Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 4 (61. - 80. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
80. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-16 22:18:16
Üzenet elküldve: 2012-04-16 22:18:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Ő sem nézi végig a gyilkolást. Sosem nézi végig. De a szemekből hiányzó élethez már kezd hozzászokni, hiszen kis barátja mindig neki adományozza zsákmánya fejét. Mindenesetre az elf nem mond semmit arra, hogy a lánynak elment az étvágya. Megérti. Finoman hátba veregeti, aztán segít ő is az ágak gyűjtésében. A tűzrakással nincs nagy probléma, hiszen még nem ment le a nap, és a kovakövével sem nehéz tüzet pattintani. A tűz fölé emeli kezeit, aztán a lányt is annak közelébe engedi.*
-Úgy melegedj meg, hogy estére nem maradhat égve a láng. *Figyelmezteti.* -Úgy vonzza a banditákat, mint friss vér a szúnyogokat. Egy szikra, és már hemzsegnek is körülöttünk. De ne félj, már rutinosak vagyunk, a rikka pedig már jól előre megérzi őket, de gondolom a kutyád is. "Talán ezért vagy még életben." *Pár pillanatig némán méregeti a lányt. Nem sértőn, inkább elgondolkodva, aztán megköszörüli a torkát és felemeli a lábat.*
-Ha nem gond, akkor azt azért még megsütöm. Hátha megjön majd az étvágyad. *Arrébb megy, hogy Alewie-nek ne kelljen végignéznie, ahogy megnyúzza a testrészt és két darabba vágja nagy nehezen az életlen, bicskaszerűen nyitható vágószerszámmal a gida lábát. Végül visszamegy a tűzhöz és két, frissen letört ágon -még vizesek, hogy ne gyulladjanak meg a tűz fölött- nekilát sütögetni. Hamarosan ínycsiklandozó illatok szállnak a levegőben. Gyomorkorgatóak. Mire átsül a hús, a rikka már befejezte az étkezést. Kicsit hátrébb tuszkolja az elfet a földről, majd nagy kegyesen beleteszi busa fejét a másik ölébe, és megengedi neki, hogy cirógassa őt egy kicsit. Az elf keze már kezd elfáradni, mikor a lény a hátára fordul, szabad utat hagyva hasának. Nerkon halkan felnevet és azt is megvakargatja, aztán -szó szerint- kiküzdi magát az állat alól és a húsokhoz lép.*
-Szerintem már jók lesznek. Megkóstolod? A szarvashús kifejezetten finom. "Bár még nemigen volt hozzá szerencsém." *Ugyan a láb eredetileg a lánynak lett ajándékozva, az elf mégis nekilát lerágni a kisebb csontról a húst. Hiába, rég nem evett már igazán kiadósat, és az ő fejlődésben lévő szervezete kifejezetten sok -elfekhez képest rengeteg- táplálékot igényelt. A nagyobb lábszárrészt a lány elé teszi arra a tányérra, amiben korábban a tej volt, de az elf már órákkal korábban megtisztította azt.*
-Hamarosan leszáll az éj.
*Ő sem nézi végig a gyilkolást. Sosem nézi végig. De a szemekből hiányzó élethez már kezd hozzászokni, hiszen kis barátja mindig neki adományozza zsákmánya fejét. Mindenesetre az elf nem mond semmit arra, hogy a lánynak elment az étvágya. Megérti. Finoman hátba veregeti, aztán segít ő is az ágak gyűjtésében. A tűzrakással nincs nagy probléma, hiszen még nem ment le a nap, és a kovakövével sem nehéz tüzet pattintani. A tűz fölé emeli kezeit, aztán a lányt is annak közelébe engedi.*
-Úgy melegedj meg, hogy estére nem maradhat égve a láng. *Figyelmezteti.* -Úgy vonzza a banditákat, mint friss vér a szúnyogokat. Egy szikra, és már hemzsegnek is körülöttünk. De ne félj, már rutinosak vagyunk, a rikka pedig már jól előre megérzi őket, de gondolom a kutyád is. "Talán ezért vagy még életben." *Pár pillanatig némán méregeti a lányt. Nem sértőn, inkább elgondolkodva, aztán megköszörüli a torkát és felemeli a lábat.*
-Ha nem gond, akkor azt azért még megsütöm. Hátha megjön majd az étvágyad. *Arrébb megy, hogy Alewie-nek ne kelljen végignéznie, ahogy megnyúzza a testrészt és két darabba vágja nagy nehezen az életlen, bicskaszerűen nyitható vágószerszámmal a gida lábát. Végül visszamegy a tűzhöz és két, frissen letört ágon -még vizesek, hogy ne gyulladjanak meg a tűz fölött- nekilát sütögetni. Hamarosan ínycsiklandozó illatok szállnak a levegőben. Gyomorkorgatóak. Mire átsül a hús, a rikka már befejezte az étkezést. Kicsit hátrébb tuszkolja az elfet a földről, majd nagy kegyesen beleteszi busa fejét a másik ölébe, és megengedi neki, hogy cirógassa őt egy kicsit. Az elf keze már kezd elfáradni, mikor a lény a hátára fordul, szabad utat hagyva hasának. Nerkon halkan felnevet és azt is megvakargatja, aztán -szó szerint- kiküzdi magát az állat alól és a húsokhoz lép.*
-Szerintem már jók lesznek. Megkóstolod? A szarvashús kifejezetten finom. "Bár még nemigen volt hozzá szerencsém." *Ugyan a láb eredetileg a lánynak lett ajándékozva, az elf mégis nekilát lerágni a kisebb csontról a húst. Hiába, rég nem evett már igazán kiadósat, és az ő fejlődésben lévő szervezete kifejezetten sok -elfekhez képest rengeteg- táplálékot igényelt. A nagyobb lábszárrészt a lány elé teszi arra a tányérra, amiben korábban a tej volt, de az elf már órákkal korábban megtisztította azt.*
-Hamarosan leszáll az éj.
79. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-15 15:05:07
Üzenet elküldve: 2012-04-15 15:05:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A lány csak a megjegyzés után veszi észre, hogy mit csinál. Kezét gyorsan elkapja és zavartan enyhén elfordul.*
- Ne haragudj... *hebegi, miközben tekintetével a nagydarab szőrös állatot figyeli, ki vadászni indul. Hamarosan egy őz igencsak csúnya véget ér. Ale összeszorítja a szemeit az utolsó pillanatban, hogy ne lássa amint az a szerencsétlen pára megválik fejétől.
A gyomra is felfordul, mikor a fej tőle nem túl messzire kerül és teljes egészében látja. A rémület még az állat szemében van. Ez az, ami teljesen elveszi az étvágyát.*
- Meggondoltam magam, talán mégsem kellene megenni... *mondja nehézkesen. Gyomra szinte már a torkában van, de végül sikerül legyűrnie a késztetést, hogy a semmiért öklendezzen, mikor alig van így is benne valami.*
- Na jó, inkább rakjunk tüzet valahol... *hadarja, majd neki is kezd a fa keresésének. Tekintve, hogy egy pusztán vannak, elég nehézkes dolog. Egy két bokor van itt-ott. Annak gallyait vágja le tőrével, némi erőlködés után és gyűjteti össze ebével.*
- Egy kérdés... Min fogjuk megsütni? *kérdi, mikor már véleménye szerint egy kisebb tűzhöz elég gallyat összeszedett. Azokat egy kupacba rakja, majd kérdőn figyel ismét a másikra.*
- Na és... meggyújtani? *kérdi egyre csüggedtebben.*
*A lány csak a megjegyzés után veszi észre, hogy mit csinál. Kezét gyorsan elkapja és zavartan enyhén elfordul.*
- Ne haragudj... *hebegi, miközben tekintetével a nagydarab szőrös állatot figyeli, ki vadászni indul. Hamarosan egy őz igencsak csúnya véget ér. Ale összeszorítja a szemeit az utolsó pillanatban, hogy ne lássa amint az a szerencsétlen pára megválik fejétől.
A gyomra is felfordul, mikor a fej tőle nem túl messzire kerül és teljes egészében látja. A rémület még az állat szemében van. Ez az, ami teljesen elveszi az étvágyát.*
- Meggondoltam magam, talán mégsem kellene megenni... *mondja nehézkesen. Gyomra szinte már a torkában van, de végül sikerül legyűrnie a késztetést, hogy a semmiért öklendezzen, mikor alig van így is benne valami.*
- Na jó, inkább rakjunk tüzet valahol... *hadarja, majd neki is kezd a fa keresésének. Tekintve, hogy egy pusztán vannak, elég nehézkes dolog. Egy két bokor van itt-ott. Annak gallyait vágja le tőrével, némi erőlködés után és gyűjteti össze ebével.*
- Egy kérdés... Min fogjuk megsütni? *kérdi, mikor már véleménye szerint egy kisebb tűzhöz elég gallyat összeszedett. Azokat egy kupacba rakja, majd kérdőn figyel ismét a másikra.*
- Na és... meggyújtani? *kérdi egyre csüggedtebben.*
78. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-15 14:35:24
Üzenet elküldve: 2012-04-15 14:35:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Végül csak elindulnak. Átvágnak síkon és buckákon, közben beszélgetnek.*
-Ugyan már. Hosszú éltű leszel, ne aggódj, megtaláljuk a társaidat épp akkor, amikor meg kell őket találnunk. Megígértem, hogy segítek neked megtalálni őket nem? Márpedig nélküled nem tudom teljesíteni az ígéretemet ugyebár. Miatta meg ne aggódj. Hidd el, ő mindenkivel kijön, csak a varázslókért nem rajong különösebben. Sőt. Az egyikük fogságban tartotta őt, ami miatt szerintem mindenki neheztelne a helyébe. Talán csak az a baj, hogy nem értékelted eléggé a fáradozását, mikor megállított. *Sandít barátjára, aki sértődöttnek tűnő ábrázattal fordítja el fejét, hogy aztán ő is ugyanúgy felkapja a fejét, mint Alewie. Nerkon egy kis fáziskéséssel néz körül, mit is láttak meg a többiek. Elfintorodik. Számára az őzek inkább szelíd játszótársak, mintsem étel, de aki a pusztán él, az nem lehet válogatós. Néz előre, majd mikor nyúlna az íjához észreveszi, hogy a lány fogja a kezét. Fülei rögtön pirossá válnak, és egy pillanatra összeszorítja a száját.*
-Így nehéz ám vadászni. *Mondja végül, aztán a duplaszarvas vöröskére néz.* -Menj, én meg oda sem nézek. *Sóhajtja, és míg a 'fenevad' elinal a szarvasok irányába, az elf imádkozik magában.* -Szörnyű dolog az ölés. Miért nem elég jó a gyomrunknak a fű? Bár, az is él. A növényeknek legalább nem kell ölniük. Egy kis víz és nap, és vígan eléldegélnek. *Most nagyon szeretne növénnyé változni, de sajnos erre nem sok esélye van. Míg ezen elmélkedik, a rikka leteper egy szarvasborjat, de a többieket nem veszi üldözőbe. Jó szokásához híven leharapja az elejtett jószág fejét, visszaüget hozzájuk és az elf kezébe pottyantja, és visszafordul zsákmányához. Nerkon undorodva tartja a két kezében a zsákmányt, aztán megszólal, míg lerakja az eb elé a koponyát, amin még minden maradéktalanul megtalálható.*
-Vendégünk is van, ne légy fukar kérlek! *Szól rá, mire némi morgás után, Ale-nek is jut egy vékonyka, de teljes láb.* -Hát, ha tűz fölé tesszük, jól átsül. *Húzza fanyar vigyorra száját az elf.*
*Végül csak elindulnak. Átvágnak síkon és buckákon, közben beszélgetnek.*
-Ugyan már. Hosszú éltű leszel, ne aggódj, megtaláljuk a társaidat épp akkor, amikor meg kell őket találnunk. Megígértem, hogy segítek neked megtalálni őket nem? Márpedig nélküled nem tudom teljesíteni az ígéretemet ugyebár. Miatta meg ne aggódj. Hidd el, ő mindenkivel kijön, csak a varázslókért nem rajong különösebben. Sőt. Az egyikük fogságban tartotta őt, ami miatt szerintem mindenki neheztelne a helyébe. Talán csak az a baj, hogy nem értékelted eléggé a fáradozását, mikor megállított. *Sandít barátjára, aki sértődöttnek tűnő ábrázattal fordítja el fejét, hogy aztán ő is ugyanúgy felkapja a fejét, mint Alewie. Nerkon egy kis fáziskéséssel néz körül, mit is láttak meg a többiek. Elfintorodik. Számára az őzek inkább szelíd játszótársak, mintsem étel, de aki a pusztán él, az nem lehet válogatós. Néz előre, majd mikor nyúlna az íjához észreveszi, hogy a lány fogja a kezét. Fülei rögtön pirossá válnak, és egy pillanatra összeszorítja a száját.*
-Így nehéz ám vadászni. *Mondja végül, aztán a duplaszarvas vöröskére néz.* -Menj, én meg oda sem nézek. *Sóhajtja, és míg a 'fenevad' elinal a szarvasok irányába, az elf imádkozik magában.* -Szörnyű dolog az ölés. Miért nem elég jó a gyomrunknak a fű? Bár, az is él. A növényeknek legalább nem kell ölniük. Egy kis víz és nap, és vígan eléldegélnek. *Most nagyon szeretne növénnyé változni, de sajnos erre nem sok esélye van. Míg ezen elmélkedik, a rikka leteper egy szarvasborjat, de a többieket nem veszi üldözőbe. Jó szokásához híven leharapja az elejtett jószág fejét, visszaüget hozzájuk és az elf kezébe pottyantja, és visszafordul zsákmányához. Nerkon undorodva tartja a két kezében a zsákmányt, aztán megszólal, míg lerakja az eb elé a koponyát, amin még minden maradéktalanul megtalálható.*
-Vendégünk is van, ne légy fukar kérlek! *Szól rá, mire némi morgás után, Ale-nek is jut egy vékonyka, de teljes láb.* -Hát, ha tűz fölé tesszük, jól átsül. *Húzza fanyar vigyorra száját az elf.*
77. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-15 13:58:39
Üzenet elküldve: 2012-04-15 13:58:39
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A lány bólint egyet megerősítésként, miközben mosolyog.*
- Nyitott vagyok az új dolgokra, úgyhogy igen, megkóstolnám. Legfeljebb nem eszek belőle sokat nemde? *kacagja dallamos hangján. Figyeli a csontok dobálását. A két dobás közti hasonlóság neki is feltűnik, de mivel fogalma sincs, hogy mit jelent, hagyja. Az irány hallatán csak bólint. Alewie állásra utasítja Zomathot, hogy ezzel is jelezze, hamarosan indulnak.*
- Reméljük, hogy az előbbi! Szeretném már látni őket... *mondja kissé elkenődve. Képére hamar mosolyt varázsol, majd megragadja Nerkon kezét és húzni kezdi.*
- Menjünk, mert ha itt ácsorgunk, akkor az életben nem találjuk meg őket. Vagyis az én életemben biztos nem... *teszi hozzá, mikor eszébe jut, hogy a másik származása nem túl rövid éltű, ha az istenek úgy akarják. Zomath kissé lemarad, hogy ne legyen olyan távol a rikkától. Úgy tűnik neki elég szimpatikus a nagydarab állat.*
- Rikka nemigen kedvel minket igaz? *kérdi egyszer csak Ale. Választ nemigen vár, bár szinte biztos benne, hogy kapni fog.
Ahhoz képest, hogy a semmiben bolyongnak, elég gyorsan telik az idő. Ételnek valót nemigen látnak a kecskén kívül, de most mintha fordulna a kocka. Egy állat vonalai rajzolódnak ki a távolban. Nem is egyé, hanem többé. Ha jobban megfigyelik, egy csapat őz legelészik a pusztán.*
- Nézd! Megmenekült a gyomrunk! Azt hiszem egy két őznek a rikka is örülne. *mosolyogja a lány, miközben megáll és próbál elcsendesedni. Ebét is megállítja, ahogyan Nerkont is, mert kezét nem ereszti.*
*A lány bólint egyet megerősítésként, miközben mosolyog.*
- Nyitott vagyok az új dolgokra, úgyhogy igen, megkóstolnám. Legfeljebb nem eszek belőle sokat nemde? *kacagja dallamos hangján. Figyeli a csontok dobálását. A két dobás közti hasonlóság neki is feltűnik, de mivel fogalma sincs, hogy mit jelent, hagyja. Az irány hallatán csak bólint. Alewie állásra utasítja Zomathot, hogy ezzel is jelezze, hamarosan indulnak.*
- Reméljük, hogy az előbbi! Szeretném már látni őket... *mondja kissé elkenődve. Képére hamar mosolyt varázsol, majd megragadja Nerkon kezét és húzni kezdi.*
- Menjünk, mert ha itt ácsorgunk, akkor az életben nem találjuk meg őket. Vagyis az én életemben biztos nem... *teszi hozzá, mikor eszébe jut, hogy a másik származása nem túl rövid éltű, ha az istenek úgy akarják. Zomath kissé lemarad, hogy ne legyen olyan távol a rikkától. Úgy tűnik neki elég szimpatikus a nagydarab állat.*
- Rikka nemigen kedvel minket igaz? *kérdi egyszer csak Ale. Választ nemigen vár, bár szinte biztos benne, hogy kapni fog.
Ahhoz képest, hogy a semmiben bolyongnak, elég gyorsan telik az idő. Ételnek valót nemigen látnak a kecskén kívül, de most mintha fordulna a kocka. Egy állat vonalai rajzolódnak ki a távolban. Nem is egyé, hanem többé. Ha jobban megfigyelik, egy csapat őz legelészik a pusztán.*
- Nézd! Megmenekült a gyomrunk! Azt hiszem egy két őznek a rikka is örülne. *mosolyogja a lány, miközben megáll és próbál elcsendesedni. Ebét is megállítja, ahogyan Nerkont is, mert kezét nem ereszti.*
76. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-15 11:21:11
Üzenet elküldve: 2012-04-15 11:21:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Mikor Erdan átöleli Loyát, Mordach ismét felé nyúl, s erősen megszorítja a vállát. Közben egyre nagyobb tömeg kerekedik, s ha önmagát játszaná, akkor minden bizonnyal sokkal nagyobb jelenetet rendezne, azonban ez a testőr szerep igen lekorlátozza cselekedeteinek számát. Szíve szerint kardot rántana, s a varázsló torkához szegezné, számon kérve rajta minden bűnét, mit a hercegnő ellen követett el - azonban ez sajnos nem az ő dolga. Nem az ő feladata bosszút állni.
Lassacskán az őrök is megérkeznek, akiknek a vezére vagy egyszerűen vak, vagy csak annyira bolond, hogy nem látja, hogy Erdan zaklatja a tündért.*
- Én magam is megoldanám a dolgot, de akkor meg én lennék innen kipenderítve. A ti dolgotok pedig a rend tartása...
*Mondja gúnyosan, s Loya felé biccent fejével, aki a varázsló gyilkos ölelésében vergődik.*
- Nem azért kiáltottam utánatok, mert nincs jobb dolgom!
*Mondja kissé haragosan már, mert kezd dühös lenni erre a mihaszna őrre. Minden esetre mikor a tündér végre kiszabadul, a vörös szorosan mellé lép, megragadja kezét, s elkezdi húzni a másik irányba.*
- Kisasszony, jobbnak látom, ha most távozunk!
*Mondja hangosan úgy, hogy mindenki hallja, aztán mikor távolodnak, közel hajol a hölgyeményhez és odasúg.*
- Mennyire vagy jó színész? Úgy érzem, máshogy nem tudnánk elcsalni innen Erdant... csak veled. Talán ha játszanád a naiv lánykát, aki még mindig szereti ezt a dögöt *kimérten ejti ki az utolsó szót*, akkor el tudnád csalni valahova kintre. Én pedig utánatok mennék... Sajnos más ötletem nincs.
*Ötlet híján ez az egy jutott eszébe, bár nem teljesen biztos benne, hogy sikerrel járhatnak - minden esetre valamit nem ártana gyorsan kitalálni, cselekedni, mert nem lesz ennek jó vége.*
*Mikor Erdan átöleli Loyát, Mordach ismét felé nyúl, s erősen megszorítja a vállát. Közben egyre nagyobb tömeg kerekedik, s ha önmagát játszaná, akkor minden bizonnyal sokkal nagyobb jelenetet rendezne, azonban ez a testőr szerep igen lekorlátozza cselekedeteinek számát. Szíve szerint kardot rántana, s a varázsló torkához szegezné, számon kérve rajta minden bűnét, mit a hercegnő ellen követett el - azonban ez sajnos nem az ő dolga. Nem az ő feladata bosszút állni.
Lassacskán az őrök is megérkeznek, akiknek a vezére vagy egyszerűen vak, vagy csak annyira bolond, hogy nem látja, hogy Erdan zaklatja a tündért.*
- Én magam is megoldanám a dolgot, de akkor meg én lennék innen kipenderítve. A ti dolgotok pedig a rend tartása...
*Mondja gúnyosan, s Loya felé biccent fejével, aki a varázsló gyilkos ölelésében vergődik.*
- Nem azért kiáltottam utánatok, mert nincs jobb dolgom!
*Mondja kissé haragosan már, mert kezd dühös lenni erre a mihaszna őrre. Minden esetre mikor a tündér végre kiszabadul, a vörös szorosan mellé lép, megragadja kezét, s elkezdi húzni a másik irányba.*
- Kisasszony, jobbnak látom, ha most távozunk!
*Mondja hangosan úgy, hogy mindenki hallja, aztán mikor távolodnak, közel hajol a hölgyeményhez és odasúg.*
- Mennyire vagy jó színész? Úgy érzem, máshogy nem tudnánk elcsalni innen Erdant... csak veled. Talán ha játszanád a naiv lánykát, aki még mindig szereti ezt a dögöt *kimérten ejti ki az utolsó szót*, akkor el tudnád csalni valahova kintre. Én pedig utánatok mennék... Sajnos más ötletem nincs.
*Ötlet híján ez az egy jutott eszébe, bár nem teljesen biztos benne, hogy sikerrel járhatnak - minden esetre valamit nem ártana gyorsan kitalálni, cselekedni, mert nem lesz ennek jó vége.*
75. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-15 10:41:50
Üzenet elküldve: 2012-04-15 10:41:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Beleszürcsöl a tejbe, és gondolatban évtizedeket ugrik vissza, mikor még bögréből, de szintén tőgy langyosan itta a tejet fogadójuk asztalánál. Nem iszik sokat, hagyja, hogy a lány és a kutya még egy adagot kapjanak, a maradék pedig vörös szőrű barátja gyomrában végzi, aki elégedett morrantásokkal veszi tudomásul mind a táplálékot, mint az utána kapott hasgyömöszölést.*
-Komolyan megkóstolnád? *Ütközik meg a válaszon, de nem firtatja tovább a dolgot. Számára túl rágós a gyíkok húsa, semmi élvezhetőt nem talál benne, tehát nem fogja bánni, ha neki kevesebb fog jutni.
Ismét előveszi a csontokat a hátizsákból. Megrázza őket összezárt markaiban majd hagyja őket a szélrózsa minden irányába gurulni.*
"Tökéletes!" *Mosolyog magában, majd a kialakult forma fölé emeli fejét. A jelek nem adnak pontos választ, leginkább kétfelé mutatnak. Gondolkozik rajta, hogy mit mondjon Alewie-nek, de végül nem szólal meg: újra dob. Az apró darabok végiggurulnak a földön és ismét hasonlóan ellentmondásos eredménnyel zárulnak.*
"Különváltak volna? Ez több, mint érdekes. Lehet, hogy a lányt keresi az egyik csoport?" *Ahogy figyeli a jeleket, észre veszi, hogy az egyik irány nem változott ahhoz a nyomvonalhoz képest, amit eddig követtek. Rövid számolgatás után úgy dönt, az a legbiztonságosabb, ha nem izgatja ilyen apróságokkal társnőjét.*
-Arra megyünk tovább, mint eddig, de nem lehetetlen, hogy előbb összefutunk velük, mint számítottuk. Bár sajnos az ellenkezője sem. Sok időt vesztettünk el, de legalább már nem vagytok olyan éhesek. *Csak pozitívan! Ez a hozzáállás sok mindenen átsegítette már elfünket.*
-Mehetünk? *Áll fel, és a kecske nyakába köti az egyik könnyen hajló indadarabot, ami még a hasznavehetetlen 'rikkafogó hálóból' maradt meg.* -Gyere! *Kéri, és a kis rikkának is int, hogy jöjjön, aki a már jól megszokott, ugrabugrálós stílusban követi őket kicsit messzebbről. Úgy néz ki, hogy a kutya és gazdája nem lopták be magukat a szívébe, amit nem is lehet csodálni a legutóbbi incidens után, de ez Nerkonnak úgy néz ki, fel sem tűnik.*
*Beleszürcsöl a tejbe, és gondolatban évtizedeket ugrik vissza, mikor még bögréből, de szintén tőgy langyosan itta a tejet fogadójuk asztalánál. Nem iszik sokat, hagyja, hogy a lány és a kutya még egy adagot kapjanak, a maradék pedig vörös szőrű barátja gyomrában végzi, aki elégedett morrantásokkal veszi tudomásul mind a táplálékot, mint az utána kapott hasgyömöszölést.*
-Komolyan megkóstolnád? *Ütközik meg a válaszon, de nem firtatja tovább a dolgot. Számára túl rágós a gyíkok húsa, semmi élvezhetőt nem talál benne, tehát nem fogja bánni, ha neki kevesebb fog jutni.
Ismét előveszi a csontokat a hátizsákból. Megrázza őket összezárt markaiban majd hagyja őket a szélrózsa minden irányába gurulni.*
"Tökéletes!" *Mosolyog magában, majd a kialakult forma fölé emeli fejét. A jelek nem adnak pontos választ, leginkább kétfelé mutatnak. Gondolkozik rajta, hogy mit mondjon Alewie-nek, de végül nem szólal meg: újra dob. Az apró darabok végiggurulnak a földön és ismét hasonlóan ellentmondásos eredménnyel zárulnak.*
"Különváltak volna? Ez több, mint érdekes. Lehet, hogy a lányt keresi az egyik csoport?" *Ahogy figyeli a jeleket, észre veszi, hogy az egyik irány nem változott ahhoz a nyomvonalhoz képest, amit eddig követtek. Rövid számolgatás után úgy dönt, az a legbiztonságosabb, ha nem izgatja ilyen apróságokkal társnőjét.*
-Arra megyünk tovább, mint eddig, de nem lehetetlen, hogy előbb összefutunk velük, mint számítottuk. Bár sajnos az ellenkezője sem. Sok időt vesztettünk el, de legalább már nem vagytok olyan éhesek. *Csak pozitívan! Ez a hozzáállás sok mindenen átsegítette már elfünket.*
-Mehetünk? *Áll fel, és a kecske nyakába köti az egyik könnyen hajló indadarabot, ami még a hasznavehetetlen 'rikkafogó hálóból' maradt meg.* -Gyere! *Kéri, és a kis rikkának is int, hogy jöjjön, aki a már jól megszokott, ugrabugrálós stílusban követi őket kicsit messzebbről. Úgy néz ki, hogy a kutya és gazdája nem lopták be magukat a szívébe, amit nem is lehet csodálni a legutóbbi incidens után, de ez Nerkonnak úgy néz ki, fel sem tűnik.*
74. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-14 21:02:05
Üzenet elküldve: 2012-04-14 21:02:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Füves Pusztán//
*Elégedetten szemléli Eton öltözetét, amely az ő szemében mókás átmenetet képez a tökéletes álca és egy titkár olcsó paródiája között - ami könnyen zavarba ejtheti az idegeneket, ezzel is a kis csapat malmára hajtva a vizet.
Miután Loya és Mordach eltűnik a tömegben, Eris szemügyre veszi a környező asztalokat és számba veszi a lehetőségeket. Mielőtt válaszolna, tekintetével követi a láncra vert törpöt, ameddig csak látja, és megízleli annak kétségbeesését.*
Legszívesebben olyasvalamit keresnék, amihez némi ész is kell, tudod, hogy azokat a játékokat szeretem a legjobban *feleli Etonnak.* Úgy fest, a bejárathoz tettek mindent, ami szánalmasan szerencsefüggő vagy csak az erős, ám bugyuta vendégek számára szórakoztató. Ráadásul itt csak aprópénz cserél gazdát, az igazán fontos dolgok arrébb lesznek. Én azt mondom, menjünk beljebb, legfeljebb visszajövünk, ha nem találunk kedvünkre valót.
*Elégedetten szemléli Eton öltözetét, amely az ő szemében mókás átmenetet képez a tökéletes álca és egy titkár olcsó paródiája között - ami könnyen zavarba ejtheti az idegeneket, ezzel is a kis csapat malmára hajtva a vizet.
Miután Loya és Mordach eltűnik a tömegben, Eris szemügyre veszi a környező asztalokat és számba veszi a lehetőségeket. Mielőtt válaszolna, tekintetével követi a láncra vert törpöt, ameddig csak látja, és megízleli annak kétségbeesését.*
Legszívesebben olyasvalamit keresnék, amihez némi ész is kell, tudod, hogy azokat a játékokat szeretem a legjobban *feleli Etonnak.* Úgy fest, a bejárathoz tettek mindent, ami szánalmasan szerencsefüggő vagy csak az erős, ám bugyuta vendégek számára szórakoztató. Ráadásul itt csak aprópénz cserél gazdát, az igazán fontos dolgok arrébb lesznek. Én azt mondom, menjünk beljebb, legfeljebb visszajövünk, ha nem találunk kedvünkre valót.
73. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-14 20:51:34
Üzenet elküldve: 2012-04-14 20:51:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A lány figyelmesen hallgatja az elfet. Elgondolkodik a hallottakon, miközben továbbra is figyel. A zavart beszéd megmosolyogtatja.*
- Gyíkhúst? *kérdez vissza. Egy pillanatnyi szünetet tart. Tekintetéből süt a kíváncsiság. Kissé előre is hajol.*
- Még soha nem ettem gyíkhúst, de megkóstolnám. *mosolyogja. Kezébe fogja a tejjel töltött tányért, majd iszik belőle egy kortyot. Kis idő múlva még egyet és még egyet. Kezébe önt még egy keveset és markát kutyája elé tartja. Az eb óvatosan kilefetyeli, s vidáman vakkant egyet.*
- Tessék, nektek is ennetek kell! Nem, nem érdekel az a kifogás, hogy majd vadásztok valamit. *mondja, miközben a még félig tele tányért átadja Nerkonnak.*
- Különben is, az éhes ember nem válogat! Ha tejet kap, ha gyíkhúst, megeszi. *szólal fel határozottan. Tekintete komoly, de ha az összképet nézzük, nem túl hiteles. Szája szélén a tej keskeny, fehér csíkot hagyott maga után. Azt mikor a lány észreveszi, lenyalja egy gyors mozdulattal, majd zavartan vakargatja fejét.*
- Egyetek, aztán fogjuk a kecskét és menjünk tovább! Így soha nem találjuk meg a többieket. Szóval? Merre is kell mennünk? *kérdi gyorsan, kicsit sürgetve a másikat, de nem szándékosan. Egyszerűen csak aggódik a többiekért. A családjáért, mert már egy ideje ők jelentik számára ezen fogalmat.*
*A lány figyelmesen hallgatja az elfet. Elgondolkodik a hallottakon, miközben továbbra is figyel. A zavart beszéd megmosolyogtatja.*
- Gyíkhúst? *kérdez vissza. Egy pillanatnyi szünetet tart. Tekintetéből süt a kíváncsiság. Kissé előre is hajol.*
- Még soha nem ettem gyíkhúst, de megkóstolnám. *mosolyogja. Kezébe fogja a tejjel töltött tányért, majd iszik belőle egy kortyot. Kis idő múlva még egyet és még egyet. Kezébe önt még egy keveset és markát kutyája elé tartja. Az eb óvatosan kilefetyeli, s vidáman vakkant egyet.*
- Tessék, nektek is ennetek kell! Nem, nem érdekel az a kifogás, hogy majd vadásztok valamit. *mondja, miközben a még félig tele tányért átadja Nerkonnak.*
- Különben is, az éhes ember nem válogat! Ha tejet kap, ha gyíkhúst, megeszi. *szólal fel határozottan. Tekintete komoly, de ha az összképet nézzük, nem túl hiteles. Szája szélén a tej keskeny, fehér csíkot hagyott maga után. Azt mikor a lány észreveszi, lenyalja egy gyors mozdulattal, majd zavartan vakargatja fejét.*
- Egyetek, aztán fogjuk a kecskét és menjünk tovább! Így soha nem találjuk meg a többieket. Szóval? Merre is kell mennünk? *kérdi gyorsan, kicsit sürgetve a másikat, de nem szándékosan. Egyszerűen csak aggódik a többiekért. A családjáért, mert már egy ideje ők jelentik számára ezen fogalmat.*
72. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-14 17:41:45
Üzenet elküldve: 2012-04-14 17:41:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*Dühe nem vezet eredményre, sőt, Erdan ellene fordítja és szorosan átöleli. Loya kétségbeesetten vergődik a bilincsben, próbál kiszabadulni.*
- Engedj el, te szörnyeteg!* sziszegi gyűlöletteljesen.
Ha sikerül visszanyernie szabadságát, elhátrál a férfitől. Legszívesebben elszaladna, hogy minél messzebb kerüljön tőle, de nem teszi. Az őrök fellépésével feje kitisztul, dühe lecsillapodik. Átgondolja a helyzetét. Nyilván nem lenne célszerű itt és most megölnie, már a verekedéssel is nagy hibát követett el. A jelek szerint Erdan amíg csak lehet játsza a kedves régi barát szerepét. Valahogy elkéne csalniuk valami kihalt helyre és ott aztán...
Megragadja Mordach könyökét, és ha lehet, alig hallhatóan a fülébe súgja:*
- Most mégis mit csináljunk?
*Nem igazán van ínyére a helyzet alakulása, Erdannak máris sikerült fölébük kerekednie, íratlan szabályok szerint most ő diktál. De jön még kutyára dér!*
*Dühe nem vezet eredményre, sőt, Erdan ellene fordítja és szorosan átöleli. Loya kétségbeesetten vergődik a bilincsben, próbál kiszabadulni.*
- Engedj el, te szörnyeteg!* sziszegi gyűlöletteljesen.
Ha sikerül visszanyernie szabadságát, elhátrál a férfitől. Legszívesebben elszaladna, hogy minél messzebb kerüljön tőle, de nem teszi. Az őrök fellépésével feje kitisztul, dühe lecsillapodik. Átgondolja a helyzetét. Nyilván nem lenne célszerű itt és most megölnie, már a verekedéssel is nagy hibát követett el. A jelek szerint Erdan amíg csak lehet játsza a kedves régi barát szerepét. Valahogy elkéne csalniuk valami kihalt helyre és ott aztán...
Megragadja Mordach könyökét, és ha lehet, alig hallhatóan a fülébe súgja:*
- Most mégis mit csináljunk?
*Nem igazán van ínyére a helyzet alakulása, Erdannak máris sikerült fölébük kerekednie, íratlan szabályok szerint most ő diktál. De jön még kutyára dér!*
71. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-13 22:31:27
Üzenet elküldve: 2012-04-13 22:31:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Loya megkísértése//
*Mordach kisebbfajta 'támadása' sikertelen, nem kapja el Erdan kezét. Loya nekiesik, ám hiába üti-veri a varázslót, ahol éri, az nem tántorodik el szándékától. Arcán elégedett mosoly terül szét, pillantása az előbbi érzelemmentesség helyett most inkább fölényes. Ahelyett, hogy eltaszítaná a tündért, magához öleli.*
- Látom, nem sokat változtál, Kedves. Még mindig az érzéseid uralnak. Mertem remélni, hogy így lesz.
*Az őrök közelednek, a tömeg széthúzódik. Senki sem akar magának több bajt, mint amennyit most is magáénak tudhat. Még gyanúba sem szívesen keveredne sok szerencsés vagy épp balga flótás.*
- Uram?
*Kérdi az egyik őr, tartása, ránézésre ő lehet köztük a rangidős. Balja az övén függeszkedő keskeny, hosszú pengéjű kard tokján, jobbja pedig a markolaton pihen, készen arra, hogy szükség esetén egy pillanat alatt előhúzhassa a fegyvert. A vele ideért másik három őr is hasonlóképp tesz. A távolban mozgolódás látszik, még két katona próbál átverekedni a kíváncsi tömegen.*
- Semmi fontos, Rhodes. Valami gondja van az úrnak, de el tudom intézni magam is. Oszlassátok inkább a tömeget.
*Egyik kezével int a körbegyűlteknek, hogy távozzanak.*
- A látnivaló nem itt van, hanem az asztaloknál, meg hátul a karámok közt. Ahogy látom, máris indul a következő kakasviadal! Rhodes, menjetek a dolgotokra ti is. Sok lesz ma még az elégedetlenkedő.
*A katona bólint, s mielőtt hátat fordítana, intéz még egy szúrós, feddő pillantást a vörös hajúhoz.*
- Nem gondolhatod, hogy ezzel elérsz bármit is.
*Mordach kisebbfajta 'támadása' sikertelen, nem kapja el Erdan kezét. Loya nekiesik, ám hiába üti-veri a varázslót, ahol éri, az nem tántorodik el szándékától. Arcán elégedett mosoly terül szét, pillantása az előbbi érzelemmentesség helyett most inkább fölényes. Ahelyett, hogy eltaszítaná a tündért, magához öleli.*
- Látom, nem sokat változtál, Kedves. Még mindig az érzéseid uralnak. Mertem remélni, hogy így lesz.
*Az őrök közelednek, a tömeg széthúzódik. Senki sem akar magának több bajt, mint amennyit most is magáénak tudhat. Még gyanúba sem szívesen keveredne sok szerencsés vagy épp balga flótás.*
- Uram?
*Kérdi az egyik őr, tartása, ránézésre ő lehet köztük a rangidős. Balja az övén függeszkedő keskeny, hosszú pengéjű kard tokján, jobbja pedig a markolaton pihen, készen arra, hogy szükség esetén egy pillanat alatt előhúzhassa a fegyvert. A vele ideért másik három őr is hasonlóképp tesz. A távolban mozgolódás látszik, még két katona próbál átverekedni a kíváncsi tömegen.*
- Semmi fontos, Rhodes. Valami gondja van az úrnak, de el tudom intézni magam is. Oszlassátok inkább a tömeget.
*Egyik kezével int a körbegyűlteknek, hogy távozzanak.*
- A látnivaló nem itt van, hanem az asztaloknál, meg hátul a karámok közt. Ahogy látom, máris indul a következő kakasviadal! Rhodes, menjetek a dolgotokra ti is. Sok lesz ma még az elégedetlenkedő.
*A katona bólint, s mielőtt hátat fordítana, intéz még egy szúrós, feddő pillantást a vörös hajúhoz.*
- Nem gondolhatod, hogy ezzel elérsz bármit is.
70. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-13 22:05:34
Üzenet elküldve: 2012-04-13 22:05:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Megemeli a bal szeme fölött húzódó szemöldököt.*
-Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én még sosem fenyegettem meg senkit. Főleg nem fegyverrel a kezemben. Meg különben is. Belekevertelek, ez sem tett jót a hangulatomnak. *Kezd bele a magyarázatba, aztán szerencsétlen képpel vállat von.* -Elnézést, ha megbántottalak, nem akartam. A rögtönzéseim nem mindig érik el a kívánt hatást. *Húzza el szép vonalú, cseresznyeszín ajkát.*
*Mikor Ale felajánlja a segítségét, megkönnyebbülten egyenesedik ki. Már komolyan kezdett attól félni, a végén minden porcikáját végig kell tapogatnia a szakállas négylábúnak. Hátra lép, és már-már odamenne a rikkához, hogy őt is kiengesztelje, de az utasítás úgy hangzik, hogy meg kell fognia a kecske szarvát, így nincs mit tenni, engedelmeskedik. Megmozgatja ujjait, és beáll az állat elé. Nem szívesen nyúl hozzá az állathoz, mert elég hegyesnek tűnnek azok a szarudarabok a fejtetőjén, de végül legyőzi belső lénye minden ellenkezését, és rájuk markol. Így áll, míg a lány nem végez.
A következő percben a kezébe nyomják a tál tejet. Értetlenül nézi a fehér folyadékot -majd fél percig-, és próbálja feldolgozni az információt. Ale kezeit egészen biztosan a női logikának mondott valami vezérelte, másképp nem tudja megmagyarázni ezt a cselekedetet.*
-Te figyelj! Én... Nos. Azt hittem éhes vagy. Én... Neked szereztem a kecskét és a tejet is neked akartam préselni. Mert ugye azt mondtad, hogy már rég nem ettetek. Szóval... A kecske is a tiéd, meg a tej is. Megvettem. Mármint az úrtól, én vissza akartam adni, de ő nem hagyta, meg fogadott el érte pénzt is, úgyhogy teljesen legálisan a miénk, és én sejtem, hogy rossz emlékek fűznek hozzá és meg is értem, mert az én hibám, de ettől függetlenül nektek most nagyobb szükségetek van rá, mint nekünk. Mi fogunk mást, hogyha nagyon kell, de úgy gondoltam, hogy nem szívleled a gyíkhúst, amiből ugye a legtöbb van a pusztán... *Nerkon mindezt egy levegővétellel mondja el, s Alewinben felmerülhet, hogy vajon hol tárol el ennyi levegőt az elf. A titok nyitja a sok éves, rendületlen gyakorlásban van.*
-Egyetek! *Rakja le a tányért útitársa elé, aztán arrébb lép, és felemeli a földről bimbózó íját. Leül ő is a dombra és egy tisztának ható ronggyal kezdi el áttörölni a fegyvert, finom, szeretetteljes mozdulatokkal. Közben halkan dudorászni kezd. A rikka szemléli őket egy darabig, majd odasomfordál Nerkon mögé, és elnyúlik a földön. Az elf odafordul és végighúzza kezét a vöröslő hason. 'Köszönöm!' Tátogja oda neki, és még egy kacsintást is megejt, s meg merne rá esküdni, hogy a lény hasonló mozdulattal válaszolt.*
*Megemeli a bal szeme fölött húzódó szemöldököt.*
-Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én még sosem fenyegettem meg senkit. Főleg nem fegyverrel a kezemben. Meg különben is. Belekevertelek, ez sem tett jót a hangulatomnak. *Kezd bele a magyarázatba, aztán szerencsétlen képpel vállat von.* -Elnézést, ha megbántottalak, nem akartam. A rögtönzéseim nem mindig érik el a kívánt hatást. *Húzza el szép vonalú, cseresznyeszín ajkát.*
*Mikor Ale felajánlja a segítségét, megkönnyebbülten egyenesedik ki. Már komolyan kezdett attól félni, a végén minden porcikáját végig kell tapogatnia a szakállas négylábúnak. Hátra lép, és már-már odamenne a rikkához, hogy őt is kiengesztelje, de az utasítás úgy hangzik, hogy meg kell fognia a kecske szarvát, így nincs mit tenni, engedelmeskedik. Megmozgatja ujjait, és beáll az állat elé. Nem szívesen nyúl hozzá az állathoz, mert elég hegyesnek tűnnek azok a szarudarabok a fejtetőjén, de végül legyőzi belső lénye minden ellenkezését, és rájuk markol. Így áll, míg a lány nem végez.
A következő percben a kezébe nyomják a tál tejet. Értetlenül nézi a fehér folyadékot -majd fél percig-, és próbálja feldolgozni az információt. Ale kezeit egészen biztosan a női logikának mondott valami vezérelte, másképp nem tudja megmagyarázni ezt a cselekedetet.*
-Te figyelj! Én... Nos. Azt hittem éhes vagy. Én... Neked szereztem a kecskét és a tejet is neked akartam préselni. Mert ugye azt mondtad, hogy már rég nem ettetek. Szóval... A kecske is a tiéd, meg a tej is. Megvettem. Mármint az úrtól, én vissza akartam adni, de ő nem hagyta, meg fogadott el érte pénzt is, úgyhogy teljesen legálisan a miénk, és én sejtem, hogy rossz emlékek fűznek hozzá és meg is értem, mert az én hibám, de ettől függetlenül nektek most nagyobb szükségetek van rá, mint nekünk. Mi fogunk mást, hogyha nagyon kell, de úgy gondoltam, hogy nem szívleled a gyíkhúst, amiből ugye a legtöbb van a pusztán... *Nerkon mindezt egy levegővétellel mondja el, s Alewinben felmerülhet, hogy vajon hol tárol el ennyi levegőt az elf. A titok nyitja a sok éves, rendületlen gyakorlásban van.*
-Egyetek! *Rakja le a tányért útitársa elé, aztán arrébb lép, és felemeli a földről bimbózó íját. Leül ő is a dombra és egy tisztának ható ronggyal kezdi el áttörölni a fegyvert, finom, szeretetteljes mozdulatokkal. Közben halkan dudorászni kezd. A rikka szemléli őket egy darabig, majd odasomfordál Nerkon mögé, és elnyúlik a földön. Az elf odafordul és végighúzza kezét a vöröslő hason. 'Köszönöm!' Tátogja oda neki, és még egy kacsintást is megejt, s meg merne rá esküdni, hogy a lény hasonló mozdulattal válaszolt.*
69. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-12 19:31:13
Üzenet elküldve: 2012-04-12 19:31:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Mordach jelenleg szívesen részt venne egy 'vérre menő' kártyapartiban, vagy megnézne valamilyen viadalt, esetleg még maga is kiállna verekedni, no meg a finom ételekről ne is beszéljünk! "Az este folyamán még egy bál is készülődik, ott pedig nekem kötelező megjelennem! Nélkülem nincs bál!" Halovány mosoly csúszik ajkaira, ahogy kimondja magában a szavakat, azonban ez hamar letörlődik, mikor egy kósza pillantás során felfedezi a hercegnő túlzott izgatottságát. Minden bizonnyal Erdan is közre játszik ebben, viszont a vörösnek volt 'szerencséje' meg tudnia, hogy a hölgyemény bizony ekkora tömegben igen rosszul érzi magát. A férfi igyekszik kedvesen mosolyogni rá, miközben egyik kezével megsimogatja lábát a lovon, hátha megnyugszik, azonban teljesen más történik. Az a bizonyos félelem, amiből már a sátorban is kapott ízelítőt, úgy látszik, most hatalmába kerítette Loyát, s arra ösztönzi, hogy most azonnal tűnjön el innen. Hallhatóan a mágus is színre lépett, így pedig már érthető ez a hirtelen sietség. Mordach a maga elvei szerint inkább szembe nézne az ellenséggel, viszont ez a hercegnő teljesen más. Egy finom kis hölgyemény, aki egyáltalán nem olyan típus, hogy azonnal kardot rántana. Érthető, hogy fél, megijed, s a vörösnek egyáltalán nem szándéka őt bármire is kényszeríteni. Ha nem akar vele szembe szállni, akkor nem fog. Mordach feladata egyedül az, hogy megvédje a tündért ettől az aljas féregtől. Régi sérelmei is ugyan még benne vannak a kis tolvajlás miatt, azonban ez már régi történet, s nem is igazán dominál. Mikor a kis hölgy megered a tömegben, a férfi is közvetlenül a nyomában van, olykor pedig megérinti a hátát is, hogy tudja, hogy követi őt. Azonban pillanatokon belül megjelenik a régi 'ismerős', s próbál úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna a múltban, mintha nem miatta ölte volna meg Loya a saját családját. Mikor a hölgyemény keze felé nyúl, Mordach keze is megindul Erdan csuklója felé, s ha nem viszi el, akkor igen erősen megszorítja azt. A hercegnőt láthatóan igen megviselte a találkozás, melyet kiborulása is tükröz. Hangosan ordítozik, püföli a varázslót, s ekkor viszont Mordach eszébe ötlik valami. A hely tele van őrökkel, s Loya kiakadását ki is lehetne használi...*
- Kérem, azonnal engedje el a hölgy kezét, vagy kénytelen leszek erőszakot alkalmazni! ŐRÖK!!!
*Kiáltja a vörös kitűnő színészi játékkal, azonban mikor tekintete találkozik a varázslóéval, ajkára halovány, gúnyos félmosoly húzódik, szemeiből pedig csak úgy árad az alattomosság - ez csupán a másodperc töredékéig tart, s csak Erdannak intézi 'rejtetten'. Hangja oly hangos, hogy a zúgolódó tömegből is tisztán hallatszik, ezért nem csodálkozna, ha minden tekintet rájuk szegeződne. Ezt a 'nyilvánosságot', s a következményeit kihasználva pedig remek alkalom nyílik egy új terv kidolgozására. Az mondjuk csúnya vád lenne, ha azt hárítanák rá, hogy éppenséggel megerőszakolta Loyát - ami persze nem igaz -, bár erre viszont kapnának az őrök is. Ilyen mellett csak úgy nem mennek el, no meg ok nélkül, még színjátszás kedvéért sem tudna egy hölgy ennyire kiakadni valakitől. Egyelőre nem nyőg be ilyesmit Mordach, vár még egy kicsit, hogy nagyobb tömeg kerekedjen körülöttük, s hogy az őrök is gyülekezzenek.*
*Mordach jelenleg szívesen részt venne egy 'vérre menő' kártyapartiban, vagy megnézne valamilyen viadalt, esetleg még maga is kiállna verekedni, no meg a finom ételekről ne is beszéljünk! "Az este folyamán még egy bál is készülődik, ott pedig nekem kötelező megjelennem! Nélkülem nincs bál!" Halovány mosoly csúszik ajkaira, ahogy kimondja magában a szavakat, azonban ez hamar letörlődik, mikor egy kósza pillantás során felfedezi a hercegnő túlzott izgatottságát. Minden bizonnyal Erdan is közre játszik ebben, viszont a vörösnek volt 'szerencséje' meg tudnia, hogy a hölgyemény bizony ekkora tömegben igen rosszul érzi magát. A férfi igyekszik kedvesen mosolyogni rá, miközben egyik kezével megsimogatja lábát a lovon, hátha megnyugszik, azonban teljesen más történik. Az a bizonyos félelem, amiből már a sátorban is kapott ízelítőt, úgy látszik, most hatalmába kerítette Loyát, s arra ösztönzi, hogy most azonnal tűnjön el innen. Hallhatóan a mágus is színre lépett, így pedig már érthető ez a hirtelen sietség. Mordach a maga elvei szerint inkább szembe nézne az ellenséggel, viszont ez a hercegnő teljesen más. Egy finom kis hölgyemény, aki egyáltalán nem olyan típus, hogy azonnal kardot rántana. Érthető, hogy fél, megijed, s a vörösnek egyáltalán nem szándéka őt bármire is kényszeríteni. Ha nem akar vele szembe szállni, akkor nem fog. Mordach feladata egyedül az, hogy megvédje a tündért ettől az aljas féregtől. Régi sérelmei is ugyan még benne vannak a kis tolvajlás miatt, azonban ez már régi történet, s nem is igazán dominál. Mikor a kis hölgy megered a tömegben, a férfi is közvetlenül a nyomában van, olykor pedig megérinti a hátát is, hogy tudja, hogy követi őt. Azonban pillanatokon belül megjelenik a régi 'ismerős', s próbál úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna a múltban, mintha nem miatta ölte volna meg Loya a saját családját. Mikor a hölgyemény keze felé nyúl, Mordach keze is megindul Erdan csuklója felé, s ha nem viszi el, akkor igen erősen megszorítja azt. A hercegnőt láthatóan igen megviselte a találkozás, melyet kiborulása is tükröz. Hangosan ordítozik, püföli a varázslót, s ekkor viszont Mordach eszébe ötlik valami. A hely tele van őrökkel, s Loya kiakadását ki is lehetne használi...*
- Kérem, azonnal engedje el a hölgy kezét, vagy kénytelen leszek erőszakot alkalmazni! ŐRÖK!!!
*Kiáltja a vörös kitűnő színészi játékkal, azonban mikor tekintete találkozik a varázslóéval, ajkára halovány, gúnyos félmosoly húzódik, szemeiből pedig csak úgy árad az alattomosság - ez csupán a másodperc töredékéig tart, s csak Erdannak intézi 'rejtetten'. Hangja oly hangos, hogy a zúgolódó tömegből is tisztán hallatszik, ezért nem csodálkozna, ha minden tekintet rájuk szegeződne. Ezt a 'nyilvánosságot', s a következményeit kihasználva pedig remek alkalom nyílik egy új terv kidolgozására. Az mondjuk csúnya vád lenne, ha azt hárítanák rá, hogy éppenséggel megerőszakolta Loyát - ami persze nem igaz -, bár erre viszont kapnának az őrök is. Ilyen mellett csak úgy nem mennek el, no meg ok nélkül, még színjátszás kedvéért sem tudna egy hölgy ennyire kiakadni valakitől. Egyelőre nem nyőg be ilyesmit Mordach, vár még egy kicsit, hogy nagyobb tömeg kerekedjen körülöttük, s hogy az őrök is gyülekezzenek.*
68. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-12 17:22:32
Üzenet elküldve: 2012-04-12 17:22:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*Nagyon kellemetlen érzés keríti hatalmába. A gyomra görcsbe rándul, mintha lázas lenne, melege van és borzong egyszerre. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valaki figyeli. Idegesen keresi a rá tapadó tekintetet, hátha így megszabadulhat a bizsergető érzéstől.
És akkor meglátja. Ott áll, alig száz méterre tőle, szeme a távolba mered. Loya nem vizsgálja tovább, azon minutumban leveti magát a lóról, kis híjján Mordachot is elsodorja. "Csak meg ne lásson!" fohászkodik*
- Ott van* tátogja hangtalanul. Idegesen kapkodja fejét, de a tömeg szerencsére meg elrejti.*
- Tűnjünk el innen* jegyzi meg kissé hangosabban. Tülekedve elindul a másik irányba, de a tömeg egyre fogy, már csak páran lézengenek körülöttük. Nyakát nyújtogatva tekint hátra, de Erdant sehol nem látja, talán eltűnt a többiekkel együtt. A lány már épp fellélegezne, de ekkor egy hang csendül a háta mögül.
Érzi, hogy a lábujjától a feje búbjáig jeges víz önti el, zsibbad minden porcikája. Szaporán dobogó szívvel megfordul és a varázslóval találja szembe magát.
Először mozdulni sem tud, bénán tűri, hogy Erdan kezét csókoljon neki. A következő pillanatban azonban a vörös köd elönti agyát és hangos kiáltozással esik neki a férfinak. Meg arra sem veszi a fáradtságot, hogy fegyvert ragadjon, puszta kézzel püföli hajdanvolt kedvesét.*
*Nagyon kellemetlen érzés keríti hatalmába. A gyomra görcsbe rándul, mintha lázas lenne, melege van és borzong egyszerre. Nem tud szabadulni a gondolattól, hogy valaki figyeli. Idegesen keresi a rá tapadó tekintetet, hátha így megszabadulhat a bizsergető érzéstől.
És akkor meglátja. Ott áll, alig száz méterre tőle, szeme a távolba mered. Loya nem vizsgálja tovább, azon minutumban leveti magát a lóról, kis híjján Mordachot is elsodorja. "Csak meg ne lásson!" fohászkodik*
- Ott van* tátogja hangtalanul. Idegesen kapkodja fejét, de a tömeg szerencsére meg elrejti.*
- Tűnjünk el innen* jegyzi meg kissé hangosabban. Tülekedve elindul a másik irányba, de a tömeg egyre fogy, már csak páran lézengenek körülöttük. Nyakát nyújtogatva tekint hátra, de Erdant sehol nem látja, talán eltűnt a többiekkel együtt. A lány már épp fellélegezne, de ekkor egy hang csendül a háta mögül.
Érzi, hogy a lábujjától a feje búbjáig jeges víz önti el, zsibbad minden porcikája. Szaporán dobogó szívvel megfordul és a varázslóval találja szembe magát.
Először mozdulni sem tud, bénán tűri, hogy Erdan kezét csókoljon neki. A következő pillanatban azonban a vörös köd elönti agyát és hangos kiáltozással esik neki a férfinak. Meg arra sem veszi a fáradtságot, hogy fegyvert ragadjon, puszta kézzel püföli hajdanvolt kedvesét.*
67. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-12 16:18:40
Üzenet elküldve: 2012-04-12 16:18:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
- Azok után, hogy úgy rám mordultál, nem gondoltam, hogy szívesen látod társaságom. *mondja egyszerűen. Kicsit ódzkodik attól, hogy a másiknak megmutassa karját, de végül sóhajt egyet, majd hagyja, hogy az elf megvizsgálja. A sérülés tényleg nem vészes. A vérzés is nagyon enyhe, épphogy csak szivárog a vörös élet.*
- Nem szükséges, majd én elintézem... *hebegi, de Nerkon már hozzá is látott a seb ellátásához. A kulacsot érdeklődve figyeli. Magában számolja a cseppeket, bár nem kell sokáig. Ismételten sóhajt.*
- Kár volt elpazarolnod azt a két csepp vizet! Meglett volna anélkül is. *mondja. A kötözés közben olykor felszisszen. Főként akkor, mikor a fiú óhatatlanul belenyúl a sebbe. Végén a kérdésre csak bólint. Vár, amíg az elf eltávolodik, majd átkötözi sebét úgy, hogy az tényleg jó legyen. Ezek után felkel és megnézi, hogy mit csinál Nerkon.*
- Mit nézegeted annyira? Várj, te még nem fejtél kecskét igaz? *kérdi mosolyogva. Ezen egy darabig jót mulat. Szelíd mosollyal ábrázatán az elf vállára helyezi kezét.*
- Hagyd, majd én csinálom. Persze rád is szükség van ám! Legtöbbször ez kétszemélyes dolog. Fogd a kecske szarvait és tartsd jó erősen. A többit bízd rám rendben?! *mosolyogja. Ha Nerkont teszi amit kér, nekilát a fejésnek. A fiú jól gondolta, van a kecskének teje. Ami azt illeti nem is olyan kevés.*
- Így, most már elengedheted. Hagyjuk, hagy legeljen a drága... *szól Alewie. A kecske fejét megsimogatja, majd a tányért kezébe fogja és átnyújtja Nerkonnak.*
- Tessék! Friss és meleg. *mondja. Amint a másik elveszi tőle a tejet, odébb ballag. A rikkára szúrós pillantást vet, majd leül a fűbe.*
- Nem kellene levágni szerencsétlent. Amíg rendesen ad tejet, több hasznát veszed.
- Azok után, hogy úgy rám mordultál, nem gondoltam, hogy szívesen látod társaságom. *mondja egyszerűen. Kicsit ódzkodik attól, hogy a másiknak megmutassa karját, de végül sóhajt egyet, majd hagyja, hogy az elf megvizsgálja. A sérülés tényleg nem vészes. A vérzés is nagyon enyhe, épphogy csak szivárog a vörös élet.*
- Nem szükséges, majd én elintézem... *hebegi, de Nerkon már hozzá is látott a seb ellátásához. A kulacsot érdeklődve figyeli. Magában számolja a cseppeket, bár nem kell sokáig. Ismételten sóhajt.*
- Kár volt elpazarolnod azt a két csepp vizet! Meglett volna anélkül is. *mondja. A kötözés közben olykor felszisszen. Főként akkor, mikor a fiú óhatatlanul belenyúl a sebbe. Végén a kérdésre csak bólint. Vár, amíg az elf eltávolodik, majd átkötözi sebét úgy, hogy az tényleg jó legyen. Ezek után felkel és megnézi, hogy mit csinál Nerkon.*
- Mit nézegeted annyira? Várj, te még nem fejtél kecskét igaz? *kérdi mosolyogva. Ezen egy darabig jót mulat. Szelíd mosollyal ábrázatán az elf vállára helyezi kezét.*
- Hagyd, majd én csinálom. Persze rád is szükség van ám! Legtöbbször ez kétszemélyes dolog. Fogd a kecske szarvait és tartsd jó erősen. A többit bízd rám rendben?! *mosolyogja. Ha Nerkont teszi amit kér, nekilát a fejésnek. A fiú jól gondolta, van a kecskének teje. Ami azt illeti nem is olyan kevés.*
- Így, most már elengedheted. Hagyjuk, hagy legeljen a drága... *szól Alewie. A kecske fejét megsimogatja, majd a tányért kezébe fogja és átnyújtja Nerkonnak.*
- Tessék! Friss és meleg. *mondja. Amint a másik elveszi tőle a tejet, odébb ballag. A rikkára szúrós pillantást vet, majd leül a fűbe.*
- Nem kellene levágni szerencsétlent. Amíg rendesen ad tejet, több hasznát veszed.
66. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-11 22:47:24
Üzenet elküldve: 2012-04-11 22:47:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Értetlenül néz a lányra.*
-Már miért kellett volna megakadályoznia, hogy elmenjetek? Miért akartatok elmenni? "Azt hittem már felfogtad, hogy nélkülünk éhen haltok. Nők!" *Nem mondja ki a szavakat, nem akarja magára haragítani Ale-t. Egy nő haragjánál már csak az a rosszabb, ha a nő még bosszút is akar mellé állni. Gondolatban megborzong, és mosolyt erőltet az arcára.*
-Lássuk azt a sérülést. Nem tűnik komolynak. *A lány elé lép, és a kezébe veszi a másik karját. A horzsolás nem néz ki túl veszélyesnek, az elf úgy látja, hogy összevarrni biztosan nem kell.*
-Kitisztítom, és semmi perc alatt rendbe jön. *Mosolyog a másikra, és előveszi a kulacsát. A seb fölé tartja és megdönti. Aztán fejjel lefelé fordítja. 'Pötty.', majd kisvártatva ismét 'Pötty.'*
"Két vízcsepp. Hát, rosszabb is lehetne." *Vállig merül el a táskájában míg némi kötözőszerre bukkan. Jól felpakolt korábban, hiszen a rikka-fogás bizony már hangzásra sem tűnt sétagaloppnak. A készletei ugyan már kimerülőben vannak, de egyelőre kitartanak.*
-Átkötöm ezzel az anyaggal, csak arra figyelj, hogy ne mozgasd túl sokat. *Megpróbálja finoman átkötni a sérülést, de még nem sokat csinált ilyet, -ráadásul arra is kínosan vigyáznia kell közben, hogy a ruháján folt ne essen- így lassan, kissé ügyetlenül halad. Hiába, az apai örökség ilyen apróságokban is megmutatkozik.*
-Jó lesz? *Kérdezi majd ha a másik bólint eltűnik a domb mögött, épp csak annyira, hogy becserkéssze a kecskét, ami szerencsére -révén, hogy öreg- nem jutott messzire.*
-Talán még van teje. *Sóhajt és elővesz egy réztányért, majd a kecske alá tolja. Aztán benéz az állat hasa alá, és önmagához mérten, jelentősen koncentrálva kezdi el tanulmányozni az állat részeit. Aztán felülről is megnézi. Otthon a "ház körüli segítség" kimerült a takarításban, és a vendégek kiszolgálásában. A kecskékről csak annyit tud, hogy finom a tejük, tehát, ebből következik, hogy valahonnan jön belőlük a fehér, sűrű nedű. Már csak azt kéne kitalálni, hogy honnan. Szándékosan nem néz Alere. Sértené a büszkeségét, ha a lány azt hinné, hogy még egy kecskéből sem tud tejet kipréselni, kisajtolni... vagy mit csinálni vele.*
*Értetlenül néz a lányra.*
-Már miért kellett volna megakadályoznia, hogy elmenjetek? Miért akartatok elmenni? "Azt hittem már felfogtad, hogy nélkülünk éhen haltok. Nők!" *Nem mondja ki a szavakat, nem akarja magára haragítani Ale-t. Egy nő haragjánál már csak az a rosszabb, ha a nő még bosszút is akar mellé állni. Gondolatban megborzong, és mosolyt erőltet az arcára.*
-Lássuk azt a sérülést. Nem tűnik komolynak. *A lány elé lép, és a kezébe veszi a másik karját. A horzsolás nem néz ki túl veszélyesnek, az elf úgy látja, hogy összevarrni biztosan nem kell.*
-Kitisztítom, és semmi perc alatt rendbe jön. *Mosolyog a másikra, és előveszi a kulacsát. A seb fölé tartja és megdönti. Aztán fejjel lefelé fordítja. 'Pötty.', majd kisvártatva ismét 'Pötty.'*
"Két vízcsepp. Hát, rosszabb is lehetne." *Vállig merül el a táskájában míg némi kötözőszerre bukkan. Jól felpakolt korábban, hiszen a rikka-fogás bizony már hangzásra sem tűnt sétagaloppnak. A készletei ugyan már kimerülőben vannak, de egyelőre kitartanak.*
-Átkötöm ezzel az anyaggal, csak arra figyelj, hogy ne mozgasd túl sokat. *Megpróbálja finoman átkötni a sérülést, de még nem sokat csinált ilyet, -ráadásul arra is kínosan vigyáznia kell közben, hogy a ruháján folt ne essen- így lassan, kissé ügyetlenül halad. Hiába, az apai örökség ilyen apróságokban is megmutatkozik.*
-Jó lesz? *Kérdezi majd ha a másik bólint eltűnik a domb mögött, épp csak annyira, hogy becserkéssze a kecskét, ami szerencsére -révén, hogy öreg- nem jutott messzire.*
-Talán még van teje. *Sóhajt és elővesz egy réztányért, majd a kecske alá tolja. Aztán benéz az állat hasa alá, és önmagához mérten, jelentősen koncentrálva kezdi el tanulmányozni az állat részeit. Aztán felülről is megnézi. Otthon a "ház körüli segítség" kimerült a takarításban, és a vendégek kiszolgálásában. A kecskékről csak annyit tud, hogy finom a tejük, tehát, ebből következik, hogy valahonnan jön belőlük a fehér, sűrű nedű. Már csak azt kéne kitalálni, hogy honnan. Szándékosan nem néz Alere. Sértené a büszkeségét, ha a lány azt hinné, hogy még egy kecskéből sem tud tejet kipréselni, kisajtolni... vagy mit csinálni vele.*
65. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-11 22:02:59
Üzenet elküldve: 2012-04-11 22:02:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*Az elf érkezését a lány későbbre várta, bár a hangokból és abból, hogy nem voltak túl halkak, érthető, hogy gyorsan ideért. Nem kerüli el figyelmét, hogy a másik szinte rohant. A nagy teremtést sikerül lenyugtatni. Alweie egy darabig erősen gondolkodik azon, hogy eleget tegyen-e a kérésnek. Végül sóhajt egyet.*
- Zonath, csillapodj kérlek! *szól kedvencének. Egyik kezével végigsimít az állat fején. Halványan elmosolyodik, majd Nerkonra pillant.*
- Egyszerű... Valószínűleg hallotta a kérésed és nem akart minket elengedni. Azt akarta, hogy megvárjunk. Legalábbis szerintem. Minden esetre... ez lett a végeredménye. *mutat kezére. Hangosan felszisszen, mikor véletlenül hozzáér.*
- Nem elég, hogy az az alak is... Ez az én szerencsém... Túlvészelem az éjszakát apróbb karcolásokkal, erre most... *Legtöbb mondatát csak gondolatban fejezi be. Lassan felkel, majd megigazítja ruháját. Közben óhatatlanul is összekeni magát. Vörös vére befesti egy kis helyen köpenyét. Szerencsére, csak azt.*
- A... fenébe! Szereznem kell valamit, amivel bekötöm... Veled meg még számolunk! *morogja a rikkának.*
*Az elf érkezését a lány későbbre várta, bár a hangokból és abból, hogy nem voltak túl halkak, érthető, hogy gyorsan ideért. Nem kerüli el figyelmét, hogy a másik szinte rohant. A nagy teremtést sikerül lenyugtatni. Alweie egy darabig erősen gondolkodik azon, hogy eleget tegyen-e a kérésnek. Végül sóhajt egyet.*
- Zonath, csillapodj kérlek! *szól kedvencének. Egyik kezével végigsimít az állat fején. Halványan elmosolyodik, majd Nerkonra pillant.*
- Egyszerű... Valószínűleg hallotta a kérésed és nem akart minket elengedni. Azt akarta, hogy megvárjunk. Legalábbis szerintem. Minden esetre... ez lett a végeredménye. *mutat kezére. Hangosan felszisszen, mikor véletlenül hozzáér.*
- Nem elég, hogy az az alak is... Ez az én szerencsém... Túlvészelem az éjszakát apróbb karcolásokkal, erre most... *Legtöbb mondatát csak gondolatban fejezi be. Lassan felkel, majd megigazítja ruháját. Közben óhatatlanul is összekeni magát. Vörös vére befesti egy kis helyen köpenyét. Szerencsére, csak azt.*
- A... fenébe! Szereznem kell valamit, amivel bekötöm... Veled meg még számolunk! *morogja a rikkának.*
64. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-11 21:49:53
Üzenet elküldve: 2012-04-11 21:49:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Megdöbben, hogy a pásztor végül mégiscsak nekiadja a kecskét, visszakozik is, de végül hagyja magát meggyőzni. Jó kedvűen bandukol vissza, szinte szökdécsel, mint mellette a kecske is, kinek ismét el kell hagynia barátait. Az elf szíve összeszorul, ha csak rágondol, hogy a kecske hamarosan étek lesz.
Már látja a buckát, ami mögött társainak kell lennie, de ekkor morgás és csaholás üti meg a fülét. Idegesen húzza össze szemöldökét, felajza az íját és futásra gyorsítja könnyed lépteit. A kecske lemarad, de az ifjúnak most nincs ideje vele foglalkozni. Ha megtámadták őket a banditák, akkor pár másodpercnyi késlekedés is végzetes lehet, ezt pedig nem engedheti. Meghallja a lány nyöszörgését és immár nem egyszerűen fut, egyenesen rohan. Átszökken a buckán és célra tart.
Tágra nyílt szemekkel, hangosan zihálva dermed szinte kővé az élőkép látványára: A kis rikka össze-vissza ugrabugrál, mint rendesen, a kutya morog és csahol, és minden jel szerint távol akarja tartani Ale-tól a nagyobb állatot, a lány pedig a földön fekszik, vérzik és nyöszörög.*
"Hát itt meg mi történhetett?" *Teszi fel magában a kérdést és a földre dobja élőfa-íját. Bármi történt is, abban biztos, hogy egyik jelenlevőt sem akarja bántani.*
-Á-áállj! *Tárja szét kezeit, tenyereit pedig a rikka felé tartja, miközben elé ugrik.* -Hé! Kicsit menj hátrébb kérlek. Kérlek!!! *Szól rá erőteljesebben, mire a lény dohogva- neheztelve hátrál néhány lépést.* -Ül! Mondom, ÜL! *Szól a kutyának. Muszáj lenne odaférnie Ale-hoz, hogy megnézze milyen mély a sérülés.*
-Tudom, hogy csak rád hallgat, úgyhogy megkérhetnélek, hogy elhallgattasd? *Kérdi a sérültet, és megpróbál közelebb lépni mindenféle testi sérülés nélkül.* -Kérlek! Jól vagy, vagy csak megijedtél? Egyáltalán, mi történt? Olyan a kezed, mintha... *Ránéz kis barátjára és értetlenül vakarja meg a fejét. A vörös lény soha senkit nem bántana... hacsak, az nem akarná Nerkont megtámadni -ahogy ez korábban már többször is megtörtént. Az elf gyanakodva vonja fel szemöldökét.*
-Szóval?
*Megdöbben, hogy a pásztor végül mégiscsak nekiadja a kecskét, visszakozik is, de végül hagyja magát meggyőzni. Jó kedvűen bandukol vissza, szinte szökdécsel, mint mellette a kecske is, kinek ismét el kell hagynia barátait. Az elf szíve összeszorul, ha csak rágondol, hogy a kecske hamarosan étek lesz.
Már látja a buckát, ami mögött társainak kell lennie, de ekkor morgás és csaholás üti meg a fülét. Idegesen húzza össze szemöldökét, felajza az íját és futásra gyorsítja könnyed lépteit. A kecske lemarad, de az ifjúnak most nincs ideje vele foglalkozni. Ha megtámadták őket a banditák, akkor pár másodpercnyi késlekedés is végzetes lehet, ezt pedig nem engedheti. Meghallja a lány nyöszörgését és immár nem egyszerűen fut, egyenesen rohan. Átszökken a buckán és célra tart.
Tágra nyílt szemekkel, hangosan zihálva dermed szinte kővé az élőkép látványára: A kis rikka össze-vissza ugrabugrál, mint rendesen, a kutya morog és csahol, és minden jel szerint távol akarja tartani Ale-tól a nagyobb állatot, a lány pedig a földön fekszik, vérzik és nyöszörög.*
"Hát itt meg mi történhetett?" *Teszi fel magában a kérdést és a földre dobja élőfa-íját. Bármi történt is, abban biztos, hogy egyik jelenlevőt sem akarja bántani.*
-Á-áállj! *Tárja szét kezeit, tenyereit pedig a rikka felé tartja, miközben elé ugrik.* -Hé! Kicsit menj hátrébb kérlek. Kérlek!!! *Szól rá erőteljesebben, mire a lény dohogva- neheztelve hátrál néhány lépést.* -Ül! Mondom, ÜL! *Szól a kutyának. Muszáj lenne odaférnie Ale-hoz, hogy megnézze milyen mély a sérülés.*
-Tudom, hogy csak rád hallgat, úgyhogy megkérhetnélek, hogy elhallgattasd? *Kérdi a sérültet, és megpróbál közelebb lépni mindenféle testi sérülés nélkül.* -Kérlek! Jól vagy, vagy csak megijedtél? Egyáltalán, mi történt? Olyan a kezed, mintha... *Ránéz kis barátjára és értetlenül vakarja meg a fejét. A vörös lény soha senkit nem bántana... hacsak, az nem akarná Nerkont megtámadni -ahogy ez korábban már többször is megtörtént. Az elf gyanakodva vonja fel szemöldökét.*
-Szóval?
63. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-11 21:12:42
Üzenet elküldve: 2012-04-11 21:12:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*A goromba megjegyzés hallatán keresztbe fonja karjait mellkasa előtt és hátat fordít a másiknak. Az elf viselkedése szinte már sérti. Sosem kedvelte túlzottan a goromba alakokat. Vagyis azokat nem, akik előtte elég kedvesnek mutatták magukat, ráadásul még kezdte is megkedvelni.
Most azonban tesz néhány lépést az ellenkező irányba. Az emelkedő szélére ballag, hogy onnan lefelé elinduljon arra, amerről jöttek. "Majd valamerre változtatok irányt." gondolja. Ekkor a rikka terem előtte. Morog egy keveset, miközben folyamatosan a lány és ebe elé ugrál. A kutya belefáradva ebbe, morogni és ugatni kezd, miközben agresszív testtartást vesz fel.
A pásztor megáll. Nyája is megáll, vele együtt. Kérdőn tekint az elfre. Vonásai először kemények, majd mikor látja a másik viselkedését és felfogja mi történt, meglágyulnak.*
- Fiam! Tőlem nem volt szép, hogy a lányt kértem cserébe, már belátom. Az aranyat elfogadom, vidd a birkát cserébe! Isten áldjon! *mondja, miközben közelebb megy és felveszi a letett érméket.
- Engedj minket utunkra nem hallod?! *hallatszik Alewie hangja. A rikka továbbra sem engedi, hogy elmenjen. A szőkeség közelebb megy a nagydarab lényhez, majd annak orrára csap egy erőset.*
- Mondom engedj! *förmed rá. A vörös bundás csak felmordul, majd fejét megindítva lök egyet az emberen. A lány elesik, majd legurul a lejtőn. Zomath utána fut. Orrával böködi gazdáját a lejtő alján, hogy az mozduljon meg végre.*
- Aúúú... *nyöszörgi Ale. Felül, majd nemrégiben jól megszorított karját fogja. A rikka durva szőre alaposan felhorzsolta végtagját.*
*A goromba megjegyzés hallatán keresztbe fonja karjait mellkasa előtt és hátat fordít a másiknak. Az elf viselkedése szinte már sérti. Sosem kedvelte túlzottan a goromba alakokat. Vagyis azokat nem, akik előtte elég kedvesnek mutatták magukat, ráadásul még kezdte is megkedvelni.
Most azonban tesz néhány lépést az ellenkező irányba. Az emelkedő szélére ballag, hogy onnan lefelé elinduljon arra, amerről jöttek. "Majd valamerre változtatok irányt." gondolja. Ekkor a rikka terem előtte. Morog egy keveset, miközben folyamatosan a lány és ebe elé ugrál. A kutya belefáradva ebbe, morogni és ugatni kezd, miközben agresszív testtartást vesz fel.
A pásztor megáll. Nyája is megáll, vele együtt. Kérdőn tekint az elfre. Vonásai először kemények, majd mikor látja a másik viselkedését és felfogja mi történt, meglágyulnak.*
- Fiam! Tőlem nem volt szép, hogy a lányt kértem cserébe, már belátom. Az aranyat elfogadom, vidd a birkát cserébe! Isten áldjon! *mondja, miközben közelebb megy és felveszi a letett érméket.
- Engedj minket utunkra nem hallod?! *hallatszik Alewie hangja. A rikka továbbra sem engedi, hogy elmenjen. A szőkeség közelebb megy a nagydarab lényhez, majd annak orrára csap egy erőset.*
- Mondom engedj! *förmed rá. A vörös bundás csak felmordul, majd fejét megindítva lök egyet az emberen. A lány elesik, majd legurul a lejtőn. Zomath utána fut. Orrával böködi gazdáját a lejtő alján, hogy az mozduljon meg végre.*
- Aúúú... *nyöszörgi Ale. Felül, majd nemrégiben jól megszorított karját fogja. A rikka durva szőre alaposan felhorzsolta végtagját.*
62. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-11 20:49:05
Üzenet elküldve: 2012-04-11 20:49:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Az alak elmegy és a kecskéit is viszi magával. Nerkon gyomrában rossz érzés van. Nagyot sóhajt és Ane felé fordul, aki viszont bizalmatlanul, s már-már dühösen néz rá.*
-Mi az? Étel! Örülj neki! *Morran fel rosszkedvűen és az állathoz lép. Az övéhez nyúl, és tőrének markolatát az ujjaival fonja körül. Kihúzza a tokból, de az furcsán könnyűnek tűnik. Ingerülten odanéz, s látja, hogy a tőrnek csak a markolata van a kezében: a tőr pengéjéből egy nagyjából fél centis darab maradt meg. Összeszorítja ajkait és egy ideges mozdulattal teszi vissza a volt fegyvert a helyére. Kiegyenesedik és lehunyja szemét. Mélyeket sóhajt, így próbálja kitisztítani a fejét.* "Ez nem te vagy. Látod? Anyu mindig megmondta, hogy add magadat, és akkor nem lesz baj, te meg mást játszottál." *Korholja magát, aztán odafordul a lányhoz kissé szerencsétlen képpel.*
-Várj meg kérlek! *Fogja a kecskét és a kecskepásztor után ered. Sejti, hogy a döntést még nagyon meg fogja bánni, de úgy érzi, most ezt kell tennie. Új útitársainak majd szerez valahonnan ételt. Hátha még van egy alma valahol a táskája legmélyén. Végülis sokat tett el legutóbb.*
-Uram! Uram várjon! *Kiáltja, mikor ismét meglátja a férfit.* -Nézze! Sajnálom. Itt a kecske. Meg egy kis pénz is. Vigye, csak ne haragudjon. *Visszaengedi az öreg jószágot a csapatba és pár aranyat a földre tesz.
*
-Rendben vagyunk?
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.04.11 21:35:52, a következő indokkal:
...
*Az alak elmegy és a kecskéit is viszi magával. Nerkon gyomrában rossz érzés van. Nagyot sóhajt és Ane felé fordul, aki viszont bizalmatlanul, s már-már dühösen néz rá.*
-Mi az? Étel! Örülj neki! *Morran fel rosszkedvűen és az állathoz lép. Az övéhez nyúl, és tőrének markolatát az ujjaival fonja körül. Kihúzza a tokból, de az furcsán könnyűnek tűnik. Ingerülten odanéz, s látja, hogy a tőrnek csak a markolata van a kezében: a tőr pengéjéből egy nagyjából fél centis darab maradt meg. Összeszorítja ajkait és egy ideges mozdulattal teszi vissza a volt fegyvert a helyére. Kiegyenesedik és lehunyja szemét. Mélyeket sóhajt, így próbálja kitisztítani a fejét.* "Ez nem te vagy. Látod? Anyu mindig megmondta, hogy add magadat, és akkor nem lesz baj, te meg mást játszottál." *Korholja magát, aztán odafordul a lányhoz kissé szerencsétlen képpel.*
-Várj meg kérlek! *Fogja a kecskét és a kecskepásztor után ered. Sejti, hogy a döntést még nagyon meg fogja bánni, de úgy érzi, most ezt kell tennie. Új útitársainak majd szerez valahonnan ételt. Hátha még van egy alma valahol a táskája legmélyén. Végülis sokat tett el legutóbb.*
-Uram! Uram várjon! *Kiáltja, mikor ismét meglátja a férfit.* -Nézze! Sajnálom. Itt a kecske. Meg egy kis pénz is. Vigye, csak ne haragudjon. *Visszaengedi az öreg jószágot a csapatba és pár aranyat a földre tesz.
*-Rendben vagyunk?
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.04.11 21:35:52, a következő indokkal:
...
61. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-11 14:18:25
Üzenet elküldve: 2012-04-11 14:18:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Pusztai kaland//
*A kis csapat tagjainak egy italmérő szegődik nyomába. Saját magára, pontosabban derekára szíjazott kis 'asztalán' különböző színű kortynyi italok sorakoznak apró poharakban. Egy ideig hadarja, mit miért szeretnek az urak inni és hogy mennyi az annyi, kitartóan tartja a tempót perceken át, ám ha nem lát hajlandóságot arra, hogy vásároljanak tőle, odébb is áll.
A tömegbe bentebb merészkedve két asztal környéke is teljesen megüresedik. Egy sötétképű ember marad ott, aki fülig érő szájjal olvasgatja az újonnan szerzett érméket, másik öt pedig fejét leszegve kullog odébb. A sötétképű máris az asztalra kanyarít újabb tíz érmét, s kihívóan pillant szét. Az asztalon öt apró tálka és egy kék, szinte teljesen értéktelen kő várja a játékosokat.
A másik asztalnál is hasonló a helyzet, ott kártyát vetnek. Összesen két lapot mindenkinek, s aki értékei nagyobbak, az nyerhet. Itt két szerencsés várja a leendő vetélytársakat.
Az egyik sátor mellett elhaladva heves kiabálást hallhat a kis csapat. Ha bekémlelnek, azt láthatják, hogy két megtermett férfi ül egymással szemben egy kis asztalnál, ahová felkönyökölve egymás karját igyekeznek lenyomni. A benn összegyűlt tömeg őket buzdítja, nyilván fogadást tettek valamelyik oldalán.
Caliel és kis csapata döntésén áll, kipróbálják-e magukat valahol, vagy egyelőre tovább nézelődnek.*
//Loya megkísértése//
*A látomás ezúttal nem vonta annyira hatása alá, mint előző alkalommal, bár ezúttal nem is volt olyan mézes-mázosan csalogató. Ahhoz mindenesetre elég volt, hogy a tündér ne érezhesse jól magát, ne merülhessen bele a játékok egyikébe sem.
A legerősebb érzése jelenleg a szorongás, ami őszintén szólva sokkal inkább megrohamozza, mint élete bármely időszakában eddig.
Tekintete folyton a tömeget kutatja nyugtalanságában, mikor egyszercsak a távolban feltűnik előtte Ő. Messze van, nagyon messze. De ott áll és figyel, széles mosollyal az arcán. Oly félével, ami nem sejtet sok jót.
A forgatag egyszercsak besűrűsödik kettőjük közt, s mire kitisztul, Erdan már nincs ott, ahol az imént.*
- Nocsak. A kis Loya. Igen szemrevaló teremtés lettél.
*Hangja a tündér és a vörös párosának háta mögül zendül fel. Szavaiból szinte csöpög a méreg.*
- Meghívhatlak téged és a kísérőd a kedvenc játékomba?
*A nő elé lép, majd kezet csókol neki. Mordachra rá sem hederít azon felül, hogy megemlítette.*
*A kis csapat tagjainak egy italmérő szegődik nyomába. Saját magára, pontosabban derekára szíjazott kis 'asztalán' különböző színű kortynyi italok sorakoznak apró poharakban. Egy ideig hadarja, mit miért szeretnek az urak inni és hogy mennyi az annyi, kitartóan tartja a tempót perceken át, ám ha nem lát hajlandóságot arra, hogy vásároljanak tőle, odébb is áll.
A tömegbe bentebb merészkedve két asztal környéke is teljesen megüresedik. Egy sötétképű ember marad ott, aki fülig érő szájjal olvasgatja az újonnan szerzett érméket, másik öt pedig fejét leszegve kullog odébb. A sötétképű máris az asztalra kanyarít újabb tíz érmét, s kihívóan pillant szét. Az asztalon öt apró tálka és egy kék, szinte teljesen értéktelen kő várja a játékosokat.
A másik asztalnál is hasonló a helyzet, ott kártyát vetnek. Összesen két lapot mindenkinek, s aki értékei nagyobbak, az nyerhet. Itt két szerencsés várja a leendő vetélytársakat.
Az egyik sátor mellett elhaladva heves kiabálást hallhat a kis csapat. Ha bekémlelnek, azt láthatják, hogy két megtermett férfi ül egymással szemben egy kis asztalnál, ahová felkönyökölve egymás karját igyekeznek lenyomni. A benn összegyűlt tömeg őket buzdítja, nyilván fogadást tettek valamelyik oldalán.
Caliel és kis csapata döntésén áll, kipróbálják-e magukat valahol, vagy egyelőre tovább nézelődnek.*
//Loya megkísértése//
*A látomás ezúttal nem vonta annyira hatása alá, mint előző alkalommal, bár ezúttal nem is volt olyan mézes-mázosan csalogató. Ahhoz mindenesetre elég volt, hogy a tündér ne érezhesse jól magát, ne merülhessen bele a játékok egyikébe sem.
A legerősebb érzése jelenleg a szorongás, ami őszintén szólva sokkal inkább megrohamozza, mint élete bármely időszakában eddig.
Tekintete folyton a tömeget kutatja nyugtalanságában, mikor egyszercsak a távolban feltűnik előtte Ő. Messze van, nagyon messze. De ott áll és figyel, széles mosollyal az arcán. Oly félével, ami nem sejtet sok jót.
A forgatag egyszercsak besűrűsödik kettőjük közt, s mire kitisztul, Erdan már nincs ott, ahol az imént.*
- Nocsak. A kis Loya. Igen szemrevaló teremtés lettél.
*Hangja a tündér és a vörös párosának háta mögül zendül fel. Szavaiból szinte csöpög a méreg.*
- Meghívhatlak téged és a kísérőd a kedvenc játékomba?
*A nő elé lép, majd kezet csókol neki. Mordachra rá sem hederít azon felül, hogy megemlítette.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936