//Állott víz//
//MINDENKI//
*Szokásos életképek... csobogó víz, halk sóhajok, egy izmos férfi hátúszásának kartempói ütemesen vágják ketté a víztükröt. Egy szépséges nemes kisasszony törölközőbe csavarva bukkan elő egy másik teremből, mögötte egy feldúltabb kinézetű fiatal úr, de nem kötik mások orrára dolgukat. A többség kisimult arccal mászkál, pihen, tisztul meg. Ez a Fürdőház, ide megtisztulni járnak az emberek.*
-De, de ez a Fürdőház, ide megtisztulni járnak az emberek!
*Visszhagzik egy az idillt megtörő hang a víztükrökről és falakról visszaverődve.*
-Hölgyem, nagyon sajnálom a bajait, de nem hiszem, hogy ez az én bajom lenne, fogadjon vajákost!
*Válaszol egy másik feldúlt hang, mely a helyi személyzet egyik magasabb rangú tagjáhiz tartozik. Fapapucsában kopognak a medencék felé.*
-Azt mondja azonnal viszketeg lett, és jött ez a vörheny is?
*Hangja kissé lekezelő. Eddigre beérnek a fürdőzők közé is, így szemrevételezheti mindenki a piros pöttyös arcú negyvenes éveiben járó úriasszonyt.*
-Úgy bizony, ma reggel voltam itt, és jó öt perc se kellett, csak lógassa bele a lábát, nosza, ha nincs igazam kidobhat innen.
*Csípőretett kézzel int a medence felé, a férfi pedig sóhajtva veti le lábbelijét, és beül a medence szélére. Úgy tűnik el is múlt a vész, csend keveredik, vége a közjátéknak. Három kisportolt testű fiatal érkezik újabb látnivalóként, és megbeszélik egymás között.*
-Jhan, ha megint te nyersz meghívsz minket egy sörre.
*Néz komiszul barátjára.*
-De, ha szerzünk olyan úszót, aki megver, akkor csak őt kell meghívnod.
-Áll az alku cimbora.
*Csap bele a Jhan nevezetű a másik tenyerébe, és magára lötyköl egy kis vizet.*
-Hallották emberek!
*Szól mosolyogva a többi úszóhoz, majd csobban, és lusta csapásokkal egyre gyorsabban kezd úszásokba. Úgy tűnik ma is ő nyer, mert a bemelegítő hossz után a többiek is csatlakoznak, és véges végig lemaradnak, kacagásuk néhol felrázza még a csendet. Mely most ismét beáll.
Azonban alig öt perce van erre az úszóközönségnek.*
-A mindenit.
*Emeli ki a lábát a vízből most az előbb még fennhéjázó fürdős úriember, és látszik rajta, hogy itt-ott már vörös is, sőt mitöbb, veszettül vakarni is kezdi.*
-Hölgyem, nem tudom mit mondhatnék...
*Hajtja le a fejét, majd szomorút sóhajtva elkiáltja magát.*
-Emberek, fáradjanak ki a vízből, bezárunk!