Arthenior - Gazdagnegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Bájitalaid: Neked nincsenek bájitalaid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Régebbi ,
1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2037-2056
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-22 22:29:10
Üzenet elküldve: 2012-02-22 22:29:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Wraeco föláll, majd udvariasan meghajol megmentője előtt.*
- Wraeco Thempestas vagyok, örülök, hogy megismerhettem magát. Nagyra értékelem, amit értem tett és nemes cselekedete nem marad majd viszonzatlan.
- Nem tudok róla, hogy megsérültem volna bárhol is. A legnagyobb hóviharban indultam el a Karavánpihenőből, valószínűleg akkor hűltem meg *válaszol lényegre törően Wraeco Ayrine kérdésére.*
- Most viszont ha megbocsát, útra kelnék. Mint gyógyító, gondolom sok pihenést javasolna most nekem, viszont azaz, amit nem tehetek. Mennem kell tüstént, még egyszer köszönök mindent. Esetleg ha tudna adni valami orvosságot arra az esetre, ha rosszabbodna állapotom... természetesen nem ingyen, megfizetem az árát *kéri Wraeco Ayrine-t, miközben elszánt tekintettel pillant felé.*
- Wraeco Thempestas vagyok, örülök, hogy megismerhettem magát. Nagyra értékelem, amit értem tett és nemes cselekedete nem marad majd viszonzatlan.
- Nem tudok róla, hogy megsérültem volna bárhol is. A legnagyobb hóviharban indultam el a Karavánpihenőből, valószínűleg akkor hűltem meg *válaszol lényegre törően Wraeco Ayrine kérdésére.*
- Most viszont ha megbocsát, útra kelnék. Mint gyógyító, gondolom sok pihenést javasolna most nekem, viszont azaz, amit nem tehetek. Mennem kell tüstént, még egyszer köszönök mindent. Esetleg ha tudna adni valami orvosságot arra az esetre, ha rosszabbodna állapotom... természetesen nem ingyen, megfizetem az árát *kéri Wraeco Ayrine-t, miközben elszánt tekintettel pillant felé.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-22 18:20:05
Üzenet elküldve: 2012-02-22 18:20:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Ayrine válaszára csak némán bólint. Ha nem akar enni, hát nem is fog. Annyira már ismeri a nőt, hogy tudja mennyire makacs. Viszont Rína is az, bárhogy is tagadná. Talán épp ezért nem teszi. Tisztában van számos hibájával. Azzal is, hogy a borús múltnak hála nem egészen épelméjű, már csak ha másik, gyilkolni vágyó énjét veszi figyelembe, akkor nem. Nem beszélve többi kis stikliéről, melyeknek egy részét bizonyára saját maga sem tudja.
A nő kitörése meglepi. Zavartan pislog, nem érti mi üthetett az emberbe. Mikor elviharzik, még akkor is csak néz utána. Fogalma sincs erre mit kellene reagálnia. Kevés lény volt, akihez ragaszkodott volna, vagy aki ragaszkodott volna a sötételf nyomorúságos, semmit nem érő életéhez. Az pedig, hogy valaki a saját életét tenné kockára, teljesen idegen számára.*
- Ostoba némber...
*morogja maga elé a tányérján lévő húsnak. Közben oldalra sandít újdonsült társára. A kutyus már elfogyasztotta a hatalmas húsdarabot, ezért egy újabbat dob le neki. Az eb még reptében ráharap a zamatos étekre, majd marcangolni kezdi azt.*
- Azért ne szokj hozzá, nem kapsz mindig ennyit enni... Nem engedem, hogy elhízz, te kis szőrcsomó. Kemény kiképzésben lesz részed, okostojás.
*becézgeti a kis négylábút. Még eszik néhány falatot, majd tovább agyal a hallottakon. Most nem képes bemenni az ispotályba. Úgy véli egyrészt jobb, ha nem lábatlankodik, másrészt át kell gondolnia mindent. Fel kell vetnie annak lehetőségét, hogy mi történhet, ha marad, vagy hogy mi történhet, ha elmegy.
"Ayrine biztonságban lesz. Vagyis nagyobban, mint most van. Az idegen is, ahogyan mindenki más ebben a házban... Én ismételten sebezhetőbbé válok, főleg, ha sérülten baktatok az utcán. Ez eddig is így volt, nem lenne nagy változás... Viszont... nem akarja, hogy elmenjek. Miért nem? Miért olyan ostoba, hogy nem fogja fel a veszélyt?"
kérdezi magában. Nem tudja miért nem kérdezi meg ezeket hangosan. Ekkor eszébe jut, hogy már megtette, nem is egyszer, csakhogy Ayrine mindig ugyanazt az ostoba választ adta.*
- Az nem magyaráz semmit!
*mordul fel, miközben hirtelen dühösen feláll. A szék nyikorogva siklik hátrébb a padlón. Zuth kissé megrémül a hirtelen mozdulattól és fülét farkát behúzva tekint fel újdonsült gazdájára. Halkan nyüszíteni kezd, mintha elnézést akarna kérni. Rína meglepődik a hang hallatán, s az állat láttán szelíd mosoly szalad ajkaira. Lassan leguggol az ebhez, majd megvakargatja füle tövét.*
- Ne haragudj... Te nem tettél semmi rosszat. Ha azt fogsz tenni, azt tudni fogod.
*magyarázza kedvencének.*
A nő kitörése meglepi. Zavartan pislog, nem érti mi üthetett az emberbe. Mikor elviharzik, még akkor is csak néz utána. Fogalma sincs erre mit kellene reagálnia. Kevés lény volt, akihez ragaszkodott volna, vagy aki ragaszkodott volna a sötételf nyomorúságos, semmit nem érő életéhez. Az pedig, hogy valaki a saját életét tenné kockára, teljesen idegen számára.*
- Ostoba némber...
*morogja maga elé a tányérján lévő húsnak. Közben oldalra sandít újdonsült társára. A kutyus már elfogyasztotta a hatalmas húsdarabot, ezért egy újabbat dob le neki. Az eb még reptében ráharap a zamatos étekre, majd marcangolni kezdi azt.*
- Azért ne szokj hozzá, nem kapsz mindig ennyit enni... Nem engedem, hogy elhízz, te kis szőrcsomó. Kemény kiképzésben lesz részed, okostojás.
*becézgeti a kis négylábút. Még eszik néhány falatot, majd tovább agyal a hallottakon. Most nem képes bemenni az ispotályba. Úgy véli egyrészt jobb, ha nem lábatlankodik, másrészt át kell gondolnia mindent. Fel kell vetnie annak lehetőségét, hogy mi történhet, ha marad, vagy hogy mi történhet, ha elmegy.
"Ayrine biztonságban lesz. Vagyis nagyobban, mint most van. Az idegen is, ahogyan mindenki más ebben a házban... Én ismételten sebezhetőbbé válok, főleg, ha sérülten baktatok az utcán. Ez eddig is így volt, nem lenne nagy változás... Viszont... nem akarja, hogy elmenjek. Miért nem? Miért olyan ostoba, hogy nem fogja fel a veszélyt?"
kérdezi magában. Nem tudja miért nem kérdezi meg ezeket hangosan. Ekkor eszébe jut, hogy már megtette, nem is egyszer, csakhogy Ayrine mindig ugyanazt az ostoba választ adta.*
- Az nem magyaráz semmit!
*mordul fel, miközben hirtelen dühösen feláll. A szék nyikorogva siklik hátrébb a padlón. Zuth kissé megrémül a hirtelen mozdulattól és fülét farkát behúzva tekint fel újdonsült gazdájára. Halkan nyüszíteni kezd, mintha elnézést akarna kérni. Rína meglepődik a hang hallatán, s az állat láttán szelíd mosoly szalad ajkaira. Lassan leguggol az ebhez, majd megvakargatja füle tövét.*
- Ne haragudj... Te nem tettél semmi rosszat. Ha azt fogsz tenni, azt tudni fogod.
*magyarázza kedvencének.*
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-21 21:48:52
Üzenet elküldve: 2012-02-21 21:48:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Elhia szíve megdobban, amikor látja kinyílni Dayem szemeit és meghallja hangját.
"Hála az égnek!" Mosolyodik el, majd bújó cicaként dörgölőzik hozzá a férfi kezéhez.
Jól esik neki az érintés. Főleg ilyen helyzetben, amiben vannak. Még az egyáltalán nem vicces poéntól is mosoly kúszik arcára.
"Hova szeretne menni?" Villan át Elhia agyán a gondolat, amikor Dayem feltápászkodik és lassan a rácshoz botorkál.
"Most miért kell provokálnia? Csak a saját fejére hoz bajt! Le kell állítanom!"
Áll fel sebesen, de mire az emberhez lépne, ő meghátrál és arcához kap.
"Az egy szabja suhanása volt?" Rémül meg, és lélegzet visszatartva megtorpan Dayem mögött.
Kezeit mellkasához kapja ijedtében és hirtelen nem is tudja, mihez kezdjen. Tétlenkedése közben le se tudja venni szemét az újabb sérülést szenvedőről.
"Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége."
Mire túl tud lépni a történteken, addigra Dayem a tőle legtávolabbi, sötét sarokba húzódott be.
Közeledni próbál felé Elhia, de a férfi teljesen elfordul tőle.
"Nem akarja, hogy lássam." Bú ül ki arcára, de érti a célzást.
Megfordulás nélkül lassan hátrálni kezd, majd amikor keze falat ér, ott helyben leül és lábait felhúzva és kezével összekulcsolva támasztja meg állát térdein, és az árnyban kuporgó, hangtalan férfit bámulja.*
*Körülbelül fél óra elteltével megunja a várakozást. Nem bír tovább gátat szabni kíváncsiságának és aggodalmának. Összeszedi minden lelki erejét, majd egy nagy sóhaj után feláll és közeledni kezd a sarok felé.
Dayem még mindig ugyanúgy ül.
"Nem mozdul. Meghalt? Remélem nem esett komoly baja."
Léptei közben kicsit dülöngélve kémleli a férfit, hátha meglát valamit. Közeledve hozzá, feltűnik neki, hogy véres Dayem keze.*
- Mennyire súlyos? Mutasd magad!
*Leguggol mellé, majd kezével lágyan megérinti vállát és óvatosan maga felé kezdené fordítani, hogy szembe kerülhessen vele, ha engedi.
Ha nem, akkor lekuporodik szorosan mellé, hogy érezze annak szívverését és levegővételét.
De nem érné be ennyivel, mert később újra próbálkozna.*
"Hála az égnek!" Mosolyodik el, majd bújó cicaként dörgölőzik hozzá a férfi kezéhez.
Jól esik neki az érintés. Főleg ilyen helyzetben, amiben vannak. Még az egyáltalán nem vicces poéntól is mosoly kúszik arcára.
"Hova szeretne menni?" Villan át Elhia agyán a gondolat, amikor Dayem feltápászkodik és lassan a rácshoz botorkál.
"Most miért kell provokálnia? Csak a saját fejére hoz bajt! Le kell állítanom!"
Áll fel sebesen, de mire az emberhez lépne, ő meghátrál és arcához kap.
"Az egy szabja suhanása volt?" Rémül meg, és lélegzet visszatartva megtorpan Dayem mögött.
Kezeit mellkasához kapja ijedtében és hirtelen nem is tudja, mihez kezdjen. Tétlenkedése közben le se tudja venni szemét az újabb sérülést szenvedőről.
"Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége."
Mire túl tud lépni a történteken, addigra Dayem a tőle legtávolabbi, sötét sarokba húzódott be.
Közeledni próbál felé Elhia, de a férfi teljesen elfordul tőle.
"Nem akarja, hogy lássam." Bú ül ki arcára, de érti a célzást.
Megfordulás nélkül lassan hátrálni kezd, majd amikor keze falat ér, ott helyben leül és lábait felhúzva és kezével összekulcsolva támasztja meg állát térdein, és az árnyban kuporgó, hangtalan férfit bámulja.*
*Körülbelül fél óra elteltével megunja a várakozást. Nem bír tovább gátat szabni kíváncsiságának és aggodalmának. Összeszedi minden lelki erejét, majd egy nagy sóhaj után feláll és közeledni kezd a sarok felé.
Dayem még mindig ugyanúgy ül.
"Nem mozdul. Meghalt? Remélem nem esett komoly baja."
Léptei közben kicsit dülöngélve kémleli a férfit, hátha meglát valamit. Közeledve hozzá, feltűnik neki, hogy véres Dayem keze.*
- Mennyire súlyos? Mutasd magad!
*Leguggol mellé, majd kezével lágyan megérinti vállát és óvatosan maga felé kezdené fordítani, hogy szembe kerülhessen vele, ha engedi.
Ha nem, akkor lekuporodik szorosan mellé, hogy érezze annak szívverését és levegővételét.
De nem érné be ennyivel, mert később újra próbálkozna.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-21 19:14:28
Üzenet elküldve: 2012-02-21 19:14:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 26
Ez előtti hozzászólás:
Deli kapu
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 26
Ez előtti hozzászólás:
Deli kapu
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Elhia Dea figyelmébe//
- Ne aggódj, nem foglak magadra hagyni... Csak... Ne mond azt még egyszer, hogy ártanál magadnak... *suttogja halkan az ébredező férfi. Szemei lassan kinyílnak, majd hosszabb időre becsukódnak. Ismét kinyílnak, s most már tovább maradnak nyitva, mint az előbb. Még nagyon kába. Feje sajog, ahogyan sok más része is. Kezét lassan felemeli és megérinti Elhia arcát. Úgy fordul, hogy a félvér szemébe nézhessen, majd halványan elmosolyodik.*
- Ha tudom, hogy így ébredek... *nem fejezi be a mondatot. A fél-elf valószínűleg így is megijedt, nem akarja rontani a helyzetet egy ostoba megjegyzéssel, melynek csupán gondolatától mosolyra húzódik szája.*
- Jó reggelt... *viccelődik. Ezek után lassan feláll. Óvatosan, nehogy visszaessen és kárt tegyen a lányban. A rácshoz sétál, mi előtt már ácsorog a másik alak.*
- Nocsak, felébredtél? Látszik, hogy nem én vettelek kezelésbe... Akkor nem keltél volna fel, te trágyadomb! *szitkozódik az őr. Dayem, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést. Higgadtan megy a rácshoz s ragadja meg azt. Ezek után arcát közelebb viszi hozzá.*
- Eressz ki minket, vagy megbánod. *ejti ki vérfagyasztó hidegséggel a szavakat. A másik viszont csak nevet mindezen fegyverét előveszi, majd megforgatja.*
- Te mersz engem fenyegetni, te korcs? Jobban jársz, ha visszakullogsz a kislány szoknyája alá, eb! Vagy igencsak rosszul jársz. *Dayem nem úgy tűnik, mintha megijedt volna. Még mindig rezzenéstelen arccal mered a fegyverrel hadonászó alakra.
A kint ácsorgó idegen ábrázatára dühös torzó kerül. Mintha pillanatnyi félelem látszana rajta, majd ismételten mérhetetlen harag. A szablya lendül, s Dayem a következő pillanatban hátra tántorodik. Keze fejéhez kap, de mivel Elhia mögötte áll, nem tudja mi történt. A padlóra vörös cseppek hullnak. A lendített penge véres, bár csak vékonyan. Őrzőjük hatalmas vigyorral ábrázatán visszaül székére.*
- Figyelmeztettelek... Most már legalább nem fogsz bámulni. *neveti. Dayem a következő pillanatban hátrál és az egyik sarok sötétjébe húzódik, hogy senki ne láthassa tisztán. Közben ügyel, hogy a félvér ne láthassa. Keze minduntalan takarja a szemén átívelő vágást.*
- Ne aggódj, nem foglak magadra hagyni... Csak... Ne mond azt még egyszer, hogy ártanál magadnak... *suttogja halkan az ébredező férfi. Szemei lassan kinyílnak, majd hosszabb időre becsukódnak. Ismét kinyílnak, s most már tovább maradnak nyitva, mint az előbb. Még nagyon kába. Feje sajog, ahogyan sok más része is. Kezét lassan felemeli és megérinti Elhia arcát. Úgy fordul, hogy a félvér szemébe nézhessen, majd halványan elmosolyodik.*
- Ha tudom, hogy így ébredek... *nem fejezi be a mondatot. A fél-elf valószínűleg így is megijedt, nem akarja rontani a helyzetet egy ostoba megjegyzéssel, melynek csupán gondolatától mosolyra húzódik szája.*
- Jó reggelt... *viccelődik. Ezek után lassan feláll. Óvatosan, nehogy visszaessen és kárt tegyen a lányban. A rácshoz sétál, mi előtt már ácsorog a másik alak.*
- Nocsak, felébredtél? Látszik, hogy nem én vettelek kezelésbe... Akkor nem keltél volna fel, te trágyadomb! *szitkozódik az őr. Dayem, mintha meg sem hallotta volna a megjegyzést. Higgadtan megy a rácshoz s ragadja meg azt. Ezek után arcát közelebb viszi hozzá.*
- Eressz ki minket, vagy megbánod. *ejti ki vérfagyasztó hidegséggel a szavakat. A másik viszont csak nevet mindezen fegyverét előveszi, majd megforgatja.*
- Te mersz engem fenyegetni, te korcs? Jobban jársz, ha visszakullogsz a kislány szoknyája alá, eb! Vagy igencsak rosszul jársz. *Dayem nem úgy tűnik, mintha megijedt volna. Még mindig rezzenéstelen arccal mered a fegyverrel hadonászó alakra.
A kint ácsorgó idegen ábrázatára dühös torzó kerül. Mintha pillanatnyi félelem látszana rajta, majd ismételten mérhetetlen harag. A szablya lendül, s Dayem a következő pillanatban hátra tántorodik. Keze fejéhez kap, de mivel Elhia mögötte áll, nem tudja mi történt. A padlóra vörös cseppek hullnak. A lendített penge véres, bár csak vékonyan. Őrzőjük hatalmas vigyorral ábrázatán visszaül székére.*
- Figyelmeztettelek... Most már legalább nem fogsz bámulni. *neveti. Dayem a következő pillanatban hátrál és az egyik sarok sötétjébe húzódik, hogy senki ne láthassa tisztán. Közben ügyel, hogy a félvér ne láthassa. Keze minduntalan takarja a szemén átívelő vágást.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-21 10:37:04
Üzenet elküldve: 2012-02-21 10:37:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 219
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 441
OOC üzenetek: 219
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Az Alrishul Ház Visszatérése - Naruhil Cyl Dalburn figyelmébe//
*Arkion Cyl Dalburn hamar visszanyeri hidegvérét. Látja öccse bizalmatlanságát és megérti. Elgondolkozik rajta, hogy tudná meggyőzni arról, hogy valóban a Dalburn Ház elsőszülötte áll előtte. Úgy gondolja elmond egy apró kis trükköt, amivel Narut szokta bosszantani. Köhint párat, mintha rosszul lenne, majd finom pipafüst árad ki az orrlyukain és az ajkai között. Rekeszeit megmozgatja hozzá, hogy méginkább egy tűzokádó elfolytott lélegzetéhez legyen hasonlatos. Amint eloszlik a dohány illata ő is megereszt egy félmosolyt az örökösre.*
- Nem kell sietnünk, ha nem akarod. Végül is képes vagyok egyedül megoldani az ügyet és besöpörni a dicsőséget. A börtönbe hurcolt embereid élők és holtak egyaránt csak bábok voltak. Fel lettek ruházva hússal és vérrel, hogy megtévesztésig hasonlítsanak. Jó lenne tudni, hány ember tűnt el mostanában a városban. Nem lennék meglepve az eredményen. Az embereid és Basku mester, talán még életben vannak. Csak meg kellene őket találni. Azt is halottam, hogy belépett a politika a képbe. Küldtél már atyánkért? Mikor tér haza?
*Arkion figyelmét nem kerüli el a kardra tett kéz.*
- Szép darab. Megmutatod nekem a kardodat?
A varázsló egy Pipafüst nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kevéske füstöt lélegez ki magából.
*Arkion Cyl Dalburn hamar visszanyeri hidegvérét. Látja öccse bizalmatlanságát és megérti. Elgondolkozik rajta, hogy tudná meggyőzni arról, hogy valóban a Dalburn Ház elsőszülötte áll előtte. Úgy gondolja elmond egy apró kis trükköt, amivel Narut szokta bosszantani. Köhint párat, mintha rosszul lenne, majd finom pipafüst árad ki az orrlyukain és az ajkai között. Rekeszeit megmozgatja hozzá, hogy méginkább egy tűzokádó elfolytott lélegzetéhez legyen hasonlatos. Amint eloszlik a dohány illata ő is megereszt egy félmosolyt az örökösre.*
- Nem kell sietnünk, ha nem akarod. Végül is képes vagyok egyedül megoldani az ügyet és besöpörni a dicsőséget. A börtönbe hurcolt embereid élők és holtak egyaránt csak bábok voltak. Fel lettek ruházva hússal és vérrel, hogy megtévesztésig hasonlítsanak. Jó lenne tudni, hány ember tűnt el mostanában a városban. Nem lennék meglepve az eredményen. Az embereid és Basku mester, talán még életben vannak. Csak meg kellene őket találni. Azt is halottam, hogy belépett a politika a képbe. Küldtél már atyánkért? Mikor tér haza?
*Arkion figyelmét nem kerüli el a kardra tett kéz.*
- Szép darab. Megmutatod nekem a kardodat?
A varázsló egy Pipafüst nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló kevéske füstöt lélegez ki magából.
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-21 09:17:43
Üzenet elküldve: 2012-02-21 09:17:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*A falatozó kiskutya látványa mosolyt csal arcára, pedig egyáltalán nincs hangulata nevetgélni. Azonban az mégis lendít egy keveset a kedvén, hogy látja, milyen jó döntés volt az éhhalál széléről, egy elpusztult anyaállat mellől megmenteni a kis vakarcsot, küzdeni a piciny életéért, majd az éjbőrűnek adni.*
"Fogd már fel, hogy nem érdekel a veszély! Főleg nem olyan valaki miatt, aki..."
*Szavai majdcsak hangos formát öltenek, ám nem akarja újra kihozni a sodrából az egyébként sem túl stabil idegállapotú Rínát. Inkább csak leül az asztalhoz és tölt a kupákba a vörös nedűből.*
- Nem eszem többet. Most nem kívánom.
*Megrántja a vállát, majd kissé megemeli a kupát. Maga elé meredve gondolkodik, s bár jobbnak látná másnap, a poharak fenekére nézegetés közben felhozni ezt a témát, most mégis kiböki.*
- És ha én nem akarom, hogy menj? Ha hajlandó vagyok bármit áldozni, hogy megszabadulj és nyugodtan élj végre? Tudom, elvetemültnek hangzik, de...
*Szinte már színt vall, mikor Danis az ebédlőbe toppan és közli az idegen férfi ébredésének hírét. Menten távozik is, Ay pedig Rínára vezeti tekintetét.*
- Ez gyors volt. Ha megbocsátasz, mennem kell. Egyetek nyugodtan, amennyi jól esik. Ha végeztél, nyugodtan bejöhetsz szerintem. Vagy majd kiküldöm Danist, hogy... szórakoztasson.
*Gonosz mosolyt villant Rína felé, majd megindul az ispotály felé. Ott kezét rögtön az ébredező homlokára tapasztja, hogy ellenőrizze, van-e még láza.*
- Kellemes délutánt, jóuram!
*Ironizál*
- Hogy érzi magát? Magas láza volt és eszmeletét veszítette. Egyelőre a lázra és gyulladásra kapott ellenszert. Gyanítom, összeszedett egy alapos meghűlést, de javítson ki, ha tévedek. Van valahol mély, lassan gyógyuló sebe?
*Wraeco tájékoztatását elintézi néhány rövid, lényegre törő mondattal, s a faggatást is igen rövidre fogja.*
"Fogd már fel, hogy nem érdekel a veszély! Főleg nem olyan valaki miatt, aki..."
*Szavai majdcsak hangos formát öltenek, ám nem akarja újra kihozni a sodrából az egyébként sem túl stabil idegállapotú Rínát. Inkább csak leül az asztalhoz és tölt a kupákba a vörös nedűből.*
- Nem eszem többet. Most nem kívánom.
*Megrántja a vállát, majd kissé megemeli a kupát. Maga elé meredve gondolkodik, s bár jobbnak látná másnap, a poharak fenekére nézegetés közben felhozni ezt a témát, most mégis kiböki.*
- És ha én nem akarom, hogy menj? Ha hajlandó vagyok bármit áldozni, hogy megszabadulj és nyugodtan élj végre? Tudom, elvetemültnek hangzik, de...
*Szinte már színt vall, mikor Danis az ebédlőbe toppan és közli az idegen férfi ébredésének hírét. Menten távozik is, Ay pedig Rínára vezeti tekintetét.*
- Ez gyors volt. Ha megbocsátasz, mennem kell. Egyetek nyugodtan, amennyi jól esik. Ha végeztél, nyugodtan bejöhetsz szerintem. Vagy majd kiküldöm Danist, hogy... szórakoztasson.
*Gonosz mosolyt villant Rína felé, majd megindul az ispotály felé. Ott kezét rögtön az ébredező homlokára tapasztja, hogy ellenőrizze, van-e még láza.*
- Kellemes délutánt, jóuram!
*Ironizál*
- Hogy érzi magát? Magas láza volt és eszmeletét veszítette. Egyelőre a lázra és gyulladásra kapott ellenszert. Gyanítom, összeszedett egy alapos meghűlést, de javítson ki, ha tévedek. Van valahol mély, lassan gyógyuló sebe?
*Wraeco tájékoztatását elintézi néhány rövid, lényegre törő mondattal, s a faggatást is igen rövidre fogja.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-21 08:14:31
Üzenet elküldve: 2012-02-21 08:14:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 20
Ez előtti hozzászólás:
Kovacsmuhely
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 20
Ez előtti hozzászólás:
Kovacsmuhely
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*A fiatal nemes immár új kardjával lépked végig az úton Lady nevű lován, a városőrséggel körülvéve. Ha vannak is nézelődők, jelenleg nem törődik velük. "Mi történik itt? A Harmadikkal beszélnem kell, mert ennek így nem lesz jó vége. vajon mit vittek el a kincstárból? Hogy sikerült Baskura rákényszeríteni az akaratukat, amikor ő az egyik legjobb bájitalmester messze Lanawinon? Ez a kard az egyetlen jó dolog mostanság, ami velem történt. Sevenestrát is milyen régen láttam..." Közben megérkeznek a birtokra, ahol már várják Naruhilt. Leugrik kancájáról és még meg is paskolja annak fejét, a ló pedig hálásan dörgölőzik a nemes kezéhez. Szó nélkül megy és végzi a dolgát. Lemosakszik, hagyja, hogy egy kicsit meggyúrják, átöltözik, majd elindul lefelé. A gondolatai még mindig a közelmúlt eseményei körül forognak, azonban a fogadóteremben meglepetésére a bátyja Arkion várja, és nagyon lelkes. Naruhil felvont szemöldökkel hallgatja testvérét, aki szerint azonnal indulniuk kellene.*
- Tudod, pont úgy beszélsz mint Basku mester. Aki nagyon lelkes volt és mindenképpen indulni akart. *Kezét kardja markolatára csúsztatja és ott pihenteti. Figyeli az esetleges hasonlóságokat Basku és a fivére között, hátha felfedez valamit.*
- Tehát miért is kéne azonnal indulnunk? Tudod kissé gyanakvó lettem... *mondja egy félmosollyal a szája szegletében és várja mit lép a varázslómester. Készen áll arra is, hogy fedezékbe húzódjon, bár tudja, hogy nem biztos, hogy lenne esélye. "Ha kell bevetem a tűzkigyót... Remélem nem kell..."*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.21 09:13:22, a következő indokkal:
karja - kardja
*A fiatal nemes immár új kardjával lépked végig az úton Lady nevű lován, a városőrséggel körülvéve. Ha vannak is nézelődők, jelenleg nem törődik velük. "Mi történik itt? A Harmadikkal beszélnem kell, mert ennek így nem lesz jó vége. vajon mit vittek el a kincstárból? Hogy sikerült Baskura rákényszeríteni az akaratukat, amikor ő az egyik legjobb bájitalmester messze Lanawinon? Ez a kard az egyetlen jó dolog mostanság, ami velem történt. Sevenestrát is milyen régen láttam..." Közben megérkeznek a birtokra, ahol már várják Naruhilt. Leugrik kancájáról és még meg is paskolja annak fejét, a ló pedig hálásan dörgölőzik a nemes kezéhez. Szó nélkül megy és végzi a dolgát. Lemosakszik, hagyja, hogy egy kicsit meggyúrják, átöltözik, majd elindul lefelé. A gondolatai még mindig a közelmúlt eseményei körül forognak, azonban a fogadóteremben meglepetésére a bátyja Arkion várja, és nagyon lelkes. Naruhil felvont szemöldökkel hallgatja testvérét, aki szerint azonnal indulniuk kellene.*
- Tudod, pont úgy beszélsz mint Basku mester. Aki nagyon lelkes volt és mindenképpen indulni akart. *Kezét kardja markolatára csúsztatja és ott pihenteti. Figyeli az esetleges hasonlóságokat Basku és a fivére között, hátha felfedez valamit.*
- Tehát miért is kéne azonnal indulnunk? Tudod kissé gyanakvó lettem... *mondja egy félmosollyal a szája szegletében és várja mit lép a varázslómester. Készen áll arra is, hogy fedezékbe húzódjon, bár tudja, hogy nem biztos, hogy lenne esélye. "Ha kell bevetem a tűzkigyót... Remélem nem kell..."*
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.21 09:13:22, a következő indokkal:
karja - kardja
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 23:36:48
Üzenet elküldve: 2012-02-20 23:36:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 105
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 105
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
/Oroszlánfejesek kaland//
*A drow nő elővigyázatossága végülis feleslegesnek bizonyult, Chothal megölte a Megtorlót. Ezenközben Saira egy égő fáklyát nyomott Elwyrien kezébe, nyilván gyujtogatásra való buzdítás céljával, ám a drowt nem különösebben érdekli, inkább Chothal arcát fürkészi, a kezébe nyomott fáklyát pedig a sorsra bízva elhajítja a terem végébe. Mikor mindneki végez a dolgával, legalábbis egyelőre, Elwyrien kimászik az ork után, és követi. Láthatóan Chothal szeretne feltűnés nélkül lelépni, de a drownak nem áll szándékában hagyni ezt, már csak azért sem, mert nagyon régóta a zöldbőrű volt az egyetlen lény akinek a sorsa minimálisan is érdekelte a nőt. Ennél fogva kisurran a lángoló házból, ki a kerten át amerre az orkot eltűnni látta. Emberek és egyebek gyűlnek össze bámészkodni, arcukot döbbenet és némi félelem suhan át ahogy a drow nő vérrel pettyezett arcára esik pillantásuk, de mindez Elwyrient természetesen a legnagyobb mértékben hidegen hagyja, őt csak a távozó ork érdekli, akit végre sikerül utolérnie karnyújtásnyira. Kezét Chothal vállára teszi, mire az remélhetőleg megáll.*
-Azt ugye nem gondoltad, hogy csak így eltűnhetsz?*kérdi szokásos lidérchez hasonló hangján. "Ó kicsim, csak nem belezúgtál a csúf zöldbőrűbe?" Nevet a hang kárörvendőn a fejében, de a nő most nem akar rá odafigyelni.*
*A drow nő elővigyázatossága végülis feleslegesnek bizonyult, Chothal megölte a Megtorlót. Ezenközben Saira egy égő fáklyát nyomott Elwyrien kezébe, nyilván gyujtogatásra való buzdítás céljával, ám a drowt nem különösebben érdekli, inkább Chothal arcát fürkészi, a kezébe nyomott fáklyát pedig a sorsra bízva elhajítja a terem végébe. Mikor mindneki végez a dolgával, legalábbis egyelőre, Elwyrien kimászik az ork után, és követi. Láthatóan Chothal szeretne feltűnés nélkül lelépni, de a drownak nem áll szándékában hagyni ezt, már csak azért sem, mert nagyon régóta a zöldbőrű volt az egyetlen lény akinek a sorsa minimálisan is érdekelte a nőt. Ennél fogva kisurran a lángoló házból, ki a kerten át amerre az orkot eltűnni látta. Emberek és egyebek gyűlnek össze bámészkodni, arcukot döbbenet és némi félelem suhan át ahogy a drow nő vérrel pettyezett arcára esik pillantásuk, de mindez Elwyrient természetesen a legnagyobb mértékben hidegen hagyja, őt csak a távozó ork érdekli, akit végre sikerül utolérnie karnyújtásnyira. Kezét Chothal vállára teszi, mire az remélhetőleg megáll.*
-Azt ugye nem gondoltad, hogy csak így eltűnhetsz?*kérdi szokásos lidérchez hasonló hangján. "Ó kicsim, csak nem belezúgtál a csúf zöldbőrűbe?" Nevet a hang kárörvendőn a fejében, de a nő most nem akar rá odafigyelni.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 22:59:17
Üzenet elküldve: 2012-02-20 22:59:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Elhia felfigyel a kintről dörmögő férfi szavaira és a lámpás fényére. Jól esik neki az a csöppnyi világosság is, ami felőle árad. Az éppen hogy csak pislákoló fény látványa feltölti lelkét, ami kezdett elveszni a korom sötétben.
Nem válaszol semmit az otromba és mocskos őr mondandójára. Figyelmét inkább a sarokban ülő alak köti le. Ismerős neki az alkata. Közelebb haladva hozzá, ráismer.*
- Uram, Atyám! Dayem, mit csináltak veled?
*Odarohan hozzá, nem érdekelve, hogy miben botolhat el. Tekintete elsápad, amikor látja mennyire összeverték.*
- Szegény pára! Had segítsek!
*Súgja oda neki, közben kezeivel az arcát simogatja és arca is csak pár centire van a férfiétól.*
- Térj magadhoz Kedves!
*Ruhájából letépve egy darabot, tisztogatni kezdi, majd óvatosan mellé helyezkedve Dayem hátát a saját mellkasának dönti, megtartva jótevőjének testét.*
- Így legalább érzem, hogy élsz még és talán jobban ragaszkodsz majd az életedhez, ha érzel. Talán.
*Halkul el utolsó szava, és óvatosan elkezdi végig tapogatni a férfi testét. Most nem szégyenlősködik azzal, hogy mezítelen férfitesthez ér. A sötétre való tekintettel máshogyan nem tudja kitapintani a törött csontot.
"Wraeco kérlek, bocsáss meg, de nem tehetek mást! Mégse hagyhatom sorsára, hiszen ő se tette velem!"
Ügyes ujjacskáival megszabadítja sérült társát köteleitől, majd kicsit félénken benyúl annak ruházata alá. Lassacskán halad a derekától felfele. "Úgy érzem, a bordáival minden rendben van és a gerince se sérülhetett." Becsukja szemét, és arcával lágyan hozzásimul hátulról Dayem arcához és állát vállára helyezi, de nem engedi rá fejének súlyát, hanem csak érezni akarja szuszogását.*
- Szívből sajnálom, hogy ezt tettem veled! Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége, akkor megkíméltelek volna és saját életemnek vetettem volna véget, de akkor meg Wraeco összeroppan. Habár nem hinném, hogy hamar megtudta volna. De most nem az a lényeg, hanem az hogy itt vagyunk és élned kell! Hallod? Élned kell!
*Mondandóját befejezve, továbbra is ölében tartja az embert és nem ereszti. Gyengéden átfonta körülötte karját és mindkét kezét a férfi szívére helyezi.*
- Bele se merek gondolni, hogy mióta lehetsz itt lent. Csak egyet kérek, ne hagyj egyedül!
*"Wraeco kérlek, vigyél ki minket. Ha érzed, amit én, akkor találj meg!" Könnyező szemekkel bámul felfelé, amerre sejti párját.*
Nem válaszol semmit az otromba és mocskos őr mondandójára. Figyelmét inkább a sarokban ülő alak köti le. Ismerős neki az alkata. Közelebb haladva hozzá, ráismer.*
- Uram, Atyám! Dayem, mit csináltak veled?
*Odarohan hozzá, nem érdekelve, hogy miben botolhat el. Tekintete elsápad, amikor látja mennyire összeverték.*
- Szegény pára! Had segítsek!
*Súgja oda neki, közben kezeivel az arcát simogatja és arca is csak pár centire van a férfiétól.*
- Térj magadhoz Kedves!
*Ruhájából letépve egy darabot, tisztogatni kezdi, majd óvatosan mellé helyezkedve Dayem hátát a saját mellkasának dönti, megtartva jótevőjének testét.*
- Így legalább érzem, hogy élsz még és talán jobban ragaszkodsz majd az életedhez, ha érzel. Talán.
*Halkul el utolsó szava, és óvatosan elkezdi végig tapogatni a férfi testét. Most nem szégyenlősködik azzal, hogy mezítelen férfitesthez ér. A sötétre való tekintettel máshogyan nem tudja kitapintani a törött csontot.
"Wraeco kérlek, bocsáss meg, de nem tehetek mást! Mégse hagyhatom sorsára, hiszen ő se tette velem!"
Ügyes ujjacskáival megszabadítja sérült társát köteleitől, majd kicsit félénken benyúl annak ruházata alá. Lassacskán halad a derekától felfele. "Úgy érzem, a bordáival minden rendben van és a gerince se sérülhetett." Becsukja szemét, és arcával lágyan hozzásimul hátulról Dayem arcához és állát vállára helyezi, de nem engedi rá fejének súlyát, hanem csak érezni akarja szuszogását.*
- Szívből sajnálom, hogy ezt tettem veled! Ha tudtam volna, hogy ez lesz a vége, akkor megkíméltelek volna és saját életemnek vetettem volna véget, de akkor meg Wraeco összeroppan. Habár nem hinném, hogy hamar megtudta volna. De most nem az a lényeg, hanem az hogy itt vagyunk és élned kell! Hallod? Élned kell!
*Mondandóját befejezve, továbbra is ölében tartja az embert és nem ereszti. Gyengéden átfonta körülötte karját és mindkét kezét a férfi szívére helyezi.*
- Bele se merek gondolni, hogy mióta lehetsz itt lent. Csak egyet kérek, ne hagyj egyedül!
*"Wraeco kérlek, vigyél ki minket. Ha érzed, amit én, akkor találj meg!" Könnyező szemekkel bámul felfelé, amerre sejti párját.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 22:44:49
Üzenet elküldve: 2012-02-20 22:44:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Nem tudja mit kezdjen a helyzettel. Tudja, hogy túlreagálta. Azt is tudja, hogy Ayrine nem gondolta komolyan az ütéssel kapcsolatos mondatot. Mégis, Rína ezzel kapcsolatban nem tud nevetni. Megveti saját magát, amiért nem tud magán uralkodni, amiért nem tudja visszatartani gyilkolási vágyát, csak ha egyre nagyobb sebeket ejt saját magán.
"Talán nem kellene... csak egyetlen egy seb. Egy nem túl nagy, de oly hatásos helyen, hogy azonnal vége legyen. Vagy kínok között, az már mindegy, csak vége legyen... Nem, én álszenteskedek itt Ayrinenek az életről és arról, hogy milyen értékes, közben meg akarok halni? Hogy lehetek ennyire ostoba és szerencsétlen?! Szánalmas amit művelek. Miért nem tudom felfogni, hogy másként kellene viselkednem? Hogy csak azt mondhatom, amit gondolok, amit érzek... Azért, mert nem tudom mit érzek? Talán... Néha élni akarok, néha halni."
elmélkedik csendesen. Mikor az ajtó felé pillant, egy aprócska szőrcsomót lát közeledni. El is felejtette, hogy Zuth az ispotályban maradt. Lehajol és magához hívja, majd kezei közé kapva ölébe helyezi az ebet. Fog egy falat húst, majd megkínálja vele a kölyköt, ki azonnal tűhegyes fogaival kezdi marcangolni a cafatot.*
- Egészségedre!
*neveti, mikor látja a mohón falatozó kölyökkutyát.*
- Ő... Igen, kérek egy keveset.
*mondja a borral kapcsolatban. Közben visszafordul a kutyus felé. Egyre jobban kedveli a szőrcsomót, pedig nemrég ismerte meg. Kis idő múlva azonban leteszi a földre egy szelet hússal. Sóhajt, majd enni kezd ismét.*
- Nem tudok válaszolni, Ayrine... Fogalmam sincs mi lesz holnap, vagy azután. Szívesen maradok, de meg kell értened, hogy fenntartom a bármikori távozás lehetőségét. Nem foglak még egyszer bajba sodorni titeket!
*mondja határozottan. Ezek után tovább folytatja az étkezést. Közben néha oldalra sandít, hol az embernőre, hol az ebre.*
- Te nem eszel? Mármint rendesen...
*teszi hozzá gyorsan. Látta, hogy az ember evett egy keveset, de véleménye szerint az igencsak csekély mennyiség. Ahhoz pedig, hogy bárki mellett virrasztani, vagy bárkit ápolni tudjon, energia kell. Azt pedig leggyorsabban ételből kap az ember, vagy bármi más.*
"Talán nem kellene... csak egyetlen egy seb. Egy nem túl nagy, de oly hatásos helyen, hogy azonnal vége legyen. Vagy kínok között, az már mindegy, csak vége legyen... Nem, én álszenteskedek itt Ayrinenek az életről és arról, hogy milyen értékes, közben meg akarok halni? Hogy lehetek ennyire ostoba és szerencsétlen?! Szánalmas amit művelek. Miért nem tudom felfogni, hogy másként kellene viselkednem? Hogy csak azt mondhatom, amit gondolok, amit érzek... Azért, mert nem tudom mit érzek? Talán... Néha élni akarok, néha halni."
elmélkedik csendesen. Mikor az ajtó felé pillant, egy aprócska szőrcsomót lát közeledni. El is felejtette, hogy Zuth az ispotályban maradt. Lehajol és magához hívja, majd kezei közé kapva ölébe helyezi az ebet. Fog egy falat húst, majd megkínálja vele a kölyköt, ki azonnal tűhegyes fogaival kezdi marcangolni a cafatot.*
- Egészségedre!
*neveti, mikor látja a mohón falatozó kölyökkutyát.*
- Ő... Igen, kérek egy keveset.
*mondja a borral kapcsolatban. Közben visszafordul a kutyus felé. Egyre jobban kedveli a szőrcsomót, pedig nemrég ismerte meg. Kis idő múlva azonban leteszi a földre egy szelet hússal. Sóhajt, majd enni kezd ismét.*
- Nem tudok válaszolni, Ayrine... Fogalmam sincs mi lesz holnap, vagy azután. Szívesen maradok, de meg kell értened, hogy fenntartom a bármikori távozás lehetőségét. Nem foglak még egyszer bajba sodorni titeket!
*mondja határozottan. Ezek után tovább folytatja az étkezést. Közben néha oldalra sandít, hol az embernőre, hol az ebre.*
- Te nem eszel? Mármint rendesen...
*teszi hozzá gyorsan. Látta, hogy az ember evett egy keveset, de véleménye szerint az igencsak csekély mennyiség. Ahhoz pedig, hogy bárki mellett virrasztani, vagy bárkit ápolni tudjon, energia kell. Azt pedig leggyorsabban ételből kap az ember, vagy bármi más.*
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 22:02:08
Üzenet elküldve: 2012-02-20 22:02:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 26
Ez előtti hozzászólás:
Deli kapu
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 26
Ez előtti hozzászólás:
Deli kapu
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
//Elhia Dea figyelmébe//
*Az alak csak elneveti magát a kérdések hallatán. Egy lámpást visz a rácsok közelébe, hogy a lány láthasson némileg rendesen. A férfi, kit őrzőjéül neveztek ki, elég magas. Viszonylag sovány alak, fogai több helyen hiányoznak. Arca csupasz és csontos, fején fekete hajszálak összekuszált alakja éktelenkedik. Bőrből készült öltözéke itt-ott fémverettel bír, fegyverzete egy szablyából és egy hosszabb tőrből áll, legalábbis ennyi látszik belőle.*
- Csak nem hitted, hogy odafent leszel toronyba zárva, kis hercegnő? Nem, itt sokkal jobb helyen vagy! Ennél rosszabbat is kaphatnál, ahogyan a barátod is! Vele túl könnyen bántak... Cöh! *mondja felháborodva az alak, majd köp egyet a poros padlóra. Tekintete egy pillanatra láthatóan a sarokra terelődik. A lámpás fénye halványan világítja meg azt a részt, de látható, hogy van ott valaki. Megkötözve, nem túl jó passzban. Látszatra eszméletlen. Termete átsejlik a sötéten, így látható, hogy férfi.*
- Puhány alak! Egy kis verés és máris ilyen állapotba kerül. Nem is tudom hogy húzta köztünk eddig! Ideje volt már, hogy megleckéztessék! Kár, hogy nem én tehettem... *mormogja egy széken ücsörögve az ismeretlen mocskos alak. Tekintetét le sem veszi az árnyakról. Ha Elhia közelebb merészkedik fogolytársához, nem mást láthat, mint eddigi jólelkű segítőjét.*
*Az alak csak elneveti magát a kérdések hallatán. Egy lámpást visz a rácsok közelébe, hogy a lány láthasson némileg rendesen. A férfi, kit őrzőjéül neveztek ki, elég magas. Viszonylag sovány alak, fogai több helyen hiányoznak. Arca csupasz és csontos, fején fekete hajszálak összekuszált alakja éktelenkedik. Bőrből készült öltözéke itt-ott fémverettel bír, fegyverzete egy szablyából és egy hosszabb tőrből áll, legalábbis ennyi látszik belőle.*
- Csak nem hitted, hogy odafent leszel toronyba zárva, kis hercegnő? Nem, itt sokkal jobb helyen vagy! Ennél rosszabbat is kaphatnál, ahogyan a barátod is! Vele túl könnyen bántak... Cöh! *mondja felháborodva az alak, majd köp egyet a poros padlóra. Tekintete egy pillanatra láthatóan a sarokra terelődik. A lámpás fénye halványan világítja meg azt a részt, de látható, hogy van ott valaki. Megkötözve, nem túl jó passzban. Látszatra eszméletlen. Termete átsejlik a sötéten, így látható, hogy férfi.*
- Puhány alak! Egy kis verés és máris ilyen állapotba kerül. Nem is tudom hogy húzta köztünk eddig! Ideje volt már, hogy megleckéztessék! Kár, hogy nem én tehettem... *mormogja egy széken ücsörögve az ismeretlen mocskos alak. Tekintetét le sem veszi az árnyakról. Ha Elhia közelebb merészkedik fogolytársához, nem mást láthat, mint eddigi jólelkű segítőjét.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 21:14:00
Üzenet elküldve: 2012-02-20 21:14:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Wraeco nehezen nyitja fel szemhéját. Kiszáradt, torkát száraznak érzi. Fogalma sincs hol van, de nem érez köteleket csuklóin és bokáin, s ruháit se lopta le róla senki. "Tehát jó kezekben vagyok" - vonja le a következtetést Wraeco, majd halványan elmosolyodik. Nem fáj semmije és nem is fáradt, csak éhes. Felül. Egy szolid berendezésű szobában tartózkodik. Fogalma sincs, mennyi ideig volt eszméletlen. Egyből Elhia jut eszébe, de most nem kínozzák rémképek: ahogy elmúlt a láza, úgy a sötét gondolatok is kerülni kezdték az elfet. "Nem esett baja és meg fogom találni őt. Érzem, sőt, tudom!" - élénkül föl Wraeco, s várja, hogy megmentője bejöjjön hozzá, ugyanis nem tartja illendőnek más házában az önkényes járkálást.*
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 14:59:33
Üzenet elküldve: 2012-02-20 14:59:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Szegenynegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Lyrahna kissé meggyötörve lép be a gazdagok negyedébe, ahol jócskán javulnak a viszonyok. A macskakövekkel borított utcán már kicsit peckesebben lépked. Tekintete már nem az útra tapad, hanem a pompázatosabbnál pompázatosabb épületeket méricskéli.
"Melyikben is lakott az a nő? Nem emlékszem. Még a neve is kiesett. Valami Dude-dal kezdődött."
Amint gondolkodik, az egyik kapuból hangokat hall. Ismerősen csengenek neki a szavak.
"Itt voltam múltkor!"
Mosolyodik el, majd kissé felélénkülve odaszalad a hangforráshoz és jó hangosan ráköszön a beljebb beszélgetőkre.*
- Jó reggelt kívánok Mrs. Dudelone!
*Amint meglátja a telt asszonyt, rögtön beugrik neki annak neve.*
- Nem kell a gyerekeire vigyázni, amíg Ön a piacon időzik?
*Kérdi meg kissé tolakodóan, de háta mögé rejtett kezei és teste hintáztatása aranyossá teszi az ifjú hölgyeményt.*
- Üdvözöllek kicsi Seyler!
*Köszön vissza a pénzes hölgy és otthagyva az őrt, akivel ez idáig beszélgetett, megsimogatja Lyra kócos haját.*
- Szívesen venném, ha figyelnél az én kicsikéimre. Eddig is jól végezted a munkádat, így ezek után is elvárom tőled, hogy ne okozz csalódást! A pöttömök a szobájukban tartózkodnak. Még alusznak, de nyugodtan menj be, majd Sophie segít.
*Hangzik el az úrinőtől, és máris megérkezik hintója, amibe habozás nélkül beül és otthagyja a lánykát.
Lyra ismeri már a járást és nagyot mosolyogva az őrre, szökdécselve jut el a hatalmas és díszes bejárati ajtóhoz. Bekopogva, egy hozzá hasonló alkatú nő nyit ajtót. Sophie az. Aranyló hajtincsei ápoltak és feje búbjára kötött kontyból kígyóznak lefelé íves vállára, amit részben takar a cseléd ruha.*
- Csak te vagy az Kicsi Lyra? Gyere beljebb. A rosszcsontok még durmolnak, így még nincs semmi dolgod.
*Hívja be kedvesen a cseléd és a konyhába vezeti. Ott Lyra helyet foglal az egyik sámlin és nézi az ott ténykedő szolgákat.*
- Tessék, egy kis étel! Vedd el gyorsan és edd meg!
*Fordul felé a szakács, aki egy frissen sült öklényi nagy pogácsát nyom a lány kezébe és egy almát.*
- Nagyon szépen köszönöm, de nem fog megharagudni az asszonya?
*Akadékoskodik kicsit, majd miután látja a szakács vállvonását, inkább gyorsan ráveti magát a gőzölgő finomságra. "Micsoda ízek! Még magától a péktől se kaptam ennyire omlós pékárut! Ezért már megérte betérnem ide!"
Boldogság ül ki arcára és két kézzel habzsolja reggelijét. A nagy sietségben torkán akad egy falatka és köhögésbe kezd, de nem tart sokáig fuldoklása, mert Sophie egy kis bögre tejjel rohan oda hozzá.*
- Igyál! Meg ne fulladj itt nekünk! A végén még akaratodon kívül bajt hozol a fejünkre!
*Nyomja oda a leányzó kezébe a frissítőt, aki habozás nélkül nagyot kortyol belőle. A tej gond nélkül leviszi a cigányútra ment falatot és még kellemesebbé teszi Lyra reggelét.
Amint végez elemózsiájának elfogyasztásával, a gazdasszony hintója gördül be a ház elé. Lyra odasiet az ablakhoz.
"Milyen hamar végzett a piacon!" Lábujjhegyre állva bámul ki az ablakon. Úgy látszik, ma csak reggelivel kell beérnem, mert fizetséget ilyen kis időre nem fog adni. Sophie izgatottan hajtja el a konyhában dőzsölő szolgákat dolgukra és az előszobába kíséri Lyrát.
Amint Dudelon asszonyság belép a fogadó térbe, ismét megsimogatja a lányka kobakját.*
- Nem volt akkora választék, mint amire számítottam, de hoztam neked valamit!
*Egy bordó tarisznyába kevéske élelmet vett az asszonyság és Lyrának a kezébe nyomja.*
- Na, most eredj és vigyázz rá!
*Tessékeli ki házából a boldogságtól sugárzó arcú lánykát, aki rögtön át is dobja feje fölött a szütyő szárát, hogy a tolvajok ne tudják könnyedén lekapni róla. Illedelmesen elbúcsúzva és integetve Sophie-nak, Lyra más munka keresésére indul, közben meglesi a tarisznya rejtekét.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.20 15:51:05, a következő indokkal:
Helyesírási, nyelvhelyességi hiba javítása.
"Melyikben is lakott az a nő? Nem emlékszem. Még a neve is kiesett. Valami Dude-dal kezdődött."
Amint gondolkodik, az egyik kapuból hangokat hall. Ismerősen csengenek neki a szavak.
"Itt voltam múltkor!"
Mosolyodik el, majd kissé felélénkülve odaszalad a hangforráshoz és jó hangosan ráköszön a beljebb beszélgetőkre.*
- Jó reggelt kívánok Mrs. Dudelone!
*Amint meglátja a telt asszonyt, rögtön beugrik neki annak neve.*
- Nem kell a gyerekeire vigyázni, amíg Ön a piacon időzik?
*Kérdi meg kissé tolakodóan, de háta mögé rejtett kezei és teste hintáztatása aranyossá teszi az ifjú hölgyeményt.*
- Üdvözöllek kicsi Seyler!
*Köszön vissza a pénzes hölgy és otthagyva az őrt, akivel ez idáig beszélgetett, megsimogatja Lyra kócos haját.*
- Szívesen venném, ha figyelnél az én kicsikéimre. Eddig is jól végezted a munkádat, így ezek után is elvárom tőled, hogy ne okozz csalódást! A pöttömök a szobájukban tartózkodnak. Még alusznak, de nyugodtan menj be, majd Sophie segít.
*Hangzik el az úrinőtől, és máris megérkezik hintója, amibe habozás nélkül beül és otthagyja a lánykát.
Lyra ismeri már a járást és nagyot mosolyogva az őrre, szökdécselve jut el a hatalmas és díszes bejárati ajtóhoz. Bekopogva, egy hozzá hasonló alkatú nő nyit ajtót. Sophie az. Aranyló hajtincsei ápoltak és feje búbjára kötött kontyból kígyóznak lefelé íves vállára, amit részben takar a cseléd ruha.*
- Csak te vagy az Kicsi Lyra? Gyere beljebb. A rosszcsontok még durmolnak, így még nincs semmi dolgod.
*Hívja be kedvesen a cseléd és a konyhába vezeti. Ott Lyra helyet foglal az egyik sámlin és nézi az ott ténykedő szolgákat.*
- Tessék, egy kis étel! Vedd el gyorsan és edd meg!
*Fordul felé a szakács, aki egy frissen sült öklényi nagy pogácsát nyom a lány kezébe és egy almát.*
- Nagyon szépen köszönöm, de nem fog megharagudni az asszonya?
*Akadékoskodik kicsit, majd miután látja a szakács vállvonását, inkább gyorsan ráveti magát a gőzölgő finomságra. "Micsoda ízek! Még magától a péktől se kaptam ennyire omlós pékárut! Ezért már megérte betérnem ide!"
Boldogság ül ki arcára és két kézzel habzsolja reggelijét. A nagy sietségben torkán akad egy falatka és köhögésbe kezd, de nem tart sokáig fuldoklása, mert Sophie egy kis bögre tejjel rohan oda hozzá.*
- Igyál! Meg ne fulladj itt nekünk! A végén még akaratodon kívül bajt hozol a fejünkre!
*Nyomja oda a leányzó kezébe a frissítőt, aki habozás nélkül nagyot kortyol belőle. A tej gond nélkül leviszi a cigányútra ment falatot és még kellemesebbé teszi Lyra reggelét.
Amint végez elemózsiájának elfogyasztásával, a gazdasszony hintója gördül be a ház elé. Lyra odasiet az ablakhoz.
"Milyen hamar végzett a piacon!" Lábujjhegyre állva bámul ki az ablakon. Úgy látszik, ma csak reggelivel kell beérnem, mert fizetséget ilyen kis időre nem fog adni. Sophie izgatottan hajtja el a konyhában dőzsölő szolgákat dolgukra és az előszobába kíséri Lyrát.
Amint Dudelon asszonyság belép a fogadó térbe, ismét megsimogatja a lányka kobakját.*
- Nem volt akkora választék, mint amire számítottam, de hoztam neked valamit!
*Egy bordó tarisznyába kevéske élelmet vett az asszonyság és Lyrának a kezébe nyomja.*
- Na, most eredj és vigyázz rá!
*Tessékeli ki házából a boldogságtól sugárzó arcú lánykát, aki rögtön át is dobja feje fölött a szütyő szárát, hogy a tolvajok ne tudják könnyedén lekapni róla. Illedelmesen elbúcsúzva és integetve Sophie-nak, Lyra más munka keresésére indul, közben meglesi a tarisznya rejtekét.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.20 15:51:05, a következő indokkal:
Helyesírási, nyelvhelyességi hiba javítása.
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 13:19:19
Üzenet elküldve: 2012-02-20 13:19:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
- Azt tudom, hogy a ti életetek másként számlálódik az éveket tekintve. Rengeteg könyv taglalja ezt a jelentős különbséget az elfvérűek és a többi faj közt, csak valahogy hihetetlen mindaddig, míg az ember nem szembesül vele maga is. Nem hiába mondják, hogy nem jelent az elég alapos ismeretet, ha valaki kívülről fújja a könyveket.
*Árcán átsuhan egy mosoly.*
- Nagyon jól tartod magad, Rína Seron!
*Lassan elfogy a szelet kenyér, s bár nemrég még úgy érezte, majd' megöli az éhség, most mégis eltelíti ez a kevés is, nem kíván többet.*
- Túlságosan szó szerint értetted a kérdést. A holnapi ivászatot keményen bevasalom rajtad, egy percig se hidd az ellenkezőjét! A lényeg itt a maradáson vagy elhagyáson van. Kíváncsi voltam, sürgős-e menned. Én szeretném, ha maradnál még. A helyed megvan, az ellátásod biztosított...
*A másik nő következő szavaira megint megingatja a fejét.*
- Ne vedd ezt se annyira szó szerint. Csak pimaszkodásnak szántam. Sajnálom, hogy az ellenkezőjét váltottam ki a szavakkal.
*A kis gurulós italszekrényhez lép, leguggol mellé, s kiemel annak enyhén matt üvegajtaja mögül két kupát, meg egy sötétre színezett üveget. Utóbbi félig van még, ugyancsak sötét színű lével.*
- Engem meg aztán úgysem érdekel, élek-e, vagy halok.
*Morogja maga elé szinte csak sóhajtva a szavakat. Szemei előtt ismét felelevenednek múltja keserédes képei. Hamar elűzi őket, s arcán kissé erőltetett műmosollyal áll fel és fordul a másik nő felé.*
- Bort? Úgy az igazi a sült, ha van, ami kiemelje a finom fűszerezésű ízét.
*Hogy gondolatait elterelje, azon kezd morfondírozni, tudna-e tudománya jelenlegi állása szerint valahogyan erősebb gátat szabni Rína veszélyesebb énjének.*
*Árcán átsuhan egy mosoly.*
- Nagyon jól tartod magad, Rína Seron!
*Lassan elfogy a szelet kenyér, s bár nemrég még úgy érezte, majd' megöli az éhség, most mégis eltelíti ez a kevés is, nem kíván többet.*
- Túlságosan szó szerint értetted a kérdést. A holnapi ivászatot keményen bevasalom rajtad, egy percig se hidd az ellenkezőjét! A lényeg itt a maradáson vagy elhagyáson van. Kíváncsi voltam, sürgős-e menned. Én szeretném, ha maradnál még. A helyed megvan, az ellátásod biztosított...
*A másik nő következő szavaira megint megingatja a fejét.*
- Ne vedd ezt se annyira szó szerint. Csak pimaszkodásnak szántam. Sajnálom, hogy az ellenkezőjét váltottam ki a szavakkal.
*A kis gurulós italszekrényhez lép, leguggol mellé, s kiemel annak enyhén matt üvegajtaja mögül két kupát, meg egy sötétre színezett üveget. Utóbbi félig van még, ugyancsak sötét színű lével.*
- Engem meg aztán úgysem érdekel, élek-e, vagy halok.
*Morogja maga elé szinte csak sóhajtva a szavakat. Szemei előtt ismét felelevenednek múltja keserédes képei. Hamar elűzi őket, s arcán kissé erőltetett műmosollyal áll fel és fordul a másik nő felé.*
- Bort? Úgy az igazi a sült, ha van, ami kiemelje a finom fűszerezésű ízét.
*Hogy gondolatait elterelje, azon kezd morfondírozni, tudna-e tudománya jelenlegi állása szerint valahogyan erősebb gátat szabni Rína veszélyesebb énjének.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 12:21:58
Üzenet elküldve: 2012-02-20 12:21:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 2
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*'Összetűztem pár férfit.' Erre Drekton is elmosolyodik.*
- Örülök, hogy elfogadta a bocsánatkérésemet és elkísérhetem az útján. Valószínű egyébként, hogy én is a Pegazus fogadóban szállok meg éjszakára.
Már voltam a templomnál és benne is. Gyönyörű mind kívül, mind pedig belül. Ráadásul van egy könyvtár része is, ahol lehet olvasgatni. A csuhás alakok maguknak valók, nem nagyon szólnak senkihez, inkább csak csöndben figyelnek és szolgálnak. Hadd kérdezzem meg, hogy miféle összetűzésbe keveredett nemrég?
*Közben Drekton követi a nőt a templom felé.*
- Örülök, hogy elfogadta a bocsánatkérésemet és elkísérhetem az útján. Valószínű egyébként, hogy én is a Pegazus fogadóban szállok meg éjszakára.
Már voltam a templomnál és benne is. Gyönyörű mind kívül, mind pedig belül. Ráadásul van egy könyvtár része is, ahol lehet olvasgatni. A csuhás alakok maguknak valók, nem nagyon szólnak senkihez, inkább csak csöndben figyelnek és szolgálnak. Hadd kérdezzem meg, hogy miféle összetűzésbe keveredett nemrég?
*Közben Drekton követi a nőt a templom felé.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 07:43:37
Üzenet elküldve: 2012-02-20 07:43:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 37
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Rína némán bólint Ayrine megállapításaira. Igazából alig konyít valamit az ilyesmihez. A sebek bekötözésének módját még ismeri és alkalmazni is tudja, de varrással például már nem próbálkozna, se más egyébbel. A betegápolás röviden szólva nem neki való. Ennek tudatában inkább az emberekre hagyja a munkát, ő pedig csendben figyel és segít, ha kell. Közben próbál megjegyezni egy-két dolgot, hátha megragad valami zavaros elméjében.
Mikor Ay szól, hogy menjenek, felkel és mellé szegődik. A korával kapcsolatos kérdésen elneveti magát. Jó érzéssel tölti el az érzés. Őszintén nevetni nagyon ritkán tud, s minden egyes ilyen alkalomnak örül, mert úgy véli ezek a pillanatok megmenthetik kissé bomlott elméjének másik felétől. A mondatok másik felétől viszont lefagy ábrázatára a mosoly. Tekintete komollyá és szomorúvá válik, majd néhány pillanatra elnémul.*
- Igen, negyvenötöt... Tudod nálunk nem annyira érdekesek ezek a számok. Mi nem öregszünk úgy, mint egy ember, vagy mások, akik nem valamelyik elf vérvonal tagjai.
*mondja halkan. Halványan próbál mosolyogni, de nemigen akaródzik sikerülni. Figyeli, ahogy Ayrine felpakol, majd hallja szavait. Egy pillanatra elgondolkozik és elmosolyodik. Csekély mosoly ugyan, de őszinte.*
- Ha jól tudom holnap kellene, hogy kiigyalak a vagyonodból. Vagy hogy kiigyuk magunkat a vagyonodból.
*mondja. Véleménye szerint ez elég is lehet válasznak. Egyenlőre, jelenlegi hangulata szerint nem szándékozik távozni, vagy ha mégis, akkor a nap végére visszatérne, ha sikerül. A sors bármikor hozhat váratlant, ezért semmit nem tud biztosra.
Csendben étkezni kezd. Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik. Tekintete ismét komoly, szemeiben mintha nedvesség csillanna, majd kezével, mintha haját igazgatná, eltünteti azt.*
- Nem akartalak megütni. Én nem, de... a gyilkos aki bennem van, ugrik a halálvágyra. Ráadásul azért, mert én felidegesedtem, utat nyitottam neki. Elég egy kis rés és áttör, mindez pedig addig van, amíg meg nem öl valakit, vagy valamit... Utána egy időre eltűnik és békén hagy. De... Nem akarok megölni senkit. Legalábbis nem titeket, nem ártatlanokat. Nem, nem érdekel, hogy te nem vallod magad annak, az én értékrendem szerint te még mindig azt az oldalt képviseled!
*mondja, majd hirtelen elnémul. Csendbe burkolódzva eszik tovább, figyelve közben Ayrine reakcióit.*
Mikor Ay szól, hogy menjenek, felkel és mellé szegődik. A korával kapcsolatos kérdésen elneveti magát. Jó érzéssel tölti el az érzés. Őszintén nevetni nagyon ritkán tud, s minden egyes ilyen alkalomnak örül, mert úgy véli ezek a pillanatok megmenthetik kissé bomlott elméjének másik felétől. A mondatok másik felétől viszont lefagy ábrázatára a mosoly. Tekintete komollyá és szomorúvá válik, majd néhány pillanatra elnémul.*
- Igen, negyvenötöt... Tudod nálunk nem annyira érdekesek ezek a számok. Mi nem öregszünk úgy, mint egy ember, vagy mások, akik nem valamelyik elf vérvonal tagjai.
*mondja halkan. Halványan próbál mosolyogni, de nemigen akaródzik sikerülni. Figyeli, ahogy Ayrine felpakol, majd hallja szavait. Egy pillanatra elgondolkozik és elmosolyodik. Csekély mosoly ugyan, de őszinte.*
- Ha jól tudom holnap kellene, hogy kiigyalak a vagyonodból. Vagy hogy kiigyuk magunkat a vagyonodból.
*mondja. Véleménye szerint ez elég is lehet válasznak. Egyenlőre, jelenlegi hangulata szerint nem szándékozik távozni, vagy ha mégis, akkor a nap végére visszatérne, ha sikerül. A sors bármikor hozhat váratlant, ezért semmit nem tud biztosra.
Csendben étkezni kezd. Látszik rajta, hogy erősen gondolkozik. Tekintete ismét komoly, szemeiben mintha nedvesség csillanna, majd kezével, mintha haját igazgatná, eltünteti azt.*
- Nem akartalak megütni. Én nem, de... a gyilkos aki bennem van, ugrik a halálvágyra. Ráadásul azért, mert én felidegesedtem, utat nyitottam neki. Elég egy kis rés és áttör, mindez pedig addig van, amíg meg nem öl valakit, vagy valamit... Utána egy időre eltűnik és békén hagy. De... Nem akarok megölni senkit. Legalábbis nem titeket, nem ártatlanokat. Nem, nem érdekel, hogy te nem vallod magad annak, az én értékrendem szerint te még mindig azt az oldalt képviseled!
*mondja, majd hirtelen elnémul. Csendbe burkolódzva eszik tovább, figyelve közben Ayrine reakcióit.*
2040. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-20 00:16:18
Üzenet elküldve: 2012-02-20 00:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 104
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Elhia nyugodtan fekszik az ágyon és az ablakot bámulja, amikor hirtelen egy kövér alak ront be szobájába és semmit se szólva megragadja őt.
A lány megrémülve kénytelen követni az ork mozdulatait és 'parancsait', amiket kimondatlanul művel.
"Mit akarhat ez a sötét teremtés tőlem? Dayem! Ki a fenét szolgálsz te?!" Futnak végig fején gondolatai, és amikor már újra visszatér a valóságba, elveszti szeme világát.
Csak egy kendő kerül rá, hogy ne lássa, merre mennek, de érzi, milyen irányokba haladnak.
"Hová vihet? Így hiába talál rá valaki az almámra. Elvesztem, ez már a vég." Keseredik el és lábait egymás elé pakolva követi az ork ráncigálását.
"Lefele visz, de már régóta jövünk. Ez az állott levegő nem jelent jót, nagyon nem!"
Szinte pánikszerű érzés kerekedik úrrá rajta. Lélegzetvétele gyorsul, de érzi, akárhogy akarna szabadulni, nem tudna. Karja fizetne meg izgágaságáért.
"El kell viselnem a fájdalmat, amit ez a bamba okoz! Mi volt ez? Talán egy ajtó nyikordulása?"
Következő pillanatban már a kamrában találja magát a földön fekve. Mire lekapja szeméről a kendőt, az ajtó hasonló morajlással be is zárul. Csak egy pajzán mosolyt eleresztő személyt pillant meg.
"Hol vagyok? Sötét van. Tapintás alapján föld van alattam, ráadásul elég nyirkos."
Elkezd négykézláb kúszni a sötétségben és megkeresi az ajtóval szemben levő falat. Mikor lassú tapicskolás után rálel, nekitámasztja hátát és felhúzza térdecskéit, majd rá támaszkodik karjával és állával.
"Valami nagyon nem stimmel! Ha olyan fontos lenne az életem, mint ahogy bánt velem Dayem, akkor nem végeztem volna itt, ebben a veremben!"*
- Mi a tervük velem? Miért hoztak ide le?
*Kiabál, torka szakad tából, hátha valaki végre hozzászól érthető nyelven.
Mivel nem kap egyből választ kérdésére, így teljesen összehúzza magát.
"Hideg van és a levegő is nagyon áporodott. Ráadásul keveredik ezeknek a sötét lényeknek a szagával. Nem tudom, meddig fogom kibírni itt lent a kifinomult érzékszerveimmel. Mintha megfosztottak volna mindenemtől, a Léttől!" Ráhajtja homlokát térdén összefonódó kezeire, majd egy szomorú dallamú dalocskát kezd el dúdolni.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.20 14:50:17, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek.
A lány megrémülve kénytelen követni az ork mozdulatait és 'parancsait', amiket kimondatlanul művel.
"Mit akarhat ez a sötét teremtés tőlem? Dayem! Ki a fenét szolgálsz te?!" Futnak végig fején gondolatai, és amikor már újra visszatér a valóságba, elveszti szeme világát.
Csak egy kendő kerül rá, hogy ne lássa, merre mennek, de érzi, milyen irányokba haladnak.
"Hová vihet? Így hiába talál rá valaki az almámra. Elvesztem, ez már a vég." Keseredik el és lábait egymás elé pakolva követi az ork ráncigálását.
"Lefele visz, de már régóta jövünk. Ez az állott levegő nem jelent jót, nagyon nem!"
Szinte pánikszerű érzés kerekedik úrrá rajta. Lélegzetvétele gyorsul, de érzi, akárhogy akarna szabadulni, nem tudna. Karja fizetne meg izgágaságáért.
"El kell viselnem a fájdalmat, amit ez a bamba okoz! Mi volt ez? Talán egy ajtó nyikordulása?"
Következő pillanatban már a kamrában találja magát a földön fekve. Mire lekapja szeméről a kendőt, az ajtó hasonló morajlással be is zárul. Csak egy pajzán mosolyt eleresztő személyt pillant meg.
"Hol vagyok? Sötét van. Tapintás alapján föld van alattam, ráadásul elég nyirkos."
Elkezd négykézláb kúszni a sötétségben és megkeresi az ajtóval szemben levő falat. Mikor lassú tapicskolás után rálel, nekitámasztja hátát és felhúzza térdecskéit, majd rá támaszkodik karjával és állával.
"Valami nagyon nem stimmel! Ha olyan fontos lenne az életem, mint ahogy bánt velem Dayem, akkor nem végeztem volna itt, ebben a veremben!"*
- Mi a tervük velem? Miért hoztak ide le?
*Kiabál, torka szakad tából, hátha valaki végre hozzászól érthető nyelven.
Mivel nem kap egyből választ kérdésére, így teljesen összehúzza magát.
"Hideg van és a levegő is nagyon áporodott. Ráadásul keveredik ezeknek a sötét lényeknek a szagával. Nem tudom, meddig fogom kibírni itt lent a kifinomult érzékszerveimmel. Mintha megfosztottak volna mindenemtől, a Léttől!" Ráhajtja homlokát térdén összefonódó kezeire, majd egy szomorú dallamú dalocskát kezd el dúdolni.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.20 14:50:17, a következő indokkal:
Mondatvégi írásjelek.
2039. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-19 20:22:00
Üzenet elküldve: 2012-02-19 20:22:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
- Mordach...
*Ízlelgeti a nevet, homlokát ráncolva kutat az emlékei közt.*
"Az nem lehet, hogy már most ilyen rossz a memóriám! Még harminc sem vagyok... Bár az elmém valahogy mindig ki tudta szűrni a hosszú távon hasznos információt és a szükségtelent egyszerűen mintha egyenest a szemét közé hajítaná..."
*Rína kijelentésére, hogy marad még, csupán bólint, majd teszi a dolgát.*
- Szerintem csak áthűlt. Sokan feledkeznek meg arról, hogy nem fagyállók és ilyenkor elfelejtenek kellőképpen felöltözni. Gyanítom, ennek a szerencsés flótásnak is csak ennyi a baja. Nem hiszem, hogy átsiklottam volna valami egyéb fölött.
*Néhol sietve újra átnézi a férfi testét, majd megingatja a fejét.*
- Ha mégis lenne valahol sebe, vagy bármi egyéb fájdalma, mindenképp megtudjuk, hogyha felébredt. A láza csökken.
*Tenyerét előbb saját-, majd a férfi homlokára tapasztja kis időre.*
- Idő kérdése és felkel.
*Bólintással köszöni meg Rína segítségét, majd félrehívja, s meghagyja Danisnak, hogy vizes ruházza a beteg homlokát, itatgassa folyadékkal, s ha felébredne, feltétlenül szóljon.*
- Gyere, menjünk. Negyvenötöt mondtál? Éppcsak húsznak néznélek. És egyébként... egy órája pont nem úgy tűnt, hogy nem ütnél meg.
*Csipkelődésnek szánja az elmondottakat, míg lassan megérkeznek az ebédlőbe. Ott elvesz a tányérról egy szelet húst, kenyérre fekteti, s még úgy, állva kezd neki az elfogyasztásának. Igaz, az ideje engedné, hogy kényelmesen ülve, lassan és komótosan falatozzon; de valahogy nem érzi szükségét.*
- Ülj le, egyél, Rína. Ha rendesen eszel, holnap már talán el is mehetsz. Ha akarsz.
*A kijelentés nem volt más, mint burkolt kérdés, melyet még egy hosszas kérdő pillantással is megtold, bár kétli, hogy az éjbőrű enélkül ne értené a célzást.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.20 08:46:31, a következő indokkal:
Kérésre.
*Ízlelgeti a nevet, homlokát ráncolva kutat az emlékei közt.*
"Az nem lehet, hogy már most ilyen rossz a memóriám! Még harminc sem vagyok... Bár az elmém valahogy mindig ki tudta szűrni a hosszú távon hasznos információt és a szükségtelent egyszerűen mintha egyenest a szemét közé hajítaná..."
*Rína kijelentésére, hogy marad még, csupán bólint, majd teszi a dolgát.*
- Szerintem csak áthűlt. Sokan feledkeznek meg arról, hogy nem fagyállók és ilyenkor elfelejtenek kellőképpen felöltözni. Gyanítom, ennek a szerencsés flótásnak is csak ennyi a baja. Nem hiszem, hogy átsiklottam volna valami egyéb fölött.
*Néhol sietve újra átnézi a férfi testét, majd megingatja a fejét.*
- Ha mégis lenne valahol sebe, vagy bármi egyéb fájdalma, mindenképp megtudjuk, hogyha felébredt. A láza csökken.
*Tenyerét előbb saját-, majd a férfi homlokára tapasztja kis időre.*
- Idő kérdése és felkel.
*Bólintással köszöni meg Rína segítségét, majd félrehívja, s meghagyja Danisnak, hogy vizes ruházza a beteg homlokát, itatgassa folyadékkal, s ha felébredne, feltétlenül szóljon.*
- Gyere, menjünk. Negyvenötöt mondtál? Éppcsak húsznak néznélek. És egyébként... egy órája pont nem úgy tűnt, hogy nem ütnél meg.
*Csipkelődésnek szánja az elmondottakat, míg lassan megérkeznek az ebédlőbe. Ott elvesz a tányérról egy szelet húst, kenyérre fekteti, s még úgy, állva kezd neki az elfogyasztásának. Igaz, az ideje engedné, hogy kényelmesen ülve, lassan és komótosan falatozzon; de valahogy nem érzi szükségét.*
- Ülj le, egyél, Rína. Ha rendesen eszel, holnap már talán el is mehetsz. Ha akarsz.
*A kijelentés nem volt más, mint burkolt kérdés, melyet még egy hosszas kérdő pillantással is megtold, bár kétli, hogy az éjbőrű enélkül ne értené a célzást.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.02.20 08:46:31, a következő indokkal:
Kérésre.
2038. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-19 20:13:29
Üzenet elküldve: 2012-02-19 20:13:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Nincs
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Nincs
*Kinartoth kicsit elmosolyodik a férfi heves bocsánatkérésén, viszont az a kósza mosoly nem gúnyos, hanem éppen az ellenkezője, kedves és megértő. A fogadóban levő tiszteletlen és gyáva férfiak után ez az éjbőrű Uraság kellemes csalódás a hölgy számára.*
- Bocsánatkérés elfogad, kedves Drekton.
*Nyugtatja meg a férfit, miközben kezét is biztatóan a vállára helyezi. Elvégre nagy baj nem történt, s eddig ő az egyedüli személy - aki mellesleg első pillantásra nemesi származásúnak tűnik -, aki egy apró botlásért így esedezett volna egy hölgy bocsánatáért. Értékelendő...*
- Kalandok? E dolog tőlem sem áll messze. Sokszor kever bajba, mert a szám nem marad csukva. Alig pár óra érkez ide, de már összetűztem pár férfit.
*Kicsit zavartan néz a sötételfre, mert az utóbbi mondatot nem valószínű, hogy érthetően mondta. Összetűzésbe került pár férfivel... Elég bonyolult ezt elmondani! Minden esetre jót kacag rajta, miközben helyeslően bólogat.*
- Én most templom felé igyekez, csak így kívülről tekint meg. Ön ismer róla információ?
*Kezd kérdezősködni burkoltan, talán az Uraság hallott már róla, esetleg az ottani papokról tud valamit, vagy az ott folyó dolgokról. Természetesen ezt a napot még csak nézelődéssel, ismerkedéssel akarta tölteni, azonban egy enyhe érdeklődés még nem ront el semmit.*
- Valóban késő lesz, így csak egy pillantást vet rá szemem. De elfogad ajánlat, tartson velem! *lelkesül fel, és megindul a templom felé* Rám fér beszéd, mert ha hallja... Töröm nyelvet. *kacag fel* Én a fogadó szállok meg, és ön, Drekton?
- Bocsánatkérés elfogad, kedves Drekton.
*Nyugtatja meg a férfit, miközben kezét is biztatóan a vállára helyezi. Elvégre nagy baj nem történt, s eddig ő az egyedüli személy - aki mellesleg első pillantásra nemesi származásúnak tűnik -, aki egy apró botlásért így esedezett volna egy hölgy bocsánatáért. Értékelendő...*
- Kalandok? E dolog tőlem sem áll messze. Sokszor kever bajba, mert a szám nem marad csukva. Alig pár óra érkez ide, de már összetűztem pár férfit.
*Kicsit zavartan néz a sötételfre, mert az utóbbi mondatot nem valószínű, hogy érthetően mondta. Összetűzésbe került pár férfivel... Elég bonyolult ezt elmondani! Minden esetre jót kacag rajta, miközben helyeslően bólogat.*
- Én most templom felé igyekez, csak így kívülről tekint meg. Ön ismer róla információ?
*Kezd kérdezősködni burkoltan, talán az Uraság hallott már róla, esetleg az ottani papokról tud valamit, vagy az ott folyó dolgokról. Természetesen ezt a napot még csak nézelődéssel, ismerkedéssel akarta tölteni, azonban egy enyhe érdeklődés még nem ront el semmit.*
- Valóban késő lesz, így csak egy pillantást vet rá szemem. De elfogad ajánlat, tartson velem! *lelkesül fel, és megindul a templom felé* Rám fér beszéd, mert ha hallja... Töröm nyelvet. *kacag fel* Én a fogadó szállok meg, és ön, Drekton?
2037. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-02-19 19:54:37
Üzenet elküldve: 2012-02-19 19:54:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Ez előtti hozzászólás:
Gazdagnegyed
Ez utáni hozzászólás:
Gazdagnegyed
*Nem töri meg a csendet, hagyja, hogy Ekler tegye ezt meg. Addig nem bolygatja, hagy eméssze meg a lány a történteket. Mikor azonban meghallja a kérdést, elneveti magát. Gyorsan elfojtja ezen reakciót, nehogy megsértse vele az elfet, majd mellé huppan az ágyra.*
- Ismét megszökni? Először is, legutóbb nem szöktem el, a szüleim tudtak hosszabb kiruccanásomról. Sőt, ők adtak rá pénzt és néha írtam is nekik, hogy épp merre járok. Másodszor... Most sem fogok megszökni, egyszerűen csak elmegyek. Velem jössz? *kérdi valamiért, habozás nélkül.*
- A szüleim... Nem akarnak rám kényszeríteni semmit. Nem figyeltél eléggé a szavaikra. Azt Szeretnék, ha itt maradnék. Nem köteleztek rá. Jó, tudom, én is kitörtem magamból. De... Amíg kerestelek volt időm átgondolni. *mosolyodik el.
Csendben ücsörög az ágyon, amíg meg nem hozzák az ételt és a kért vizet. Azokat miután kizavarta a szolgálókat elpakolja, majd visszatér Ekler mellé. Tekintete olykor a lány sebére vándorol. Önkéntelenül is ellenőrizni akarja annak állapotát. Közben pedig azon is gondolkozik, hogy ha az elf itt is marad, mindenképpen ellenőrzi a sebet távozása előtt. De...*
- Tudod mit? Hogy megnyugodj és hogy pihenhessünk, ma este még itt maradok, vagy maradunk, ha úgy döntesz, hogy velem jössz. Majd holnap elmegyünk. Nappal... Hogy lásd, a szüleim nem erőltetnek rám semmit. Rendben?
- Ismét megszökni? Először is, legutóbb nem szöktem el, a szüleim tudtak hosszabb kiruccanásomról. Sőt, ők adtak rá pénzt és néha írtam is nekik, hogy épp merre járok. Másodszor... Most sem fogok megszökni, egyszerűen csak elmegyek. Velem jössz? *kérdi valamiért, habozás nélkül.*
- A szüleim... Nem akarnak rám kényszeríteni semmit. Nem figyeltél eléggé a szavaikra. Azt Szeretnék, ha itt maradnék. Nem köteleztek rá. Jó, tudom, én is kitörtem magamból. De... Amíg kerestelek volt időm átgondolni. *mosolyodik el.
Csendben ücsörög az ágyon, amíg meg nem hozzák az ételt és a kért vizet. Azokat miután kizavarta a szolgálókat elpakolja, majd visszatér Ekler mellé. Tekintete olykor a lány sebére vándorol. Önkéntelenül is ellenőrizni akarja annak állapotát. Közben pedig azon is gondolkozik, hogy ha az elf itt is marad, mindenképpen ellenőrzi a sebet távozása előtt. De...*
- Tudod mit? Hogy megnyugodj és hogy pihenhessünk, ma este még itt maradok, vagy maradunk, ha úgy döntesz, hogy velem jössz. Majd holnap elmegyünk. Nappal... Hogy lásd, a szüleim nem erőltetnek rám semmit. Rendben?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2037-2056
