//A Család mindenek felett//
*Frangwen még az előkészületekkel foglalatoskodik, mikor megérkezik a válasz.*
"Kedves Frangwen Augstang!
Rendkívül meglepett megkeresése, ugyanakkor örülök, hogy egy olyan ősi és nagymúltú család, mint az Öné, a szívemnek kedves ügy mellé szándékozik állni. Éppen ezért, bár rendkívül elfoglalt vagyok, feltétlen elmegyek a vacsorára.
Üdvözlettel: Ralun Osaene, a nagy tanács tagja, stb,stb."
*Ralun címeinek felsorolása majdnem annyi helyet foglal a papíroson, mint maga az üzenet.
Elérkezik az este, és két órával sötétedés előtt egy könnyű hintó siklik be a kúria főbejárata elé. Libériás inas ugrik le a hajtó mellől, hogy kinyissa az ajtót őméltósága előtt. Frangwen, aki az ablakból látja az érkezést, elé siet. Ralun egy testes, alacsony, fiatalkora ellenére - még csak negyven éves - erősen őszülő ember. Frangwen azonnal megállapítja, hogy ez az ember nem veti meg az élvezeteket. Arca kissé pirospozsgás, derűs jókedvvel köszönti az ifjú Augstangot, egy bordaropogtató öleléssel, aminő erőt nem várna az ember tőle. Kissé meglepődik, mikor megtudja, hogy kettesben vacsoráznak a könyvtárban, de Frangwen hihető magyarázattal áll elő, miért alakult így. A szolgálók hordják az ínycsiklandó ételeket, amilyen gyorsan csak tudják, és ez szükséges is, mert Ralunnak hihetetlen étvágya van. Frangwen úgy intézte, az ételekbe is kerüljön némi alkohol, s kissé megijed, hogy Ralun hamarabb üti ki magát, minthogy megtudná amit akar. Szerencsére állja a sarat, és Frangwennek sikerül a megfelelő témára terelni a szót.*
- A szállítmány műkincs, hukk, elnézést, Lihanechbe? Ó, igen, igen. Véletlenül halottam, mikor Azarak Ferro, nem tudom ismeri-e, na mindegy. Szóval hallottam, mikor azt mondta, hogy jövőhét szerdán indul a rakomány. Nagyon ügyes ez a Ferro nem gondolja. Ő is, csakúgy, mint maga, mostanában kezdett érdeklődni a művészetek iránt. Jó tudni, hogy az ifjak is megbecsülik eleink hagyatékát.
*Frangwennek az est hátralévő részében nem kell színlelnie a mosolyát.*