Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínFürdőházNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-09 21:03:53
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Épp csak el tudja harapni az apró sikkantást, mikor a vadász magára rántja. Elnézőn, de azért durcásan fogadja a csókokat. Ez a fricska nem először és nem utoljára kerül elő. Az erőviszonyok cseppet sem kiegyenlítettek kettőjük között. Bár Yeza mindig szerette azt hinni, hogy a tények ellenére, ha nem is fizikai értelemben, de valamiképp mégis.
~Kyrossnak pusztulnia kell.~ Szinte közönyösnek tűnik ez a kijelentés. A mozdulat pedig rá is tesz egy lapáttal. Hajnali ölelkezések álomszerű mákonyát vedli így le a test s a lélek egy nyújtózásban, mely visszavisz a mindennapok unásig rágott nyűgeihez.
~Eltűnésem, gyötrelmem és megtöretésem sötét bábjátékosa ő.~ Yeza szemöldöke magasra szökik és kis híja, hogy rá ne kérdezzen Wäoreynnél, hogy részeg-e vagy más bódító szerekkel mérgezi magát.*
- Milyen lírai lettél, vadász. *Ennél a csípős kis megjegyzésnél marad végül.* - Talán verssel is készültél az alkalomra? *kontráz rá, mert egyszerűen nem bírja szó nélkül hagyni a dolgot.
Lehemperedik a férfiról és nagyot sóhajt. Ő is hanyatt terül el, fejének Wäoreyn vállgödrében keres helyet.*
- Mintha most nem azok lennénk *morogja.* - Ha Kyross a halálodra bazíroz, sok lehetőséged amúgy sincs. Nekem meg... *ciccent egy keserűt.* - Nekem meg már a sokadik utolsó esélyem úszott el. Kétlem, hogy lenne több.
*Elhallgat egy kis időre. Az eddig hallottakat gondolja át magában.*
- Hogy lehet, hogy a mester nem hiányolta az egyik legkiválóbb vadászát?


1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-08 20:23:03
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Nem boldog tőle, hogy fel kellett hoznia Yorin ügyét. Korántsem az. Nem is magáért teszi. Ilyen önző célokért restellene bármit is újra a felszínre emelni a vörös előtt. Aznap este pihenőre küldte a józan észt. Felrúgott volna céhet, mindent, ahogy a meggyötört testet megpillantotta. Pedig vadásznak érzelmeket, dühöt szabadjára engednie tiltott mulatság, ez a szabály a csontokig vésődött bele a kiképzések viharában. Talán ezért nem is tisztázta magában a Yezához való saját viszonyát. A belső mardosás hagyott volna csúf bélyeget a kötelesség és kötelezettség egykor áldott hófehér felszínén. És ezért nem is illette szavával a lányt, akinek láttán oly sokszor megsajdult a szíve helye. Yorin és embereinek bőven kiontott vére sem tudta megnyugtatni, akkor sem, amikor már testének jó részét befedte vörös lepedőként. Arra csak a másik vörös volt képes, amikor női bájának teljes eszköztárát kihasználva rá vetette a tekintetét. Ő volt az igazi lélekír a számára, az utolsó friss, mély levegő, amely újra és újra megmenti a fuldoklót, amikor a vég már közelinek látszik.
Hagyja magát hanyatt dönteni. Élvezi a rózsás ajkak érintését, ahogy végigsimítja a nyakát, majd felfedezőútra indul az ismeretlennek nem mondható, de utoljára a messze régmúltban bejárt régiók felé. Nem cirógat, nem simít. Nem tiltakozik. Megkapta már, amit akart, kielégítette sürgető vágyát, újra szeretőjévé tette Niyss leányát. A fajtája oly büszke volt mindig is arra, hogyan tudják mesteri módon az ujjuk köré csavarni a férfiakat, s ha úgy hozza a szükség, engedelmes, pitiző szolgájukká tenni őket. Szeretője azonban hajlamos elfeledni, hogy az efféle kötődés ritkán egyoldalú dolog. Pompás virág csupán, mely éltető napfény híján sorvadásra ítéltetik. Apró fricskaként azért magára rántja egy hirtelen mozdulattal a másikat, szinte mezítelen felsőtestüket egymáson pihentetve meg. Vas marokkal fogja át a kecses derekat, kiszámított szenvedéllyel illeti nyelvvel s csókkal a buja keblek legpeckesebb és leginkább érzékeny részét.*
~ Legyen hideg fej, ha egyszer ezt akartad ~ *villannak szemei játékos gunyorral.*
- Ha már amúgy is ennyire közel van az ágyékhoz, akkor találkozhat még arrafelé valami igencsak veszélyes dologgal *fejezi ki megvetését a sosem látott Tylen iránt. Kezeit hátranyújtja, a feje fölé, úgy keres kapaszkodót, melybe tenyerét lefelé fordítva belemarkolhat, sikerrel.*
- Kyrossnak pusztulnia kell *húzza magát enyhén a kapaszkodó irányába, melynek köszönhetően felsőtestének izmai megfeszülnek, s kicsit közelebb is kerül a gyönyörű pofihoz.*
- Eltűnésem, gyötrelmem és megtöretésem sötét bábjátékosa ő. Ha valóban életben akarsz tudni, nincs más kiút. Ez azonban szinte bizonnyal felrúg mindent, amiben eddig hittünk, és számkivetetté tesz minket. Így is tetszik még az ötlet, vörös? *vonja réssé száját. Veszélyes utazásra hívja Yezát, olyanra, melyen leginkább csak veszély és szenvedés lehet társuk. Éppenséggel azon sem csodálkozna, ha azok a fürge, s sok kéjt ígérő ujjak újra a tőr markolata felé kúsznának.*


1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-07 20:31:59
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Azért elég sokáig váratott magára, hogy kibújjon a szög a zsákból. Semmi kétsége arról, hogy milyen tartozásról van szó. Yorin, az az átkozott mélységi! Hát persze. Sosem emlegették fel az esetet később, de valahogy mindig érezte, hogy egyszer még előkerül.
Az utolsó közös megbízatásuk volt. Kyross utasítására, a mester távollétében. Nem véletlen, hogy már korábban se igazán osztották be őket egymás mellé, azután pedig már egyáltalán nem. Leírhatatlanul pocsék párosítás. A vörös nem tudott Yorinra koncentrálni, a vadász pedig teljesen elvesztette a hidegvérét. Mindentől függetlenül kifejezetten sikeres akció volt. Yeza bár messzire volt kénytelen menni, megtette, amit kellett. A véletlenek szerencsés közjátéka pedig még a malmukra is hajtotta a vizet. Mint kiderült, Yorin jobban az ellenlábasai bögyében volt, mint sejtették. Wäoreyn tombolásának eredményét az ő nyakukba varrták, Yeza ügyködésének köszönhetően, az ügyesen elhelyezett jelek pedig épp eléggé megkavarták a szálakat, hogy a környékbeli bandák egymásnak menjenek. Az eredeti terv ennyire azért nem volt nagyszabású. Sokszor eszébe jutott az eset. Túl sok véletlen játszott közre. Az igazat megvallva ők is könnyen áldozatul eshettek volna az események árjának. Talán egy fertályórán se múlt az egész. Mivel a céh számára nagyon is jól alakult, ezért nem bolygatták az ügyet később.
Akkor látta először ezt a vadászon. Gyűlölte, hogy ő volt ott... és hálás volt érte. Két repedt bordával, egy kificamodott vállal amúgy is elég szörnyű lett volna a hazafelé út, de így még inkább az volt. Wäoreyn hallgatásával nem tudott mit kezdeni. Azzal a kifogásokat nem ismerő gondoskodással pláne, amivel körülvette. Emlékszik a tenyere hűvösére a homlokán, a csendes, mély hangú dúdolásra az estéről, amikor belázasodott. Emlékszik, hogy mennyire dühös volt rá, amiért nem válaszol az éles sziporkákra. Fel se vette, akármilyen méregbe mártotta a szavait. Csak kicserélte a kötést Yeza derekán és tüzet rakott.
A sebei szerencsére nem gyógyultak csúnyán, s a megmaradt hegeket végül egy impozáns tetoválás cirádái mögé rejtették. Csak az tapinthatja ki őket, aki tudja, hol keresse.
A féltékenység szikrái megmosolyogtatják a vöröst. Emlékszik, ifjoncként mennyi szívességtől esett el a vadász miatt, amit mások néhány kacér mosollyal és pillarebegtetéssel könnyedén kieszközöltek. Wäoreyn sosem rendezett jelenetet, nem nyilvánította ki szóban vagy tettben kizárólagos igényét a vörösre. Mégis, ha elhaladt a színen, egy szó se kellett, de még egy pillantás se, Yeza előtt bezáródtak az ajtók. A pokolba kívánta miatta. Mindazonáltal sosem számítottak kifejezetten egy párnak. Szó sem volt ilyenről. Sokszor hónapok teltek el, úgy, hogy nem is látták egymást, és mindkettőjüknek megvoltak a maga ügyei.
Ez most más. A vadász tekintetében dúló viharok ékesen beszélnek róla. Yeza mégis csak mosolyog. Kineveti Wäoreynt vagy csak a büszkeségének hízelegnek a szavai? Egy kicsit talán mindkettő, talán csak a pimaszul kéjelgő köröcskék érdeme... de az ilyen sunyi, asszonyi somolygásból sosem lehet megtudni.
Yeza megtámasztja tenyereit Wäoreyn mellkasán és szelíd erőszakkal hanyatt dönti a férfit. Fölé hajol, csókkal illeti a nyakát, a kulcscsontját...*
- Tylen Thalamarr hűvös és veszélyes, mint egy ágyéknak szorított penge *duruzsolja, szándékosan kikerülve a választ, de ahogy csókjai határozott irányt véve lefelé haladnak, meglehet, a vadász gondolatai egészen másfelé kanyarodnak.
Lentebb csúszik a férfi öléből, de kétli, hogy ezúttal tiltakozással találkozna. A medence vonulatához érve a csókokkal, a keze kétoldalt ráfog a nadrág derékrészére. Nincs kétsége, hogy Wäoreyn ösztönösen emeli majd meg a csípőjét, hogy a lány lejjebb segíthesse róla a ruhadarabot. A mozdulat azonban gonosz. Yeza visszaigazítja a vadász nadrágját, gombolja és a visszacsatolt öv csatja fölé forrasztja utolsó, elnyújtott csókját.*
- Komoly dolgokról jobb hideg fejjel beszélni *mondja egy csipetnyi kajánsággal.* - Erre pedig még bőven lesz alkalmunk visszatérni, ha nem csak a levegőbe beszélsz.
- De beavatnál végre? Tudni akarom, pontosan mibe is társulok.


1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-06 22:25:05
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Kétségtelen, hogy mondandója kemény, mint a gránit, melyet sem víz, sem szél heve nem koptat, és aki erővel nekirugaszkodik, az csak lepattan róla összetörten. Az eszesebbje viszont tudja, hogy némi sivatagi homok és egy vékonyabb, de jól összefont kötél alkalmas arra, hogy kitartással viszonylag könnyedén vágjon el nagyobb tömböket is. A rőt kurtizán mind a kettőt bejárja. S vajon tisztába került-e vele, hogy melyik út visz a sikerbe, vagy csak a vak szerencse vezérelte? Ezt már sosem fogja megtudni. Mindenesetre az utóbbi kedvesebb a szívének. A düh hevére bosszantó hűvösség lehet csak a válasz.*
- Igen, tartozol *bólint. Más körülmények között sosem említene ilyet, a jelen helyzet azonban mindent felülír. Nem mondja, miért, azt a vörösnek ha tudnia nem is, de éreznie kell, egészen a csontjaiig. Az életét tette érte kockára, nem a szervezetben való előrejutását. Sebzett medveként, súlyos sérülten verekedte ki magát Yorin emberei közül, a rohadékén, aki visszaélt Niyss leányának helyzetével, s gyalázatos tervét majdnem sikerrel be is váltotta. Ott és abban a pillanatban konkrétan elvesztette az eszét, szabadjára engedte tomboló dühét. Yorinon magán csak azután teljesítette be véres bosszúját, miután az ájult lányt biztonságba helyezte. Sosem mondta el neki, pontosan mi történt, de abban az egy hétben, míg vissza nem jutottak az övéikhez, egy tapodtat sem mozdult mellőle, csak ha ápolása úgy kívánta. Akkor realizálta magában először, hogy a vörösön túl nincs élet a számára.*
- Ezek puszta szavak *cirógatja végig a belenyugvásig lágyuló arcot, halvány mosolyféleséget csalva az arcára, talán az emlék halvány lenyomataként, talán azért, mert ráébred: lehet, hogy már csak rövid ideig tudják kiélvezni egymás társaságát, s ezt felesleges és értelmetlen puszta hűvösséggel kitöltenie.*
- A társam vagy, csak ez számít. *Szokatlan szövetség, szokatlan felekkel, minden bizonnyal ezért is feszegetik maguk körül a határokat. Most pedig a kapujában állnak, hogy teljesen meg is semmisítsék őket. Hangosan felsóhajtva nézi, ahogy a kabátka a földre hull. Ujjai hegyét vándorútra indítja, állcsonton, nyakvonalon át a kívánatos halmok közötti völgyig. A lány bűvkörébe vonja, s nem ereszti. Ha közös gyönyörük óta nem telt volna el ilyen rövid idő, talán rögvest újra fel is keményedne benne. Felmorranása, amit a szavai miatt érez, viszont más irányba terelik figyelmét.*
- Hozzád ért? *szűkül össze a szeme, haragos tengerré változtatva az eddig szilárdnak tűnő acélt.*
- Esküszöm, kibelezem, ha megtette!
*Furcsa mód nem is a mester tettén háborodik fel először. Vagy csak az tűnik a kettő közül a kisebb súlyúnak?*
- Netán szívesen állnál bosszút az árulódon? *ejti szóba aztán őt is, hüvelykujját megnedvesítve majd körkörös mozdulattal térve vissza a legérzékenyebb részekre.*


1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-06 20:39:23
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*A kudarcok híre... Az a pillantás és a megfeszülő vonások sokkal érzékenyebben érintik, mint bármilyen felelősségre vonás. Szégyen kezd bontakozni a mindig magabiztos vörösben. Ám furcsamód nem csak a kudarcai miatt. Valahogy, az az acélkék tekintet mintha sikereit inkább a szemére vetné. Ez pedig zavarba hozza. Pontosan azért, mert nem tudja, hogy az érzés a vadászé vagy a sajátja, melynek csak tükröt tart a férfi pillantása.
Wäoreyn azonban nem hagyja annyiban. Mintha egyik szavával ütné a másikat. Vagy Yeza talán ennyire rossz nyomon jár?*
- Tartozom? *szisszeni, és az erősködésre egyre inkább horgad benne az ellenállás. Még mindig nem tudja, miről szól ez az egész és ez határozottan dühíti. Mi, ki mozgatja a szálakat? Mi az ő szerepe ebben a játszmában?
Gondolataiból azért kirántja egy szó egy parázs pillanatra.
~MIT TUDSZ TE A BOCSÁNATRÓL?!~
Hogy gyűlölte mindig, amikor a kivételezettség undorával néztek rá. Hányszor és hányszor vont a fejére ítéletet! És mikor többedmagával osztozott a felelősségen, mindig ő vitte el a javát. Akkor is, ha nem rajta múlt. A mester mindig szigorúbb volt vele, mint másokkal, de ezt már kevesen emlegették. Mindig csak az újabb és újabb esélyeire fintorogtak. Ő pedig csak tűrte a háta mögött suttogó pletykákat.
Wäoreyn olyan lehetőségeket feszeget, amikről tettek annak idején, hogy még véletlenül se környékezzék meg őket. A szálak egyre csak bonyolódnak, és ő véletlen tényező helyett mintha egyre jobban aktív szereplővé avanzsál. Nem mondhatni, hogy saját döntéséből.
Az utolsó mondatokat némán hallgatja végig. Háttérben meghúzódó indítékok után kutat a hűvös szempár mélyén. Teret hagy az elhangzottaknak, csak néhány szívdobbanásnyi idő után szólal meg.*
- Úgy érted, Neked. Neked fogok dolgozni *igazítja ki a szót, ami a megfogalmazás többi része alapján csak szépségtapasz gyanánt volt eltorzítva. A konok önérzet fintorba rántja a Rőt ajkait, de a papírforma szerinti csípős megjegyzések váratnak magukra. A dac visszább vonul, és csak (szinte elmaradhatatlan) díszletként parázslik a háttérben. Yeza vonásai engednek, kisimulásuk kelletlen hajlandóság jelzése. Nehezére esik a váltás. Tartása ernyed, ujjai kósza kis cirógatások köreit írják. Akár egy szívességért törleszkedő szerető. Taglalás nélkül is tudja, hogy nem sok választása maradt a történtek után.*
- Szó és kérdés nélkül... *ismétli, szinte szemérmesen vonva feljebb bal vállát. Pillantása leszegve, mintha csak azon gondolkodna, mivel jár ez a számára. Közben pedig egészen véletlenül lecsúszik arról a gömbölyű vállacskáról a kabát. Különös, hogy ez a jelenet milyen érzékiséggel tud hatni, annak ellenére is, hogy kebleinek fedetlensége, beszélgetésük szemérmetlen helyzete van a mérleg másik oldalán.*
- A mester eladott, tudtad? Még csak nem is pénzért vagy előnyökért. Egyszerű, behízelgő gesztusként ajándékozott Tylen *csikordulnak a fogai, ahogy kiejti a nevet* Thalamarrnak.
*Nem kerüli el a figyelmét Wäoreyn fogalmazása, de nem tudja, mennyi jelentősége van. Majd kiderül, de jobbnak látja, ha ezeket a kártyákat a férfi teríti ki. Időt akar nyerni.*


1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-06 18:19:11
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Talppal érkezik a vízbe, szinte csupaszon, megkormolódott rongyokat viselve. Süllyedő alakja mintha felrobbantaná a vizet, buborékok raja öleli körbe testét, hogy aztán a felszínen pattanjanak szét örökre. A tüdejébe szorítja a levegőt, s apránként engedi ki. A világ haloványan pislákol és dereng fölötte. Nem megy fel a felszínre, lendületes mozdulatokkal távolodik a becsapódási ponttól. A part felé. Körülötte kósza nyílvesszők, melyek hamar megtöretnek a roppant víztömeg ereje által. Sietnie kell, könnyen utolérhetik, és akkor mindenre számíthat, csak kegyelemre nem. Hangok, ordibálás mindenütt, melyek a vízben még gyorsabban szállanak, furcsa, kísérteties tónust véve fel. Keze hosszú nádszálat szorongat, melyet óvatosan a víz színe felé tol, hogy aztán a másik végét a szájába csúsztassa. Először egy fúvás, hogy kipiszkálja felesleget a csőből, aztán egy próba, a várakozásoknak megfelelően inkább korty, mint egy adagnyi éltető levegő, aztán már tisztán és könnyen megy. Kúszó és tekergő indákba kapaszkodik, hogy a folyó itt nem túl acélos árja ne ragadja magával. Életre-halálra fogják keresni. Valahol a folyó mentén. Tízszer tízig számol el magában lassan, mielőtt újra a felszínre emelkedik a híd árnyékában. A ruhák ázottan lapulnak testéhez, s kis patakocskák szivárognak belőle. Szinte négykézláb lopódzik a füvön, mezítláb. A szárazföld felé nem fogják keresni egy ideig. Csak az égő épület fénye ad némi színt a vaksötét éjszakának.*
~ Baszódj meg! ~ *mormogja az orra alá, majd köp egy halkat oldalra. Vér és víz keveredik benne. Felsőtestének sebeiből is csorog a vörös nedű. Igyekeznie kell, mert ha előkerítik a kutyákat, hamar a nyomára akadhatnak. A közeli erdők felé lopódzik. Fáradtan, de diadalittasan. Kyross, akinek arcát eleddig még senki sem látta szemtől szemben a Céhben, vagy ha igen, már nem tudott róla senkinek beszámolni, halott.*
~ Lángokból kelsz, és oda térsz vissza. ~

*Szótlanul tűri az ütést. Fel sem merül benne, hogy visszataszajtson. Nem azért van itt, hogy a haragját töltse ki a vörösön. A cél egészen más. Nem gyengeséget vár a másiktól, hanem erőt, acélozott belsőt, szikrát és tüzet, mely világokat lobbant lángra, akkor is, ha abba mindenki belepusztult, akit szeret.*
- Itt most csak ketten vagyunk. Nincs lánc. Csak te és én. Felejtsd el a Céhet! Vagy talán azt hiszed, hogy a kudarcok híre nem terjed? *vonja fel szemöldökét, a markáns arcél megfeszül, az izmok finoman játszanak az állkapcsánál.*
- Ha kéréssel nem megy, akkor akarom azt, hogy megtedd! Tartozol ennyivel, Niyss leánya! *Élesen csattannak a szavak. Lázas türelmetlenség lobbantja fel az acél szemeket.*
- Felejtsd el a régi rendet! A hierarchiát. A szokásos utakat! Számunkra ez már nem létezik. Komolyan gondolod, hogy bocsánatot nyerhetsz csak úgy?
*Mély levegőt vesz. Szüksége is van rá, mert hogy ha lefelé néz, akkor még bizony mindig azokat a pompás kebleket látja maga előtt. Röpke ideig csak súlyos légzését lehet hallani. Úgy tűnik, gondolkodik, mérlegel, lehetőségeket vesz számba. Aztán újra villan a szem. No meg persze sajdul az arc, a bíbor ujjak mint küllők rajzolódnak ki sötét bőrén.*
- Nem miattad vagyok itt. Érted vagyok itt. Nagy különbség.
*Egy röpke pillanatra elgondolkodik, hogy ne mondjon semmit, mert akkor azzal már teljesül is előbbi kérése, csak más úton, de aztán mégiscsak felvet egy másik lehetőséget, mely épp annyira nem örömteli, mint az előbbi.*
- Megteheted, hogy megtagadod a kérést. Megteheted, hogy nem végzel velem és nem térsz vissza a tieid közé a nap világosságánál. Annak azonban ára lesz.
*Az ajkakat méregeti. Ismeri a gazdájukat. Azt azonban nem tudja, hogy ily hosszú távollét után meddig képes elmerészkedni érte.*
- Velem fogsz dolgozni, minden bizalmaddal, szó és kérdés nélkül. A világ számára mind a ketten halottak leszünk. Ki kell iktatnunk a Főnix Házának jelenlegi legfontosabb tagját.


1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-06 10:49:50
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Wäoreyn szavaira elfacsarodik a szíve. A szépség a Niyss egyik legfőbb csapdája. Hányszor hallotta már ezeket a szavakat, a zár kattanását a préda mögött. De a vadász ajkairól nem úgy szólnak. Vagy talán mégis...? Talán ez a játék túl csenevészre rágta közöttük a távolságot.
~Vagy te vagy én?~ nyilall belé a gondolat, de nem mondja ki hangosan. Nem akarja. Nem akar választ kapni a kérdésre, mert ha ő az a személy, a vétke lemoshatatlanná lesz. Legyen csak egy megátalkodott szerető, egy kiállhatatlan, akihez épp csak gyönyört rabolni tér be olykor. Kapaszkodik a gondolatba, hogy nem több ennél, hogy ez az őrület nem az ő hibája. Pedig a háttérben egy hangocska már rakja illeszti is össze az ok-okozat darabkáit, s azok a részek szívbemarkolóan pontosan illeszkednek.
Haszna mérlege eddig se állt valami fényesen, de most, hogy a Thalamarr úrnál kudarcot vallott, valószínűleg végérvényesen eldőlt a sorsa, hiába próbálná mentegetni magát az indokaival. Wäoreyn előtt kecsegtető jövő áll, ezt mindenki tudta már évekkel ezelőtt is.
Emlékszik a pillanatra, amikor ez tudatosult benne. Azon az éjszakán a Főnix Háza sorsfordító lépést tett. Senki nem számított rá. Még az Árnyak is a tetőkre lapultak. Akkor először látta őket, ha ez még akkor sem volt sokkal több a puszta érzetnél, hogy ott vannak. Még a Nyiss virágai is kivették a részüket, bár még így is minél távolabb igyekeztek tartani őket az események arcvonalától. Ők biztosították a terepet a többiek számára, így jó rálátása nyílt mindenre.
Lerohanták a Rurak szívét, hogy az írmagjáig kiirtsák az onnan burjánzó fenyegetést. Már amikor a támadást megtervezték, tényként számoltak a szörnyű veszteségekkel. Ezzel mindenki tisztában volt. Kockázatos lépés, őrültebb annál, mint hogy bárki gondoljon rá. Ez az egy előnyük volt, s kis híján elveszítették. A keleti sarokpontnál valami félrement. Nem sikerült rajtuk ütni és úgy tűnt, néhány emberen bukik el az esélyük, akik pillanatok alatt szétspriccelhetik a figyelmeztetés mérgét. Még az Árnyak sem értek volna oda időben, hogy a végzetes hiba útját elvágják. Wäoreyn csapata volt a legközelebb, s bár a vadász már akkor kisebb egységeket vezetett, itt csak egy volt a többiek mellett. Az az egy, aki előbb átlátta a helyzetet, mint bárki más. Kivált a csapatból és megállíthatatlan lendülettel vágott át az épületig. Bartas, a legsötétebb órán is mosolygó félvér a szeme láttára esett össze egy tüdőlövés vérhabos fojtásában, mielőtt a lövészt leszedhették. Wäoreynt csizmája a fivér hátára hágva lökte a magasba, ahogy bevetette magát az ablakon. Yeza látta az egészet a tetőről. És tudta, hogy túl sokan vannak odabent. Sosem volt olyan hosszú néhány szívdobbanásnyi idő... és sosem látott még olyan vad tüzet, mint ami a vadász szemében égett, mikor vértől csatakosan kitántorgott azon az ajtón. Mélyre szívta a hideg levegőt a tüdejébe, magasra emelte az állát. A szemközti épületet elfutó lángok megvilágították a karakán vonásokat. Yeza pedig tudta, hogy odabent már senki nem lélegzik.
Azon az estén a Főnix ezekből a lángokból emelkedett fel és Wegtorenben nem volt senki, aki próbára merte volna tenni, hogy mennyi erő maradt a karmaiban. Ugyanaz a csend üli meg most ezt a kihalt fürdőt, mint ami akkor az utcákat, a céhház folyosóit, az üres padokat az étkezde mindig nyüzsgő nagytermében. Senki sem ünnepelt, nem nehezedtek vállakra elismerő kezek. Csak tették a dolgukat. Egy évszak fordulása kellett hozzá, hogy valamelyest helyreálljon a rend. Sosem forgott annyi újonc a céh falai között. De akármilyen ígéretesek is voltak, az a hasadék megmaradt. Voltak ők és voltak azok, akik ott voltak azon az éjszakán, aminek az említésére a mai napig nyomasztóvá sűrűsödik a csend.
Amikor Wäoreyn eltűnt, Yeza biztos volt benne, hogy a kismesterek egyikeként tér vissza. Ezért is nem kérdezősködött tovább. Bár rossz érzés volt, hiszen a poszt felelőssége előrevetítette, hogy a csikóévek önfeledt hadakozásainak vége. Sokszor elképzelte, milyen lesz, amikor majd viszontlátja. Hogy az acélkék pillantás adózik-e majd neki egy szikrányi külön figyelemmel, amikor a többiekkel együtt üdvözlésre hajlik?
Wäoreyn érdemeit senki se vitathatja, de voltak, akiknek szúrta a szemét ez a fel-fellángoló sziporkaháború közte meg a tűzrőlpattant Niyss tanonc között. Hát ez lenne a próbatétel, amit kiszabtak a vadászra? Kyrossra vallana. Ő köztudottan mást szánt a posztra. Mit mondhatott neki? Hogy mindkettőjüknek nincs hely a Főnix szárnyai alatt? Hogy vagy Yesa bizonyít vagy ő? Hogy a vörös utolsó esélyt vehet Wäoreyn bukásának az árán? A bukáson, amit ő olyan szívesen végignézne a mindentudó kifejezéssel az arcán, miszerint ő megmondta, hogy így lesz.*
- Az ég szerelmére, tudom, hol tartod a tőrödet! *taszít egy tehetetlen düh szülte ütéssel a férfi kezén. A hangját elfutja a gyengeség, ahogy a vonásait is, de Wäoreyn csak folytatja tovább a csendes, tárgyilagos utasításokat.
Míg a végére ér, Yeza kicsit összeszedheti magát. Sóhajban gyűri le felfoghatatlant és a férfi szemébe néz.*
- Egy vadász engem nem utasíthat. Még Kyross sem, ezt jól tudod. A Niyss mindig közvetlenül a mesternek felel, akármiről legyen szó.
*Volt idő, amikor úgy gondolta, a mester emiatt az egy ok miatt küldte a húgocskák közé. Sosem tartotta magát közéjük valónak, de a különcsége vétkeire így egyedül ő volt hivatott penitenciát kiróni. A büntetés sosem volt enyhébb, mint kiérdemelte, de a kaszt érinthetetlenné tette a többi elöljáró haragjára, ezt pedig Kyross különösen rossz szemmel nézte.
Elhallgat. Mintha ő is tisztában lenne vele, hogy megmásíthatatlan dolog ellen érvel. Jobbja végigsimít a férfi vállán, szinte reszketeg gyengédséggel, mintha utoljára érinthetné. Aztán hirtelen irányt vált és lendül. Az apró tenyér visszafogottság nélkül hagyja nyomát a vadász arcán.*
- És ne hazudj nekem többet! *villan a szeme, s tüzében elporlad a kétségbeesés. Nem, nem fog ilyen alkut kötni senkivel.*
- Azt mondtad, nem miattam vagy itt.
*Pengevékonyra préselődnek egymáson a szép ívű ajkacskák.*
- Halljam, mi ez az egész?! Minden részletét, vagy esküszöm, még ennél is szánalmasabban fogsz könyörögni érte, hogy öljelek meg.


1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 23:58:22
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Az a mosoly, ami eztán következik, őszinte. Bár a szomorú fajtából való, mégis teljesen az. Felszabadult. A döntés a saját kezében van, még ha rá nézve nem is kedvező. Azt teszi, amit tennie kell, mindent alárendelve egy nagyobb célnak. Találkozott kedvesével, s utoljára vele lehetett. Szorosan magához húzza, testüket továbbra is összeforrasztva, s átöleli a lányt. Aztán hagyja, hogy tenyere körbesimítsa az arcát.*
- Gyönyörű vagy. Azt hiszem, sosem mondtam elégszer. Pedig mióta először megláttalak, azóta így gondolom. *Szemében ott lobog a tűz, átüt az acél kéklő hidegségén is, felmelegítve a lelkét. Rengeteg ki nem mondott szóba, bent rekedt gondolatba került ez.*
- Ha nem teszem meg, olyan lép a halál ösvényére, akit mindennél jobban szeretek.
*Ennyi, nem több. Hangja tárgyilagosan cseng, mint aki leszámolt minden illúzióval, ezért már képes a tiszta, saját magán felülemelkedni képes beszédre.*
- Holnap éjközépig kell végezned velem *közli, mintha csak az időjárást vagy éppen a búza betakarításának lépéseit taglalná.*
- A kardomat és a tőrömet is igénybe veheted erre a célra. Persze ha saját eszközzel dolgozol, azt is megértem.
*Mondat közben megmutatja a tőr rejtekhelyét a nadrágja dupla bélésében, az egyértelműsítésért.*
- A bizonyíték leszállítása nehezebb feladat. Az egész testet nehéz volna cipelni, így azt ajánlom, válaszd el a fejemet a törzsemtől. A kovácsműhelyben vehetsz hozzá fegyvert, a nálam lévő pénzből megteheted. Kyrosst pedig tudod, hol találod.
*Csak most egyértelműsíti, hogy a megbízója az, akihez el kell juttatni a furcsa csomagot.*
- Lehetőleg vond majd félre, ne a mester előtt közöld vele a siker hírét! És fontos, hogy személyesen tedd meg!
*Kezével Yeza kezét keresi, és ha megtalálja, összefonja ujjaikat.*
- Akad még néhány óránk. Nem kell azonnal megtenned. Így akár még lehetünk együtt egy keveset, ha van hozzá kedved.
*Egyetlen egyszer sem említi, hogy a vörös hajlandó-e arra, amire kéri. Kész tényként kezeli a dolgot.*


1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 23:11:28
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Tökéletes ez a gyönyört formáló kűr, a lány nagyon is méltó a Főnix Házához. Ám e tűz most mintha jéggel fonódna össze. Forrásig hevíti, érzi. De mintha az a törhetetlen hűs erő végig a mélyben szunnyadna. Érzi magán a kék szemek figyelmét, melyek az élvezetben elmerülve, s mégis nagyon is tudatosan gyönyörködnek benne. Nem veszti el erejét, nem feszül tétlenné, hogy vezetni hagyja e táncban, az Wäoreyn döntése volt. Mégsem villantja e fölényt egyetlen galád vigyorra sem. A vadász keze eléri Yezát és maga mellé emeli, túl a Niyss virágzásán, s mikor főnixe sóhajtva kap levegőért új élete első pillanatában, ez a tiszta, áramló semmi együtt öleli őket körbe. A mámor utolsókat mozdul, akár a legszépségesebb haláltusa záró akkordja. Yeza gerince mentén langy verejték párája olvad cseppekké, és hűvös nyomot hagy, ahogy legördülve átnedvesíti a szoknyája derékrészét.
Még épp csak félútig lassult lélegzetük üteme, mikor Wäoreyn beszélni kezd.
~Kyross?~ szűkül Yeza pillantása, alig találva még fókuszát ölelkezésük végjátéka után. A folytatás azonban csak még különösebb lesz, hiszen egy vadász ritkán kér segítséget az öléshez. Persze van, ahol a Niyss húgocskái könnyebben boldogulnak. De ami ezután jön, az egy pillanatra kilöki Yezát a testéből. Aztán a sokk után ezer és egy kérdés rohanja meg lökdösődve és egymás nyakára hágva a kaotikus tülekedésben. Csak fürkészi Wäoreyn pillantását, szinte könyörgőn, hogy rosszízű tréfa legyen az egész.*
- Miért? *fogja tenyerei közé a férfiarcot. Sok minden miértjére keresi a választ ebben a képtelen kijelentésben. Kérdés, hogy Wäoreyn mennyit mond el neki.*


1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 22:20:19
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Elengedi a füle mellett az esküvel kapcsolatos megjegyzést. Minden mozdulatával, gondolatával a rőt hajúra összpontosít, s minden mást igyekszik kizárni. Mintha korábbi múltjuk eseményei erre a pontra mutattak volna, feloldódik az idő, és átadja helyét az önmagában létező teljességnek, melyet ketten együtt alkotnak meg, s rajtuk kívül immár nem is létezik más. Borzongás fut végig a gerincében, ahogy Yeza magába fogadja. A ne szócskát csókkal fojtja el, szinte olyan gyöngédséggel, mely szerelmesek között dívik. Egy másik világba vezeti át a lányt, s ott is marasztalja.
Nem mozdul, nem is kell mozdulnia. A csípő oly élvezetet ad számára, melyet előtte még nem tapasztalt, korábbi együttléteik során sem. Belefeledkezik a mozdulatokba, s velük együtt, szinte ritmusra járja be viszonzásul szeretőjének testét, a pompás keblektől a lapos hasfalig, aztán még lejjebb, hogy rásegítsen a vörös élvezetére, tovább fokozva a sajátját is. Nem csak kapni akar, adni is bőven. A gyönyör mégis tiszta fejjel párosul, mintha érzéki együttlétük bölcs átlátással ajándékozta volna meg. Nem sietnek sehová, minden mozdulás, az izmok megfeszülése az előkészületet szolgálják. Amikor aztán eljön a pillanat, újra csókkal tapasztja le Yeza száját, teljesen elmerülve a szemeiben. Megfeszül a lány ölében, újra és újra, erővel és lüktetőn, lágyan simogatva közben szeretőjét, s megtartva karjában. Benne marad, hogy beszélgetésüket így ejtsék meg, amint kikerül a révületből. Amúgy sem hosszú, amit mond.*
- Kyross megbízásából vagyok itt. Segítségedet kérem valakinek a megölésében.
*Fejét lehajtja egy kevés időre, most nem karcolja tekintete a rőt hajúét. Aztán lentről néz fel rá, mint aki nehezen osztja meg az információt.*
~ Más kiút nincs. ~
- Az enyémben.


1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 20:57:58
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

- Bolondok esküje *suttogja alig hallhatóan. A férfinak hát valóban semmi tudomása arról, ami Yeza körül történt az elmúlt időben.
Ha Wäoreyn számolt mostanáig, akkor valószínűleg a számolása végén jár. Az erőfitogtatás és a paktumok ideje lassan lejár. A háború síkra vonul. Ez pedig most merőben más, mint szokásos csatározásaik. Hiába érzi a vadászban azt, akit nagyon is jól ismer, az összkép mégis idegen valamiképp. De innen már nincs visszaút. Sodródik a mozdulatokkal, ahogy végül Wäoreyn magához igazítja. Peregnek a gondolatai, alá-alábukva az érzéki simítások révületébe.*
- Ne... *bukik ki az ajkai közül, és a vadász keze után kap, de már késő. A két test összeforr, és az az érzés pusztítva söpör el mindent. Az elhaló kis szócska riadtnak hatott, de a tágra nyíló barna szemek mélyéről kiolvasható: nem magát félti.
Kétségei nem oszlottak el, ő nem vetette le vértjeit és nem fogadta el ezt a férfit úgy, ahogy Wäoreynt annak idején. Így Yeza most hátramaradt, a vadász pedig magához ölelte a Niyss egyik legvégzetesebb virágát.
Ez a tűz perzselve fut végig az erein, elmerül birodalmában és magasra emelt homlokára teszi koronáját. Feszül a derék és mozdul a csípő, és Wäoreyn teste hamarosan valóban megfeszíttetik. Az iménti, vágyat élesztgető kis incselkedés parazsa kibomlik és elemi tűzként ragad el mindent. Nincs számolás, nincs kegyelem, a Niyss heve elemészt, kéjben és kapaszkodó nélküli mámorban perzsel hamuvá. Minden ölelkezésük kis kivonata, egekig szökő gyönyöre munkára fogatott és a Rőt könyörtelen tudományának szolgál. A tudománynak, mely arra hivatott, hogy térdre kényszerítse egy férfi szívét, akaratát, ép eszét.*


1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 19:09:22
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

- Nincs miért aggódnod *suttogja a hozzá törleszkedő virágszál fülébe, érezve a finom megfeszülést, leheletnyi dermedést, az idegek kihegyeződésének megannyi apró jelét, ami jelen pillanatban a megfigyelő szerepe felé viszi el Yezát. Csak egy kevésre hajol el a bejárandó hegyektől és a köztük húzódó varázslatos völgytől. Fülének finom ívét részesíti gyönyörben, majd a sokat kérdező, lágy ajkakba fojtja bele a szót nyelvének játékával. Ujjai cirógatón futnak végig az ing alatt, a gerincoszlop mentén, borzongást váltva ki, amerre csak járnak. Igyekszik kioldani minden feszültséget, a bizalomba simogatni a másikat.*
- Nem fenyegeti veszély az életedet. Erre szavamat adom. *Tűri, hogy az ing ujja végigfusson karjain, hogy aztán odébb, valahol a fürdő nedves földjén landoljon, libbenő szárnyként röppenve. Az adott szaváról pedig pontosan tudhatja a vörös, hogy mennyit ér.*
- És most feszíts meg bátran! Minden eszköz megengedett hozzá.
*Társul hozzá némi vigyor. Ajka szinte a másikén, de nem érinti hozzá. A lélegzetét issza, abból él, táplálkozik. Ez ad erőt a játszadozáshoz, hogy minden mozdulatát úgy alakítsa, mintha az egy bonyolult zenemű lenne, több hangszerre, tökéletesre komponálva. A bonyolult szimfónia része a formás hátsóra galoppozó kéz is. Finoman megemeli a medencetájékát, hogy megoldja övét, s odáig csúsztassa, hogy már ne jelentsen akadályt.*
- Kell a segítséged, de még inkább te magad!
*Szép szavak, mívesek, szenvedélyesek. Arra is valók azonban, hogy a folytonos dacot és ellenkezést egy időre megtörjék. A lány csak úgy lehet hasznára, ha újra képes lesz magához kötni. Meg kell bíznia benne, ezt pedig igencsak nehéz feladat lesz elérnie. Ujjai mint egy tökéletes remeket járják végig Yeza testét lefelé, feltérképezve az apró részleteket, hajlatokat, aztán egy kevéske segítség odalent, fenn hagyva rajta a szoknyát, s végre újra teljesen eggyé válik a vörössel, testük mély harmóniában forr össze. Mély sóhaj, nagy levegő. Behúzza az örvény, s most forgatja egyre magával, le egészen az aljáig, ahol ahol elfogy a lélegzet, s csak remélni lehet, hogy újra kiköpi és felbukkan belőle.*
- Mire végzünk, mindent megtudsz a küldetésről, amit kell! Elöljáróban annyit, hogy valakivel, aki fontos, valóban szegényebb lesz a világ.
*Erre még van ereje, mielőtt újra elindulna bejárni a hegyek s völgyek vidékét.*


1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 17:13:49
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Annyira távoli, és annyira közeli is. Inog ez az érzés, valami lapuló gonoszt sejtve a mélyben. Valamit, amivel vigyázni kell. Most már nem hátrálhat ki ebből. Talán már akkor se volt rá esélye, amikor a férfi elé toppant. A helyzet sokféle lehet, de valahogy egyik se kínál a Rőt számára menekülőutat. Nem hisz a véletlenekben. Kizárt, hogy épp itt épp őbelé botlana. De még ha úgy is lenne... Vagy kénytelen lenne a vadásszal visszatérni a céhhez vagy egy alkalmas pillanatban kereket old előle. Wäoreyn viszont nem az a fajta, aki az ilyesmivel csak úgy kiegyezik. S ha ő eredne Yeza nyomába, nem sok esélyt adna magának. Levadászná, mint egy sebesült őzet. Ez igaz arra is, ha a mesterek küldték érte. S ha tényleg semmi köze az egészhez? Valamiért mégis itt van. És hallgat róla.
~ Mit akarsz nekem mondani? ~ dönti homlokát egy pillanatra a férfi halántékának. Torokszorító érzés kerekedik fölé ebben a kis elmélyült csendben. Elfogadni a változtathatatlant. A kelepce, amibe sok-sok tényező sodorta, rá zárult. Ideje felülemelkedni a pánikon és nekilátni annak a zárnak, ami az egyetlen esély. Ehhez így vagy úgy, a férfin át vezet az út. De több ez puszta önös életösztönnél. Aggodalma magáról egyre inkább Wäoreynre fordul. Nem véletlenül van itt, morogva rá, távolságot tartva, mégis mindenáron hozzásimulva. Határozottan hátborzongató. De őérte, ezért a gazemberért tűzbe menne. Bármikor. Minden ösztöne azt súgja, hogy az a Wäoreyn, aki akkor eltűnt, még ott van legbelül.
Szinte meghitté csendesedik a pillanatok vonulása erre a gyengéd, precíz ténykedésre. Wäoreyn és a ruhák... A legtöbb férfi ilyen helyzetben legfeljebb annyiba veszi a ruhaneműket, mint a csomagolást egy rég várt ajándékon. De Wäoreyn nem elégszik meg annyi érzékiséggel, amit egy mezítlen test nyújthat. Mint aki pikáns képeket komponál a maga kedvére. Olykor csak a mohó sietség erotikáját húzza ki határozott kontúrokkal, olykor pedig vadító türelemmel szöszmötöl, hogy múzsáját teljes pompájában falhassa fel. Yeza pedig épp eléggé értékeli a test szépségeit, hogy bűvkörébe húzza a vadász eme különc művészete. Átengedi magát neki, szinte pózol, hogy remekműve csapdájába csalja a művészt. Hátrahajlik, így kínálva azoknak az ajkaknak a bájait.
Odaadást érez a másik minden csókjában. Becézőt, adakozót, a szavak nélküli suttogást arról, amit ő se tagadhat: Hiányoztál. A vágy lassan átveszi az uralmat a test felett, letaszítva az észt a tettek trónjáról. De Wäoreyn mintha valami törékeny csodát ölelne. Tudja a vörös nagyon jól, milyen, amikor... Amikor nem félti őt magától. Sose kellett. Ezért tudtak a szenvedély lejtőjén olyan veszett versenyben rohanni egymás mellett, épp csak egy-egy lépéssel a másik elé hágva, aztán összeölelkezve az aljáig bukfencezni, ahol kifulladva terülhettek el abban a semmihez nem fogható érzésben. Most viszont... ez munka. Yeza talán az életét menti vele, hogy megfejtse vadászát, Wäoreyn pedig...
A Niyss vadóc kis virágát borzongás fogja el, ha csak megpedzinti a kérdést. Körbejárja, minden érzékét kihegyezi rá. Tudja. Az a valami ott van. Csendben. Hallgatagon. Valami sötét és titokzatos.
Ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek. Játékossá szelídült ez a mondatocska. Nem sokszor hallotta úgy, hogy arról szólt volna, amire először megformálódott valakinek az ajkán. De sosem szólt még ilyen csupaszon. Újabb vérfagyasztó kontraszt az érzéki odaadással. Viszont Wäoreyn végre beszélni kezd. Yeza pedig figyel. Kicsit talán túlságosan is elébe szalad.*
- Hajlítható? *kérdez vissza és a gyeplő egyik szárát visszaveszi a kezébe: megszabadítja a vadászt is az ingtől.* - Ismerhetnél. Megfeszítelek a folytatáson *súgja, szinte rálicitálva a férfira.*
- Beszélj, vadász! Mit kéne tudnom?


1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-05 12:13:04
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//

*Tisztán emlékszik arra a pillanatra, amikor megtört. Amikor már nem volt önmaga. A ködön keresztül is, a fátylon keresztül, amely igyekezett tudatát halvány, permet-lepelként beborítani, végül azonban a rácsodálkozás puszta közege maradt. Valami kettészakadt. Az egyik rész madárként igyekezett felröppenni, fel a nap sejlő korongjáig, a fátyol fölé, hogy onnan tekintsen rá a külső valóságra, sikerrel. A másik fekve maradt. Roppant kényelem és nyugalom szállta meg akkor. Nincs mi ellen küzdeni. Nincs felelősség. Csak a feladat van.*
~ Yeza! ~
*Egy kiáltás a fejében. Nem az ő hangja. Sejtelme sincs, honnan érkezik. A madár zuhanni kezdett, szédítő sebességgel, át párán és homályon. Aztán ahogy elérte a testét, egyszer csak megszűnte létezni, minden átmenet nélkül. Keze ökölbe szorult.*

*A türelmetlenség felemészti. Régen a fél kezét odaadta volna, ha a vörös élvezettel telt kis játszadozásaik közepette a késéért nyúl. Megvárta volna, míg lassan felhúzza, karistolva az oldalát, eljátszva, hogy levágja róla ingjét, vértjét, aztán hozzányomja lüktető torkához, hogy vére serkenjen belé, miközben testük összeforr. Tudta, hogy a penge veszélyes közelsége ellenére az életét is rábízhatná. Most csak a durva figyelmeztetés marad, ahogy a lány a kés után matat. Az idő és a távollét elmarta őket egymástól, nincs bizalom, senki és semmi iránt. Kiölték belőle, hogy legyen. Átformálták. A másik zavarának felhője azonban egy pillanatra rá is árnyékot vetít, s ettől visszahőköl. Szégyenféleséget érez. Pontosabban az érzés helyét, a körvonalait. Tudja, hogy ott kell lennie valahol. Sóhajt egyet, a hátsót markoló kéz a finom ívű arccsonthoz simul, meglepően gyengéden. A beszéd gátjai most még nem szakadnak át benne, némán tűri, hogy köpenye a földre hulljon. Aztán a vért következik. Nem az első alkalom, hogy gyorsan kell kibontaniuk egymást ilyesmiből, sürgetve az idő által. Morran a tarkóját cirógató kéztől, elégedetten, érezhető, ha Yezának erre támadna kedve, most könnyen az ujja köré csavarhatná. Szemhéja lassan legördül, kiélvezi a pimasz nyelv és az ajkak minden ajándékát. Hogy is tudna így bármire megfelelni? Minden röpke pillanatot kiélvez. Tudja, tartozik cserében. A régi vágy, ösztön mocorog, majd lustán, de felébred. A maga módján el akarja kényeztetni a lányt, megadva neki a legteljesebb élvezetet, ahogy mindig is tette.
A két kéz egyszerre mozdul, ujjak tárulnak s fonódnak rá a prémes kis kabátkára, végigsimítva rajta. Nem veti le, csak a bal ujjából bujtatja ki, inkább hátulról kerülve, orvul bekúszik alája. Az ingen folytatja a játékot, mintha macska játszadozna az egérrel, tudván, hogy egyedül rajta múlik, mikor is keríti hatalmába. Kutatóútra indul, vak felfedezőként, minthogy látása az imént veszett el az érzéki ajkak hómezején. A megoldásra oldalt lel rá, babrálva fűzi el egymástól. Elkészülve átbújtatja a bal ujjon, aztán visszaadja a kabátkát ott is. Utána ellenőrzi csak a végeredményt, meglehetősen elégedetten. A rajta ülő lány, kibontott inggel, prémes kabáttal eszményi látvány. A ruganyos, formás keblek feszesen állnak, sokat nem is hagyja őket tétlenül, ajkaival bejárja őket. Közben tekintete a szoknyára téved, az iménti lenti mozgolódásból érzi, hogy a saját nadrágján kívül nem sokat kéne tenni érte, hogy tovább is merészkedhessenek.*
- Mondhatjuk úgy is *susogja közben. Szívesen folytatná pikáns civakodásukat, de az igazat bevallva nehezére esik. Vagy a gondolkodását engedi el ideiglenesen, vagy a szándékot, hogy a felhők felé röptesse a vöröst.*
- Ha elmondanám, meg kéne, hogy öljelek. *A közhely az közhely, de ezúttal nem közhely.*
- De ha így folytatod, szerintem hajlítható vagyok. Sok minden történt, amióta nem láttuk egymást, és talán nem is árt, ha megtudsz pár dolgot.
*Ezzel jelzi, hogy kész a beszédre, de egyelőre még nem alkalmas rá. Folytatja a kényeztetést, kézzel és ajakkal bejárva az érzékeny területet, ujjai pedig időnként áttévednek simításra a szoknyácska anyaga alá is.*


1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-04 23:05:26
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Az a csók részegítő. Mindent felajánl, ami miatt eddig annyiszor egymásba gabalyodtak, és aztán aljas érzékiséggel tagadja meg tőle. Yeza a hátradőlő vadász után hajol, hogy megpróbálja marasztalni a pillanatot, de a kéjsóvár kis sóhajocskát hamar az ajkai közé szorítja. A dacos parázs hamar erőre kap a barna tekintetben. A bosszú viszont egy kicsit még odázódik. Nem tud szabadulni az érzéstől, hogy valami nem stimmel. Ha Wäoreyn segítségre szorulna, előbb harapná és köpné ki a nyelvét, mint hogy ezt kimondja. Egy büszke, makacs barom! Nem arról van szó, hogy ne tudna kiváló érzékkel szívességekért folyamodni. De az a pillantás... Ez a kérés szükséget sugall, nem azt a fajta kiállhatatlan konokságot, ami egy prüszköléssel elmegy akár az elutasítás mellett is. Mert ő aztán nem az a fajta, akin a nehézségek fogást találnak! Ha akkora lenne a baj, azt is harapófogóval kellene kihúzni belőle.
Nem, Yeza egyáltalán nem tudja hová tenni ezeket a furcsaságokat. Mint a homok a gépezetben, amit ő aztán tényleg ismer, mint a rosszpénzt.
A következő mondat, hangsúlya nyomatéktalansága miatt, csak kis késéssel jut el a tudatáig. Megrándul a szája széle. A pikánsan karakán vonal, a kétértelmű élre fent fricska íze ismerős. Gyakorlatilag szinte minden alkalommal ez bővíti kettősük körét édeshármassá. Yeza Wäoreyn és ő örökké parázsló pajzán háborújuk. De ez az alpári, ordenáré színezet... Mint a fölényeskedő matrózok. Vagy az első balhés bandita a csapatban, aki keménykedéssel próbálja leplezni a bizonytalanságát. Wäoreyn tud ennél sokkal jobbat is. De ha a cél az volt, hogy összezavarja, hát az kezd sikerülni. Persze azért őt sem kell félteni. Ez a játék az ő asztala.
Balja megáll ugyan, de pillantása a férfién marad. Se megrökönyödés, se szeppentség nem mutatkozik benne. Épp csak egy leheletnyivel ereszkednek a pillák. Egy "kérlek, mesélj még" kiállásával.*
- Nyugalom, tigris *dorombolja épp csak egy kis csípősséggel.* - A végén még könyörgőre fogom.
*Sóhajtva engedi el a feszültségbe ívelő pillanatot és lazít a tartásán. A lehető legnagyobb természetességgel fog neki Wäoreyn köpenyének leoldásához. Ha elengedik, akkor immár mindkét kezével, de ha nem, hát ballal is rutinosan megoldja. Aztán jön a könnyűvért.*
- Slamasztikában vagy, mi? *kérdi picikét kárörvendő somolygással.* - Kellene a jó pont, és megvámolnád az én sikeremet, hogy jobb színben tűnj fel. *Olyan magától értetődő természetességgel bontogatja a holmijából a vadászt, mint ahogy a jó asszony asztalt terít hazaérkező férjurának.*
- Nagy lehet a baj. Te nem szoktál alkudozni *villant egy bicskanyitogató mosolyt, mert hát azért neki sikerült már egyszer-egyszer ilyesmit kicsikarnia.
Megáll egy kicsit az ügyködésben és ezúttal ő hajol a férfi nyakához, hogy a kulcscsontjától indulva adjon revansot. Ujjai közben a vadász hajába túrnak a tarkónál, hogy belemarkolva még inkább kényére fordítsa a másik nyakát. Kényeztet és provokál. Csókjai édes hódítást ízlelnek, harapással kacérkodik, nyelve játékát épp csak megbujtatja az incselkedésben, de attól csak még ingerlőbb. Ajkai végül Wäoreyn cimpájának tövénél állnak meg.*
- Ki vele, mit csináltál?


1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-03 18:37:23
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

~ Levegő. Hűvös levegő. ~
*Zúgó áramlat téríti magához. A világ sötét, mint a korom, csak csukott szemhéjain át volna esélye bárminek is beáramolnia, azt azonban görcsösen szorítja össze. Egészen az alhasig feszül be, ellensúlyozandó a gyomrában lévő fájdalmat. Dohos, páradús levegő tolul orrába, meg távolabbról nyirkos gyökerek illata talán. Érzékei lassan tisztulnak a szaglás beindulásától, a csönd, amely körülveszi, gyanúsan nagy. Teste lassan reaktiválja magát. Mozdulna, de nem tud. Kezei csuklótájt szíjjal lekötve. Egy rántás. Nem túl erős. Csak a keze sajdul bele. Majd még egy, erősebben. Aztán egészen vadul. Fogai összeszorulnak, a düh tehetetlen, torz mordulásként hagyja el a száját. Kinyitja a szemét. Félhomály. Még ez is bántja a szemét, szemhéjait akarattal feszíti felfelé, hogy minél hamarabb hozzászokjon. Fejét elfordítja, jobbra, majd balra. Sok mindent nem lát, a képet azonban összerakja. Egy föld alatti üregben lehet, amely nem teljesen elzárt, tekintve a légáramlatot. A fej mozdulatához nem hall hangot, csak a vérárama dörömböl fülében, mintha be lenne dugva. Lábán nyálkás test kúszik végig, kicsit odébb kemény, apró lábak nyomódnak bőrébe. Rúgna, de hasztalan. Aztán egy marás, égő fájdalommal, mely futótűzként terjed tova. Kínjai közepette érzi, hogy egyik hallójárat felszabadul. Férfihangot hall. Fojtottat, torzítani igyekvőt. Mégis felismerni véli benne Kyross, a mester jobb kezének fémes ízű hangját.*
- Jó reggelt, bogárkám! Lenne egy megbízatás a számodra. Nem kell kapkodnod az elfogadással.
*Ő sem sietteti a mondókáját, a tempó ugyanaz marad.*
- Legalább két perced van, mielőtt a méreg visszafordíthatatlan károsodásokat okoz. Persze, ha elég gyors volnál a válasszal, még van remény az ellenszer beadására. Pislants kettőt, ha elfogadod az alkut!
*Ami utána következik, attól elhűl a vér az ereiben, hogy aztán egy pillanat alatt újra felforrjon. A másodpercek lassan olvadnak, a lassú, de biztos öntudatvesztés felé. Cserepes ajkai szólásra emelkednek. Ez az egyetlen esély.*

- Jól csinálod! *paskol rá Yeza vadítóan tekergőző fenekére. Fricskának szánja, fölénye jeleként, de magában kénytelen bevallani, hogy tényleg profi munkát végez a csaj. Ágyéka megemelkedik, csak egy keveset, de hozzányomulva a vöröshöz egyértelmű jelét adja keménységének. A kis pimasz női mivoltát fegyverként használva igyekszik rést találni magabiztosságának páncélján. Ezt nem hagyhatja annyiban. El kell olvasztani, le kell törnie a dacos ellenállást, hogy aztán megtehesse, amit kell. Az ajkak a nyakról felkúsznak a másik szájáig, finoman érintve azt végigsimítanak rajta, majd mély, érzéki csókba fordítja át a mozdulatot, de csak néhány röpke másodpercig, hogy a hiány érzete minél nagyobb legyen.*
- Úgy látszik, ismersz, mint a tenyeredet. Felesleges titkolóznom. *Rásimít a vörös kezére, arra, amelyik szabadon van, bár a másikon is jelentősen enyhült a szorítás.*
- Nem avattak be. *Gyomra újból görcsbe dermed, mint ott, akkor, s úgy is marad, mint Kyross szavai hallatán tette. Arcán csak egy rezdülés fut végig, s egy fájdalommal teli röpke pillantás.*
- Szégyen, nem szégyen. De szükségem van az információra. Ezért még veled is hajlandó vagyok alkut kötni.
*Finoman engedi ki a csalit. Szépnek tűnik, illatosnak, kívánatosnak, a vágyak tökéletes kielégítőjének. A megszorult Wäoreyn, akinek segítségre van szüksége. A sebezhetetlennek tűnő sárkány, aki egy pillanatra szánni való, szárnyaszegett kismadárra változik, s megmentés helyett csak az eltipratásban reménykedhet.*
- De ha nem állítod le a kezed, lefoglak, térdre kényszerítelek, hátrahúzom a hajad, és megtanulhatod, milyen az, amikor valami igazán kemény járja át a testedet.
*A matatás nem kerüli el a figyelmét. Yeza ujjainak játéka sosem volt ellenére, csak akkor már jó helyen tegye. A hangja kimért, tárgyilagos, mintha csak az időjárást ismertetné. Ígéret hallható ki belőle, nem fenyegetés.*
- Egy hajszálnyival érdekesebbnek tűnsz, mint az a nyikhaj elfecske, akinek a nyomába kéne erednem. Rá bármikor sort keríthetsz. Az viszont érdekelne, miből maradok ki, ha veszem a bátorságot, és egy időre eltűnök a világ színe elől.

~ Levegő, forró levegő. ~
*Lélegzete zihál. A tehetetlen düh és a gyorsan fogyatkozó élet kapkodás a levegő után megteszi hatását. Üvöltene, de nem tud. Szabadulna, de nem tud. Ha halva marad, biztos a kudarc. Ha elfogadja az ajánlatot, szinte biztos a kudarc és szétszaggatja a saját lelkét is. De ez a halvány esély még izmainak bénulásának és tüdejének összeomlása előtt sem hagyja nyugodni.*
- Tíz *hangzik felette a hang. Haláltusája nem mérhető másodpercekben és a vég bekövetkezte sem, mégis sürgető és fenyegető.*
- Kilenc!
*Utolsó kétségbeesett kísérlet a kitörésre, lehetetlen és irreális fantáziák felszárnyalása. Sikerülni fog!*
- Három!
~ Anyád! ~
*A gazfickó ugrik egyet az időben, a végletekig fokozva a nyomást, hogy megtörje, és döntést csikarjon ki belőle. Kettőt pislant. Éles döfés, majd újra beköszönt az öntudatlanság.*


1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-02 23:18:24
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*Bár Yeza kétség kívül ért hozzá, hogyan köszörülje valakin a nyelvét, a csípős élc most nem ér célt. A higgadt és vadítóan határozott válaszra meg is emelkedik az egyik finom ívű szemöldök.
~Ennek nem így kéne történnie.~
Nyel egyet, ahogy a férfi minden porcikájából áradó sugallat köré fonódik. Vészesen elmélyül a pillanat, aztán egyszer csak kiold. Yeza képére visszatér kis fintorba bújtatott dac. Halálosan gyermeteg és sötét dolognak tartja, amikor a férfiak egyes szám harmadik számban kezdenek el beszélni ama tagjukról.
~Direkt csinálja.~ Yeza ajkai összepréselődnek. Jobb lesz megtartani magának, ami most a nyelve hegyén tolong.
~Elvarrni?~ A megfogalmazás riadót fúj. Talán csak paranoia, de egy vadász vadász szájából nem a legkecsegtetőbb, ha elvarratlan szálnak titulál valakit.
Wäoreyn ajkai Yeza homlokát illetik. Kimérten, szinte már atyaian. Zavarba ejtő érzés. A fölé magasodó férfit egyszerre tünteti fel gondoskodó és birtokló felhangokkal. Megfoghatatlan, szinte igéző, ahogy vonja csábítja e védelmező bűvkörbe. Sebezhetőnek, elveszettnek és hálásnak érzi magát tőle. Mintha már semmi mást nem kellene tennie, csak átölelni megmentőjét... és örökre az adósának lenni.
Nem sétál be a kelepcébe, de épp csak megtorpan a kapujában, s hördülne a felháborodás az önérzet zászlaja alatt, de a kurafi máris fogást vált, tempót és dallamot. Mint a mutatványosok vajákos papjai, akik egyetlen érintéssel öntudatlan bűvöletbe ernyeszik az önként jelentkezőt, a rőt üstök hátrabágyad, ahogy Wäoreyn csókja a nyakát éri. A nyelve, az ajkai, az apró harapás érzetével doromboló mohóság. Az a hitvány fattyú pontosan ismeri a gyengéit. Ő pedig átadja magát. Szemérmetlen nyíltsággal adja meg a vadásznak, amit úgy vágyik látni. Nem is próbálja rejtegetni, hogy ennek az aljas húzásnak nem tud ellenállni. Ívbe feszül a karcsú derék, önkéntelenül mozdul a csípő is. S ha Yeza csípeje mozdul, az hamar ráébresztheti a másikat, hogy a csapdája mindkettőjükre rázáródik, mert az a mozdulás bizony veszettül boszorkányos.
Wäoreyn szavai tompán szivárognak a vörös tudatába, de pont eléggé észnél van hozzá, hogy ne engedje el csak úgy a füle mellett. A hallottak hathatósan felrázzák, de marasztaló kéjtől fátyolos tekintete nem árulkodik. Bágyadt mosolygás ül a vonásain. Úgy fürkészi Wäoreyn arcát, mint aki istene tökélyét próbálja felfogni. A felszín alatt azonban már teljes készültségben feszül mindaz, ami a magafajta arzenáljába tartozik. Érzékei kihegyezve a részletekre, elméje pedig minden egyes elhangzott szót darabokra cincál éppen és igyekszik nyakon csípni bármit, ami a hasznára lehet.
Yesa viszonylag későn került a céhen belül a Niyss belső kasztjába, mely a wegtoreni tűzliliom után kapta a nevét. Ő az, aki alatt gyakorlatilag mindig rezeg a léc. Eléggé elüt Niyssbéli húgocskáitól, ez már a kezdet kezdetén kiderült. A képzésében igyekeztek beérni a többieket, de Yesa jóval kevésbé fogékony azokra a kifinomult művészetekre, amik az elvárások részét képezik. Zene terén gyakorlatilag annyi telik tőle, hogy elég találékonyan használna lehetséges fegyverként szinte bármilyen hangszert egy spontán kocsmai verekedésben. A modora és a vérmérséklete is állandó problémaforrás volt, de valószínűleg épp ez a különcség volt a kulcsa, hogy ott is sikereket tudott elérni, ahol a többiek kudarcot vallottak.
A Főnix Házának történelmében a kasztból nem sokan büszkélkedhetnek vele, hogy egy estélyen verekedésbe keveredtek egy nemessel, akinek az üzleti kapcsolataira igyekezett a céh kedvező befolyást szerezni. És verekedés alatt itt még véletlenül sem holmi színpadias pofonelcsattanást kell érteni. Rövid, kőkemény, nyers bunyó volt, minden szépítés nélkül.
A Perish család örököse mindig is nehéz eset volt. A tárgyalások mind eredménytelenül zárultak, a Niyss húgocskái pedig nem tudtak a közelébe férkőzni. Az a hímsoviniszta patkány jól forgatta a szavakat, ráadásul mindig tudott egy olyan epésen közönséges finálét produkálni egy szópárbajban, hogy abból a legrafináltabb asszonyi fricska se ment ki. Yeza a maga módján replikázott.
A legtöbben az arcukat a tenyerükbe temetve ásták el a kis vörös pályafutását abban a szent pillanatban. De még akik nem közéjük tartoztak, azok se gondolták volna, hogy az a nemes az este végén kézcsókkal búcsúzik a Niyss eme különösen tüzes virágától.
Senki nem vitt olyan mérleget a céhnél, mint Yeza. Hihetetlenül nagyokat tudott nyerni, de bukni is. Egy egyszerű rutinmunkát is képes volt katasztrófába forgatni. Időbe és sok fejfájásba került, míg a mesterek kitapasztalták, milyen helyzetekben kell őt csatasorba állítani.
~Számol.~ A felismerés villámcsapásként cikázik át rajta. Ismeri ezt a hűvös derengést a szürke tekintet fényeinek mélyén. A jó ég tudja, mikor találkozott először Wäoreyn eme szokásával, de eleinte még hangosan csinálta. Különösen, amikor Yeza valamivel nagyon elverette a sulykot, de volt még benne annyi hidegvér, hogy adjon neki esélyt a jóvátételre. Az igazán veszedelmes viszont, amikor ez a számolás kimondatlan marad.
Fogalma sincs, mikor kezdte és hogy hol tart a számok sorában, de azt igen, hogy nem akarja megvárni, míg végez.
Az orrát érintő pisze kis kedvesség az utolsó intő jel. Pont annyira bizarr jelenet, mintha egy farkas mosolyogna rá kedélyesen. Yeza hátrébb hőköl, de megőrzi vonásain a mosolygást, sőt, rövid, gyöngyöző kacajjá bontja.*
- Tudod a szabályt, vadász. Csak a mestereknek jelenthetek. Ha nem avattak be, nem adhatok ki neked semmit *mondja, édes évődéssel.
Most egyszeriben elöntik a kétségek. Semmit nem tud arról, mi történt a férfival, amióta nem látta. Sem azt, hogy hol volt egyáltalán vagy hogy mikor tért vissza. Egyáltalán abban se biztos, hogy a céhhez tartozik még. Az elmúlt hónapok alatt, míg ő a Thalamarr ifiúr szolgálatában volt, semmilyen hírt nem kapott Wegtorenből. Ráadásul egyszerűen odaajándékozták egy pecsétes levélben. Semmiféle utasítást nem kapott. Egyáltalán az a tény is kétségbe vonódott a fejében, hogy ő vajon a céhhez tartozik-e még. Sokféle indok és logika lefutott a gondolatai közt. Talán csak a hitelesség kedvéért nem szóltak neki és később léptek volna kapcsolatba vele. Vagy valóban csak megszabadultak tőle. Az elárultság érzése tett felé húzza ezt a szorító kétséget. A gyanakvás elér egy pontot, de meglehet, hogy tiszta fejjel többre menne. Túl sok minden tolong a gondolatai között.
Balja a kése felé indul. Inkább ösztönös, mint tudatos dolog ez. Lassú, alig észrevehető araszolás, hogy megspórolja magának egy pillanat törtrészét, ha védekezésre kényszerülne.*
- Miért faggatózol a részletekről, ha még csak nem is az én dolgomban jársz itt? *kérdi fejcsóválva.*

A hozzászólás írója (Yeza a Rőt) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.03 00:37:14


1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-01 22:25:55
 ÚJ
>Wäoreyn Tineough avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

~ Tíz. ~
*A kőtekintet mögött tulajdonképpen megigézve figyeli azt a bizonyos porcelán nyakat, a felkínálkozó finom ívet, majd az ajkakon végignyalintó érzéki nyelvet. Sokszor érezte már magán, néha egészen élvezetes helyeken is. Milyen könnyű lenne most ráhajolni, vágyat szító csókokkal borítani el, és a könnyebb úton érni el azt, amit akar. Csak hát az nem szolgálná a nagyobb célt. Ezért vesz erőt magán, hogy végül tenyere azon a bizonyos hátsón landoljon.*
- Férfit? Elég belenéznem a szemedbe, hogy lássak benne egyet *vonja közelebb fejét, szinte hozzáérintve homlokát a kis kéjencéhez hideg, számító hangon. Nem használ nagy szavakat, nem él az önbizalomrombolás eszközével sem: nincs rá szüksége. Elég néhány egyszerű szó.*
~ Az enyém vagy. ~ *Ezt sugallja minden mozdulata, minden érintése, s ismerheti annyira a másik, hogy elég valószerűtlen, hogy ebből engedjen. Az arany hidegségét érzi bőrén; édes súrlódás ez, le, egészen a stratégiai fontosságú területekig.*
~ Öt. ~
- Tudom, hogy jól esett, de nem muszáj fizetned érte *simít végig a hátsón, átkalandozva a másik, ugyancsak gömbölyödő felére is. Pimasz, roppant pimasz, nehezen kizökkenthető. Valami igen fura dolog történhetett vele a távollétében.*
- No meg pusztán azzal, hogy aranyat dobsz neki, még nem csalogatod elő. Neked kell kibontanod onnan.
*Emeli a tétet. Ha már húzza és felhúzza a másik agyát, szóljon nagyot.*
- Aztán majd meglátjuk, mi a helyzet azzal a gyorsasággal!
*Soha nem feledkezett még bele úgy senkibe, mint aznap. A vágy komótos, de mindet felfaló tűz formájában emésztette őket. Ott és abban a pillanatban semmi nem létezett a vörösön kívül. A beavatás viszont nem csak ennyiből áll. Van, ahol mindenki maga boldogul, és magáért felel. Majdnem kést kapott miatta. A sajátját. Hathatós jel, hogy soha ne feledje el a lányt. És aztán ez lett a veszte is, ha nem is rögtön. Az a bizonyos küldetés. Átkozottul kötődött ahhoz a pengéhez. Ha tudná, mire gondol a másik, nem habozna a torkához szorítani, és nézni a büszke vergődését.*
~ Kettő. ~
- Ha miattad lennék itt, biztosan mondtak volna. De *biccent a fejével a vörös tincsek gazdája felé* tartok tőle, hogy nem miattad jöttem. Te csak egy mellékszál vagy, amit most esélyem nyílt elvarrni.
*Ordas nagy hazugság, persze. Nem keveset munkálkodott róla, hogy megtudja, merre is kell keresnie. Most itt is van a kezei között.*
- Viszont most, hogy ilyen szépen dalolni kezdtél *emeli feljebb a közvetlen közelségből fejét és nyom egy kimért puszit a lány homlokára, hogy aztán a nyakával tegye meg ugyanezt, csak hevesebben, nehezen megítélhetővé téve, hogy kedvből, vagy a hűvös bizonytalanság elérésének szándékával teszi ezt*, akár el is kezdhetsz dalolni a levélről és a holmiról, lehetőleg olyasmit, amit nem tudok.
*Ez őszintén szólva bármi lehet, tekintve, hogy jelenleg semmiféle információval nem bír.*
- Különben a szívem azt az utasítást lesz kénytelen dobogni, hogy a magam számára élvezetes, a te számodra viszont igencsak nehéz napot teremtsek.
*Aztán jön a vigyor, s orrának hegyét Yeza orrának hegyéhez dörgöli.*
~ Letelt az idő. ~


1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-01 21:14:20
 ÚJ
>Yeza a Rőt avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Vakmerő

*A valamit valamiért elve természetesen ezúttal is működik. Nem kell csalódnia Wäoreynben. Most a férfi muzsikál az ő kottája szerint. És árulkodik. Teret hagyott Yezának. Talán más zöngéken, de nyit a játszmára. Ez a legtöbb esetben szinte már elkönyvelhető győzelem a Rőt számára. De Wäoreyn más.
Az az acélszürke tekintet határozottabban tartja, mint a két vasmarok.
~Egyetlen magányos, boldog pillanat...~ Szűkül Yeza pillantása. Baljós ez a néhány szó. Mindig az, ha valami nagyon mély keveredik ilyen sűrű élccel. Az ilyen cinikus taknyot morzsányi igazságok súlyozzák le. Az a súly pedig kiszorítja a lélegzetet a tüdőből. De nem akad meg itt bizsergetően karcos monológ. Wäoreyn szavai szuggesztív lassúsággal peregnek. Magukkal csalják a vöröst. A közbefűzött jelzők, a fülledt emlékeket idéző jelenet egészen a hatalmába keríti. Megnedvesíti az ajkát, mintha az elképzelt pillantás érintéssé anyagiasulna, emelkedik az áll eme érzéki vonulás kényére. Szinte kínálja neki a nyakát. Bágyadnak a sűrű, sötét pillák, óvatos, forró sóhaj gyűlik az ajkaira. Aztán az egész megdermed és ebből a torz tükörből fertelem fordít ki minden érzékiséget.
Kéjes fátyolosságát a megereszkedő pillák mögött szúrósan vetkezi le magáról Yeza tekintete. Nem néz Wäoreyn szemébe. Némán hallgatja végig, s mintha csak a hátsójára csapódó tenyér zökkentené ki, valahol azon a ponton kezd el homlokát ráncolva pislogni.*
- Bocs, ezt mind... Ezt mind nekem mondtad? *hunyorog szórakozottan, már-már elnézést kérőn.
Csak a fricska része, ez egyértelmű, s ha nem lenne az, a következőkből biztos az lesz.*
- Kiharapott giga meg "úgy érzem, hogy végre élek" *mondja affektálva, a hangját elváltoztatva.*
- Elnézést, pazar pozőr tragika kisasszony, nem látott itt egy FÉRFIt? *nyújtogatja a nyakát, mintha keresne valakit.* - Esküszöm, az imént még itt volt *fordul vissza Wäoreynre a szúrós pillantás.*
- Mi..., mi a... Mivel etetnek téged, hogy nyafogsz, mint egy csepűrágó *sóhajt és megrázza a fejét.* - Mindegy.
*Ezt a nagymonológot most a vadásznak kell kivárnia, de már régen se volt az a közbevágós fajta.*
- Egy régi ismerőssel, hm? *villant fintorgós mosolyt, aztán közelebb hajol, kicsit feljebb emelkedik és szabad balját lassan kettejük közé fúrja csípőtájékon. Annyira már ismeri Wäoreynt, hogy tudja, merre tartja az erszényét, hogy kiügyeskedjen belőle egy aranyat. Az egész művelet sok férfinak meg is érne annyit, mert hát Yeza nem hazudtolja meg magát.
Wäoreyn orra elé tartja az érmét, aztán a nyakánál becsúsztatja a pénzt a férfi ruhái alá. "Dekoltázsba" ejtett újabb szurka-piszka.* - Ez a... régi ismerős *mosolyogja meg a megfogalmazást, aztán komolyság telepszik a vonásaira* - francot se tud rólad. *Pillantása Wäoreynébe mélyed. A szavak mélyén sok-sok múltbéli dolog emelkedik. Olyasfajta kimondatlan elismerés, ami régi ellenségek között bontakozik ki. Az ilyesfajta komolyság viszont sosem hosszú életű a körükben. Most sincs másképp.*
- Végeztünk? *nevet fel, és megcsóválja a fejét.* - Máris? Hogy is mondtad akkor? "Gyors leszek, ígérem"? *A sérelem emlékének felpiszkálása megrándítja a vonásait.* - Azóta tudom, hogy ilyesmit sose higgyek el neked.
*Bizony-bizony, az ő kis magánháborújuk hajnalán, talán ezzel az ütközettel pecsételték rá kettejük viszonyára visszavonhatatlanul: hadiállapot.
Kóstolgatták egymást már egy ideje, aznap pedig a tavasz pezsgése nagyon is rájuk talált. Léha kis incselkedésből fordult egymásnak feszülő zsibongássá, mely utat keres, hogy jóllakassa olthatatlan éhét. A baj csak az volt hogy Yezának gyakorlaton volt jelenése. De hitt a bitangnak. Hagyta magát meggyőzni. Szokás a pásztorórákat lírai túlzásokkal köríteni, pedig az igazán elemi szenvedély sosem flancol. Az ösztön szörnyen egyszerű úton mozog. Gyors és heves, mint a nyári viharok... és nem is tart tovább. Akár egy egyensúlyát vesztett palack esése. Más ütemre készteti az időt, fináléja pedig átcikázik a lét egén. Aztán lehet gondolkodni a magyarázkodáson.
Az ilyen légyottok általában néhány percnél nem vendégeskednek tovább. Minden, ami ennél tovább tart, már civilizációs hozadék és egészen más lapra tartozik. Kicsit olyan ez mint a konyhaművészet és az éhség kapcsolata az ízekhez. Egy ételköltemény lenyűgözheti az embert, de nincs, aki nem akkor evett a legjobbat, mikor az étvágya mardosva szabadult rá valamire, ami amúgy is a fogára való.
Yeza drágán vett tapasztalatból jött rá, hogy Wäoreyn bizony nagyon is tehetséges művész az érzékek konyhájában. Technikátlan, rusztikus, de egy megveszekedett tehetség. Elnyújtotta ezt a hirtelen fellángoló ölelkezést. Hiába tudta a vörös, hogy mennie kéne, hogy a MOST nem vár tovább. Van egy pont, amikor az én fogalma menthetetlenül összekapcsolódik, feloldódik és elvegyül valami kimondhatatlannal.
Ziláltan és izzadtan esett be a gyakorlóterembe. A feddés persze nem maradt el. Osztozhatott volna rajta, mert Wäoreynnek volt pofája alig egy kicsivel Yeza után besétálni. Ő már idősebb volt, gyakorlatilag tapasztalt vadász, jóval szabadabban rendelkezhetett a szabadidejével. Gyakran ültek be az ifjabbak trenírozását figyelni. De ez a mocsok önelégült vigyorgással a képén lejtett be, az ingét gombolva, az övét egyszerűen a vállára vetve. Azt már csak akkor csatolta a derekára szinte színpadiasan, mikor helyet foglalt, hogy páholyból nézze végig, amint épp kérdőre vonják a vöröst a késés okán. Ha bemártja Wäoreynt, őt is elővették volna, de így is épp elég kínos volt az egész, semmi kedve nem volt még ki is mondani a nyilvánvalót. Helyette inkább csak annyit mondott, hogy azért késett el, mert nem találta a kését, szóval kénytelen volt keríteni helyette egy másikat. Aztán előpördítette az övéből Wäoreyn tőrét. A penge rezegve állt meg a gazdája mellett az oszlopban. Szerencsére meglehetősen közismert darab volt a harsány vörös csuklózsinórjával. Ez volt akkor Yeza mentődobása. Enélkül azt a vereséget sosem mossa le magáról. (Az más kérdés, hogy majdnem megállt benne az ütő, mert az igazat megvallva Wäoreyn lába elé célzott.)*
- A holmira pedig várni kell. Pár napot még biztosan *mondja, majd furcsálló kifejezéssel teszi hozzá.* - De ezt is leírtam a levélben. Neked tényleg nem mondtak el semmit?
*Egy kicsit elgondolkodik, aztán a pillantása visszafordul a férfiére.*
- Mi az utasítás?


1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-11-01 17:18:34
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//

*Bírja a félvéreket. Ez biztos valami perverzió. Mélyebben okát sosem kutatta, de valahogy a fél-elf pasik mindig is bejöttek. Mondjuk ez itt nem egy különösen megkapó példány, közelébe sem érhetne Dennonnak, de hát koldus ne válogasson.
Vigyorodik el, miközben a törölköző útját figyeli. Majd ahogy távozik a Cukika löki el magát a kis vörös is a faltól, hol valamilyen oknál fogva támaszkodott, az épp nem tartozik senkire, és indul meg a fickó után, jó pár lépésről követve a nyurgát, azon reményben, hogy talán a folyóparton éri legalább fél pucéran.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325