//Ayrisz Emeraad//
* Háhh, a ravasz-vagy talán piromkodó - leányzó ügyesen kikerülte a pikánsabb, zavarba ejtő kérdéseket, s most a mélységi csábos, állatias tekintetére válaszul, a giccses cicomákra tereli a szót. Pedig a nőstény előbbi utalása a félmeztelenséget illetően és nyelvének kacér érintése az ajkakon, Zaraun már azt hitte ezekről, hogy végre forrósodhat köztük a viszony. De tévedett, most a mintázófa a téma. Azt a hím is látja, hogy mintákat, jeleket karcolni tökéletes a formája, ám a bukszusfáról még sosem hallott, a nőstény akár hasraütésszerűen is kitalálhatta ezt a fa fajtát, mert elég furcsán hangzik. De nem, ő ért hozzá, nyilván létezik ilyen. A hóhajú mindenesetre megnyomkodja a kis eszközt ujjai közt, megállapítva, hogy tényleg jó kemény anyag, majd szórakozottan tenyerébe kapja, s mint valami apró tőrrel kezd el hadonászni, keresztbe-kasul szelve a levegőt.
Időközben a kis áruló szőrzsák átpártol fejéről a szemben ülő gazdájára, alaposan összekócolva a barna tincseket.
- Nem, nem unatkozom, jó téged nézni, ahogy ügyködsz. Meg amúgy is jó téged nézni, csak úgy.
* Duruzsolja dallamos hangján a bókot a lány hátának, ahogy az felpattan törökülésből és a polchoz sétál tenyerében a kis állatkával. Aztán kifejezetten jólesik neki, mikor a nő mellé huppanva, fejét vállára hajtja. Ez olyan bizalmas dolog, s Zaraun még meghittebbé teszi a dolgot azzal, hogy jobb karjával átkarolja és kissé közelebb húzza magához a leányzót. Nyom egy aprócska csókot a gesztenyeszín tincsekre, melyeken még érezhető a reggeli zamatos tea aromája, s némi kesernyés bor illat. Ha rajta is érezni, akkor milyen szaga lehet magának a férfinek, aki két üveg vöröset döntött le egymagában, kiadósan lerészegítve magát? Mindegy is, egyenlőre válaszol az imént feltett kérdésre.*
- Az esténk is homályos, csak arra emlékszem, hogy úgy aludtam el, mint akit fejbe vertek. Aztán meg az álomra és jött is az ébredés. Tényleg, hogy aludtunk el? Összebújva, vagy háttal egymásnak az ágy két szélén?
* Reméli, hogy az előbbi, bár sajnos semmire sem emlékszik ebből. Első közös éjszakájukon egy friss sebbel, méreggel a szervezetében nyomta el a kimerültség, előző este meg a pia döntötte álomba, nem épp az a szokványos, bújós, romantikus álomba szenderülés. De vajon milyen lesz a ma éjszaka? Együtt fogják egyáltalán tölteni? Addig is...
- Hát, a szalmával sem volt különösebb bajom, de tény, hogy ez jobb. Pláne, ha ott vagy mellettem. Azt hiszem... meg tudnám szokni...
* Az utolsó mondatot maga sem tudja miért mondta ki, abban sem biztos, hogy komolyan gondolta, csak úgy kicsúszott száján, s hallhatóan bizonytalan kijelentés is volt. De kijelentés, ez már önmagában is sokat számít. De jobb gyorsan váltani a témát, mielőtt rájuk telepedne a kínos csend, bár ha érkezne reakció, az még jobb lenne.*
- Na, estig meg van egy ötletem, hogy mivel üthetnénk el az időt, az biztosan fel fog frissíteni téged! Mit szólsz egy kiadós víváshoz a Barakkban? Szigorúan gyakorlásra használatos fakarddal, meglátjuk, hogy egyszer is meg tudsz-e vágni vele!
* Ez jó mókának ígérkezik, akár fogadhatnak is valamiben, hogy mit kap a másik, ha Ayrisz egyszer is képes lesz fegyverével eltalálni a mélységit. De erről majd később, most a hím egyelőre felpattan, s izgatott tekintettel nyújtja kezét az ücsörgő lány felsegítésére. Ideje is indulni.*