Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 58 (1141. - 1160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
1160. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:22:25
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:22:25
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Ork barlang - visszatérés//
*Mivel Worgh jószerivel feleannyi utat tett meg, mint a többiek, s a harc is többnyire némi testmozgás gyanánt hatott nála, jóval kevésbé van elhasználódva, mint a társai. Valószínűleg Hagrar sem véletlenül küldte őt a többiek után, így a méretes ork harcos sereghajtóként fut be a barlanghoz, ahol azonban már nem érzi kötelességének bevárni a többieket, amíg rászánják magukat, hogy bemenjenek, Worgh előrecaplat, s ellentmondást nem tűrő módon magához ragadja a kezdeményezést.
Belép a barlangba, ahol tüstént elkiáltja magát, s köszönhetően, mély, zengő hangjának, valószínűleg minden teremtett lélek, aki nem holt, az most magához tért a barlangon belül.*
-Hagrar! *szólítja a vezér, majd utat enged a többieknek is, miután úgy ítélte meg, hogy az otthonuk biztonságos. Már jócskán éjszaka van, s alkalmasint a harcos gyomra néhány órája már ütemezett korgásokkal jelzi a tulajdonosa felé, hogy ideje volna enni valamit.*
-Zirrah, maradj! *fogja meg a nőstény karját, ha amaz el akarna slisszolni. Nem erőszakosan, épp csak határozottan.*
-Ti menjetek, egyetek valamit, pihenjetek! *szól a többieknek, de Zirraht ha belepistul is maga mellett tartja, amíg Hagrar meg nem érkezik. Csak akkor engedi el, amikor már biztos, hogy amaz nem akar meglógni és nem akarja kisajátítani magának a vezért, hogy a saját szája íze szerint adja elő a történteket, mert a nőstény igen könnyen bajba keverhetné magát mindezzel, úgyhogy jobbára az ő érdekében, Worgh szeretne ott lenni, amikor elővezetik az eseményeket Hagrarnál.*
*Mivel Worgh jószerivel feleannyi utat tett meg, mint a többiek, s a harc is többnyire némi testmozgás gyanánt hatott nála, jóval kevésbé van elhasználódva, mint a társai. Valószínűleg Hagrar sem véletlenül küldte őt a többiek után, így a méretes ork harcos sereghajtóként fut be a barlanghoz, ahol azonban már nem érzi kötelességének bevárni a többieket, amíg rászánják magukat, hogy bemenjenek, Worgh előrecaplat, s ellentmondást nem tűrő módon magához ragadja a kezdeményezést.
Belép a barlangba, ahol tüstént elkiáltja magát, s köszönhetően, mély, zengő hangjának, valószínűleg minden teremtett lélek, aki nem holt, az most magához tért a barlangon belül.*
-Hagrar! *szólítja a vezér, majd utat enged a többieknek is, miután úgy ítélte meg, hogy az otthonuk biztonságos. Már jócskán éjszaka van, s alkalmasint a harcos gyomra néhány órája már ütemezett korgásokkal jelzi a tulajdonosa felé, hogy ideje volna enni valamit.*
-Zirrah, maradj! *fogja meg a nőstény karját, ha amaz el akarna slisszolni. Nem erőszakosan, épp csak határozottan.*
-Ti menjetek, egyetek valamit, pihenjetek! *szól a többieknek, de Zirraht ha belepistul is maga mellett tartja, amíg Hagrar meg nem érkezik. Csak akkor engedi el, amikor már biztos, hogy amaz nem akar meglógni és nem akarja kisajátítani magának a vezért, hogy a saját szája íze szerint adja elő a történteket, mert a nőstény igen könnyen bajba keverhetné magát mindezzel, úgyhogy jobbára az ő érdekében, Worgh szeretne ott lenni, amikor elővezetik az eseményeket Hagrarnál.*
1159. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:14:29
Üzenet elküldve: 2016-04-25 16:14:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ork barlang - visszatérés//
*Végre valahára feltűnik a horizonton a barlang sziluettje. Zirrah a határán van annak, hogy térdre rogyjon és csókokkal illesse a földet, amelyen jár, de végül összeszorítja fogait és meghúzza a tempót.*
- Mindjárt ott vagyunk! Látjátok? - *Fordul hátra összeszűkítve szemeit. A kérdése elsősorban a nőstényeknek szól: A sérült Kilbra és Assag valószínűleg kábé annyira lehetnek ki, mint ő. Valószínűleg Krag és Worgh is marhára elfáradtak, de nekik hímek lévén kutya kötelességük úgy tenni, mintha az elmúlt napok erőltetett menete meg se kottyant volna. Zirrah a maga részéről éhes, szomjas, fáradt, sérült, a hasa viszket és ég a gyógynövényes kötés alatt, a cipelt cuccok alatt jócskán kimelegedett a talpalásban, és rémesen szeretne már behúzódni a barlang hűvősébe, és még ennél is jobban vágyik szót váltani bátyjával a történtekről.
A kis csapat csak megy és megy a fűtengerben, egészen addig, míg meg nem pillantják az őrszemet. Az éjszaka sötétjében nem lesz túl könnyű kiszúrni őket, de Zirrah szeme tudja, mit keressen. Végül megáll a barlang bejáratánál, és bevárja a többieket. Ha közben egy ott lévő őrszem megszólítaná, azt kifejezetten nem bánná.*
*Végre valahára feltűnik a horizonton a barlang sziluettje. Zirrah a határán van annak, hogy térdre rogyjon és csókokkal illesse a földet, amelyen jár, de végül összeszorítja fogait és meghúzza a tempót.*
- Mindjárt ott vagyunk! Látjátok? - *Fordul hátra összeszűkítve szemeit. A kérdése elsősorban a nőstényeknek szól: A sérült Kilbra és Assag valószínűleg kábé annyira lehetnek ki, mint ő. Valószínűleg Krag és Worgh is marhára elfáradtak, de nekik hímek lévén kutya kötelességük úgy tenni, mintha az elmúlt napok erőltetett menete meg se kottyant volna. Zirrah a maga részéről éhes, szomjas, fáradt, sérült, a hasa viszket és ég a gyógynövényes kötés alatt, a cipelt cuccok alatt jócskán kimelegedett a talpalásban, és rémesen szeretne már behúzódni a barlang hűvősébe, és még ennél is jobban vágyik szót váltani bátyjával a történtekről.
A kis csapat csak megy és megy a fűtengerben, egészen addig, míg meg nem pillantják az őrszemet. Az éjszaka sötétjében nem lesz túl könnyű kiszúrni őket, de Zirrah szeme tudja, mit keressen. Végül megáll a barlang bejáratánál, és bevárja a többieket. Ha közben egy ott lévő őrszem megszólítaná, azt kifejezetten nem bánná.*
1158. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-24 22:35:13
Üzenet elküldve: 2016-04-24 22:35:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Ork barlang - Füves puszta//
*Néhány pillanatra elbóbiskol ugyan (vagy talán egy-két órára; fene se képes észben tartani ezen a sötét helyen), de aztán Urbug ismét felriad, megint megpróbál felülni, ismét visszahanyatlik. Ahogy viszont körülnéz, meglepve tapasztalja, hogy már nem a karaván fogságában van; maga körül orkokat lát, más faj nem nagyon képviselteti magát, és nem is a szabadban van, hanem valamilyen barlang belsejében. Kezével óvatosan végigtapogatja sérüléseit. Csúnya, mély sebek lehetnek, viszont furcsa valamiben turkálnak ujjai, amik biztosan nem a saját vére. Valaki ellátta volna a sebeit? Urbug zavartan körbenéz az ork barlangban.*
- Valamelyik ökör elmagyarázná, mi van itt?*kiált fel haragosan. Hamar megbánja ezt: mellkasában a tüdeje felvisít a kiáltozásra, mintha lándzsahegyeket szúrtak volna bele. Erőtlennek érzi magát, partra vetett halnak; nyílt tengeren a helye, a hullámok felett, a sós tengeri szél birodalmában, nem egy átkozott barlangban a nagy büdös semmi közepén. Most először jut eszébe, hogy talán mégse volt jó ötlet megrohamozni a lovas íjászokat a pusztán; belehasít a kétség az agyába, ez pedig talán még jobban elmérgesíti a kínt, amit érez. Csalódottan forgolódik az asztalon, ahova rakták, és a sötétben hirtelen azon kapja magát, hogy egy kósza könnycsepp legördül ronda, sárgás pofáján. Ez feldühíti. Mintha kívülről szemlélné magát: egy kicsi, gyenge ork, akit néhány zöldfülű íjász leterít, izzadság nélkül, még csak el se mozdultak helyükről. Mi történt vele? Önsajnálatba süllyed, még ha csak egy pillanatra is; ezután gyorsan észbe kap, és, hogy stabilizálja lelki békéjét, kiköp maga mellé a földre, és ismét felkiált.*
- Valaki adja a kezembe a szablyámat! Ott van a földön!*elfordítja fejét arra, amerre legutóbb látta a fegyvert.* Adjátok vissza a kardomat!
*Erőtlenül kinyitja ökleit, és vár, de egyetlen ork se figyel fel zajongására. Néhány perc után összetörten visszafordítja tekintetét a barlang plafonjára. Semminek érzi magát.*
- Nem hiszem el. *suttogja csak úgy magának, majd Shakul felé fordul. Az ezüsthajú ork néhány lépésre fekszik tőle egy másik asztalon, ő sincs túl jó állapotban.*
- Élsz még, ezüsthajú?
*Néhány pillanatra elbóbiskol ugyan (vagy talán egy-két órára; fene se képes észben tartani ezen a sötét helyen), de aztán Urbug ismét felriad, megint megpróbál felülni, ismét visszahanyatlik. Ahogy viszont körülnéz, meglepve tapasztalja, hogy már nem a karaván fogságában van; maga körül orkokat lát, más faj nem nagyon képviselteti magát, és nem is a szabadban van, hanem valamilyen barlang belsejében. Kezével óvatosan végigtapogatja sérüléseit. Csúnya, mély sebek lehetnek, viszont furcsa valamiben turkálnak ujjai, amik biztosan nem a saját vére. Valaki ellátta volna a sebeit? Urbug zavartan körbenéz az ork barlangban.*
- Valamelyik ökör elmagyarázná, mi van itt?*kiált fel haragosan. Hamar megbánja ezt: mellkasában a tüdeje felvisít a kiáltozásra, mintha lándzsahegyeket szúrtak volna bele. Erőtlennek érzi magát, partra vetett halnak; nyílt tengeren a helye, a hullámok felett, a sós tengeri szél birodalmában, nem egy átkozott barlangban a nagy büdös semmi közepén. Most először jut eszébe, hogy talán mégse volt jó ötlet megrohamozni a lovas íjászokat a pusztán; belehasít a kétség az agyába, ez pedig talán még jobban elmérgesíti a kínt, amit érez. Csalódottan forgolódik az asztalon, ahova rakták, és a sötétben hirtelen azon kapja magát, hogy egy kósza könnycsepp legördül ronda, sárgás pofáján. Ez feldühíti. Mintha kívülről szemlélné magát: egy kicsi, gyenge ork, akit néhány zöldfülű íjász leterít, izzadság nélkül, még csak el se mozdultak helyükről. Mi történt vele? Önsajnálatba süllyed, még ha csak egy pillanatra is; ezután gyorsan észbe kap, és, hogy stabilizálja lelki békéjét, kiköp maga mellé a földre, és ismét felkiált.*
- Valaki adja a kezembe a szablyámat! Ott van a földön!*elfordítja fejét arra, amerre legutóbb látta a fegyvert.* Adjátok vissza a kardomat!
*Erőtlenül kinyitja ökleit, és vár, de egyetlen ork se figyel fel zajongására. Néhány perc után összetörten visszafordítja tekintetét a barlang plafonjára. Semminek érzi magát.*
- Nem hiszem el. *suttogja csak úgy magának, majd Shakul felé fordul. Az ezüsthajú ork néhány lépésre fekszik tőle egy másik asztalon, ő sincs túl jó állapotban.*
- Élsz még, ezüsthajú?
1157. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-24 14:27:53
Üzenet elküldve: 2016-04-24 14:27:53
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Ork barlang visszatérés//
*Rabszolgákra már ő is gondolt. Kellenek azok, mert az orkoknak nem áll kezére a munka. Persze, hogy ilyesmit honnan is lehetne beszerezni az már más kérdés. A kereskedők árulnak jóféle rabárut, de ő nem szeretne fizetni értük, fizetett már ő eleget. Aztán ott vannak a trollok az északi mocsárban, akik ha már harcra nem jók legalább beköltözhetnének a földalatti tóba és éldegélhetnének békésen. Cserébe meg mondjuk, izzadjanak helyettük, amíg ők mindenféle rusnya dögöket, meg kétlábú népeket mészárolnak hűvös halomba. Ám a kérdésre mégis ekképpen válaszol.*
-Veszélyes dolog az. A rabszolgákkal mindig az a gond, ha nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Ha elszúrják a pálinkafőzést kiég az edény alja és felrobban a tartály. Akkor kárba vész a rabszolga, kárba vész a pia, ránk omlik a barlang, és kárba vész a főzőüstöm is, pedig a szellemek tudják, szeretem azt az üstöt. A fontos dolgokat jobb, ha magam csinálom, de ha lesznek rabszolgák, akkor hordhatják hozzá a gyümölcsöt. *Így valószínűleg egy kisebb ork csapatot fog megkérni az alapanyagok összekotrására, sok lusta ork őr van a barlangban, legalább kimozdulnak végre egy kicsit.
Apja dalát elgondolkozva hallgatja, nem tudja megfogalmazni a problémát, de érzi ez még messze nem tökéletes. Valami hiányzik belőle.*
-Jó lesz, csak még dolgozzál rajta egy kicsit. Egy törpe ötven korbács alatt is kidöglik, száznegyvennel meg még egy óriást is agyon lehet verni. És tudod te milyen rusnyák azok a törpe lányok? *Gondol bele a dologba. Nem, a szakállas töpörödött emberkéket hágja az, akinek hét anyja van neki meg kerítsenek egy ruganyos ork kancát.*
-Van hát. *Mondja, bár ha lenne, akkor nyilván már az út közben is elővette volna.*
-Ott van. *Mutat egy apró kis kidudorodásra a pusztán. Mikor pedig közelebb érnek látszik, hogy amaz nem más, mint egy barlang bejárata. Egy föld alá vezető barlangé, ami elég nagy ahhoz, hogy elnyelje az egész szekeret, amin épp utaznak, előtte pedig természetesen ott állnak a Gravak számára már ismerős ork őrök. A zöldbőrű nem is tétlenkedik sokat, leveszi a sisakját és már messziről üdvözli fajtársait.*
-Hahó harcosok. Visszatértem. *Integet, majd minimális lassítás mellett a szekér berobog a barlang sötétjébe le a föld alá vezető folyosón, egyenesen az étkező üregbe, ahonnan napokkal ezelőtt kihajtott, akkor még egyedül. Persze egyáltalán nem biztonságos csak így behajtani egy szűkös barlangba, és ha a bikák nem kormányoznák valamelyest saját magukat nyilván el is vétette volna. Meg, ha lett volna, valaki az útban annak nem sokat adna az életéért. Igen a tékozló fiú ismét visszatért, és még épp sikerül megpillantania a távozó Gworash alakját. Hagrar azonban nem tűnt sehova ott van, és valami szurtossal tárgyal.*
-Nocsak lett egy éjjeli őrünk? *Ez az első szava mikor betoppan. Persze őt is meglepi a fekete umblat jelenléte, bár annyira nem ellenkezik, mint Gworash, vagy mint az első nem zöld vendégüknél tette. Ennek első számú oka, hogy keveset tud a mélység lakóiról, a második meg, hogy kezdi megszokni az ork vezér politikáját. Ha ez is olyan harcias, mint az, akivel a piactéren találkozott akkor nem lesz gond.*
-Üdv, Hagrar. Bemutatom neked az apádat, Lewonor Antét. *Mutat a mellette álló orkra, ha az nem ugrott le még korábban a mozgó veszedelemről, majd leszáll a szekérről, mert szeretné a két őrült bikát szekérrel együtt ismét a helyére kísérni. A szerkezet jól muzsikál, neki remek új felszerelése van és nyilván érkezett egypár hír és történt egypár fejlemény mióta nem volt a közelben. Talán lesz mit megbeszélniük, de ha mind aludni térnek neki az is megfelel. Hosszú napok során vannak túl.*
*Rabszolgákra már ő is gondolt. Kellenek azok, mert az orkoknak nem áll kezére a munka. Persze, hogy ilyesmit honnan is lehetne beszerezni az már más kérdés. A kereskedők árulnak jóféle rabárut, de ő nem szeretne fizetni értük, fizetett már ő eleget. Aztán ott vannak a trollok az északi mocsárban, akik ha már harcra nem jók legalább beköltözhetnének a földalatti tóba és éldegélhetnének békésen. Cserébe meg mondjuk, izzadjanak helyettük, amíg ők mindenféle rusnya dögöket, meg kétlábú népeket mészárolnak hűvös halomba. Ám a kérdésre mégis ekképpen válaszol.*
-Veszélyes dolog az. A rabszolgákkal mindig az a gond, ha nem értenek ahhoz, amit csinálnak. Ha elszúrják a pálinkafőzést kiég az edény alja és felrobban a tartály. Akkor kárba vész a rabszolga, kárba vész a pia, ránk omlik a barlang, és kárba vész a főzőüstöm is, pedig a szellemek tudják, szeretem azt az üstöt. A fontos dolgokat jobb, ha magam csinálom, de ha lesznek rabszolgák, akkor hordhatják hozzá a gyümölcsöt. *Így valószínűleg egy kisebb ork csapatot fog megkérni az alapanyagok összekotrására, sok lusta ork őr van a barlangban, legalább kimozdulnak végre egy kicsit.
Apja dalát elgondolkozva hallgatja, nem tudja megfogalmazni a problémát, de érzi ez még messze nem tökéletes. Valami hiányzik belőle.*
-Jó lesz, csak még dolgozzál rajta egy kicsit. Egy törpe ötven korbács alatt is kidöglik, száznegyvennel meg még egy óriást is agyon lehet verni. És tudod te milyen rusnyák azok a törpe lányok? *Gondol bele a dologba. Nem, a szakállas töpörödött emberkéket hágja az, akinek hét anyja van neki meg kerítsenek egy ruganyos ork kancát.*
-Van hát. *Mondja, bár ha lenne, akkor nyilván már az út közben is elővette volna.*
-Ott van. *Mutat egy apró kis kidudorodásra a pusztán. Mikor pedig közelebb érnek látszik, hogy amaz nem más, mint egy barlang bejárata. Egy föld alá vezető barlangé, ami elég nagy ahhoz, hogy elnyelje az egész szekeret, amin épp utaznak, előtte pedig természetesen ott állnak a Gravak számára már ismerős ork őrök. A zöldbőrű nem is tétlenkedik sokat, leveszi a sisakját és már messziről üdvözli fajtársait.*
-Hahó harcosok. Visszatértem. *Integet, majd minimális lassítás mellett a szekér berobog a barlang sötétjébe le a föld alá vezető folyosón, egyenesen az étkező üregbe, ahonnan napokkal ezelőtt kihajtott, akkor még egyedül. Persze egyáltalán nem biztonságos csak így behajtani egy szűkös barlangba, és ha a bikák nem kormányoznák valamelyest saját magukat nyilván el is vétette volna. Meg, ha lett volna, valaki az útban annak nem sokat adna az életéért. Igen a tékozló fiú ismét visszatért, és még épp sikerül megpillantania a távozó Gworash alakját. Hagrar azonban nem tűnt sehova ott van, és valami szurtossal tárgyal.*
-Nocsak lett egy éjjeli őrünk? *Ez az első szava mikor betoppan. Persze őt is meglepi a fekete umblat jelenléte, bár annyira nem ellenkezik, mint Gworash, vagy mint az első nem zöld vendégüknél tette. Ennek első számú oka, hogy keveset tud a mélység lakóiról, a második meg, hogy kezdi megszokni az ork vezér politikáját. Ha ez is olyan harcias, mint az, akivel a piactéren találkozott akkor nem lesz gond.*
-Üdv, Hagrar. Bemutatom neked az apádat, Lewonor Antét. *Mutat a mellette álló orkra, ha az nem ugrott le még korábban a mozgó veszedelemről, majd leszáll a szekérről, mert szeretné a két őrült bikát szekérrel együtt ismét a helyére kísérni. A szerkezet jól muzsikál, neki remek új felszerelése van és nyilván érkezett egypár hír és történt egypár fejlemény mióta nem volt a közelben. Talán lesz mit megbeszélniük, de ha mind aludni térnek neki az is megfelel. Hosszú napok során vannak túl.*
1156. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-23 19:56:12
Üzenet elküldve: 2016-04-23 19:56:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ork barlang - Füves puszta//
*Most Aka megint kajabál. Úgy fest hiába nevezték meg ezt az asszonyt az Étel Adónak, tőle Rak csak ütlegeket, hangos szitkokat remélhet. Valamit nem jól csinált, ez kiderül a szavakból, és a két pofonból. És most valamiért lerángatják lábairól a rongyot.*
-Enyim pömpölő!
*Jelenti be örömteljesen, mint ahogy egy rég látott barátot fogad az ember. Mások nem örülnek annyira Rak pisilőjének, Aka legalábbis úgy fest, mint aki nem boldog. Újabb, másik rongyot tuszkol inkább Rak lábaira, valami olyasmit magyarázva, hogy nem szabad belepisilni. Azt nem árulja el, hogy akkor hogyan, meg hova szabad.*
-Le!
*És végre! Végre lekerül a kínpadról, egyből tottyan fenekére, és térdén kúszva indul el Bum felé. Majd együtt keresnek enni!
Érkezik. Bár nem könnyű a rongyban haladni, dörzsöl, meg beakad. De végül Bum mellett ülve, biztonságot nyújtó közeléből tekinget körbe valami ehető után. Ekkor akad meg szeme a sérült, nagydarab férfin, aki éppen őrá mosolyog. Vagy vicsorog. Vagy valami nem szépet csinál a szájával. Meg is szeppen a kicsi egy pillanatra, de hamar lendül maga is támadásba.*
-Grr.
*Morog vissza harciasan Gworashra, fenyegetően megvillantva mind a tizennyolc fogát. Saját részről folytatná is a megkezdett erőpróbát, de ekkora felemelik. Őt! A földről! Meg ugye Bumot is, mert azt el nem engedi.
És kerül vissza újra az asztalra, ezúttal már egy darab szaftos sültet is kap.*
-Hrr.
*Köszöni meg szépen illedelmesen, és lát hozzá az étkezéshez, finom, jól nevelt ork módjára, kézzel-lábbal, füléig kenve össze magát. Miközben kíváncsi tekintete ide-oda cikázik a barlanglakók során.*
*Most Aka megint kajabál. Úgy fest hiába nevezték meg ezt az asszonyt az Étel Adónak, tőle Rak csak ütlegeket, hangos szitkokat remélhet. Valamit nem jól csinált, ez kiderül a szavakból, és a két pofonból. És most valamiért lerángatják lábairól a rongyot.*
-Enyim pömpölő!
*Jelenti be örömteljesen, mint ahogy egy rég látott barátot fogad az ember. Mások nem örülnek annyira Rak pisilőjének, Aka legalábbis úgy fest, mint aki nem boldog. Újabb, másik rongyot tuszkol inkább Rak lábaira, valami olyasmit magyarázva, hogy nem szabad belepisilni. Azt nem árulja el, hogy akkor hogyan, meg hova szabad.*
-Le!
*És végre! Végre lekerül a kínpadról, egyből tottyan fenekére, és térdén kúszva indul el Bum felé. Majd együtt keresnek enni!
Érkezik. Bár nem könnyű a rongyban haladni, dörzsöl, meg beakad. De végül Bum mellett ülve, biztonságot nyújtó közeléből tekinget körbe valami ehető után. Ekkor akad meg szeme a sérült, nagydarab férfin, aki éppen őrá mosolyog. Vagy vicsorog. Vagy valami nem szépet csinál a szájával. Meg is szeppen a kicsi egy pillanatra, de hamar lendül maga is támadásba.*
-Grr.
*Morog vissza harciasan Gworashra, fenyegetően megvillantva mind a tizennyolc fogát. Saját részről folytatná is a megkezdett erőpróbát, de ekkora felemelik. Őt! A földről! Meg ugye Bumot is, mert azt el nem engedi.
És kerül vissza újra az asztalra, ezúttal már egy darab szaftos sültet is kap.*
-Hrr.
*Köszöni meg szépen illedelmesen, és lát hozzá az étkezéshez, finom, jól nevelt ork módjára, kézzel-lábbal, füléig kenve össze magát. Miközben kíváncsi tekintete ide-oda cikázik a barlanglakók során.*
1155. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:28:27
Üzenet elküldve: 2016-04-22 14:28:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// Ork barlang - Füves puszta//
*Magányos útján a barlang felé egy otromba mély üvöltést hall meg. Nem tudná megmondani pontosan mit is jelent az üvöltés, de ahhoz nem fér sok kétsége, hogy zöldbőrűtől származik. Tempója erősebb lesz, ideje hazaérni. Nem tart sokáig, míg a szeme is orkot vél felfedezni. Pontosan hármat és az egyik kétségkívül Hagrar. Aztán hamar észreveszi, hogy a másik kettő Goragg és Ranos, a két féleszű kópé. Egyből segíteni akarnak rajta, de ő ahhoz túl büszke, hogy hagyja, így ellenkezik a segítségnek. Visszatért...*
- Nincs az a sötétség, ami csak úgy elnyelhetne! *Feleli szokásos hangnemében, de több kérdésre nem válaszol, nincs sem energiája, sem türelme. Csak megy a többiek mellett szakadatlanul a barlangba. Fáradt, ezért nem néz körbe, nem kérdezősködik, örül, hogy lepihenhet. Az ételből éppen csak egy keveset fogyaszt, nincs étvágya. Az italt viszont legyen az akármi, gyorsan megissza. Kicsit, némán ül maga előtt merengve, majd megszólal, mikor Hagrar kéri meséljen.*
- A lényeg, hogy a Grombar kastélynál segítettünk az élőholtak elleni küzdelemben. Sokan voltak, de legyőztük a csapatot. Daetthel a nagy harcokban külön váltunk, de azóta nem láttam, valószínűleg odaveszett. Viszont úgy tűnik a Zagur'Raznak szereztünk pár jó pontot ezzel. Holnap részletesen elmesélek mindent, mert van miről beszámolnom, de csak ha pihentem...
*Pörölyét az asztalra teszi jól láthatóan élőholt szenny van rajta. A barlang melegében megizzadt, leveti felsőtestéről a farkasbundát, az is véres itt ott, de inkább azon is csak kosz van. Jól láthatóak sérülései, vállán egy vágás van, nem is kicsi nem is nagy, viszont jó lenne kezelni, mert a hulláknak nem szokása fertőtlenített fegyverekkel hadonászni. Oldalába és arcába is kapott egyet, azoknak sok nyoma nincs. Legfontosabb sérülése a csípőjén van, azzal viszont csak annyit lehet tenni, hogy valami borogatást kap és pihenteti. Még pár pillanatot ül, aztán feláll, ha valaki visszafogná az borul, hacsak nem Hagrar az. De határozottan felkel, a színe is jobb lett a folyadékbevitellel. A tűzhöz megy, a sebét minél hamarabb el kell intéznie, szerencsére nem akkora, hogy nagyon szétnyílt, szóval ork egyszerűséggel kezeli. Ahogy odacammog kését már kézbe is vette és a tűzbe dugja élét. Ekkor elveszi pillantását a dolgáról és egy kimondottan kontrasztos hang üti meg a fülét. Olyan amit nem mostanában hallott és nem fűz hozzá kedves emléket. Szemei egy éppen neki biccentő sötételfet(?) vélnek felfedezni. Éppen Hagrarral tárgyal, ami azt jelenti, hogy nem is váratlan vendég... Mondani sem kell, Gworash milyen képet vág. Egyenesen felé fordul és szemrebbenés nélkül szúrja összevont szemöldökkel. Nagyon meg sem hallja az üreglakó hangját, pedig az már éppen bemutatkozik neki! A sötételf válla mögül Hagrarra néz, utalva, hogy erről még jó lesz beszélni. Tény, hogy Gworash mélyen megveti a setét hegyes fülűeket, a róluk terjedő és tapasztalt sztereotípia alapján. Ha nem lenne fáradt és jobban végiggondolná a dolgokat talán nem lenne ennyire lenéző, de ha nem látja, hogy Hagrarral beszélő viszonyban vannak akkor meg még rosszabb is történne. A kézfogást és bemutatkozást egy köpéssel rendezi kettejük között és ez szinte a jóindulat jele - tényleg! -. Szóra nem is emeli a száját, mert abból hosszú beszélgetés keletkezne, ahhoz meg nincs most energiája. Mostanra a tűzbe tartott kés éle pirosan izzik, egyik kezével kicsit összenyomja a seb két oldalát, hogy összeérjen a bőr, a kés pedig már jön is. Nem cécózik, a kés lapja már szorosan feszül is neki a sebnek, hangosan égetve a bőrt. Gworash erősen elmorogja magát, sokáig nem kínozza a sebet, fölösleges lenne szétégetnie magát. A seb nagyjából összeégett, még most is pokoli fájdalmat hagyva maga után. A kést leteszi valami kőre, aztán hideg vizet keres, feltehetőleg hamar talál és már hűti is vele az égést. Mostanra nem igazán foglalkozik mással a barlangban, leszámítva egy kis ork pulyát. ~ Ez új... ~ Legalább a kölök egy kis jókedvet hoz neki, egy pillanatra rámosolyog, majd néz is valami kötszer után. Ha talál azt is, úgy beköti a vállát.*
- Én elteszem magam, holnap lesz dolgunk bőven...
*Ezzel keres egy alkalmas fekvőhelyet magának, de előtte még egyszer iszik, amíg teljesen fel nem tölti magát. Hátára fekszik sérül jobb csípőjét kímélve és nem tart neki egy percig, míg hangtalanul álomba merül...*
*Magányos útján a barlang felé egy otromba mély üvöltést hall meg. Nem tudná megmondani pontosan mit is jelent az üvöltés, de ahhoz nem fér sok kétsége, hogy zöldbőrűtől származik. Tempója erősebb lesz, ideje hazaérni. Nem tart sokáig, míg a szeme is orkot vél felfedezni. Pontosan hármat és az egyik kétségkívül Hagrar. Aztán hamar észreveszi, hogy a másik kettő Goragg és Ranos, a két féleszű kópé. Egyből segíteni akarnak rajta, de ő ahhoz túl büszke, hogy hagyja, így ellenkezik a segítségnek. Visszatért...*
- Nincs az a sötétség, ami csak úgy elnyelhetne! *Feleli szokásos hangnemében, de több kérdésre nem válaszol, nincs sem energiája, sem türelme. Csak megy a többiek mellett szakadatlanul a barlangba. Fáradt, ezért nem néz körbe, nem kérdezősködik, örül, hogy lepihenhet. Az ételből éppen csak egy keveset fogyaszt, nincs étvágya. Az italt viszont legyen az akármi, gyorsan megissza. Kicsit, némán ül maga előtt merengve, majd megszólal, mikor Hagrar kéri meséljen.*
- A lényeg, hogy a Grombar kastélynál segítettünk az élőholtak elleni küzdelemben. Sokan voltak, de legyőztük a csapatot. Daetthel a nagy harcokban külön váltunk, de azóta nem láttam, valószínűleg odaveszett. Viszont úgy tűnik a Zagur'Raznak szereztünk pár jó pontot ezzel. Holnap részletesen elmesélek mindent, mert van miről beszámolnom, de csak ha pihentem...
*Pörölyét az asztalra teszi jól láthatóan élőholt szenny van rajta. A barlang melegében megizzadt, leveti felsőtestéről a farkasbundát, az is véres itt ott, de inkább azon is csak kosz van. Jól láthatóak sérülései, vállán egy vágás van, nem is kicsi nem is nagy, viszont jó lenne kezelni, mert a hulláknak nem szokása fertőtlenített fegyverekkel hadonászni. Oldalába és arcába is kapott egyet, azoknak sok nyoma nincs. Legfontosabb sérülése a csípőjén van, azzal viszont csak annyit lehet tenni, hogy valami borogatást kap és pihenteti. Még pár pillanatot ül, aztán feláll, ha valaki visszafogná az borul, hacsak nem Hagrar az. De határozottan felkel, a színe is jobb lett a folyadékbevitellel. A tűzhöz megy, a sebét minél hamarabb el kell intéznie, szerencsére nem akkora, hogy nagyon szétnyílt, szóval ork egyszerűséggel kezeli. Ahogy odacammog kését már kézbe is vette és a tűzbe dugja élét. Ekkor elveszi pillantását a dolgáról és egy kimondottan kontrasztos hang üti meg a fülét. Olyan amit nem mostanában hallott és nem fűz hozzá kedves emléket. Szemei egy éppen neki biccentő sötételfet(?) vélnek felfedezni. Éppen Hagrarral tárgyal, ami azt jelenti, hogy nem is váratlan vendég... Mondani sem kell, Gworash milyen képet vág. Egyenesen felé fordul és szemrebbenés nélkül szúrja összevont szemöldökkel. Nagyon meg sem hallja az üreglakó hangját, pedig az már éppen bemutatkozik neki! A sötételf válla mögül Hagrarra néz, utalva, hogy erről még jó lesz beszélni. Tény, hogy Gworash mélyen megveti a setét hegyes fülűeket, a róluk terjedő és tapasztalt sztereotípia alapján. Ha nem lenne fáradt és jobban végiggondolná a dolgokat talán nem lenne ennyire lenéző, de ha nem látja, hogy Hagrarral beszélő viszonyban vannak akkor meg még rosszabb is történne. A kézfogást és bemutatkozást egy köpéssel rendezi kettejük között és ez szinte a jóindulat jele - tényleg! -. Szóra nem is emeli a száját, mert abból hosszú beszélgetés keletkezne, ahhoz meg nincs most energiája. Mostanra a tűzbe tartott kés éle pirosan izzik, egyik kezével kicsit összenyomja a seb két oldalát, hogy összeérjen a bőr, a kés pedig már jön is. Nem cécózik, a kés lapja már szorosan feszül is neki a sebnek, hangosan égetve a bőrt. Gworash erősen elmorogja magát, sokáig nem kínozza a sebet, fölösleges lenne szétégetnie magát. A seb nagyjából összeégett, még most is pokoli fájdalmat hagyva maga után. A kést leteszi valami kőre, aztán hideg vizet keres, feltehetőleg hamar talál és már hűti is vele az égést. Mostanra nem igazán foglalkozik mással a barlangban, leszámítva egy kis ork pulyát. ~ Ez új... ~ Legalább a kölök egy kis jókedvet hoz neki, egy pillanatra rámosolyog, majd néz is valami kötszer után. Ha talál azt is, úgy beköti a vállát.*
- Én elteszem magam, holnap lesz dolgunk bőven...
*Ezzel keres egy alkalmas fekvőhelyet magának, de előtte még egyszer iszik, amíg teljesen fel nem tölti magát. Hátára fekszik sérül jobb csípőjét kímélve és nem tart neki egy percig, míg hangtalanul álomba merül...*
1154. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-21 11:48:55
Üzenet elküldve: 2016-04-21 11:48:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Ork barlang - Füves puszta//
*Nem sokat ért mindabból, ami körülötte történik, tudja mi az az "Apád" az anyja is emlegette gyakran. Tudja mi az a csend, egyedül, az üt, és a baj. Épp csak mindezeket nem tudja összehangolni azzal, miért van rajta fura szagú rongy, és hogy hová tűnt a pisilője. Mindenesetre tesz egy próbát. És maga alá vizel.
Ez őt jelentős elégedettséggel tölti el, tehát a dolog így is működik. Valószínűleg Aka kevésbé lesz boldog. De hát haladni kell, a korral, meg ezzel a göncöléssel, és leginkább.*
-Enni!
*Bár már igazán nem bízik abban, hogy tényleg kap enni is, de legalább tennék le a talajra! Megoldja egyedül!*
-Le!
*Tárja szét kezecskéit az ork asszony előtt jelezve leszállna végre erről a kínpadról.*
*Nem sokat ért mindabból, ami körülötte történik, tudja mi az az "Apád" az anyja is emlegette gyakran. Tudja mi az a csend, egyedül, az üt, és a baj. Épp csak mindezeket nem tudja összehangolni azzal, miért van rajta fura szagú rongy, és hogy hová tűnt a pisilője. Mindenesetre tesz egy próbát. És maga alá vizel.
Ez őt jelentős elégedettséggel tölti el, tehát a dolog így is működik. Valószínűleg Aka kevésbé lesz boldog. De hát haladni kell, a korral, meg ezzel a göncöléssel, és leginkább.*
-Enni!
*Bár már igazán nem bízik abban, hogy tényleg kap enni is, de legalább tennék le a talajra! Megoldja egyedül!*
-Le!
*Tárja szét kezecskéit az ork asszony előtt jelezve leszállna végre erről a kínpadról.*
1153. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-21 11:27:23
Üzenet elküldve: 2016-04-21 11:27:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Visszaút//
//Elsősorban Hagrar és Gworash//
*Sikeresen visszatalál az orkok barlangjához, legalább is, a környék ismerősnek tűnik számára.
Remélhetőleg az őrség emlékszik rá, vagy Hagrar emlékeztette őket, amíg távol volt.
Mindenesetre, zavartalanul haladhat előre, szemeivel az orkok vezérét keresi. Lahutot futólag látja, de úgy ítéli, fontosabb dolga van az orknak annál, hogy egy sötételf kérdéseire válaszolgasson. Ráadásul, valószínűleg egyedül is képes megtalálni Hagrart.
Tovább halad a barlang bejárata felé, és odabent meg is találja a vezért, egy számára még ismeretlen ork társaságában.*
-Hagrar. *A nevet köszöntésnek szánja, és amennyiben Gworash felé fordul, biccent egyet felé.
Elég egy pillantást vetnie Shakulékra, hogy lássa, nem igazán festenek jobban, mint amikor távozott.*
-Nincsenek jobban, igaz? *Érdeklődik, bár csak megerősítés miatt.* -Hozhattam volna varázsitalokat. *Az utóbbi már inkább csak hangos gondolkodás, mint Hagrarnak szánt megjegyzés.*
*Aztán az idegen felé fordul és a kezét nyújtja, majd bemutatkozik.* -Krisaga Narrai, egyszerűség kedvéért Krisa. Önjelölt felcser.
//Elsősorban Hagrar és Gworash//
*Sikeresen visszatalál az orkok barlangjához, legalább is, a környék ismerősnek tűnik számára.
Remélhetőleg az őrség emlékszik rá, vagy Hagrar emlékeztette őket, amíg távol volt.
Mindenesetre, zavartalanul haladhat előre, szemeivel az orkok vezérét keresi. Lahutot futólag látja, de úgy ítéli, fontosabb dolga van az orknak annál, hogy egy sötételf kérdéseire válaszolgasson. Ráadásul, valószínűleg egyedül is képes megtalálni Hagrart.
Tovább halad a barlang bejárata felé, és odabent meg is találja a vezért, egy számára még ismeretlen ork társaságában.*
-Hagrar. *A nevet köszöntésnek szánja, és amennyiben Gworash felé fordul, biccent egyet felé.
Elég egy pillantást vetnie Shakulékra, hogy lássa, nem igazán festenek jobban, mint amikor távozott.*
-Nincsenek jobban, igaz? *Érdeklődik, bár csak megerősítés miatt.* -Hozhattam volna varázsitalokat. *Az utóbbi már inkább csak hangos gondolkodás, mint Hagrarnak szánt megjegyzés.*
*Aztán az idegen felé fordul és a kezét nyújtja, majd bemutatkozik.* -Krisaga Narrai, egyszerűség kedvéért Krisa. Önjelölt felcser.
1152. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-21 10:34:08
Üzenet elküldve: 2016-04-21 10:34:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
// Ork barlang - Füves puszta//
//Rak, Rana, Lahut, Gworash figyelmébe.//
*Rana és Hagrar közti beszélgetés félbe szakad. Ennek egy oka van. Nem hajlandó olyan dolgokról vitázni amiről felesleges. Rana ha úgy akarja megismeri az orkokat, ha nem akkor nem. Senki nem fogja abajgatni az embert, mert lőtt egy kis zsákmányt. Hagrar egyetlen egy dologért volt elégedetlen. Az mégpedig az, hogy megtagadta az ember a parancsot. Előre ment, és lövöldözött. Ezzel nem is lenne baj, ha egyedül lenne. De akár úgy is végződhetett volna, hogy Rana lövése miatt úgy döntenek a harcosok hogy közelebbről is megnézik a barlangot. És akkor lehet hogy a fél törzset kiirtották volna. Nem nézhet önös érdekeket. Itt mint ahogy az imént említette közös a cél. És együtt kell gondolkodni. Akár egy test. Ahol a kéznek, a lábnak és minden testrésznek megvan a maga szerepe. De ha az agy utasítását nem követi a kéz, ott nagy bajok lehetnek. Így nem fogja visszatartani a nőt a vezér, sőt. A lóval se foglalkozik. S ha tudná azt, hogy az íjat is elvitte, még dühös is lenne. Elvégre ha Rana majd egyszer hozzájuk akar tartozni, tudnia kell valamit. Mégpedig azt hogy a zsákmány közös. Nincs kiközösítés. Így nincs is félreértés, vagy ebből fakadó verekedés.
Mikor a rabszolgák úgy döntenek, hogy a város felé veszik az irányt, Lahutra néz vissza. Tekintete reményekkel teli, és arcára hála kezd kirajzolódni.*
-Fiatal vagy, mégis bölcs. Nem köztünk nevelkedtél, de mi közénk valónak tartunk majd! Utad legyen szerencsés, és találd meg a számításod! Minden jót, barátom! *Még egy férfias kézfogást felajánl a nagydarab orknak, majd vissza indul a barlang felé. Valahogy úgy érzi, Lahutot nem mostanában fogja viszont látni. De nem is utoljára. Ezekkel a reményekkel magában ordításra lesz figyelmes. Hangos ordításra.*
-HÁGRÁR! HÁGRÁR! GWORASH VISSZATÉRT! *-Ordít az őr, aki épp a pusztát figyeli. A vezér némiképp megkönnyebbül. Ám szöget üt a fejében, hogy Daetthel mentek el, de őt az őr nem említi. Sőt mikor a vezér bicegve látótávolságba ér, nem is látja a másik orkot. Baljós sejtései vannak Daetth miatt. *
-Sérült! Gyorsan! Segítsetek neki! *Mordul a vezér az ork őrökre, és azok már rohannak is.*
-Gworash! Hadd segítsünk! *Akár két oldalról adnak támasztékot az orkok a sámánnak, s hamar odaérnek a barlanghoz.*
-Testvér hát élsz? Azt hittem végleg elnyelt a sötétség! Daetth nincs veled. Hol van? Gyere! Pihenj, egyél, s igyál. Számolj be mindenről. *Mondja Hagrar a másiknak. S mikor beljebb érnek, Gworash láthatja Urbugot, Shakult, két asztalon fekszenek, és úgy tűnik elég súlyos a sérülésük. Kicsit arrébb Narhgub akinek lába sérült. És a kis ork pulya is ott lézeng. Nevén ismert Rak, Gravak pulyája. Nagy a sürgés forgás a barlangban, mindenki pakolászik. Több asztal felborítva, és sok holmi összetört. Mikor meglátják a többiek Gworasht, széket készítenek neki, és ételt italt raknak a közeli asztalhoz. Jó ómennek gondolják a sámánt, mert ha ő itt van nem lehet baj, hisz a szellemek itt vannak.*
-Mesélj! *Mondja Hagrar, s maga is megsérült. Keze bekötve, s biceg az egyik lábára.
Rak annak ellenére hogy engedetlenkedik, kap ételt maga elé. S a megjegyzésekre nem válaszol legfőképp a nőstény igyekszik rendre utasítani a kis pulyát.* -Csendbe legyél! Ezt viselned kell ha nem akarsz a pusztán élni egyedül! Apád hamarosan hazaér, és ha nem leszel engedelmes.. Ő nagyobbat üt mint én! Addig tedd azt amit mondok, és nem lesz baj! *Egész gondoskodó a nőstény Rakkal, viszont nem édesgeti a kis orkot. Egyszerűen az orkoknál nincs megszokva az abajgatás.*
//Rak, Rana, Lahut, Gworash figyelmébe.//
*Rana és Hagrar közti beszélgetés félbe szakad. Ennek egy oka van. Nem hajlandó olyan dolgokról vitázni amiről felesleges. Rana ha úgy akarja megismeri az orkokat, ha nem akkor nem. Senki nem fogja abajgatni az embert, mert lőtt egy kis zsákmányt. Hagrar egyetlen egy dologért volt elégedetlen. Az mégpedig az, hogy megtagadta az ember a parancsot. Előre ment, és lövöldözött. Ezzel nem is lenne baj, ha egyedül lenne. De akár úgy is végződhetett volna, hogy Rana lövése miatt úgy döntenek a harcosok hogy közelebbről is megnézik a barlangot. És akkor lehet hogy a fél törzset kiirtották volna. Nem nézhet önös érdekeket. Itt mint ahogy az imént említette közös a cél. És együtt kell gondolkodni. Akár egy test. Ahol a kéznek, a lábnak és minden testrésznek megvan a maga szerepe. De ha az agy utasítását nem követi a kéz, ott nagy bajok lehetnek. Így nem fogja visszatartani a nőt a vezér, sőt. A lóval se foglalkozik. S ha tudná azt, hogy az íjat is elvitte, még dühös is lenne. Elvégre ha Rana majd egyszer hozzájuk akar tartozni, tudnia kell valamit. Mégpedig azt hogy a zsákmány közös. Nincs kiközösítés. Így nincs is félreértés, vagy ebből fakadó verekedés.
Mikor a rabszolgák úgy döntenek, hogy a város felé veszik az irányt, Lahutra néz vissza. Tekintete reményekkel teli, és arcára hála kezd kirajzolódni.*
-Fiatal vagy, mégis bölcs. Nem köztünk nevelkedtél, de mi közénk valónak tartunk majd! Utad legyen szerencsés, és találd meg a számításod! Minden jót, barátom! *Még egy férfias kézfogást felajánl a nagydarab orknak, majd vissza indul a barlang felé. Valahogy úgy érzi, Lahutot nem mostanában fogja viszont látni. De nem is utoljára. Ezekkel a reményekkel magában ordításra lesz figyelmes. Hangos ordításra.*
-HÁGRÁR! HÁGRÁR! GWORASH VISSZATÉRT! *-Ordít az őr, aki épp a pusztát figyeli. A vezér némiképp megkönnyebbül. Ám szöget üt a fejében, hogy Daetthel mentek el, de őt az őr nem említi. Sőt mikor a vezér bicegve látótávolságba ér, nem is látja a másik orkot. Baljós sejtései vannak Daetth miatt. *
-Sérült! Gyorsan! Segítsetek neki! *Mordul a vezér az ork őrökre, és azok már rohannak is.*
-Gworash! Hadd segítsünk! *Akár két oldalról adnak támasztékot az orkok a sámánnak, s hamar odaérnek a barlanghoz.*
-Testvér hát élsz? Azt hittem végleg elnyelt a sötétség! Daetth nincs veled. Hol van? Gyere! Pihenj, egyél, s igyál. Számolj be mindenről. *Mondja Hagrar a másiknak. S mikor beljebb érnek, Gworash láthatja Urbugot, Shakult, két asztalon fekszenek, és úgy tűnik elég súlyos a sérülésük. Kicsit arrébb Narhgub akinek lába sérült. És a kis ork pulya is ott lézeng. Nevén ismert Rak, Gravak pulyája. Nagy a sürgés forgás a barlangban, mindenki pakolászik. Több asztal felborítva, és sok holmi összetört. Mikor meglátják a többiek Gworasht, széket készítenek neki, és ételt italt raknak a közeli asztalhoz. Jó ómennek gondolják a sámánt, mert ha ő itt van nem lehet baj, hisz a szellemek itt vannak.*
-Mesélj! *Mondja Hagrar, s maga is megsérült. Keze bekötve, s biceg az egyik lábára.
Rak annak ellenére hogy engedetlenkedik, kap ételt maga elé. S a megjegyzésekre nem válaszol legfőképp a nőstény igyekszik rendre utasítani a kis pulyát.* -Csendbe legyél! Ezt viselned kell ha nem akarsz a pusztán élni egyedül! Apád hamarosan hazaér, és ha nem leszel engedelmes.. Ő nagyobbat üt mint én! Addig tedd azt amit mondok, és nem lesz baj! *Egész gondoskodó a nőstény Rakkal, viszont nem édesgeti a kis orkot. Egyszerűen az orkoknál nincs megszokva az abajgatás.*
1151. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-20 21:33:02
Üzenet elküldve: 2016-04-20 21:33:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Lassan halad, és többször meg kell állnia. A Grombari győzelmet leszámítva elég gyászos hangulata van, nem tudja mi vár rá a barlangban, de addig még jó út van hátra. A szántóföldről letér és a füves puszta terül el előtte, ameddig csak a szem ellát. Itt le kell telepednie, már ha minél hamarabb haza akar jutni és ha most nem pihenteti a csípőjét úgy bedurran az, hogy kénytelen lesz repülni, vagy kúszni. Leül ahogyan a legkényelmesebb, látszólag semmi jele nincs veszélynek. Szemeit becsukja és elkezd kapcsolatot teremteni a szellemekkel. A lüktető fájdalmat ignorálja testében és csak összpontosít. Egy ideig így vegetál magában. Ennek fizikailag, könnyen lehet, hogy nincs több értelme az egyszerű pihenésnél, de morális alapon nagyon jót tesz neki. Mióta Worenthtel megismerkedett többször hajtja ezt végre és egyre jobban megy neki, gyorsabban felveszi a kapcsolatot. Lassan végez, szemei kinyílnak. Feláll helyéről, jobban érzi magát. Elfogyasztja készleteinek morzsáját is és tovább halad, az agyába vésett útvonalon. Az időjárás kedvező, legalább azzal nem gyűlik meg a baja. Az út további része eseménytelen, mint máskor is. Gworash szakadatlanul halad szaggatott tempójával, kitartóan, makacsul, mint minden ork. Hamarosan ha van valaki a barlangban, a láthatáron feltűnhet neki egy nagydarab, sántító alak...*
*Lassan halad, és többször meg kell állnia. A Grombari győzelmet leszámítva elég gyászos hangulata van, nem tudja mi vár rá a barlangban, de addig még jó út van hátra. A szántóföldről letér és a füves puszta terül el előtte, ameddig csak a szem ellát. Itt le kell telepednie, már ha minél hamarabb haza akar jutni és ha most nem pihenteti a csípőjét úgy bedurran az, hogy kénytelen lesz repülni, vagy kúszni. Leül ahogyan a legkényelmesebb, látszólag semmi jele nincs veszélynek. Szemeit becsukja és elkezd kapcsolatot teremteni a szellemekkel. A lüktető fájdalmat ignorálja testében és csak összpontosít. Egy ideig így vegetál magában. Ennek fizikailag, könnyen lehet, hogy nincs több értelme az egyszerű pihenésnél, de morális alapon nagyon jót tesz neki. Mióta Worenthtel megismerkedett többször hajtja ezt végre és egyre jobban megy neki, gyorsabban felveszi a kapcsolatot. Lassan végez, szemei kinyílnak. Feláll helyéről, jobban érzi magát. Elfogyasztja készleteinek morzsáját is és tovább halad, az agyába vésett útvonalon. Az időjárás kedvező, legalább azzal nem gyűlik meg a baja. Az út további része eseménytelen, mint máskor is. Gworash szakadatlanul halad szaggatott tempójával, kitartóan, makacsul, mint minden ork. Hamarosan ha van valaki a barlangban, a láthatáron feltűnhet neki egy nagydarab, sántító alak...*
1150. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-20 18:31:46
Üzenet elküldve: 2016-04-20 18:31:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Belső részek - Meg a külsők kínzása//
*Eddig ez a legszörnyűbb hely a világon. Pedig egyszer már járt egy borz odújában is. Annak is fura szaga volt. De ott legalább nem dörzsölgették. És ha azt hinné az ork fia ezzel végzett ez a rusnya, tagbaszakadt asszonyság, és nincs egyéb válogatott kínzási módszer tarsolyába, hát téved.
Újabb rongyokkal hozakodik elő. Gyanús, nagyon gyanús!*
-En ni.
*Ragaszkodik a kicsi a saját álláspontjához. Meg amúgy is, neki az lett beígérve. És bár minél közelebb jönnek a rongyok, annál gyanúsabbak, az azért egészen biztos, hogy nem ehetőek. De legalábbis nem finomak.
A rongyok meg bátrak. És igen közel jönnek. Jó, persze, könnyű annak bátornak lennie, aki mögött egy ilyen debella ork áll.*
-Bum.
*Ő is bátor szokott lenni Rak kezébe, épp csak most valamiért összehúzta magát, és félénken kuporodik ott, ahová Aka hajította.
A rongyokat meg rátuszkolják Rak pici, fura szagú testére. Csalafinta módon belegyömöszölve kezét, lábát. Pisilője is eltűnt. Nem lesz ez így jó.*
-Nem!
*Tiltakozik máris vérig sértetten, miközben a kicsi gatya elejét nézegeti.*
-Enyim pömpölő!
*Azonnal adják vissza a pisilőmet! Halasztást, mulasztást nem tűrően, eredeti színében és méretében!*
*Eddig ez a legszörnyűbb hely a világon. Pedig egyszer már járt egy borz odújában is. Annak is fura szaga volt. De ott legalább nem dörzsölgették. És ha azt hinné az ork fia ezzel végzett ez a rusnya, tagbaszakadt asszonyság, és nincs egyéb válogatott kínzási módszer tarsolyába, hát téved.
Újabb rongyokkal hozakodik elő. Gyanús, nagyon gyanús!*
-En ni.
*Ragaszkodik a kicsi a saját álláspontjához. Meg amúgy is, neki az lett beígérve. És bár minél közelebb jönnek a rongyok, annál gyanúsabbak, az azért egészen biztos, hogy nem ehetőek. De legalábbis nem finomak.
A rongyok meg bátrak. És igen közel jönnek. Jó, persze, könnyű annak bátornak lennie, aki mögött egy ilyen debella ork áll.*
-Bum.
*Ő is bátor szokott lenni Rak kezébe, épp csak most valamiért összehúzta magát, és félénken kuporodik ott, ahová Aka hajította.
A rongyokat meg rátuszkolják Rak pici, fura szagú testére. Csalafinta módon belegyömöszölve kezét, lábát. Pisilője is eltűnt. Nem lesz ez így jó.*
-Nem!
*Tiltakozik máris vérig sértetten, miközben a kicsi gatya elejét nézegeti.*
-Enyim pömpölő!
*Azonnal adják vissza a pisilőmet! Halasztást, mulasztást nem tűrően, eredeti színében és méretében!*
1149. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-20 15:34:05
Üzenet elküldve: 2016-04-20 15:34:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar//
*Egyelőre még nem ment sehová, csak a Vezér után hogy beszélhessen vele, de amint látja benne a szándékot együtt elsétálnak a hátrahagyott szekérig ahol a rabok tanácstalanul toporognak. Esze ágában sem volt egyszerűen szélnek ereszteni őket, ahogy mondta is, elvinné őket Artheniorba. Ráadásul pontosan ő érvelt azzal Hagrarnak amit most más szavakkal visszamond. Elgondolkozik a hallottakon, már azon a részen hogy visszatérjen gyógyitalokkal. Nem ért ő az ilyesmihez. Az előbb még bent a sötételf nő látta el a sérülteket, miért nem azt szalajtja? Butának nem buta de mivel fogalma sincs hogy mit kellene keressen, könnyen rászedhetnék az artheniori piacon, akkor pedig nem csak a vezér pénzét herdálná el de saját magából is bolondot csinálna. Túl sokat viszont nem tud gondolkodni, hiszen a rabok szinte azonnal rávágják Hagrar kérdésére a válasz.*
- A városba! Vigyetek el a városba!
*Szinte kórusban kántálják kérlelve, bár még maguk sem hiszik el hogy tényleg ilyen kegyesek lennének az orkok, egy próbát megér.*
- Elviszem őket a városba.
*Nyugtázza Lahut is a vezérnek.*
- A gyógyszerekhez nem értek és nem hiszem hogy bárki is elég bátor lenne a barlangotokhoz jönni velem. Küldd a sötételfet, ő már bizonyított, vagy az embert, benne jobban megbíznak a városiak. Őket megtűrik a lovak is, gyorsabban megjárják oda-vissza mint én gyalog.
*Szándékában áll visszajönni, ha nem is azonnal, de valamikor mindenképpen. Talán ideje lenne megismernie azokat is akikről beszéltek. A feltámadott holtakat. Látni a saját szemével miről is van szó. Utána biztosan sokkal több beszélnivalója lenne a vezérrel és addigra már a népét is összekovácsolja talán.*
- Köszönöm hogy megtűrtél otthonodban. Találkozunk még, Hagrar.
*Ezzel búcsúzik és összetereli maga elé a felszabadított rabokat. Átadja nekik egyik nagy kulacsát amit még a barlangban töltött meg, és ha nem tartják fel őket akkor meg is indulnak Arthenior felé.*
*Egyelőre még nem ment sehová, csak a Vezér után hogy beszélhessen vele, de amint látja benne a szándékot együtt elsétálnak a hátrahagyott szekérig ahol a rabok tanácstalanul toporognak. Esze ágában sem volt egyszerűen szélnek ereszteni őket, ahogy mondta is, elvinné őket Artheniorba. Ráadásul pontosan ő érvelt azzal Hagrarnak amit most más szavakkal visszamond. Elgondolkozik a hallottakon, már azon a részen hogy visszatérjen gyógyitalokkal. Nem ért ő az ilyesmihez. Az előbb még bent a sötételf nő látta el a sérülteket, miért nem azt szalajtja? Butának nem buta de mivel fogalma sincs hogy mit kellene keressen, könnyen rászedhetnék az artheniori piacon, akkor pedig nem csak a vezér pénzét herdálná el de saját magából is bolondot csinálna. Túl sokat viszont nem tud gondolkodni, hiszen a rabok szinte azonnal rávágják Hagrar kérdésére a válasz.*
- A városba! Vigyetek el a városba!
*Szinte kórusban kántálják kérlelve, bár még maguk sem hiszik el hogy tényleg ilyen kegyesek lennének az orkok, egy próbát megér.*
- Elviszem őket a városba.
*Nyugtázza Lahut is a vezérnek.*
- A gyógyszerekhez nem értek és nem hiszem hogy bárki is elég bátor lenne a barlangotokhoz jönni velem. Küldd a sötételfet, ő már bizonyított, vagy az embert, benne jobban megbíznak a városiak. Őket megtűrik a lovak is, gyorsabban megjárják oda-vissza mint én gyalog.
*Szándékában áll visszajönni, ha nem is azonnal, de valamikor mindenképpen. Talán ideje lenne megismernie azokat is akikről beszéltek. A feltámadott holtakat. Látni a saját szemével miről is van szó. Utána biztosan sokkal több beszélnivalója lenne a vezérrel és addigra már a népét is összekovácsolja talán.*
- Köszönöm hogy megtűrtél otthonodban. Találkozunk még, Hagrar.
*Ezzel búcsúzik és összetereli maga elé a felszabadított rabokat. Átadja nekik egyik nagy kulacsát amit még a barlangban töltött meg, és ha nem tartják fel őket akkor meg is indulnak Arthenior felé.*
1148. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-18 20:48:11
Üzenet elküldve: 2016-04-18 20:48:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Belső részek - Meg a külsők kínzása//
*Szóval bömböl, visít, vonyít. De keservesen. Meg hangosan is. Hiába. Bár egy pillanatra kiemelik az átkos, ork kölköket kínzó matériából csakis azért, hogy alaposan megrázva, nem keverve (melynek hatására buksi feje ide-oda remeg nyakán) újra toccsanjon a vízben. Fájósra, pirosra vert popsiján. Inkább befogja. Akával ezek szerint nem jó ujjat húzni. Csendesen szipogva, hüppögve, könnyeivel, taknyával, nyálával gazdagítva a fürdővizet tűr, és várja, hogy megpróbáltatásainak vége szakadjon. Bekövetkezik az is.
Most rossz a szaga. Hiába szimatolja bőszen hónalját, nem olyan, mint szokott lenni. Hiába nyalogatja karját, annak is más az íze. Egyetlen szóval kifejezve.*
-Blöe.
*Majd egy újabb szó.*
-Enni.
*Frászt kap, nem enni. Azt is leginkább a rongytól, mellyel végigdörgölik vizes, rossz szagú testét.*
*Szóval bömböl, visít, vonyít. De keservesen. Meg hangosan is. Hiába. Bár egy pillanatra kiemelik az átkos, ork kölköket kínzó matériából csakis azért, hogy alaposan megrázva, nem keverve (melynek hatására buksi feje ide-oda remeg nyakán) újra toccsanjon a vízben. Fájósra, pirosra vert popsiján. Inkább befogja. Akával ezek szerint nem jó ujjat húzni. Csendesen szipogva, hüppögve, könnyeivel, taknyával, nyálával gazdagítva a fürdővizet tűr, és várja, hogy megpróbáltatásainak vége szakadjon. Bekövetkezik az is.
Most rossz a szaga. Hiába szimatolja bőszen hónalját, nem olyan, mint szokott lenni. Hiába nyalogatja karját, annak is más az íze. Egyetlen szóval kifejezve.*
-Blöe.
*Majd egy újabb szó.*
-Enni.
*Frászt kap, nem enni. Azt is leginkább a rongytól, mellyel végigdörgölik vizes, rossz szagú testét.*
1147. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-18 12:10:01
Üzenet elküldve: 2016-04-18 12:10:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar//
-Tényleg nem ez a lényeg. Mellébeszélsz. *Szegezi az orknak a rövid, tömör szavakat szenvtelenül. Úgy látszik nem érdemel akkora figyelmet, mint az általa megszerzett zsákmány, ezért némi keserű szájízzel, de tovább áll.
Nem megy bele olyan vitákba, hogy érzése szerint nem a csapat egyetlen eredményes tagját kellene megszidni azért, mert a tőle telhető legjobbat hozta ki egy helyzetből, amin most egy kósza "kösz" nélkül nyerészkednek az orkok. Nem hagyja felszínre bukni heves érzelmeit és nem vágja Hagrar fejéhez, hogy a sérült barmoknak kellene felzárkózniuk hozzá és nem neki kellene magát rosszul éreznie, amiért nem fejlődött vissza az ork csapat szintjére.
Fogja a ló kantárát és az íjat amit a többiek előtt zsebre tett magának -szerencsére- és ha senki és semmi nem tartja fel akkor elmegy.
Nem érez haragot, ha Hagrar végre eldönti mit is szeretne vagy lesz elég bátorsága ahhoz, hogy kezébe vegye az irányítást, akkor szívesen segítségére lesz még a jövőben is.*
-Tényleg nem ez a lényeg. Mellébeszélsz. *Szegezi az orknak a rövid, tömör szavakat szenvtelenül. Úgy látszik nem érdemel akkora figyelmet, mint az általa megszerzett zsákmány, ezért némi keserű szájízzel, de tovább áll.
Nem megy bele olyan vitákba, hogy érzése szerint nem a csapat egyetlen eredményes tagját kellene megszidni azért, mert a tőle telhető legjobbat hozta ki egy helyzetből, amin most egy kósza "kösz" nélkül nyerészkednek az orkok. Nem hagyja felszínre bukni heves érzelmeit és nem vágja Hagrar fejéhez, hogy a sérült barmoknak kellene felzárkózniuk hozzá és nem neki kellene magát rosszul éreznie, amiért nem fejlődött vissza az ork csapat szintjére.
Fogja a ló kantárát és az íjat amit a többiek előtt zsebre tett magának -szerencsére- és ha senki és semmi nem tartja fel akkor elmegy.
Nem érez haragot, ha Hagrar végre eldönti mit is szeretne vagy lesz elég bátorsága ahhoz, hogy kezébe vegye az irányítást, akkor szívesen segítségére lesz még a jövőben is.*
1146. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-18 10:40:57
Üzenet elküldve: 2016-04-18 10:40:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar, meg a többi//
//Belső részek - Meg a külsők kínzása//
*Fogalma sincs róla, mi az a Ferakha. Véleménye szerint az igen bonyolult kifejezés az Ételt Adó-t jelölheti. Amúgy teljesen lényegtelenül, ha meg tudná jegyezni sem lenne képes kimondani.
Ennek ellenére halad, és érkezik.*
-Rak. Bum.
*Esik túl szaporán az udvarias ismerkedési körön bemutatva mindazt, mi idegen lehet az ork asszonyság szemében. Picit megvakarja golyóit is, ki tudhatja? Mindenesetre pont viszketett.
Nos a dolog semmiképp sem úgy zajlik, ahogy az be lett harangozva, vagy ahogy a kis pudré elképzelte. Nem kap enni. Ehelyett megint felkapják karjánál fogva.*
-En ni!
*Üvölti szótagolva, hogy tisztázza itt gyorsba a félreértéseket, de kemény vitapartner a nő. A tenyere mindenképp az, mellyel nyomban húz is egy csattanósat Rak csupasz fenekére. Badarság lenne azt gondolni a kicsi érvei itt megfogyatkoznak, mert nem!*
-Grr!
*Kezd vad morgásba, vicsorgásba, nyáleregetésbe, a mókusoknál ez mindig be szokott válni, még Bumot is ütésre emeli, hogy bevigyen vagy kettőt az asszonyság térdhajlatába. Na ennek meg is lesz az eredménye. Nem, még mindig nem kap enni. Vagy legalábbis az emberes adag két nyakleves nem olyasmi mit szívesen fogyasztana, vagy ami táplálna. Szóval mielőtt újabbak érkeznének inkább békekötésre adja zöld kopasz fejecskéjét, és igen okosan kapitulál. Bum is, ezért őt nem engedi el, ahogy azt a formalitás megkívánná.
Most akkor sétálás lesz, Rak lóg Aka baljában, Bum pedig Rak baljában.*
-Ne ne ne. Ne!
*Rak meg adja az aláfestőszólamokat, mert így szokta meg. Monoton vinnyogás ez, egészen addig még vizet nem ér pucér teste. Abban a pillanatban őszintén fakad fel mellkasából a tiltakozó szó. Vonyít, csapkod, vergődik, egészen addig, még Bumot ki nem csavarják kezéből, és hajítják el. Itt megszeppen. És mint fuldokló kezdi el hüppögve kapkodni a levegőt. Végül elsírja magát, mert a víz meg az orrába ment. Keserves bömbölése messzire elhangzik.*
//Belső részek - Meg a külsők kínzása//
*Fogalma sincs róla, mi az a Ferakha. Véleménye szerint az igen bonyolult kifejezés az Ételt Adó-t jelölheti. Amúgy teljesen lényegtelenül, ha meg tudná jegyezni sem lenne képes kimondani.
Ennek ellenére halad, és érkezik.*
-Rak. Bum.
*Esik túl szaporán az udvarias ismerkedési körön bemutatva mindazt, mi idegen lehet az ork asszonyság szemében. Picit megvakarja golyóit is, ki tudhatja? Mindenesetre pont viszketett.
Nos a dolog semmiképp sem úgy zajlik, ahogy az be lett harangozva, vagy ahogy a kis pudré elképzelte. Nem kap enni. Ehelyett megint felkapják karjánál fogva.*
-En ni!
*Üvölti szótagolva, hogy tisztázza itt gyorsba a félreértéseket, de kemény vitapartner a nő. A tenyere mindenképp az, mellyel nyomban húz is egy csattanósat Rak csupasz fenekére. Badarság lenne azt gondolni a kicsi érvei itt megfogyatkoznak, mert nem!*
-Grr!
*Kezd vad morgásba, vicsorgásba, nyáleregetésbe, a mókusoknál ez mindig be szokott válni, még Bumot is ütésre emeli, hogy bevigyen vagy kettőt az asszonyság térdhajlatába. Na ennek meg is lesz az eredménye. Nem, még mindig nem kap enni. Vagy legalábbis az emberes adag két nyakleves nem olyasmi mit szívesen fogyasztana, vagy ami táplálna. Szóval mielőtt újabbak érkeznének inkább békekötésre adja zöld kopasz fejecskéjét, és igen okosan kapitulál. Bum is, ezért őt nem engedi el, ahogy azt a formalitás megkívánná.
Most akkor sétálás lesz, Rak lóg Aka baljában, Bum pedig Rak baljában.*
-Ne ne ne. Ne!
*Rak meg adja az aláfestőszólamokat, mert így szokta meg. Monoton vinnyogás ez, egészen addig még vizet nem ér pucér teste. Abban a pillanatban őszintén fakad fel mellkasából a tiltakozó szó. Vonyít, csapkod, vergődik, egészen addig, még Bumot ki nem csavarják kezéből, és hajítják el. Itt megszeppen. És mint fuldokló kezdi el hüppögve kapkodni a levegőt. Végül elsírja magát, mert a víz meg az orrába ment. Keserves bömbölése messzire elhangzik.*
1145. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-18 06:07:23
Üzenet elküldve: 2016-04-18 06:07:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar, meg a többi//
Valóban! Az erdőt nem egy fa alkotja. De itt nem ez a lényeg. Hanem az összetartás, egy cél érdekében. Birodalmak dőltek össze az összetartás hiányában. Az hogy milyen fa, már csak a célt mutatja meg. De ha sikerül még olyanokat magam mellé állítani akik ezt vallják, lehetünk akár gyümölcsöt termő metszetlen fa! Már csak metszeni kell, és még több értéket hoz! De legyen úgy vándor! Harcolj az ügyünkért, ha úgy tetszik. *Mindeközben Krisaga már elment, és Lahut is indulni készül. Ekkor már utána megy az orknak. Nem olyan egyszerű ez ahogy Lahut gondolta. Ha így útnak eresztik a rabszolgákat, a két öreg meghal az asszonyt meg megerőszakolják. Így követi Lahutot, és szép lassan a szekérhez érnek. Hagrar elhúzza a ponyvát, és a rabszolgák egymásba csimpaszkodva megriadnak a két termetes orktól. Ekkor visszanéz Lahutra, majd a rabszolgákhoz.*
-Vagy itt maradtok, vagy megkeresitek az otthonotokat! Én Hagrar vagyok, és szabadon engedlek titeket! Mert amíg én vagyok a vezér addig nem lesz a törzsemben rabszolga! Ha úgy döntetek, hogy itt maradtok eztán meglesz az ételetek, vizetek, és fekvőhelyetek. De mindenkinek ki kell vennie a részt a munkából. Döntsetek hamar! *Engedi le a ponyvát, és Lahutra néz.* -Ha úgy döntenek, hogy elmennek lenne egy kérésem! Vidd őket biztonságba! A városba! Ők majd átformálják a rólunk gondolt rémhíreket. És ha úgy döntesz, hogy ott maradsz hát örültem a társaságodnak! De ha visszatérsz, hozz gyógyító szérumot a piacról! Nem biztos, hogy elég lesz ez a vérfű az orkjaimnak! Mennék én magam is, de nem hagyhatom magára a népem! *Még persze Lahut válasza dönti el, hogy adjon-e pénzt a bájitalokra, vagy sem. Hagrar persze a választ még megvárja, majd elindul a barlang felé.* ~Gravak, Zirrah, Gworash. Hol vagytok?~
*Eközben persze a pót anyának kiválasztott ork nőstény, megragadja a kis pulya Rak grabancát, vagy épp fülét. Úgy viszi egyenest a belső részekre ahol bizony fürdés lesz a cél. Lehet ordítani, sikítani, maximum pár pofon jár érte. De mikor tiszta már a kis pulya, akkor ehet. Finom malacsült, vagy épp szárított hús. Dönthet a fiatal harcos.*
Valóban! Az erdőt nem egy fa alkotja. De itt nem ez a lényeg. Hanem az összetartás, egy cél érdekében. Birodalmak dőltek össze az összetartás hiányában. Az hogy milyen fa, már csak a célt mutatja meg. De ha sikerül még olyanokat magam mellé állítani akik ezt vallják, lehetünk akár gyümölcsöt termő metszetlen fa! Már csak metszeni kell, és még több értéket hoz! De legyen úgy vándor! Harcolj az ügyünkért, ha úgy tetszik. *Mindeközben Krisaga már elment, és Lahut is indulni készül. Ekkor már utána megy az orknak. Nem olyan egyszerű ez ahogy Lahut gondolta. Ha így útnak eresztik a rabszolgákat, a két öreg meghal az asszonyt meg megerőszakolják. Így követi Lahutot, és szép lassan a szekérhez érnek. Hagrar elhúzza a ponyvát, és a rabszolgák egymásba csimpaszkodva megriadnak a két termetes orktól. Ekkor visszanéz Lahutra, majd a rabszolgákhoz.*
-Vagy itt maradtok, vagy megkeresitek az otthonotokat! Én Hagrar vagyok, és szabadon engedlek titeket! Mert amíg én vagyok a vezér addig nem lesz a törzsemben rabszolga! Ha úgy döntetek, hogy itt maradtok eztán meglesz az ételetek, vizetek, és fekvőhelyetek. De mindenkinek ki kell vennie a részt a munkából. Döntsetek hamar! *Engedi le a ponyvát, és Lahutra néz.* -Ha úgy döntenek, hogy elmennek lenne egy kérésem! Vidd őket biztonságba! A városba! Ők majd átformálják a rólunk gondolt rémhíreket. És ha úgy döntesz, hogy ott maradsz hát örültem a társaságodnak! De ha visszatérsz, hozz gyógyító szérumot a piacról! Nem biztos, hogy elég lesz ez a vérfű az orkjaimnak! Mennék én magam is, de nem hagyhatom magára a népem! *Még persze Lahut válasza dönti el, hogy adjon-e pénzt a bájitalokra, vagy sem. Hagrar persze a választ még megvárja, majd elindul a barlang felé.* ~Gravak, Zirrah, Gworash. Hol vagytok?~
*Eközben persze a pót anyának kiválasztott ork nőstény, megragadja a kis pulya Rak grabancát, vagy épp fülét. Úgy viszi egyenest a belső részekre ahol bizony fürdés lesz a cél. Lehet ordítani, sikítani, maximum pár pofon jár érte. De mikor tiszta már a kis pulya, akkor ehet. Finom malacsült, vagy épp szárított hús. Dönthet a fiatal harcos.*
1144. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-17 16:34:31
Üzenet elküldve: 2016-04-17 16:34:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar, meg a többi//
*Pislog fel, veszélyérzet nélkül a hatalmas orkra, felét sem érti az elhangzott szavaknak, de ez a legkevésbé sem gátolja abban, hogy nyitott szájjal bambuljon bele Hagrar pofájába, és hagyja saját nyálát mellkasára csöpögni.
A "kotródj" igen ismerős kifejezés, azt jelenti másszon más merre, fordul is a mutatott irányba, jól megnézi magának az ork asszonyt, majd mégis csak inkább a neki szövegelő nagydarabra mered, további instrukciókért. És nem kell még egyszer mondani semmit sem. Na nem azért, mert Rak olyan szófogadó kiskölyök lenne, de az ütésre emelt kezet még ő is felismeri, ahogyan az egyetlen motiváló kifejezést is: Étel.*
-Grr.
*Vicsorog még rá azért Hagrarra foghíjas szájacskájával, újabb adag nyálat juttatva saját állára, de közben már áll is fel készségesen. Vagy legalábbis próbálkozik erősen lendületet venni, előbb négykézlábra áll, onnan popsiját kitolja, és két karjával löki el magát a földtől, némi inogás, szédelgés árán aztán sikerül civilizált, felegyenesedett pózba tornáznia önmagát. Bum meg a földön maradt. Morcosan mered rá, szidja is röviden.*
-NeBumRossz.
*Majd guggol le, hogy már markába fogva kedvencét álljon fel újra, és totyogó léptekkel induljon meg az Ételt adó felé.*
-Aka! Enni! Rak!
*Már messziről hangoskodva tisztázza igényeit, és nyújtja be elvárásainak listáját. Ha tudná mi az a fürdés, biztos nem sietne ennyire.*
*Pislog fel, veszélyérzet nélkül a hatalmas orkra, felét sem érti az elhangzott szavaknak, de ez a legkevésbé sem gátolja abban, hogy nyitott szájjal bambuljon bele Hagrar pofájába, és hagyja saját nyálát mellkasára csöpögni.
A "kotródj" igen ismerős kifejezés, azt jelenti másszon más merre, fordul is a mutatott irányba, jól megnézi magának az ork asszonyt, majd mégis csak inkább a neki szövegelő nagydarabra mered, további instrukciókért. És nem kell még egyszer mondani semmit sem. Na nem azért, mert Rak olyan szófogadó kiskölyök lenne, de az ütésre emelt kezet még ő is felismeri, ahogyan az egyetlen motiváló kifejezést is: Étel.*
-Grr.
*Vicsorog még rá azért Hagrarra foghíjas szájacskájával, újabb adag nyálat juttatva saját állára, de közben már áll is fel készségesen. Vagy legalábbis próbálkozik erősen lendületet venni, előbb négykézlábra áll, onnan popsiját kitolja, és két karjával löki el magát a földtől, némi inogás, szédelgés árán aztán sikerül civilizált, felegyenesedett pózba tornáznia önmagát. Bum meg a földön maradt. Morcosan mered rá, szidja is röviden.*
-NeBumRossz.
*Majd guggol le, hogy már markába fogva kedvencét álljon fel újra, és totyogó léptekkel induljon meg az Ételt adó felé.*
-Aka! Enni! Rak!
*Már messziről hangoskodva tisztázza igényeit, és nyújtja be elvárásainak listáját. Ha tudná mi az a fürdés, biztos nem sietne ennyire.*
1143. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-16 14:15:11
Üzenet elküldve: 2016-04-16 14:15:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar, meg a többi//
*Fáradtságában el-elbóbiskol, de csak felébred néha a sebesültek óbégatására. Épp egy ilyen éber pillanatában kapj el Hagrar és küldi el hogy a rabszolgák után nézzen.*
- Micsoda?
*Kipislog a barlang bejárat felé.*
- Rabszolgák?
*Nem jó célpontot választott a vezér erre a feladatra. Egy darabig még gondolkodik mitévő legyen, de az eddigiekkel ellentétben ez egy elég egyszerű döntés. Mire válaszolni tudna addigra Hagrar otthagyja hiszen bőven van mit csinálnia, addig Lahut iszik még némi vizet és a kulacsait is teletölti vele. Miután végzett ismét a vezér társaságát keresi, hiszen lenne még hozzá kérdése. Kérése. Bár inkább kijelentés, de várhatóan nem fog tetszeni neki, bizonyára ellentmond majd Lahut terveinek.*
- Elviszem őket Artheniorba. Visszakapják az életüket. Megmondom majd hogy nektek köszönhetik és remélhetőleg sokaknak elmesélik majd hogy orkok mentették meg őket, vérüket áldozva értük. Hogy hagyhattátok volna sorsukra is őket, de magatokat feláldozva megpróbáltatok fellépni a gonosz ellen csak hogy segítsetek a rászorulóknak. Hogy rossz emberek karmaiból orkok mentették ki őket. Talán sikerül elültetnünk pár magot amiből később felnőhet egy erdő.
*Igyekszik úgy csavarni a szavakat hogy meglássa bennük Hagrar is a lehetőséget. Eddig legalábbis azt látta hogy a vezér a béke felé hajlik és ez jó lehetőség arra hogy neki kedvező szóbeszéd kapjon szárnyra Arthenior utcáin. Remélhetőleg sikerül meggyőznie hogy ne akarja megtartani a rabszolgákat és engedjék őket szabadon, Lahut ugyanis nem bírná tétlenül nézni hogy az orkok megtartsák őket. Eltökélt szándéka hogy visszaadja szabadságukat, elviszi őket az egyetlen igazán biztonságos helyre, Artheniorba, és ha valakinek ez nem tetszene... Kétséges hogy annak milyen kimenetele lenne.*
*Fáradtságában el-elbóbiskol, de csak felébred néha a sebesültek óbégatására. Épp egy ilyen éber pillanatában kapj el Hagrar és küldi el hogy a rabszolgák után nézzen.*
- Micsoda?
*Kipislog a barlang bejárat felé.*
- Rabszolgák?
*Nem jó célpontot választott a vezér erre a feladatra. Egy darabig még gondolkodik mitévő legyen, de az eddigiekkel ellentétben ez egy elég egyszerű döntés. Mire válaszolni tudna addigra Hagrar otthagyja hiszen bőven van mit csinálnia, addig Lahut iszik még némi vizet és a kulacsait is teletölti vele. Miután végzett ismét a vezér társaságát keresi, hiszen lenne még hozzá kérdése. Kérése. Bár inkább kijelentés, de várhatóan nem fog tetszeni neki, bizonyára ellentmond majd Lahut terveinek.*
- Elviszem őket Artheniorba. Visszakapják az életüket. Megmondom majd hogy nektek köszönhetik és remélhetőleg sokaknak elmesélik majd hogy orkok mentették meg őket, vérüket áldozva értük. Hogy hagyhattátok volna sorsukra is őket, de magatokat feláldozva megpróbáltatok fellépni a gonosz ellen csak hogy segítsetek a rászorulóknak. Hogy rossz emberek karmaiból orkok mentették ki őket. Talán sikerül elültetnünk pár magot amiből később felnőhet egy erdő.
*Igyekszik úgy csavarni a szavakat hogy meglássa bennük Hagrar is a lehetőséget. Eddig legalábbis azt látta hogy a vezér a béke felé hajlik és ez jó lehetőség arra hogy neki kedvező szóbeszéd kapjon szárnyra Arthenior utcáin. Remélhetőleg sikerül meggyőznie hogy ne akarja megtartani a rabszolgákat és engedjék őket szabadon, Lahut ugyanis nem bírná tétlenül nézni hogy az orkok megtartsák őket. Eltökélt szándéka hogy visszaadja szabadságukat, elviszi őket az egyetlen igazán biztonságos helyre, Artheniorba, és ha valakinek ez nem tetszene... Kétséges hogy annak milyen kimenetele lenne.*
1142. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-15 19:27:51
Üzenet elküldve: 2016-04-15 19:27:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar, meg a többi//
*Elvigyorodik, amikor az ork elfogadja a felé nyújtott kezet, akkor is, ha a fényviszonyok miatt ezt nem biztos, hogy látni.*
-Nekem innen nem tartozik senki, ahogy én sem senkinek. Ha nem csatlakozok hozzátok, akkor engem is kilyuggatnak. Visszamegyek Artheniorba, egy-két dologra szükségem lenne. Például, úgy néz ki, elpazaroltam egy teljesen jó tőrt *ennél megkocogtatja az oldalán lévő tokot, ahonnan hiányzik a hosszútőr*, meg van mit gyakorolnom a dobásomon... Majd visszajövök, de előbb még megkeresek valakit. *Válaszol a vezérnek, nagyjából beszámolva arról, mire készül.
A beszélgetés alatt észreveszi, hogy egy ork láthatólag azt csinálta, amit ő kért, így amikor annak vége odasétál a forró vízhez. Nem sok Vérfű maradt nála, de azt kis darabokra szaggatja, beleszórja a vízbe, majd a korábbi segítőre bízza a kotyvalékot, néhány rövid utasítással. Ha nem is lesz belőle kenőcs, ahhoz kevés, a sebeket átmosni jó lehet.*
-Ha valaki átmossa időnként a sebeiket azzal *biccent a főzet felé*, valamennyit segíthet. *Ezt igazából senkinek sem mondja, meg bárkinek, aki meghallja.
A kérdést, ami idevezette, már elfelejtette, így neki több mondanivalója nincs, a sebesülteket úgy, ahogy ellátta, így dolga sincs több, ő legalábbis úgy érzi nyugodt lelkiismerettel mehet útjára. Ha senki nem akadályozza, csöndben elindul a város felé, a Hagrarral folytatott beszélgetést betudva búcsúzásnak.*
*Elvigyorodik, amikor az ork elfogadja a felé nyújtott kezet, akkor is, ha a fényviszonyok miatt ezt nem biztos, hogy látni.*
-Nekem innen nem tartozik senki, ahogy én sem senkinek. Ha nem csatlakozok hozzátok, akkor engem is kilyuggatnak. Visszamegyek Artheniorba, egy-két dologra szükségem lenne. Például, úgy néz ki, elpazaroltam egy teljesen jó tőrt *ennél megkocogtatja az oldalán lévő tokot, ahonnan hiányzik a hosszútőr*, meg van mit gyakorolnom a dobásomon... Majd visszajövök, de előbb még megkeresek valakit. *Válaszol a vezérnek, nagyjából beszámolva arról, mire készül.
A beszélgetés alatt észreveszi, hogy egy ork láthatólag azt csinálta, amit ő kért, így amikor annak vége odasétál a forró vízhez. Nem sok Vérfű maradt nála, de azt kis darabokra szaggatja, beleszórja a vízbe, majd a korábbi segítőre bízza a kotyvalékot, néhány rövid utasítással. Ha nem is lesz belőle kenőcs, ahhoz kevés, a sebeket átmosni jó lehet.*
-Ha valaki átmossa időnként a sebeiket azzal *biccent a főzet felé*, valamennyit segíthet. *Ezt igazából senkinek sem mondja, meg bárkinek, aki meghallja.
A kérdést, ami idevezette, már elfelejtette, így neki több mondanivalója nincs, a sebesülteket úgy, ahogy ellátta, így dolga sincs több, ő legalábbis úgy érzi nyugodt lelkiismerettel mehet útjára. Ha senki nem akadályozza, csöndben elindul a város felé, a Hagrarral folytatott beszélgetést betudva búcsúzásnak.*
1141. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-04-15 18:55:02
Üzenet elküldve: 2016-04-15 18:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Hagrar, meg a többi//
*A ló kantárját nem ereszti el, láthatóan nem döntötte még el egyértelműen, hogy átengedi-e annak tulajdonjogát a törzsnek, avagy sem. Így is szép kis zsákmányt szerezhettek közvetetten neki köszönhetően, nem is igazán tudja hova tenni Hagrar okítását. Mintha bűntudatot próbálna benne kelteni amiért nem dobta el az agyát és kezdett lehetetlen akciókba közösen a többiekkel, hanem leszerelte nekik a szekeret amin bőröket, eszközöket és három szolgát is találtak.*
-Akkor a fa hasonlatnál maradva áruld el nekem, hogy a te törzsed szúrós fenyő-e, aminek tűlevelei alatt semmi más nem marad meg, esetleg a földet elsavanyító dió, vadul burjánzó akác, vagy gondos metszést igénylő gyümölcs?
Az erdőt nem csak egy fa alkotja...
Annyit mondtam neked, hogy az ügyeteket érdemesnek érzem arra, hogy én magam is harcoljak érte.
*Szőkének szőke, de nem rémlik fel most előtte, hogy konkrétan elhangzott volna a szájából, hogy ő csatlakozni akar az ork törzshöz. Krisaga példáján egyre inkább indokolatlannak érzi azt a megfejthetetlen bizalmatlanságot amit irányába táplálnak.*
A hozzászólás írója (Rana Narrione) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.15 21:29:52
*A ló kantárját nem ereszti el, láthatóan nem döntötte még el egyértelműen, hogy átengedi-e annak tulajdonjogát a törzsnek, avagy sem. Így is szép kis zsákmányt szerezhettek közvetetten neki köszönhetően, nem is igazán tudja hova tenni Hagrar okítását. Mintha bűntudatot próbálna benne kelteni amiért nem dobta el az agyát és kezdett lehetetlen akciókba közösen a többiekkel, hanem leszerelte nekik a szekeret amin bőröket, eszközöket és három szolgát is találtak.*
-Akkor a fa hasonlatnál maradva áruld el nekem, hogy a te törzsed szúrós fenyő-e, aminek tűlevelei alatt semmi más nem marad meg, esetleg a földet elsavanyító dió, vadul burjánzó akác, vagy gondos metszést igénylő gyümölcs?
Az erdőt nem csak egy fa alkotja...
Annyit mondtam neked, hogy az ügyeteket érdemesnek érzem arra, hogy én magam is harcoljak érte.
*Szőkének szőke, de nem rémlik fel most előtte, hogy konkrétan elhangzott volna a szájából, hogy ő csatlakozni akar az ork törzshöz. Krisaga példáján egyre inkább indokolatlannak érzi azt a megfejthetetlen bizalmatlanságot amit irányába táplálnak.*
A hozzászólás írója (Rana Narrione) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.04.15 21:29:52
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936