// Csontok, csontok , csontok//
- Nos, akkor én felvázolnám az eseményeket nagyuram. Bár hosszú és kimerítő hőstetteken vagyunk túl és azt hiszem mindannyian megérdemelnénk egy lakomát az önfeláldozó szolgálatunk után, de amíg elkészülnek a fogások addig én összefoglalom a történteket.
Onnan kezdem, hogy megérkeztünk a temetőbe, ahol ez a kiváló képességű gnóm úr is csatlakozott hozzánk, akinek derék segítőkészségét kétség sem illetheti. Ott a többiek azonnal leereszkedtek az egyik megrongált sír alá, én azonban fordítottam rá időt, hogy tüzetesebben is megvizsgáljam a helyszínt és szerencsére rá is akadtam egy titkos lejáratra, ami azt hiszem kulcsa volt a későbbi sikereinknek. Innen vezettem el ugyanis a csapatot a megfelelő irányba, bár a tisztesség megkívánja tőlem, hogy ne leplezzem el Tikron úr érdemeit sem, aki szintén segített nekünk a tájékozódásban. És sajnos azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a maga emberei többször is súlyos alkalmatlanságról tettek tanúbizonyságot. Veriar mintha egyenesen ellenünk dolgozott volna, olyan volt mint egy házsártos vénasszony, de szerencsére csak az állandó zsörtölődésével akadályozta a munkánkat, no és persze amikor a sérülése után nekünk kellett őt ellátni és elcipelni, Kalysról pedig elég annyi, hogy ha én nem vagyok ott nagyuram, akkor a maga embere már nem élne.
De erről ennyit, a részletekkel nem untatnám önt, ott folytatom amikor sikeresen felderítettem a gyalázatos sírrabló banda egyik csoportját. Az egyiküknek azonnal igazságot szolgáltattam, persze a többiek is segítettek, a másikat pedig saját kezűleg kötöztem meg, hogy önök később a legapróbb részletekről is kikérdezhessék. Ott van most is, tessék, bejelölöm ezen a térképen a helyét, ne habozzon felhozatni őt és alávetni egy tüzetes vallatásnak.
Ekkor azonban az események még koránt sem értek véget, ugyanis felderítettük a központjukat, ahol valami elképesztően bizarr körülmények fogadtak minket. Ott volt ez a tündérke, aki... nos... én inkább rá bíznám hogy tisztázza magát, mivel úrimanó vagyok és nem akarom rossz hírbe hozni, valamint ott volt még az Echnal nevezetű egyén is, aki szintén furcsán viselkedett, sőt nem is volt hajlandó velünk jönni és jelentést tenni a nemes megbízó urunknak, hanem ott maradt a gyalázatos szentélyben, azt hiszem később neki sem árt tisztáznia a viselkedését. Clisthe kisasszonyról inkább szót sem ejtenék, ő végig úgy követett minket akár egy kísértet és ezen a ponton ő minden előzmény nélkül el is ájult. Ha engem kérdezett volna én már az elején elmondtam volna, hogy egy ilyen hölgy nem való erre a munkára.
És végül sajnos azt sem hallgathatom el, hogy az elkövetők között helyi érdekeltségű emberek is akadtak, de természetesen számíthat a teljes diszkréciómra ez ügyben, én előrelátóan ezekbe a dolgokba nem akartam belebocsátkozni, így a nemesi rendet illető esetleges méltatlanságok és szégyenletességek felgöngyölítését bölcsen meghagytam a maga hatáskörében. Egy kiadós kínvallatás során minden ki fog derülni, én pedig jól tudom, hogy azzal teszek önnek a legnagyobb szolgálatot, ha ezekről a dolgokról minél kevesebb ember szerez tudomást. Tudja nekem végig az ön érdekei jártak a fejemben, ez volt az én iránytűm, hogy az események végül az ön számára legkedvezőbb fordulatot hozzák.
Méghozzá milyen események! Hisz a lényeget még nem is említettem. Az eltűnt csontok rejtekét, a kegyeletsértő szentélyt felderítettük, az őrzőit ártalmatlanítottuk, a vezérüket magam terítettem le egy parittyagolyóval, akiből bizonyára még több részlet lesz kihúzható és akit át is adtunk Hrodal úr embereinek, akik talán már hozzá is fogtak a vallatásához.
Összefoglalva a lényeget, érintve a személyes jellegű ügyeket is, én szerintem Veriar és Kalys megérdemel egy alapos fejmosást, de ez persze kizárólag a maga hatásköre, Echnal és Echomalerana nagyon furcsán viselkedtek és szerintem ezért tartoznak egy magyarázattal, de ez szintén az ön döntésére van bízva, Clisthe kisasszonynak én egy kórházi kezelést javasolnék, és hogy azért a pozitív dolgokat is említsem, Tikron úr bizony rendesen helyt állt pedig nem is volt megbízva, én pedig valósággal brillíroztam, de csupán a munkámat végeztem a tőlem megszokott alapossággal, úgyhogy nem várok el külön ünneplést. Gondolom maga sem számított rá, hogy ilyen lehengerlő sikert érünk el, de nyugodtan könyvelje csak el örömmel, hogy a becses családjának nemes maradványai megkerültek, a további sírrablások meg lettek akadályozva, és olyan érzékeny információk birtokába jutott a helyi nemes családok némelyikéről, amit bizonyára kamatoztatni tud majd ha akar.
De lám csak! Ez igen, rákfalatok, a kedvencem! Az engedélyével nagyuram, amíg ön emészti a hallottakat, addig én falatozom. Hamm!