Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-11 12:06:08
 ÚJ
>Hawul Raan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

// Egy lépés a ranglétrán //

*A templom. Érdekes választás. Még ha az egész város bele is ment ebbe az idióta versenybe, az öreg Thenior nem hagyta volna, hogy a templom és környéke csatatérré váljék. Az ellentmondana a jellemével és ezt a sokat megélt Turrognak is tudnia kéne. Tán pont ezért akart ott találkozni, hogy ne kerüljön sor harcra. De akkor miben reménykedett, hogy az ellenfelét csupán szavakkal elüldözheti? Ilyen beképzelt lenne, vagy csak agyára ment a pipafüst? Segítséget remélt volna a papoktól? Ők vajon közbeavatkozhatnak, ha az őrség nem?
A kocsma tehát nem igazán játszik szerepet a törpe életében, de a nőében annál inkább, így kénytelen lesz lenyomozni.*
- Azért mondd csak el a kocsma nevét, meg akkor már a tiédet is, hogy tudjuk kit kell ott keresni.
- Amellett kötve hiszem, hogy Turrog elhagyta volna a várost, hisz azzal kiesik a játszmából és gondolom te sem úgy ismered, mint aki hajlandó lenne erre egykönnyen. A várost pedig legalább olyan jól ismerjük, mint ő. Az előny pedig nálunk van, hisz mi ismerjük őt, és "hősies" életútját, mi viszont a számára nem vagyunk egyebek, mint utolsó torokmetszők, abból pedig tizenkettő egy tucat.
*A meggyőzés fontos fegyver, amellett ha elengedi a nőt, aki valószínűleg visszarohan majd a törpéhez és elregéli neki mindezt, bogarat ültethet Turrog fejébe. Persze ő sem gondolhatja, hogy elsiklanak olyan tettek felett, mint amiket ő vitt véghez.
A pénzre inkább még nem mond semmit, az lehet az aduász.*

2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 23:47:27
 ÚJ
>Amira Liedowa [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Egy lépés a ranglétrán //

*Amia mélyen a férfi szemébe néz, majd elhallgat. Turrog azt akarná, hogy biztonságban legyen, viszont nem árulhatja el őt ezért. De miért is lenne árulás? Hiszen nem kerülnénk közelebb hozzá, ahogyan Turrog sem hozzájuk. Amire fejében cikáznak a gondolatok, ahogy azon gondolkozik, miféle szavakkal is értesse meg magát.* Arany, van aranyam. A többiekkel nem is kell megosztanod, csak a tied lesz az egész.* Jelenti ki, hátha jobb színben tűnik fel a férfi előtt, majd mély levegőt vesz és lehunyja a szemét.* Nem gyakori, egyáltalán nem. Csak párszor fordul meg ott, akkor is csak akkor, ha valamire szüksége van. Nem éppen egy vendégbarát hely, de nem is fontos, mert biztosan nem ott van. Azt ígérte nekem, hogyha valami gond lesz a szegénynegyedbeli incidens közben, akkor egyből közbeavatkozik és megment.* Ejti ki lassan a szavakat, a padlót nézve. Nemesi arca kissé szomorkás érzetet tükröz, ám látszik, hogy nem hazudik.* Szerintem követet minket, vagy legalább is biztosan megpróbálta. Az eredeti terv szerint a templomba kellett volna a főnökével találkoznia, de ha jól sejtem ez az ötlet már ugrott.* Folytatja a férfire pillantva. A szemei mélyek, őszinteség és egy kis szomorúság lapul bennük. a gyönyörű szempár talán még a férfit is képes meghatni tiszta érzéseivel.* Nézze, akárhol lehet Turrog. Kívülről fújja ezt a várost, bármit csinálhat. Lehet éppen itt lapul a csatornában valahol, de az is lehet hogy már régen elindult a karavánpihenő felé. Nem tudom.* Fejezi be, majd szusszan egy kicsit. Igazat mondott. Minden, amit tudott, most már ők is tudják. Vége van.* Kérem, magáé az arany csak engedjenek már el.* Fejét lehajtja, és halkan sírdogálni kezd. Rejteget könnyeit, de ha valaki egy kicsivel is jobban figyel mint általában, könnyen észreveheti.*

2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 23:27:23
 ÚJ
>Hawul Raan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

// Egy lépés a ranglétrán //

- Az én szívemhez az arany áll közel *mondja egy kacsintás mellett, mintha egyszerűen lelehetne fizetni.*
- Mindenesetre, a megbízom még nem döntött a sorsodról. Neki sem hiányzik egy holtest, amin nincs kendő *persze elég egyszerűen eltudnák varrni a szálakat, melyek hozzájuk kötik a lányt, de erről nem kell tudnia.*
- Ha együttműködsz, lehet több kárt nem is kell tennem benned. Légy hát bölcs, és válaszolj a kérdéseimre. Melyik kocsmáról van szó? Gyakori vendég ott ez a Turrog? Lehetséges, hogy most is ott van?
*Valójában annyira nem lenne szívderítő válasz az igen, hiszen egy egész kocsmát megostromolni... nem lehetetlen, főleg mert ez a kendősök dolga, de azért mégis.
Hawul kissé unja már a várakozást, így lehet, hogy kénytelen lesz felkeresni a törpét. Közben rádöbben, hogy a többi versenyzővel nem is foglalkozott, úgy lekötötte ez az egész Turrogos mizéria. De ezzel ráér később is foglalkozni.*

A hozzászólás írója (Hawul Raan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.11.10 23:27:36

2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 21:02:57
 ÚJ
>Amira Liedowa [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Egy lépés a ranglétrán //

*Amira éles szagra eszmél. Fintorogva, szemeit összehúzva ébred. Megpróbálja elrántani arcát, viszont a teste nehezen mozdul. Kényelmetlenül pislog körbe, nincs teljesen tisztában a helyzettel. A bűz és a nedves érzés hamar emlékezteti hol is van, így a lány rögtön fészkelődni kezd. Még mindig fogságban van, úgy tűnik az ájulás miatt nem vitték se cellába se nem dobták ki eszméletlenül egy utca köveire. Amira igyekszik eltüntetni a csípős szagot az orrából, de az nehezen távozik. "Ammónia... milyen előkelő." jegyzi meg magában, majd visszatekint az idegenre. Megnyálazza ajkait, a sok sikítozástól kicsit kiszáradt a szája. Pontosan tudja, hogy a kínzás ugyanúgy megviseli a kínzót mint a kínzottat.* Nézze...* Kezdi halkan, kedvesebb hangnemre váltva.* Maga nem látszik olyannak mint a többiek ott kint. Meg van a... kisugárzása.* Jegyzi meg a leginkább nem sértő hangon ami ki tud magából facsarni.* Nem hiszem, hogy annyira közel állna a szívéhez hogy megöljön egy védtelen lányt aki belekeveredett ebbe a maguk 'játékába'. A törpét még az alvilági életéből ismerem, egy eldugott kocsmában dolgozom a szegénegyedben, pincérnőként. Páran a társai közül biztos felismertek...* hangja kezd elhalkulni, de nem hagyja abba.* Nézze, van pénzem. Odaadom amim van, és elmondom amit Turrogról tudok, hogyha elengednek. Eltűnök a városból, amint kiengednek innen... Egy barátném a Zöld sárkányban dolgozik a hold karavánpihenőben, ott már nem okozhatok semmi bajt maguknak... A főnöke biztosan megérti.* Fecsegi, ahogy kissé megjön a bátorsága. Ennyit tud ajánlani a fogva tartóinak, hiszen nem tud többet, hacsak nem igényelnek pár ingyen italt a szegénynegyedbeli kocsmában.*

2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 17:31:49
 ÚJ
>Herman Shogor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Szelíd

// A nevető ötödik //

*Herman ereiben megfagy a vér amikor leleplezik őt az őrök. Épp egy korty szíverősítőt akart meginni, hogy ne aggódjon annyira, de amikor lerántják róla a szomszéd kopott mellényét a pálinka kiömlik egyenesen az ő mellényére. Az öreg paraszt előtt nem áll más út, mint hogy részegnek tettesse magát hátha elküldik a fenébe, vagy ha az sem működik akkor úgy kell tennie mint aki elveszti az eszméletét. No és Gregorlaszra is számít valamilyen mértékben, hogy igyekszik elsimítani a dolgot a hivatalos közeggel.*

2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 16:16:29
 ÚJ
>Zoura Nayermor Vierae avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

// A nevető ötödik //

*Tán túl sok rumot nyelt, hogy ilyen ostoba hibát követett el, hogy szemtanúja akadt átalakulásának? Vagy a szerencse így elpártolt mellőle, hogy összekeverjék egy valódi bűnözővel? Fájón nyilall belé a felismerés, amikor drága ruhákba bújtatott ellenfelét pillantja meg. Hát hamar elérte a bosszú, de nem fog ezen keseregni inkább fejét töri valami menekülőúton. Addig is míg ezen töri fejét, szenvedéstől torz vonásaiba némi szomorúságot is mímelve tekint az őrökre.*
- Jóságos uraim, gondolnák, hogy én a nyomorék lábammal, olyan fürgén tudtam volna futni, hogy magam mögött hagyjam ezt a nemes uraságot? Tessenek utamra engedni, két fattyam vár a Szegénynegyedben valamelyik kapualjban, s még nem jártam a péknél sem, hogy egy falat kenyeret vehetnék nekik.
*Esdeklő szavai talán meghatják a marcona őröket, hisz tényleg hihető a történet ami a koszos képű nőszemély ajkairól hallik. S ha mégsem sikerül megdönteni a vádakat, úgy kénytelen lesz más eszközökhöz folyamodni. Ám ezen terve fedetlen marad míg az őrök nem adnak hangot szándékuknak. Addig is bicegve előre lép párat a nemes úr elé járulva, hogy esdeklő tekintetével ostromolja.*
- Jó uram, gondolja jól meg! Nem csak az én életemről dönt, hanem két ártatlan gyermekéről! Biztos benne, hogy jó embert vádol meg?
*A színjáték valódi célszemélyei még mindig az őrök, kik most háta mögé kerültek, így arcáról lassan lehull a szenvedő koldus maszkja, s helyén dühös grimasz jelenik meg. Kígyóként sziszegi a szavakat, olyan halkan, hogy talán a mondvacsinált nemes is épphogy meghallja.*
- Mi van az egyezséggel nagyember? Latrinába hajítod a becsületed? S még attól tartottál én árullak el?


2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 14:41:06
 ÚJ
>Nanaia Gauri avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62

Játékstílus: Vakmerő

// Djeckal a Rumos / A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz //

*Nincs szükség szavakra, a test beszél szüntelen, édes szavakkal becézgetve egymást. Egyesülésükből keletkező tűz forralja a medence vizét, gőzt lehelve gyöngyöző arcába, melytől sóhajai egyre szaporábbak. Fülledt, meleg levegőt szív magába, melytől egyre inkább elbódul, s mélyen nyugvó tudattalan ösztöneinek hagy némi szabadságot. Érez minden egyes rándulást, melyre válaszul körmeit a kalóz hátába mélyeszti, s kobakját finoman cirógató ujjai is megfeszülnek. Mintha csak a gyeplőt rántaná meg, hogy visszatartsa a nyugtalan állatot, ám ezzel talán csak még jobban hergeli. Mire ő sem marad tétlen, s erős karja Nanaia oldalába mar, hogy szelíd erőszakkal szakítsa el magától. A szabadulás azonban nem sikerül azonnal, beletelik néhány hosszú pillanatba, míg a combok szorítása enged. Még lopna egy csókot édes ajkairól, de a medence széléhez vetik. Szenvedélyes düh tombol benne, ám mire Djeckal felé fordulna ő már háta mögött terem. Borzongás fut végig testén, dús ajkai pedig széles mosolyra húzódnak, ahogy a nedves mellkas hátának simul. Keblét a kellemesen hűvös kövezetre dönti és a padozatra térdel, utat nyitva a kalóz előtt, ki most úgy tűnik, ha kell erővel is elveszi jussát. Ez csak fokozza Nanaia gyönyörét, hisz makacssága, s büszkesége ellenére szereti, hogy olykor legyőzik. Ettől lesz szemében férfi a férfi, ha ellentmondást nem tűrve veszi el azt ami neki jár. Testén remegés fut át, s hangja már a legnagyobb jóindulattal sem mondható halknak, hisz érzi közelgő beteljesülését.*

2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 08:55:04
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*Felvési agyába a megkapott információkat, s bár kihallja a névtelen hangjából a dühös, kelletlen élt, nem nagyon foglalkozik vele. Ahhoz, hogy tudja, mit kell tegyen pontosan, a kérdésére kapott válaszok elengedhetetlenek. Ezek nélkül aligha válogathatna az elméjében lassan felvázolódó tervek közül. A megfelelő ismeretek nélkül megeshet, hogy egy olyan tervre esne a választása, amivel épp a kívánt hatás ellenkezőjét érné el. Az pedig nem lenne jó egyik félnek sem. Sem a Fegyvermesternek, sem neki. Bár szereti a kígyókat, azért egy viperát nem szívesen melengetne a keblén.
Bólint, hogy tudomásul vett mindent, amit a névtelen elmondott.*
- Hagyd. Megoldom. Menj nyugodtan, ha dolgod van, azt hiszem, ettől fogva már boldogulok. Még annyit árulj el, hogy ti fogtok felkeresni, ha vége, vagy én kell megtaláljalak. Aztán mehetsz is.
*Ha kap választ, s ha az apró szerzet a távozás mellett dönt, Rahil ismét leváltja ruháit, gyorsan megmosakszik, és a mocskos, bűzlő ruhadarabokat valóban behajítja a kandallóba.
Mielőtt távozna és nekilátna kis terve megvalósításának, újra megvizsgálja a halottait.*
~Pont megfelelő. Tökéletes lesz, én úgy gondolom.~
*Nem húzza soká az időt a halottszemlével sem, szeretne mihamarabb nekilátni a rá bízott feladat elvégzésének, hogy lehetőleg hamar végezhessen is, s végre megkapja, ami neki jár.
Útja elsőként a piactérre vezet, onnét haza, aztán a kovácsműhelyhez, s végül a barakkhoz.*

2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-10 01:11:49
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

*Kisvártatva fut a sötételf után, a két szalmabáb elé. A tétet hallva kissé összevonja szemöldökét, s az első lövésnél kicsit talán meg is retten. Mi van ha a férfinek sikerül? A végeredményt tekintve azonban nem érez kételyt a győzelemét illetően.
Arcán széles mosollyal veszi át az íjat, és a nyílvesszőket, s úgy lő vele, hogy felhúzásnál a férfi felé álljon. Feszül az ideg, azt szorító két ujjait, egészen füléig húzza. Ellenfelére nézve viszonozza az előbbi kacsintást, s a szalmabábú felé fordítva törzsét, nagyot fújva repülni indítja a nyilat.
Bingó! A vessző, a bábú fején lévő fekete kör, majdnem közepén talált helyet magának.
Jöhet a következő. Éppen csak annyi szünetet tart, míg megnézhette hova talált, s már húzza is fel a következőt. Céloz, és lő.
Ahogy a második nyíl célba talál a mellkas közepében feketéllő célban, már el van könyvelve diadala. Ha jószívű, megengedhet egy döntetlent, feltéve ha nem talál harmadszor is telibe.
Zaraun-ra nézve, int egyet szemöldökével, majd visszapillantva kilövi utolsó vesszőjét.
Az repül, s meg sem áll a bábúig, annak két lába közé fúródva. Természetesen direkt, s a lány reméli is, hogy a sötételf vette a finom célzást.*
-A csókjaidat megkaphatod. A többi már nem rajtam múlik.
*Ereszti le kezét, s megindul a gyakorlóbáb felé, hogy kihúzza belőle a görbécske nyilakat.
Az éjszakát illetően nem tudja mi lesz. Ez csakis azon múlik, mi történik majd addig, most viszont vidáman nyomja a nyilakat, és az íjat a férfi kezébe, ahogy visszatér hozzá.*
-Ügyesen lősz, de van még mit csiszolni. Remélem nem hitted, hogy pucéran bújok majd az ágyba. Ha jó szorosan hozzábújnál is, a te melegedtől akár meg is fagyhatok.
*Vigyorog , majd üres hasára mered. Hiszen ma még nem is evett. Csak távoli emlék már a tegnapi vacsora, s most mintha kivágták volna gyomrát.*
-Éhes vagyok, nem indulunk?
*Baktat vissza a pulthoz, ahol a fiú máris kiadja fegyvereiket. Nem kapkod az eltevésükkel, bevárja Zaraun-t is, s ha ő is úgy gondolja, mehetnek enni. Na és persze inni is, mert a sok izgalom, és feszültség hatása, hogy porzik a lány szája.*
-Hova megyünk? Haza, vagy a fogadóba? Csak mert nálam nincs sör.
*Kilépve a barakkból újra a gazdagnegyed utcáit járják. Ayrisz szórakozott léptei, végigkopogják útjukat. Zaraun oldalán, a sötételfbe karolva, a lány léptei egyre gyorsabbá válnak, ahogy gyomra jobban, s még jobban marni kezd. Kihagyni az ebédet, nála ez felér egy öngyilkos kísérlettel.*

2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 23:48:51
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*A gnóm ránéz a lányra majd halkan felhorkant a kérdéseket hallva.*
-A rablás a a kovácsműhely mögött történt ahonnan elkezdték üldözni, az egyik üldöző meghalt, egy lehet, hogy meghalt, de nem biztos. Emellett sérülések is történtek. A szekerekkel sikeresen elmenekültünk a folyóparton és leráztuk őket. Ezután eltüntettük egy darabon a nyomokat, és elszállítottuk a vasat a Fegyvermesternek. Annyit sikerült megtudnunk, hogy az üldözőket mint tanúkat a barakkba szállították, de semmi többet.*Hangja hidegségéből kihallatszik a düh, hogy nem tudták megszerezni a kellő információkat.*-Bár szerintem még ott vannak, nem telt el több két óránál a rablás óta.*Ezután megvárja, az újabb kérdéseket, amikre ismét választ ad.*
-A leveleket elég ha elrágod, a hullákat, és a gödröd eltüntetem, hacsak nem szeretnéd másképp.*Hangja ismét visszatér a nyugodt, hideg stílusába, és csendben várja az eredar újabb kérdéseit, de látszik rajta, hogy már szeretne távozni.*

2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 16:33:02
 ÚJ
>Valeria Amana avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Szelíd

//A nevető ötödik//

*Bár Valert nem nagyon lepi meg, hogy nem jön össze a kis csel - ahhoz túl olcsó trükk volt - kissé kezd kétségbe esni, ugyanis több ötlete nincsen. Az őr már épp megragadja, hogy ha kell erővel vigye magával, amikor hirtelen egy koldus-forma ember ragadja meg az őr irháját. Az elereszti a lányt, mire ő kissé hátratántorodik. Mire felocsúdhatna az idegen ragadja meg és igyekszik magával cipelni.
Rögtön egy nem is olyan régi emlék játszódik le a fejében, amikor az ehhez hasonló helyzet meglehetősen csúfosan sült el. Másrészt nagyon nincs választása. Nincs kedve ennyire az elején kiesni a játékból; és még hasznára is lehet ez a csavargó. Nem valószínű, hogy ilyen gyakran fut ismerősökbe. Ezt az embert már biztosan nem ismeri. Azt a kérdést egyelőre félreteszi, hogy akkor miért segít neki.
Így hát követi az idegent és elhatározza, hogy az első adandó alkalommal jól megnézi magának az arcát. Csak a biztonság kedvéért.*

2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 15:20:23
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*Visszaadja a fegyverpárt, ahogy végez, bár nagyon nincs erre ingere. Még úgy sem, hogy a díszítést mindenképp a Fegyvermester kell megoldja saját remekművén. Az igazat megvallva, tényleg olyan egyedinek és csodálatosnak tartja a két okos szerkezetet, hogy nem is nagyon hiányolja róla a mintát - noha mindig szinte görcsösen ragaszkodik a tökéletességhez.*
~Legfeljebb igyekszem mielőbb végezni a feladattal, hogy hamar a kezeimben pihenhessen megint. Hogy már valóban a sajátomnak vallhassam. Rengeteg munkám lesz velük aztán. Nevet választani nekik, aztán megtanulni bánni velük. Ehhez kelleni fog egy óriási tükör is majd a szobámba, hogy az előtt gyakorolhassak... De ez még úgyis a jövő zenéje.~
*Bár nagyon nem érti, miért is van szükség ellenszerre, ha már egyszer azt mondták, hogy nem adtak be neki mérget, mégsem szólal meg. Csupán szúrós pillantása fejezheti ki, mennyire nem szereti, ha átvágják - és az, hogy mereven kihúzza magát és felszegi fejét, egyszerűen mintha kikérné magának a mélyen sértő bánásmódot.
Egy biccentéssel, némán vesz búcsút az óriástól még arra a néhány percre is, amire az távozik. Nem sokáig telepszik csend a csatorna ezen szélesebb járatdarabjára, a kis névtelen szerzet máris megszólal. Őt is figyelmesen hallgatja végig, bár még dolgozik benne az afölött érzett sértettség, hogy így játszadoznak vele.*
- Meg fogom becsülni. Már most is megtettem. Azt hiszem, jobban is, mint ő, de ezt hangsúlyoztam is az előbb. A helyében határtalanul büszke lennék arra, amit alkotok. Kétségtelen, hogy hatalmas tudással rendelkezik, ezt senkinek sem lenne joga elvitatni.
*Válaszol hűvösen, mégis igazán őszintén. Valóban nehezére esik felfogni, hogy valaki nem bízik abban, hogy műremekei annyira elnyerhetik más tetszését, hogy hajlandóak legyenek részt venni egy kis játékban... De ez mindegy is.*
- Hogy érted azt, hogy többet rejt?
*Ez a mondat igazán megragadta. Olyannyira, hogy fel is teszi a vele kapcsolatos kérdését még annak dacára is, hogy sejti, nem fog választ kapni, vagy ha mégis, az úgyis csak olyan ködösen, érthetetlenül fogja megfogalmazni a pöttöm szerzet, hogy juszt se legyen tőle okosabb.
Valóban csak néhány percet vesz igénybe, hogy a Fegyvermester néven hívott óriás visszatérjen. Mikor átnyújtja a két levelet, azt ő el is veszi, kezében forgatva megnézi őket. Arra kíváncsi legfőképp, látott-e már hasonlót, például korábbi tanulmányai során, mikor -igaz, nem túl mélyen- beleásta magát a mérgező növények hatásának tanulmányozásába. Rémlik is neki a levelek formája, színezete, de már azt sem tudná pontosan megmondani, hogy mondjuk melyik könyvből ismerős.
Egyelőre elsüllyeszti őket tarisznyájába, melyben a pipázáshoz használt holmija van.*
- Értettem. Nyilvánvaló, hogy félbehagyott munkát nem szívesen honorál senki. És a 'büntetést' is méltónak tartom.
*Bólint is, hogy jelezze, elfogadja az alku feltételeit, s fejet hajt a Fegyvermester akarata előtt.
Így, az idő múltával, és a tudáspróba tétjét ismerve már ezt sem esik olyan rosszul megtennie. Talán más úgy érezné, behódol ezzel, de ő nem. Ő a saját akaratát érvényesíti. Megszerzi azt, amire szüksége van: a fegyvereket. Nem számít, mit kell tegyen érte. Ha cselekedetével épp segíti a mestert... hát legyen. Ez a része a történetnek ugyanannyira nem izgatja, mint az, ha esetleg valóban kémnek kell álljon, vagy pár fölösleges személyt kell eltakarítson az útból hidegvérrel - ahogy azt lehetségesnek is tartja.*
- Köszönöm a belém vetett bizalmat.
*Ismét meghajol, amolyan búcsú-képpen, majd megindul a visszafelé vezető úton a névtelen nyomában. Végighallgatja, mi lesz a feladata, s közben megjegyzi magának, mennyire nem lesz egyszerű dolga. Ez persze sejthető is volt, hiszen a jutalom maga igen értékes. Valami apró-cseprő dolog miatt aligha ajándékoznának neki ilyen különleges holmit.
Mivel a feladat miatt felmerül pár kérdése, olyan részletekkel kapcsolatban, amik döntő fontosságúak lehetnek az ügye szempontjából, ezeket most nem tartja magában.*
- Mikor akarjátok és hol? És kik lennének a célszemélyek?
*Tömören fogalmaz, hiszen így is kaphat a két legégetőbb fontosságú kérdésére választ, szükségtelen tehát kerülgetni a forró kását. Azzal sem változna a mondatok értelme, ha hosszan, körmönfontan fejtené ki, mire is kíváncsi.
Visszaérkezve a házához, nem ragaszkodik a gödör betemetéséhez, mondván úgyis biztosan szükség lesz még rá, hátha az óriás ismét a járatokban akar majd vele találkozni, mikor elvégezte a rá bízott feladatot.
Azonban ahhoz ragaszkodik, hogy az apró szerzet elfogyasszon vele egy teát, ha mást nem is, vagy legalább melegedjen egy kicsit a kandalló melegénél.*
- Már van is tervem, kettő is. De ahhoz tudnom kell a válaszokat. És arról is mesélhetnél, hogyan használjam a leveleket. Le kell őket forrázni, vagy elég, ha szétrágom?
*Míg várja a feleletet a temérdek kérdésre, megnézi magának ismét két halottját. Ezeket nem fogja hagyni eltakarítani, szüksége lesz még rájuk.*

A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.09 15:25:44, a következő indokkal:
Elírás.

2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:59:57
 ÚJ
>Drawar Agen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

//M3//

*Hiába, a törpe nem túl szerencsés, elvégre egyszerűen képtelen egy olyan házat találni, amit laknak is. Kezdi azt hinni, hogy a kocsma helyett inkább az egyikre kiírná a saját nevét, aztán pár hónap múlva eladná... Persze ez az ötlet több sebből vérzik, azonban hadd álmodozzon a törpe. Végre egyszer szerencséje van, és valaki ajtót nyit, mire Drawar rögtön bele is kezd a mondókájába:*
- Nos, én csak annak a háznak a lakójáról szeretnék néhány dolgot megtudni *mutat el abba az irányba, ahol a titokzatos kocsmatulajdonos háza fekszik. Erre igencsak meglepő reakció lesz a jutalma, hirtelen nem is tudja, hova legyen bánatában. Egyrészről, mert majdnem közvetlenül az orrára csapták az ajtót. Másrészről neki nincsen semmiféle főnöke, nem is volt, és főleg nem is lesz. Egy földművest meg mégis mi mással lehet összekeverni? Csak nem... városőrnek nézték volna? Hát, tudtommal főleg nekik van itt főnökük (meg persze még számtalan személynek, viszont a törpe nem ennyire jól informált, szerinte egyedül a városőrségben van alárendelt-felettes viszony). Azonban ekkor városőrök jelennek meg a ház előtt, így a törpe is elkezd arrafelé futni. Amikor éppen berúgják az ajtót, Drawar kiáltana, hogy rájuk fog dőlni a ház, ha belerúgnak, de szerencsére nem így történik. Odaérve a kint maradt városőrt kérdezi meg:*
- Elnézést a zavarásért, uram, mi folyik itt? Hol van a férfi, aki itt lakik? *lihegi, miközben igyekszik kihúzni magát.*

2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 13:10:48
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 163

Játékstílus: Szelíd

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//

*Az óriás teljes nyugalommal adja a kezébe a fegyvereket, látszik, rajta, hogy nem kételkedik a saját biztonságában.Az óriás elmosolyodik, ahogy az eredar a fegyver díszítésén filozofál. Amikor a fejtegetés véget ér, és elhangzanak a lehetőségek.*
-Azt hiszem a rózsa illene egy hozzád hasonlóhoz, neked meg különösen passzol, illene a vörös hajadhoz. Talán tudok egy olyan díszítést ami passzolna számodra. Cserébe elintézed amit kérek, de először oda adom az ellenszert. Örülök, hogy elhitted a mérgezést, mert kellemetlen lenne fölöslegesen végezni veled. Ha megbocsátasz egy kicsit vissza kell vonulnom, az ellenszer bent van a műhelyembe, kérlek várj meg itt.*Ezután elfordul és távozik arra amerről jött. Ekkor a gnóm szólal meg hidegséggel teli hangján.*
-Becsüld meg amit tőle kapsz, még a legócskább fegyvere is olyan minőségű amit szinte lehetetlen bárhol máshol találni, és mivel megtanult olyan módszereket amiket senki más nem érthet, ne becsüld alá. Ja és figyelj majd a díszítésre, néha többet rejt mint hinnéd.*Hangjából semmit sem lehet kiolvasni, de ahogy ott állnak az eredar kezdi érezni ahogy a félelem csökken. Valahogy a gnóm feszültsége alább hagy, na nem mintha eddig valami ideges vénasszonyra hajazott volna, de kevesen tudnak annyira lenyugodni, mint ez az apró lény. Nem kell sokáig álldogálniuk, amikor ismét felhangzanak a lépések, majd megjelenik az óriás és Rahil felé nyújtja a kezét. Ha lány elveszi amit az óriás ad akkor két levéllel gazdagodik.*
-Ezek megóvnak a haláltól, de szólok, ha nem intézd el a munkát, lemondhatsz a fegyverekről, és megkeresünk és egy kígyóval hálhatsz, egy olyan viperával, aki szeret megmarni másokat.*Hangjából árad a kegyetlenség, és az eredar biztos lehet abban, hogy nem éri meg ujjat húzni vele.*
-Most a kedves barátom visszakísér, és elmondja pontosan mit kell tenned, vagyis inkább, hogy mit kell elérned.*Ezután kezében a fegyverpárossal ismét távozik. A gnóm pedig ismét megszólal.*
-Kövess, figyelj, mert csak egyszer mondom el a teendőidet.*Ezután belefog a magyarázatba, miközben visszavezeti Rahilt a házához. Ahol elbúcsúzik, és jelzi, hogy a csatornalejáratot majd éjszaka elintézik, ha a kerttulajdonos nem akarja megtartani.*

2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 12:50:19
 ÚJ
>Hawul Raan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 228
OOC üzenetek: 72

Játékstílus: Vakmerő

// Egy lépés a ranglétrán //

*A lány nem bírja sokáig, pedig jobb lenne ha felkészítené magát, mert sok szenvedés vár még rá.
Hawul körbepillant az embereire, s pár várakozó arcot leszámítva a többi lesüti a szemét. Nem mindenki könyörtelen gyilkos a csapatban, azért jó ezt tudni, nekik legalább van lojalitásuk.
Nem hitte el, hogy a nő nem tudja hol van Turrog, hisz nem hiheti. Épp csak, hogy belekezdett a dologba, lehet, hogy a fájdalom majd az elf eszébe juttat ezt-azt.
Hawul beletúr a táskájába, s meg is találja amit keresett. Nem pont erre a célra tette el, de most hasznára lehet. Egy üvegcse ammóniát tart a nő orra alá, hogy felébredjen. Ha nem történik semmi, úgy vár egy kicsit és megismétli. Minél hamarabb szeretne túl esni az információszerzésen, amellett, ha a nő nem akar - vagy nem tud - együttműködni, csupán egy kolonc a nyakán.
Ha végre felébred, Hawul ismét belekezd:*
- Beszéljünk egy kicsit másról. Honnan ismered, vagy csak úgy megbízott egy idegent, hogy legyen a csalija?
*Meglóbálja a tőrt, hogy az elf tisztában legyen a következményekkel mi lesz ha nem beszél.*

2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-09 12:37:58
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542

Játékstílus: Szelíd

//Drawar Agen//

*A törpe első pár próbálkozása nem vezet eredményre. Úgy tűnik ez a környék nem kedvelt része a tehetős rétegnek - persze az is lehet, hogy egyszerűen senki nincs otthon.
Három házzal arrébb azonban kopogtatására koppanó lépések zaja a válasz, majd nem sokkal később egy nyikorgó ajtó, s egy őszes, látszólag inasforma figura.*
- Segíthetek valamiben? *kérdezi a törpét, ki mikor rátér az említett házra, s annak lakójára, az öreg arca ijedt ábrázatra vált.*
- Jaj, én igazán nem tudok semmit. Az egy bolond, egy igazi bolond, s rosszul tette, hogy a maga főnökével húzott ujjat. Viszontlátásra! *a törpének ellenkezni sincs ideje, az öreg már be is csapta az ajtót.
A hallottakból ítélve inkább ez a férfi volt bolond, mégis kinek nézte a törpét? A gondolatmenetet hamar megszakítja pár városőr közeledése, kik a kiégett házhoz baktatnak. Kopognak párat az ajtón, majd mikor nem érkezik válasz, egyszerűen betörik a sokat megélt faajtót. Egyikük kint marad, míg a többi benyomul a rejtélyes kúriába.*

2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 19:42:33
 ÚJ
>Ayrisz Emeraad avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Zaraun Aleandar//

*Kicsit álmos, monoton hangon kezdi beszámolóját az éjszakáról. Helyzetük, a földön ülve, és Zaraun, haját csiklandozó apró csókja, cseppet elandalította. S bár hangján hallani nem épp kicsattanó frissességét, sajátos humora mégsem veszett oda.*
-Ó, csodálatos volt. Olyan meleg volt a cserépkályha lángja, hogy teljesen meztelenre kellett vetkőznöm a forróságban. Ahogy hátulról átöleltél, a bőröm hozzátapadt a tiédhez, és a lábadon feszülő nadrághoz. Amíg el nem aludtál, mocskos dolgokat súgtunk egymásnak.
*Itt álmatagon a férfire mosolyog. Hangsúlyán, érezhető az irónia, de ha ezt Zaraun nem venné észre, a folytatás talán elárulja, nem volt valós alapja az előbbinek.*
-Aztán olyan hangokat adtál ki magadból, mint egy döglődő vadkan, ezért fejbe kellett csapnom magam egy heringgel, hogy elaludhassak. Hajnalban pedig, egy háromfejű komédiás majom rázta az ágykeretet, így fel keltem és kimentem teázni. Jó mi?
*Halkan elneveti magát, s a sötételf megnyugtatására még folytatja a dolgot pár mondattal.*
-Csak vicceltem. Remekül aludtam. Elég parádés volt, ahogy beszéltél, hogy is mondjam?... Olyan édes. Begyújtottam a kályhában, és jó szorosan összebújtunk.
*Kicsit bele is pirul saját szavaiba, ám végleges arcszínét, a bizonytalanul csengő "Meg tudnám szokni" mondat adja. Meglepődik, hisz nem gondolta volna, hogy ilyesmit hall majd a férfi szájából,s ahogy kihallja, még ő sem. De kétségtelenül jóleső szavak.*
-Tényleg?
*Olvadozik, ám hamar belátja kínos helyzetét, és kisvártatva még hozzácsap pár mondatot, remélve, Zaraun meg sem hallotta a kérdést.*
-Mármint, tényleg? Nem kényelmetlen nagyon a szalma? Az a legkevesebb, hogy kemény, de még szúr is. És én például elaludtam mindenem.
*Hadarja, miközben hallgatja is a férfi ötletét a barakkról, és a vívás ötletéről. Bár ügyesen kidolgozott, igényes kard lóg általában oldalán, ez csak végszükség esetére szolgál segítségként. Kétli, hogy képes lenne vele bárkit eltalálni, főleg nem a harcedzett Zaraun-t. Inkább kiállna vele tőrrel, vagy íjjal, de valószínűleg díszes kardjával nem arat majd győzelmet túl sok ember felett a jövőben. De szórakozni jól el fog, a fakardokkal való hadonászás közben, s az estét illetően neki is eszébe jut valami.*
-Jó, szerintem is jól magamhoz térek majd, mikor elhajítom a kardot, és hanyatt-homlok szaladgálok majd előled. De te biztos jól elleszel, engem kergetve, egy fadarabbal hadonászva. Ha-ha.
*Kacarászik, ahogy elképzeli magában, milyen is lesz üres kézzel menekülni, a mögötte vagdalkozó férfi elöl. Nevetséges.*
-De utána, bepótolhatnánk azt a toronymászást amit tegnapelőtt el kellett szalasztatnunk. Mit szólsz?
*Nagyot nyögve kapaszkodik fel a férfi karján, s máris stabilan áll a földön. Bár, ha minden úgy sikerül, ahogy most eszébe ötlő terve diktálja, talán ez a stabilitás megszűnik az estére. hiszen a kamrában sorakoznak, a régi, bontatlan édes, vörösek. De... Mi jutott eszébe? Hisz ő egy -bár nem túlzottan- visszafogott, és -bár ez sem túlzottan- mértéktartó lány, nem a bor híve... Sokkal inkább a söré, de az nincs...
-Zaraun!
*Szól az ajtó felé tartva. Cipőit keresve szemével.*
-Aztán betérhetnénk a fogadóba egy kicsit pihenni.

2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 16:36:48
 ÚJ
>Ganalan Erfind avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Leon Desobrat//

*Belép a szobába, és körbenéz. Szembetűnik neki az itt uralkodó rend. Nem mintha máshol rendetlenség lenne. Csak itt valahogy más aura uralkodik.*
-Nem. Nem kellesz ahhoz, hogy átöltözzem *Rázza meg a fejét.* Úgy értettem, hogy a városban mit fogunk csinálni? *Észrevesz egy kis zavart a másik arcán, de nem sokat foglalkozik vele. Odalép az egyik szekrényhez ami elől Leon az előbb pakolta el a könyveket. Kinyitja, és szemlélgetni kezdi a ruhákat, de a legtöbbet túl színesnek találja. Elgondolkozik rajta, hogy mégis inkább magán hagyja az eredeti ruháját, de aztán megpillant egy egyszerű ruhát a többi közt.* ~Hm, ezt pont jó lesz.~ *Gondolja.*

2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 16:10:59
 ÚJ
>Rahil Asri Yalaedil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68

Játékstílus: Megfontolt

//Tudomány, világuralom és egyéb apróságok//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//


*Csak csendesen, keserédesen elmosolyodik ő maga is, lassan, alig észrevehetően megingatva a fejét. Sejtette, hogy ilyesféle választ kap majd. Vagyis, kicsit másképp fogalmazva, egészen pontosan erre volt kíváncsi. Szándékosan tette fel úgy, burkoltan a kérdést, hogy az óriásból kibukjon az igazság. Ahogy egyre bentebb haladtak a csatorna kusza-kanyargós és kényelmetlenül szűk járatainak tömkelegében, valahogy egyre gyakrabban fordult meg a fejében, hogy a mérges történet valójában nem több egy egészen hihető mesénél. A hazugság maga akármilyen átlátszó is lett volna magában, eléggé körültekintően volt tálalva ahhoz, hogy ha csak ideig-óráig is, de elhiggye. Bár egy idő múltán már erősen kételkedett a házában elhangzott szavakban, a célját elérte vele az apró szerzet.
Kérdésére várta -vagyis elvárta- az egyenes beszédet, s lám, meg is kapja. Nem döbbenti meg túlságosan, hogy gyanúja beigazolódik. Szinte teljesen biztos volt benne, hogy áltatták, csak meg akart bizonyosodni az igaza felől.*
~Úgy, hát valóban hazugság volt. De ezek szerint bárkik is ezek, nem ismernek eléggé. A céljukat ugyan elérték, itt állok velük ebben az egyöntetű rothadás-tengerben. De így, most, hogy tudom, nincs semmiféle méreg a szervezetemben, már valóban semmi sem köt hozzájuk, nem tarthatnak a markukban, nem parancsolhatnak nekem, nem vagyok köteles engedelmeskedni nekik. Nincs igazán okom itt lenni sem, már az a hit sem köt ide, hogy ha megtagadom a segítségnyújtást, nem kapom meg az ellenszert és két nap múlva meghalok. Az ő gondjuk az övék, és nem az enyém. Megoldhatnák ők maguk is akár. A maximum, amit így, mindenféle kényszerérzet nélkül, önszántamból adnék, az nem a tudásom vagy a képességeim, hanem egy 'sok szerencsét hozzá!', egy rendkívül őszinte jókívánság a továbbiakra vonatkozóan...
Tehát akkor távozom, amikor csak a kedvem tartja!~
*Ismét végigméri az óriást, majd az apró teremtményt is, nem fukarkodva a szúrós, rosszalló pillantásokkal. Ezt az arckifejezést nem is csak az általuk okozott helyzet miatti undora ülteti arcára, hanem a fajtájuk iránt alapvetően is érzett utálat.*
~Egy esélyt azért kapnak, csak hogy lássák, kivel van dolguk. Ezt vehetik akár a kis cselük elismerésének is részemről. Meghallgatom őket, de ha nem tetszik a dolog, bizony úgy fogja tartani a kedvem, hogy elhúzzak innét.
Hajh, szegény-szegény óriás... Ezt kár volt elszólni. Már szinte tényleg sajnállak. Nem is ismersz annyira, mint hiszed...~
- Ügyes. Valóban ügyes húzás volt.
*Bólint egy aprót, s igazán hűvös és tartózkodó szavakkal ad igazat az óriásnak. Nem szokása agyba-főbe dicsérni mások aljas kis húzásait, tehát már az is nagy elismerés tőle, hogy egyáltalán szót szán erre, és persze az is, hogy még mindig itt van, nem pedig a visszafelé vezető utat keresi.
Akármilyen rosszul is érinti a dolog, el kell ismerje, hogy valóban hatásos kis cselt eszeltek ki és hajtottak végre ezek ketten, nagyjából talán egy órája - bár ebben nem biztos, a sötét és bűzös helyen kóborolva kicsit elveszítette időérzékét is. Bár megveti magát érte, de valóban így bedőlt egy ennyire kis hazugságnak! De akármilyen kínos és gyomorforgató legyen is ez a tudat, azért mégis örül valamennyire annak, hogy így alakultak a dolgok. Így legalább volt alkalma megtudni, milyen ponton gyenge még, hol támadható esetleg.*
~Hogy is mondják ezt? Rés a pajzson? Igen, azt hiszem, ők pont rátapintottak. Talán az egyetlenre, ami még létezik.~
*Noha emberöltők tízei jártak már el fölötte, még mindig van hová fejlődjön, még mindig nem elég tökéletes. Változtatnia kell még, ahogy eddig is változtatott mindenen, ahol hibásan működött,nehogy támadási felületet hagyjon másoknak. Ezalatt a változás alatt azonban nem csak azt érti, hogy jobban át kell gondolja a védelmét, meg kell erősítse az őrséget a háza táján - de még csak nem is azt, hogy még ennél is éberebbnek kellene lennie. Nem, nem elég ennyi. Ezeken túl arra is remekül rávilágít ez az eset, hogy még őt, aki a megtévesztés mesterének tartja magát, aki gond nélkül forgatja ki mások szavait, hogy a maga malmára hajtsa a vizet, aki bármikor uszít, lázít, ugraszt egymás torkának másokat, taszít mély kétségek közé bizonytalanokat, vagy bújik ki valami vélhetőleg őt terhelő felelősség alól.. Aki kedvtelésből manipulálja mások gondolatait és érzéseit, kihasználja és tovább súlyosbítja a gyengeségeket miközben olyan szerepben tetszeleg éppen -hihetően-, amilyenben csak kíván, vagy amilyet a környezet igényel - legyen szó néma bérgyilkosról, oltalmazni való lányról, vagy kényeskedő úrikisasszonyról... Nos, igen, még őt is ki lehet játszani puszta szavakkal, ha megfelelően tálalják őket. Ezen pedig változtatni kell! Változtatni, ahogy eddig is dolgozott és változtatott minden máson, ahol sebezhető volt, ahol támadási felületet hagyott volna másoknak. Tökéletes kell legyen. Tökéletes, hogy ne találjanak rajta fogást még a legravaszabbak sem. Tökéletes, támadhatatlan bástyává kell legyen, hogy sokáig élvezhesse az életet, melynek mások kínzása ad értelmet. Holtan aligha lehetne rá büszke, mennyire csodálatos teremtmény is ő maga.
Fejét oldalra biccentve, szemében valós érdeklődéssel hallgatja az előző kérdésére kapott választ, de közben kusza, újabb kérdésekkel, kételyekkel és gyanakvással teli gondolatai közé kúszik a mind közt talán leges-legfontosabb, megoldásra váró talány:*
~Honnan a jó férges vadkandögből tudnak ennyien rólunk?! Alig egy hete, hogy belebotlottam az előzőbe, aki többet tudott a lelketénél. Úgy érzem, valakiknek nagyon ideje lenne meghalnia!~
*Annak felismerése miatt, hogy fajtája, s köztük is leginkább ő -mert a többiek sorsa alig foglalkoztatja jobban például az emberekénél- egyre növekvő veszélyben lehet, hirtelen valóban a vérontáshoz támad kedve... De nem is akármilyenhez! Olyan önfeledt, tomboló vérengzéshez, amilyet már legalább kétszáz éve nem rendezett.*
~Valahogy összeterelve magam köré -azt hiszem, már tudom is, hogy hogyan tenném ezt- az összes lehetséges személyt, aki fecseghet rólunk, de még az óvatlan fajtársakat is, akik valamilyen mondvacsinált indokkal, valami számomra teljesen érthetetlen megfontolásból felfedik magukat mások előtt, és óriási vérfürdőt rendezni belőlük. Berobbanni közéjük, és széttépni mind, foggal és körömmel cincálni apró cafatokra... egymás patakként kiömlő vérébe fojtani őket, végignézni-, és végignézetni velük kegyetlen és hosszadalmas haláltusájukat, s hangosan nevetve, talpig véresen, lágy örömtáncot járni, miközben kiszenvednek... Mélyen elmerülni a végletekig erőteljes negatív érzéseik tengerében, majd vadul a vértenger áztatta földbe taposni széthullott maradványaikat.
Ó, igen...
Pontosan így akarom...~
*Szinte látja a képet szemei előtt, s érzi is maga körül az eseményeket, érzelmeket kibontakozni, fellobbanni. Érzi a hosszú, karó-szerű körmei alatt foszló húst és annak dalát, melyet leginkább a szakadó, minőségi selyem hangjához tudna hasonlítani. A sebekből kitóduló rubinszín Élet melegségét, mikor az végigömlik alkarján, vörösre festve az egyébként tejfehér bőrét. Az inakat, amik egy ideig kitartóan ellenállnak az őket feszítő ujjbegyek erejének, aztán mégis megadják magukat az erősebb akaratnak és hirtelen elpattannak. Az ízületek roppanásának zaját, ami jelzi, hogy azok elválnak egymás szoros öleléséből. Fémes ízt a szájában, csupasz izmok bársonyos tapintását, elfúló hörgést, siralmakat, segélykiáltást, rettegést, reményvesztettséget...
Rettenetesen beleéli magát a képzeletében folyó eseményekbe, mégis kimondhatatlan örömöt, nyugalmat és szabadságot érez legbelül - valahol ott, ahol talán a lelke lehetne, ha ember lenne és rendelkezne ilyennel. Mert ő így lenne nyugodt és szabad. Ha kiengedhetné a színtiszta dühöt és vadságot, ami benne lakik - a teljes egészét. Ha nem kellene folyamatosan uralkodnia érzésein és vágyain, ha lebonthatná a magas, erős gátat, ami féken tartja a folyóként hömpölygő indulatait.
Az éber álom okozta mámoros elégedettség miatt sóhajt egyet, s végül ez az, ami visszarántja a távoli, elképzelt jövőből a legkevésbé sem kellemesnek nevezhető valóságba. Az eddigi sok, apró, felszínes légvétel után most hirtelen tódul tüdejébe a nagy mennyiségű áporodott levegő, amiről mélyen gondolatai közé merülve teljesen megfeledkezett. Orra megtelik a kanális jellemző keserű-ravas rothadás-szagával, amitől köhögni kezd. Beletelik némi időbe, míg felülkerekedik a fuldoklási rohamon - és az emiatt újra és újra belihegett szag okozta enyhe hányingeren.*
~Nem én vagyok az első a fajtámból, akit ismer...~
*Ez a mondat csak tovább erősíti benne a vágyat, hogy véget vessen az eredarok létéről-, és kilétéről szóló információk terjedésének, azonban gondolatai ezúttal nem ismét a szó szerinti vérfürdő irányába kalandoznak el, nem egy lehetséges jövőbe, hanem a múlt emlékei közé.*
~A drága Emm... Ő is ilyen volt, egyem a pici szívét... Képes volt lepaktálni; elárulni másoknak, mi is ő valójában, a segítségükért, vagy egy jövedelmezőbbnek tűnő 'alku' reményében. Szegény-szegény Emm... Azt hitte, megfelelően választja meg, hogy kiknek adja ki magát.~
~Szánalmas bolond, fajunk egyik legnagyobb szégyenfoltja! Meg is érdemli, hogy pont ebbe halt bele!~
*Akaratlanul is elmosolyodik, bár sajnálja, hogy nem lehetett ott a 'nővére' és egyben vissza-visszatérő alkalmi szeretője halálánál. Akkor biztosan kiharcolta volna magának, hogy ő ejthesse rajta a legmélyebb, legfájóbb sebet... S egyben az egyetlent. Azt, ami csak hosszú napok alatt végez vele.
Igazán kár érte! Biztosan élvezte volna azt az előadást pedig, egy pohárka nemes whisky mellett mondjuk, amilyet a minap is ivott, természetesen a jóféle szivarral egyetemben.*
~Hasznos segítő, mi? Röhög a májam... Nos, nagy, világrengető gond ide - hízelgés és dicsérethalmok oda, én azt hiszem, most jött el az ideje annak tényleg, hogy a távozást tartsa legmegfelelőbbnek a kedvem.~
- Hogy mi vagyok én? A... MI... képességeink?! Bárcsak tudnám, miről...
*Kérdez azonnal vissza összevont szemöldökkel, mikor az óriás befejezi ködös történetét arról, miért kellene neki épp az ő segítsége. Mintha a lehető leghalványabb fogalma sem lenne arról, miről beszélhet a kolosszus, mintha csak összetévesztették volna valakivel. Azonban, mikor a Fegyvermester előhúzza azokat a fura, karó-szerű tárgyakat a zsebéből, azonnal elakad a szava. Úgy, ahogy van, még szólásra kész, résnyire tátott szájjal, kérdőn összevont szemöldökkel figyeli a hústorony ujjainak mozdulatát, és az ennek a nyomán kitáruló csodát: a virágok szirmához hasonló módon szétbomló harci legyezőt.
Rahil hosszú pillanatokig, szinte megbabonázva mered a fegyverre, amihez hasonlót még sosem látott. Ebben ezúttal holtbiztos, hiszen egy ilyen különlegesen ritka, és szép szerzet biztos alaposan bevésődött volna memóriájába - vagyis inkább a szegény megboldogult tulajdonos koponyájába, mielőtt ő egyszerűen a magáénak titulálja és elteszi.
A szemében az igazán durva és veszélyes, fogazott acélpengék és a kecses, finom legyezőforma merész kombinációja rögtön a tökéletesség netovábbjává avanzsál.*
~Ez egy műremek! És milyen abszurd! Milyen nőies... és milyen fájdalmas! Ha fegyver lehetnék, biztosan ilyen lennék. Ez igazán olyan, mint én! Akarom!~
*Szinte már égeti a vágy, bizseregnek az ujjai érte, hogy végre a kezébe foghassa és megforgathassa a fegyvert. Csak, hogy érezze a súlyát, a tapintását, és persze azt, ahogy egybeolvad vele, a részévé válik.*
- Szabad lenne esetleg...?
*Mire észbekap, már a Fegyvermester előtt áll, és nyúl is a hatalmas kézben pihenő legyező-fegyverért. Mikor ráeszmél, hogy ahhoz valószínűleg nem bíznak benne még eléggé, hogy máris ráruházzanak egy olyen fegyvert, amiről ennyire lerí, mennyire veszedelmes is, megtorpan egy pillanatra.*
- Nem bántok vele senkit, ígérem. De ha az ígéretem nem elég, ő nyugodtan fogja rám a kardot. Gondolom, az is a te munkád eredménye.
*Dacára a tudatnak, hogy ezek talán minden különösebb gond nélkül átlátnak rajta, azért lőveszi legmegnyerőbb mosolyát, s fejével a névtelen felé biccent, mikor őt említi. Közben persze nem igazán szakítja el tekintetét a fegyverről - csupán egyetlen kósza pillantást szán még arra is, hogy az óriásnak szemébe nézzen.
Mindennél jobban akarja, hogy az a gyönyörűség ott, jó karnyújtásnyira, az övé legyen. Talán ez az egyetlen dolog élete sokszáz éves történetében, amiért valóban képes lenne bármit megadni.*
- De egyébként is, aligha árthatnék nektek igazán. Azzal, ott...
*A mondat végét szándékosan hagyja nyitva, csak a Fegyvermester fémből készült kezére mutat, és oda is pillant.Majd vállat von, s ismét a melák elé tartja a markát. Biztos benne, hogy a Fegyvermester a fémből készült súlyos karral még mindenféle komolyabb erőfeszítés nélkül is, egyetlen csapással képes lenne bárkinek a csontjait apróra törni - és ugyanígy abban sem kételkedik, hogy szükség esetén meg is tenné, akármekkora szüksége is van a segítségre.*
- Vakmerő vagyok, de azért nem hülye.
*Ha az óriás enged és ő végre megkapja a legyezőket, előbb csak egyszerűen, kezeiben tartva csodálja meg őket alaposabban - és természetesen azt is megfigyeli, hogy milyen jól is állnak neki a csinos, ámde annál halálosabb szerkezetek. Ez után párszor összecsukja és újra szétnyitja őket ujjai határozott mozdulatával, ahogyan azt az óriástól is látta.*
~Milyen csodásan siklik! És pont megfelelő a súlyozása. Könnyű ahhoz, hogy finoman lehessen vele bánni, de ahhoz mégis elég nehéz, hogy egy csapáskor plusz energiát nyerjen a lendületből.~
*Az utolsó mozdulatok már valóban azok, amikkel a fegyver súlyát, és használhatóságát, a mozgékonyságot és gyorsaságot próbálja ki: néhány csuklómozdulat, mintha köröket, meg oldalukra fektetett nyolcasokat írna le a levegőben, vagy épp a lepkék szárnyának mozgását imitálja; és pár döfés, suhintás váltakozik egy laza táncban - ezutóbbiakat persze olyan irányban végzi, hogy az óriás és a névtelen nehogy azt higgyék, megszegi az adott szavát és mégis rájuk támad.
Nem tudná leírni az érzést, ami hatalmába keríti. Mintha csak teste vagy személyisége egy rég eltűntnek hitt darabkájára lelt volna rá a harci legyezők képében.*
~Nevet kell majd nekik adnom! Olyan szép neveket, amit megérdemelnek. Nőies, de erőteljes neveket. Elvégre ok lesznek a társaim, a segítőim a haláltáncban.~
*Közben (vagy ha nem kap lehetőséget kipróbálni a fegyvert) ki is fejti véleményét a fennálló helyzetről és az ajánlott alkuról.*
- Ha jól értem, ők lennének az ajánlat, a fizetségem a segítségért cserébe.
*Mosolyodik el, s fejét ismét kissé oldalra biccenti.*
- Szóval ez külön az én számomra készült. Eddig nem ismertem a neved, de el kell, hogy mondjam, kedves Fegyvermester, hogy igazán sajnállak. Tűrhetetlenül kishitű vagy. Annyira, hogy ez már szinte jobban megfekszi a gyomrom, mint a csatorna bűze.
*Hangja hűvös, hanghordozása pedig már egészen megközelíti azt a szintet, amit arrogánsan feddőnek, felelősségre vonónak lehetne nevezni - s mindennek tetejébe a szúrkálódó mondatok után még tart egy bő félpercnyi hatásszünetet is.
Azért bátorkodik ilyen hangnemet alkalmazni a melákkal szemben, mert úgy gondolja, az érteni fogja a sajátos, cinikus humorát, ami megbújik a sorok között. Bár nem ismeri őt túlságosan, mindössze csak az utóbbi öt perc óta, de a viszonylag szívélyes fogadtatás, a készséges igazmondás és ajánlattétel után ennyit megengedhet magának. Ha olyan valaki rendelte volna ide, aki most zsarolni akarja és nem kívánja rendesen megfizetni, bizony nem fogalmazna ennyire finoman, nem érdekelné, hogy túllépi a saját maga által, gondolatban felállított határokat.*
- Tehát olyan lesz a díszítése, amilyennek csak akarom? Nos... Hadd gondolkodjam... Azt hiszem, valami csipkeszerű illene hozzá, vagy kusza, tövises indák, rózsákkal. Talán az utóbbi valamivel jobban is illene a saját alapvető, kissé abszurd kontrasztjához. A rózsatövis is fájdalmasat bök, hiába gyönyörű és kívánatos a virága, hiába mesésen mámorító az illata. Hmm...
*Elfintorodik, és gondolkodást tettet, de ezúttal szándékosan törekszik a kevésbé hiteles, színpadias túljátszásra; ám ez a kis közjáték sem tart tovább néhány pillanatnál, arca hamar megkomolyodik, ahogy a téma ezt megkívánja.*
- Nos, ahogy azt mondtam... nagyon, de nagyon kishitű vagy, Fegyvermester. Komolyan azt hitted, hogy az a legbiztosabb módja annak, hogy eljöjjek, az lesz, hogy lemészároljátok a házam lakóit, velem meg megetetitek, hogy mérget adtatok be? Őszintén mondom, ennél csak az lett volna durvább, ha begyűrtök egy zsákba, vagy kezem-lábam egy léchez kötve hoztok ide, mint ahogy az erdei népek is hazaviszik az elejtett vadat. Komolyan azt hitted, nemet mondanék, ha ezt az orrom elé lógatod? Bolond vagy! Hihetetlenül bolond! Mi lett volna, ha ezt az egészet rögtön ennél a pontnál kezded? Elmondom. Most a város legjobb bora mellett, kövér pipafüst-karikákat eregetve beszélnénk meg a részleteket, kényelmes karosszékekben, lobogó kandallótűz mellett... ehelyett a... lepraverte, ocsmány emésztőgödör helyett.
*Jól láthatóan elhúzza a száját, így kinyilvánítva ismét a nemtetszését, mikor körbenéz igen idilli környezetén: a nyálkás, néhol omladozó falakon, az innen induló sötét és kényelmetlenül szűk járatok sokaságán, majd a lábaik alatt hullámzó sűrű lén, ami minduntalan körbenyaldossa kedvenc csizmáját. Egyvalamiben lesz igazán biztos ebben a pillanatban: amint lehetősége adódik rá, a csizmát és a most viselt egyéb holmikat ugyanúgy ráhajítja a tűzre. Pocséklás ide vagy oda, nem fog azzal vesződni, hogy ezt az itteni mocskot és szagot -amivel már mosz biztosan átitatódott mindene- kiszedje a ruhákból. Van elég pénze, pár pótolhatatlannak aligha nevezhető ruhadarab elvesztése igazán nem fogja földhöz vágni.*
- Szóval? Mit is kellene tennem? Beavatsz végre?
*Tudja, hogy könnyen tőrbe csalhatják ismét, ahogyan a mérges mesével is tették, de akármennyire is kell neki az a pár harci legyező, óvatos lesz. Nem ugrik fejest eszetlenül mindenbe, mert lehetőleg az ügy legnagyobb nyerteseként akar kimászni ebből az egészből.*
- Döntsd el, hogy a csipkeminta, vagy a sok buja rózsaág tetszene jobban. Ezt is rád hagyom. Valami azt súgja, nyugodtan bízhatok az ízlésedben.
*Ismét mosolyra húzódnak meggyszín ajkai - ám ezúttal csupán félmosolyra. Egy félmosolyra, tele gúnnyal vegyes magabiztossággal.
Bár nem indult fényesen a nap, és nem tudhatja biztosan, mit hoz még a következő húsz perc vagy épp tíz óra hossza, valahogy mégis úgy érzi, ismét egy sorsfordító pillanatot él meg. Élete során, szinte minden emberöltőnyi időben akadt legalább egy ilyen. Sokfélében volt része már: akadt köztük jó is -mint egy új és nagyon fontos ismeret megszerzése, ami nélkül életben sem lenne most-, és persze rosszabb is -például az időnkénti, szinte kötelező jellegű költözések-, de valahogy most érzi úgy először, hogy igazán hasznos, előnyös, örömteli dolgok következhetnek majd.
Persze, talán csak valami tisztogató szerepe lesz most az övé, vagy a küldönc, esetleg kém posztja... De egyre megy, s már-már lényegtelenné is válik, mert érzi a mostani ügy nyomában érkezni az újat, a változást. A felemelkedést? Még az is megeshet... Talán.
Talán olyan szövetségesre lel majd idő közben, aki később is hasznára lehet? Vagy egy olyan valaki társaságával gazdagodik, akiben megbízhat?*
~Nos, az utóbbit csodálnám. Kettő akadt eddig, akit erre megfelelőnek hittem, de mindkettőnek befellegzett.~
*Most, hirtelen kicsit bánja a társtalanságot, de hamar kiveri a fejéből a képtelen gondolatot.*
~Egyben bíztam, reménykedtem. Ő kegyetlen volt, dühös és vérszomjas. Egy szemvillanás alatt oltott ki életet, ha úgy akarta. Csúnya halálokat osztott, durva volt... De megvezethető. Még a színe is tetszett! Viszont a mélységes makacssága egy idő után már nem fért meg az enyém mellett. Képtelen volt elviselni, hogy kettőnk közül nem ő az uralkodó fél. Hát vége lett, méghozzá kivételesen gyorsan. Az erős, hosszú karmoknak gyerekjáték volt, oly simán csúsztak át bőrén, majd a bordái között, ahogy a nagyon vékony, tűszerű tőrök. Néhány perc alatt elmúlt ő maga is, és vele együtt egy korszak az életemből. Igen, ez is sorsfordító volt, ahogy a másik is.
Ő valahogy szebb volt. Kívül és belül is. Már portúrkáló kölyök korában volt szerencséje valamelyikünkhöz, mikor végig kellett nézze az anyja haláltusáját. Talán épp én tettem róla? Ki tudja? Nem emlékezhetek már minden lélekre, akit a másvilágra küldtem...
Ő teljesen más volt, mégis úgy éreztem, jobban hasonlít rám. Nyugodt volt, hideg és megfontolt. Tiszta módszerekkel ölt, egy csepp kétely nélkül abban, hogy helyesen cselekszik-e. Tudni akart mindent, rólam és a többiekről. Ő alkunak hitte, cserébe felajánlotta, hogy megvéd, segít. Én inkább úgy tartottam, hogy társat csinálhatnék belőle. Biztos voltam benne, hogy ha elég kitartóan dolgozom rajta, sikerül megtörnöm, hogy behódoljon. De sajnos kikezdte a türelmem. Neki köszönhető, hogy a buta-buta Emm már nem őrjöng, nem garázdálkodik sem Arthenior utcáin, sem máshol, hogy szégyent és bajt hozzon ránk. De hamar meguntam, hogy folyton a nyakamba liheg, és még vadászni sem hagy nyugodtan.~
*Gondolatai felidézik a múltat, élete ide vonatkozó mérföldköveit. Ám ezúttal sem marad el a válasz, a velős megjegyzések: az érces, gúnytól csöpögő, mélyen zengő orgánum szokásához híven felharsan elméjében, hogy megossza vele véleményét.*
~Hány éves is vagy? Vészesen közelítesz a hatszáz felé. Ez idő alatt hányszor akartál magadnak... Khmm... Párt? Kétszer. Mindig csak akkor, mikor találtál valakit, akit elég jónak hittél. Számolj utána, az ég szerelmére! Átlagosan háromszáz évente találsz egyet, akinél látsz valami halvány esélyt arra, hogy felér hozzád és nem fogsz benne csalódni. Aztán mégis megesik, melléfogsz. Add fel végre, ezek nem hozzád valók! Te egyedi vagy, utánozhatatlan, utolérhetetlen... Ezek pedig nem arra születtek, hogy ilyen elvárásoknak megfeleljenek, amit egy magadfajta támaszthat velük szemben. Övék a szenvedés és a szürkeség arra a hangyányi időre, ami megadatott nekik ezen a világon. A csúnya, kegyetlen játék, amit ők életnek neveznek, mikor azt sem tudják, mit jelent valójában élni.
Add fel. Vagy ha nagyon akarod, próbáld újra háromszáz év múlva...~
*Talán igaza van a borúlátó, kegyetlen felének. Pillanatnyilag legalábbis meggyőzi ezzel a kis monológgal, tehát ezt a lehetőséget most el is veti. Ez a fordulópont, aminek közeledtét érzi, mást kell tartogasson számára. Hatalomszerzést, még nagyobb vagyont, teljesebb tökéletességet...
Ismét mélyen elmerül az elméletek közt. Az elmúlt néhány hét jellemzője ez. Nagyon sokat gondolkodik, és beszélget racionálisabb, temperamentumosabb énjével - és még mindig egyre többet. Csak remélni tudja, hogy másik felének azért mégsincs teljesen igaza. Akármennyire megveti az embereket, éjelfeket, és összességében Arthenior egész népét, valahogy mégis bízik benne, hogy egyszer akadhat olyannal dolga, aki közülük való, mégsem olyan, mint ők. Talán egy olyan személy, akit ezek épp kivetnek maguk közül, vagy aki a többi közt nem érzi magát otthon. Még ha a rendelkezésére álló véges idő miatt csak egy-egy évtizedig is lehetne hasznára, annak is örülne. Nincs kedve a szinte halhatatlanságot, a majdnem-örökkévalóságot a fejében lévő hangokkal összezárva eltölteni.
Nem akar hiú ábrándokat kergetni, nem fogja hajszolni a dolgot, mint ahogy az emberek kergetik a 'nagy szerelmet'. Csak hagyja majd, hogy az események úgy folyjanak körülötte, ahogy lenniük kell. Ha pedig valóban valami jót tartogat számára a közeljövő... Nos, ő tipikusan nem az a fajta, aki el fogja mulasztani a szinte ezüsttálcán kínálkozó lehetőségeket.
Attól függetlenül persze, hogy az eszében mindenféle gondolatok, emlékek és elképzelt, valóra váltani való jövőképek kavarognak, természetesen figyeli a mellette lévő kettőt, minden reakciójukat, az általuk kimondott szavakat. Főleg a Fegyvermesterét, hiszen feltett kérdésére leginkább tőle vár választ, bár, ami azt illeti, zsigerei már borzonganak, remegnek, ahogy izmait is feszíti már a tettre készség. Igazság szerint nem szívesen húzná már az időt a csevegéssel - egyébként sem az a fajta, akit leköt az üres locsogás, így nem is nagyon műveli ezt, hacsak nem feltétlenül muszáj. Például a színjátékoknál... De ezúttal talán nem kell szerepet játsszon. Elnézve a fegyvert, amit az óriás a szolgálataiért cserébe ajánlott fel, mégiscsak eléggé ismerik talán.
Reményei szerint hamar megkapja a választ a kérdésére, s utána mehet is széllel versenyt futni, hogy belevesse magát az előtte álló feladatba, akármekkora is legyen az, és akármilyen szerepet is szántak neki az eset megoldásában. Nem szereti a tétlenséget, pláne most, hogy úgy érzi, igazi téttel játszik, valóban nyerhet is valamit egy ilyen próbatétellel, méghozzá azt, amire tudat alatt mindig is vágyott, a számára legmegfelelőbb, legtökéletesebb fegyvert legalábbis mindenképp.
Tehát, addigis, míg megérkezik a hőn áhított válasz, már lehetséges taktikákon gondolkodik, bevethető fegyvereken, módszereken, amikkel sikert arathat. Mert nyilván csak akkor kaphatja majd meg fizetségét, ha valóban az óriás hasznára lesz a ténykedése. Ez teljesen érthető is, ő sem fizet olyan munkáért, ami csak ímmel-ámmal van elvégezve.*

2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2013-11-08 16:00:39
 ÚJ
>Ailly Ithesti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Arathan Galranor//

*Unottan néz vissza a férfira. Szemében a gúny tükröződik. Az ilyen ember még az a 30 aranyat se éri meg Aillynek*
-Tudod kár volt berángatnom ide téged. Csak a szád nagy. Mikor beléptél akkor is már az első mondatod az volt, hogy lovag vagy. Aztán egy senki se vagy, kit nem ismer senki, így nem is félnek. Tehát az a hősi szerep mit játszol is csak álca. Na meg ahogy a mondás tartja: Amelyik kutya ugat az nem harap.-*Evvel le is zárja a témát. Több nem kell számára egy ilyen beképzelt senkiből. Tán még egy koldus is jobban megbecsülte volna ezt a munkát, na meg tán többet is tudhat ennél a senkifiánál. Az ajtót már becsukta és lefeküdni készülődik, mikor eszébe jutnak cselédlányok. Asztalához megy, felkap egy kisebb tőrt és gyors a férfi után rohan. Megszorítja annak a karját a kés hegyét a gerincéhet helyezi és enyhén belenyomja, annyira, hogy a bőr jól felszakadjon alatta, és így vezeti az ajtóhoz. Ha Kóbor ellenkezni kíván, akkor egy pillanat alatt felhasítja annak hátát. Kilöki a férfit az ajtón.*
-Ha vagyonomból nem kérsz, hát cselédemből se kérj. További jó éjt.-*Becsapja a hatalmas fa ajtót és visszamegy aludni.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343