//Zaraun Aleandar//
*A férfi szavaira, csaknem ugyan olyan mosolyt ölt magára.*
-Természetesen, eljövök ide, hiszen már tudom hol laksz, és felgyújtom az egész kócerájt. Veled együtt.
*Lehámozva magáról a ragaszkodó kezeket feláll, és az ajtóhoz sétál. Az keze által nyikorogva kinyílik, s utat enged a lánynak, és társának.*
-A gazdag negyedben lakom, itt a közelben. Talán, még a kezeddel is kezdhetünk valamit. Na, mi lesz?
*Úgy dörömböl lefelé a rozoga falépcsők során, mintha háromszor nehezebb lenne eredeti súlyánál. A kijáratnál bevárja, a kómás sötételfet, bár nagyon úgy tűnt az előbbi jelenetből, hogy már kellőképpen rákészült a napra.
A gazdag negyedbe érve, befordulnak pár szűk, de világos kis utcácskán, mire egy világoskék kerítéshez érnek. Középen, egy nagy, faintarziás kapunál állnak meg, amikor is Ayrisz, csörgő kulcscsomót halászik ki kabátja zsebéből. A legnagyobb kulcsot elfordítva, némán nyílik a kapu, s a bentről jövő kis huzat, virágok illatát hozza. A kertbe belépve friss, zöld gyep fogadja őket, sok vadvirággal, és néhány gyümölcsfával. Alma, Körte, Cseresznye. A lány, szigorú tekintettel követi a sötételf minden mozdulatát a kertben.*
~Ha csak egyetlen virágot is le mer tépni...Hát én eltöröm a kezét.~
*Gondolja magában, miközben végiglépdel, a kertet átívelő kis fával kirakott ösvényen, ami egyenesen kétszintes házához vezet.
A tiszta fehér épület, kívülről elég rendezettnek tűnik, jó állapotú tetőcserepekkel, lyukmentes falakkal. Zaraun, még nem sejtheti, milyen furcsaságok is várnak rá a házban.
Ayrisz, újabb kulcsot fordít el a bejárati ajtó kulcslyukában. Így az alsó szintre érnek. Rögtön mellettük egy kis falépcső vezet fel, a fölső szintre. Az eléjük táruló látvány viszont sokkal érdekesebb. Az alsó szint, egy viszonylag rövid fehér folyosóból áll halványkék szegélyekkel, két oldalán kettő-kettő ajtóval. Az ajtók, mind halványsárgára mázolva, fölöttük kis fa feliratokkal ellátva. Az összes résnyire nyitva, így jól belehet látni. Jobb kéz felől az első, a "Műterem" feliratot viseli. Belülről, már korán sem olyan rendezett, ahogy a kinti környezet után elvárná az ember. A földön tojástemperás, olajfestékes tégelyek hevernek, félkész vázlatok és festmények társaságában, szanaszét. Rajzbak, és festőállvány az ablak mellet, és több kész mű sorakozik a falhoz döntve.
A második, utána jövő terem felett, az "Üvegműhely" fölirat lóg. Bent, hatalmas búbos-kemence, mellette merítő és fúvó csövekkel. Egymásnak döntve megannyi színes, és átlátszó üveglap, ládákban pedig színes üvegcserepek. Szinte hallani, ahogy a befújó szellő megcsilingelteti a polcokon sorakozó, más-más színű és méretű üvegtárgyakat. A szabad helyeken, nagy csiszolókorongok, csiszolólapok vannak. Akár a mesebéli üvegpalota.
A szemközti oldalon, nekik messzebb a "Kerámiaműhely" található. Az előző teremhez hasonlóan, itt is hatalmas búbos-kemence kap helyet, rögtön az ajtóval szemben. Korongok, és nehéz agyagos zsákok a falak mellett. A földön és a polcokon, száradó, és már kiégetett kerámia edények ácsorognak. Szinte érezni a kiáramló, nedves földillatot.
Mind a négy terem közül azonban az utolsó, ami a legérdekesebb. Az "Elmélkedő" táblácska alatt, egy teljesen más jellegű szoba található, mint az eddigiek. Ez a terem, négyszögletű társaival ellenben, teljesen kör alaprajzú. Plafonja alatt, kis ablakból szűrődik be némi fény. A többi szobával ellentétben, a megszokott zsúfoltság, itt teljes sivárságba torzul. A kicsiny szobában semmi sincs. A fehér falak között, sötét faparketta szolgál alapzatul. Ezt, és a kis ablakot leszámítva, teljesen üres.
Nem is időznek itt sokat, mert Ayrisz gyors szemre vétel után, cipőit lerúgva rögtön felszalad a kis lépcsőkön a felső szintre.*
-Itt le kell venned a cipődet, nem akarok utánad takarítani.
*Szól vissza a sötételfnek, mosolyogva, a lépcsők tetejéről.Itt vannak csak az igazán, -Zaraun számára is.-
érdekesnek mondható dolgok, hiszen a lány itt éli minden napjait. A felső szint is kis folyosóból indul, ám ez két ajtócska után balra fordul. Falai megmaradnak fehérek, ám a kéket felváltó, sárga szegélyekkel, most fényes, fa ajtók választják el a több, kisebb szobát. Az első, a most látható két ajtó közül, a fürdőszobát takarja. Egy dolgot leszámítva, minden teljesen szokásos: Egy kád, árnyékszék, és egy kis fakomód székkel, különböző női kenceficékkel, és egy hatalmas, kerek tükörrel. A csavart az adja, hogy a föld, dió nagyságú, kerek kavicsokkal van felszórva. A barnától, a szürkéig váltakozó színekben pompázó kavicsok jót tesznek a mezítlábas talpaknak.
Ez után jön a mosókonyha, ez semmi kivetnivalót nem hagy maga után. Ezt követően fordulnak balra, s máris hat fa ajtó szúr szemet, mind két oldalon három, a folyosó végén pedig, velük szemben, egy kis étkező és konyha nyílik egybe, kis pulttal elválasztva. A konyhában tűzhely, és kis fiókok és szekrénysor, az étkezőben egy nagy asztal és hat szék kapott helyet.
Ám most inkább a szobákról. Jobb kéz felől, az első, egy kis dolgozószoba, sok könyvel, füzetekkel, egy kényelmes szófával, és fa íróasztallal. Utána két darab vendégszoba, kis kályhákkal fűthetőek, ággyal és komóddal felszerelve. Ez után, átlépve az előbb említett étkezőn és konyhán, egy kis kamra, leereszthető falétrával, ami a padlásra vezet. Utána egy nappali, asztallal, székekkel, kályhával, és egy kis szekrénykével, benne kedvcsináló, borosüvegekkel.
Viszont most jön a férfi számára talán legfontosabb szoba, a lány hálója. Belépve, kiárad a friss édes illat, ami általában a lányt is övezi. Fahéj, alma, málna és vadvirágok keveréke. Az ajtóval szemben hatalmas ablak, mellette az egyik oldalon kisebb olajzöld cserépkályha, másik oldalt, nagy fakeretes ágy. Az ágyban megannyi takaró, kisebb-nagyobb párnák, puha anyagból vart figurák hevernek. Az ágy mellett fa ruhásszekrény, benne mindenféle ruhával, nem egy férfiaknak készült darabbal is. A szekrényt követi, egy nagy álló tükör, és az ajtót átugorva, már át is értünk a másik oldalra. Itt egy nagy íróasztal, kicsi polc, rajta mindenféle aprósággal, a kedvenc könyvektől, a legkedvesebb kis ajándékokig mindennel. Aztán tűzifahalom, és vissza is tértünk a cserépkályhához. A szoba falai, barna, és krémszínű csíkosak, a bútorok mind fából készültek, a többi dolog pedig, a kék, sárga, és barna árnyalataiban játszanak, néha egy kis zölddel a képben.*
-Hát, remélem tetszik. Legalább nem csak a por tartja össze. Bár, a parketta néha nyikorog.
*Mosolyog Zaraun-ra, miközben megfogva kezét, a konyha felé tereli a férfit. Itt leülteti az egyik székre, és a szekrényekben kezd matatni. Na nem a földön, sokkal kényelmesebb, ha felpattan a konyhaasztal munkalapjára, és ott térdelve kutat tányérok tán.*
-Mihez lenne kedved? Mármint a reggelit illetően. Gyorsan összedobok valamit. Tojásom is van. De ha nem szereted, kerítek mást.
*Közli jókedvvel.*