Külső területek - Füves puszta
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 100 (1981. - 2000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936
2000. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-25 19:13:22
Üzenet elküldve: 2018-05-25 19:13:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Oggi, Erisyna//
*Lemondóan sóhajt egyet.*
- Igen, ha nem cseng le a dolog egyhamar, akkor én is kénytelen leszek másfelé elindulni, de fogalmam sincs merre tovább, annyi helyen nem jártam még... Oggi te merre állnál tovább? *Érdeklődik, mert neki szinte teljesen mindegy merre indul el, csak ne kisebb falvakban kössön ki, ahol ismerős lehet és hozzákötnék ahhoz a csaló bandához, akik csak kihasználták őt.*
- Ha lecsengene és visszatérhetek a városba, keresnék egy hangszerest, mert szeretnék venni egy bárdot, amin játszhatok és énekelhetek mellé, így valamicske pénzt szerezve egy pónira, mert azzal könnyebb lenne az utazás, főleg olyan helyeken, mint ez az ingovány. *Mutat a ködös ronda és büdös hely felé, ahol amilyen hajmar csak lehetett átrohant.*
*Lemondóan sóhajt egyet.*
- Igen, ha nem cseng le a dolog egyhamar, akkor én is kénytelen leszek másfelé elindulni, de fogalmam sincs merre tovább, annyi helyen nem jártam még... Oggi te merre állnál tovább? *Érdeklődik, mert neki szinte teljesen mindegy merre indul el, csak ne kisebb falvakban kössön ki, ahol ismerős lehet és hozzákötnék ahhoz a csaló bandához, akik csak kihasználták őt.*
- Ha lecsengene és visszatérhetek a városba, keresnék egy hangszerest, mert szeretnék venni egy bárdot, amin játszhatok és énekelhetek mellé, így valamicske pénzt szerezve egy pónira, mert azzal könnyebb lenne az utazás, főleg olyan helyeken, mint ez az ingovány. *Mutat a ködös ronda és büdös hely felé, ahol amilyen hajmar csak lehetett átrohant.*
1999. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-25 00:16:15
Üzenet elküldve: 2018-05-25 00:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy Kriyon közelebb hajol hozzá - nem is érzékeli, mennyire -, a tömény alkoholszag csapja meg az orrát. Máskor biztosan undorodva húzódna arrébb, most azonban egy cseppet sem zavarja a dolog. Persze, ő is italokkal kereskedik, de egy nemesnek nem illik úgy leinni magát, hogy azt méterekről érezni lehessen. Illetve nem illene. Az más kérdés, hogy néha mennyire érzi ezt szükségesnek az ember (vagy elf) lánya. Most nagyon is.*
- Van? Hát... Akkor folytasd!
*Nem tartja most vissza a jó modor, így a felszólítás nem is kicsit sikerül parancsolgatóra, mintha csak egyik szolgálóját utasítaná. Nem csoda, megszokta már, hogy csak egyet csettint, és egyből hárman lesik minden óhaját.
Továbbra is kíváncsian figyeli szavait. Közben a férfi csavargatni kezd egy hajtincset, Nairada pedig jelenleg fel sem fogja, hogy talán ez már túlmutat egy ártatlan mesélés szándékán. Csak egy halovány megérzés sejlik fel benne, mint a kisgyerekekben, mikor sejtik, hogy rossz, amit csinálnak, de nem igazán tudják. Aztán eszébe jut Aleimord, ő is így szokta tekergetni azt az ébenfekete tincset ujja körül. Kellemes érzés önti el, ajka halvány mosolyra húzódik, nem is szól végül semmit. Igazából már el is vesztette a fonalat saját gondolataiban, ahogy jobban belegondol. Ez meg már még több gondolkodás, majd belefájdul a feje, így aztán el is engedi ezt az egészet. Na meg jobban leköti inkább a történet.*
- Az ajtó mögött...?
*Félig az oldalára fekszik nem is törődve drága ruhájával, amit úgy gyűr maga alatt, mintha csak valami rongy lenne. Vörösesbarna szemeit az égre emeli, próbálja megkeresni azt a csillagképet, amiről előbb Kriyon beszélt neki.*
*Ahogy Kriyon közelebb hajol hozzá - nem is érzékeli, mennyire -, a tömény alkoholszag csapja meg az orrát. Máskor biztosan undorodva húzódna arrébb, most azonban egy cseppet sem zavarja a dolog. Persze, ő is italokkal kereskedik, de egy nemesnek nem illik úgy leinni magát, hogy azt méterekről érezni lehessen. Illetve nem illene. Az más kérdés, hogy néha mennyire érzi ezt szükségesnek az ember (vagy elf) lánya. Most nagyon is.*
- Van? Hát... Akkor folytasd!
*Nem tartja most vissza a jó modor, így a felszólítás nem is kicsit sikerül parancsolgatóra, mintha csak egyik szolgálóját utasítaná. Nem csoda, megszokta már, hogy csak egyet csettint, és egyből hárman lesik minden óhaját.
Továbbra is kíváncsian figyeli szavait. Közben a férfi csavargatni kezd egy hajtincset, Nairada pedig jelenleg fel sem fogja, hogy talán ez már túlmutat egy ártatlan mesélés szándékán. Csak egy halovány megérzés sejlik fel benne, mint a kisgyerekekben, mikor sejtik, hogy rossz, amit csinálnak, de nem igazán tudják. Aztán eszébe jut Aleimord, ő is így szokta tekergetni azt az ébenfekete tincset ujja körül. Kellemes érzés önti el, ajka halvány mosolyra húzódik, nem is szól végül semmit. Igazából már el is vesztette a fonalat saját gondolataiban, ahogy jobban belegondol. Ez meg már még több gondolkodás, majd belefájdul a feje, így aztán el is engedi ezt az egészet. Na meg jobban leköti inkább a történet.*
- Az ajtó mögött...?
*Félig az oldalára fekszik nem is törődve drága ruhájával, amit úgy gyűr maga alatt, mintha csak valami rongy lenne. Vörösesbarna szemeit az égre emeli, próbálja megkeresni azt a csillagképet, amiről előbb Kriyon beszélt neki.*
1998. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:30:33
Üzenet elküldve: 2018-05-24 17:30:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Oggi, Erisyna//
- Szintúgy megörvendeztet engem is eme találkozás. Sajnálatossággal hallom történeted, de a hihetetlenségek netovábbja, hogy én is pont Arthenior városába tartottam volna, ha nem értesültem volna a lázongókról. Így hát, most csak itt heverészek és reménységesen várom, hogy még napnyugta előtt lecsengjen ez az egész, de ha nem ez történne, akkor én biza tovább állok.
* Ogginak még fogalma sincs merre kéne mennie, de nem maradhat itt egészen a lázadás végégig, hiszen nem lehet tudni meddig fog tartani. Talán csak néhány óra, de az is lehet, hogy napokig, hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is eltart majd. *
- És magácska mihez fog kezdeni, ha nem csendesül hamarosan a lázadás?
- Szintúgy megörvendeztet engem is eme találkozás. Sajnálatossággal hallom történeted, de a hihetetlenségek netovábbja, hogy én is pont Arthenior városába tartottam volna, ha nem értesültem volna a lázongókról. Így hát, most csak itt heverészek és reménységesen várom, hogy még napnyugta előtt lecsengjen ez az egész, de ha nem ez történne, akkor én biza tovább állok.
* Ogginak még fogalma sincs merre kéne mennie, de nem maradhat itt egészen a lázadás végégig, hiszen nem lehet tudni meddig fog tartani. Talán csak néhány óra, de az is lehet, hogy napokig, hetekig, hónapokig, vagy akár évekig is eltart majd. *
- És magácska mihez fog kezdeni, ha nem csendesül hamarosan a lázadás?
1997. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:30:28
Üzenet elküldve: 2018-05-24 15:30:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A fiú ajka szinte a lány füléhez ér, ahogy súgdosva folytatja a történetet.*
- A Szerelem... hatalmas erő. De a Háború és a Halál gyakran még erősebb... *elpököli a maradék dekket, és ő maga sem tudna már egyenesen állni. Már a lábán. Ami nem is baj, mert amúgy is feküdni tervez.*
- Van tovább is... de ez még csak a történet eleje! *ujjai felérnek Nairada hajáig, majd ő is csavargatni kezd egy tincset, csak hátul.*
- Őrjöngeve tombolt a harc... mindkét fél bevetette legjobbjait, legerősebb varázslatait. Erdők, ligetek égtek hamuvá, sziklákat őrölt porrá az elszabadult varázslatok hatalma. Mindkét fajt ősi gyűlölet hajtotta töréspontig és messze azon túl... de az ember hatalma lassan az orkok javára fordította a küzdelmet. *mélyíti el a hangját, mint valami vásári mesemondó.*
- Hosszú harcok után ott álltak az elf város falai alatt és ostrom alá vették gyönyörű palotáját. Az elfek háromszor is visszavetették a támadókat, de lassan elvéreztek a rohamok alatt, és az orkok betörtek. Nem fosztogattak, csak gyilkoltak, minden elfet, akit csak értek: nőket, gyerekeket, öregeket. Nem kíméltek senkit, más fajokat sem. Az orkbőrbe bújt ember azonban csak a szerelmét kereste a még ellenálló királyi palotába jutva, szobáról szobára, folyosóról folyosóra. Ám nem találta... viszont belefutott a királyba és Fényesléptű csapatába. A varázstudó király, népe egyik hatalmasa felismerte az embert a zöld bőr alatt, így összecsaptak hát, és a palota egész szárnya összeomlott haragjuk csapásai alatt! Végül ork segítséggel legyűrte a királyt, ki megtörve szörnyű átkot suttogott! *még közelebb hajol, ajka szinte érinti Nairada fülét.*
- "Ne találj nyugodalmat! Ne találj békét! Legyen jussod a magány, legyen jutalmad a kilátástalanság! Légy örök kitaszított, ne találj helyet semelyik világban!" Ám a mágus csak nevetett, és varázsvédelme birokra kelt az átokkal.
- "Hol van az én szerelmem! Mondd meg, és megszabadítalak a szenvedéstől." Mert az orkok már arra készültek, hogy magukkal viszik az elf uralkodót, hogy kíncölöpjükön és kondérjaikban végezze. Végül a király ajkán szörnyű mosoly villant. "Legyen hát. Odafent vár read, ember!" Ravasz varázslat kelt ajkán, és a mágus észre sem vette hatását, hisz olyan volt, mint maga a lélegzet... megerősítette benne, hogy ember, amit tudván tudott, de elfeledtette vele, hogy ork képében harcol! *igencsak megszomjazott, de most nem hagyja abba, most már nem. Vagyis egyelőre nem.*
- Elindult hát néhány ork harcos kíséretében, fel és fel, egyre feljebb törve, míg rá nem akadt a gyönyörű, de meggyötört, várandós leányra. Rátörte az ajtót... *elengedi Nairada haját, majd nagy sóhajjal a hátára fordul.*
- És az ajtó mögött... *szünet.*
*A fiú ajka szinte a lány füléhez ér, ahogy súgdosva folytatja a történetet.*
- A Szerelem... hatalmas erő. De a Háború és a Halál gyakran még erősebb... *elpököli a maradék dekket, és ő maga sem tudna már egyenesen állni. Már a lábán. Ami nem is baj, mert amúgy is feküdni tervez.*
- Van tovább is... de ez még csak a történet eleje! *ujjai felérnek Nairada hajáig, majd ő is csavargatni kezd egy tincset, csak hátul.*
- Őrjöngeve tombolt a harc... mindkét fél bevetette legjobbjait, legerősebb varázslatait. Erdők, ligetek égtek hamuvá, sziklákat őrölt porrá az elszabadult varázslatok hatalma. Mindkét fajt ősi gyűlölet hajtotta töréspontig és messze azon túl... de az ember hatalma lassan az orkok javára fordította a küzdelmet. *mélyíti el a hangját, mint valami vásári mesemondó.*
- Hosszú harcok után ott álltak az elf város falai alatt és ostrom alá vették gyönyörű palotáját. Az elfek háromszor is visszavetették a támadókat, de lassan elvéreztek a rohamok alatt, és az orkok betörtek. Nem fosztogattak, csak gyilkoltak, minden elfet, akit csak értek: nőket, gyerekeket, öregeket. Nem kíméltek senkit, más fajokat sem. Az orkbőrbe bújt ember azonban csak a szerelmét kereste a még ellenálló királyi palotába jutva, szobáról szobára, folyosóról folyosóra. Ám nem találta... viszont belefutott a királyba és Fényesléptű csapatába. A varázstudó király, népe egyik hatalmasa felismerte az embert a zöld bőr alatt, így összecsaptak hát, és a palota egész szárnya összeomlott haragjuk csapásai alatt! Végül ork segítséggel legyűrte a királyt, ki megtörve szörnyű átkot suttogott! *még közelebb hajol, ajka szinte érinti Nairada fülét.*
- "Ne találj nyugodalmat! Ne találj békét! Legyen jussod a magány, legyen jutalmad a kilátástalanság! Légy örök kitaszított, ne találj helyet semelyik világban!" Ám a mágus csak nevetett, és varázsvédelme birokra kelt az átokkal.
- "Hol van az én szerelmem! Mondd meg, és megszabadítalak a szenvedéstől." Mert az orkok már arra készültek, hogy magukkal viszik az elf uralkodót, hogy kíncölöpjükön és kondérjaikban végezze. Végül a király ajkán szörnyű mosoly villant. "Legyen hát. Odafent vár read, ember!" Ravasz varázslat kelt ajkán, és a mágus észre sem vette hatását, hisz olyan volt, mint maga a lélegzet... megerősítette benne, hogy ember, amit tudván tudott, de elfeledtette vele, hogy ork képében harcol! *igencsak megszomjazott, de most nem hagyja abba, most már nem. Vagyis egyelőre nem.*
- Elindult hát néhány ork harcos kíséretében, fel és fel, egyre feljebb törve, míg rá nem akadt a gyönyörű, de meggyötört, várandós leányra. Rátörte az ajtót... *elengedi Nairada haját, majd nagy sóhajjal a hátára fordul.*
- És az ajtó mögött... *szünet.*
1996. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-23 21:59:53
Üzenet elküldve: 2018-05-23 21:59:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Oggi, Erisyna//
-A városba utaztam, de ott lázonganak, így elmenekültem. *Vesz is nagy levegőt, amit kifúj, eléggé elfáradt az ingoványban tett gyorsított tempó miatt.*
- Eris vagyok, örülök Oggi a találkozásnak, és te mi járatban errefelé? *Érdeklődik visszafelé is, ha már úgy is itt ragadt egy időre, legalább a pihenése jól telik majd beszélgetve.*
-Én még nem jártam a városban, reméltem felfedezhetem, de már a főtéren hallottam, hogy jobb elkerülni most, mert fellázadtak a szegények és a gazdagok ellen. *Bár ezen meg sem lepődik, hisz ismeri, milyen szegénynek lenni és tudja mennyire kevesen segítenek a felsőbb rétegből nekik a napi megélhetésben is akár.*
-A városba utaztam, de ott lázonganak, így elmenekültem. *Vesz is nagy levegőt, amit kifúj, eléggé elfáradt az ingoványban tett gyorsított tempó miatt.*
- Eris vagyok, örülök Oggi a találkozásnak, és te mi járatban errefelé? *Érdeklődik visszafelé is, ha már úgy is itt ragadt egy időre, legalább a pihenése jól telik majd beszélgetve.*
-Én még nem jártam a városban, reméltem felfedezhetem, de már a főtéren hallottam, hogy jobb elkerülni most, mert fellázadtak a szegények és a gazdagok ellen. *Bár ezen meg sem lepődik, hisz ismeri, milyen szegénynek lenni és tudja mennyire kevesen segítenek a felsőbb rétegből nekik a napi megélhetésben is akár.*
1995. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-23 13:20:48
Üzenet elküldve: 2018-05-23 13:20:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Oggi, Erisyna//
* Nem sokkal később, egy női alak bukkan elő, szinte a semmiből. Ez a nő egyre közeledik Oggi felé, majd nem messze a törpétől, le is heveredik a fűbe. *
- Üdvözletem hőgyem! Mi járatban vagyol te erre felé.
* Nem tűnik túlságosan félénknek Oggi számára a lány, hiszen csak úgy egyszerűen le is heveredett mellé. A törp mellesleg kedveli, ha egy hölgynek van bátorsága és nem fél bemocskolni a kezét. *
- Mellesleg, én magam Oggi lennék. Én kitet tisztelhetek személyedben?
* Ha már úgysem tud bejutni egy jó ideig a városba, akkor inkább beszélget ezzel a csinos lánnyal egy kicsit, persze csak, ha a lánynak sincs ellenére. *
* Nem sokkal később, egy női alak bukkan elő, szinte a semmiből. Ez a nő egyre közeledik Oggi felé, majd nem messze a törpétől, le is heveredik a fűbe. *
- Üdvözletem hőgyem! Mi járatban vagyol te erre felé.
* Nem tűnik túlságosan félénknek Oggi számára a lány, hiszen csak úgy egyszerűen le is heveredett mellé. A törp mellesleg kedveli, ha egy hölgynek van bátorsága és nem fél bemocskolni a kezét. *
- Mellesleg, én magam Oggi lennék. Én kitet tisztelhetek személyedben?
* Ha már úgysem tud bejutni egy jó ideig a városba, akkor inkább beszélget ezzel a csinos lánnyal egy kicsit, persze csak, ha a lánynak sincs ellenére. *
1994. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-22 21:07:42
Üzenet elküldve: 2018-05-22 21:07:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Oggi, Erisyna//
*Ahogy kiér az ingoványból, szinte fulladozik, alig kap levegőt. Olyan büdös volt és úgy rohant, hogy teljesen elfáradt, alig bír a lábán menni. Nem messze meglát a fűben valamit ülni, ahogy közelebb ér, valamit morog is az a valami.*
-Szia! *Lihegi oda és a közelbe összerogy és a földön oldalára ülve megtámaszkodik. Csak remélni meri, hogy nem követte semmi isteni csapás és végre biztonságban van. Egy törpe féleség a másik, azok rendes népek szoktak lenni, így kevésbé fél, hogy a kötelező pihenőjét szinte azonnal meg is tarthassa most. Kimerült és fáradt, ásít is egyet, amint elég levegőhöz jut.*
*Ahogy kiér az ingoványból, szinte fulladozik, alig kap levegőt. Olyan büdös volt és úgy rohant, hogy teljesen elfáradt, alig bír a lábán menni. Nem messze meglát a fűben valamit ülni, ahogy közelebb ér, valamit morog is az a valami.*
-Szia! *Lihegi oda és a közelbe összerogy és a földön oldalára ülve megtámaszkodik. Csak remélni meri, hogy nem követte semmi isteni csapás és végre biztonságban van. Egy törpe féleség a másik, azok rendes népek szoktak lenni, így kevésbé fél, hogy a kötelező pihenőjét szinte azonnal meg is tarthassa most. Kimerült és fáradt, ásít is egyet, amint elég levegőhöz jut.*
1993. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-21 19:56:55
Üzenet elküldve: 2018-05-21 19:56:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erisyna Anysire//
* Oggi már néhány tájat bejárt, a tökéletes kovács mestert keresvén, de még nem talált egy olyat sem, akit méltónak talált, hogy mestere legyen. Szeretne a legjobbtól tanulni, hogy a legjobb minőségű fegyvereket és páncélokat is el tudja készíteni. Vágyik rá, hogy a világ minden tájáról érkezzenek felé vándorok, mesteri fegyverek és tökéletes páncélok reményében. Ezúttal éppen Arthenior következne a listáján, mikor a közelben tudomására jut, hogy éppen lázadás folyik a városon belül. Nincs mit tenni, nem kockáztathatja a saját életét. Csalódottan dobja le fáradt testét, hiszen sokat gyalogolt már és köztudott, hogy a törpök nem hosszútávú túrázásra lettek teremtve. *
- Mit tehetnék mostan én. Állomásaim csúcspontja lett volna ez, de mostan le kéne mondanom róla.
* Magában beszélve próbálja múlatni az időt, hátha addig vége lesz a lázadásnak. *
* Oggi már néhány tájat bejárt, a tökéletes kovács mestert keresvén, de még nem talált egy olyat sem, akit méltónak talált, hogy mestere legyen. Szeretne a legjobbtól tanulni, hogy a legjobb minőségű fegyvereket és páncélokat is el tudja készíteni. Vágyik rá, hogy a világ minden tájáról érkezzenek felé vándorok, mesteri fegyverek és tökéletes páncélok reményében. Ezúttal éppen Arthenior következne a listáján, mikor a közelben tudomására jut, hogy éppen lázadás folyik a városon belül. Nincs mit tenni, nem kockáztathatja a saját életét. Csalódottan dobja le fáradt testét, hiszen sokat gyalogolt már és köztudott, hogy a törpök nem hosszútávú túrázásra lettek teremtve. *
- Mit tehetnék mostan én. Állomásaim csúcspontja lett volna ez, de mostan le kéne mondanom róla.
* Magában beszélve próbálja múlatni az időt, hátha addig vége lesz a lázadásnak. *
1992. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:58:36
Üzenet elküldve: 2018-05-20 17:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Kitaposott ösvény az, ami keresztül vezet itt, őt pedig alaposan kioktatták a Vihar Fiai.*
~Ne térj le az ösvényről!~ *Figyelmeztette az a foghíjas figura, aki erőteljes rumszagot árasztott magából és közben a késével hadonászott arca előtt.
A remek tanács 30 aranyába fájt akkor.
Gondolatai a thargoknál és a Vasbanknál tett látogatása körül forognak, miközben a puha talajt tapossa.*
~A vidék urai. Rátermett embereknek tűntek, a társadalmi berendezkedésük ellenére is.~
*A hadúrral magával nem találkozott, bár igen csak kíváncsi lett volna rá. Alighanem jobb dolga is akad az olyan pitiáner ügyeknél, mint amilyen az övé.
Akkor is visszatérne a vidékre talán, ha nem kellene törlesztenie nekik. Elválik.
Már órák óta nem találkozott sem emberrel, sem állattal. Talán jól is van ez így. Az az idétlen matróz egy óriási lápról is beszélt, ahol szintén az ösvényen tanácsos majd maradni.
Elgondolkodva simít végig szakállán.* ~Ilyen tanácsokért kár volt fizetned, te marha. Melyik az a vidék, ahol érdemes letérni az útról!?~
~Ne térj le az ösvényről!~ *Figyelmeztette az a foghíjas figura, aki erőteljes rumszagot árasztott magából és közben a késével hadonászott arca előtt.
A remek tanács 30 aranyába fájt akkor.
Gondolatai a thargoknál és a Vasbanknál tett látogatása körül forognak, miközben a puha talajt tapossa.*
~A vidék urai. Rátermett embereknek tűntek, a társadalmi berendezkedésük ellenére is.~
*A hadúrral magával nem találkozott, bár igen csak kíváncsi lett volna rá. Alighanem jobb dolga is akad az olyan pitiáner ügyeknél, mint amilyen az övé.
Akkor is visszatérne a vidékre talán, ha nem kellene törlesztenie nekik. Elválik.
Már órák óta nem találkozott sem emberrel, sem állattal. Talán jól is van ez így. Az az idétlen matróz egy óriási lápról is beszélt, ahol szintén az ösvényen tanácsos majd maradni.
Elgondolkodva simít végig szakállán.* ~Ilyen tanácsokért kár volt fizetned, te marha. Melyik az a vidék, ahol érdemes letérni az útról!?~
1991. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-16 22:53:49
Üzenet elküldve: 2018-05-16 22:53:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ahogy Kriyon egyre halkabban beszél, Nai úgy hajtja közelebb a fejét, hogy hallhassa. Közben hol egy fűszállal, hol egy fekete tincsével játszadozik. A történet lényege mögött így ittasan is felfigyel a valós történelmi háttérre, melyet olyan jól ismer köszönhetően tanítómesterének.*
- Butaság. *Suttogja maga elé halkan felnevetve.* A szerelem csak annak a két embernek tűnik erősnek, akik átélik. Egyébként... A fontos ügyekben, mint a háború, nincs helye. De azért jó néha ennek ellenkezőjének a hitébe ringatni magunk, attól úgy tűnik, egyszerűbbek a dolgok...
*Nem fejti ki egész pontosan, mire gondol, egyrészt mert nehezére is esne értelmesen megfogalmazni, másfelől pedig nem is szokott gyakran bensőséges dolgokról beszélgetni senkivel. Azonban már így is többet mondott annál, amennyit egyébként vallott volna be.
A füstrúdra most megrázza a fejét, elsőre már így is kezdi kicsit soknak érezni. Abban sem biztos, hogy meg tudna-e még egyenesen állni a saját lábán.*
- Van tovább is? Ebben eddig nem szerepelt fél-elf.
*Bár azért sejti, hogyan jöhet a képbe saját fajuk.
Amiatt nem igazán zavartatja magát, hogy Kriyon éppen a hátán futtatja végig ujjait, ugyanúgy játszadozik tovább elülső hajtincsével.*
*Ahogy Kriyon egyre halkabban beszél, Nai úgy hajtja közelebb a fejét, hogy hallhassa. Közben hol egy fűszállal, hol egy fekete tincsével játszadozik. A történet lényege mögött így ittasan is felfigyel a valós történelmi háttérre, melyet olyan jól ismer köszönhetően tanítómesterének.*
- Butaság. *Suttogja maga elé halkan felnevetve.* A szerelem csak annak a két embernek tűnik erősnek, akik átélik. Egyébként... A fontos ügyekben, mint a háború, nincs helye. De azért jó néha ennek ellenkezőjének a hitébe ringatni magunk, attól úgy tűnik, egyszerűbbek a dolgok...
*Nem fejti ki egész pontosan, mire gondol, egyrészt mert nehezére is esne értelmesen megfogalmazni, másfelől pedig nem is szokott gyakran bensőséges dolgokról beszélgetni senkivel. Azonban már így is többet mondott annál, amennyit egyébként vallott volna be.
A füstrúdra most megrázza a fejét, elsőre már így is kezdi kicsit soknak érezni. Abban sem biztos, hogy meg tudna-e még egyenesen állni a saját lábán.*
- Van tovább is? Ebben eddig nem szerepelt fél-elf.
*Bár azért sejti, hogyan jöhet a képbe saját fajuk.
Amiatt nem igazán zavartatja magát, hogy Kriyon éppen a hátán futtatja végig ujjait, ugyanúgy játszadozik tovább elülső hajtincsével.*
1990. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-16 11:50:25
Üzenet elküldve: 2018-05-16 11:50:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor Nairada mellé heveredik, Kriyon az oldalára fordul, a lány felé. Ennek egyrészt sziluett-indoka is van, mert így Nairada idomai jobban, Kriyon alkatának hirtelen tornyosodása viszont kevésbé látszik.*
~ Még jó, hogy sötét van. ~ *tábortüzük fénye már alig-alig jut el hozzájuk, de így is végig tudja futattani tekintetét Nairadán, ahogy elhelyezkedik.*
- Dúlt a háború. Az orkok lerohanták az északi vidéket, ahol most Pirtianes van, az embereket elűzték, az elfek a hegyek mélyére kényszerültek a törpék közé, és sötételfek lettek. *persze lehet, hogy nem.*
- A hegyi óriások együtt menekültek az emberekkel, és ezzel azok nagyon megerősödtek. De még így sem tudták legyőzni az orkokat, csak egyre szorultak vissza ők is, meg az elfek is. Ezrek pusztultak el, és miközben a szerelmesek minden percet igyekeztek kihasználni, nem vették észre, hogy... súlyos felhők gyülekeznek a fejük felett. *Nairada tippelgetésére nem is reagál, hiszen végső soron minden történet halállal végződik, előbb vagy utóbb.*
- Azt hitték... szerelmük erősebb, mint a világ, mint az orkok, emberek és elfek népeinek együttes gyűlölete, de tévedtek. Egy éjjen... egy Fényesléptű csapat ütött rajtuk, az elf király saját testőrsége, és a nőt elragadták, a férfit pedig súlyosan megsebezték, alig jutott vissza a táborba. Odahaza pedig hiába várt segítséget, pedig tudta: a gyalázatért kedvese kínhalált hal majd az elfek következő Napünnepén. *felparázslik a füstrúd, majd óvatosan Nairada elé tartja.*
- Már nincs sok belőle, nem akarom tartogatni. Szívd el a végéd. *csak az után folytatja.*
- A végső kétségbeesés az alkimista-mágust arra sarkalta, hogy átlépje a határokat. Olyan főzeteket készített, mint még soha előtte: a Változás Főzetét, a Hatalom Főzetét és a Kívánság Főzetét. Aztán pedig... otthagyta népét és az orkok közé ment. Felajánlotta nekik hatalmát és tudását, ha kiszabadítják a nőt, akit szeret és aki... addigra tudta már, gyermekével várandós. Az orkok pedig ráálltak az alkura, és - követve a férfit - lerohatnák az elfek városát. De ahhoz, hogy legyűrjék, szükségük volt a varázslóra, ám nem fogadtak el senkit, aki nem közülük való. Így aztán az ember... *Kriyon kezen felemelkedik, majd ujjaival "sétálni" kezd Nairada finoman izmolt hátán. Továbbra is halkan, misztikusan suttog, amúgy is kezd teljesen elrévülni.*
- Megitta a Hatalom Főzetét... aztán a Változás Főzetét... és ork csatamágusként indult szerelméért. A korszak egyik legnagyobb csatájába.
*Mikor Nairada mellé heveredik, Kriyon az oldalára fordul, a lány felé. Ennek egyrészt sziluett-indoka is van, mert így Nairada idomai jobban, Kriyon alkatának hirtelen tornyosodása viszont kevésbé látszik.*
~ Még jó, hogy sötét van. ~ *tábortüzük fénye már alig-alig jut el hozzájuk, de így is végig tudja futattani tekintetét Nairadán, ahogy elhelyezkedik.*
- Dúlt a háború. Az orkok lerohanták az északi vidéket, ahol most Pirtianes van, az embereket elűzték, az elfek a hegyek mélyére kényszerültek a törpék közé, és sötételfek lettek. *persze lehet, hogy nem.*
- A hegyi óriások együtt menekültek az emberekkel, és ezzel azok nagyon megerősödtek. De még így sem tudták legyőzni az orkokat, csak egyre szorultak vissza ők is, meg az elfek is. Ezrek pusztultak el, és miközben a szerelmesek minden percet igyekeztek kihasználni, nem vették észre, hogy... súlyos felhők gyülekeznek a fejük felett. *Nairada tippelgetésére nem is reagál, hiszen végső soron minden történet halállal végződik, előbb vagy utóbb.*
- Azt hitték... szerelmük erősebb, mint a világ, mint az orkok, emberek és elfek népeinek együttes gyűlölete, de tévedtek. Egy éjjen... egy Fényesléptű csapat ütött rajtuk, az elf király saját testőrsége, és a nőt elragadták, a férfit pedig súlyosan megsebezték, alig jutott vissza a táborba. Odahaza pedig hiába várt segítséget, pedig tudta: a gyalázatért kedvese kínhalált hal majd az elfek következő Napünnepén. *felparázslik a füstrúd, majd óvatosan Nairada elé tartja.*
- Már nincs sok belőle, nem akarom tartogatni. Szívd el a végéd. *csak az után folytatja.*
- A végső kétségbeesés az alkimista-mágust arra sarkalta, hogy átlépje a határokat. Olyan főzeteket készített, mint még soha előtte: a Változás Főzetét, a Hatalom Főzetét és a Kívánság Főzetét. Aztán pedig... otthagyta népét és az orkok közé ment. Felajánlotta nekik hatalmát és tudását, ha kiszabadítják a nőt, akit szeret és aki... addigra tudta már, gyermekével várandós. Az orkok pedig ráálltak az alkura, és - követve a férfit - lerohatnák az elfek városát. De ahhoz, hogy legyűrjék, szükségük volt a varázslóra, ám nem fogadtak el senkit, aki nem közülük való. Így aztán az ember... *Kriyon kezen felemelkedik, majd ujjaival "sétálni" kezd Nairada finoman izmolt hátán. Továbbra is halkan, misztikusan suttog, amúgy is kezd teljesen elrévülni.*
- Megitta a Hatalom Főzetét... aztán a Változás Főzetét... és ork csatamágusként indult szerelméért. A korszak egyik legnagyobb csatájába.
1989. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-16 11:00:36
Üzenet elküldve: 2018-05-16 11:00:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Kriyon újabb füstülnivalót gyújt magának, és természetesen ismét felajánlja a lánynak is. Bár már jócskán érzi annak hatását, kicsit bizonytalan, mennyit szabad. Végül beadja a derekát látva, hogy Kriyon is szívott még, nagy baj csak nem lehet.*
- Jó, egy utolsó még belefér...
*Most már még csak nem is köhécsel, egész gyakorlottan szippant bele, közben pedig a nemrég hallottakat ismételgeti magában.*
~Mélyen beszív, benntart, kifúj...~
*Mikor a férfi belekezd a történetbe, szinte gyermeki kíváncsisággal figyeli annak szavait. Ismerősen csengenek neki az egyes részek, de biztosan nem hallotta még korábban ilyen formában. Hasonlót esetleg, elvégre sok nép legendáiban szerepelnek ilyen jellegű mesék.
Mereven bámul előre, hol a fűre, hol a halkan csobogó vízbe, és szinte látja megelevenedni maga előtt a jeleneteket. Természetesen ez csak élénk fantáziájának köszönhető, és még véletlenül sem másnak...
Olykor a történet meg-megakad hosszabb időre, ekkor kíváncsi és kissé zavaros szemeit a Kriyonra emeli, hogy folytassa.
A mesélésnek aztán egyszer csak vége szakad.*
- Ennyi? *Kérdi meglepődve, majd a magyarázat hallatán halvány, rakoncátlan mosolyra húzódnak ajaki.* Tudod, a legnagyobb disznóság félbehagyni valamit a közepén. Vagy várj, hadd találjam ki! A végén mindketten meghalnak. Mindig így végződnek az ilyen mesék, de azért mondd el, most már érd... *Mondatát félbeszakítja egy csuklás.* Jaj, bocsánat! *Teszi hozzá gyorsan kuncogva, majd hasmánt lefekszik a férfi mellé, hogy láthassa őt is közben.*
- Egyébként most sem suttogtál, de tessék, így mondhatod halkabban.
*Bódultságában fel sem merül benne, hogy esetleg másra megy ki a játék. Még kicsit lábait is lóbálja maga mögött a levegőben, mint valami cserfes kislány, így pedig az eddig teljesen fedő ruha vége lejjebb csúszik, egészen a térdéig.*
*Kriyon újabb füstülnivalót gyújt magának, és természetesen ismét felajánlja a lánynak is. Bár már jócskán érzi annak hatását, kicsit bizonytalan, mennyit szabad. Végül beadja a derekát látva, hogy Kriyon is szívott még, nagy baj csak nem lehet.*
- Jó, egy utolsó még belefér...
*Most már még csak nem is köhécsel, egész gyakorlottan szippant bele, közben pedig a nemrég hallottakat ismételgeti magában.*
~Mélyen beszív, benntart, kifúj...~
*Mikor a férfi belekezd a történetbe, szinte gyermeki kíváncsisággal figyeli annak szavait. Ismerősen csengenek neki az egyes részek, de biztosan nem hallotta még korábban ilyen formában. Hasonlót esetleg, elvégre sok nép legendáiban szerepelnek ilyen jellegű mesék.
Mereven bámul előre, hol a fűre, hol a halkan csobogó vízbe, és szinte látja megelevenedni maga előtt a jeleneteket. Természetesen ez csak élénk fantáziájának köszönhető, és még véletlenül sem másnak...
Olykor a történet meg-megakad hosszabb időre, ekkor kíváncsi és kissé zavaros szemeit a Kriyonra emeli, hogy folytassa.
A mesélésnek aztán egyszer csak vége szakad.*
- Ennyi? *Kérdi meglepődve, majd a magyarázat hallatán halvány, rakoncátlan mosolyra húzódnak ajaki.* Tudod, a legnagyobb disznóság félbehagyni valamit a közepén. Vagy várj, hadd találjam ki! A végén mindketten meghalnak. Mindig így végződnek az ilyen mesék, de azért mondd el, most már érd... *Mondatát félbeszakítja egy csuklás.* Jaj, bocsánat! *Teszi hozzá gyorsan kuncogva, majd hasmánt lefekszik a férfi mellé, hogy láthassa őt is közben.*
- Egyébként most sem suttogtál, de tessék, így mondhatod halkabban.
*Bódultságában fel sem merül benne, hogy esetleg másra megy ki a játék. Még kicsit lábait is lóbálja maga mögött a levegőben, mint valami cserfes kislány, így pedig az eddig teljesen fedő ruha vége lejjebb csúszik, egészen a térdéig.*
1988. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-15 21:59:51
Üzenet elküldve: 2018-05-15 21:59:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lapos, félig leeresztett szemhéjjal, de töretlen lelkesedéssel hallgatja a lányt.*
- Értem, persze. Hogyne. *fordul előre, mikor az elfekkel való viszonyt taglalja Nairada, és ejti is a témát.*
~ Burokban született. Naná. ~ *úgy könnyű megértőnek és elfogadónak lenni, bár már volt alkalma ennek a fél-elf leányzónak is megtapasztalnia, hogy mi a különbség az igen és a nem között.*
- Tudom én. Majdnem. *újra Nairadára pislant, aztán amíg a lány iszik, ő előkotorja egyik utolsó rudacskáját. A jó történethez kell egy kis elfoglaltság.*
- Elmesélem. *morogja, miközben mágiával próbálja meggyújtani, de nem igazán sikerül. Nincs már olyan állapotban, ezért marad a tapló.*
- Na. *felparázslik a rúd, majd egy közepes szippantás után vándorol is Nairadához.*
- Ragaszkodom hozzá. Kell a történethez! *majd amikor kellő mennyiségű füsthöz jutottak, belekezd.*
- Valamikor régen, az ősi időkben, mikor az emberek és az elfek elkezdtek egymás mellett élni, gyakoriak voltak a balhék, a háborúk, a cirkuszok. Egyik fél sem engedett a másiknak, és a fajok keveredése is tilos volt. Az ilyen gyermekeket mindkét fél elpusztította, mert a legtöbb esetben vagy gaz erőszak, vagy álnok csábítás eredményei voltak. *lassan felnéz az égre, és egy darabig hallgat, majd Nairadára pillant.*
- Aztán egy éjjen született egy nemes elf asszony, vajákos, legendás szépség, majd száz évvel később egy konok és tehetséges ember, alkimista, mindketten a mágia szerelmesei... majd találkozásuk után egymáséi is. Persze... rájuk is vonatkoztak az akkori törvények, így szerelmük titkos, viszonyuk halálos veszélyeket rejtő volt! Különösen, mert a külvilág számára az egyik ősi népének nagy reménysége, királyi vérvonalak ötvözete, a másik feltörekvő fajának csodafegyvere, tomboló és pusztító mágusúr volt. *Kriyon hangjából kihallatszik, hogy sokszor hallotta ezt a történetet, csak régen. Az intonáció meg-megcsuklik, miközben felparázslik a füstrúd, ami rögtön megy is tovább.*
- Tíz év telt el, amikor is a két háborúzó nép új fenyegetéssel nézett szembe: az orkokkal. *kissé bizonytalan pislogás, hogy ez vajon melyik ork fenyegetés volt, de aztán egy rövid vállrándítás után folytatja.*
- De a két nép még mindig nem fogott össze, így külön-külön szenvedtek vereséget. A szerelmesek kapcsolata viszont virágba borult, mert sokkal több rejtett út nyílt meg számukra. Akkoriban Wegtoren környéke még erdős ligetek, szavannák és erdők földje volt, nem olyan poros szarkupac, mint manapság, így... *elmosolyodik, majd lassan hátradől és úgy néz fel Nairadára és a csillagokra. Karját a feje alá fűzi, és vásott kölyökként vigyorog.*
- De nem olyan érdekes ez, meg megfájdult a nyakam is a felfelé bámulásban. És a torkom is berekedt, csak suttogni tudok.
*Lapos, félig leeresztett szemhéjjal, de töretlen lelkesedéssel hallgatja a lányt.*
- Értem, persze. Hogyne. *fordul előre, mikor az elfekkel való viszonyt taglalja Nairada, és ejti is a témát.*
~ Burokban született. Naná. ~ *úgy könnyű megértőnek és elfogadónak lenni, bár már volt alkalma ennek a fél-elf leányzónak is megtapasztalnia, hogy mi a különbség az igen és a nem között.*
- Tudom én. Majdnem. *újra Nairadára pislant, aztán amíg a lány iszik, ő előkotorja egyik utolsó rudacskáját. A jó történethez kell egy kis elfoglaltság.*
- Elmesélem. *morogja, miközben mágiával próbálja meggyújtani, de nem igazán sikerül. Nincs már olyan állapotban, ezért marad a tapló.*
- Na. *felparázslik a rúd, majd egy közepes szippantás után vándorol is Nairadához.*
- Ragaszkodom hozzá. Kell a történethez! *majd amikor kellő mennyiségű füsthöz jutottak, belekezd.*
- Valamikor régen, az ősi időkben, mikor az emberek és az elfek elkezdtek egymás mellett élni, gyakoriak voltak a balhék, a háborúk, a cirkuszok. Egyik fél sem engedett a másiknak, és a fajok keveredése is tilos volt. Az ilyen gyermekeket mindkét fél elpusztította, mert a legtöbb esetben vagy gaz erőszak, vagy álnok csábítás eredményei voltak. *lassan felnéz az égre, és egy darabig hallgat, majd Nairadára pillant.*
- Aztán egy éjjen született egy nemes elf asszony, vajákos, legendás szépség, majd száz évvel később egy konok és tehetséges ember, alkimista, mindketten a mágia szerelmesei... majd találkozásuk után egymáséi is. Persze... rájuk is vonatkoztak az akkori törvények, így szerelmük titkos, viszonyuk halálos veszélyeket rejtő volt! Különösen, mert a külvilág számára az egyik ősi népének nagy reménysége, királyi vérvonalak ötvözete, a másik feltörekvő fajának csodafegyvere, tomboló és pusztító mágusúr volt. *Kriyon hangjából kihallatszik, hogy sokszor hallotta ezt a történetet, csak régen. Az intonáció meg-megcsuklik, miközben felparázslik a füstrúd, ami rögtön megy is tovább.*
- Tíz év telt el, amikor is a két háborúzó nép új fenyegetéssel nézett szembe: az orkokkal. *kissé bizonytalan pislogás, hogy ez vajon melyik ork fenyegetés volt, de aztán egy rövid vállrándítás után folytatja.*
- De a két nép még mindig nem fogott össze, így külön-külön szenvedtek vereséget. A szerelmesek kapcsolata viszont virágba borult, mert sokkal több rejtett út nyílt meg számukra. Akkoriban Wegtoren környéke még erdős ligetek, szavannák és erdők földje volt, nem olyan poros szarkupac, mint manapság, így... *elmosolyodik, majd lassan hátradől és úgy néz fel Nairadára és a csillagokra. Karját a feje alá fűzi, és vásott kölyökként vigyorog.*
- De nem olyan érdekes ez, meg megfájdult a nyakam is a felfelé bámulásban. És a torkom is berekedt, csak suttogni tudok.
1987. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-15 20:00:35
Üzenet elküldve: 2018-05-15 20:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Kemény? Dehogy! Csak kicsit kiélvezem, hogy nem néznek rám úgy az utcán, mint a véres rongyra, ha valami olyat csinálok, amit nem kéne.
~Úgy körülbelül mindent, amit most.~
*Hiába mellé a szép körítés, ő is csak egy fiatal nő, aki néha szeretne csak úgy lenni. Nem figyelni arra, mit mond, tesz vagy hogyan viselkedik. Bár mivel mást nem igazán tapasztalt, fel sem tűnt neki eddig, hogy ez szinte teljesen kimaradt fiatalkorából. Igazából most sem, csak annyit érzékel, mennyivel egyszerűbb így.
Kriyon monológjának elejét még érti, aztán mikor képbe jönnek a tündérek és a törpök teljesen elveszti a fonalat. A szavak összemosódnak, értelmüket vesztik számára, így csak bőszen bólogat. Hogy mire, azt csak nagyjából sejti, de tapasztalataiból mindenki szereti, ha helyeselnek neki, így nagyon nem lőhet mellé.*
- Nekem semmi bajom az... öhm... elfekkel. Apám is az, engem is úgy neveltek, mintha az lennék. Illetve nem. Vagyis... Na szóval érti, mire gondolok.
*Nem nagyon van olyan, hogy nem tudja, mit akar mondani, de most valahogy óriási kihívásnak érzi, hogy összetegyen két értelmes mondatot mellébeszélés nélkül.*
- Oh hát igen, ezzel én is tisztában vagyok! *Feleli önelégült mosollyal. Józanon ilyet sem valószínű, hogy mondana.* Anyám elvileg legendásan szép asszony volt. Vagy még az is, mit tudom én.
*Elfogadja a kulacsot, és nagyot kortyol belőle. Úgy érzi, mintha kicsit ki lenne száradva, biztos a szer hatása.*
~Nem szabad többet innom, ha a saját lábamon akarok visszabattyogni az őrökhöz, már ez is több volt a kelleténél.~
- Elmeséli? Az előbb én meséltem, most magán a sor!
- Kemény? Dehogy! Csak kicsit kiélvezem, hogy nem néznek rám úgy az utcán, mint a véres rongyra, ha valami olyat csinálok, amit nem kéne.
~Úgy körülbelül mindent, amit most.~
*Hiába mellé a szép körítés, ő is csak egy fiatal nő, aki néha szeretne csak úgy lenni. Nem figyelni arra, mit mond, tesz vagy hogyan viselkedik. Bár mivel mást nem igazán tapasztalt, fel sem tűnt neki eddig, hogy ez szinte teljesen kimaradt fiatalkorából. Igazából most sem, csak annyit érzékel, mennyivel egyszerűbb így.
Kriyon monológjának elejét még érti, aztán mikor képbe jönnek a tündérek és a törpök teljesen elveszti a fonalat. A szavak összemosódnak, értelmüket vesztik számára, így csak bőszen bólogat. Hogy mire, azt csak nagyjából sejti, de tapasztalataiból mindenki szereti, ha helyeselnek neki, így nagyon nem lőhet mellé.*
- Nekem semmi bajom az... öhm... elfekkel. Apám is az, engem is úgy neveltek, mintha az lennék. Illetve nem. Vagyis... Na szóval érti, mire gondolok.
*Nem nagyon van olyan, hogy nem tudja, mit akar mondani, de most valahogy óriási kihívásnak érzi, hogy összetegyen két értelmes mondatot mellébeszélés nélkül.*
- Oh hát igen, ezzel én is tisztában vagyok! *Feleli önelégült mosollyal. Józanon ilyet sem valószínű, hogy mondana.* Anyám elvileg legendásan szép asszony volt. Vagy még az is, mit tudom én.
*Elfogadja a kulacsot, és nagyot kortyol belőle. Úgy érzi, mintha kicsit ki lenne száradva, biztos a szer hatása.*
~Nem szabad többet innom, ha a saját lábamon akarok visszabattyogni az őrökhöz, már ez is több volt a kelleténél.~
- Elmeséli? Az előbb én meséltem, most magán a sor!
1986. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-14 22:01:59
Üzenet elküldve: 2018-05-14 22:01:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lapos, enyhén kába pillantással nézi Nairadát, ahogy az megküzd mind az itallal, mint a bagarettával.*
- Kemény csaj vagy. *csúszik ki a száján a tegezés, de észre sem veszi. Közben Nairadából is felszakad az első lélek-var, mely elfedi előle a tények és a valóság ocsmány képét.*
- Persze, hogy nem. Egyik sem olyan. *bámul el a sötétbe, és egy darabig hallgat. Régóta nem érezte ilyen jól magát, és ez most nem csak a kifejezetten ügyesen pácolt füstrúd hatása. És mégis...*
~ Az ilyen szériáid neked nem tartanak sokáig, Kriyon fiam. ~ *persze, ez is csak Synmiráig tart, maximum.*
- Nem direkt csinálják. *szólal meg végül, majd csizmája talpát eldörzsöli a dekket és kipöcköli a maradékot. Nem akarja felgyújtani a Füves pusztát, vagyis nem így.*
- Nem... tudatosan. Csak annyira menők, tisztavérűek, felsőbbrendűek... többnyire észre sem veszik, hogy áttaposnak másokon. Hogy... a könnyebb ellenállás felé mozdulnak el. Nem tudok elképzelni más fajzatot, aki ezt lépte volna, talán csak a tündért. Gondolnád, hogy egy törpe, vagy egy bővérű ember nem azon lett volna, hogy kiszabadítsa a húgát, és a beleinél fogva lógassa ki a kutyákat az ablakon? Csak ők gondolkodnak így... meg néha mi, ha magunkról van szó. De olyankor nem menők vagyunk, hanem nyomingerek. *az ital nem szokott rá ilyen hatással lenni, szóval más lehet a baj. Sanda mosolyt vet Nairadára.*
- De még milyen szép. *jegyzi meg halkan, és rendkívül óvatosan és teljesen véletlenszerűen egy kicsit közelebb húzódik.*
- Azért vigyázni kell, meg ne ártson. Tessék... víz. Ilyenkor ezzel a legjobb. *nyújt át egy másik butykost. Hanyatt dől a lány mellett és az eget kezdi bámulni.*
- Odahaza Wegtorenben főleg óriások laknak, meg emberek. És persze mindenhol akad egy-két félvér is... de nekünk ott szinte legendáink sincsenek, így másokét vesszük kölcsön. De van egy, ami egy gyönyörű félvér lányról szól, aki kezébe vette sorsát, és útja a csillagok közé vezetett... ő az, ott. *mutat fel egy ragyogó fényfoltra az égbolton.*
- A neve Niobé, ha jól emlékszem. Szomorú történet, mindent egybevéve...
*Lapos, enyhén kába pillantással nézi Nairadát, ahogy az megküzd mind az itallal, mint a bagarettával.*
- Kemény csaj vagy. *csúszik ki a száján a tegezés, de észre sem veszi. Közben Nairadából is felszakad az első lélek-var, mely elfedi előle a tények és a valóság ocsmány képét.*
- Persze, hogy nem. Egyik sem olyan. *bámul el a sötétbe, és egy darabig hallgat. Régóta nem érezte ilyen jól magát, és ez most nem csak a kifejezetten ügyesen pácolt füstrúd hatása. És mégis...*
~ Az ilyen szériáid neked nem tartanak sokáig, Kriyon fiam. ~ *persze, ez is csak Synmiráig tart, maximum.*
- Nem direkt csinálják. *szólal meg végül, majd csizmája talpát eldörzsöli a dekket és kipöcköli a maradékot. Nem akarja felgyújtani a Füves pusztát, vagyis nem így.*
- Nem... tudatosan. Csak annyira menők, tisztavérűek, felsőbbrendűek... többnyire észre sem veszik, hogy áttaposnak másokon. Hogy... a könnyebb ellenállás felé mozdulnak el. Nem tudok elképzelni más fajzatot, aki ezt lépte volna, talán csak a tündért. Gondolnád, hogy egy törpe, vagy egy bővérű ember nem azon lett volna, hogy kiszabadítsa a húgát, és a beleinél fogva lógassa ki a kutyákat az ablakon? Csak ők gondolkodnak így... meg néha mi, ha magunkról van szó. De olyankor nem menők vagyunk, hanem nyomingerek. *az ital nem szokott rá ilyen hatással lenni, szóval más lehet a baj. Sanda mosolyt vet Nairadára.*
- De még milyen szép. *jegyzi meg halkan, és rendkívül óvatosan és teljesen véletlenszerűen egy kicsit közelebb húzódik.*
- Azért vigyázni kell, meg ne ártson. Tessék... víz. Ilyenkor ezzel a legjobb. *nyújt át egy másik butykost. Hanyatt dől a lány mellett és az eget kezdi bámulni.*
- Odahaza Wegtorenben főleg óriások laknak, meg emberek. És persze mindenhol akad egy-két félvér is... de nekünk ott szinte legendáink sincsenek, így másokét vesszük kölcsön. De van egy, ami egy gyönyörű félvér lányról szól, aki kezébe vette sorsát, és útja a csillagok közé vezetett... ő az, ott. *mutat fel egy ragyogó fényfoltra az égbolton.*
- A neve Niobé, ha jól emlékszem. Szomorú történet, mindent egybevéve...
1985. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-14 20:25:40
Üzenet elküldve: 2018-05-14 20:25:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A füstrudat ugyan nem kérte, de némi gondolkodás után elfogadja.*
- Mentségemre szóljon, egyébként nem szoktam ilyeneket csinálni, ez kivételes alkalom. *mondja még mielőtt beleszippantana, bár inkább magának magyarázkodásképp, mintsem Kriyonnak. Aztán úgy tesz, ahogy azt a férfi is mondta.*
~Hosszan, mélyen beszív, lent tart, lassan kifúj.~
*Illetve csak próbálkozik, de határozottan jobb, mint az elsőnél. Legalább már nem fuldokol utána.
Visszanyújtja azt a kicsi maradék rudat, majd hátradől a fűben és egy hajtincse csavargatásával szórakoztatja magát.*
- Nem, tényleg semmi értelme. Rohadt nagy baromság...
~Hupsz!~
*Egy pillanatra maga is megilletődik a megjegyzésen, ami csak úgy kicsúszott a száján, de miután ez most a legkevésbé izgatja, hála a rúd és az alkohol édesen bódító hatásának, csak vállat von és teljes nyugodtsággal folytatja.*
- Öhm, köszönöm az együttérzést. És tényleg elf, de... nem olyan. ~Remélem.~ Rendes férfi. Nem hiszem, hogy ilyet csinálna velem, nem olyannak ismertem meg.
*Furcsamód azonban hangjában mintha kis kételyt is érezni lehetne. Alapjáraton még csak meg sem kérdőjelezné kedvese hűségét, de így, félig már részegen sikerült Kriyonnal elültetnie a bogarat a fülében. Elvégre biztosan szeretne majd örököst, méghozzá vér szerintit, tőle meg aztán biztos nem lesz... Vagy példának okáért ott van édesapja - akit ugyan nagyon tisztel -, de valahogy mégis összehozott egy félvért, nevezetesen őt, melynek körülményeiről nem annyira részletesen és szívesen beszél. Valahol tudja ő is, hogy butaság ez az egész, de a férfi indulatos szavai mégis elgondolkodtatják rajta, valóban az-e.*
~Hát erre igyunk!~
*Ismét elveszi az üveget, és megint csak egy jó nagyot kortyol.*
~Ennyit arról, hogy nem iszom le magam... Csodás.~
*Hallgatja Kriyont továbbra is a haját csavargatva, majd a végén szórakozottan kuncogni kezd.*
- Helyettem aztán nem dönt senki. Meg egyébként is, elég, ha szép és gazdag vagyok.
*Elszívja még a maradék füstrudat. Inkább bele sem gondol, mit mondanának róla ezek után a nemesek, de erre az elmúlt napok után nagyon szüksége volt már.*
- Ez baromi jó, nagyon lenyugtat. Jahj, de kellett ez már nekem!
*A füstrudat ugyan nem kérte, de némi gondolkodás után elfogadja.*
- Mentségemre szóljon, egyébként nem szoktam ilyeneket csinálni, ez kivételes alkalom. *mondja még mielőtt beleszippantana, bár inkább magának magyarázkodásképp, mintsem Kriyonnak. Aztán úgy tesz, ahogy azt a férfi is mondta.*
~Hosszan, mélyen beszív, lent tart, lassan kifúj.~
*Illetve csak próbálkozik, de határozottan jobb, mint az elsőnél. Legalább már nem fuldokol utána.
Visszanyújtja azt a kicsi maradék rudat, majd hátradől a fűben és egy hajtincse csavargatásával szórakoztatja magát.*
- Nem, tényleg semmi értelme. Rohadt nagy baromság...
~Hupsz!~
*Egy pillanatra maga is megilletődik a megjegyzésen, ami csak úgy kicsúszott a száján, de miután ez most a legkevésbé izgatja, hála a rúd és az alkohol édesen bódító hatásának, csak vállat von és teljes nyugodtsággal folytatja.*
- Öhm, köszönöm az együttérzést. És tényleg elf, de... nem olyan. ~Remélem.~ Rendes férfi. Nem hiszem, hogy ilyet csinálna velem, nem olyannak ismertem meg.
*Furcsamód azonban hangjában mintha kis kételyt is érezni lehetne. Alapjáraton még csak meg sem kérdőjelezné kedvese hűségét, de így, félig már részegen sikerült Kriyonnal elültetnie a bogarat a fülében. Elvégre biztosan szeretne majd örököst, méghozzá vér szerintit, tőle meg aztán biztos nem lesz... Vagy példának okáért ott van édesapja - akit ugyan nagyon tisztel -, de valahogy mégis összehozott egy félvért, nevezetesen őt, melynek körülményeiről nem annyira részletesen és szívesen beszél. Valahol tudja ő is, hogy butaság ez az egész, de a férfi indulatos szavai mégis elgondolkodtatják rajta, valóban az-e.*
~Hát erre igyunk!~
*Ismét elveszi az üveget, és megint csak egy jó nagyot kortyol.*
~Ennyit arról, hogy nem iszom le magam... Csodás.~
*Hallgatja Kriyont továbbra is a haját csavargatva, majd a végén szórakozottan kuncogni kezd.*
- Helyettem aztán nem dönt senki. Meg egyébként is, elég, ha szép és gazdag vagyok.
*Elszívja még a maradék füstrudat. Inkább bele sem gondol, mit mondanának róla ezek után a nemesek, de erre az elmúlt napok után nagyon szüksége volt már.*
- Ez baromi jó, nagyon lenyugtat. Jahj, de kellett ez már nekem!
1984. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-14 10:53:26
Üzenet elküldve: 2018-05-14 10:53:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyra kerekíti békaszemeit.*
- Ne már! A legjobb muriról maradt le akkor! Semmi szőlőtaposás? Mulatozás, majális, ittas pajtatánc? *szinte kétségbeesik, milyen sápatag egy élete lehetett ennek a szegény félvér lánynak.*
- Halljuk, halljuk! *ül fel és fordul félig Nairada felé, majd csillogó szemekkel hallgatja a történetet. Legalábbis az elejét, utána viszont enyhén elfordul és a patak felett a sötétbe bámul. Csak a füstrúd parázslik fel időnként.*
- Aha. *biccent a végén, majd szó nélkül átadja a kulacsot, és azt követően a füstrudat is.*
- Hosszan, mélyen beszív, lent tart, lassan kifúj. *tájékoztatja Nairadát a helyes használatról, miközben ő is kortyint egyet a kulacsból. A füstrúdból már nincs sok, de a kulacs még bő félig van. Több mint elég, mert már ő is érzi a hatást.*
- Erm... én ezt nem értem! Ez... baromság! Úgy értem, mi értelme? Én még ugyan sosem raboltam lányt, csak lovat loptam, meg dinnyét, meg ilyesmit, de akkó' se értem! Nem én. *dörmög még valamit maga elé, majd Nairada felé fordul és a lány vállára teszi a kezét.*
- Így már persze máshogy hangzik a téma, de még mindig úgy látom, hogy kiskegyed megérdemel minden támogatást és hódolatot. *savanyúan elhúzza a száját.*
- Mibe, hogy egy elf a fickó, hmm? Tisztára olyan, mint Zaras. *Kriyon képe komor dühbe facsarodik.*
- Mindig van valami duma, valami sztori, valami véletlen, hogy a nők odakeveredjenek hozzá, aztán meg kezeit széttárva elsétál, hogy "jaj, én nem tehetek róla! Áldozat vagyok!". És nem marad a nyomában más, csak néhány félvér fatty, meg összetört szív és tönkretett élet. *köpne, de kiszáradt a szája, így megint kortyol, aztán átnyújtja Nairadának.*
- Minket, félvéreket meg aztán főleg kihasználnak! Persze, jók vagyunk, amikor támogatás kell, meg szex, meg egy váll, amire odahajthatják a szép fejüket, de aztán elég csak egy rossz lépés, és máris fattyúk leszünk, romlott vérűek, korcsok! *nem derül ki ugyan, hogy kiről beszél, magáról, vagy Nairada ügyéről, de egyre szenvedélyesebb.*
- Addig, amíg ők döntenek a mi sorsunkról, és nekünk kell mindig, mindig, mindig alkalmazkodni hozzájuk, nem is lesz ez másképp! De én kitanulom a mágiát, hatalmas leszek és nem fogom hagyni, hogy mindig mások legyenek a fontosabbak! És akkor minden másképp lesz... *mered maga elé, majd kissé a lába elé, aztán a maradék füstrudat átnyújtja Nairadának.*
- Ne haragudjon. Nem mindig jó keverni a dolgokat.
*Nagyra kerekíti békaszemeit.*
- Ne már! A legjobb muriról maradt le akkor! Semmi szőlőtaposás? Mulatozás, majális, ittas pajtatánc? *szinte kétségbeesik, milyen sápatag egy élete lehetett ennek a szegény félvér lánynak.*
- Halljuk, halljuk! *ül fel és fordul félig Nairada felé, majd csillogó szemekkel hallgatja a történetet. Legalábbis az elejét, utána viszont enyhén elfordul és a patak felett a sötétbe bámul. Csak a füstrúd parázslik fel időnként.*
- Aha. *biccent a végén, majd szó nélkül átadja a kulacsot, és azt követően a füstrudat is.*
- Hosszan, mélyen beszív, lent tart, lassan kifúj. *tájékoztatja Nairadát a helyes használatról, miközben ő is kortyint egyet a kulacsból. A füstrúdból már nincs sok, de a kulacs még bő félig van. Több mint elég, mert már ő is érzi a hatást.*
- Erm... én ezt nem értem! Ez... baromság! Úgy értem, mi értelme? Én még ugyan sosem raboltam lányt, csak lovat loptam, meg dinnyét, meg ilyesmit, de akkó' se értem! Nem én. *dörmög még valamit maga elé, majd Nairada felé fordul és a lány vállára teszi a kezét.*
- Így már persze máshogy hangzik a téma, de még mindig úgy látom, hogy kiskegyed megérdemel minden támogatást és hódolatot. *savanyúan elhúzza a száját.*
- Mibe, hogy egy elf a fickó, hmm? Tisztára olyan, mint Zaras. *Kriyon képe komor dühbe facsarodik.*
- Mindig van valami duma, valami sztori, valami véletlen, hogy a nők odakeveredjenek hozzá, aztán meg kezeit széttárva elsétál, hogy "jaj, én nem tehetek róla! Áldozat vagyok!". És nem marad a nyomában más, csak néhány félvér fatty, meg összetört szív és tönkretett élet. *köpne, de kiszáradt a szája, így megint kortyol, aztán átnyújtja Nairadának.*
- Minket, félvéreket meg aztán főleg kihasználnak! Persze, jók vagyunk, amikor támogatás kell, meg szex, meg egy váll, amire odahajthatják a szép fejüket, de aztán elég csak egy rossz lépés, és máris fattyúk leszünk, romlott vérűek, korcsok! *nem derül ki ugyan, hogy kiről beszél, magáról, vagy Nairada ügyéről, de egyre szenvedélyesebb.*
- Addig, amíg ők döntenek a mi sorsunkról, és nekünk kell mindig, mindig, mindig alkalmazkodni hozzájuk, nem is lesz ez másképp! De én kitanulom a mágiát, hatalmas leszek és nem fogom hagyni, hogy mindig mások legyenek a fontosabbak! És akkor minden másképp lesz... *mered maga elé, majd kissé a lába elé, aztán a maradék füstrudat átnyújtja Nairadának.*
- Ne haragudjon. Nem mindig jó keverni a dolgokat.
1983. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-14 06:39:23
Üzenet elküldve: 2018-05-14 06:39:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Irány Erdőmélye//
//Umon, Kalynma, Sheldat, Lesha//
*Sajnos az érkező óriás lány sem tud segítséggel szolgálni Myu eltűnését tekintve, így Umonnak marad az üzenet hagyás, vagy egyéb lehetőségek. Lesha vidáman csap bele a tervezgetésbe és válogatottabbnál válogatottabb ötletekkel próbálkozik, mire Umon elmosolyodik kissé.*
- Ezek mind nagyon hasznosak, köszönöm! *De közben fejben már elvetettem az ötletet.* Az üzenetet más is megtalálhatja, felismerheti, semmi áron nem adhatjuk ki Vadvéd titkát! *Mondja, miközben a többiekre is néz.* Ha hozzánk szeretnétek tartozni, ez az első szabály. Vigyáznunk kell az erdőnk békéjét. *Umon észre sem veszi, de Pycta szavait már magáénak érzi, ahogy az erődöt is otthonának tekinti. Myu iránt érzett aggodalma viszont erősödik, így ezt nem tudja ennyivel letudni. Egyetlen választás, hogy ismerőst küldjön vissza érte, kiben a lány megbízik, ezért Leshához fordul:*
- Lesha, óriási kérésem van! *Mondja halkan, de határozottan.* Nem hagyhatjuk hátra, muszáj, hogy megnézzük mi történt vele, azonban az út sietős és te vagy az egyetlen, ki azt mondta Erdőmélyébe eltalál, ott már meghallunk, ha megérkeztek. Megtennéd, hogy Myu után nézel? *Mondja, bár, mintha fogóval húznák ki belőle, nem esik jól neki, hogy az óriás lányt vissza kell küldenie abba a fortyogó katlanba. Ha Lesha rááll, egy rövid búcsúzást követően a többiekhez fordul, de szemével a távolodó lány alakját követi, egészen addig, míg el nem tűnik a horizonton.*
- Vigyázz magadra! *Suttogja csendesen és szomorúan.*
- Mi pedig nem várunk tovább, azonnal indulunk! *Mondja immár határozottan és pergősen. Kócos ott legelészik, ahol hagyta, Umon ezúttal is gyakorlott mozdulattal húzza fel magát a nyeregbe.*
- Barátaim, irány Vadvéd! *Mondja halkan, majd két ciccentésre Kócos az ingovány felé veszi az irányt.*
//Umon, Kalynma, Sheldat, Lesha//
*Sajnos az érkező óriás lány sem tud segítséggel szolgálni Myu eltűnését tekintve, így Umonnak marad az üzenet hagyás, vagy egyéb lehetőségek. Lesha vidáman csap bele a tervezgetésbe és válogatottabbnál válogatottabb ötletekkel próbálkozik, mire Umon elmosolyodik kissé.*
- Ezek mind nagyon hasznosak, köszönöm! *De közben fejben már elvetettem az ötletet.* Az üzenetet más is megtalálhatja, felismerheti, semmi áron nem adhatjuk ki Vadvéd titkát! *Mondja, miközben a többiekre is néz.* Ha hozzánk szeretnétek tartozni, ez az első szabály. Vigyáznunk kell az erdőnk békéjét. *Umon észre sem veszi, de Pycta szavait már magáénak érzi, ahogy az erődöt is otthonának tekinti. Myu iránt érzett aggodalma viszont erősödik, így ezt nem tudja ennyivel letudni. Egyetlen választás, hogy ismerőst küldjön vissza érte, kiben a lány megbízik, ezért Leshához fordul:*
- Lesha, óriási kérésem van! *Mondja halkan, de határozottan.* Nem hagyhatjuk hátra, muszáj, hogy megnézzük mi történt vele, azonban az út sietős és te vagy az egyetlen, ki azt mondta Erdőmélyébe eltalál, ott már meghallunk, ha megérkeztek. Megtennéd, hogy Myu után nézel? *Mondja, bár, mintha fogóval húznák ki belőle, nem esik jól neki, hogy az óriás lányt vissza kell küldenie abba a fortyogó katlanba. Ha Lesha rááll, egy rövid búcsúzást követően a többiekhez fordul, de szemével a távolodó lány alakját követi, egészen addig, míg el nem tűnik a horizonton.*
- Vigyázz magadra! *Suttogja csendesen és szomorúan.*
- Mi pedig nem várunk tovább, azonnal indulunk! *Mondja immár határozottan és pergősen. Kócos ott legelészik, ahol hagyta, Umon ezúttal is gyakorlott mozdulattal húzza fel magát a nyeregbe.*
- Barátaim, irány Vadvéd! *Mondja halkan, majd két ciccentésre Kócos az ingovány felé veszi az irányt.*
1982. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-13 22:07:54
Üzenet elküldve: 2018-05-13 22:07:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Nekem a szüret csak papírmunkát jelent, úgyhogy nem a kedvenc időszakom. *Legyint egyet, majd lábait maga alá húzza, hogy kicsit kényelmesebben helyezkedjen el a pokrócon.* A munkálatokon meg ott sem vagyok, arra megvannak az embereink. Meg hát sokfelé vannak birtokaink. Arthenior közelében, északon... Azért is mentünk volna oda többek között.
*Következő kérdésétől azonban lefagy Nairada arcáról az a halvány mosoly is.*
- Megígértem, tudom...
*Nagyot sóhajt, de végül az alkohol és a gyógynövényes rudacska hatására megered a nyelve.*
- Pár napja történt. Három-négy, nem tudom pontosan. Elrabolták a húgát, és azt követelték egy levélben, vegyen el egy vagyontalan nőt, különben megölik lányt. *Elhallgat egy pillanatra, próbálja összerakni ő is a dolgokat. Még azóta sem sikerült rájönnie, miért jó ez bárkinek is ahelyett, hogy pénzt vagy bármi mást akarjon Aleniáért cserébe.* Aleimord sem akart ebbe belemenni. Egy városőrt küldött az elrablók nyomába, hogy majd ő felkutassa. Másnap egy dobozt küldtek neki meg egy másik levelet. Egyiket sem láttam, de el tudom képzelni, mi lehetett a dobozkában, most is felfordul a gyomrom attól a szagtól... *Fanyalogva elhúzza a száját.* Natalayda egy régi és nagyon kedves barátnőm. Őt kértük meg, hogy ideiglenesen kössön Aleimorddal házasságot, jobb megoldást hirtelen nem láttunk. Nagyon hálás vagyok neki a segítségért. Gondolom az esküvő lement meg minden, nyilván nem akartam jelen lenni, aztán... Aztán most itt vagyunk. Dióhéjban ennyi volna.
*Érdektelenül megrántja a vállát, arcán sem látszik semmilyen érzelem. Nem arról van szó, hogy valóban nem izgatja a dolog, sőt, de a sajnálkozás tőle messze áll.*
- Kérhetek még egy kicsit?
*Ha Kriyon odaadja az üveget, nagyot kortyol belőle, jóval nagyobbat, mint az előbbinél. Borzasztóan idegesíti a gondolat, hogy az utóbbi időben semmi sem úgy alakul, ahogy ő azt akarja, a feszültséget meg valahogy le kell vezetni.*
- Nekem a szüret csak papírmunkát jelent, úgyhogy nem a kedvenc időszakom. *Legyint egyet, majd lábait maga alá húzza, hogy kicsit kényelmesebben helyezkedjen el a pokrócon.* A munkálatokon meg ott sem vagyok, arra megvannak az embereink. Meg hát sokfelé vannak birtokaink. Arthenior közelében, északon... Azért is mentünk volna oda többek között.
*Következő kérdésétől azonban lefagy Nairada arcáról az a halvány mosoly is.*
- Megígértem, tudom...
*Nagyot sóhajt, de végül az alkohol és a gyógynövényes rudacska hatására megered a nyelve.*
- Pár napja történt. Három-négy, nem tudom pontosan. Elrabolták a húgát, és azt követelték egy levélben, vegyen el egy vagyontalan nőt, különben megölik lányt. *Elhallgat egy pillanatra, próbálja összerakni ő is a dolgokat. Még azóta sem sikerült rájönnie, miért jó ez bárkinek is ahelyett, hogy pénzt vagy bármi mást akarjon Aleniáért cserébe.* Aleimord sem akart ebbe belemenni. Egy városőrt küldött az elrablók nyomába, hogy majd ő felkutassa. Másnap egy dobozt küldtek neki meg egy másik levelet. Egyiket sem láttam, de el tudom képzelni, mi lehetett a dobozkában, most is felfordul a gyomrom attól a szagtól... *Fanyalogva elhúzza a száját.* Natalayda egy régi és nagyon kedves barátnőm. Őt kértük meg, hogy ideiglenesen kössön Aleimorddal házasságot, jobb megoldást hirtelen nem láttunk. Nagyon hálás vagyok neki a segítségért. Gondolom az esküvő lement meg minden, nyilván nem akartam jelen lenni, aztán... Aztán most itt vagyunk. Dióhéjban ennyi volna.
*Érdektelenül megrántja a vállát, arcán sem látszik semmilyen érzelem. Nem arról van szó, hogy valóban nem izgatja a dolog, sőt, de a sajnálkozás tőle messze áll.*
- Kérhetek még egy kicsit?
*Ha Kriyon odaadja az üveget, nagyot kortyol belőle, jóval nagyobbat, mint az előbbinél. Borzasztóan idegesíti a gondolat, hogy az utóbbi időben semmi sem úgy alakul, ahogy ő azt akarja, a feszültséget meg valahogy le kell vezetni.*
1981. hozzászólás ezen a helyszínen: Füves puszta
Üzenet elküldve: 2018-05-13 19:12:38
Üzenet elküldve: 2018-05-13 19:12:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, hogy a nemesasszony küzd a kihívással, amit a füst okoz, és elismerően pillant rá. Semmi affektáló hiszti vagy túlzó önsajnáltatás.*
- Körte. *jegyzi meg kérdés nélkül is, mikor Nairada szagolgatni kezdi a butykost. Rövid, méricskélő pillantásokkal elemzi a nőt, és próbálja összerakni annak a lelkiállapotát. Mint minden rendes anyagterítő, felméri a reménybeli kuncsaftot.*
- Tényleg? Ez király lehet? Szüretek, dézsák, szőlőtaposás... *sóhajt nagyot, majd belekortyol ő is a butykosba. A pálinkán át is érzi a nő szájának ízét.*
~ Valami ajakpirosító is lehet. ~ *nemesasszonyok, még az illatuk is más.*
- Ígért nekem egy történetet. *szúrja közbe, mert jelezni akarja, hogy nem felejtette el.*
- Amiben tisztára mossa a széltolót. Tudja. *nagyot sóhajtva, enyhe sóvárgással sandít Nairada bokája felé.*
~ Csak egy pillantást! ~ *aztán újra felfelé, a látványosabb testtájak felé fordul.*
- Bár én nem tudom elképzelni, hogy sülhet ki ebből bármi izé. Ha meg nem sértem, egy ilyen hölgyet, mint Ön, csak egy hős lovag érdemel, az olyanok pedig nem kötnek alkukat. Legalábbis a történetek szerint, amiket meséltek nekem... még gyerekkoromban.
*Látja, hogy a nemesasszony küzd a kihívással, amit a füst okoz, és elismerően pillant rá. Semmi affektáló hiszti vagy túlzó önsajnáltatás.*
- Körte. *jegyzi meg kérdés nélkül is, mikor Nairada szagolgatni kezdi a butykost. Rövid, méricskélő pillantásokkal elemzi a nőt, és próbálja összerakni annak a lelkiállapotát. Mint minden rendes anyagterítő, felméri a reménybeli kuncsaftot.*
- Tényleg? Ez király lehet? Szüretek, dézsák, szőlőtaposás... *sóhajt nagyot, majd belekortyol ő is a butykosba. A pálinkán át is érzi a nő szájának ízét.*
~ Valami ajakpirosító is lehet. ~ *nemesasszonyok, még az illatuk is más.*
- Ígért nekem egy történetet. *szúrja közbe, mert jelezni akarja, hogy nem felejtette el.*
- Amiben tisztára mossa a széltolót. Tudja. *nagyot sóhajtva, enyhe sóvárgással sandít Nairada bokája felé.*
~ Csak egy pillantást! ~ *aztán újra felfelé, a látványosabb testtájak felé fordul.*
- Bár én nem tudom elképzelni, hogy sülhet ki ebből bármi izé. Ha meg nem sértem, egy ilyen hölgyet, mint Ön, csak egy hős lovag érdemel, az olyanok pedig nem kötnek alkukat. Legalábbis a történetek szerint, amiket meséltek nekem... még gyerekkoromban.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2917-2936