//Lousadel Rammesh//
//egy nap a pusztában//
*Hirtelen lépésével újfent melepi a férfit. Gondolatait nehezen fogalmazta meg, de mint igaz volt s legbelülről jött. A puszta olyan, mint ő. Szabad és szárnyal. Nem kis meglepetésére a férfi megcsókolja, de annak ellenére, hogy hirtelen történt, gyorsan át tudja magát adni a pillanatnak. Majd a férfi a puszt szépségéről és a háború, valamint a város ártó hatásáról kezd el mesélni. Oly hangnemben, amiet még Fire sose hallott, félig lehunyt szemmel hallgatja a férfit.*
-Igen a Romtábor! Egyszer még régen én is jártom ott, elég hátborzongató.*Hosszábújik a férfihez.*
-Igazad van a puszta nem adta meg magát, harcol és senki sem birja betörni. Harcol a szabadságért, mint mi! Ő meg is kapja, nincs se idő, se hadsereg, ami be tudná törni. Erős, tiszta és bátor. Igazi harcos, mintha tényleg egy ősi harcos óvná.*Mondja, ahogy körbetekint, majd tekintete a férfire téved.*
-És te vagy a legszebb látvány a pusztán lovagom!*Súgja Lou fülébe, majd ő is megcsókolja, mint előbb őt a férfi. Úgy érzi, mintha szállna ezen a helyen ezzel az emberrel, egy véget nem érő, tökéletes repülés, azon a helyen, ahol nem szeretnek az emberek mégcsak lenni se.*