*Elwyrien hamar megtalálta a keresett házat. Egy fa koronájából láthatatlanul figyelte. "Valami nincs rendjén..." gondolkozik magában. "Túl sokan őrzik... mint egy erőd..." Baljós érzés keríti hatalmába, de nincs mit tenni a munkát el kell végezni. Mikor az egyik őr befordult a sarkon Elwyrien mozgásba lendült. Villámgyorsan lopakodik át a fák között a villa kertjében. Meglát egy őrt a sövény végénél a lándzsájára támaszkodva. Odalép mögé, és egy határozott mozdulattal hátulról tüdőn szúrja, majd leülteti egy padra, mintha aludna. Tovább oson a sövények között. Az egyik őr épp befordul a sarkon és majdnem meg is látja, de Elwyrien pont az utolsó pillanatban térdel le a sövény mögé. Mikor a férfi elmegy Elwyrien felmászik a villa falán felkúszó növényen, és máris az erkélyen van, ahonnan belép egy szobába. A szoba üres, de az ajtó másik oldaláról halk beszélgetést hall. *
-... nem tudom, talán...
- Biztosnak kell lennünk benne. Ha az a nő valaha megtdja mi van benne Dengar mindkettőnket felköttet.
-Rendben, akkor nézd meg!
*Az ajtóhoz közeledő léptek hallatán Elwyrien beugrik a függöny mögé. Egy férfi lép be a szobába égő gyertyákkal a kezében. Odalép az egyik falon lévő festményhez, és óvatosan eltolja a falon. Mögötte egy kis üreg látható, amiben egy dobozka van, amit a férfi kivesz, és visszacsúsztatja a festményt. Mikor megfordul Elwyrien ott áll előtte. A férfinak megijedni sincs ideje, már el is vágja a torkát, majd átfut a másik szobába, és a másik férfi bal lapockájába vágja az egyik dobótőrét. A kis dobozt, amit elvett a másiktól most kinyitja, és egy apró tekercset talál benne, amit elolvas. Amit benne talál, attól elakad a lélegzete. Az összes eddigi munkája le van írva benne, a megrendelő nevével együtt. Mindegyik név ugyanaz: "Sakál". Elwyrien végignéz a szobán, és az egyik falon lévő festményen meglát egy sakált, amely a saját lábát marcangolja. Ugyanez a pecsét volt a leveleken amikben a megbízásokat kapta. Egyetlen gondolat dübörög az agyában: "Ki innen, el innen AZONNAL!" Megfordul, hogy kiugorjon az ablakon, de odalent észrevették az egyik halott őrt és riadót fújtak. Az egész villa felbolydult, mindenhol fáklyás emberek rohangálnak, talpig fegyverben. Át fogják kutatni az egész villát, és valószínű, hogy rá is vártak már. Tudják hol keressék. Elwyrien kilép az erkélyre, ahonnan egy oszlopon felmászik a tetőre. "És most hogyan tovább?" gondolja. Egy férfi az udvaronmeglátja és feüvölt:*
-Ott a gyilkos! A tetőre mindenki!
*Elwyrient kiveri a hideg verejték. Nekifut, és a tetőről átugrik a legközelebb lévő fára, amely az utcán van. Elkapja az egyik ágat, de túl nagy volt a lendülete, ezért nekicsapódik a fa törzsének, és több mint négy métert zuhan. Csak kivételes képességeinek köszönheti, hogy talpra esett, de a mellkasa így is fájt az ütéstől. Elkezd rohanni a szegénynegyed felé, ott talán elrejtőzhet. Egyetlen szerencséje, hogy az arcát nem láthatták a csuklya miatt, így nem tuják hogy néz ki. "Viszont tudják, hogy sötét elf vagyok... Az a férfi aki a leveleket küldte túl sokat tud rólam..." gondolja futás közben. A szegénynegyedbe érve azonnal befordul egy sikátorba, ahol olyan sötét van, hogy egy ember bizonyára semmit sem lát, a Mélysötétben töltött évek azonban brutálisra fejlesztették az ő érzékszerveit, és mint fajtájának összes tagja, tökéletesen lát a sötétben. A sikátor végén beforul egy utcára, nem is nézi melyikbe, mivel hallja maga mögött az üldözőit.*