*Wraeco körbepillant: látja, hogy mindenki hasonlóképp elszánt körülötte, mindegyikük habozás nélkül képes lenne tovább ritkítani a származásmániás klán tagjait. Azonban mikor tekintete Dayemre esik, észreveszi, hogy a férfi kerüli tekintetét, hogy valami mást is tükröz arckifejezése. "Talán fél tőlem? Hiszen ő is a jó oldalon áll. Szembefordult megbízóival kockáztatva saját életét, megvédte Elhiát..." - ekkor Wraeco szíve hatalmasat dobban. Rápillant a lányra, akin a testi gyengeség mellett lelki rosszullét jelei is mutatkoznak.
Elindulnak visszafelé. Elhia lesütött szemmel lépdel most épp Dayem és Wraeco között, némán, bátortalanul. "Végülis Elhia nem ígért nekem semmit..." - hatol be fejébe ezen gondolat a szomorú igazság nevében, s Wraeco veszít lelki lendületéből. "Szeretem őt, tiszta szívemből, amit tudtára is adtam. A választás csak is az ő kezében van" - vált tárgyilagos hangnemre magával szemben az elf, bár lebiggyesztett ajkai arról árulkodnak: nem tudja ilyen könnyen feldolgozni ezt a helyzetet. Percekig meredten néz maga elé, miközben gépiesen halad előre, majd megtorpan egy pillanatra. "Ekkora érzelmi nyomás mellett képtelen vagyok figyelni a valós világra - nem lesz esélyünk élve kijutni innen. Nem kockáztathatom se Elhia, se a többiek életét a saját sorsomon való vívódás miatt" - kerekedik felül az elf felelősségteljes énje - "Jelenleg a legfőbb célunk, hogy kijussunk innen. Dehogy a legfőbb... az egyetlen!" - tudatosítja magában Wraeco a helyzetet.
Hirtelen megáll, szembe fordítja magával Elhiát. Egyik kezét a lány csípőjén pihenteti, miközben a másikkal a kócos hajfürtökkel játszadozik.*
- Elhia... látom, valami nyomja a lelked. Én veled vagyok, és veled maradok, ameddig nem leszek terhedre. Ha van bármi, amit el szeretnél nekem mondani... nos átlagos helyzetben kérnélek, hogy oszd meg velem ebben a pillanatban, de űzött vadként most csak a szabadulásunkkal foglalkozhatunk. *suttogja az elf* Féltelek téged, és nem akarlak elveszíteni. Amióta Artheniorba érkeztem, az egyedüli jó dolog te voltál az életemben. Kérlek, ezt sose felejtsd el. Most pedig menjünk tovább, később mindent megbeszélhetünk
*fejezi be mondandóját Wraeco, majd gyorsan megpuszilja Elhiát a homlokán. Átkarolja, hogy a félig még eszméletlen lány könnyebben tudjon haladni.*
- Harcosok! *szólítja meg az élen haladó két férfit* Jól tudom, bájcsevegni nincs időnk, de legalább neveiteket szeretném megtudakolni *mondja Wraeco, majd mégis folytatja a párbeszédet:*
- Egyébként van valamiféle tervetek, vagy csak úgy haladunk előre és mindenki ahhoz fohászkodik, aki számára szent... mit tudtok Elhia elrablásáról? Valóban származása miatt tették ezt vele? Ha igen, mi volt a céljuk ezzel? *törnek elő Wraecoból a kérdések, bár így is eléggé visszafojtja magát*
- Csak úgy képesek működtetni földalatti szervezetüket, hogy több magas rangú, köztiszteletnek örvendő elfet sikerült beszervezniük. Gondolom az épületben lévő csoport csak töredéke teljes szervezetüknek... Meg kell állítanunk őket!