Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 17:47:01
Üzenet elküldve: 2012-04-08 17:47:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Mesélő #7-nek//
*Már órák óta róják a területet. Inger nem sok van, de a hasuk már régóta korog. A távolban egyszerre mozgó alakok tűnnek fel. Az elf és a rikka egyszerre merevednek meg egy helyben. Nerkon rögtön elő-, majd kihúzza íját és nyilat illeszt rá.*
-Maradj mögöttem! Megvédelek! *Utasítja 'kis' barátját és komoran áll, míg a másik kettő a közelébe nem ér.* "Varázsló!" *Döbben rá az elf, és kezei megremegnek. Édesanyja mindig is azt mondta, hogy 'Sose bízz egy varázslóba fiam, mert csak bajt hoznak rád!' Nerkon nem is bízik bennük.*
-Mit akartok itt?! *Kiált rájuk olyan magabiztosan, ahogy csak tud. A rikka közben érdeklődve figyeli az eseményeket. nem érzi úgy, hogy az elf meg tudná őt védeni, de Farkas után neki sincs hangulata több varázslóhoz, így ugrásra készen lapul le, és ő is halk morgásba kezd, akárcsak velük szemben a kutya.*
-Ne félj! Nem hagyom, hogy ártson neked. *Susogja barátjának Nerkon és ismét előre szegezi pillantását.* -Kik vagytok? Beszélj, vagy a kutyá... Milyen aranyos kutyád van! Milyen fajta? *Kalandozik el egy pillanatra, aztán észbe kap, és ismét komor arcot vág.*
*Már órák óta róják a területet. Inger nem sok van, de a hasuk már régóta korog. A távolban egyszerre mozgó alakok tűnnek fel. Az elf és a rikka egyszerre merevednek meg egy helyben. Nerkon rögtön elő-, majd kihúzza íját és nyilat illeszt rá.*
-Maradj mögöttem! Megvédelek! *Utasítja 'kis' barátját és komoran áll, míg a másik kettő a közelébe nem ér.* "Varázsló!" *Döbben rá az elf, és kezei megremegnek. Édesanyja mindig is azt mondta, hogy 'Sose bízz egy varázslóba fiam, mert csak bajt hoznak rád!' Nerkon nem is bízik bennük.*
-Mit akartok itt?! *Kiált rájuk olyan magabiztosan, ahogy csak tud. A rikka közben érdeklődve figyeli az eseményeket. nem érzi úgy, hogy az elf meg tudná őt védeni, de Farkas után neki sincs hangulata több varázslóhoz, így ugrásra készen lapul le, és ő is halk morgásba kezd, akárcsak velük szemben a kutya.*
-Ne félj! Nem hagyom, hogy ártson neked. *Susogja barátjának Nerkon és ismét előre szegezi pillantását.* -Kik vagytok? Beszélj, vagy a kutyá... Milyen aranyos kutyád van! Milyen fajta? *Kalandozik el egy pillanatra, aztán észbe kap, és ismét komor arcot vág.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 17:36:44
Üzenet elküldve: 2012-04-08 17:36:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 56
Játékstílus: Szelíd
//Nerkon Kellos figyelmébe//
*Egy alak közeledik az állathoz és gazdájához. Mellette négylábú teremtés ballag, talán egy kutya. A jövevényből nem látszik más, csak egy arany színű köpeny és annak csuklyája. Az anyag alól hosszú, szőke tincseket fúj ki a kellemes, nem túl erős szél.
Egyszerre megáll. Leguggol társa mellé, majd beszélni kezd hozzá.*
- Nem vagy még éhes? Ha igen, akkor vakkants és találunk valamit. *mondja dallamos hangon. Az eb egyenlőre csendben marad, ezért tovább indulnak. Mikor megpillantják Nerkont és a rikkát, a kutya előre rohan és morogni kezd. Mintha gazdáját védené.*
- Zomath, fejezd be! Nyugodj meg! *kiáltja, de a kutya tovább közeledik a másik két élőlény felé és mindeközben folyton morog, vagy ugat. A lány kénytelen mellé rohanni és lefogni. Tudja, hogy társa nem tenne benne kárt, épp ezért meri megérinteni ilyen agresszív testhelyzetben is. Az eb ennek ellenére tovább morog, miközben gazdája a támadni kívánt egyéneket figyeli csuklyája alól.*
*Egy alak közeledik az állathoz és gazdájához. Mellette négylábú teremtés ballag, talán egy kutya. A jövevényből nem látszik más, csak egy arany színű köpeny és annak csuklyája. Az anyag alól hosszú, szőke tincseket fúj ki a kellemes, nem túl erős szél.
Egyszerre megáll. Leguggol társa mellé, majd beszélni kezd hozzá.*
- Nem vagy még éhes? Ha igen, akkor vakkants és találunk valamit. *mondja dallamos hangon. Az eb egyenlőre csendben marad, ezért tovább indulnak. Mikor megpillantják Nerkont és a rikkát, a kutya előre rohan és morogni kezd. Mintha gazdáját védené.*
- Zomath, fejezd be! Nyugodj meg! *kiáltja, de a kutya tovább közeledik a másik két élőlény felé és mindeközben folyton morog, vagy ugat. A lány kénytelen mellé rohanni és lefogni. Tudja, hogy társa nem tenne benne kárt, épp ezért meri megérinteni ilyen agresszív testhelyzetben is. Az eb ennek ellenére tovább morog, miközben gazdája a támadni kívánt egyéneket figyeli csuklyája alól.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-08 11:18:50
Üzenet elküldve: 2012-04-08 11:18:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Miután elköszön Torrától és Entalientől nem is tudja merre menjenek tovább, de a kérdés felettébb hamar megoldódik. A rikka megböki orrával az elfet és berohan az erdőbe. Nerkon ijedtében a fejéhez kap, hogy ennyi idő alatt sikerül kis barátját szem elől tévesztenie, de a lény perceken belül visszatér az erdő szélére, szájában egy egész, de szemmel láthatóan holt kisnyulat tartva. A kis rikka az elf kezébe pottyantja a nyuszit és barátságos, noszogató képet vág, hogy a másik lásson hozzá az étkezéshez, míg friss a hús. Az elf érzi a másik szájából áradó friss vér szagát, és a lihegő vad fogai közé ragadt hús és szőrcsomók biztosítják róla, hogy a kezében egy teljes nyúlfamília utolsó tagját tartja.*
-Kö... Köszönöm! Nagyon ügyes vagy! *Dadogja meghatottan. Az már tényleg jelent valamit, hogyha egy állat megosztja egy másik lénnyel az ételét. Leül, megnyúzza a nyuszit fájó szívvel, míg halkan imát mormol érte.
Három és fél óra múlva, mikor a tűz lángjai kihunytak, s már a sült hús is elfogyott -amit Nerkon nem tudott megenni, az természetesen a rikka hasában végezte- az elf úgy véli ideje indulniuk.*
-Tudod... Tudod mikor a füves pusztán járok, mindig attól tartok, hogy egy rakat bandita majd az életemre tör. És ott is maradok. Persze nem vagyok én gyáva, sőt, egészen felbátorodtam az utóbbi időben de... *Összeszűkül a szeme, s félig reménykedően, félig cinkosan pislant barátjára.* -Mit szólnál hozzá, hogyha kilovagolnék a hátadon és végigvágtatnánk egészen a karavánpihenőig és onnan vissza? Szerintem nem létezik olyan bandita, aki meg merné támadni a kettősünket. Persze anyukám mindig azt mondta, hogy ne becsüljem alá az ellenfeleimet, és én nem is teszek ilyet. Mert ugye miért is becsülném le őket? Nem véletlenül tartok tőlük. Vagyis csak tartottam. De ha megtámadnak ne harcoljál, hanem fuss rendben? Még akkor is, ha esetleg lecsúszok a hátadról és ottmaradok. Én nem érek annyit. *Nyel egyet. Talán mégsem gondolta át teljességgel a tervet. De ha már egyszer kimondta, muszáj lesz megvalósítania.*
-Guggolj le kérlek! Vagy feküdj. De lehet az lenne a legegyszerűbb, ha egy fáról rá ugranék a hátadra. Mi a véleményed? *Rá sem kell néznie a szőrös arca, már tudja is mi a válasz. A rikka megfogja őt a gallérjánál, megemeli egy kicsit, majd lerakja, hogy az elf álljon, és eliramodik a puszta irányába. Nerkon csalódottan néz utána, hogy már megint lemaradt, ám a rikka megáll, és visszapillant. Int a fejével, mintha csak incselkedni akarna: 'Kapj el, ha tudsz!' Nerkon elneveti magát. Ez bizony egy olyan kihívás, amit kénytelen elfogadni. Magára kapja hátizsákját és egyéb felszereléseit, aztán eliramodik a rikka után. Pár perc múlva azonban megáll.*
-Egy pillanat! *Mosolyodik el zavartan, és elvonul az egyik bokor mögé. Nagyjából két perc múlva ismét harci díszben jelenik meg, és folytatódhat tovább a fogócska. A szél fúj, s az elf kénytelen eltenni kalapját hátizsákjába, amiben jócskán akad hely így, hogy az elmúlt hosszú napokban étkeztek egynehányszor. Most már csak egy jól megkötött kendő védi kobakját. A fogócska végkimenetele elég hamar eldől- tulajdonképpen már akkor lehetett tudni, hogy ki lesz a győzte, mikor elkezdték a játékot. Háromnegyed órányi fel- alá rohangászás után térdeire támaszkodva, lihegve áll meg. Az oldala szúr, de legalább olyan jól érzi magát, mint amikor a térítővel legutóbb a fűben fetrengve bámulta a fellegeket. Vigyorogva nézi, ahogy az állat visszaporoszkál hozzá, hogy megnézze jól van-e. Rajta természetesen nem látszik, hogy el lenne fáradva. Mitől is lenne? Hiszen sokkal megerőltetőbb menetekhez szokott a Farkas rabságában sínylődve. Leheverednek egymás mellé, s az elf nekidönti hátát a szőrös oldalának. Leteszi maga mellé cókmókját, és az arca elé emeli jobbját. Beehajlítja ujjait a mutatón kívül, végül hátra nyúl és bök.*
-Megvagy! *Jelenti be elégedett képpel, aztán pár másodperces pihenés után elmosolyodik. Felnéz a rikka arcára, aki a bökés óta őt bámulja, majd...*
-Vááá!! *Üvölt fel elfünk, mikor kicsúszik a háta mögül a lény, s ő eldől, mint egy darab fa. Pillanatokkal később a nyakán érzi a rikka puha, párnázott mancsát. Az állat az elf szemei közé néz kihívóan.*
-Oké, oké, rendben, legyen, te nyertél! *Tárja szét karjait megadóan Nerkon, aztán nevetve ül fel, mikor szabaddá válik az út. A rikka visszatelepszik mellé, és ő ismét nekidől.*
-Azért jól csinálod, azt kell, hogy mondjam! *Vigyorog, aztán a távolt kezdi el fürkészni.*
-Nézd! Most megy le a nap! *Együtt szemlélik némán, az elf hátizsákjából előkerülő sós húst majszolgatva, mélázva a napnyugtát. Ugyan Nerkon megszólalna néhányszor, de szőrős barátja unos-untalan megakadályozza benne. Végül az elf is feladja.
Már sötét van és ők lefekvéshez készülődnek. Nem gyújtanak tüzet, nehogy észrevegye őket valami banditacsoport, ha még eddig nem látták meg őket.*
-Ha hallod, hogy jönnek, akkor ébressz fel és futás! *Súgja oda barátja fülébe és befészkeli magát a szörny oldalához.* -Jó éjszakát! Álmodj szépeket! *Búcsúzik, és nem túl mély, felszínes álomba merül, mert hiába van mellette szőrös barátja, azért ő mégiscsak fél egy kicsit a puszta vad lakóitól.*
-Kö... Köszönöm! Nagyon ügyes vagy! *Dadogja meghatottan. Az már tényleg jelent valamit, hogyha egy állat megosztja egy másik lénnyel az ételét. Leül, megnyúzza a nyuszit fájó szívvel, míg halkan imát mormol érte.
Három és fél óra múlva, mikor a tűz lángjai kihunytak, s már a sült hús is elfogyott -amit Nerkon nem tudott megenni, az természetesen a rikka hasában végezte- az elf úgy véli ideje indulniuk.*
-Tudod... Tudod mikor a füves pusztán járok, mindig attól tartok, hogy egy rakat bandita majd az életemre tör. És ott is maradok. Persze nem vagyok én gyáva, sőt, egészen felbátorodtam az utóbbi időben de... *Összeszűkül a szeme, s félig reménykedően, félig cinkosan pislant barátjára.* -Mit szólnál hozzá, hogyha kilovagolnék a hátadon és végigvágtatnánk egészen a karavánpihenőig és onnan vissza? Szerintem nem létezik olyan bandita, aki meg merné támadni a kettősünket. Persze anyukám mindig azt mondta, hogy ne becsüljem alá az ellenfeleimet, és én nem is teszek ilyet. Mert ugye miért is becsülném le őket? Nem véletlenül tartok tőlük. Vagyis csak tartottam. De ha megtámadnak ne harcoljál, hanem fuss rendben? Még akkor is, ha esetleg lecsúszok a hátadról és ottmaradok. Én nem érek annyit. *Nyel egyet. Talán mégsem gondolta át teljességgel a tervet. De ha már egyszer kimondta, muszáj lesz megvalósítania.*
-Guggolj le kérlek! Vagy feküdj. De lehet az lenne a legegyszerűbb, ha egy fáról rá ugranék a hátadra. Mi a véleményed? *Rá sem kell néznie a szőrös arca, már tudja is mi a válasz. A rikka megfogja őt a gallérjánál, megemeli egy kicsit, majd lerakja, hogy az elf álljon, és eliramodik a puszta irányába. Nerkon csalódottan néz utána, hogy már megint lemaradt, ám a rikka megáll, és visszapillant. Int a fejével, mintha csak incselkedni akarna: 'Kapj el, ha tudsz!' Nerkon elneveti magát. Ez bizony egy olyan kihívás, amit kénytelen elfogadni. Magára kapja hátizsákját és egyéb felszereléseit, aztán eliramodik a rikka után. Pár perc múlva azonban megáll.*
-Egy pillanat! *Mosolyodik el zavartan, és elvonul az egyik bokor mögé. Nagyjából két perc múlva ismét harci díszben jelenik meg, és folytatódhat tovább a fogócska. A szél fúj, s az elf kénytelen eltenni kalapját hátizsákjába, amiben jócskán akad hely így, hogy az elmúlt hosszú napokban étkeztek egynehányszor. Most már csak egy jól megkötött kendő védi kobakját. A fogócska végkimenetele elég hamar eldől- tulajdonképpen már akkor lehetett tudni, hogy ki lesz a győzte, mikor elkezdték a játékot. Háromnegyed órányi fel- alá rohangászás után térdeire támaszkodva, lihegve áll meg. Az oldala szúr, de legalább olyan jól érzi magát, mint amikor a térítővel legutóbb a fűben fetrengve bámulta a fellegeket. Vigyorogva nézi, ahogy az állat visszaporoszkál hozzá, hogy megnézze jól van-e. Rajta természetesen nem látszik, hogy el lenne fáradva. Mitől is lenne? Hiszen sokkal megerőltetőbb menetekhez szokott a Farkas rabságában sínylődve. Leheverednek egymás mellé, s az elf nekidönti hátát a szőrös oldalának. Leteszi maga mellé cókmókját, és az arca elé emeli jobbját. Beehajlítja ujjait a mutatón kívül, végül hátra nyúl és bök.*
-Megvagy! *Jelenti be elégedett képpel, aztán pár másodperces pihenés után elmosolyodik. Felnéz a rikka arcára, aki a bökés óta őt bámulja, majd...*
-Vááá!! *Üvölt fel elfünk, mikor kicsúszik a háta mögül a lény, s ő eldől, mint egy darab fa. Pillanatokkal később a nyakán érzi a rikka puha, párnázott mancsát. Az állat az elf szemei közé néz kihívóan.*
-Oké, oké, rendben, legyen, te nyertél! *Tárja szét karjait megadóan Nerkon, aztán nevetve ül fel, mikor szabaddá válik az út. A rikka visszatelepszik mellé, és ő ismét nekidől.*
-Azért jól csinálod, azt kell, hogy mondjam! *Vigyorog, aztán a távolt kezdi el fürkészni.*
-Nézd! Most megy le a nap! *Együtt szemlélik némán, az elf hátizsákjából előkerülő sós húst majszolgatva, mélázva a napnyugtát. Ugyan Nerkon megszólalna néhányszor, de szőrős barátja unos-untalan megakadályozza benne. Végül az elf is feladja.
Már sötét van és ők lefekvéshez készülődnek. Nem gyújtanak tüzet, nehogy észrevegye őket valami banditacsoport, ha még eddig nem látták meg őket.*
-Ha hallod, hogy jönnek, akkor ébressz fel és futás! *Súgja oda barátja fülébe és befészkeli magát a szörny oldalához.* -Jó éjszakát! Álmodj szépeket! *Búcsúzik, és nem túl mély, felszínes álomba merül, mert hiába van mellette szőrös barátja, azért ő mégiscsak fél egy kicsit a puszta vad lakóitól.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-07 19:40:15
Üzenet elküldve: 2012-04-07 19:40:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Véres álmokat befejezés//
*Minél közelebb ér Turrogékhoz annál rosszabb lesz a közérzete, de egyelőre betudja, hogy azért, mert életben hagyta a gazfickókat pár száz méterrel arrébb. Leugrik a lóról és a törphöz lép.*
-Mi történt? *A válasz teljesen lesújtja. A szedett-vetett társaságból a kedves, ifjú Lizandárt kedvelte legjobban, s lám a lány, most ott fekszik holtan, hűlő testtel egy patás hátán. Az öregember válla megroggyan, és lehajtja a fejét. Összevont szemöldökkel mond búcsút az elhunyt lelkéért, aztán ismét a nap irányába fordítja arcát. Hangja látszólag nyugodtan, de feltűnően hidegen harsan a csendben.*
-A démont megölték. Szabadon mehetünk, amerre szeretnénk ezután. A lányt... Rám bízhatja, a lovát pedig semmiképpen nem fogadhatom el. Illő temetésről fogok gondoskodni számára, de a lovat tartsa meg ön. Ragaszkodom hozzá! *A szót tett követi, megkéri Darnolt, hogy segítsen áthelyezni a testet egyik hátasról a másikra, majd hátat fordít a lovának és kezet nyújt a törpének.*
-Megtiszteltetés volt Önnel utazni. Ha egyszer Artheniorban jár, mindenképp nézzen be a gazdagnegyedben a Tenatar rezidenciára. Ha épp nem tartózkodom otthon, a szolgálóim akkor is szívesen fogják ott látni Önt. Darnol úr! Örülök, hogy ismét találkoztunk! Ne felejtse el, hogy mit ígért. Lassan szükségem lesz arra a bizonyos tárgyra. *A társaság életben maradt két női tagjának kezet csókol, a többieknek tiszteleg, aztán felpattan a holttest mellé, és elporoszkál egyedül a város felé. Arcát, mit csuklyája rejt, dermedt, mint a kő. A sok év alatt megannyi barátot, s jó ismerőst vesztett már el, de ehhez az érzéshez lehetetlenség hozzászokni. A hirtelen feltámadó szél befúj öltözete alá, így még jobban összehúzza magát. Itt az ideje, hogy a temetést követően ismét visszatérjen élete a rendes kerékvágásba, és bosszút álljon azokon, kik oly sok kínt okoztak számára. Immár nem csak az elpusztult karavánok miatt kívánja a pusztán élő banditaklánok vérét, hanem már személyes indoka is van rá. Az alapvetően kedves, jó szándékú öregemberre már régóta vár rá a mészárlás.*
*Minél közelebb ér Turrogékhoz annál rosszabb lesz a közérzete, de egyelőre betudja, hogy azért, mert életben hagyta a gazfickókat pár száz méterrel arrébb. Leugrik a lóról és a törphöz lép.*
-Mi történt? *A válasz teljesen lesújtja. A szedett-vetett társaságból a kedves, ifjú Lizandárt kedvelte legjobban, s lám a lány, most ott fekszik holtan, hűlő testtel egy patás hátán. Az öregember válla megroggyan, és lehajtja a fejét. Összevont szemöldökkel mond búcsút az elhunyt lelkéért, aztán ismét a nap irányába fordítja arcát. Hangja látszólag nyugodtan, de feltűnően hidegen harsan a csendben.*
-A démont megölték. Szabadon mehetünk, amerre szeretnénk ezután. A lányt... Rám bízhatja, a lovát pedig semmiképpen nem fogadhatom el. Illő temetésről fogok gondoskodni számára, de a lovat tartsa meg ön. Ragaszkodom hozzá! *A szót tett követi, megkéri Darnolt, hogy segítsen áthelyezni a testet egyik hátasról a másikra, majd hátat fordít a lovának és kezet nyújt a törpének.*
-Megtiszteltetés volt Önnel utazni. Ha egyszer Artheniorban jár, mindenképp nézzen be a gazdagnegyedben a Tenatar rezidenciára. Ha épp nem tartózkodom otthon, a szolgálóim akkor is szívesen fogják ott látni Önt. Darnol úr! Örülök, hogy ismét találkoztunk! Ne felejtse el, hogy mit ígért. Lassan szükségem lesz arra a bizonyos tárgyra. *A társaság életben maradt két női tagjának kezet csókol, a többieknek tiszteleg, aztán felpattan a holttest mellé, és elporoszkál egyedül a város felé. Arcát, mit csuklyája rejt, dermedt, mint a kő. A sok év alatt megannyi barátot, s jó ismerőst vesztett már el, de ehhez az érzéshez lehetetlenség hozzászokni. A hirtelen feltámadó szél befúj öltözete alá, így még jobban összehúzza magát. Itt az ideje, hogy a temetést követően ismét visszatérjen élete a rendes kerékvágásba, és bosszút álljon azokon, kik oly sok kínt okoztak számára. Immár nem csak az elpusztult karavánok miatt kívánja a pusztán élő banditaklánok vérét, hanem már személyes indoka is van rá. Az alapvetően kedves, jó szándékú öregemberre már régóta vár rá a mészárlás.*
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-05 20:14:07
Üzenet elküldve: 2012-04-05 20:14:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*A táborbontás után újabb hosszadalmas zöttykölődés következik. Bár a lovakat szereti a lovaglást alighanem egy életre megutálja fájdalmassága miatt.
Estébe hajlik már az idő, mire elérik a rendezvény helyszínét. A palánk félelmet kelt a lányban. Ha arra kerül a sor, innen aztán bajosan lehet majd megszökni. A szigorú ellenőrzés meglepi, nem számított ekkora védelemre. Persze nem tudhatta, mi vár rá, még sosem járt a falusi tavaszköszöntő ünnepségnél nagyobb rendezvényen.
Belépve hatalmas zsivaj és színkavalkád fogadja. A tömegtől káprázik a szeme. Elméjébe egy új lép tolakodik be erőszakosan, Erdan arca. Ezúttal azonban vadnak és dühösnek látja, pedig a valóságban mindig mosolygott. Így el lehetett képzelni róla az a sok szörnyűséget, amit tett. A látomás csak egy pillanatig tart, újra a nyüzsgő forgatagot látja maga körül. Megszédül, meg kell kapaszkodnia a nyeregben, hogy le ne essen.
- Itt van valahol* súgja Mordachnak lehajolva.
*A táborbontás után újabb hosszadalmas zöttykölődés következik. Bár a lovakat szereti a lovaglást alighanem egy életre megutálja fájdalmassága miatt.
Estébe hajlik már az idő, mire elérik a rendezvény helyszínét. A palánk félelmet kelt a lányban. Ha arra kerül a sor, innen aztán bajosan lehet majd megszökni. A szigorú ellenőrzés meglepi, nem számított ekkora védelemre. Persze nem tudhatta, mi vár rá, még sosem járt a falusi tavaszköszöntő ünnepségnél nagyobb rendezvényen.
Belépve hatalmas zsivaj és színkavalkád fogadja. A tömegtől káprázik a szeme. Elméjébe egy új lép tolakodik be erőszakosan, Erdan arca. Ezúttal azonban vadnak és dühösnek látja, pedig a valóságban mindig mosolygott. Így el lehetett képzelni róla az a sok szörnyűséget, amit tett. A látomás csak egy pillanatig tart, újra a nyüzsgő forgatagot látja maga körül. Megszédül, meg kell kapaszkodnia a nyeregben, hogy le ne essen.
- Itt van valahol* súgja Mordachnak lehajolva.
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-05 15:53:37
Üzenet elküldve: 2012-04-05 15:53:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Míg Mordach átöltözik, Eris is ígyy tesz a maga módján: gombokat, kapcsokat, megkötőket rendez át, és néhány perc alatt visszafogott, ám nemesi örökösnőhöz illő ruhát varázsol az utazáshoz való kényelmes göncből. Haját gyorsan átfésüli a mindig magánál hordott, alig maroknyi hajkefével, majd az első néhány tincset hátratűzi egy apró smaragdokkal díszített ezüst csattal. Végső kiegészítőként felölti legártatlanabb arckifejezését, hadd higgye odabenn mindenki, hogy zavart kis kezdő.
A kapuhoz közeledve kis híján felkacag Mordach ábrázatán. Úgy tűnik, nem csak ő veszi komolyan a szerepjátszást.*
"A meghívó tényleg eredeti, Caliel viszont nem" *gondolja Eris vidoran, amikor visszakapja a papírdarabot, és társaival együtt belép a nyüzsgő vendégek közé.
Úrilányos biccentéssel fogadja a kézcsókot és Mordach szavait.*
A vörös keresésével vigyázni kell, az lehet, hogy én leszek *kacsint.* És bár mostantól valóban többé-kevésbé külön utakon járunk, azt javaslom, egymás közelében szálljunk meg, nehogy valaki gyanakodni kezdjen.
*Eközben azonban már félig másra figyel, a mindenfelől hullámzó érzelemkavalkádot élvezi. Lények nyernek, más lények veszítenek, öröm, bánat, düh, sértettség, a vereség és a diadal érzése keveredik a levegőben, és mind-mind a fajoknak és az egyes lényeknek megfelelő ezernyi különböző mintázatban. Eris úgy érzi magát, mint egy ínyenc egy fogadáson, ahol finomabbnál finomabb falatok sorakoznak az asztalon, és ő korlátlanul ehet bármelyikből. Most végre igazán elemében van, ráadásul mellette van Eton, aki a saját tudásával egészen biztosan sokat ad majd az élvezethez.*
A hozzászólás írója (Eris Ludus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.05 15:57:45
A kapuhoz közeledve kis híján felkacag Mordach ábrázatán. Úgy tűnik, nem csak ő veszi komolyan a szerepjátszást.*
"A meghívó tényleg eredeti, Caliel viszont nem" *gondolja Eris vidoran, amikor visszakapja a papírdarabot, és társaival együtt belép a nyüzsgő vendégek közé.
Úrilányos biccentéssel fogadja a kézcsókot és Mordach szavait.*
A vörös keresésével vigyázni kell, az lehet, hogy én leszek *kacsint.* És bár mostantól valóban többé-kevésbé külön utakon járunk, azt javaslom, egymás közelében szálljunk meg, nehogy valaki gyanakodni kezdjen.
*Eközben azonban már félig másra figyel, a mindenfelől hullámzó érzelemkavalkádot élvezi. Lények nyernek, más lények veszítenek, öröm, bánat, düh, sértettség, a vereség és a diadal érzése keveredik a levegőben, és mind-mind a fajoknak és az egyes lényeknek megfelelő ezernyi különböző mintázatban. Eris úgy érzi magát, mint egy ínyenc egy fogadáson, ahol finomabbnál finomabb falatok sorakoznak az asztalon, és ő korlátlanul ehet bármelyikből. Most végre igazán elemében van, ráadásul mellette van Eton, aki a saját tudásával egészen biztosan sokat ad majd az élvezethez.*
A hozzászólás írója (Eris Ludus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.04.05 15:57:45
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-05 10:05:44
Üzenet elküldve: 2012-04-05 10:05:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Míg a többiek kikászálódnak a sátrakból, addig Mordach ad némi ételt lovának, s kicsit elpakol a tábor körül. Syerrana kérdésére csak a fejét rázza, mivel étel maradt bőven a bekészítettekből, no meg délutánra, estére úgyis odaérnek a rendezvényre, ahol bizony temérdek étel lesz! A vörös pedig már automatikusan úgy gondolja, hogy e hölgyemény is velük fog tartani - mint a törpe 'helyettese'.
Mikor a hercegnő is kimászik a sátorból, Mordach kiszedi onnan az összes holmit, majd bontani kezdi a sátrat. Ezt szépen apróra összetűri, majd felfüggeszti lovára, ahogy az étellel teli zsákot is, végül indulásra készen magához invitálja a tündér leányzót.*
- Na gyere szépen, hercegnő!
*Mondja felé határozottan, s a tőle megszokott hevességgel ragadja meg derekát, s emeli fel a patásra, majd utána ő is felpattan a hercegnő mögé, s megindul előre.
Az idő szerencsére kellemes, napsütéses, így az út is jól telik a férfi számára, estére meg is érkeznek. Mikor a távolban megpillantja a sátrat, leszáll a lóról és kivesz pár ruhát táskájából.*
- Ha megbocsájtotok...
*Lekap magáról mindent, s felhúz egy fekete nadrágot, egy fehér inget, arra pedig egy fekete öltönyt. Térdig lenyúló haját megigazítja, majd kihúzza magát.*
- Testőr szolgálatra jelentkezik!
*Még Mordach is meglepődik magán, milyen elegánsan néz ki ebben a szerelésben, bár felsőteste többet van szabadon, mint szövetben. Végül megindul a rendezvény felé, bár már gyalog, Loya mellett lépkedve. Odaérve arcára komoly, komor és rendre utasító ábrázatot ölt, ahogy azt egy testőrnek illik, végül az ellenőrzés után belép. Azonban mielőtt még bármit is csinálhatna, odalép Caliel mellé, s kezet csókot neki.*
- Hölgyem, köszönöm a közreműködést, nélküled nem jutottunk volna be. Azt hiszem, innentől kicsit külön utakon járunk *intézi a társaság felé, majd kezet csókol a többi hölgynek is, Etonnal pedig kezet fog*. Ha bármire szükségetek van, csak keressetek valami vöröset! *kacag fel hangosan* A testőr szerep természetesen érvényben van most is, így probléma esetén sem kell csalódnotok bennem, viszont a hercegnővel van egy kis elintézni valónk. Remélem, Erdan sem maradt otthon...
*Míg a többiek kikászálódnak a sátrakból, addig Mordach ad némi ételt lovának, s kicsit elpakol a tábor körül. Syerrana kérdésére csak a fejét rázza, mivel étel maradt bőven a bekészítettekből, no meg délutánra, estére úgyis odaérnek a rendezvényre, ahol bizony temérdek étel lesz! A vörös pedig már automatikusan úgy gondolja, hogy e hölgyemény is velük fog tartani - mint a törpe 'helyettese'.
Mikor a hercegnő is kimászik a sátorból, Mordach kiszedi onnan az összes holmit, majd bontani kezdi a sátrat. Ezt szépen apróra összetűri, majd felfüggeszti lovára, ahogy az étellel teli zsákot is, végül indulásra készen magához invitálja a tündér leányzót.*
- Na gyere szépen, hercegnő!
*Mondja felé határozottan, s a tőle megszokott hevességgel ragadja meg derekát, s emeli fel a patásra, majd utána ő is felpattan a hercegnő mögé, s megindul előre.
Az idő szerencsére kellemes, napsütéses, így az út is jól telik a férfi számára, estére meg is érkeznek. Mikor a távolban megpillantja a sátrat, leszáll a lóról és kivesz pár ruhát táskájából.*
- Ha megbocsájtotok...
*Lekap magáról mindent, s felhúz egy fekete nadrágot, egy fehér inget, arra pedig egy fekete öltönyt. Térdig lenyúló haját megigazítja, majd kihúzza magát.*
- Testőr szolgálatra jelentkezik!
*Még Mordach is meglepődik magán, milyen elegánsan néz ki ebben a szerelésben, bár felsőteste többet van szabadon, mint szövetben. Végül megindul a rendezvény felé, bár már gyalog, Loya mellett lépkedve. Odaérve arcára komoly, komor és rendre utasító ábrázatot ölt, ahogy azt egy testőrnek illik, végül az ellenőrzés után belép. Azonban mielőtt még bármit is csinálhatna, odalép Caliel mellé, s kezet csókot neki.*
- Hölgyem, köszönöm a közreműködést, nélküled nem jutottunk volna be. Azt hiszem, innentől kicsit külön utakon járunk *intézi a társaság felé, majd kezet csókol a többi hölgynek is, Etonnal pedig kezet fog*. Ha bármire szükségetek van, csak keressetek valami vöröset! *kacag fel hangosan* A testőr szerep természetesen érvényben van most is, így probléma esetén sem kell csalódnotok bennem, viszont a hercegnővel van egy kis elintézni valónk. Remélem, Erdan sem maradt otthon...
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-04 16:13:22
Üzenet elküldve: 2012-04-04 16:13:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Pusztai kaland//
*A kis csapat a nyugodt éjjel után egész kipihenten ébred. Hamar túl is esnek a reggeli rutinon és a táborbontáson, egy órányi idő múlva már lovaik hátán tartanak tovább, a rendezvény irányába.
Estére el is érik a helyszínt. A táborféle köré fából emelt fal már egész messziről kivehető. A bejáratot három fegyveres őrzi. Komoly készültségnek tűnik, de mivel nagy pénzek, kész vagyonok váltanak majd a falakon túl gazdát, indokolt is e magas fokú védelem.
Az egyik fegyveres előlép, elkéri a meghívót, s tekintetét rosszallón vezeti végig a társaságon. Miután megbizonyosodik a papír valódiságáról, int társainak, hogy megnyithatják a kaput az újabb érkezők előtt.
Odabent óriási a nyüzsgés, valóságos tolvajok paradicsoma a terület. A lehető legkülönbözőbb fajú lények is megfordulnak itt a törpéktől az elfekig, gazdagok és kevésbé vagyonosak egyaránt.
A falak mentén körben kisebb átmérőjű, magas sátrak állnak, míg a szem ellát. A távolban elkerített területek kutyafuttatásnak, kakasviadaloknak és egyéb olyan játékoknak, amelyekkel a szervezők a fogadások kedvelőinek kedvezhetnek. Kisebb asztalok is állnak néhol, ahol gyors kocka és kártyajátékok folynak. Van miből válogatni.
Beérve a kapun Loya ismét megszédül, s ugyanazt a jelenséget észleli, amit az előző nap estéjén.*
*A kis csapat a nyugodt éjjel után egész kipihenten ébred. Hamar túl is esnek a reggeli rutinon és a táborbontáson, egy órányi idő múlva már lovaik hátán tartanak tovább, a rendezvény irányába.
Estére el is érik a helyszínt. A táborféle köré fából emelt fal már egész messziről kivehető. A bejáratot három fegyveres őrzi. Komoly készültségnek tűnik, de mivel nagy pénzek, kész vagyonok váltanak majd a falakon túl gazdát, indokolt is e magas fokú védelem.
Az egyik fegyveres előlép, elkéri a meghívót, s tekintetét rosszallón vezeti végig a társaságon. Miután megbizonyosodik a papír valódiságáról, int társainak, hogy megnyithatják a kaput az újabb érkezők előtt.
Odabent óriási a nyüzsgés, valóságos tolvajok paradicsoma a terület. A lehető legkülönbözőbb fajú lények is megfordulnak itt a törpéktől az elfekig, gazdagok és kevésbé vagyonosak egyaránt.
A falak mentén körben kisebb átmérőjű, magas sátrak állnak, míg a szem ellát. A távolban elkerített területek kutyafuttatásnak, kakasviadaloknak és egyéb olyan játékoknak, amelyekkel a szervezők a fogadások kedvelőinek kedvezhetnek. Kisebb asztalok is állnak néhol, ahol gyors kocka és kártyajátékok folynak. Van miből válogatni.
Beérve a kapun Loya ismét megszédül, s ugyanazt a jelenséget észleli, amit az előző nap estéjén.*
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-03 15:21:33
Üzenet elküldve: 2012-04-03 15:21:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán//
*Eton hármasban marad a két gyönyörű lánnyal, és úgy tűnik a beszélgetés irányítása az ő kezében van. Egyik lány sem tűnik kimerültnek, vagy álmosnak, de ő ennek kifejezetten örül. "Legalább nem egyedül kell őrködnöm. És most lesz lehetőségem, felmérni mennyire ragaszkodik Hozzám Eris..." Sőt ahogy a két lány között ül, arra lesz figyelmes, hogy olyan idegesen vibrál a levegő, mintha a két lány csatát vívna a szemével."Csaljuk csak elő ezeket a rejtett indulatokat." * -Hölgyeim, beszélgessünk valami, könnyed éjszakai témáról. Legyen mondjuk a szerelem, azt hiszem ez a jelenség mindenkit érint. Én kezdem a sort, mert ilyen bizalmas témáknál ezt kívánja az illem. A szerelmet én olyasminek tartom mint egy komoly betegség. Először csendben kezdődik, csak annyit érzel, hogy felpezsdülsz, a fáradtságot és az éhséget is kevésbé érzékeled. Aztán egy ilyen kellemes melegség tölti el a mellkasod, a szíved gyorsabban ver, és mindenféle gondolat röpköd a fejedben, és alapos zűrzavart csinál. Ilyenkor azt sem tudod, mit szeretnél igazán és hogy hányadán állsz magaddal. Aztán mikor kicsit magadra maradsz ezzel a sok kusza gondolattal, akkor döbbensz rá, mennyire szükséged van arra a valakire. És ekkor az elméd felidézi az arcát, a hangját, egy kedves szót és ettől szinte lángra lobban a tested. Kalapál a szíved, kapkodod vagy éppen alig kapsz levegőt, elakad a hangod, bizseregsz, izzadsz és a hideg futkos a hátadon. Ráadásul mindeközben azt sem tudod, hogy meleged van vagy éppenséggel fázol, de abban biztos vagy, hogy ez a legjobb érzés a világon. És ez az érzés lassan a hatalmába kerít, és egyre erősebb minél közelebb vagy Hozzá, vagy minél többet gondolsz Rá, de még akkor is erősödik ha tagadod, ha ellenkezik a tudatod az egésszel. És ilyen módon részeddé válik, korábbi céljaid elhalványulnak, sőt a szerelem beteljesüléséhez képest lassan mind gyermeki álmokká korcsosulnak. Ha viszonozzák, teljesen megrészegülsz tőle, elszáll minden józan gondolat, és az életed is értéktelen kacat lesz, szerelmed egyetlen mosolyához képest. Az időt másképp érzékeled, minden perc egy óra, ha távol van, és minden óra egy perc, ha melletted van. Ha nem viszonozzák, a korábban kitörölt célok helyét a tépelődés és a fájdalmas vágyakozás veszi át, ami lassan ürességé változik a szívben. Ezt az ürességet csak hosszú idő után lehet újra megtölteni célokkal és a helye még sokáig fáj. De mégis a szerelem olyan betegség, amit újra meg újra szívesen elkapnék. Mert minden fájdalmával együtt olyan felemelő és világot megváltoztató erő, amit csak tisztelni, imádni lehet.* Látja, hogy szavai elgondolkodtatják ugyan a két lányt, de el is álmosodnak.* -Azt javaslom, hölgyeim ezt a beszélgetést holnap folytassuk, elkísérem Önöket aludni, majd lassacskán felébresztem Mordachot. *És már szedegeti is a cuccait.* Mivel Mordach és Loya egy sátorban alszanak, és mivel nem hagyhatjuk magára éjszakára az úrnőt, ezért én vele alszom. Így Hyalora, Te aludhatsz egyedül abban a sátorban. Jó éjszakát! "Ha Keat visszajön, valamelyik lánynál csak talál helyet magának..." Erist elkíséri a sátorba betakarja köpenyével és egy leheletnyi csókot nyom a füle tövébe.* -Aludj jól én szárnyas úrnőm! *súgja a fülébe és megy felébreszteni Mordachot. "Alaposan összemelegedtek." Miután a vörös kikászálodott a sátorból, befekszik Eris mellé, de úgy hogy nem ér hozzá, az akkor már alvó lányhoz. Nehogy bármit feltételezzenek az őket ébresztő útitársak.* *Álmosan ébred, úgyhogy pálinkával kezdi a napot és közben azon gondolkozik, mivel kéne érdekessebbé tenni ezt a gyenge napsugaraktól halvány szőke reggelt.*
*Eton hármasban marad a két gyönyörű lánnyal, és úgy tűnik a beszélgetés irányítása az ő kezében van. Egyik lány sem tűnik kimerültnek, vagy álmosnak, de ő ennek kifejezetten örül. "Legalább nem egyedül kell őrködnöm. És most lesz lehetőségem, felmérni mennyire ragaszkodik Hozzám Eris..." Sőt ahogy a két lány között ül, arra lesz figyelmes, hogy olyan idegesen vibrál a levegő, mintha a két lány csatát vívna a szemével."Csaljuk csak elő ezeket a rejtett indulatokat." * -Hölgyeim, beszélgessünk valami, könnyed éjszakai témáról. Legyen mondjuk a szerelem, azt hiszem ez a jelenség mindenkit érint. Én kezdem a sort, mert ilyen bizalmas témáknál ezt kívánja az illem. A szerelmet én olyasminek tartom mint egy komoly betegség. Először csendben kezdődik, csak annyit érzel, hogy felpezsdülsz, a fáradtságot és az éhséget is kevésbé érzékeled. Aztán egy ilyen kellemes melegség tölti el a mellkasod, a szíved gyorsabban ver, és mindenféle gondolat röpköd a fejedben, és alapos zűrzavart csinál. Ilyenkor azt sem tudod, mit szeretnél igazán és hogy hányadán állsz magaddal. Aztán mikor kicsit magadra maradsz ezzel a sok kusza gondolattal, akkor döbbensz rá, mennyire szükséged van arra a valakire. És ekkor az elméd felidézi az arcát, a hangját, egy kedves szót és ettől szinte lángra lobban a tested. Kalapál a szíved, kapkodod vagy éppen alig kapsz levegőt, elakad a hangod, bizseregsz, izzadsz és a hideg futkos a hátadon. Ráadásul mindeközben azt sem tudod, hogy meleged van vagy éppenséggel fázol, de abban biztos vagy, hogy ez a legjobb érzés a világon. És ez az érzés lassan a hatalmába kerít, és egyre erősebb minél közelebb vagy Hozzá, vagy minél többet gondolsz Rá, de még akkor is erősödik ha tagadod, ha ellenkezik a tudatod az egésszel. És ilyen módon részeddé válik, korábbi céljaid elhalványulnak, sőt a szerelem beteljesüléséhez képest lassan mind gyermeki álmokká korcsosulnak. Ha viszonozzák, teljesen megrészegülsz tőle, elszáll minden józan gondolat, és az életed is értéktelen kacat lesz, szerelmed egyetlen mosolyához képest. Az időt másképp érzékeled, minden perc egy óra, ha távol van, és minden óra egy perc, ha melletted van. Ha nem viszonozzák, a korábban kitörölt célok helyét a tépelődés és a fájdalmas vágyakozás veszi át, ami lassan ürességé változik a szívben. Ezt az ürességet csak hosszú idő után lehet újra megtölteni célokkal és a helye még sokáig fáj. De mégis a szerelem olyan betegség, amit újra meg újra szívesen elkapnék. Mert minden fájdalmával együtt olyan felemelő és világot megváltoztató erő, amit csak tisztelni, imádni lehet.* Látja, hogy szavai elgondolkodtatják ugyan a két lányt, de el is álmosodnak.* -Azt javaslom, hölgyeim ezt a beszélgetést holnap folytassuk, elkísérem Önöket aludni, majd lassacskán felébresztem Mordachot. *És már szedegeti is a cuccait.* Mivel Mordach és Loya egy sátorban alszanak, és mivel nem hagyhatjuk magára éjszakára az úrnőt, ezért én vele alszom. Így Hyalora, Te aludhatsz egyedül abban a sátorban. Jó éjszakát! "Ha Keat visszajön, valamelyik lánynál csak talál helyet magának..." Erist elkíséri a sátorba betakarja köpenyével és egy leheletnyi csókot nyom a füle tövébe.* -Aludj jól én szárnyas úrnőm! *súgja a fülébe és megy felébreszteni Mordachot. "Alaposan összemelegedtek." Miután a vörös kikászálodott a sátorból, befekszik Eris mellé, de úgy hogy nem ér hozzá, az akkor már alvó lányhoz. Nehogy bármit feltételezzenek az őket ébresztő útitársak.* *Álmosan ébred, úgyhogy pálinkával kezdi a napot és közben azon gondolkozik, mivel kéne érdekessebbé tenni ezt a gyenge napsugaraktól halvány szőke reggelt.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-02 21:23:53
Üzenet elküldve: 2012-04-02 21:23:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Véres Álmokat//
*Turrog amilyen gyorsan reagált ellenfele támadására, olyan gyorsan repíti ki nyergéből saját varázslata. Mérgesen a kezére néz, majd az égre emeli tekintetét. "Ilyenkor meg túl jó módodban áll segíteni, igaz?!" Kérdezgeti mérgesen, néha ökölbe szorítva kezét. Csúnyán megüthette mikor leesett hátasáról, mely alig pár lépéssel később meg is áll. "Mostmár megnézheti, mikor kérem a segítségét, annyi szent..." Mérgelődik haragosan, miközben feláll. Rögtön a banditák után eredne, de a társa nem nagyon akar felülni lovára... Vagy egyáltalán megmozdulni.* Kisasszony.* Szólítja meg halkan a törpe és a testhez lép. Finoman megérinti a hölgy arcát, majd hirtelen el is engedi. Nem orvos, viszont csatái alatt már sok halottat látott. Némán feláll, majd visszalépdel lovához. A banditák már egészen eltávolodtak. Még utolérhetné őket, de Turrog mégsem tesz semmit. Ha egy dologban hisz ebben a világban, az az, hogy tudja mikor kell az ómenekre hallgatni. Habár szívében a harag és a bosszú tombol, nem hagyhatja, hogy saját vereségével is megszentségtelenítse társa halálát. Finoman a nő alá tolja karjait, majd megpróbálja feltenni lovára. Még szerencse hogy volt pénze egy pónit venni, különben most elég nehéz dolga lenne. Leke úr és a többiek már közelednek. Lassan elteszi fegyvereit, bár karja még mindig sajog. Kantárjánál fogva vezeti a hátast, amin most az elesett nő teste fekszik. Némán ballag, egészen míg lépés távolságba nem kerül a csapat maradék tagjaihoz.* Meghalt.* Ejti ki lassan és gyászosan a szót.* És nekem most vezekelnem kell. A testet temessék el Arthenior-i hagyományok szerint. Tentar úr, ha megkérhetem.* Szavai nem olyan hősiesek és dübörgőek mint eddig.* A lovam ára fedezni fogja a temetést* Fejezi be komoran és megigazítja fegyvereit. Még mindig nehéz elhinnie, hogy a varázslata ölte meg a lányt. "Sört." Csendül fel fejében újra és újra a gondolat.*
*Turrog amilyen gyorsan reagált ellenfele támadására, olyan gyorsan repíti ki nyergéből saját varázslata. Mérgesen a kezére néz, majd az égre emeli tekintetét. "Ilyenkor meg túl jó módodban áll segíteni, igaz?!" Kérdezgeti mérgesen, néha ökölbe szorítva kezét. Csúnyán megüthette mikor leesett hátasáról, mely alig pár lépéssel később meg is áll. "Mostmár megnézheti, mikor kérem a segítségét, annyi szent..." Mérgelődik haragosan, miközben feláll. Rögtön a banditák után eredne, de a társa nem nagyon akar felülni lovára... Vagy egyáltalán megmozdulni.* Kisasszony.* Szólítja meg halkan a törpe és a testhez lép. Finoman megérinti a hölgy arcát, majd hirtelen el is engedi. Nem orvos, viszont csatái alatt már sok halottat látott. Némán feláll, majd visszalépdel lovához. A banditák már egészen eltávolodtak. Még utolérhetné őket, de Turrog mégsem tesz semmit. Ha egy dologban hisz ebben a világban, az az, hogy tudja mikor kell az ómenekre hallgatni. Habár szívében a harag és a bosszú tombol, nem hagyhatja, hogy saját vereségével is megszentségtelenítse társa halálát. Finoman a nő alá tolja karjait, majd megpróbálja feltenni lovára. Még szerencse hogy volt pénze egy pónit venni, különben most elég nehéz dolga lenne. Leke úr és a többiek már közelednek. Lassan elteszi fegyvereit, bár karja még mindig sajog. Kantárjánál fogva vezeti a hátast, amin most az elesett nő teste fekszik. Némán ballag, egészen míg lépés távolságba nem kerül a csapat maradék tagjaihoz.* Meghalt.* Ejti ki lassan és gyászosan a szót.* És nekem most vezekelnem kell. A testet temessék el Arthenior-i hagyományok szerint. Tentar úr, ha megkérhetem.* Szavai nem olyan hősiesek és dübörgőek mint eddig.* A lovam ára fedezni fogja a temetést* Fejezi be komoran és megigazítja fegyvereit. Még mindig nehéz elhinnie, hogy a varázslata ölte meg a lányt. "Sört." Csendül fel fejében újra és újra a gondolat.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-01 16:36:40
Üzenet elküldve: 2012-04-01 16:36:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
*Döbbent csendben hallgatják a beszélőt, aki talán maga is bandita. Tentar úr szólni sem tud, a mozaik darabjai csak lassan öltenek kép formát fejében.*
-Szóval... *Szólal meg bizonytalanul, ami a legkevésbé sem jellemző az öregemberre.* -Ezzel azt akarjátok mondani, hogy a démon meghalt, khm, megöltétek? És mi most szabadok vagyunk épp úgy, ahogy ti is? *Összeszorítja ajkait. Ez túl egyszerűnek, szinte szürreálisnak tűnik.*
-Hát... *vakarja meg tarkóját Darnol és útitársnője felé fordulva.* -Úgy vélem, nekünk itt már nincs semmi dolgunk. Önöknek mi a véleménye? *Megvárja a választ, majd a lovához lép és végigsimít az állat orrán.* -Önök jól ellesznek igaz? *Mihamarabb ki akar kerülni ebből a helyzetből, s minél távolabb lovagolni a nő levágott fejétől. Rajta már úgysem segíthetnek.* "Homokóra?" Mélázik el, és áthúzza ujját bőrének érzékeny szakaszán.* "Már úgyis rég érdekelt, hogy milyen lehet a bőr ilyen irányú megfestése. Majd tanulmányozom otthon Mina segítségével. Rántja mosolyra száját, aztán finoman könnyű galoppra biztatja lovát, hogy előbb- utóbb utolérjék Turrogékat. A törpéék nélkül úgysem lenne esélye az itt maradott banditák ellen, bármennyire szomjazza is kardja az útonálló társaság vérét.*
*Döbbent csendben hallgatják a beszélőt, aki talán maga is bandita. Tentar úr szólni sem tud, a mozaik darabjai csak lassan öltenek kép formát fejében.*
-Szóval... *Szólal meg bizonytalanul, ami a legkevésbé sem jellemző az öregemberre.* -Ezzel azt akarjátok mondani, hogy a démon meghalt, khm, megöltétek? És mi most szabadok vagyunk épp úgy, ahogy ti is? *Összeszorítja ajkait. Ez túl egyszerűnek, szinte szürreálisnak tűnik.*
-Hát... *vakarja meg tarkóját Darnol és útitársnője felé fordulva.* -Úgy vélem, nekünk itt már nincs semmi dolgunk. Önöknek mi a véleménye? *Megvárja a választ, majd a lovához lép és végigsimít az állat orrán.* -Önök jól ellesznek igaz? *Mihamarabb ki akar kerülni ebből a helyzetből, s minél távolabb lovagolni a nő levágott fejétől. Rajta már úgysem segíthetnek.* "Homokóra?" Mélázik el, és áthúzza ujját bőrének érzékeny szakaszán.* "Már úgyis rég érdekelt, hogy milyen lehet a bőr ilyen irányú megfestése. Majd tanulmányozom otthon Mina segítségével. Rántja mosolyra száját, aztán finoman könnyű galoppra biztatja lovát, hogy előbb- utóbb utolérjék Turrogékat. A törpéék nélkül úgysem lenne esélye az itt maradott banditák ellen, bármennyire szomjazza is kardja az útonálló társaság vérét.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-04-01 01:16:28
Üzenet elküldve: 2012-04-01 01:16:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Véres Álmokat//
//Leke Tentar figyelmébe//
- Nem igazán tudtuk meg ki ő. Valamiféle nagy hatalmú mágus, vagy ilyesféle lehet, ami biztos, hogy segített nekünk. Ott kellett hagynunk ahol van, hisz fontosabb dolgunk volt. Mi ugyanis nem a 'játékszabályok' szerint jártunk el, mint ahogy maguk. * Ekkor halott társaira tekint, és hozzáteszi* Persze maguk nem tudhatták. * Elkezd a holttestek között sétálni, miközben összeszedi a használható holmikat és azt mondja:* A vész elmúlt. Ha ennek az az ára, hogy egy cifra tetoválást kell a kezemen viselnem, hát legyen.
//Turrog figyelmébe//
* A varázslat melyet a törpe - és annak istene - az üldözöttekre küldött balul sül el, és visszaverődik a kinövésű harcosra és annak társára. A nő rögtön lerepül a nyeregből, és ha Thor kiválasztottja megvizsgálná, rá is jönne, hogy a mágus meghalt. Azonban ha tovább folytatja az üldözést, úgy azt kockáztatja, hogy a varázslatainak eredménye hasonló lesz, egyedül pedig nem biztos hogy eltud bánni az összes ellenfelével...*
//Leke Tentar figyelmébe//
- Nem igazán tudtuk meg ki ő. Valamiféle nagy hatalmú mágus, vagy ilyesféle lehet, ami biztos, hogy segített nekünk. Ott kellett hagynunk ahol van, hisz fontosabb dolgunk volt. Mi ugyanis nem a 'játékszabályok' szerint jártunk el, mint ahogy maguk. * Ekkor halott társaira tekint, és hozzáteszi* Persze maguk nem tudhatták. * Elkezd a holttestek között sétálni, miközben összeszedi a használható holmikat és azt mondja:* A vész elmúlt. Ha ennek az az ára, hogy egy cifra tetoválást kell a kezemen viselnem, hát legyen.
//Turrog figyelmébe//
* A varázslat melyet a törpe - és annak istene - az üldözöttekre küldött balul sül el, és visszaverődik a kinövésű harcosra és annak társára. A nő rögtön lerepül a nyeregből, és ha Thor kiválasztottja megvizsgálná, rá is jönne, hogy a mágus meghalt. Azonban ha tovább folytatja az üldözést, úgy azt kockáztatja, hogy a varázslatainak eredménye hasonló lesz, egyedül pedig nem biztos hogy eltud bánni az összes ellenfelével...*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-30 15:42:28
Üzenet elküldve: 2012-03-30 15:42:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kaland a Füves Pusztán//
*Egy pillanatot nem aludt, legalábbis úgy érzi. Hideg volt és a föld kemény. Ezen még az a tény sem segített, hogy magára tette blúzát. Mikor valaki meg fogja lábát, ezt megváltásnak érzi. Végre reggel van. lassan felkel és fel veszi fölsőjét. Nyújtózkodik egyet, majd lassan kimászik a sátorból. Begombolja blúzát, majd a tűzhöz megy.*
- Készítsek valami reggelit? Nem sok minden tudok, de főzni azt igen...legalábbis szerintem.
*Elmosolyodik, majd körbenéz, látja a sok emberkét. Most végre jobban szemügyre veheti a csapatot. Nem is olyan rossz ez a csoport mit gondolta.*
- Jó reggelt mindenkinek. Merre tovább ez után?
*Kérdi érdeklődően.*
*Egy pillanatot nem aludt, legalábbis úgy érzi. Hideg volt és a föld kemény. Ezen még az a tény sem segített, hogy magára tette blúzát. Mikor valaki meg fogja lábát, ezt megváltásnak érzi. Végre reggel van. lassan felkel és fel veszi fölsőjét. Nyújtózkodik egyet, majd lassan kimászik a sátorból. Begombolja blúzát, majd a tűzhöz megy.*
- Készítsek valami reggelit? Nem sok minden tudok, de főzni azt igen...legalábbis szerintem.
*Elmosolyodik, majd körbenéz, látja a sok emberkét. Most végre jobban szemügyre veheti a csapatot. Nem is olyan rossz ez a csoport mit gondolta.*
- Jó reggelt mindenkinek. Merre tovább ez után?
*Kérdi érdeklődően.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-29 18:34:28
Üzenet elküldve: 2012-03-29 18:34:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Nem alszik nagyon mélyen, vándorlásai során hozzászokott, hogy út közben, lakott településeken kívül alvás közben is figyelnie kell, mi történik körülötte. Fel is ébred arra, amikor őrsége végén Eton bemászik mellé a sátorba, ám ennek nemigen adja jelét, hadd pihenjen a férfi is.
Most nem olyan kimerült, mint néhány nappal ezelőtt, így ez a felületes szendergés is elégnek bizonyul, hogy frissen ébredjen, amikor Mordach felkelti őket. Az éjszakára laza hálóinggé alakított ruháján visszagombol pár gombot, visszakapcsol pár kapcsot és összeköt pár megkötőt, felveszi eddig takarónak használt köpenyét, és már mászik is kifelé a sátorból.
Odakint hideg, napfényes reggel fogadja, na meg álmos útitársai. Egészen megsajnálná őket nagy alvásigényük miatt, ha foglalkoztatnák ilyen érzelmek. Mivel azonban őt egészen más dolgok mozgatják, nem titkolja, hogy ő maga kipihente magát, és készen áll az újabb napra.*
Jó reggelt *köszönti a többieket szokásos mosolyával.* Úgy látom, szép időnk lesz ma, és gyorsan tudunk majd haladni. Keat még mindig nem jött vissza? *néz körül. A törpe távolléte valóban aggasztja, sokkal jobban, mint az, hogy kipihenték-e magukat a többiek.*
A hozzászólás írója (Eris Ludus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.29 18:36:44
Most nem olyan kimerült, mint néhány nappal ezelőtt, így ez a felületes szendergés is elégnek bizonyul, hogy frissen ébredjen, amikor Mordach felkelti őket. Az éjszakára laza hálóinggé alakított ruháján visszagombol pár gombot, visszakapcsol pár kapcsot és összeköt pár megkötőt, felveszi eddig takarónak használt köpenyét, és már mászik is kifelé a sátorból.
Odakint hideg, napfényes reggel fogadja, na meg álmos útitársai. Egészen megsajnálná őket nagy alvásigényük miatt, ha foglalkoztatnák ilyen érzelmek. Mivel azonban őt egészen más dolgok mozgatják, nem titkolja, hogy ő maga kipihente magát, és készen áll az újabb napra.*
Jó reggelt *köszönti a többieket szokásos mosolyával.* Úgy látom, szép időnk lesz ma, és gyorsan tudunk majd haladni. Keat még mindig nem jött vissza? *néz körül. A törpe távolléte valóban aggasztja, sokkal jobban, mint az, hogy kipihenték-e magukat a többiek.*
A hozzászólás írója (Eris Ludus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.29 18:36:44
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-29 17:01:41
Üzenet elküldve: 2012-03-29 17:01:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
*Nyugtalanul alszik. Valahányszor lehunyja a szemét zuhanni kezd és felriad, de megnyugszik, ahogy a mellette fekvő férfit látja. Hajnaltájban, mikor már sokadszorra ébred fel, üresen találja a sátrat. Ez először megijeszti, de aztán eszébe jut, hogy Mordach vállalta a hajnali őrséget, így a másik oldalára fordul és újra lebukik az álmok örvénylő tengerébe.
Bár nem aludt teljesen zavartalanul, a korai ébresztőt mégis zokon teszi.*
- Neee, meg öt percet* nyöszörgi.
Nyűgösen a fejére húzza a takarót, és eltökéli, hogy nem mozdul onnan. Visszaaludna, ha a madárcsiripelés nem zavarná nyugalmát. Dühösen felnyög, lerúgja magáról a kabátot és kikászálódik a sátorból.
Nem fest valami fényesen. Szemeit kicsire összehúzza, mert bántja a világosság, haja szalmakazalként tornyosul feje tetején. Ásít egy nagyot, és átöleli magát vékony karjaival, védekezésül a hideg ellen. A fű még nedves, beférkőzik vékony cipőjébe, borzongásra készteti. Loya álomsan körülnéz, hogy a többiek felkeltek-e már.*
Bár nem aludt teljesen zavartalanul, a korai ébresztőt mégis zokon teszi.*
- Neee, meg öt percet* nyöszörgi.
Nyűgösen a fejére húzza a takarót, és eltökéli, hogy nem mozdul onnan. Visszaaludna, ha a madárcsiripelés nem zavarná nyugalmát. Dühösen felnyög, lerúgja magáról a kabátot és kikászálódik a sátorból.
Nem fest valami fényesen. Szemeit kicsire összehúzza, mert bántja a világosság, haja szalmakazalként tornyosul feje tetején. Ásít egy nagyot, és átöleli magát vékony karjaival, védekezésül a hideg ellen. A fű még nedves, beférkőzik vékony cipőjébe, borzongásra készteti. Loya álomsan körülnéz, hogy a többiek felkeltek-e már.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-27 14:55:56
Üzenet elküldve: 2012-03-27 14:55:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mikor Mordach meghallja a hercegnő halk szuszogását, az ő szemeire is hamarosan álom szenderül. Teljesen mégsem tud átlépni a másik világba, mivel éberen alszik, s amikor kicsit erősebben mozgolódik a hölgyemény mellette, akkor mindig felébred. Mikor Eton ébreszti őt halkan, akkor sem érez magán túl nagy álmosságot, inkább csak a meleg 'takaró' alól nem akar kimászni, viszont a kötelesség az kötelesség. Óvatosan leemeli magáról a kabátot, melyet visszaterít Loyára, s ha véletlenül felébred a hölgy, akkor megnyugtatja, hogy itt lesz a sátor körül, s aludjon nyugodtan tovább. Végül kimászik a sátorból Etonhoz, akinek biccent egyet.*
- Te csak feküdj le, innentől majd én őrködök.
*Súgja felé halkan, majd ha eltűnt a férfi, Mordach összegombolja magán az inget, s leül a még meleg parázs köré. Mivel az idő elég hideg, ezért csihol egy kis tüzet, mely apró lánggal ég, s nem zavarja meg a többieket. Kardjáért is hátranyúl, melyet maga mellé helyez, végül szótlanul ücsörög tovább a lángnyelveknél.
Síri csend van, egyedül a tűz lágy ropogása hallatszik, no meg olykor a lovak mozgolódása. Így megy ez egészen az első napsugarakig, amikor is a vörös felkel a tűz mellől, majd odamegy az első sátorhoz, ahol ha minden igaz, Caliel alszik Etonnal.*
- Jó reggelt! Ideje indulni!
*Bedugja fejét, valóban ott vannak-e, végül tovább indul oda, ahol ő aludt Loyával.*
- Hercegnő, hasadra süt a nap!
*Suttogja, majd félig bemászik a sátorba, s kicsit meglökdösi a hölgyemény vállát, majd folytatja útját az utolsó sátor felé.*
- Hölgyeim! *óvatosan bedugja fejét, majd megragadja Syerrana lábát, amit kicsit megmozgat, hátha nem hallotta szólítását* Ideje felkelni, hölgyek!
*Suttogja még mindig, hátha valaki még akar egy kicsit lustulni, mivel annyira nem sietős azonnal indulni, mindenki rendesen el tud készülni. Azonban szemei el is kerekednek, mikor meglátja Syerranát a blúzával takarózni. Biztosan fázhatott, szólhatott volna nyugodtan Mordachnak, s ő adott volna neki valamit, amit még magára teríthetett volna... Ő ugyan bírja a hideget, viszont ezen az éjjelen valóban nem volt túl kellemes.*
- Te csak feküdj le, innentől majd én őrködök.
*Súgja felé halkan, majd ha eltűnt a férfi, Mordach összegombolja magán az inget, s leül a még meleg parázs köré. Mivel az idő elég hideg, ezért csihol egy kis tüzet, mely apró lánggal ég, s nem zavarja meg a többieket. Kardjáért is hátranyúl, melyet maga mellé helyez, végül szótlanul ücsörög tovább a lángnyelveknél.
Síri csend van, egyedül a tűz lágy ropogása hallatszik, no meg olykor a lovak mozgolódása. Így megy ez egészen az első napsugarakig, amikor is a vörös felkel a tűz mellől, majd odamegy az első sátorhoz, ahol ha minden igaz, Caliel alszik Etonnal.*
- Jó reggelt! Ideje indulni!
*Bedugja fejét, valóban ott vannak-e, végül tovább indul oda, ahol ő aludt Loyával.*
- Hercegnő, hasadra süt a nap!
*Suttogja, majd félig bemászik a sátorba, s kicsit meglökdösi a hölgyemény vállát, majd folytatja útját az utolsó sátor felé.*
- Hölgyeim! *óvatosan bedugja fejét, majd megragadja Syerrana lábát, amit kicsit megmozgat, hátha nem hallotta szólítását* Ideje felkelni, hölgyek!
*Suttogja még mindig, hátha valaki még akar egy kicsit lustulni, mivel annyira nem sietős azonnal indulni, mindenki rendesen el tud készülni. Azonban szemei el is kerekednek, mikor meglátja Syerranát a blúzával takarózni. Biztosan fázhatott, szólhatott volna nyugodtan Mordachnak, s ő adott volna neki valamit, amit még magára teríthetett volna... Ő ugyan bírja a hideget, viszont ezen az éjjelen valóban nem volt túl kellemes.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-27 14:03:14
Üzenet elküldve: 2012-03-27 14:03:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*A törpe pónijának patkódobogásai távolodnak, majd teljesen elhalnak. Hallótávolságon kívülre került és az este folyamán sem keveredik vissza.
Az esti levegő rohamosan hűl, hideget csempész még a legsűrűbb szövésű köpenyek alá is. A kis csapat eddig ébren maradt tagjai is úgy döntenek, hogy kipihenik a hosszú, eseménydús út fáradalmait, persze ahhoz, hogy elnyomja őket az álom, a jóféle nedű is hozzátett.
Egyedül Eton marad ébren, a megbeszéltek alapján ő őrködik az éjszaka első felében, majd mikor már úgy érzi, elnehezülnek pillái, gondoskodik váltótársa ébredéséről is.
Egészen rövid az éjszaka, tekintve, hogy az alvásra szánható idejük rovására beszélgettek a tábortűz mellett.*
*A törpe pónijának patkódobogásai távolodnak, majd teljesen elhalnak. Hallótávolságon kívülre került és az este folyamán sem keveredik vissza.
Az esti levegő rohamosan hűl, hideget csempész még a legsűrűbb szövésű köpenyek alá is. A kis csapat eddig ébren maradt tagjai is úgy döntenek, hogy kipihenik a hosszú, eseménydús út fáradalmait, persze ahhoz, hogy elnyomja őket az álom, a jóféle nedű is hozzátett.
Egyedül Eton marad ébren, a megbeszéltek alapján ő őrködik az éjszaka első felében, majd mikor már úgy érzi, elnehezülnek pillái, gondoskodik váltótársa ébredéséről is.
Egészen rövid az éjszaka, tekintve, hogy az alvásra szánható idejük rovására beszélgettek a tábortűz mellett.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-25 12:20:21
Üzenet elküldve: 2012-03-25 12:20:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*Feltöltődik az érzésekkel. A tudat, hogy megint törődnek vele, megint fontos valakinek, elárasztja az egész lelkét. Megint nő lehet, nem kell erősnek mutatnia magát, lehet törékeny és esendő, akár egy gyermek.
Szabadnak érzi magát, s ha szárnyai nem kötnék a földhöz, elrepülne. Egyszer anyja elvitte repülni. Karjaiba emelte, s úgy szállt az ég felé. Otthona, az ismert világ mint egy hatalmas dunyha terült el alatta. Az egész világ ragyogott, mintha minden drágákőből lett volna. Jade legelők és smaragd erdők követték egymást, határukon akvamarin patakok csordogáltak. A falu borostyán házai közt tüzet gyújtottak. A rubint lángok mohón nyaldosták az obszcidián ágakat, kvarcszínű füstöt hányva. De mindez nem kötötte le akkor Loya figyelmét, csak a zafír eget látta, melyet bevilágítottak a gyémánt már sugarai. El akarta érni, meg akart mártózni a hófehér fényben.
Lassan visszatér a valóságba. A repülés varázsa elveszik, a mese megszakad.*
- Igazad van, tényleg aludnunk kéne* feleli kissé csalódottan, majd lehunyja szemeit, és Mordach mellkasához bújva csakhamar álomba szenderül.
*Feltöltődik az érzésekkel. A tudat, hogy megint törődnek vele, megint fontos valakinek, elárasztja az egész lelkét. Megint nő lehet, nem kell erősnek mutatnia magát, lehet törékeny és esendő, akár egy gyermek.
Szabadnak érzi magát, s ha szárnyai nem kötnék a földhöz, elrepülne. Egyszer anyja elvitte repülni. Karjaiba emelte, s úgy szállt az ég felé. Otthona, az ismert világ mint egy hatalmas dunyha terült el alatta. Az egész világ ragyogott, mintha minden drágákőből lett volna. Jade legelők és smaragd erdők követték egymást, határukon akvamarin patakok csordogáltak. A falu borostyán házai közt tüzet gyújtottak. A rubint lángok mohón nyaldosták az obszcidián ágakat, kvarcszínű füstöt hányva. De mindez nem kötötte le akkor Loya figyelmét, csak a zafír eget látta, melyet bevilágítottak a gyémánt már sugarai. El akarta érni, meg akart mártózni a hófehér fényben.
Lassan visszatér a valóságba. A repülés varázsa elveszik, a mese megszakad.*
- Igazad van, tényleg aludnunk kéne* feleli kissé csalódottan, majd lehunyja szemeit, és Mordach mellkasához bújva csakhamar álomba szenderül.
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-24 14:53:49
Üzenet elküldve: 2012-03-24 14:53:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Kaland a Füves Pusztán //
*Mordach gondolatai most máson sem járnak, mint ezen a hölgyeményen, s hogy vajon miket rejthet az a férfi számára sokat sejtető kis ruha. Tény, hogy a hercegnőn nagyon jól áll, azonban a földön még szebb lenne! Kezei pedig azonnal engedelmeskednek az első kósza gondolatszálnak, s lassan, finoman lecsusszannak Loya hátán, majd megállapodnak hátsó felén. Gondolatai azonban nem csak kezét utasítják, hanem ajkait is, melyek csak arra vágynak, hogy minden kis felületet végigcsókoljanak a hölgy testén. Ajkai hintenek egy utolsó forró csókot a másikéra, majd újra megízleli finom arcát, s onnan pedig nyakára vándorol. A vörös a látványon kívül még érzékeny az illatokra is, s ez a hölgyemény - jelen esetben a csókkal hintett terület - oly kellemes, hogy ennek az illatnak az érzése nélkül vétek lenne még meghalni is. Másik keze is hamarosan utasítást kap, s egyre forrósodó gondolatai arra ösztönzik, hogy szépen lassan felsőjének aljánál benyúljon. Először csak megsimogatja hasát, miközben húzza felfelé a ruhát, s mikor kezei egy lényeges pontot érintenének, mely minden férfi álma lehet, fejében megáll a vészfék. Ez a hercegnő sokkal több annál, mint holmi pár napos nőcske, s Mordach mindig is mondogatta magában, hogy bizony egy ilyen hölgyet meg kell becsülni, most azonban ennek az elvnek pont az ellenkezőjét teszi. Nem akarja ő letámadni hirtelen, s nem akar egy olyan képet kialakítani magáról, hogy ő pár nap után megkaphatja azt a hölgyeményt, amelyiket csak akarja. Az átlagos nőknél természetesen ez másképp van, azoknál ez az elv semmissé válna, azonban Loya más. Bármennyire is akarja a férfi, hogy minden egyes kis pont az övé legyen a hercegnőn, mégis megálljt parancsol magának. Felsőjét óvatosan visszahúzza, másik keze is újra a vállára vándorol, s ajkaira is hint egy utolsó lágy csókot.*
- Ritka az ilyen hölgy, mint te... Rég találkoztam már hozzád hasonlóval.
*Mosolyog rá kedvesen, bár gondolatai még az előbbi cselekedetét viszik tovább, azonban próbálja ezt megakadályozni. Nem hagyhatja magának, hogy megtegye, amit akar.*
- Azt hiszem, ideje álomra hajtani a fejünket. Hosszú nap áll előttünk... Tiszta fejjel és kipihenten kell megindulnunk, főleg neked! Remélem az a rémálom nem fog visszatérni... Ha mégis, akkor sem kell félned, mert én itt vagyok veled...
*Suttogja felé, majd csókot lehel homlokára, s lefekszik, azonban aludni minden bizonnyal nem most fog sikerülni.*
*Mordach gondolatai most máson sem járnak, mint ezen a hölgyeményen, s hogy vajon miket rejthet az a férfi számára sokat sejtető kis ruha. Tény, hogy a hercegnőn nagyon jól áll, azonban a földön még szebb lenne! Kezei pedig azonnal engedelmeskednek az első kósza gondolatszálnak, s lassan, finoman lecsusszannak Loya hátán, majd megállapodnak hátsó felén. Gondolatai azonban nem csak kezét utasítják, hanem ajkait is, melyek csak arra vágynak, hogy minden kis felületet végigcsókoljanak a hölgy testén. Ajkai hintenek egy utolsó forró csókot a másikéra, majd újra megízleli finom arcát, s onnan pedig nyakára vándorol. A vörös a látványon kívül még érzékeny az illatokra is, s ez a hölgyemény - jelen esetben a csókkal hintett terület - oly kellemes, hogy ennek az illatnak az érzése nélkül vétek lenne még meghalni is. Másik keze is hamarosan utasítást kap, s egyre forrósodó gondolatai arra ösztönzik, hogy szépen lassan felsőjének aljánál benyúljon. Először csak megsimogatja hasát, miközben húzza felfelé a ruhát, s mikor kezei egy lényeges pontot érintenének, mely minden férfi álma lehet, fejében megáll a vészfék. Ez a hercegnő sokkal több annál, mint holmi pár napos nőcske, s Mordach mindig is mondogatta magában, hogy bizony egy ilyen hölgyet meg kell becsülni, most azonban ennek az elvnek pont az ellenkezőjét teszi. Nem akarja ő letámadni hirtelen, s nem akar egy olyan képet kialakítani magáról, hogy ő pár nap után megkaphatja azt a hölgyeményt, amelyiket csak akarja. Az átlagos nőknél természetesen ez másképp van, azoknál ez az elv semmissé válna, azonban Loya más. Bármennyire is akarja a férfi, hogy minden egyes kis pont az övé legyen a hercegnőn, mégis megálljt parancsol magának. Felsőjét óvatosan visszahúzza, másik keze is újra a vállára vándorol, s ajkaira is hint egy utolsó lágy csókot.*
- Ritka az ilyen hölgy, mint te... Rég találkoztam már hozzád hasonlóval.
*Mosolyog rá kedvesen, bár gondolatai még az előbbi cselekedetét viszik tovább, azonban próbálja ezt megakadályozni. Nem hagyhatja magának, hogy megtegye, amit akar.*
- Azt hiszem, ideje álomra hajtani a fejünket. Hosszú nap áll előttünk... Tiszta fejjel és kipihenten kell megindulnunk, főleg neked! Remélem az a rémálom nem fog visszatérni... Ha mégis, akkor sem kell félned, mert én itt vagyok veled...
*Suttogja felé, majd csókot lehel homlokára, s lefekszik, azonban aludni minden bizonnyal nem most fog sikerülni.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2012-03-23 19:34:47
Üzenet elküldve: 2012-03-23 19:34:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Kaland a Füves Pusztán//
*Érzékei felerősödnek. Bár szeme csukva van, tervével mégis lát. Érzi Mordach kezét a derekán, forró lélegzetét az arcán. Karjait a nyaka köré fonja és közelebb húzza magához. A férfi először csak az arcát csókolja meg, keze vándorútra indul a hátán, míg végül a nyakán állapodik meg. Ajka rásiklik az övére. A lány ajkai elnyílnak, készségesen viszonozza a csókot.
Nagy szerencse, hogy fekszik, mert az egész világ forog vele, gondolatai összekuszálódnak. Ösztönei átveszik az uralmat a teste fölött, nem emlékszik, TUDJA, hogy mit kell tennie. Támaszt keresve belekapaszkodik kedvese vállába.
Mikor Mordach keze lecsúszik a csípőjére, a vágy eddig nem tapasztalt erővel tör rá. Halkan felnyög, nyelve hegyével végigsimít a másik ajkain. Kezdi becsúsznak az ing alá és lesimítják azt a férfi válláról.*
*Érzékei felerősödnek. Bár szeme csukva van, tervével mégis lát. Érzi Mordach kezét a derekán, forró lélegzetét az arcán. Karjait a nyaka köré fonja és közelebb húzza magához. A férfi először csak az arcát csókolja meg, keze vándorútra indul a hátán, míg végül a nyakán állapodik meg. Ajka rásiklik az övére. A lány ajkai elnyílnak, készségesen viszonozza a csókot.
Nagy szerencse, hogy fekszik, mert az egész világ forog vele, gondolatai összekuszálódnak. Ösztönei átveszik az uralmat a teste fölött, nem emlékszik, TUDJA, hogy mit kell tennie. Támaszt keresve belekapaszkodik kedvese vállába.
Mikor Mordach keze lecsúszik a csípőjére, a vágy eddig nem tapasztalt erővel tör rá. Halkan felnyög, nyelve hegyével végigsimít a másik ajkain. Kezdi becsúsznak az ing alá és lesimítják azt a férfi válláról.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936