//A kandalló fényénél//
*Zavartan pislog, miközben kezei az elf mellkasára simulnak. Pontosan olyan zavartság ez, mint mikor valakinek kedvére van a közelség. Jó hallania Lyes is szeret a közelében lenni, de nem minden aggodalom nélkül tekint a kettejükre, már amennyire a jele helyzetüket kettejüknek lehet nevezni.*
- Nekem is jól esik Lyes * vallja be. A közelség, és a gyengéd gondoskodás, ami nagyon különbözik Mal aggodalmától, és figyelmességétől. Annak említésére, hogy megbabonázza az elfet, a csodálkozáson kívül, még annak a vágya is éled, hogy újabb csókba feledkezzen, de a játékos kioktatásra csupán mosolyogni tud.*
- Csakis az Ön szolgálatait venném igénybe *pislog indigó szemeivel fölfelé, és azzal a lendülettel is vörösödik nyakig, immár a szobája küszöbén, amint a kétértelmű mondat sugallata is koppan a vörös üstök alatt.
A szobáját méltató szavak éppen csak elérnek füléig, ám annál inkább ér el hozzá az érintés, ami a köpönyeg levételében segédkezne. A puha ujjbegyek cirógatása váratlan, ugyanakkor kellemes, és nagyon, nagyon rövid. Túl keveset kapott belőle, de ezt nem tenné szóvá, és talán látszódni sem látszik rajta úgy, hogy háttal áll, de a lehelet, ami a tarkóját, éri, és ami nem utalhat másra, csak, hogy a magas elf szándékosan hajolt a nyakához, már megakasztja a mozdulatban. Kellemes, csiklandós, és ugyanakkor hízelgő is, csak Cilanney a könyvek közül aligha mozdult ki, így aztán hasonló tapasztalata ám vajmi kevés volt idáig.*
- Lyes… *kezd bele, de aztán csak megköszörüli torkát, és az elhangzó kérésre igyekszik válaszolni. *
- Persze, hogyne, megmutatom, amelyiket szeretnéd.
*Szíve szerint azonnal mutatná sorba mindet a haszontalanabbaktól, a még haszontalanabbakig, de egyre ólmosabb érzés keríti hatalmába, így hogy felrázza magát, és a korábbi pezsgető zavartságot eloszlassa magában, a fürdő felé igyekszik. Mit igyekszik, mire odaér, már viharzik. Közben szoknyája csak úgy lobog utána.
A felakasztott vízeső rózsa bemutatásában, keveredik Lyes miatti izgalma, és a találmányok iránti szenvedélye, és hogy az elf érdeklődik eddig minden ketyere után, különösképpen felvillanyozza.*
- Hát, igen, azt… azt a kart ott, Mal felpumpálja minden este, és…*lép a karhoz, és pumpál rajta, de nem megy egy könnyen. Nem is próbálja tovább, mert ezek szerint bőven elő van készítve.* …és akkor lesz a tartályban nyomás, és, ott, a tekerő csapot megnyitva, azon a csövön… ott *mutat a cső vonalán végig* megindul a víz. A rózsa lyukacsain pedig kifolyik. Ha nincs időm ejtőzni a kádban, akkor itt hamarabb végzek, csak gyorsan aláállok, és már mehetek is tovább…
*Csillogó szemekkel pillant az elfre immár az ajtóból, de ahogy az letekint rá, mintha nem is ott járna. *
- Nem is rám figyeltél? Pont most mondtam el, hogy hogyan… *kezdene bele, de Lyes hozzá lép, így indigó szemei felváltva néznek egyik, majd másik mohaszín íriszbe.* működik*fejezi be a mondatot jóval halkabban, mint ahogyan a mondat számonkérésként induló első szavait.*
- Nehm *leheli, de mire annak rendje szerint felfogná a csövek világa után, hogy pontosan mire is utal az elf nemes a befejezetlenségre utaló mondattal, már száját éri az első csókot. Aztán csak rebben a szempilla, máris kapja a következőt, majd a következőt gyors egymásutánban, és veszik el az ölelésben. Ideje sincs felfogni, olyan mohó Lyes, alig győzi viszonozni, így az utolsó elnyújtott csók jótékony is egyszerre, hogy agya utolérje érzelmeit, és a késztetést, hogy viszonozza, azt a sok apró csókot. Fátyolos pillantása újra a világra nyílik, keze a férfi mellkasán pihen, mikor szakad az anyag. Ő hamarabb észreveszi méreteinél fogva, hogy a zubbony, és amellett meg sem fordult volna más szemérmetlen gondolat a fejében. *
- Ójaj! *kapja ujjait a szakadásra.*
- A választás? *ujjai továbbhaladnak a zubbony gallérján, aztán annál fogva húzza le magához újabb csókra. Bal kezének vékony csuklója tovább halad a nyaka köré, ahogy egyre húzza le, s tapasztja puha ajkait Lyesére. Lassú, megfontolt csóknak indul, és duzzad szenvedélyesebbé, sóhajjal tűzött, odaadó csókokká. Szoros az ölelés, pláne, az ajtófélfával a háta mögött nincs sok helye, így mikor lassan megszakítja a csókot, nem húzódik túl messzire. Kezeit a nemes férfi nyaka körül lassan húzza vissza, ahogy a mohaszín szemekbe pillog. Nem vált volna még el, de mintha megnyikordult volna az a padlólap, amit Mal sosem tud megjegyezni, vagy nem is akar, és mindig rálép korán reggel is, és talán most este is.*
- Választottam *csókol egyet emlékeztetőül.* Fürödj meg most nyugodtan, én addig összekészítem a bort a szobába. *suttogja rekedtes hangon, s visszahúzott tenyereit a mellkasára támasztja, úgy lép ki oldalt a folyosó felé s pillant ki fél szemmel, Mal után kutatva, hogy közben befelé ad utat a vendégnek. Nagyon belelendült a korábbi csókba, ami kicsit meg is ijeszti, ezért a legjobbnak azt ítéli még utolsó józan szikráival, hogy Lyes is csak hűljön le, és ő is majd megmossa az arcát a konyhában, mikor összekészíti a bort, poharakat.*
- Azt a teknőt tudod használni ugye? Csa-csak tekered, és folyik, ha pedig elzárod, nem folyik. Azon a zsinóron jelezhetsz, ha mégis elmaradt valami.
*Csak az illem mondatja vele, mert nem sok csomagot látott Lyesnél, így ha neki nem hiányoznak nagy hintónyi csomagok, biztosan nem a fürdőből fog neki hiányozni valami. *
- Én akkor megyek is *hátrál, hogy gátat szabjon azon vágyának, hogy segítsen Lyesnek a zubbony gombjainak kioldásában.
Csukódik az ajtó, Cilanney pedig szaporán lépked lefelé a lépcsőn, aztán a konyhában szorgosan készíti össze a bort egy tálcára, két pohárral. Kapkod a vörös gnóm lány, mindig biztos keze kicsit még remeg is, olyan izgatott. Még arcát is elfelejti hűvös vízzel megpaskolni, hogy lehűtse kedélyeit.*