra. Visszadobni sosem szerette a halakat. Úgyis csak megdöglenének, ha már beléjük állt a horog vagy a szigony. Ezt meg ráadásul oda is verte a deszkához. Neki egyértelmű volt, hogy ha már kifogta, akkor valamit kezdenek vele. Aztán megint rádöbben, hogy ez a lány nem igazán társasági lény és nem tudja, mit szoktak ilyenkor csinálni. Amikor mégis átveszi a kis pikkelyest, akkor Moy elégedetten kapja fel a fejét. A lány mosolyát viszonozza, mert örül, hogy nincs visszautasítva.

A Varjúvadász sem akar itt tovább időzni, ezért a lábait kifelé irányozza. Moy követi és az ő léptei alatt azért eltörik néhány kisebb gally, ami a lány könnyű testét még kibírta. Amikor kiérnek a nádasból és a lejtőhöz közeli partrészen vannak, akkor csak mutat, hogy menjenek vissza a hátsó temetőkapuhoz.
Hogy a lány ne teljesen ismeretlenül toppanjon be, mesél egy keveset neki az otthonáról, miközben haladnak:*
- Majd ne lepődj meg nagyon az inason! Gondolom, ki nem állhatod az ilyen fajtát, de neki az a dolga, hogy nyájasan fogadja a vendégeket és hogy kiszolgálja a családot. Anyám meg nagyon kedves. Egy szó sem esik majd arról, hogy mivel foglalkozol, ahogy ígértem. Majd bemutatlak, mint friss ismeretséget. Csak azt fogják hinni, hogy nőt viszek a házhoz, ahogy általában szokás. Remélem, ezzel a hallal jobban járunk, mint apám. Tegnap megtudtam, hogy a gyógyítóknál van, mert elcsapta valamivel a gyomrát, de nagyon.
*Eszébe jut, hogy majd hozzá is be kell néznie valamikor. A testvérei közül ketten élnek a városban, ahogy anyja mondta. Mindent a magai idejében, gondolja. Ki tudja, hogy mikor látja megint a Varjúvadászt? Most vele foglalkozik. Látja, hogy a lánynak még mindig hiányzik a kávé, megint úgy járatja a fogsorát, mintha az élénkítő hatású növény szemei lennének köztük. Még egy kérdés foglalkoztatja nagyon. Mindjárt fel is teszi, hiszen itt még nyugodtan lehet beszélni, de a városban már óvatosabbnak kell lenni. Ahogy közelednek a lejtőn a temetőhöz, megkérdezi a Varjúvadászt:*
- Jártál már a gazdagnegyedben csak úgy, nem munkaügyben? A mi házunk nem a legcsillogóbb, de nem is rossz. A szegénynegyedhez van közelebb, ami a fekvését illeti.
*A választ még megvárja és csak utána indul el a lejtőn felfelé. Ha a temetőn, a templomkerten és utána a gazdagnegyed utcáira is marad megbeszélnivalójuk, ami nem titok, akkor persze tovább folytathatják a társalgást. Ha a lány az utcákon már szótlan lenne, akkor viszont Moy csak énekelget, dudorászik egyik dallamot felváltva a másikkal. Csupa vidám nóta jut az eszébe, mert jó kedve van. Jó társasága van.*

2551. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-16 19:58:31
 ÚJ
>Gilmarne Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Beérve a negyedbe, hazáig lohol, figyelve karjaiban tartott, apró lényre, házukhoz, majd szobájába futva. Szinte csapja az ajtót maga mögött és új szerzeményét ágyára teszi, már nyúl is ruhájához, miből letép egy darabot, ahogy meglátja a vörös, fényes foltot.
Az említett lény egy macska. Sőt, inkább csak kiscica. Egyik mancsa sérült, arra kerül kis kötés, bár nem úgy tűnik, hogy nagyon örül, hogy Gilly ruhájának anyaga kerül kis praclijára. Nyávogása viszont gyenge, ahogy ellenkező szándéka is csak gondolati szinten marad meg. Viszont a lány már megy is ki, hogy kerítsen egy kis tálkát, amibe vizet hoz. Segít is úgy helyezkedni a parányi cicusnak, hogy tudjon inni. Aztán kelleni fog valami kis étel, remélhetőleg anyuka segít neki ebben. Valami kis hús ennek a pöttöm ragadozónak, apróra vágva.
Ahogy lefetyelni kezd a teljesen fekete szőrcsomó, Gilly a hátát kezdi simogatni. Szép a bundája, csak koszos. De ezen tud segíteni, csak ügyesnek kell lennie.
Már előre látja, hogy Dawn mennyire meg lesz lepődve, hogy neki cicusa lett, nem mókusa. Nem a leginkább erdőbe való állat, de szimpatikus így elsőre. Sötét színe mellé szépséges, mély türkiz szempárja, most már biztos, hogy meg fogja gyógyítani, ápolni és tartani. Muszáj lesz, hiszen egy ilyen édes kis kandúrt nem szabad elereszteni, ha már megszerezte. Vele fog maradni és kap majd valami hozzá illő nevet. Mondjuk, lehetne Kocoum. Furcsa, hogy ez ugrott be hirtelen, de ahogy ránéz...*
- Mit szólsz hozzá, Kocoum?
*Látszólag nem nagyon zavarja, talán tetszik is neki, de annyi biztos, hogy jobban érzi magát, mint a sikátor mocskában. Ami már elég, hogy Gillyvel maradjon, legalább, míg felépül.*

2550. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-16 18:42:02
 ÚJ
>Ysdeneri Asravej avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Az elf lány sebesen indul visszafelé a fáklyáért és sajnos rosszul becsli meg a lépcső teherbírását. Nagyot reccsen az egyik fok és beszakad alatta. Még így is szerencséje van, hiszen ki lehet húzni a lábát a lyukból. Kazgo azonnal a segítségére siet és az elf lányt átölelve igyekszik kiszabadítani a beragadt lábacskát. Nagy sérülések nem keletkeznek, csak néhány horzsolás és persze egy kis fájdalom, ami ezzel jár. Ysdeneri hozzáérinti az egyik ujját a sebhez és nem sikít, csak felszisszen. Utána Kazgora néz hálás szemekkel.*
- Jól, köszönöm! Nem esett nagy bajom. Túl bátor voltam, azt hiszem.
*Valószínűleg egyedül is megoldotta volna, de örül neki, hogy a tündér mellette van. Kazgo eddig is segítőkész volt és udvarias, így Ysdeneri már egészen megkedvelte a bánatos kis lényt. Az ajtót is ő nyomja be és sajnos el is esik. Mielőtt az elf lány odaléphetne, már nyilván összeszedi magát.
Ysdeneri tartja a fáklyát, hogy mindannyian körül tudjanak nézni abban a helyiségben, amit ő kiválasztott, hiszen a többiek nem ellenezték az ötletet. A cetli láttán elmondott okfejtést is csak boncolgatják, de sokra nem jutnak vele. Most végre a tetteké a szerep és az elf lánynak jólesik valamit csinálni, nem csak beszélni és találgatni.
Az ablakon átszűrődő kevéske világosság és a fáklya fénye elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy szemügyre vehessék a szobát. Nem valami nagy és nincs benne sok minden, de a hajdani pompa feldereng a pókhálók és a piszok alatt. Már minden le van takarva, ahogy azt az utolsó lakó a kiköltözése előtt vagy az utolsó itt élő elhunytakor az örökösök szokták hagyni. Ez utóbbi érdekes gondolat, de Ysdeneri már nem mer belemenni. Túl sok minden eszébe jutna és fölösleges lenne azon gondolkodni, ki lehetett az utolsó, aki ténylegesen itt lakott.
Az elf lány nem jön rá, hogy ez kinek a szobája lehetett. Szinte semmi személyeset nem talál, de még annak sincs nyoma, hogy férfié vagy nőé volt-e. A díszítés ugyan kapott helyet, de nincs belőle túl sok, így Ysdeneri először férfi szobára tippelne.
Már épp benézne a szekrénybe vagy a komódba, amikor Kazgo csinál valamit. Lerántja az asztalról és egy dobozkát pillanthatnak meg. Ysdeneri értékeli, hogy a férfi rögtön észrevette talán az egyetlen tárgyat, ami kitűnik a szobából. Azt viszont nem érti, hogy mitől lett ilyen zaklatott a tündér. Meg is kérdezi kissé aggódó tekintettel:*
- Mi izgatta fel ennyire, Kazgo?
*Ha a tündér ékszere még mindig fénylik, akkor Ysdeneri azt valószínűleg észreveszi és csodálkozni fog, hogy ez mitől lehet. Mintha a férfinek mégis lenne valami kapcsolódási pontja a házzal. Újabb rejtély.
A dobozkát viszont alaposan megnézi és a fáklyát úgy tartja közben, hogy mindenki lásson a fényénél. Virágmintát lát a dobozon. Ami eszébe jut, azt rögtön ki is mondja, hátha valakinek majd beugrik a megoldás:*
- Nem éppen rózsának néz ki, de virág. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy ez Nirwath szobája. Ha mégis, akkor a ládika zárja lehet annak a jele, hogy a kertész lánya fontos volt a tulajdonosának.
*Ysdeneri azt sejti, hogy valamilyen Linerával kapcsolatos emléktárgy, esetleg írás lesz a dobozban. Eszébe jut a "kincskeresés", amiről a szellemgyermek beszélt. Ez a dobozka maga egy kincs a gyönyörű kidolgozásával, de valószínűleg a tartalma lesz érdekes. Ysdeneri nézi a középső nagyobb nyílást és a saját medáljára tekint. Korábban gondolt arra, hogy ebből a házból származnak az ékszerek, amiket a bolond koldusnál találtak. Ha úgy látja, hogy az övé beleiillik a vésetbe, akkor megpróbálja belehelyezni. Eszébe jut a kódtábla is, amit Elena olyan készségesen az előbb is megmutatott neki. Most viszont nem tudja ehhez a helyzethez igazítani. Nem látja, hogy milyen módon lehetne ezt megtenni. Ha az ő medálja nem nyitja a dobozt, akkor Elenáé még mindig jó lehet. Vagy talán a tündéré? Nézi a férfi medálját és ha úgy látja, hogy méretben illik a zárhoz, akkor hozzá fordul:*
- Kazgo, van tudomása arról, honnan származik a lánca a kövekkel? Nem tudom, mi értelme lenne, de mi van, ha az Ön nyakában a zár nyitja?
*Az elf lány természetesen meghallgatja a többieket is. Ha egyik ötlet sem válik be, akkor viszont valahol a szobában kell lennie az elrejtett "kulcsnak", legyen az bármilyen formájú is. Ez esetben Ysdeneri a komód felé indul és megpróbálja kinyitni, hogy megnézze a tartalmát.*

2549. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-16 17:13:27
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Ahogy az elf elindul a fáklyáért, érthetetlen, miért nem Elena, vagy ő maga teszi, a lépcső egy óvatlan lépése után beszakad. Ettől rettegett, s most felkiált, ahogy elvész a bal boka, gyors, könnyed léptekkel siet oda, s nem törődve semmivel, karolja át a nő derekát és húzza, szárnyaival is rásegítve. Nem nagy kunszt, inkább csak az ösztön miatt a cselekvés, haszna nem sok.*
- Jól van?
*Kérdi, majd inkább szerény személye megy a fáklyáért, nehogy további gond legyen. El kell ismerni, méretei okán könnyebb, erről az elf nem tehet. De a lényeg, hogy a folyosóra már fénnyel jutnak és így lelik a cetlit is. Ennek köszönhető, hogy hamarosan arccal a porban találja magát, hála nagy lelkesedésének, hogy bizonyítsa erejét és bátorságát.
A bútorok itt sem árulkodnak kisebb méretű gazdagságról, ahogy eddig is inkább az állapot volt rossz mindenütt, nem a minőség. Erről pedig az egykor itt élő tehetős család sem tehet. Hiszen biztos minden szolgával töröltették a port, míg éltek. S talán ez is jó kérdés lehet, miként halt ki egy egész nemesi család. Látszólag, nem voltak híján a gyermekeknek.
Bár, a koszt illető védelem nem hiányzik, nem hirtelen távoztak innen, tervezett volt, ennek a szobának az elhagyása biztosan. S a többiek talán kutatni kezdenek, a bejövetelkor Ysdenerinek adta vissza a fáklyát, így maga egyszerűségével veheti észre a medáljának furcsa viselkedését. Máskor csillogó ametiszt köve felfénylik és mintha egy asztal vonzaná. Vagy talán valami azon, de határozottan arra húzza. Nem egy ork ereje szorult belé, de enged neki és követi, most még szótlan, hogy kiderítse, mi az, mire így reagál a hite szerint egyszerű kő.
Közelebb érve nyel egyet, remegő kezével a fehér anyagba markol, pillanatig csak szorítva, majd pár szívdobbanásnyi idő múltán erős rántással fedi fel a rejtett dobozkát. Hangos légzésének zakatolása túlszárnyalja fejében dübörgő szívverésének visszhangját, ahogy nézi... S csak néz előre, ezzel a mozdulattal bizonyára magára vonta a másik két hölgy figyelmét is.*
- Találtam valamit...
*Csak suttogja szinte, le sem veszi szemét a csillogó dobozról, fel is veszi, ha nem történik semmi, mikor hozzáér. Megnézi a fáklya adta világ alatt, milyen is az elején lévő bevésése. Virág mintája rajzolódik ki rajta, mit nem igazán ért Kazgo. Sőt, fogalma sincs hirtelen, miféle működése lehet, hogyan kellene eltárni a dobozkát.*
- Van valami ötletük, hogyan kellhet kinyitni?

2548. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 23:56:54
 ÚJ
>Zoura Nayermor Vierae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

//A nevető ötödik//

*Bizony hogy mindenre gondolt csak a sötétítő függönyök behúzására nem, így aztán az égre felkapaszkodó Napocska pofátlan mód bámészkodik befelé az ablakon jó nagy világosságot csinálva a szobában. Hosszú kezei egész az ágyig érnek, hogy vakítóan fénylő ujjaival bontogassa kalóznőnk fedetlen szemhéját, mire ő csak elhúzott nyögéssel reagál, s igyekszik a fekhely árnyékos oldalába húzódni. Végül takaróját is fejére rántja, hogy annak menedékében folytathassa kalandozásait az álmok tengerén. A fénytől ugyan megóvja, de a hangot sajnos nem tompítja eléggé, így aztán a névtelen madár rekedt kiáltozásától nincs mi óvja.*
- Ébresztő! Ébresztő!
*Átkozott madár, tán kakasnak képzeli magát, hogy az inas kopogtatásától kezdve visít vagy csak így kíván revansot venni egész éjen át hortyogó részeges gazdáján. A takaró alól artikulálatlan szitkozódás hallatszik csak, de koránt sem olyan erélyes, mint az éji muzsika mi az alkoholgőzös ajkakról szállt fel. Hamarosan egy párna is repül az állat irányába, de hiába ettől csak még hangosabb zajongásba kezd.*
- Jó! Ébren vagyok te átkozott tollseprű!
*Dühösen keríti le magáról a takarót és nyögdécselve ülő helyzetbe tornázza magát, hogy felmérje a helyzetet. Pár pillanatig csak vakon pislog az erős fénytől, de aztán sikerül beazonosítania, hogy hol is van. Tán még indulni készült valahova az éjjel, mert egyik csizmája félig lábára húzva, míg a másik az ágy végébe rúgva pihen. Butykosa után nyúl, mert mi más megoldás lehet a macskajajra mint, a kutyaharapás vagy kutyaszőr, legyen bárhogy is a mondás a rum mindenre jó gyógyszer. Kihúzza a kupakot, s kortyol egyet az italból, melytől aztán úgy érzi, hogy minden ereje visszaszállt belé. Magára kapja hát másik csizmáját is, majd fejébe csapja kapitányi fejfedőjét és vállán a papagájjal elhagyja a szobát. Holmiját ugyan nem hagyta hátra, csak egy jó nagy kuplerájt, hisz rendes tolvaj mindent feltúr, amikor csak alkalma adódik rá, főleg ha már nem szomjas.
Fütyörészve trappol le a lépcsőn, s már pattanna is Kreactil közelébe, ám bosszúsan kell tudomásul vennie, hogy ezúttal megelőzték. Bosszúsan fújtat egyet, majd kénytelen kelletlen a ficsúr mellé telepszik.*
- Hohó, kitett magáért a nagyságos uram!
*Azzal nem zavartatva magát máris marokra megy a sülttel és egy szép darabot ragad ki belőle. Illemtudó kalóznő létére a száját most csak evésre használja, de füle azért nyitva van, tekintete meg néha az oldalán ülőre téved. Na nem medvére, hisz vele mi dolga lenne, sokkal inkább érdekli hajdani segítője. Ám nem figyelhet meg sokkal többet rajta, mint ezidáig, hisz láthatóan ő is a zabálással van elfoglalva. Csendben telnek hát a percek, míg pukkadásig nem tömik máskor talán szűkölködő bendőjüket. Zoura is magához vesz egy kulcsot, bízva szerencséjében, majd kezét puffadt hasán pihentetve dől hátra a széken.*

2547. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 20:11:12
 ÚJ
>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Nomac Larr//

- Az.
*Reagál ezúttal igencsak szűkszavúan a félvér megállapítására. Most ő valóban valami vándor szerepében kell hogy tetszelegjen.*
~Ennyire kiismerhető volnék? Ja, frászkarikát! Elég egyértelmű, hogy elbújnék az itteniek elől...~
- Tör... Hogy mit mondtál?!
*Csattan fel rögtön, ezúttal nem is a megjátszott döbbenetől. Már fordulna is Nomac felé, hogy feddőn, csípőre tett kézzel -amolyan tyúkanyósan- kérdőre vonja a magasságát illető megjegyzés kapcsán, ám amaz elviharzik mellette.*
- Hát jó, én nem rohanok utánad, te létra! De ha eltévedsz, lesheted, mikor kereslek meg!
*Kiabálja utána kissé dacosan, noha mostanra már nem is haragszik annyira azért, mert a másik törpének nevezte.*
~No és? Ő meg létra. Így, ahogy mondtam.~
*Valóban nem rohan Nomac után, de azért a lépésein gyorsít kicsit. Nem tudná hagyni, hogy a férfi valóban tévútra keveredjen, aztán meglopják. Sajnos túl jól ismeri az itteni 'rendszert'.
Lassan el is érik a gazdagnegyed határát, ahol Liss -ha már ismét egymás mellett haladnak-, ismét beszélni kezd.*
- Lassan ott is leszünk. Viszont kezdek éhes lenni. Talán még az elcsomagolt sült sem hűlt ki teljesen. Kérhetek?
*Teszi fel a kérdést kissé sután, de a következőt már valamivel határozottabban szegezi a férfinak.*
- Emlékszel, mit mondtam, merre kell mennünk? Megpróbálsz most úgy odatalálni, hogy nem segítek?

2546. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 15:04:31
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*Ysdeneri nagyon vállalkozó szellemű, azok után, hogy a lépcsők hangos nyikorgással figyelmeztettek korhatag és egyáltalán nem megbízható állapotukra, mégis nekiindulsz, hogy magad hozd el a fáklyát valamelyik pehelysúlyú társad helyett. Gyors lépteid alatt fájdalmasan sóhajt minden deszka, fájdalmasan nyögve, míg végül az egyik megadja magát, lépted nyomán beszakad, bár a rés nem nagy, de bal lábad így is eltűnik benne. Ha elég óvatosan és vigyázva húzod ki, próbálva menekülni, akkor nem keletkezik nagyobb baj, csak horzsolásokat, pár szivárgó karcolást fedezhetsz fel, ahogy a betört deszka felsértette, de ez nem igazán korlátoz a mozgásban, esetleg csak kellemetlen és nem épp a legszebb látvány. a további utat talán érdemes lenne óvatosabban megtenni, nehogy még több lépcsőfok gondolja meg magát és nyakad szegd.
A fény megérkezik, így meglátjátok a papírt, aminek segítségével Ysdeneri máris tud szobát választani. Senki nem ellenkezik, Kazgo, mint bátor férfihoz illik, máris előre lép, hogy kinyissa az ajtót. Hősiesen megküzd a nyílászáróval, ami a tolásnak már enged, így a tündérfi elsőként eshet be a szobába, egyenesen a poros padlóra. Kintről egy kevéske fény ugyan beszivárog, de a fáklya érkezése után már könnyű alaposabban is szemügyre venni. A berendezés, mint már a könyvtárban is megfigyelhettétek, tömény gazdagságról árulkodik, megkopott kor éke, dísze minden. A szoba nem túl nagy, nincs is telezsúfolva, mindössze egy ágy, egy méretes szekrény, egy komód és egy asztalka található berendezés gyanánt, mindegyik fehér lepellel letakarva, talán így kívánták védeni a portól. Ameddig nézelődtök, próbáljátok felderíteni, hogy ki is lakhatott itt, Kazgo különös dologra lehet figyelmes. Nyakába lógó medálja különös fényt bocsát ki magából, kicsit meg is emelkedik, mintha valami mágia tenné, a tündérfiút egyértelműen a letakart asztal felé kezdi húzni. Nem olyan erős a késztetés, hogy ne lehessen neki ellenállni, de talán lehet értelme követni a különös vonzást. Ha a két nő eközben a felderítéssel van elfoglalva, akkor nem is tűnhet fel nekik Kazgo ékszerének különös viselkedése, csak akkor, ha szól nekik. Vajon ő lesz az első, aki asztalhoz ér vagy inkább messzire elkerüli és óva int tőle mindenkit?
Ha elkerülitek, sosem derül ki, mit rejt a fehér lepel, de ha veszitek a bátorságot, hogy kövessétek az útmutatást, akkor egy csillogó kis dobozkát találhattok, aminek az elején egy kis virágminta bevésődés van. Egy nem túl nagy virág, négy szirommal, mindegyik sziromnál 3-3 kis bemélyedés, illetve egy nagyobb még a közepén. Vajon mi lehet a ládika nyitja?*

2545. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 02:45:50
 ÚJ
>Djeckal a Rumos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

// Nanaia Gauri / A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

*Eleinte még éhes tekintettel pásztázza végig a csodálatos testet, most van alkalma igazán elvarázsolódnia. Eddig mindig jótékonyan takarta előle valami az összképet, ám így láthatja egészében is a képet és el kell ismernie, ha nem is tökéletes, ízlésének nagyon is megfelel. Bizonyos értelemben nevezhető mégis talán tökéletesnek, ha nem az átlag szemszögét vesszük, hanem Djeck-ét. Azt a szemszöget, melyben a karcsú, mégis telt idomú nők nem feltétlen a legjobbak. Hiszen, még eltörnének játék közben. Nanaia viszont erősebb az ilyennél, mégis vágyja azt a gyengédséget, mit a kalóz előszeretettel ad meg a hölgyeknek.
Finom érintése nyomán nem érez izzást, mintha inkább ellágyulna csak a bőr, lazulna simítása után, s valóban, látja is, ahogy a nő egyre csak átadja magát az érzésnek. Ajkain mosoly bújik, ahogy porcikáról porcikára, egész testét átmasszírozza, miként illik azt. Érti a dolgát, panasz nem lehet rá, ahogy eddig se lehetett. indig tudni szokta, mire kell figyelni. Megfelelő időtöltés, megfelelő segédeszközökkel. Az edzésben lévő testnek a masszázs különösen jót tud tenni és egy finom illatú, lazító olaj tökéletes koronája ennek a fejedelmi kényeztetésnek.
Észre sem veszi egy darabig, hogy nem reagál már oly hevesen, mikor érzékenyebb pontok felé tévednek ujjai, aztán értelmét nyeri a dolog.*
- Remélem édes álmod lesz.
*Suttogja még, majd kezeit megtörli és visszalépve, utolsó csókot lop. Finom ajkait ízleli az alvónak, ébredve nem is fog tudni a tolvajlásról, Djeck titka marad ez. Ott hagyja, maga mögött, meztelenül és még olajosan. Bőre idővel beszívja, de addig jobb várni vele.
Felöltözik és ugyan kacérkodik ama álságos gondolattal, hogy a női holmit is átnézi, de végül letesz róla. Nem illő még egy hozzá hasonló patkányhoz sem. Így, mikor újra magára öltötte szokott ruháját, kifelé megy, hogy még keressen egy fogadót. Inni támadt kedve.
A pultnál lévő hölgy, kivel már találkozott, nem is most először, meg sem lepődik, hogy egymaga távozik a férfi.*
- A masszázs asztalon alszik. Bánjanak vele jól, mintha csak én tenném.
*Vigyorog és távozik, hogy újra elvesszen a városban, s találjon magának valami érdekes társaságot.
Nanaia nem lesz felébresztve, csak ha túl sokáig van bent. Amúgy bizonyos időközönként a fiatal lány bemegy és megnézi, nincs-e semmi gond, de csak akkor tesz ezen túl is valamit, ha már felébredt vagy éppenséggel valaki más is igénybe szeretné venni a helyiséget. Akkor pedig készséggel kíséri ki, kedves és udvarias stílussal, nem pedig a biztonsági emberrel dobatja ki, mint a részeg fiatalokat, akik mételyes késdobálónak hiszik az előkelő kényeztető-intézményt.*

2544. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 02:45:40
 ÚJ
>Dandiacal fée Ndachaman avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// Ryninael Neestia //

*A többség nem így reagál, bár az előkelőbb réteg számára szimpatikus szokott lenni. A tehetős, kékvérű famíliák tagjai szokták kedvtelve figyelni, milyen babonázó az arc csodás metszése, szobrokat nem bámulnak oly előszeretettel, mint ahogy Dandi finom szépségét csodálják.
Való igaz, fenn hordja az orrát, de szerény véleménye szerint, van mire. Úgy pedig már nem bűn. Hiszen, okkal teszi, amit tesz. Amúgy is régen elszakadt már családja az erdei népektől, városokba költöztek, oda telepedtek, részévé váltak. Nem csoda, hogy városi elfként nevelkedett gyermek, kiből Dandi lett, jobban érzi magát egy ilyen helyen, még ha véleménye szerint túlcicomázott is, mint az erdő kellemes zöldjében.
Látja a másik kényelmetlenségét, ami bizonyára nem a drága szék miatt van, bár nem egy faág, min az erdőben játszadozó elfek használnak ülőalkalmatosság helyett. Érthetetlen, hogy bírják ki a fákon, Dandi néha még a párnázatlan székektől is idegbajt tud kapni. Miért olyan nehéz egy kis párnát rádobni, ha már nem egy igényesen és mesterien megkomponált műremek az a bútordarab.
A lényeg, hogy látja, valami gond van, de nem teszi szóvá. Nem volna illendő és egy hozzá hasonló egy ilyen hölggyel nem fog illetlenül viselkedni. Nem egy koszos ork, hogy megalázza ilyen közvetlen kérdésekkel.*
- Üzlet. Még nem tudom milyen, csak annyit, hogy itt fogom Szimpatikus kis város ez, látok benne lehetőséget. És kegyed? Csak nem vadászni készül?
*Utolsó szavai kissé gúnyosak, de nem annyira, mintha sértésnek szánná, inkább élcelődés csupán. Nem szeretne sértő lenni, egyszerűen ő ilyen. Főleg, ha kellemesen érzi magát. Otthonában az a kevés barátja mindig is tudta, hogy szavainak élét velük szemben tompítja a legkevésbé. Talán csak azok a mocskos fajzatok kapnak durvább szavakat, kiket számba se szokott venni, de nem nézheti őket levegőnek.*


2543. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-15 02:45:32
 ÚJ
>Kazgo Shoshogotham avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

// Ördögi örökség //

*A nyikorgó lépcső a frászt hozza rá, néha kedve lenne felrepülni egy kicsit, hogy ne kelljen hallania, ahogy minden lépte a kísérteties zajt kelti. Sőt, legszívesebben a többieket is csak repülve engedné, mert elméje őrült zakatolását a sötét csöndben túlszárnyalja a halk nyikordulás egyre-másra. Kár, hogy ennyire gyáva, kár, hogy nem elég bátor. Pedig tényleg az akar lenni, hogy Elena előtt úgy tetszen, erős férfi, akire megéri időt pocsékolnia.
Felérve láthatják, micsoda ormótlan sötétség fogadja őket a lépcsősor végén. Szerencsére Ysdeneri elsiet a fáklyáért. Sajnos ezzel együtt jár, hogy a lépcső ismét nyikorog. Üröm az örömben. Ahogy a túlzott nyugalom is. Minden túl nyugodt, túl csendes, inkább mondhatnánk vészjóslónak.
Az emeleten haladnak, együtt, Kazgo szorosan Elena mellett próbál égig maradni, ahogy a folyosón haladnak, mit kopott szőnyeg fed. S mit találnak, hát nem egy újabb cetlit, min kézírás? Persze, most is régi darab, akárcsak a múltkori, mire ő lelt. *
- Linera... Ő hívott ide minket, hogy... Miért? Számomra ez egyre bonyolultabb csak. Mi oka lett volna rá? Talán ez a... Játéka? Ártatlanok kínzása?
*Újabb cérna szakadt el a sötét tündérben, amitől kiakad. Legszívesebben újfent rohanna, sikítva menekülne, de van egy olyan érzése, hogy ez a nem túl bátor és férfias cselekedet nem csak rossz fényt vetne rá, de minden bizonnyal valami meggátolná. Talán maga a lány szelleme, vagy a ház egy újabb furcsa dolga. Talán éppen akkor szakadna be a lépcső, merő véletlenből. *
- Nézzük!
*Jobb híján kénytelen velük tartani, bár szívesen menekülne. Viszont így újfent megpróbálhat bátornak tűnni Elena előtt, ami csak sarkalja, hogy maradjon és segítsen. S segít is, a kiszemelt ajtóhoz lép és megragadva a kilincset, magához kezdi húzni. Amennyire csak vékony karjai bírják, de úgy tűnik kevés ide. Hiába húzza, csak nem ereszt, feszülésének véget vetve pedig előre dől, mire nyílik az ajtó. Befelé kellett volna, éppen csak erre nem figyelt a tündérfi. De aztán csak beeshetnek így, legalábbis, ami Kazgo-t illeti. A többiek előtt pedig szabad az út.*

2542. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:55:22
 ÚJ
>Draza a Nyelv avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*A nemesek, a város krémje, ez az igazi fertő, nem a szegénynegyed. Ott az marad életben, akiben nagyobb az életbenmaradási ösztön. Hogy ezt hogy éri el, az már rá van bízva, s ezt itt sokan bűnként fogják fel. Bűn, mondják, holott akik a törvényeket hozzák, ők kergetik "bűnbe" azokat az embereket. Mitől jobbak ezek itt? Mert több a pénzük, mert tisztább a ruhájuk? Fennhordják az orrukat, de az ösztön már nincs meg bennük. Kicicomázva mászkálnak fel s alá az utcákon és a tereken. Mutogatják a vagyonukat, hogy másokban irigységet keltsenek. Nincs bennük semmi tisztelnivaló. Még csak meg sem tudják magukat védeni. Karjuk akár a gally, olyan vékony, de zsebük a legmélyebb szakadék mélységével vetekszik.
A törzsek, s így a horda berendezkedése más. Nincs semmilyen pénz, az a tiéd, amit megszerzel. Hogy elcseréled, ellopod, vagy párbajban elnyered, az a te dolgod. A törzsfők nem fizetnek az embereiknek, ők azért követik a vezetőjüket, mert tudják, hogy az megérdemli. Senki sem lehet ok nélkül egy törzs vezetője, azt ki kell érdemelni, s nem megvenni.
Draza elvigyorodik a fejében felbukkanó képsorra, melyben ezek a tetőtől-talpig illatos emberek sírva menekülnek fajtársai elől. Nem szívesen hagynák el a vagyonukat, de a pénzért felbérelt emberik nem fognak a halálba menetelni. Minek tennék, hiszen ha meghalnak, mire mennek a pénzzel? Nem úgy az orkok. Ők minden további nélkül rohanják majd meg a lándzsákat, hogy ezzel szerezzenek maguknak nagyobb dicsóséget.
S ez a nap már közeleg. Draza tudja.*

2541. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-12-14 22:29:40
 ÚJ
>Aokin Uehoshi avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

//Malissta Pallasies//

*Aokin a lány szavain nevet egyet. Tetszik neki ez a gondolkodás. Olyan egyszerű de, megérthető és tökéletes.*
-Igaz, igaz. Ha ez egy álom akkor még sokáig szeretne az ember felkelni. És ez egy eléggé tanulságos álomkép.
~A kolostor óta nem beszélgettem ilyen jót. Jól esik ennek a lánynak a társasága. Ha az a templom valóban olyan sok tudást rejt akkor itt maradok ebben a városban és talán többször is találkozhatnánk majd. A legtöbb emberrel nehéz megértetnem magamat. Mások sokkalta másképp gondolkoznak mint én és ez számukra akadály. De ez ezt a lányt nem zavarja. Sőt a különböző gondolkodásunk tartja mozgásban a beszélgetést.~

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343