//Ördögi örökség//
*A kavargó üvegszilánkok közül mégis felhangzik a válasz. Egy pillanatra mintha megállna az idő Ysdeneri számára, annyira meglepődik ezen. Valamennyire számított rá, hiszen ezért tette fel a kérdést, mégis szinte váratlanul éri a válasz. Egy túlvilági lénnyel szemtől szemben beszélni nem is lehet természetes. Először csak a dúdolást hallani, majd amikor vége a viharnak, a terasz végében egy apró tekintet figyeli a lányokat és Kazgot. Mikor Ysdeneri felegyenesedik, akkor tudja jobban megnézni.
Egy szőke kislány áll ott, akinek a haja igen hosszúra nőtt, derékig ér. A bőre is fehér és a ruhája is, de piros foltokat látni rajta. Az elf lány első gondolata, hogy ezek vérfoltok, de jobban megnézve nem. Virágminták vannak az anyagon és rózsáskosár a kezében. Egyértelműbb nem is lehetne, hogy a kertész lánya, Linera az. Csak ő lehet. Hát itt áll velük szemtől szemben, akire egész nap gyanakodtak és akit kerestek. Vagy inkább aki őket kereste?
A Nap fénye már kezd gyengülni, ahogy közeledik az este, de a mosolygó gyermek szemein még megcsillan. Kéken ragyognak a szemei, ahogy Leirelé is. Nem világítanak úgy, mint amikor a pap Dreackon segített, de Ysdeneri hasonlónak látja az árnyalatot. Nézi a gyermeket, főleg a kezeit. Arra gyanakodott, hogy ha van valamilyen formája, az kéz nélküli. Persze nem tudhatta, hogy milyen módon is élte túl a halálát a gyermek. A szellem teljesen épnek látszik, nevetgél és újabb rejtvényt ad fel. Láthatóan felcsigázza, hogy játszanak vele.
Ysdeneri gyengeséget érez a testében a tudattól, hogy itt van egy kísértet, aki olyan hatalommal rendelkezik, amiről ők még csak nem is álmodnak. Elena mellett ott van Kazgo, aki egyre jobban igyekszik támogatást nyújtani. Az elf lány is örülne egy férfi társaságának. Maga is meglepődik a gondolaton, hogy Leirelnek örülne a legjobban vagy akár Ebethnek, de sajnos ez most nem adatott meg. Csak magára és a társaira számíthat. A kezdeti ijedelem után erőt vesz magán. Kihúzza magát, hogy egyenes legyen a tartása és vesz egy nagy levegőt. A szemeivel nézi a lányt és egyelőre nem szól. Az a benyomása, hogy a gonoszság, ami átjárja ezt a házat, nem a kislányból ered. Ő csak játszik és talán még mindig szenved attól a rettenetes családtól, amely eltüntette. Ugyanúgy viselkedik, mint egy gyermek. Mint egy élő gyermek. Ahogy az ujját kíváncsian a szája elé teszi és szótlanul vár. Ahogy nézi a kört, ami nem sikerült tökéletesre és elcsügged. A kérdésre kérdéssel válaszol, ugyanazzal, amit Ysdeneri is feltett neki. Ezek szerint ők maguk is ki tudják találni, hogy ki a kislány. Az elf lány számára az már nem kérdés, hogy Linera áll előtte, csak az, hogy ki is ez a Linera. A szemei, mint Leireléi. A levélen és a pergamenen látott kézírás egészen hasonló volt, de a pap írásához is hasonlított. Az elf lány nem tudja, hogy az ilyesmi mennyire öröklődhet, de ha még arra is gondol, hogy Nirwath húga mennyire aggódott a kertész lányáért, akkor már egész máshogy festenek a dolgok. Ysdenerinek eszébe jut valami, ami akár meg is magyarázhatná Nirwath váratlan halálát és a kislány eltűnését. A gyermek anyjáról eddig nem esett szó és Ysdeneri azt gyanítja, hogy Nirwath húga az, akinek a nevét sajnos még nem sikerült megtudni.*
"Meg kellett volna néznem a krónikában! Hjajj, miért tettem vissza a polcra?"
*Nirwath arcán látszott valami csibészség, valami játékosság és ha ilyen jellem volt, lehet, hogy ez vezetett a vérfertőzéshez. Ha a húga tudta titkolni a terhességet és a család tudta nélkül szülte meg a kislányt, az sok mindent megmagyarázna. Odaadhatta a kertésznek, hogy nevelje és így ő is közel maradhatott hozzá. Aztán mikor a szülei és bátyjai megtudták, megölték a vérével nem bíró öccsüket, aztán a kislányt is eltüntették. A húg azért gondoskodhatott a kertészről, mert hálás volt, hogy nevelte Linerát. Még az sem biztos, hogy a kislány egyáltalán tudja, hogy kik a valódi szülei. Ez a teória fut végig Ysdeneri fején, de gondolkodik, hogy megossza-e a többiekkel a kislány fülei hallatára. Alsó ajkaiba harap, hiszen lehet, hogy teljesen téves az elképzelése és ha hangot ad neki, még nagyobb bajt kever.
Úgy dönt, játszik a gyermekkel. Egyelőre csak azt mondja ki, amiben biztos és megpróbál hatni a kislányra. Ért a gyerekekhez, hiszen minden nap vannak tanítványai a kisebbek közül is. Arra gondol, hogy ez a kislány is milyen szépen tudna perdülni-fordulni egy vidám zenére. Miközben kardjával bökdösi a földbe rajzolt kört, válaszol a kísértetnek. Megpróbál mosolyogni, de a kislány kacajának eszelős hanzása egy kicsit megremegteti az ő arcizmait is. Fél, hogy nincs igaza és nem egy ártatlan gyermek van előttük, hanem egy őrült, múltban ragadt kislány, aki azt akarja tenni velük, amit vele tettek. Egy gyereknél természetes is a bosszúállás, amíg meg nem tanítják rá, hogy nem ez a megoldás. Neki pedig erre valószínűleg nem volt esélye. A fő kérdés az, hogy miért nem nyugszik a lelke, hogy mit akar. Ezt kell kideríteni. Az elf lány tehát megpróbál kedves mosollyal és bizalmat keltő hangon válaszolni a föld túrása közben:*
- Linera! Az Elrithien család kertészének lánya voltál életedben, de eltüntettek téged. És igazad van, okos kislány vagy. Nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy mit akarsz nekünk mutatni.
*A lány kardjának hegye beleütközik valamibe. Lekotorja a földet onnan és csontokat lát. Beleborzad a gondolatba, hogy igaza lett. A gonosz család tényleg itt temette el a kislányt alantas tréfával kínozva a kertészt, aki talán város- és környékszerte kerestette a gyermeket és nem gondolt arra, hogy a rózsái között lesznek a maradványai. Ysdeneri bordákat talál. Ekkor már odaguggol és kezeivel ás tovább. Lassan előkerül az egész csontváz. Csak három rész hiányzik. A jobb kéz, a bal kéz és a koponya.*
- Kicsim, rettenetes dolgot tettek veled! Nagyon sajnáljuk. Miben tudunk segíteni, hogy a lelked megnyugodjon?
*Ysdeneri most kivételesen mindannyiuk nevében beszél, de tudja, hogy ha Elena vagy Kazgo nem is ért egyet vele, értik, hogy miért mondja mindezt. Valószínűleg egyikük sem akarja magára haragítani a gyermeket, aki épp az előbb demonstrálta erejét. Az ötleteikre pedig még szükség lesz. Az elf lány most eléggé zavart. Akitől eddig féltek, megmutatta a hatalmát, de az arcát is és most nem is tűnik olyan ellenségesnek. Lehet, hogy épp ezt akarja elérni, hogy bízzanak benne és utána jön a bosszú, ahogy az egy trükkös gyerekjátékba belefér. Egy dolgot még megkérdez úgy, hogy ne vádolja meg a kislányt, de fény derülhessen egy apró részletre:*
- A koldus azért vágta le a kezét, hogy hasonlítson hozzád?