// Második szál //
// Xalema Unamorel //
*Csodás fogás. A Gorthweneknek remek érzékük van hozzá, hogy a rendelkezésre álló mintából a legnagyobb pancsert kiválasszák -és megszorongassák. A Játék, legyen az üzleti-, testi- vagy érzelmi alapú olyan szórakozás, mely a vérében van s akkor sem tudná tagadni, ha akarná.*
- Ugyan, drágám, ne szerénykedj. *Nincs is szükség a Vöröske alá adni a lovat. Ám hogy lovaglásról lehet-e szó a későbbiekben, abban az is közre játszik vajon nem iszik-e túl sokat áldozatuk. Ugyanis az első palack mintha máris elfogyott volna. Noha a lányok nem több, mint fél pohárral ha eddig legurítottak.
Jön a következő kör. Loka lassan mégis kénytelen lesz, ha másért nem is alkoholtűrő képessége végett elismerni a Yaeb fiút. Aki csak mondja és mondja. Xalemán látszik, hogy nem sokáig bírja már cérnával. Őszintén szólva a Gorthwen lány érdeklődése is rohamosan esik. Talán, ha felkeresnék a városi bordélyt és onnan szereznének Vöröske számára egy tetszetős fiút, legalább ettől a végzetesnek tetsző unalomtól megkímélnék magukat. A zöldek Xaly szemeit fürkészik és mikor Loka úgy dönt kiolvasta belőlük amit akart, feláll a medencéből.
A habok lecsorognak tökéletes domborulatain, mely hirtelen a fickó szavának elakadásához vezet.
A nő a kád széléhez sétál, ahol egy óriás fogkefére hajazó puha sörtéjű kefe hever. Valószínűleg egy idősebb látogató hagyhatta itt de az is lehet, hogy a Fürdőház tulajdona melyet hátmosás céljából szolgálnak fel a fürdőzőknek.
Ranug először meglepetten, aztán egyre magabiztosabban vigyorog hol Sophiera, hol Zerafra pillantva. Torka a minden bizonyossággal bekövetkező élvezetek gondolatától hirtelen kiszárad, most már a pohárral sem törődik helyette az újabb palack nyakát markolva oltja szomját.
Csak ez kell Lokának. Az álmos tekintet már alkoholbágyadtságot sejtet. Ha Xalema nem szólal meg, kedves mosollyal elfünk a pároshoz illegeti magát és a mit sem sejtő kujont kényeztetés helyett hirtelen a kefe hátával szolgálja meg. Egyenesen az arcába.
Ranug egyik keze az üvegen, másik a kád szélén Vöröske mögött pihen. Védekezni nincs ideje noha a felismerés szemeiben, mi szerint ebből nem lesz ma móka minden pénzt megér. A tompa puffanást egy távolabb lubickoló fürdővendég idegesítő vihogása többé-kevésbé fedi, a felszolgáló, ki az italt hozta valahol máshol végzi dolgát, félig-meddig rejtett kádjukat pedig hacsak nem a megfelelő szögből tartja szemmel valaki nem láthatják olyan jól, hogy bárkinek feltűnne a pasas hirtelen vízbe csusszanása. Loka hanyagul dobja utána a kefét. Meglehetősen rizikós vállalkozás volt leütni, de a kád mellett sorakozó palackok számából ítélve kizárt, hogy a hirtelen jött kábultságért valaki ne az elfogyasztott bort hibáztassa. Mint ahogyan a két hölgy is -legalábbis Loka a saját részéről biztos- bizonyíthatja, hogy az ital ütötte ki alkalmi partnerüket.
A nő éleset sóhajt.*
- Az Ősökre, ez kínszenvedés. *Láthatóan nem okoz neki lelki problémát, hogy egy idegent csak úgy leütött. Akkor sem, ha ezzel akár meg is ölhette Ranugot melyet máskülönben sajnos nem tett -ha kihalásszák a vízből azt is elkerülhetik, hogy megfulladjon.
Ezt meg is teszi a nő. Nagy nehezen felhúzza a bájgúnárt és a kád széléhez támasztja hátát, mintha csak szundikálna. Önkívületében igen málé arckifejezést vág, Loka fintorogva fejezi ki nemtetszését.*
- Na, mi lesz? Kéred? Felvigyük, vagy hagyjuk itt?
*Ajánlja fel Xalemának a prédát mintha csak azt kérdezné, borjú- vagy csirkesültet kér vacsorára.*