Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 50 (981. - 1000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
1000. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 18:16:38
Üzenet elküldve: 2016-02-25 18:16:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan idegen//
*Hagrar leengedi a kezét, és az ork asszony elhúzza onnan a fiatal orkot, aki vigyorogva nézi az idegent. Hagrar számára ez már egy bizonyítás a nőtől. Hogy mit bizonyít? Azt hogy a nőnek van szíve. És ha a lélek erős, abban tűz honol. Legyen az ork, ember, vagy akár a mocsárban gubbasztó troll. Egész komolyan válaszol most a nő, és bevallja maga is hogy nem beszél túl sokat. Ezzel nincs is baj, de ha egy idegen ork barlangban kíváncsiak az emberre, más hozzáállás kellene.*
-Jól van vándor! Ha erre jársz, mi szívesen fogadunk! Toragg barátodat is, és ha találkozom vele átadom üdvözleted! *Egyik kezét ökölbe szorítva csapja mellkasának.* A szavamat adom! *Biccent majd felkel az asztaltól. És mindenkinek szól pár szót.*
-Gravak testvér, ne kapkodj! Lónak, s neked is pihenésre van szükségetek. Tudom hogy a hegyet is összeaprítanád félkézzel, de most pihenj. Te is egyél leányom! *Pillant Nulghára.* -És pihenj meg. S reggel indulunk. * Csapja össze tenyerét, és elég sokan kezdenek el nyüzsögni. Mindenki a helyét keresi, s lassan nyugovóra térnek.* -Pihend ki magad vándor! Hosszú út állhat még előtted. * S azzal ő is elvonul. Még megbeszél valamit az őrökkel, talán hogy ki váltson kit, és végleg eltűnik. Igyekszik kizárni a külvilágot ma éjjel. Pihenésre van szüksége, és nem akar egész éjszaka agyalni azon, hogy mi legyen a következő lépés. A barlang elcsendesül, és szinte mindenki aludni tér. Nincsenek sokan, de ez már nem lesz sokáig.*
//Napváltás//
* A vezér hamar megébred, és teljes felszerelésben jelenik meg a barlang belső részén. Először a vándort nézi meg, ott van-e még vagy már elment. Csak remélni tudja hogy nem ölték meg az orkkok. Ha nem is szövetséges, de még egy adós is lehet a vándor. Egy veszélyes helyzetben, még akár menedéket is tudna nyújtani a rengetegben. Elvégre a vándorok terepismerete, és álcázási képességei bámulatosak. Majd az orkjait keresi. Gravakot, és Nulghát. Egy darabig elkíséri őket. Ha viszont még alszanak, itt az ideje az ébresztésnek. A hideg víz most nem lenne nyerő, mert Gravak lehet kapásból adna egy jókora pofont. Marad a hangos ébresztő.*
-Felkelni! Lusta banda!
*Hagrar leengedi a kezét, és az ork asszony elhúzza onnan a fiatal orkot, aki vigyorogva nézi az idegent. Hagrar számára ez már egy bizonyítás a nőtől. Hogy mit bizonyít? Azt hogy a nőnek van szíve. És ha a lélek erős, abban tűz honol. Legyen az ork, ember, vagy akár a mocsárban gubbasztó troll. Egész komolyan válaszol most a nő, és bevallja maga is hogy nem beszél túl sokat. Ezzel nincs is baj, de ha egy idegen ork barlangban kíváncsiak az emberre, más hozzáállás kellene.*
-Jól van vándor! Ha erre jársz, mi szívesen fogadunk! Toragg barátodat is, és ha találkozom vele átadom üdvözleted! *Egyik kezét ökölbe szorítva csapja mellkasának.* A szavamat adom! *Biccent majd felkel az asztaltól. És mindenkinek szól pár szót.*
-Gravak testvér, ne kapkodj! Lónak, s neked is pihenésre van szükségetek. Tudom hogy a hegyet is összeaprítanád félkézzel, de most pihenj. Te is egyél leányom! *Pillant Nulghára.* -És pihenj meg. S reggel indulunk. * Csapja össze tenyerét, és elég sokan kezdenek el nyüzsögni. Mindenki a helyét keresi, s lassan nyugovóra térnek.* -Pihend ki magad vándor! Hosszú út állhat még előtted. * S azzal ő is elvonul. Még megbeszél valamit az őrökkel, talán hogy ki váltson kit, és végleg eltűnik. Igyekszik kizárni a külvilágot ma éjjel. Pihenésre van szüksége, és nem akar egész éjszaka agyalni azon, hogy mi legyen a következő lépés. A barlang elcsendesül, és szinte mindenki aludni tér. Nincsenek sokan, de ez már nem lesz sokáig.*
//Napváltás//
* A vezér hamar megébred, és teljes felszerelésben jelenik meg a barlang belső részén. Először a vándort nézi meg, ott van-e még vagy már elment. Csak remélni tudja hogy nem ölték meg az orkkok. Ha nem is szövetséges, de még egy adós is lehet a vándor. Egy veszélyes helyzetben, még akár menedéket is tudna nyújtani a rengetegben. Elvégre a vándorok terepismerete, és álcázási képességei bámulatosak. Majd az orkjait keresi. Gravakot, és Nulghát. Egy darabig elkíséri őket. Ha viszont még alszanak, itt az ideje az ébresztésnek. A hideg víz most nem lenne nyerő, mert Gravak lehet kapásból adna egy jókora pofont. Marad a hangos ébresztő.*
-Felkelni! Lusta banda!
999. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:40:02
Üzenet elküldve: 2016-02-25 16:40:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
//A hozzászólás +16-os elemeket is tartalmaz.//
*Mi az, hogy hajrá? Nem érti. Elkerekednek a szemei, és ezt a pillanatot használja ki Gravak arra, hogy bepörgesse kettőjüket az asztal alá. A pörgés vége persze az, hogy a termetes hím kerül felülre, szinte belenyomva Kilbrát a padozatba.*
-Nem!
*Tiltakozása elég határozott. Volt része már hasonlókban. Nem nagyon nézték a törzsében, hogy mennyire fiatal. Ahogy kerekedni kezdett a csípője, és lapos mellkasából hegyesedni a mellei, rögtön akadt egy, aki úgy gondolta, meg kell azokat gyömöszkölni. Természetesen rendszerint nem állt meg a kebleinél, máshol is gyömöszkölni vágyta. Rühellte az egészet, az erőszakosságát. Persze, volt olyan is, akivel önként feküdt össze.
Szóval Gravak épp nem a jó irányt választotta. Ám tenni sokat nem tudna a másik ellen, lévén a hím lényegesen erősebb, mint Kilbra. Így csak kelletlenül felnyög, hasát megfeszítve próbálja letolni magáról a másikat, ahogy a hím finoman megharapja az ajkát. És a nőstényke már-már beletörődne az újabb elkerülhetetlen eseménybe, amikor fura dolog történik. Látott már persze részeg orkot, olyat is, aki beájult a pálesztől. De rajta ez még nem fordult elő.
Az elernyedő test súlyától újra csak nyög egy hangosat, majd megpróbál egy mély levegőt venni, hogy erőt gyűjthessen, s legördítse magáról Gravakot.
Ha sikerül, akkor gyorsan perdül ki az asztal alól, hátra hagyva a másikat.*
-Túlivós.
*Jegyzi meg, aztán pökhendien felvágva az állát a barlang mélye felé indul. Valami éjjeli vackot kell néznie magának.*
//Egy rakás ork//
//A hozzászólás +16-os elemeket is tartalmaz.//
*Mi az, hogy hajrá? Nem érti. Elkerekednek a szemei, és ezt a pillanatot használja ki Gravak arra, hogy bepörgesse kettőjüket az asztal alá. A pörgés vége persze az, hogy a termetes hím kerül felülre, szinte belenyomva Kilbrát a padozatba.*
-Nem!
*Tiltakozása elég határozott. Volt része már hasonlókban. Nem nagyon nézték a törzsében, hogy mennyire fiatal. Ahogy kerekedni kezdett a csípője, és lapos mellkasából hegyesedni a mellei, rögtön akadt egy, aki úgy gondolta, meg kell azokat gyömöszkölni. Természetesen rendszerint nem állt meg a kebleinél, máshol is gyömöszkölni vágyta. Rühellte az egészet, az erőszakosságát. Persze, volt olyan is, akivel önként feküdt össze.
Szóval Gravak épp nem a jó irányt választotta. Ám tenni sokat nem tudna a másik ellen, lévén a hím lényegesen erősebb, mint Kilbra. Így csak kelletlenül felnyög, hasát megfeszítve próbálja letolni magáról a másikat, ahogy a hím finoman megharapja az ajkát. És a nőstényke már-már beletörődne az újabb elkerülhetetlen eseménybe, amikor fura dolog történik. Látott már persze részeg orkot, olyat is, aki beájult a pálesztől. De rajta ez még nem fordult elő.
Az elernyedő test súlyától újra csak nyög egy hangosat, majd megpróbál egy mély levegőt venni, hogy erőt gyűjthessen, s legördítse magáról Gravakot.
Ha sikerül, akkor gyorsan perdül ki az asztal alól, hátra hagyva a másikat.*
-Túlivós.
*Jegyzi meg, aztán pökhendien felvágva az állát a barlang mélye felé indul. Valami éjjeli vackot kell néznie magának.*
998. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 15:37:14
Üzenet elküldve: 2016-02-25 15:37:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Lehetne gondolni mélyebb értelemet, bizony.
De ha valamit, hát azt mindenképp megtanulta a mi Sylweranunk hosszú évei alatt, hogy legtöbbször az egyszerűség a legegyenesebb út. És az egyszerű népek egyszerűsége is éppúgy fontos lehet, mint az, ha nem keresünk mélyebb értelmet, vagy filozofikus igazságot egy idegen szavaiban.
Így, az ezüst hajú elf férfi, jobb híján felnevet. Nem túl hosszan, de meglehetősen vidáman. Pedig nem túl gyakori ez nála.*
- Egyet se félj, hölgyem! A magunk fajta vándorokat senki nem üdvözli "kerülj beljebb"-el. *mondja aztán derűsen.*
- Ha barátra lelsz, ahhoz úgyis bemész. A fogadó meg elég nagy. Számítanak az ilyen csinos, roppant termetű leányokra is, mint amilyen Te vagy. Habár az ágy talán nem lesz pont ekkora méretben. De az ilyesfajta apróságok könnyen megoldhatóak. Én a Te helyedben... jobban aggódnék a lovamért. *biccent fejével az állat felé.*
- Mert, hogy ekkora istálló nincsen, arra mérget vehetsz! *mosolyog, de furcsán nyugodtan és szinte álmosan.*
- Ám megoldást mindenre lelnek ott is, csak pénz kérdése. Na meg baráté. Az pedig, ha nem is sok, de nekem akad egy-kettő... ha még szívesen látnak.
*Elgondolkodva szemléli a madarakat a távolban arra a monológra, amit Shiriqa mond az emberekről. Ha valaki, hát ő aztán tudja, miféle népség tud lenni ez az ember fajzat, ha bárki bármiben másabb, mint ők.*
- Ez sok emberrel így van. *biccent, újra elkomorodva.* - De minden fajban vannak ilyenek, ahogyan jók is akadnak. Az embereket tekintve pedig... ennyi maradt nekik, kedves hölgyem, ha belegondolsz. Hisz neked ott a roppant termeted és az erőd. Nekem a kivételesen hosszú életem... hiszen bizonyára látod rajtam, hogy elf volnék. A törpök tehetséges kovácsok, a gnómok feltalálók, a tündérek varázstudók... és még sorolhatnám. De mit kaptak az emberek? Sokfélék, ez tény. De nincs bennük semmi kivételes. Nekik meg kell küzdeniük érte, míg minket általános tisztelet övez, még ha nem is kedvelnek épp ezért. Még a félvérekre is irigyebbek, akár a szarka, ami sokat akar. Ne foglalkozz hát velük. Húzd ki magad büszkén, ha köztük jársz. A rosszindulat így is úgyis utol ér. Te döntöd el, hogy közben hogyan töltöd el az idődet.
*A kérdést hallva aztán bujkáló mosollyal pillant az óriásra.*
- Nem. Szörnyekre vadászom. *jelenti ki egyszerűen.*
- Kiirthatatlan, túl eszes farkashorda, griff, amely elemeli a parasztok jószágait, vagy egy démon, amit le kell küzdeni... egyre megy. Átkok és rémek mindig is voltak, és mindig is lesznek. Szükség van valakire, akihez fordulhatnak. A madarak pedig... munkát jelenthetnek. Talán egy bestia, amelyet ha levadászom, fizetnek érte valahol, valamennyit. Te talán arról jöttél. Láttál valamit? Mit gondolsz, érdemes megnézni? *kérdezi aztán a lányt, ezzel is jelezve, hogy bízik a szavában.*
- Napok óta koptatom a földet ebben a pusztában, de csak egy apró faluba tévedtem közben. Volt szalma alattam, és deszka a fejem felett egy este... de munka nem akadt, hacsak nem akartam fagyott földet ásni latrinához. Elhiheted. Nem akartam. Így jól jönne a munka, és a pénz. Kihúznám a tél végéig. Tavasszal aztán az árral együtt érkeznek majd a bestiák is.
*Lehetne gondolni mélyebb értelemet, bizony.
De ha valamit, hát azt mindenképp megtanulta a mi Sylweranunk hosszú évei alatt, hogy legtöbbször az egyszerűség a legegyenesebb út. És az egyszerű népek egyszerűsége is éppúgy fontos lehet, mint az, ha nem keresünk mélyebb értelmet, vagy filozofikus igazságot egy idegen szavaiban.
Így, az ezüst hajú elf férfi, jobb híján felnevet. Nem túl hosszan, de meglehetősen vidáman. Pedig nem túl gyakori ez nála.*
- Egyet se félj, hölgyem! A magunk fajta vándorokat senki nem üdvözli "kerülj beljebb"-el. *mondja aztán derűsen.*
- Ha barátra lelsz, ahhoz úgyis bemész. A fogadó meg elég nagy. Számítanak az ilyen csinos, roppant termetű leányokra is, mint amilyen Te vagy. Habár az ágy talán nem lesz pont ekkora méretben. De az ilyesfajta apróságok könnyen megoldhatóak. Én a Te helyedben... jobban aggódnék a lovamért. *biccent fejével az állat felé.*
- Mert, hogy ekkora istálló nincsen, arra mérget vehetsz! *mosolyog, de furcsán nyugodtan és szinte álmosan.*
- Ám megoldást mindenre lelnek ott is, csak pénz kérdése. Na meg baráté. Az pedig, ha nem is sok, de nekem akad egy-kettő... ha még szívesen látnak.
*Elgondolkodva szemléli a madarakat a távolban arra a monológra, amit Shiriqa mond az emberekről. Ha valaki, hát ő aztán tudja, miféle népség tud lenni ez az ember fajzat, ha bárki bármiben másabb, mint ők.*
- Ez sok emberrel így van. *biccent, újra elkomorodva.* - De minden fajban vannak ilyenek, ahogyan jók is akadnak. Az embereket tekintve pedig... ennyi maradt nekik, kedves hölgyem, ha belegondolsz. Hisz neked ott a roppant termeted és az erőd. Nekem a kivételesen hosszú életem... hiszen bizonyára látod rajtam, hogy elf volnék. A törpök tehetséges kovácsok, a gnómok feltalálók, a tündérek varázstudók... és még sorolhatnám. De mit kaptak az emberek? Sokfélék, ez tény. De nincs bennük semmi kivételes. Nekik meg kell küzdeniük érte, míg minket általános tisztelet övez, még ha nem is kedvelnek épp ezért. Még a félvérekre is irigyebbek, akár a szarka, ami sokat akar. Ne foglalkozz hát velük. Húzd ki magad büszkén, ha köztük jársz. A rosszindulat így is úgyis utol ér. Te döntöd el, hogy közben hogyan töltöd el az idődet.
*A kérdést hallva aztán bujkáló mosollyal pillant az óriásra.*
- Nem. Szörnyekre vadászom. *jelenti ki egyszerűen.*
- Kiirthatatlan, túl eszes farkashorda, griff, amely elemeli a parasztok jószágait, vagy egy démon, amit le kell küzdeni... egyre megy. Átkok és rémek mindig is voltak, és mindig is lesznek. Szükség van valakire, akihez fordulhatnak. A madarak pedig... munkát jelenthetnek. Talán egy bestia, amelyet ha levadászom, fizetnek érte valahol, valamennyit. Te talán arról jöttél. Láttál valamit? Mit gondolsz, érdemes megnézni? *kérdezi aztán a lányt, ezzel is jelezve, hogy bízik a szavában.*
- Napok óta koptatom a földet ebben a pusztában, de csak egy apró faluba tévedtem közben. Volt szalma alattam, és deszka a fejem felett egy este... de munka nem akadt, hacsak nem akartam fagyott földet ásni latrinához. Elhiheted. Nem akartam. Így jól jönne a munka, és a pénz. Kihúznám a tél végéig. Tavasszal aztán az árral együtt érkeznek majd a bestiák is.
997. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 15:12:25
Üzenet elküldve: 2016-02-25 15:12:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*A múlt bizony gyakran kacifántos és kacskaringós tud lenni, főleg igaz ez a hosszú életű fajoknál. Shiriqa még csak alulról kopogtatja a harmincat, de neki is volt már bőven része nem tervezett meglepetésekben. Egy ilyen miatt van éppen itt is, ahelyett hogy otthonában élné az életét fajtársai között. Kifejezetten másfajta élet volt megírva neki egészen pár évvel ezelőttig, de a változásokba nem volt beleszólása. Hogy ne lenne vele minden rendben? Meglehet. Valami baja kell hogy legyen, különben nem történik ami történt. Ezzel viszont már jó ideje nem foglalkozik, úgysem tehet ellene, kénytelen volt beletörődni. Arról viszont szó sincs hogy nem akarna beszélni valamiről, tényleg nem keres itt semmit, csak ment valamerre és most éppen itt lett. Nincs se célja se vágyai, csak van.*
- A város hiába nagy ha a házai kicsik.
*Ilyen és hasonló mély bölcsességekkel van tele az ő nagy feje. Lehetne legalábbis gondolni hogy ennek valami mélyebb értelmet szánt, pedig nem.*
- Szinte mindenhol az emberek vannak többségben, azok meg azt hiszik hogy ők a világ közepe. A gnómok, törpék és hasonlók nem vetik meg őket amiért nagyobbak, meg hát el is várják hogy a különbségek ellenére ne kezeljék őket másképp. De ha valaki náluk nagyobb, azt már nehezen emésztik meg. Rosszindulatúak. Nem férek el a nagy beképzeltségük között.
*Megállítja ő is Bigát mikor odaér az elf lovához, fogalma sincs merre kellene menni így nem akar előrekerülni. A varjak céljáról szóló gondolatmenet benne ugyan nem játszódott le, de így levezetve persze érti és ismét utánuk néz.*
- Sírokat ásol, vagy mi?
*Persze rá lehetne jönni az elf mondandójából hogy másról lehet szó, de talán csak túl lusta használni az eszét ilyesmire, vagy az is lehet hogy kevés van neki. Pedig nem buta ő, annyira semmiképp mint amennyire a szóbeszéd szerint lennie kellene, de nem volt egyértelmű Syl utalása és ezzel a kérdéssel talán konkrét választ kaphat.*
*A múlt bizony gyakran kacifántos és kacskaringós tud lenni, főleg igaz ez a hosszú életű fajoknál. Shiriqa még csak alulról kopogtatja a harmincat, de neki is volt már bőven része nem tervezett meglepetésekben. Egy ilyen miatt van éppen itt is, ahelyett hogy otthonában élné az életét fajtársai között. Kifejezetten másfajta élet volt megírva neki egészen pár évvel ezelőttig, de a változásokba nem volt beleszólása. Hogy ne lenne vele minden rendben? Meglehet. Valami baja kell hogy legyen, különben nem történik ami történt. Ezzel viszont már jó ideje nem foglalkozik, úgysem tehet ellene, kénytelen volt beletörődni. Arról viszont szó sincs hogy nem akarna beszélni valamiről, tényleg nem keres itt semmit, csak ment valamerre és most éppen itt lett. Nincs se célja se vágyai, csak van.*
- A város hiába nagy ha a házai kicsik.
*Ilyen és hasonló mély bölcsességekkel van tele az ő nagy feje. Lehetne legalábbis gondolni hogy ennek valami mélyebb értelmet szánt, pedig nem.*
- Szinte mindenhol az emberek vannak többségben, azok meg azt hiszik hogy ők a világ közepe. A gnómok, törpék és hasonlók nem vetik meg őket amiért nagyobbak, meg hát el is várják hogy a különbségek ellenére ne kezeljék őket másképp. De ha valaki náluk nagyobb, azt már nehezen emésztik meg. Rosszindulatúak. Nem férek el a nagy beképzeltségük között.
*Megállítja ő is Bigát mikor odaér az elf lovához, fogalma sincs merre kellene menni így nem akar előrekerülni. A varjak céljáról szóló gondolatmenet benne ugyan nem játszódott le, de így levezetve persze érti és ismét utánuk néz.*
- Sírokat ásol, vagy mi?
*Persze rá lehetne jönni az elf mondandójából hogy másról lehet szó, de talán csak túl lusta használni az eszét ilyesmire, vagy az is lehet hogy kevés van neki. Pedig nem buta ő, annyira semmiképp mint amennyire a szóbeszéd szerint lennie kellene, de nem volt egyértelmű Syl utalása és ezzel a kérdéssel talán konkrét választ kaphat.*
996. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 14:35:12
Üzenet elküldve: 2016-02-25 14:35:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Hogy van e Sylwerannak asszonya, az egy igazán jó kérdés volna, ha a lány feltenné. Ugyanis ez egy olyan dolog, amire lehet is válaszolni, meg nem is. Szigorúan véve egyébként senkije nincsen. De voltak ilyen-olyan kalandjai, egészen szép számmal. Már csak korából adódóan is.
Többnyire egy éjszaka volt, amelyet a szerelemre áldozott... de voltak valós érzelmek is, melyek hosszú távra rabul ejtették. Végül minden ilyenről lemondott. Ugyanis egyvalamiből tudott csak megélni. A kardjából. Azt pedig nem használja zsoldosként, soha.
Nem öl embereket, nem avatkozik családi vagy politikai ügyekbe. De a szörnyetegek ellen igencsak jól forgatja, mióta az eszét tudja. Ez pedig nem egy veszélytelen szakma.
Még ha azt is mondhatnánk, csak azért nem enged közel magához senkit, mert nem akarja, hogy amazt veszteség érje... vagy azért, hogy ne sodorja veszélybe... de ennél jóval nyomósabb oka van rá.
Így hát nem maradt más, mint az érzelmek végleges kiirtása, amelyek csak tévútra vezetik, és bajt hoznak mindenki fejére.
Syl - bár nem mondhatni, hogy nincsenek érzései - bizony érzelemmentesen tengette napjait. Ehhez pedig már egy ideje megkapta a maga furcsa, és szintúgy veszélyes segítségét is.
Vadhorgász, főként... és azután Lynol Lángja...
Maradjunk annyiban, ő sem épp ezt az utat szánta volna magának, ha ifjonti korában megkérdezik, mit akar. De erre nem volt lehetősége. Bármilyen családba is születik az elf fia, legyen az közönséges erdei vadász, vagy nemesi, akár hercegi is... a pengetáncosok egy pillanat alatt keresztülhúzhatják mindenki számítását. De ha egyszer így van megírva, s ez a sors... hát Sylwerannak se marad többje, mint amit az élet neki szánt. Ez az a pont, amikor megszűnik létezni rang és cím, hogy egy más, teljesen új jövő felé terelje a kiválasztottat.
Talán van értelme, talán nincs... de ha nem lépünk az útra, sosem tudjuk meg, hová vezet.
Syl eleinte észre sem veszi, hogy a lány - Shiriqa, ha jól emlékszik - lemarad. Aztán csak arra eszmél, hogy a hatalmas jószág békésen legelészik, a szőkeség pedig szinte révedezve üldögél a nyeregben.
Nem csoda hát, ha végig fut az agyán a gondolat, hogy talán nincs minden rendben az óriással.
Megáll Borókával, s már éppen visszafelé vezetné a lovát, mikor Shiriq újra megindul feléjük. Közben Sylweran tekintete az égboltra vetül, és a furcsán sereglő fekete varjúhadra.*
- Már miért ne férnél be, hölgyem? *pillant aztán a lányra, mikor az beéri őket. De nem mozdul tovább a lóval.*
- Elég nagy város az. Jártam már ott, habár régebben, ez igaz. Ott mindenféle nép megtalálja a helyét. *húz egy kicsit a kantáron, ahogy kancája koppint egyet a földön bal mellső patájával.
A "semmit" válaszra egész egyszerűen felhúzza szemöldökét kérdőn. De aztán megvonja a vállát. Ha nem beszél róla, hát nem. Nem az ő tiszte a kérdezősködés. A kérdésre viszont ismét a madárraj felé vándorol a tekintete.*
- Talán azt, ott. *mutat is az irányukba.*
- Gyülekeznek a varjak. *folytatja.* - Az pedig, ha nem szántásban vagyunk, csak egy dolgot jelenthet, de bizonyára ezzel Te magad is tisztában vagy. Dögöt. A kérdés már csak az... *hunyorít egy kissé gondolkodás közben.*
- Hogy az imént látott haramiák után van e értelme megnézni, mifélét. Mert ha ember is, vagy más humanoid, talán csak ők hagyták hátra... de ha nem... az munkát jelenthet. *pillant Shiriqara, mintha csak a most megismert idegentől várna megerősítésre. Pedig arra nincs szüksége, ha munkáról van szó.
Ahhoz ért a legjobban.*
*Hogy van e Sylwerannak asszonya, az egy igazán jó kérdés volna, ha a lány feltenné. Ugyanis ez egy olyan dolog, amire lehet is válaszolni, meg nem is. Szigorúan véve egyébként senkije nincsen. De voltak ilyen-olyan kalandjai, egészen szép számmal. Már csak korából adódóan is.
Többnyire egy éjszaka volt, amelyet a szerelemre áldozott... de voltak valós érzelmek is, melyek hosszú távra rabul ejtették. Végül minden ilyenről lemondott. Ugyanis egyvalamiből tudott csak megélni. A kardjából. Azt pedig nem használja zsoldosként, soha.
Nem öl embereket, nem avatkozik családi vagy politikai ügyekbe. De a szörnyetegek ellen igencsak jól forgatja, mióta az eszét tudja. Ez pedig nem egy veszélytelen szakma.
Még ha azt is mondhatnánk, csak azért nem enged közel magához senkit, mert nem akarja, hogy amazt veszteség érje... vagy azért, hogy ne sodorja veszélybe... de ennél jóval nyomósabb oka van rá.
Így hát nem maradt más, mint az érzelmek végleges kiirtása, amelyek csak tévútra vezetik, és bajt hoznak mindenki fejére.
Syl - bár nem mondhatni, hogy nincsenek érzései - bizony érzelemmentesen tengette napjait. Ehhez pedig már egy ideje megkapta a maga furcsa, és szintúgy veszélyes segítségét is.
Vadhorgász, főként... és azután Lynol Lángja...
Maradjunk annyiban, ő sem épp ezt az utat szánta volna magának, ha ifjonti korában megkérdezik, mit akar. De erre nem volt lehetősége. Bármilyen családba is születik az elf fia, legyen az közönséges erdei vadász, vagy nemesi, akár hercegi is... a pengetáncosok egy pillanat alatt keresztülhúzhatják mindenki számítását. De ha egyszer így van megírva, s ez a sors... hát Sylwerannak se marad többje, mint amit az élet neki szánt. Ez az a pont, amikor megszűnik létezni rang és cím, hogy egy más, teljesen új jövő felé terelje a kiválasztottat.
Talán van értelme, talán nincs... de ha nem lépünk az útra, sosem tudjuk meg, hová vezet.
Syl eleinte észre sem veszi, hogy a lány - Shiriqa, ha jól emlékszik - lemarad. Aztán csak arra eszmél, hogy a hatalmas jószág békésen legelészik, a szőkeség pedig szinte révedezve üldögél a nyeregben.
Nem csoda hát, ha végig fut az agyán a gondolat, hogy talán nincs minden rendben az óriással.
Megáll Borókával, s már éppen visszafelé vezetné a lovát, mikor Shiriq újra megindul feléjük. Közben Sylweran tekintete az égboltra vetül, és a furcsán sereglő fekete varjúhadra.*
- Már miért ne férnél be, hölgyem? *pillant aztán a lányra, mikor az beéri őket. De nem mozdul tovább a lóval.*
- Elég nagy város az. Jártam már ott, habár régebben, ez igaz. Ott mindenféle nép megtalálja a helyét. *húz egy kicsit a kantáron, ahogy kancája koppint egyet a földön bal mellső patájával.
A "semmit" válaszra egész egyszerűen felhúzza szemöldökét kérdőn. De aztán megvonja a vállát. Ha nem beszél róla, hát nem. Nem az ő tiszte a kérdezősködés. A kérdésre viszont ismét a madárraj felé vándorol a tekintete.*
- Talán azt, ott. *mutat is az irányukba.*
- Gyülekeznek a varjak. *folytatja.* - Az pedig, ha nem szántásban vagyunk, csak egy dolgot jelenthet, de bizonyára ezzel Te magad is tisztában vagy. Dögöt. A kérdés már csak az... *hunyorít egy kissé gondolkodás közben.*
- Hogy az imént látott haramiák után van e értelme megnézni, mifélét. Mert ha ember is, vagy más humanoid, talán csak ők hagyták hátra... de ha nem... az munkát jelenthet. *pillant Shiriqara, mintha csak a most megismert idegentől várna megerősítésre. Pedig arra nincs szüksége, ha munkáról van szó.
Ahhoz ért a legjobban.*
995. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 14:12:54
Üzenet elküldve: 2016-02-25 14:12:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan idegen//
*Eddig nem tudták zavarba hozni, vagy megrettenteni az orkok, ám a tipgető totyogó kölyök közeledésére megfeszül tartása és merevvé válik. Az evést már ugyan abbahagyta, épp eltökélt szándéka volt, hogy ledől a barlang tövébe és szusszant egyet a lakoma után, de ez egyelőre még várat magára a jelek szerint. Mintha legalább mérgező nyálának maró hatásától tartana, a lány úgy ódzkodik a kicsi közelségétől.*
-Anyukám beleejtett a lisztes zsákba mikor pólyás voltam.
*Válaszol vissza végül amannak felülemelkedve a gyermekekkel kapcsolatos fenntartásain. Még mosolyog is, bár pont a kérdezőnek aligha fog feltűnni, hogy a szőke tréfálkozik csupán vele.*
-Bevallom nem vagyok a szavak embere. Vándor vagyok ahogy mondtam, Wegtoren közeléből indultam útnak sok esztendővel ezelőtt, azóta járom a világot. Csak néha térek be egy faluba, vagy egy városba ha olyasmire van szükségem, amit nem tudok megszerezni a természettől, vagy nem tudom magam elékszíteni. Na meg aztán, néha még a magam fajtának is kell egy kis társaság, de ennyi hosszú időre elég szokott lenni belőle. Toraggot kedves barátomnak tartom, a vele való találkozás felnyitotta a szemem. Kettőnk közül ő volt a kedvesebb és megkockáztatom az okosabb is. Sajnálom, hogy elsodort minket a sors egymás mellől, ezért ha látod kérlek add át neki üdvözletem és jókívánságaim.
*Mosolyog Hagrarra, úgy tűnik tényleg fontosnak érzi ezt bajtársa esetében, pedig ő igazán nem szokott efféle formaságokkal foglalkozni.*
-A nevemhez nagy tetteket nem köthet senki, csak egy kósza próbálkozásom volt anno csatlakozni a szörnyvadászokhoz, de hamar elillant az elszántság amikor szembesültem velük.
*Eddig nem tudták zavarba hozni, vagy megrettenteni az orkok, ám a tipgető totyogó kölyök közeledésére megfeszül tartása és merevvé válik. Az evést már ugyan abbahagyta, épp eltökélt szándéka volt, hogy ledől a barlang tövébe és szusszant egyet a lakoma után, de ez egyelőre még várat magára a jelek szerint. Mintha legalább mérgező nyálának maró hatásától tartana, a lány úgy ódzkodik a kicsi közelségétől.*
-Anyukám beleejtett a lisztes zsákba mikor pólyás voltam.
*Válaszol vissza végül amannak felülemelkedve a gyermekekkel kapcsolatos fenntartásain. Még mosolyog is, bár pont a kérdezőnek aligha fog feltűnni, hogy a szőke tréfálkozik csupán vele.*
-Bevallom nem vagyok a szavak embere. Vándor vagyok ahogy mondtam, Wegtoren közeléből indultam útnak sok esztendővel ezelőtt, azóta járom a világot. Csak néha térek be egy faluba, vagy egy városba ha olyasmire van szükségem, amit nem tudok megszerezni a természettől, vagy nem tudom magam elékszíteni. Na meg aztán, néha még a magam fajtának is kell egy kis társaság, de ennyi hosszú időre elég szokott lenni belőle. Toraggot kedves barátomnak tartom, a vele való találkozás felnyitotta a szemem. Kettőnk közül ő volt a kedvesebb és megkockáztatom az okosabb is. Sajnálom, hogy elsodort minket a sors egymás mellől, ezért ha látod kérlek add át neki üdvözletem és jókívánságaim.
*Mosolyog Hagrarra, úgy tűnik tényleg fontosnak érzi ezt bajtársa esetében, pedig ő igazán nem szokott efféle formaságokkal foglalkozni.*
-A nevemhez nagy tetteket nem köthet senki, csak egy kósza próbálkozásom volt anno csatlakozni a szörnyvadászokhoz, de hamar elillant az elszántság amikor szembesültem velük.
994. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 13:59:07
Üzenet elküldve: 2016-02-25 13:59:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Biga tényleg nagy jószág de a maga 221cm-es marmagasságával még mindig felfelé kell néznie gazdájára. Sebességet viszont senki ne reméljen tőle, elsétálgat kényelmesen a nehéz súly alatt, de ennél többre nem sok kedve lenne, talán képessége sem. Kis noszogatás után meg is indul az elf lova után, de az igazat megvallva lehet hogy gyalogosan gyorsabb út lenne. Az asszonyos megjegyzés nem megy el a lány füle mellett, de úgy értelmezi hogy rögtönzött útitársának már van egy, nem úgy hogy rá gondolt volna. Felvont szemöldökkel tekint viszont vezetője után mikor a vágyainak beteljesülését jósolja. Neki ugyanis nincs túl sok vágya, főleg egy olyan helyen ahol valószínűleg ismét csak kinézik méretei miatt. A felettük vándorló varjúkra normális esetben ügyet sem vetne, de a napok óta tartó unalom után bármilyen mozgás felüdülés az elmének, utánuk fordul hát hogy szemmel tartsa őket ahogy távolodnak. Bigának ennél több sem kell, érzi a mozdulatot és szinte azonnal megáll, már csak azért is mert véletlenül egy fűcsomó mellé sodorta a vak szerencse -vagy éppen a számító természete- és kihasználja az alkalmat hogy lehajoljon érte.*
- Fene az éhenkórász pofádat.
*Még mindig a madarak után nézve sóhajtja leginkább csak magának, de ő aztán nem siet. Pedig otthon izgágának számított, de hát az óriások nem egy tűzrőlpattant nép. A távolodó Syl szavai is egyre halkulva érik el, bár a puszta csendjében még így is jól érthető minden. A közös szállás gondolatán töprengve fordul végül vissza és hajtja meg lovát is hogy felzárkózzanak.*
- Nem biztos hogy beférek én abba az Artheniorba.
*Azon már nem kezd el vitatkozni, hogy tett-e az elf valamit amikor az iménti jelenet lezajlott, ilyen témán ő nem fog lovagolni. Csak Bigán, más úgysem bírná el. A kérdésre viszont egyszerű és őszinte a válasz, bár sokkal nem jut előrébb tőle a férfi.*
- Semmit.
*Nem csak a férfi, de a beszélgetés sem, és őt is megeszi az unalom, hát csak visszakérdez.*
- És te?
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.25 14:01:58
*Biga tényleg nagy jószág de a maga 221cm-es marmagasságával még mindig felfelé kell néznie gazdájára. Sebességet viszont senki ne reméljen tőle, elsétálgat kényelmesen a nehéz súly alatt, de ennél többre nem sok kedve lenne, talán képessége sem. Kis noszogatás után meg is indul az elf lova után, de az igazat megvallva lehet hogy gyalogosan gyorsabb út lenne. Az asszonyos megjegyzés nem megy el a lány füle mellett, de úgy értelmezi hogy rögtönzött útitársának már van egy, nem úgy hogy rá gondolt volna. Felvont szemöldökkel tekint viszont vezetője után mikor a vágyainak beteljesülését jósolja. Neki ugyanis nincs túl sok vágya, főleg egy olyan helyen ahol valószínűleg ismét csak kinézik méretei miatt. A felettük vándorló varjúkra normális esetben ügyet sem vetne, de a napok óta tartó unalom után bármilyen mozgás felüdülés az elmének, utánuk fordul hát hogy szemmel tartsa őket ahogy távolodnak. Bigának ennél több sem kell, érzi a mozdulatot és szinte azonnal megáll, már csak azért is mert véletlenül egy fűcsomó mellé sodorta a vak szerencse -vagy éppen a számító természete- és kihasználja az alkalmat hogy lehajoljon érte.*
- Fene az éhenkórász pofádat.
*Még mindig a madarak után nézve sóhajtja leginkább csak magának, de ő aztán nem siet. Pedig otthon izgágának számított, de hát az óriások nem egy tűzrőlpattant nép. A távolodó Syl szavai is egyre halkulva érik el, bár a puszta csendjében még így is jól érthető minden. A közös szállás gondolatán töprengve fordul végül vissza és hajtja meg lovát is hogy felzárkózzanak.*
- Nem biztos hogy beférek én abba az Artheniorba.
*Azon már nem kezd el vitatkozni, hogy tett-e az elf valamit amikor az iménti jelenet lezajlott, ilyen témán ő nem fog lovagolni. Csak Bigán, más úgysem bírná el. A kérdésre viszont egyszerű és őszinte a válasz, bár sokkal nem jut előrébb tőle a férfi.*
- Semmit.
*Nem csak a férfi, de a beszélgetés sem, és őt is megeszi az unalom, hát csak visszakérdez.*
- És te?
A hozzászólás írója (Fényvér Shiriqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.02.25 14:01:58
993. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 12:27:24
Üzenet elküldve: 2016-02-25 12:27:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan idegen//
*hamarjában befognák dolgozni, ami nincsen kifejezetten ínyére, mert hát nem egy tipikus kétkezi munkás. Amúgy is kissé furcsának találja, hogy azok ismeretlenül egyből befogadják, de cseppnyi gondolkodás után arra jut, hogy ez igazából nem neki szól, hanem az ember nősténynek.*
- Jah, hát én éhes vagyok. Meg szomjas és fáradt.
*ha minden igaz, akkor kap enni-inni és talán egy fekhelyet is, vagy legalábbis valami kényelmest, ahol kinyújthatja a kissé megfáradt lábait. Mára már maximálisan megvan a kilométere, nem szeretne különösebben csapdákat nézegetni, sem pedig krumplit vetni. Bár nem is kifejezetten mezőgazdász, de azt azért tudja, hogy ebben az évszakban nem szokás növényeket nevelgetni, ültetgetni. Igaz, hogy erre nem tesz megjegyzést, de nyilván mindenkinek leesik ez az "apróság", aki hallja.*
- Amúgy gerjedt is vagyok. Csak te vagy itt? Mert ha igen, akkor segítek magamon inkább.
*horkantva nevet fel saját pimaszságán, de hát ő már csak ilyen jellem, szereti kimondani amit gondol és hát ez a hím itt nem az a példány, akin szívesen levezetné felhalmozódott feszültségeit, gerjedelmét.
A hím közben továbbpörög a veteményest és a fákat illetően, Nulgha meg nekiáll tömni a pofáját. Mert, mint mondta éhes. Közben fél füllel hallgatja az ember és a másik hím beszélgetését.*
*hamarjában befognák dolgozni, ami nincsen kifejezetten ínyére, mert hát nem egy tipikus kétkezi munkás. Amúgy is kissé furcsának találja, hogy azok ismeretlenül egyből befogadják, de cseppnyi gondolkodás után arra jut, hogy ez igazából nem neki szól, hanem az ember nősténynek.*
- Jah, hát én éhes vagyok. Meg szomjas és fáradt.
*ha minden igaz, akkor kap enni-inni és talán egy fekhelyet is, vagy legalábbis valami kényelmest, ahol kinyújthatja a kissé megfáradt lábait. Mára már maximálisan megvan a kilométere, nem szeretne különösebben csapdákat nézegetni, sem pedig krumplit vetni. Bár nem is kifejezetten mezőgazdász, de azt azért tudja, hogy ebben az évszakban nem szokás növényeket nevelgetni, ültetgetni. Igaz, hogy erre nem tesz megjegyzést, de nyilván mindenkinek leesik ez az "apróság", aki hallja.*
- Amúgy gerjedt is vagyok. Csak te vagy itt? Mert ha igen, akkor segítek magamon inkább.
*horkantva nevet fel saját pimaszságán, de hát ő már csak ilyen jellem, szereti kimondani amit gondol és hát ez a hím itt nem az a példány, akin szívesen levezetné felhalmozódott feszültségeit, gerjedelmét.
A hím közben továbbpörög a veteményest és a fákat illetően, Nulgha meg nekiáll tömni a pofáját. Mert, mint mondta éhes. Közben fél füllel hallgatja az ember és a másik hím beszélgetését.*
992. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 03:08:34
Üzenet elküldve: 2016-02-25 03:08:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Így, hogy egészen lecsendesedtek a kedélyek, és már nem csodálkozik az elemi erőn, amely a lányból áradt harc közben - amely nem is igazán volt harc, inkább csak rémisztgetés, hiszen több se kellett a haramiáknak - most szemügyre veheti valóban hatalmas méreteit. Persze csak a mamut után. Az a ló mégis csak egy állat, ami hátasnak eléggé nagy. Persze a lánynak kisebb nem is volna elég. Őszintén szólva még így is félő lehetne, hogy szerencsétlen állat megmekken a hölgyemény súlya alatt. Na, persze, óriás mértékben nem lehet annyira nehéz a szőke. Sylweran viszont nem kapná szívesen ölbe.*
- Még szerencse, hogy legalább asszony van. *mondja a választ hallva. Nem tudta kihagyni, de miért is kellene? Ennyiért csak nem kap egy kiadós nyaklevest azokkal a csinos kis, kecses, lapát kacsókkal. Elteszi a lány kardokat. Sylnek erre nincs szüksége. Még csak meg se lazította a szíjakat a mellkasán, hogy felnyúlva elérhesse bármelyik kardja markolatát. De örömmel látja, hogy nem csak ő hordja hátán a fegyverét. Egyre gyakoribb ez mostanában. Talán az emberek inkább az erdőket és pusztákat járják, mint a nomádok? Többnyire az utazók szokták így vinni fegyvereiket, hogy kényelmesen tudjanak mozogni, akkor is, ha épp nem használják a kardot. Lovagok, nemesek és köznépek ritkán hordják ily módon. Inkább az oldalukon, valami aranyos faragott dísztokban.
Figyeli, ahogy a lány felszáll a lóra. Sylweran pedig nyomban megkocogtatja sarkával Borókát, amaz pedig gazdájához igencsak hasonlatos nyugodalommal és szinte unottsággal, megindul előre az úton. Eddig egészen egy magas volt a lánnyal. De ahogy az lóra szállt, még félelmetesebb látványt nyújt, mint azelőtt. Nem is érti, hogy eshettek az útjába azok az ostoba emberfattyak.*
- Nocsak, ugyanarra? Akkor biztosan lesz hamarosan mindkettőnknek mindene, amire csak vágyhat.
*Egy kisebb varjúcsapat repül el felettük az égen, gyorsan mozgó, fekete felhőként sodródva a halovány napfény elé.*
- Talán a szállásunk is egy helyen lesz, ha már az utunk is. Nem kell némán végig ülnünk.
*Boróka, mintha csak beleegyezne ebbe, prüszköl egyet.*
- Napok óta nem volt társaságom. *vallja be közben a férfi. Kisöpri arcából ezüst tincseit, amelyeket szemei elé fúj a szél, és oldalvást tekint a hatalmas útitársra.*
- Sylweran. *mutatkozik be ő is.* - És nem tettem semmit.
*Ez pedig valóban így van. Az, hogy benne volt a kis játékban, semmit se jelent. Shiriqa, ahogy bemutatkozott, maga kergette el az összes mihasznát, akik majd egész este azon rághatják egymást, hogy melyikük volt a nagyobb hős, aki tovább bírta az ütközetet. Más úgyse maradt nekik az élményből, csak az önhazugság.*
- Na és, mit keresel ily messze, a kies pusztaságban, ha szabad megkérdeznem? *kezdeményez aztán valami beszélgetésfélét, ha már így egymás mellé sodródtak. És a nyereg sem olyan kényelmes már, mint reggel volt. Legalább nem arra figyel, hol és mennyire töri. De az biztos, hogy hálás lesz az ülepe, ha végre egy jól kitömött szalma derékaljjal hozza össze a jó sors, vagy bármi más.*
*Így, hogy egészen lecsendesedtek a kedélyek, és már nem csodálkozik az elemi erőn, amely a lányból áradt harc közben - amely nem is igazán volt harc, inkább csak rémisztgetés, hiszen több se kellett a haramiáknak - most szemügyre veheti valóban hatalmas méreteit. Persze csak a mamut után. Az a ló mégis csak egy állat, ami hátasnak eléggé nagy. Persze a lánynak kisebb nem is volna elég. Őszintén szólva még így is félő lehetne, hogy szerencsétlen állat megmekken a hölgyemény súlya alatt. Na, persze, óriás mértékben nem lehet annyira nehéz a szőke. Sylweran viszont nem kapná szívesen ölbe.*
- Még szerencse, hogy legalább asszony van. *mondja a választ hallva. Nem tudta kihagyni, de miért is kellene? Ennyiért csak nem kap egy kiadós nyaklevest azokkal a csinos kis, kecses, lapát kacsókkal. Elteszi a lány kardokat. Sylnek erre nincs szüksége. Még csak meg se lazította a szíjakat a mellkasán, hogy felnyúlva elérhesse bármelyik kardja markolatát. De örömmel látja, hogy nem csak ő hordja hátán a fegyverét. Egyre gyakoribb ez mostanában. Talán az emberek inkább az erdőket és pusztákat járják, mint a nomádok? Többnyire az utazók szokták így vinni fegyvereiket, hogy kényelmesen tudjanak mozogni, akkor is, ha épp nem használják a kardot. Lovagok, nemesek és köznépek ritkán hordják ily módon. Inkább az oldalukon, valami aranyos faragott dísztokban.
Figyeli, ahogy a lány felszáll a lóra. Sylweran pedig nyomban megkocogtatja sarkával Borókát, amaz pedig gazdájához igencsak hasonlatos nyugodalommal és szinte unottsággal, megindul előre az úton. Eddig egészen egy magas volt a lánnyal. De ahogy az lóra szállt, még félelmetesebb látványt nyújt, mint azelőtt. Nem is érti, hogy eshettek az útjába azok az ostoba emberfattyak.*
- Nocsak, ugyanarra? Akkor biztosan lesz hamarosan mindkettőnknek mindene, amire csak vágyhat.
*Egy kisebb varjúcsapat repül el felettük az égen, gyorsan mozgó, fekete felhőként sodródva a halovány napfény elé.*
- Talán a szállásunk is egy helyen lesz, ha már az utunk is. Nem kell némán végig ülnünk.
*Boróka, mintha csak beleegyezne ebbe, prüszköl egyet.*
- Napok óta nem volt társaságom. *vallja be közben a férfi. Kisöpri arcából ezüst tincseit, amelyeket szemei elé fúj a szél, és oldalvást tekint a hatalmas útitársra.*
- Sylweran. *mutatkozik be ő is.* - És nem tettem semmit.
*Ez pedig valóban így van. Az, hogy benne volt a kis játékban, semmit se jelent. Shiriqa, ahogy bemutatkozott, maga kergette el az összes mihasznát, akik majd egész este azon rághatják egymást, hogy melyikük volt a nagyobb hős, aki tovább bírta az ütközetet. Más úgyse maradt nekik az élményből, csak az önhazugság.*
- Na és, mit keresel ily messze, a kies pusztaságban, ha szabad megkérdeznem? *kezdeményez aztán valami beszélgetésfélét, ha már így egymás mellé sodródtak. És a nyereg sem olyan kényelmes már, mint reggel volt. Legalább nem arra figyel, hol és mennyire töri. De az biztos, hogy hálás lesz az ülepe, ha végre egy jól kitömött szalma derékaljjal hozza össze a jó sors, vagy bármi más.*
991. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 02:40:21
Üzenet elküldve: 2016-02-25 02:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Egyszerű népek nem viselnek ilyen nyugodtsággal egy olyan eseményt ami épp most zajlott le. Egyszerű népek nem mennek a közelébe sem hasonlónak. Egyszerű népek nem baktatnak egyedül a rohadt nagy puszta kellős közepén. Ezt a gondolatmenetet követve megállapítja hogy a vele szemben lévő akárki nem az egyszerű népek közé tartozik. Nem mellesleg tényleg nagyjából szemben, ami önmagában is felüdülés, hiszen a magas elf a lován ülve már hasonló magaslatokból tekinthet körbe.*
- Munkám, borom nincsen, és amíg nem az én ételem kell, addig ezekre nincs szükség.
*Egyértelmű hogy mire gondol, hiszen éppen a két kardját csúsztatja vissza a hátán lévő tokokba. Az eszébe sem jut hogy esetleg az asszony rész vonatkozhatna akár rá is.*
- Szállás meg van bőven, azon nem veszünk össze.
*Közönyösen sóhajtja ki ezt a szomorú tényt, mert hát itt a puszta közepén minden hely pont annyira jó szállás mint a mellette lévő semmi. Közben azért elindul Biga felé és könnyedén fel is teszi magát a lóra, merthogy a mamutnak neve is van. Sőt még csak nem is mamut, egy fekete mén, szép izmos, vaskos jószág, inkább az ekére mint hátasnak termett. Abból is rögtön háromra vagy négyre, ha lenne egyáltalán értelme egymás mögé kötni több ekét, de hogy kisebb fákat is egymaga kicsavarna a földből az biztos.*
- A társaságot nem sajnálom senkitől, abból tudok adni. Ha már ugyanarra tartunk.
*Ennek megfelelően irányba is fordítja lovát, de engedi hogy az idegen tegye meg az első lépést az úton. Hiszen halvány fogalma sincs róla hogy mi az az Arthenior, hogy van valahol egy folyó, vagy hogy egyáltalán hol a bánatos pokolban vannak éppen.*
- Shiriqa vagyok. És... Kösz.
*Utóbbit csak úgy félvállról, véletlenül sem az elfre nézve teszi hozzá mondandójához. Mégis kisegítette szorult helyzetéből és az ilyesmit illik megköszönni, még ha kevésbé is kellemes beismerni.*
*Egyszerű népek nem viselnek ilyen nyugodtsággal egy olyan eseményt ami épp most zajlott le. Egyszerű népek nem mennek a közelébe sem hasonlónak. Egyszerű népek nem baktatnak egyedül a rohadt nagy puszta kellős közepén. Ezt a gondolatmenetet követve megállapítja hogy a vele szemben lévő akárki nem az egyszerű népek közé tartozik. Nem mellesleg tényleg nagyjából szemben, ami önmagában is felüdülés, hiszen a magas elf a lován ülve már hasonló magaslatokból tekinthet körbe.*
- Munkám, borom nincsen, és amíg nem az én ételem kell, addig ezekre nincs szükség.
*Egyértelmű hogy mire gondol, hiszen éppen a két kardját csúsztatja vissza a hátán lévő tokokba. Az eszébe sem jut hogy esetleg az asszony rész vonatkozhatna akár rá is.*
- Szállás meg van bőven, azon nem veszünk össze.
*Közönyösen sóhajtja ki ezt a szomorú tényt, mert hát itt a puszta közepén minden hely pont annyira jó szállás mint a mellette lévő semmi. Közben azért elindul Biga felé és könnyedén fel is teszi magát a lóra, merthogy a mamutnak neve is van. Sőt még csak nem is mamut, egy fekete mén, szép izmos, vaskos jószág, inkább az ekére mint hátasnak termett. Abból is rögtön háromra vagy négyre, ha lenne egyáltalán értelme egymás mögé kötni több ekét, de hogy kisebb fákat is egymaga kicsavarna a földből az biztos.*
- A társaságot nem sajnálom senkitől, abból tudok adni. Ha már ugyanarra tartunk.
*Ennek megfelelően irányba is fordítja lovát, de engedi hogy az idegen tegye meg az első lépést az úton. Hiszen halvány fogalma sincs róla hogy mi az az Arthenior, hogy van valahol egy folyó, vagy hogy egyáltalán hol a bánatos pokolban vannak éppen.*
- Shiriqa vagyok. És... Kösz.
*Utóbbit csak úgy félvállról, véletlenül sem az elfre nézve teszi hozzá mondandójához. Mégis kisegítette szorult helyzetéből és az ilyesmit illik megköszönni, még ha kevésbé is kellemes beismerni.*
990. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 02:10:45
Üzenet elküldve: 2016-02-25 02:10:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Ahogy közelebb ér, már tisztán látja, hogy habár a támadóknak látszólag éppen lövésük sincs, hogy mi folyik körülöttük, a lány már jódarabon észrevette és figyelte is őt, ahogy közeledik feléjük az úton.
Végül, ahogy felzárkózik, nagyjából melléjük - de még mindig jó pár méter távolságra tőlük - és megszólal, a hatalmas harcosnő, akinek két igencsak látványos pallos van a kezeiben, nyomban hozzászól.
Első pillanatban Sylweran meglepődik. Méghozzá azon, hogy a lány szorul segítségre. Aztán ráébred, hogy ez eddig is valószínű volt a helyzet koncepciójából adódóan... de valahogy mégis hihetetlen. Végül pedig... a lány épp blöfföl.
Vállat is rándíthatna és tovább mehetne. De ha már így belefolyt - a nagy kérdezésnek hála - akkor miért is ne legyen benne a játékban? Bár nincs sok kedve emberek miatt előrántani a szablyáit, azért mégis csak roppantul érdekli, hogy mi fog kikerekedni ebből a helyzetből. Így komolyságot erőltetve magára, csak szemeivel mosolyogva némiképp, egészen feltűnésmentesen, válaszol.*
- Utol, hát. Még egy gwuffot is lehagyott egyszer. *paskolja meg leplezetlenül jókedvűen Boróka nyakát az elf. Ez, ha minden igaz, talán némiképp hatással lehet a haramiákra. És talán a lány terve is sikerül, bármit is tervez. Mert, hogy valamit tervez, az egyszer biztos. És ekkor kezdetét is veszi.
Syl pedig, mint egy igazi hős lovag, kancájával kicsit hátrébb lépve, hogy véletlenül se zavarja meg az események menetét, kényelmesen és nyugodtan nézi végig a műsort.
Ahogy sejtette. A lány olyan játszi könnyedséggel kergeti el a négy lovast, hogy azt öröm nézni. A férfiaknak eszük ágában sincs őt is célba venni. Már csak azért is talán, mert bár nem olyan méretes, mint a leányzó, de azért elfnek ő maga is egészen nagyra nőtt. Na meg egyesek számára idegesítő, hogy sokszor képes derűs nyugalomban maradni szorult helyzetekben. De hát fel tudja ő mérni a dolgokat rendesen. Nem malmozna az ujjaival a nyeregben, ha teszem azt, egy tretil ásítozna itt előtte.
Csakhamar magukra maradnak. A lány és ő... Boróka és a... mamut. Ránézésre a szőke növényevője is lónak tűnik, de olyan irdatlan nagy, mint egy elefánt.*
- Nekem? *pislog a lányra úgy, mintha csak most venné észre, hogy ott van. Ami bizonyosan lehetetlen, hiszen úgy kikandikál a pusztából, hogy talán még Artheniorban is látják. Pedig egy napi járóföldre biztosan van innét.*
- Tisztes munka, jó bor, asszony... mire gondolsz éppen, hölgyem? *hallatszik a némiképp csípős, incselkedő, de cseppet sem szurkálódó válasz.*
- Sok minden kellhet egy férfinak. Jelenleg étel és szállás jönne a legjobban. De egy kis társaság is megteszi az úton. Én délnek tartok, aztán hamarosan nyugatra térek a folyóhoz. Annak a mentén indulok Artheniorba, mielőtt ne adj ég, befagyna a folyó. De tán az már nem fog.
*Nem mond többet egyelőre, pedig tudna még. Így is kimerítette már az útszéli idegenekkel fecsegő fogalmát.*
*Ahogy közelebb ér, már tisztán látja, hogy habár a támadóknak látszólag éppen lövésük sincs, hogy mi folyik körülöttük, a lány már jódarabon észrevette és figyelte is őt, ahogy közeledik feléjük az úton.
Végül, ahogy felzárkózik, nagyjából melléjük - de még mindig jó pár méter távolságra tőlük - és megszólal, a hatalmas harcosnő, akinek két igencsak látványos pallos van a kezeiben, nyomban hozzászól.
Első pillanatban Sylweran meglepődik. Méghozzá azon, hogy a lány szorul segítségre. Aztán ráébred, hogy ez eddig is valószínű volt a helyzet koncepciójából adódóan... de valahogy mégis hihetetlen. Végül pedig... a lány épp blöfföl.
Vállat is rándíthatna és tovább mehetne. De ha már így belefolyt - a nagy kérdezésnek hála - akkor miért is ne legyen benne a játékban? Bár nincs sok kedve emberek miatt előrántani a szablyáit, azért mégis csak roppantul érdekli, hogy mi fog kikerekedni ebből a helyzetből. Így komolyságot erőltetve magára, csak szemeivel mosolyogva némiképp, egészen feltűnésmentesen, válaszol.*
- Utol, hát. Még egy gwuffot is lehagyott egyszer. *paskolja meg leplezetlenül jókedvűen Boróka nyakát az elf. Ez, ha minden igaz, talán némiképp hatással lehet a haramiákra. És talán a lány terve is sikerül, bármit is tervez. Mert, hogy valamit tervez, az egyszer biztos. És ekkor kezdetét is veszi.
Syl pedig, mint egy igazi hős lovag, kancájával kicsit hátrébb lépve, hogy véletlenül se zavarja meg az események menetét, kényelmesen és nyugodtan nézi végig a műsort.
Ahogy sejtette. A lány olyan játszi könnyedséggel kergeti el a négy lovast, hogy azt öröm nézni. A férfiaknak eszük ágában sincs őt is célba venni. Már csak azért is talán, mert bár nem olyan méretes, mint a leányzó, de azért elfnek ő maga is egészen nagyra nőtt. Na meg egyesek számára idegesítő, hogy sokszor képes derűs nyugalomban maradni szorult helyzetekben. De hát fel tudja ő mérni a dolgokat rendesen. Nem malmozna az ujjaival a nyeregben, ha teszem azt, egy tretil ásítozna itt előtte.
Csakhamar magukra maradnak. A lány és ő... Boróka és a... mamut. Ránézésre a szőke növényevője is lónak tűnik, de olyan irdatlan nagy, mint egy elefánt.*
- Nekem? *pislog a lányra úgy, mintha csak most venné észre, hogy ott van. Ami bizonyosan lehetetlen, hiszen úgy kikandikál a pusztából, hogy talán még Artheniorban is látják. Pedig egy napi járóföldre biztosan van innét.*
- Tisztes munka, jó bor, asszony... mire gondolsz éppen, hölgyem? *hallatszik a némiképp csípős, incselkedő, de cseppet sem szurkálódó válasz.*
- Sok minden kellhet egy férfinak. Jelenleg étel és szállás jönne a legjobban. De egy kis társaság is megteszi az úton. Én délnek tartok, aztán hamarosan nyugatra térek a folyóhoz. Annak a mentén indulok Artheniorba, mielőtt ne adj ég, befagyna a folyó. De tán az már nem fog.
*Nem mond többet egyelőre, pedig tudna még. Így is kimerítette már az útszéli idegenekkel fecsegő fogalmát.*
989. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:43:48
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:43:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Shiriqa számára sokkal fontosabb a környezete mint a körülötte tétova táncot járó lovasoknak, ők ugyanis szívesebben tartják a szemüket a megtermett prédán, pláne mivel régóta ismerik a vidéket és tudják hogy gyakran napokig nem látni egy lelket sem semerre. Minek nézelődnének, így is szerencse hogy egyvalakibe belebotlottak, még akkor is ha talán bal. A lánynak a helyzet kevésbé, a táj viszont annál inkább idegen, és forgolódnia is kell rendesen ha nem akarja hogy kellemetlen meglepetés érje, a magasból meg ellátni messzire, főleg egy ilyen kopár vidéken. Nem csoda hát hogy el-elpislog néha az egyre közeledő paca irányába, ha már észrevette legalább haszna legyen belőle. Ha ellenség akkor azért, ha meg nem akkor még jól jöhet, mert hát a szája nagy, már nem csak méreteit de szavait is tekintetbe véve, hülyének viszont nem hülye és szívesebben venné ha nem kellene próbára tennie magát a négy lovassal szemben. Talán nem forog olyan gyorsan és csavarosan az agya mint azoknak akik nem nőnek ekkorára, de igyekszik kitalálni valamit amivel előrukkolhat ha a mostanra lovassá nőtt paca megközelíti a körtáncukat. Kétséges hogy a jövevénynek a banditákhoz köze lenne, már csak ránézésre elüt a többé-kevésbé egyengúnyába burkolt maszkosoktól, így a szavait hallva ő az aki azonnal válaszol, még mielőtt másnak lenne rá ideje.*
- Na, csak megjött. Az ő lova már lehet hogy utoléri a tietek.
*Enyhe vállrándítással toldja meg mondandója végét, csak úgy közönyösen, mintha mindegy lenne. Kardjait is leengedi hogy mindkettő hegye a földet súrolja, az eddiginél nagyobb nyugalmat színlelve, de persze továbbra is igyekezve szemmel tartani a négy szerencsevadászt. A színjátéka szerint így már kettő a négy ellen, sokkal jobb esélyek, főleg hogy eddig is bizonytalanul álltak a helyzethez a haramiák. Nem akar azonban lehetőséget adni senkinek a túlzott gondolkodásra, a megjátszott fellélegzéséből és nyugalmából hirtelen ugrik előre, kardjait is emelve a vele szemben lévő lovas, azaz sokkal inkább a ló felé meglódulva. Az emberek sokfélék lehetnek, az állatok egyszerűbbek, ösztönösebbek, így inkább a hátas reakciójára építi a taktikáját. A ló pedig sok állatnak prédája, a vérében van hogy a veszély elől menekül, és amikor egy majd három méteres kolosszus két súlyos, hosszú karddal hirtelen mozdulattal megugrik felé, az kimeríti a veszély fogalmát. Nem mintha az állat hátán ülő kétlábúnak nem ugyanaz a gondolat villanna át az agyán mint annak ami cipeli, csak neki kevesebb beleszólása van abba hogy mi is fog történni. A ló mozdulatát akár egyetlen egyszerű szóval is lehet jellemezni, ez pedig a "hűamocskosrohadtfenébe". Olyat ugrik oldalra kifelé hogy szerencsétlen lovasa csak a kantárszárba kapaszkodva tud rajta maradni, de jelen helyzetben ez kevés befolyással bír. Talán pár lépés után meg lehetne zabolázni a jószágot, de a csordaszellem végett a többi is utánarebben, így egymást gerjesztve bele a vágtába. Shiriqa mosolyogva néz utánuk egy rövid kacaj kíséretében, aztán gyorsan perdül is a maradék egy idegen felé, jobb kezében tartott pallosát felé szegezve.*
- No és neked mi kéne?
*Fenyegetőnek korántsem nevezhető a hangnem, inkább csak kíváncsi és óvatos.*
*Shiriqa számára sokkal fontosabb a környezete mint a körülötte tétova táncot járó lovasoknak, ők ugyanis szívesebben tartják a szemüket a megtermett prédán, pláne mivel régóta ismerik a vidéket és tudják hogy gyakran napokig nem látni egy lelket sem semerre. Minek nézelődnének, így is szerencse hogy egyvalakibe belebotlottak, még akkor is ha talán bal. A lánynak a helyzet kevésbé, a táj viszont annál inkább idegen, és forgolódnia is kell rendesen ha nem akarja hogy kellemetlen meglepetés érje, a magasból meg ellátni messzire, főleg egy ilyen kopár vidéken. Nem csoda hát hogy el-elpislog néha az egyre közeledő paca irányába, ha már észrevette legalább haszna legyen belőle. Ha ellenség akkor azért, ha meg nem akkor még jól jöhet, mert hát a szája nagy, már nem csak méreteit de szavait is tekintetbe véve, hülyének viszont nem hülye és szívesebben venné ha nem kellene próbára tennie magát a négy lovassal szemben. Talán nem forog olyan gyorsan és csavarosan az agya mint azoknak akik nem nőnek ekkorára, de igyekszik kitalálni valamit amivel előrukkolhat ha a mostanra lovassá nőtt paca megközelíti a körtáncukat. Kétséges hogy a jövevénynek a banditákhoz köze lenne, már csak ránézésre elüt a többé-kevésbé egyengúnyába burkolt maszkosoktól, így a szavait hallva ő az aki azonnal válaszol, még mielőtt másnak lenne rá ideje.*
- Na, csak megjött. Az ő lova már lehet hogy utoléri a tietek.
*Enyhe vállrándítással toldja meg mondandója végét, csak úgy közönyösen, mintha mindegy lenne. Kardjait is leengedi hogy mindkettő hegye a földet súrolja, az eddiginél nagyobb nyugalmat színlelve, de persze továbbra is igyekezve szemmel tartani a négy szerencsevadászt. A színjátéka szerint így már kettő a négy ellen, sokkal jobb esélyek, főleg hogy eddig is bizonytalanul álltak a helyzethez a haramiák. Nem akar azonban lehetőséget adni senkinek a túlzott gondolkodásra, a megjátszott fellélegzéséből és nyugalmából hirtelen ugrik előre, kardjait is emelve a vele szemben lévő lovas, azaz sokkal inkább a ló felé meglódulva. Az emberek sokfélék lehetnek, az állatok egyszerűbbek, ösztönösebbek, így inkább a hátas reakciójára építi a taktikáját. A ló pedig sok állatnak prédája, a vérében van hogy a veszély elől menekül, és amikor egy majd három méteres kolosszus két súlyos, hosszú karddal hirtelen mozdulattal megugrik felé, az kimeríti a veszély fogalmát. Nem mintha az állat hátán ülő kétlábúnak nem ugyanaz a gondolat villanna át az agyán mint annak ami cipeli, csak neki kevesebb beleszólása van abba hogy mi is fog történni. A ló mozdulatát akár egyetlen egyszerű szóval is lehet jellemezni, ez pedig a "hűamocskosrohadtfenébe". Olyat ugrik oldalra kifelé hogy szerencsétlen lovasa csak a kantárszárba kapaszkodva tud rajta maradni, de jelen helyzetben ez kevés befolyással bír. Talán pár lépés után meg lehetne zabolázni a jószágot, de a csordaszellem végett a többi is utánarebben, így egymást gerjesztve bele a vágtába. Shiriqa mosolyogva néz utánuk egy rövid kacaj kíséretében, aztán gyorsan perdül is a maradék egy idegen felé, jobb kezében tartott pallosát felé szegezve.*
- No és neked mi kéne?
*Fenyegetőnek korántsem nevezhető a hangnem, inkább csak kíváncsi és óvatos.*
988. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:00:43
Üzenet elküldve: 2016-02-25 01:00:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
// Hideg Szelek //
*Hogy nem túl változatos a látkép, ezt maga Sylweran is megtudná erősíteni, ha bárkivel is beszélgetne éppen erről a dologról. Vagy egyáltalán beszélgethetne bármiről.
Mert, hogy ő beszélni szokott ám, néha egészen sokat... csak hát Boróka, a kancája, nem éppen egy szószátyár állat. Így ketten járnak ugyanis a pusztában, a száraz hangák és gyomok között, az ürgék besüppedt üregeit kerülgetve a repedezett, hidegre fagyott földúton. Már ami járható út akad itt bárhol is.
Hideg szél fúj, és az ég is szomorú szürkén búcsúztatja az égen kúszó, nagy, forró golyóbist. Bár még messze az alkony, de ez a tél most olyan silányul adja elő a nappalokat, hogy az ember - vagy esetünkben elf - szinte lekókad a lova nyergéből pilledtségében.
Sylweran is laposakat pislog, holott ébersége mindig vele együtt jár. Csak Boróka rázza fel prüszkölésével, ahogy finoman megremegnek az izmok az állat nyakán. Syl érzi a keze alatt a vibrálást, s félig csukott szemét kinyitva a fekete sörényre pillant, s megpaskolja az állatot.*
- No, mi az? Kígyót láttál?
*Hát persze, hogy nem kígyót látott. Ezt tudja a férfi is nagyon jól. Egyrészt, mert biztosan nem csak jelzett volna hű hátasa, ha egy vipera tekeregne a patái előtt. Másrészt pedig, amint elhangzik a kérdése, meghallja a hangokat, nem messze az úttól, amin halad dél felé.
Valamiféle másik út van talán, amely az övébe folyik, ott, ahol az alakokat látja. Messze jár még tőlük, így hunyorognia kell. De nem sokáig.
Szemöldökei a homloka közepére szaladnak, amikor ráébred, hogy milyen jelenet tanúja éppen. Ahhoz kétség sem fér hozzá, hogy épp egy rablást lát maga előtt nem sokkal. De azon gondolkodnia kell, hogy mégis ki rabolhat ki kicsodát. Ugyanis négy lovas gyűrűjében egy leányzó áll. De méghozzá olyan termetes leányzó, amelyet még Syl se látott soha életében, pedig Lihanechben találkozott Hestellával, A Szépséggel, akit úgy akart férjhez adni az apja, hogy a lány súlyának megfelelő aranyat ad mellé hozományként. Így el is vitte egy Jorek nevű úr... tetemes vagyonnal két nagy szekér hátán.
De ez a lány más.
Nem széles, inkább hosszú, és még a nagy termete mellett is megvan a karcsúsága. Óriás, ebben nem kételkedik. De éppen erre? Találkozott már óriásokkal, Wegtorenben főleg. Ott akadnak bőven. De ez a pusztaság aztán elég messze van onnan, annyi szent!
Mire gondolatmenetei végéhez ér, már egészen megközelíti a díszes társaságot. Megfordul a fejében, hogy segítséget nyújt. De ő nem hős és nem is őriző. Kiváltképp nem zsoldos, és megjárta már a szűzlányok megmentésével is.
Na meg nem is tudja, kinek segítsen. A haramiáknak, vagy a lánynak. Hiszen látszólag a szőkeség remekül elboldogul. Két suhintás, ha van, és máris mindegyik férfi bódultan hever a fűben.
Azért mégis csak lelassítja a lovát, s a kanca kissé ingerülten, de meg is teszi, amire a férfi kéri. Nem szól semmit még, csak nyugodtan caplat tovább Borókán, azúr, lehetetlenül kék szemeit a jeleneten tartva. Szemlátomást cseppet sem zavartatja magát, és arckifejezése is erről árulkodik. Talán tovább is üget, ha másképp nem adódik a helyzet. De ki tudja... ahogy magát ismeri, úgyis belekeveredik valami csetepatéba, még ha nincs is a dologban se griff se farkashorda.
Már ott is van a nyelve hegyén... az aminek nem kellene ott lennie. Csak beleavatkozik. Pedig a jó öreg Orthuil megmondta neki, hogy ne ártsa magát más dolgába, mert egyszer megüti majd a bokáját.*
- Minden rendben? *kérdezi, ki tudja kitől.
Inkább tréfásan hangzik ez a kérdés, már amennyire lehet tréfás jelen helyzetben. De a jelenet, Syl számára, kívülről nézve, kétség kívül mulattató.*
*Hogy nem túl változatos a látkép, ezt maga Sylweran is megtudná erősíteni, ha bárkivel is beszélgetne éppen erről a dologról. Vagy egyáltalán beszélgethetne bármiről.
Mert, hogy ő beszélni szokott ám, néha egészen sokat... csak hát Boróka, a kancája, nem éppen egy szószátyár állat. Így ketten járnak ugyanis a pusztában, a száraz hangák és gyomok között, az ürgék besüppedt üregeit kerülgetve a repedezett, hidegre fagyott földúton. Már ami járható út akad itt bárhol is.
Hideg szél fúj, és az ég is szomorú szürkén búcsúztatja az égen kúszó, nagy, forró golyóbist. Bár még messze az alkony, de ez a tél most olyan silányul adja elő a nappalokat, hogy az ember - vagy esetünkben elf - szinte lekókad a lova nyergéből pilledtségében.
Sylweran is laposakat pislog, holott ébersége mindig vele együtt jár. Csak Boróka rázza fel prüszkölésével, ahogy finoman megremegnek az izmok az állat nyakán. Syl érzi a keze alatt a vibrálást, s félig csukott szemét kinyitva a fekete sörényre pillant, s megpaskolja az állatot.*
- No, mi az? Kígyót láttál?
*Hát persze, hogy nem kígyót látott. Ezt tudja a férfi is nagyon jól. Egyrészt, mert biztosan nem csak jelzett volna hű hátasa, ha egy vipera tekeregne a patái előtt. Másrészt pedig, amint elhangzik a kérdése, meghallja a hangokat, nem messze az úttól, amin halad dél felé.
Valamiféle másik út van talán, amely az övébe folyik, ott, ahol az alakokat látja. Messze jár még tőlük, így hunyorognia kell. De nem sokáig.
Szemöldökei a homloka közepére szaladnak, amikor ráébred, hogy milyen jelenet tanúja éppen. Ahhoz kétség sem fér hozzá, hogy épp egy rablást lát maga előtt nem sokkal. De azon gondolkodnia kell, hogy mégis ki rabolhat ki kicsodát. Ugyanis négy lovas gyűrűjében egy leányzó áll. De méghozzá olyan termetes leányzó, amelyet még Syl se látott soha életében, pedig Lihanechben találkozott Hestellával, A Szépséggel, akit úgy akart férjhez adni az apja, hogy a lány súlyának megfelelő aranyat ad mellé hozományként. Így el is vitte egy Jorek nevű úr... tetemes vagyonnal két nagy szekér hátán.
De ez a lány más.
Nem széles, inkább hosszú, és még a nagy termete mellett is megvan a karcsúsága. Óriás, ebben nem kételkedik. De éppen erre? Találkozott már óriásokkal, Wegtorenben főleg. Ott akadnak bőven. De ez a pusztaság aztán elég messze van onnan, annyi szent!
Mire gondolatmenetei végéhez ér, már egészen megközelíti a díszes társaságot. Megfordul a fejében, hogy segítséget nyújt. De ő nem hős és nem is őriző. Kiváltképp nem zsoldos, és megjárta már a szűzlányok megmentésével is.
Na meg nem is tudja, kinek segítsen. A haramiáknak, vagy a lánynak. Hiszen látszólag a szőkeség remekül elboldogul. Két suhintás, ha van, és máris mindegyik férfi bódultan hever a fűben.
Azért mégis csak lelassítja a lovát, s a kanca kissé ingerülten, de meg is teszi, amire a férfi kéri. Nem szól semmit még, csak nyugodtan caplat tovább Borókán, azúr, lehetetlenül kék szemeit a jeleneten tartva. Szemlátomást cseppet sem zavartatja magát, és arckifejezése is erről árulkodik. Talán tovább is üget, ha másképp nem adódik a helyzet. De ki tudja... ahogy magát ismeri, úgyis belekeveredik valami csetepatéba, még ha nincs is a dologban se griff se farkashorda.
Már ott is van a nyelve hegyén... az aminek nem kellene ott lennie. Csak beleavatkozik. Pedig a jó öreg Orthuil megmondta neki, hogy ne ártsa magát más dolgába, mert egyszer megüti majd a bokáját.*
- Minden rendben? *kérdezi, ki tudja kitől.
Inkább tréfásan hangzik ez a kérdés, már amennyire lehet tréfás jelen helyzetben. De a jelenet, Syl számára, kívülről nézve, kétség kívül mulattató.*
987. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-25 00:29:01
Üzenet elküldve: 2016-02-25 00:29:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
// Hideg Szelek //
*Nem túl változatos a látkép ezen a vidéken. Kietlen, kopár és kegyetlen a táj, nem sok néznivalóval. Pedig a síkságon messzire lehet látni, csak nincs mit. Egy-egy bozót, pár fűcsomó, egy hatalmas ló, egy nála is hatalmasabb lány, meg az őket körülvevő teljesen átlagos haramiák és hátasaik. Ez az esemény mondjuk kész felüdülés, már a többnapnyi unalomhoz és változatlansághoz képest, bár nem teljesen hétköznapi és nem kifejezetten kellemes egyik résztvevőnek sem. A banditák persze úgy tervezték hogy jól jönnek majd ki a helyzetből, hiszen egy magányos lovas könnyű préda ezen a vidéken, csak a méreteket nehéz megsaccolni viszonyítási pont nélkül, pláne messziről. Amikor meg már közel értek egyiknek sem volt kedve meghátrálni, mégis négyen vannak egy ellen és egyiküknek sem hiányzott hogy a többiek gyávának csúfolják a felvetésért. Még a hatalmas ló és az akkor még rajta utazó óriás egy dolog, főleg hogy lány, négyen csak el tudnak bánni vele... de most hogy már a földön áll és két kezében egy-egy pallost szorongat, nem akaródzik a négyesnek közelebb merészkedni. Még lóról sem érzik magukat fölényben, így is felfelé kell fordítaniuk fejüket hogy az óriás szemébe nézhessenek. Inkább ők vannak zavarban, a lányt látszólag nem viseli meg túlzottan a helyzet, bár a számbeli fölény miatt gyakran forgatja a fejét hogy szemmel tarthasson mindenkit. A támadók leginkább csak egymásra pislognak tanácstalanul ahogy köröznek körülötte.*
- Íj kellett volna ehhez a melóhoz...
- Ja, ha már Barat a táborban fetreng, az íját csak elhozhattuk volna.
- Azt sem akkor marja meg a kígyó amikor napokig senki nem jár erre...
- Na Rik, ha a fele igaz annak amivel hencegni szoktál akkor ezzel egyedül is elbánsz, ugorj neki!
*A banditák legalább jól elszórakoznak a különös helyzeten, az óriás viszont nem érti a nyelvet amin beszélnek. Szégyenre azért nincs oka, ő is ugyanazt tanulta amit közel-távol mindenki más, a haramiák különcködnek, talán pont azért hogy áldozatuk ne értse. Azt viszont nem tudni hogy mikor a lány is megszólal a négyes őt érti-e.*
- Gondolom ha az eltévedt vándort akarnátok kisegíteni akkor nem lenne maszk az arcotok előtt. Nem bírná a lovam az üldözést, ha elfutnátok van esélyetek.
*Legalább Rik-nek nem kell társainak válaszolnia, hiszen a szavak hallatán komolyabbra fordul a helyzet és elhallgat a négyes. Viszont úgy látszik hogy nagyzolni szokott a történeteiben, mert még mindig nem léptetett közelebb.*
*Nem túl változatos a látkép ezen a vidéken. Kietlen, kopár és kegyetlen a táj, nem sok néznivalóval. Pedig a síkságon messzire lehet látni, csak nincs mit. Egy-egy bozót, pár fűcsomó, egy hatalmas ló, egy nála is hatalmasabb lány, meg az őket körülvevő teljesen átlagos haramiák és hátasaik. Ez az esemény mondjuk kész felüdülés, már a többnapnyi unalomhoz és változatlansághoz képest, bár nem teljesen hétköznapi és nem kifejezetten kellemes egyik résztvevőnek sem. A banditák persze úgy tervezték hogy jól jönnek majd ki a helyzetből, hiszen egy magányos lovas könnyű préda ezen a vidéken, csak a méreteket nehéz megsaccolni viszonyítási pont nélkül, pláne messziről. Amikor meg már közel értek egyiknek sem volt kedve meghátrálni, mégis négyen vannak egy ellen és egyiküknek sem hiányzott hogy a többiek gyávának csúfolják a felvetésért. Még a hatalmas ló és az akkor még rajta utazó óriás egy dolog, főleg hogy lány, négyen csak el tudnak bánni vele... de most hogy már a földön áll és két kezében egy-egy pallost szorongat, nem akaródzik a négyesnek közelebb merészkedni. Még lóról sem érzik magukat fölényben, így is felfelé kell fordítaniuk fejüket hogy az óriás szemébe nézhessenek. Inkább ők vannak zavarban, a lányt látszólag nem viseli meg túlzottan a helyzet, bár a számbeli fölény miatt gyakran forgatja a fejét hogy szemmel tarthasson mindenkit. A támadók leginkább csak egymásra pislognak tanácstalanul ahogy köröznek körülötte.*
- Íj kellett volna ehhez a melóhoz...
- Ja, ha már Barat a táborban fetreng, az íját csak elhozhattuk volna.
- Azt sem akkor marja meg a kígyó amikor napokig senki nem jár erre...
- Na Rik, ha a fele igaz annak amivel hencegni szoktál akkor ezzel egyedül is elbánsz, ugorj neki!
*A banditák legalább jól elszórakoznak a különös helyzeten, az óriás viszont nem érti a nyelvet amin beszélnek. Szégyenre azért nincs oka, ő is ugyanazt tanulta amit közel-távol mindenki más, a haramiák különcködnek, talán pont azért hogy áldozatuk ne értse. Azt viszont nem tudni hogy mikor a lány is megszólal a négyes őt érti-e.*
- Gondolom ha az eltévedt vándort akarnátok kisegíteni akkor nem lenne maszk az arcotok előtt. Nem bírná a lovam az üldözést, ha elfutnátok van esélyetek.
*Legalább Rik-nek nem kell társainak válaszolnia, hiszen a szavak hallatán komolyabbra fordul a helyzet és elhallgat a négyes. Viszont úgy látszik hogy nagyzolni szokott a történeteiben, mert még mindig nem léptetett közelebb.*
986. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-24 20:36:52
Üzenet elküldve: 2016-02-24 20:36:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás//
*Minél hamarabb túl akar lenni a füves pusztán, szinte minden egyes barlang szerű nyílásba félve néz be, ahogy elhalad mellettük. Azt rebesgetik, orkok és banditák tanyáznak erre. Az már nem hiányzik a fiúnak, a hullák után hogy kirabolják, és akár megöljék. Nem tudta hogy Arthenior földje ilyen veszélyes egy hely. Nem akar megállni. Ha kell egész nap gyalogol, de nem szeretne megállni a füves pusztán. Ezek után, hogy Zombik járnak a karavánpihenő felé, ki tudja mi van a füves pusztán? Közben persze oltja szomját, és eszeget valamit, de folyamatos tempóban halad a szántóföldek felé.*
*Minél hamarabb túl akar lenni a füves pusztán, szinte minden egyes barlang szerű nyílásba félve néz be, ahogy elhalad mellettük. Azt rebesgetik, orkok és banditák tanyáznak erre. Az már nem hiányzik a fiúnak, a hullák után hogy kirabolják, és akár megöljék. Nem tudta hogy Arthenior földje ilyen veszélyes egy hely. Nem akar megállni. Ha kell egész nap gyalogol, de nem szeretne megállni a füves pusztán. Ezek után, hogy Zombik járnak a karavánpihenő felé, ki tudja mi van a füves pusztán? Közben persze oltja szomját, és eszeget valamit, de folyamatos tempóban halad a szántóföldek felé.*
985. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-24 16:01:44
Üzenet elküldve: 2016-02-24 16:01:44
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
*A feje felett elsuhanó nyílvessző felkelti a figyelmét, ám csupán egy pillantás erejéig, újabb ork nőstény. Lassan teli van velük a barlang, ám az esemény hamar érdektelenné válik, hiszen nem találta el a fegyver, egy pillanattal korábban pedig még kések és fejszék repültek. Ez nem ritkaság ha a magukfajták összeülnek, ráadásul még mindig hajtják az ösztönök és az otromba játék amibe belekezdett. Így gyakorlatilag szó nélkül fordul vissza a mostanra hasára került Kilbra felé, akinek a kezét még mindig erősen fogja. Nem szorítja, nem tépi, szimplán csak ismét megmutatja az erejét.*
-Hajrá. *Morogja a nőstény képébe, ismét kivillantva agyarait, bár a fenyegetőzéstől ez még messze áll. Bár ki tudja. Ha a fenyegetés, az erőfitogtatás a másik iránti tisztelet jele, akkor Gravaknak tényleg minden maradék izomerejét, és lélekjelenlétét be kell vetnie azzal szemben aki képes volt őt a földre taszítani. Ugyanakkor látva a másik ork gyengeségét, félő, hogy ez a játék mégse lesz annyira érdekes, és ha nem lenne teljesen berúgva, és nem vesztette volna el a lábra állás képességét akkor talán nem is tartaná szórakoztatónak a dolgot.*
-Elkaptalak, nem engedlek. *Mondja aztán megpróbálja egy gyors mozdulattal átfordítani magát, és a nőstényt is, ezzel együtt begurulni az asztal alá. Ennyi kultúra mégis csak szorult belé, hogy ha már meg kíván erőszakolni egy gyengébb és védtelen nőstényt azt mégse mindenki előtt csinálja.*
-Csinos kis kanca vagy, és most azt csinálok veled amit akarok. *Mondja kissé elbizakodottan, elvégre az alkoholmámor az idővel nemhogy nem tisztult ki fejéből majd agyarait ráemeli a nőstény állkapcsára, nem harap erősen, inkább csak úgy mint amikor a krokodil gyermekeit viszi a vízbe, határozott, kemény állkapcsokkal, de nem ártó szándékkal. Egy tojás se törne össze köztük és egy gorilla se bírná őket szétfeszíteni. Ráadásul harapás esetén a nőstény agyara csúnyán belefúródna Gravak szájpadlásába amit azért nem szeretne.
Ha eddig minden sikerült volna amit elgondolt, vagy épp gondolkodás nélkül megtett ezen a ponton akkor is megáll a tudománya. Sajnos az általa elfogyasztott szesz nem arról híres, hogy javítaná a koncentrációs képességet, vagy ügyesebbé tenné az illetőt, így aztán ha más nem az öv csatja akkor is kifog rajta, mint valami áthághatatlan akadály, melyet amúgy sem egyszerű a virsli ujjakkal kezelni. Ráadásként a feje nehezebbé, a szeme fátyolosabbá válik, már nemigazán látja mi van maga előtt, és innentől kezdve aligha van befolyása a történet eseményeire, és az mit tesz, vagy mit nem tesz meg ezen az estén már nem rajta múlik. A nőstény otthagyja, vagy vele marad, másnap nem fog rá emlékezni.*
//Egy rakás ork//
*A feje felett elsuhanó nyílvessző felkelti a figyelmét, ám csupán egy pillantás erejéig, újabb ork nőstény. Lassan teli van velük a barlang, ám az esemény hamar érdektelenné válik, hiszen nem találta el a fegyver, egy pillanattal korábban pedig még kések és fejszék repültek. Ez nem ritkaság ha a magukfajták összeülnek, ráadásul még mindig hajtják az ösztönök és az otromba játék amibe belekezdett. Így gyakorlatilag szó nélkül fordul vissza a mostanra hasára került Kilbra felé, akinek a kezét még mindig erősen fogja. Nem szorítja, nem tépi, szimplán csak ismét megmutatja az erejét.*
-Hajrá. *Morogja a nőstény képébe, ismét kivillantva agyarait, bár a fenyegetőzéstől ez még messze áll. Bár ki tudja. Ha a fenyegetés, az erőfitogtatás a másik iránti tisztelet jele, akkor Gravaknak tényleg minden maradék izomerejét, és lélekjelenlétét be kell vetnie azzal szemben aki képes volt őt a földre taszítani. Ugyanakkor látva a másik ork gyengeségét, félő, hogy ez a játék mégse lesz annyira érdekes, és ha nem lenne teljesen berúgva, és nem vesztette volna el a lábra állás képességét akkor talán nem is tartaná szórakoztatónak a dolgot.*
-Elkaptalak, nem engedlek. *Mondja aztán megpróbálja egy gyors mozdulattal átfordítani magát, és a nőstényt is, ezzel együtt begurulni az asztal alá. Ennyi kultúra mégis csak szorult belé, hogy ha már meg kíván erőszakolni egy gyengébb és védtelen nőstényt azt mégse mindenki előtt csinálja.*
-Csinos kis kanca vagy, és most azt csinálok veled amit akarok. *Mondja kissé elbizakodottan, elvégre az alkoholmámor az idővel nemhogy nem tisztult ki fejéből majd agyarait ráemeli a nőstény állkapcsára, nem harap erősen, inkább csak úgy mint amikor a krokodil gyermekeit viszi a vízbe, határozott, kemény állkapcsokkal, de nem ártó szándékkal. Egy tojás se törne össze köztük és egy gorilla se bírná őket szétfeszíteni. Ráadásul harapás esetén a nőstény agyara csúnyán belefúródna Gravak szájpadlásába amit azért nem szeretne.
Ha eddig minden sikerült volna amit elgondolt, vagy épp gondolkodás nélkül megtett ezen a ponton akkor is megáll a tudománya. Sajnos az általa elfogyasztott szesz nem arról híres, hogy javítaná a koncentrációs képességet, vagy ügyesebbé tenné az illetőt, így aztán ha más nem az öv csatja akkor is kifog rajta, mint valami áthághatatlan akadály, melyet amúgy sem egyszerű a virsli ujjakkal kezelni. Ráadásként a feje nehezebbé, a szeme fátyolosabbá válik, már nemigazán látja mi van maga előtt, és innentől kezdve aligha van befolyása a történet eseményeire, és az mit tesz, vagy mit nem tesz meg ezen az estén már nem rajta múlik. A nőstény otthagyja, vagy vele marad, másnap nem fog rá emlékezni.*
984. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-24 13:04:07
Üzenet elküldve: 2016-02-24 13:04:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy rakás ork//
-Háárgh!
*Morran rá a hímre, hogy amaz nem akarja elengedni. Persze, hogy erős, és ki is fog szabadulni. Valahogy. Mivel teljesen leköti a szabadulás mikéntje, így nem is igazán figyel a körülötte zajló többi eseményre. Sem arra, miként kezdi a szépet tenni a vezér húgának Worgh, sem a belépő nőstény lövöldözése nem vonja magára figyelmét. Nem is teheti.
Mikor emeli lábát, hogy lerázza róla a hím mancsait, amaz maga felé rántja hirtelen. Kilbra elveszíti egyensúlyát, és egy riadt bömböléssel Gravak hasára hasal. Most már vélhetően a hím is engedte a bokáját, cserébe támasztékért nyúló csuklójára fog. Kilbra, Gravak két oldalára csúsztatja lábait, és ráül a hím hasára.*
-Erős! De Kilbra nem hagyja magát!
*Morran fel, közel hajolva csattintva egyet állkapcsával. Szabad kezével pedig bokszolni kezdi Gravak mellkasát. Nincs ebben igazi harc, játék ez épp annyira, ahogy a másik is csak játszik vele. Ugyanis a nőstény nem ostoba. Pontosan tudja, hogy sem Gravakkal, sem Worgh-gal, sem a többi hímmel fel nem veheti a versenyt. S bizony jó néhány nősténnyel szemben is alul maradna, köszönhetően még ki nem fejlett izomzatának, ifjú korának. Annak ellenére igaz ez, hogy azelőtt, törzsében, minden nap meg kellett küzdenie minden falat ételért. Vagy talán éppen ezért, hiszen kevés jutott.*
-Enged, ha mondok.
*Morran fel újra, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyóan szélesen elvigyorodik. Harag az nincs benne, vagy düh.*
//Egy rakás ork//
-Háárgh!
*Morran rá a hímre, hogy amaz nem akarja elengedni. Persze, hogy erős, és ki is fog szabadulni. Valahogy. Mivel teljesen leköti a szabadulás mikéntje, így nem is igazán figyel a körülötte zajló többi eseményre. Sem arra, miként kezdi a szépet tenni a vezér húgának Worgh, sem a belépő nőstény lövöldözése nem vonja magára figyelmét. Nem is teheti.
Mikor emeli lábát, hogy lerázza róla a hím mancsait, amaz maga felé rántja hirtelen. Kilbra elveszíti egyensúlyát, és egy riadt bömböléssel Gravak hasára hasal. Most már vélhetően a hím is engedte a bokáját, cserébe támasztékért nyúló csuklójára fog. Kilbra, Gravak két oldalára csúsztatja lábait, és ráül a hím hasára.*
-Erős! De Kilbra nem hagyja magát!
*Morran fel, közel hajolva csattintva egyet állkapcsával. Szabad kezével pedig bokszolni kezdi Gravak mellkasát. Nincs ebben igazi harc, játék ez épp annyira, ahogy a másik is csak játszik vele. Ugyanis a nőstény nem ostoba. Pontosan tudja, hogy sem Gravakkal, sem Worgh-gal, sem a többi hímmel fel nem veheti a versenyt. S bizony jó néhány nősténnyel szemben is alul maradna, köszönhetően még ki nem fejlett izomzatának, ifjú korának. Annak ellenére igaz ez, hogy azelőtt, törzsében, minden nap meg kellett küzdenie minden falat ételért. Vagy talán éppen ezért, hiszen kevés jutott.*
-Enged, ha mondok.
*Morran fel újra, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyóan szélesen elvigyorodik. Harag az nincs benne, vagy düh.*
983. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-23 20:07:13
Üzenet elküldve: 2016-02-23 20:07:13
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan idegen//
-Ugye nem irtottátok ki az összes fát a környéken? *Lép tovább és Kérdezi az itteni orkokat, és szomorú pillantásokat vet a barlang folyton lobogó kandallójára. Talán e miatt érkeznek ide annyian, mert látják a felszálló füstöt.* ~Nem ártana többször itthon maradni.~ *Gondolja, persze nem tudja vádolni őket. Ha Hagrar nem rázza fel rendesen, és nem teszi őt hadvezérré akkor nagyon valószínű, hogy ő is beletompult volna a barlangba.*
-Úgy látszik messzire kell mennünk. *Jegyzi meg és épp baljával leveszi a szekérről egyik fejszéjét.*
-Elkérhetj... *Kezdi meg kérését a vezér felé, ám mikor felé fordul elsőre elakad a szava. Saját apja alapján az orkok keményen nevelik gyermekeiket, de ez még nem jelenti azt, hogy könnyen pótolhatóak lennének. Egy vad ebnél veszélyesebb döggel ezért nem is szerencsés összeereszteni, azt még le tudja verni ha akarja. Ám egy fegyveres ember az már más tészta. Egy pillanattal később azonban vissza is emeli száját arca szélére. Az ember nem fogja megölni a kölköt, ebben egészen biztos. Ha nem képes még a szavát sem felemelni akkor aligha fog éppen most szembeszállni velük. Övére akasztja a kétélű fegyvert, és úgy dönt hanyagolja a kérdését amíg a nő nem válaszol. Majd csak utána fejezi be amikor már úgy látja Hagrar hajlandó rá figyelni. Nem akarja megzavarni a "pillanatot".*
-Ha a ló is kipihente magát elvinném a szekeret és hoznék némi faanyagot. Esetleg holnapra. *Ez persze azt is jelenti, a kis fejlesztésével várnia kell. Amúgy se lenne elég lándzsa és tüske a rendes átépítéshez, ahhoz is fa kellene amihez megint az erdőbe kell mennie. Viszont ha rendesen megpakolja... Akkor a ló meg fog dögleni. Hiába van pár probléma amit meg kéne oldania, és nagyon sajnálja, hogy még nem kezdhetett hozzá.*
-Fiúk egy ásót. *Morran oldalra, mert nem tudja hol tartják ezt az eszközt. Tudja, hogy van mert az ő otthonában is volt, és ami ott volt azt elhozták idáig. Egyszerű keményfából faragott eszköz, nem olyan jó mint fém társai, de jobbat nem tudott felmutatni.*
-Ugye nem irtottátok ki az összes fát a környéken? *Lép tovább és Kérdezi az itteni orkokat, és szomorú pillantásokat vet a barlang folyton lobogó kandallójára. Talán e miatt érkeznek ide annyian, mert látják a felszálló füstöt.* ~Nem ártana többször itthon maradni.~ *Gondolja, persze nem tudja vádolni őket. Ha Hagrar nem rázza fel rendesen, és nem teszi őt hadvezérré akkor nagyon valószínű, hogy ő is beletompult volna a barlangba.*
-Úgy látszik messzire kell mennünk. *Jegyzi meg és épp baljával leveszi a szekérről egyik fejszéjét.*
-Elkérhetj... *Kezdi meg kérését a vezér felé, ám mikor felé fordul elsőre elakad a szava. Saját apja alapján az orkok keményen nevelik gyermekeiket, de ez még nem jelenti azt, hogy könnyen pótolhatóak lennének. Egy vad ebnél veszélyesebb döggel ezért nem is szerencsés összeereszteni, azt még le tudja verni ha akarja. Ám egy fegyveres ember az már más tészta. Egy pillanattal később azonban vissza is emeli száját arca szélére. Az ember nem fogja megölni a kölköt, ebben egészen biztos. Ha nem képes még a szavát sem felemelni akkor aligha fog éppen most szembeszállni velük. Övére akasztja a kétélű fegyvert, és úgy dönt hanyagolja a kérdését amíg a nő nem válaszol. Majd csak utána fejezi be amikor már úgy látja Hagrar hajlandó rá figyelni. Nem akarja megzavarni a "pillanatot".*
-Ha a ló is kipihente magát elvinném a szekeret és hoznék némi faanyagot. Esetleg holnapra. *Ez persze azt is jelenti, a kis fejlesztésével várnia kell. Amúgy se lenne elég lándzsa és tüske a rendes átépítéshez, ahhoz is fa kellene amihez megint az erdőbe kell mennie. Viszont ha rendesen megpakolja... Akkor a ló meg fog dögleni. Hiába van pár probléma amit meg kéne oldania, és nagyon sajnálja, hogy még nem kezdhetett hozzá.*
-Fiúk egy ásót. *Morran oldalra, mert nem tudja hol tartják ezt az eszközt. Tudja, hogy van mert az ő otthonában is volt, és ami ott volt azt elhozták idáig. Egyszerű keményfából faragott eszköz, nem olyan jó mint fém társai, de jobbat nem tudott felmutatni.*
982. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-23 19:32:13
Üzenet elküldve: 2016-02-23 19:32:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 220
OOC üzenetek: 60
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan idegen//
*Erre már csak bólint és a maradék ételt is megeszi. Már nem bámulja úgy a nőt, sőt úgy tesz mintha egy lenne közülük. Ekkor viszont egy fiatal ork, aki épphogy beszélni tud megy oda Ranahoz. Az anyja már ugrik is, és elvinné a pulyát, ám Hagrar megemeli a kezét, és megálljt parancsol az asszonynak. A kis pulya pedig oda tipeg a nőhöz.*
-Neked nem ilyen a színed! Miért? * Értetlenkedik a kölyök, és Hagrar sem szól bele. Egyszerűen kíváncsi mit tesz a nő. Amolyan próbának is betudható a dolog, persze ha megölné a nő a pulyát azért Hargart lehet okolni majd. De miért is ölné meg? Egy ork barlangban, ahol egy ember üldögél a magban. Nem biztos hogy megfordulna a fejében a gyilkolás. Hagrar lehajtja a vizet, majd hátradől.*
-Ha válaszoltál erre a fontos kérdésre neki, és nem vagy oly fáradt talán mesélhetnél erről a Toraggról, és magadról is. Honnan érkeztél, s mit vittél véghez életed során. Ha fáradt vagy mögötted a folyosón egyből balra lepihenhetsz. * Eztán várja mit válaszol, s dönt a nő.*
*Erre már csak bólint és a maradék ételt is megeszi. Már nem bámulja úgy a nőt, sőt úgy tesz mintha egy lenne közülük. Ekkor viszont egy fiatal ork, aki épphogy beszélni tud megy oda Ranahoz. Az anyja már ugrik is, és elvinné a pulyát, ám Hagrar megemeli a kezét, és megálljt parancsol az asszonynak. A kis pulya pedig oda tipeg a nőhöz.*
-Neked nem ilyen a színed! Miért? * Értetlenkedik a kölyök, és Hagrar sem szól bele. Egyszerűen kíváncsi mit tesz a nő. Amolyan próbának is betudható a dolog, persze ha megölné a nő a pulyát azért Hargart lehet okolni majd. De miért is ölné meg? Egy ork barlangban, ahol egy ember üldögél a magban. Nem biztos hogy megfordulna a fejében a gyilkolás. Hagrar lehajtja a vizet, majd hátradől.*
-Ha válaszoltál erre a fontos kérdésre neki, és nem vagy oly fáradt talán mesélhetnél erről a Toraggról, és magadról is. Honnan érkeztél, s mit vittél véghez életed során. Ha fáradt vagy mögötted a folyosón egyből balra lepihenhetsz. * Eztán várja mit válaszol, s dönt a nő.*
981. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2016-02-23 18:04:11
Üzenet elküldve: 2016-02-23 18:04:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 151
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Váratlan idegen//
*Ahhoz képest, hogy szegény orkokat soha senki nem fogadja el a fáma szerint, meglehetősen ellenségesen viseltetnek azok iránt, akiknek nincsenek születésüktől fogott fenntartásaik irányukba, pedig ha hiszik ha nem, Rana nem faj alapján szokta megválogatni ismerőseit. a Gazdagon megrakott szekér, a látszólagos összetartás kétségkívül csábító volt számára.
Ahány ház, annyi szokás, s bár világlátott embernek tartja magát a nő, mégsem lehet tisztában minden helyi törzs kultúrájával. Kitartó passzivitását nem adja fel, hiszen ez láthatóan nem zavarja azt a hímet, akinek itt szava van. Mindenki mást meg nyugodtan leejthet még ő is.*
-Így lesz.
*Bólint Hagrarnak újfent. Ezt tervezte korábban is, ezen pedig az eltelt pár perc alatt sem változtatott semmi, de ha kell minden szívdobbanással együtt elmondja újra és újra.*
*Ahhoz képest, hogy szegény orkokat soha senki nem fogadja el a fáma szerint, meglehetősen ellenségesen viseltetnek azok iránt, akiknek nincsenek születésüktől fogott fenntartásaik irányukba, pedig ha hiszik ha nem, Rana nem faj alapján szokta megválogatni ismerőseit. a Gazdagon megrakott szekér, a látszólagos összetartás kétségkívül csábító volt számára.
Ahány ház, annyi szokás, s bár világlátott embernek tartja magát a nő, mégsem lehet tisztában minden helyi törzs kultúrájával. Kitartó passzivitását nem adja fel, hiszen ez láthatóan nem zavarja azt a hímet, akinek itt szava van. Mindenki mást meg nyugodtan leejthet még ő is.*
-Így lesz.
*Bólint Hagrarnak újfent. Ezt tervezte korábban is, ezen pedig az eltelt pár perc alatt sem változtatott semmi, de ha kell minden szívdobbanással együtt elmondja újra és újra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936