//Második szál//
//Meira Sylvaris//
*Pár pillanatig a hideg víz alatt marad, lehunyt szemekkel, átadja magát a víz nyugodtságának, a hideg érintés ridegségének, majd mikor feje kibukik a vízből és egy nagy levegőt vesz az életető oxigénből szeme nyugodtságot és békét sugároznak. A két fele mintha felhagyott volna a hidegség miatt, szinte megbénultak, és most egyként gondolkodnak, amég újra fel nem melegszik újra Atehaner lelke.*
- Nem olyan vészes, gyere csak.
*Integet a kezével, majd elmosolyodik.*
- Majd én melegítelek, hogy meg ne fázz.
*Nem tudja, hogy honnan jött ez, de nem érdekli, amég a két hang nem veszekedik a fejében. A hideg, hűs víz mindig megdermeszti őket. Erre még akkor jött rá, mikor a palotában az egyik munkát elrontotta. A két hang a fejében akkor is bőszen vitatkozott, de mikor az elfek bosszúból kiküldték a késő őszi folyóba úszkálni, hogy megkeresse az egyik kisasszony karkötőjét elcsendesedtek.*
- Persze, de jobb lenne, ha megmutatnád úszó tehetségedet.
*Ekkor jön rá, amit a nő akkor mondott, amikor éppen a vízbe ugrott.*
-Teysus? Nem tudod ki Teysus? A harmónia, és egyenlőség istene, aki szerint senki sem hatalmasabb senkinél, Az igazi, bölcs jótevő. Ő motivál arra, hogy megvalósítsam a céljaimat, és senki másra ne hasonlítsak.