Nincs játékban - Fürdőház
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Fürdőház | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-19 19:45:16
Üzenet elküldve: 2016-05-19 19:45:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Látott ő már példát arra, hogy nyilvános fürdőkben valaki meztelenül jelenjen meg. Ami azt illeti, járt már olyan helyen, ahol ez nagyon is természetes dolognak számított. Mondjuk, azt nem bánja, hogy ezúttal nem ilyen fürdőben van, és azt sem bánja, hogy ő nem tartozik a fentebb említett személyek közé.*
-Igen. *Bólint tettetett komolysággal a kérdésre.
Futólag elmosolyodik, amikor Erton megsimítja az arcát, de egyébként csendben és nyugodtan kivárja, hogy a sötételf hátat fordítson, majd végigfuttatja a kezeit a vállakon, mielőtt masszírozni kezdené őket. Valamikor értett hozzá, lehet, hogy azóta a tudás kissé megfakult, de még így is kellő tudással esik neki az önként vállalt feladatnak.*
-Kecses és dekoratív? Ilyet is régen hallottam már! *Kuncog fel, kivételesen értékelve, hogy elhagyta a kikötő viszonylagos biztonságát. Azért a bókért jár valami köszönet, így nyom egy csókot a férfi vállára.*
-Kellene? *Válaszolja szinte azonnal, ahogy meghallja a kérdést. Tudja, hogy a legtöbb embert zavarná, de őt különösebben nem hatja meg a dolog.*
*Látott ő már példát arra, hogy nyilvános fürdőkben valaki meztelenül jelenjen meg. Ami azt illeti, járt már olyan helyen, ahol ez nagyon is természetes dolognak számított. Mondjuk, azt nem bánja, hogy ezúttal nem ilyen fürdőben van, és azt sem bánja, hogy ő nem tartozik a fentebb említett személyek közé.*
-Igen. *Bólint tettetett komolysággal a kérdésre.
Futólag elmosolyodik, amikor Erton megsimítja az arcát, de egyébként csendben és nyugodtan kivárja, hogy a sötételf hátat fordítson, majd végigfuttatja a kezeit a vállakon, mielőtt masszírozni kezdené őket. Valamikor értett hozzá, lehet, hogy azóta a tudás kissé megfakult, de még így is kellő tudással esik neki az önként vállalt feladatnak.*
-Kecses és dekoratív? Ilyet is régen hallottam már! *Kuncog fel, kivételesen értékelve, hogy elhagyta a kikötő viszonylagos biztonságát. Azért a bókért jár valami köszönet, így nyom egy csókot a férfi vállára.*
-Kellene? *Válaszolja szinte azonnal, ahogy meghallja a kérdést. Tudja, hogy a legtöbb embert zavarná, de őt különösebben nem hatja meg a dolog.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-19 19:14:43
Üzenet elküldve: 2016-05-19 19:14:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Számított arra, hogy Arasys nem fog teljesen levetkőzni, elvégre nem ketten vannak, hanem közösségi helyszínen, nem is illik pucéran mutatkozni. Meg Ertonon sem mezítelen.
Kinyitja a szemét, hogy megnézze magának a nőt. Sokkal jobban tetszik neki így, mint még több ruhában, így csak erősödik benne a gondolat, hogy Arasys-t kedvelte a teremtő, amikor megszületett, ugyanis elég jó és szemnek tetsző tulajdonságokkal áldotta meg.*
- Hátat fordítani?
*Pislog kettőt, utána rájön, hogy a nő talán nem volt annyira hülye, hogy a fehérneműjében rejtsen el fegyvert és így akarjon Ertonnal végezni. De mi oka lenne rá?*
- Rendben?
*Végre mosolyog, még ha futólag is, és csak egy rövid ideig. Kiélvez, még a nő a haját és vállát simogatja, látszólag jól esik neki, ezt nem tudja letagadni. Finoman végigsimít egyszer Arasys arcán, majd megfordul, maga elé igazítja a haját, majd felkönyököl a medence peremére.*
- Tudod, egy ilyen kecses és dekoratív hölgyet udvariatlanság nem kiemelt figyelemben részesíteni.
*Újra mosolyog, kezd visszajönni a jókedve, amit talán a másik észre is vehet.*
- Téged nem zavar, hogy sötételf vagyok?
*Kérdezi hirtelenjében, ugyanis a nem mélységi nőket bizony zavarni szokta. Főleg azért, mert Ertonnak az átlagosnál sokkal szürkébb bőre van.*
*Számított arra, hogy Arasys nem fog teljesen levetkőzni, elvégre nem ketten vannak, hanem közösségi helyszínen, nem is illik pucéran mutatkozni. Meg Ertonon sem mezítelen.
Kinyitja a szemét, hogy megnézze magának a nőt. Sokkal jobban tetszik neki így, mint még több ruhában, így csak erősödik benne a gondolat, hogy Arasys-t kedvelte a teremtő, amikor megszületett, ugyanis elég jó és szemnek tetsző tulajdonságokkal áldotta meg.*
- Hátat fordítani?
*Pislog kettőt, utána rájön, hogy a nő talán nem volt annyira hülye, hogy a fehérneműjében rejtsen el fegyvert és így akarjon Ertonnal végezni. De mi oka lenne rá?*
- Rendben?
*Végre mosolyog, még ha futólag is, és csak egy rövid ideig. Kiélvez, még a nő a haját és vállát simogatja, látszólag jól esik neki, ezt nem tudja letagadni. Finoman végigsimít egyszer Arasys arcán, majd megfordul, maga elé igazítja a haját, majd felkönyököl a medence peremére.*
- Tudod, egy ilyen kecses és dekoratív hölgyet udvariatlanság nem kiemelt figyelemben részesíteni.
*Újra mosolyog, kezd visszajönni a jókedve, amit talán a másik észre is vehet.*
- Téged nem zavar, hogy sötételf vagyok?
*Kérdezi hirtelenjében, ugyanis a nem mélységi nőket bizony zavarni szokta. Főleg azért, mert Ertonnak az átlagosnál sokkal szürkébb bőre van.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 22:10:46
Üzenet elküldve: 2016-05-18 22:10:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Nem látja, amikor Erton érkezik, nem is igazán hallja, a vízre koncentrál, talán egy kicsit el is szundított, de az egyik szemét kinyitja, ahogy a víz hullámai elérik őt. Nem igazán tudja, hogy mit is kellene mondania, elvégre él benne a feltételezés, hogy a férfi még mindig nincs fényes jókedvében. Végül vesz egy levegőt és feljebb emelkedik. Még így se nagyon akad mit néznie a férfinak, ha kinyitja a szemét, mert a fehérneműje azért rajta maradt.*
-Van egy ötletem, de ehhez hátat kéne nekem fordítanod, meg elhúzni a hajad, hogy ne legyen útban. *Mondja a sötételfnek, miközben mosolyogva kap el egy hosszú tincset. Kevés férfit látott ilyen hosszú hajjal, és csodálkozik, hogy kabát ide, kabát oda, nem vette észre. A tincs megfigyelését elég gyorsan, csupán pár pillanat alatt elunja, így végigfuttatja az ujjait Erton vállán. Elvégre, flörtöt ígért, és szokása állni a szavát.*
-És mégis, mivel érdemeltem ki a kitüntető figyelmet, amiben részesítettél edzés közben? *Tisztában van azzal, hogy nem ronda, de azért még kérdezi. Egyrészt, mert mindig jó hízelgő szavakat hallani, másrészt mert esetleg vissza tudja terelni a beszélgetést a korábbi mederbe.*
*Nem látja, amikor Erton érkezik, nem is igazán hallja, a vízre koncentrál, talán egy kicsit el is szundított, de az egyik szemét kinyitja, ahogy a víz hullámai elérik őt. Nem igazán tudja, hogy mit is kellene mondania, elvégre él benne a feltételezés, hogy a férfi még mindig nincs fényes jókedvében. Végül vesz egy levegőt és feljebb emelkedik. Még így se nagyon akad mit néznie a férfinak, ha kinyitja a szemét, mert a fehérneműje azért rajta maradt.*
-Van egy ötletem, de ehhez hátat kéne nekem fordítanod, meg elhúzni a hajad, hogy ne legyen útban. *Mondja a sötételfnek, miközben mosolyogva kap el egy hosszú tincset. Kevés férfit látott ilyen hosszú hajjal, és csodálkozik, hogy kabát ide, kabát oda, nem vette észre. A tincs megfigyelését elég gyorsan, csupán pár pillanat alatt elunja, így végigfuttatja az ujjait Erton vállán. Elvégre, flörtöt ígért, és szokása állni a szavát.*
-És mégis, mivel érdemeltem ki a kitüntető figyelmet, amiben részesítettél edzés közben? *Tisztában van azzal, hogy nem ronda, de azért még kérdezi. Egyrészt, mert mindig jó hízelgő szavakat hallani, másrészt mert esetleg vissza tudja terelni a beszélgetést a korábbi mederbe.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:22:41
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:22:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Arasys//
*Örül annak, hogy a nő nem faggatózik, bár annak már kevésbé, hogy egész úton nem szóltak egymáshoz egy szót sem. De hát Arasys-nak biztos van jobb dolga, mint egy hangulatingadozásos sötételfel beszélgetni. Bár az út tényleg nem hosszú, Ertonnak mégis majdnem egy napnak tűnik, mire oda nem érnek. Végül az ajtóban szétválnak.
Az értékeit egyszerűen csak az értékmegőrzőbe helyezni, majd rendel valamit, és akkor le van tudva annak az ára. Legalábbis reméli.
Egy egyszerű fürdőnadrágban lép ki, majd forgatni kezdi a fejét, hogy Arasys mégis hova tűnt. Mikor végre meglátja felé sétál, nem siet, csak olyan lazán. Belelép a finom, forró vízbe, nem is szól semmit, csak lehunyja a szemét és élvezi a vizet.*
*Örül annak, hogy a nő nem faggatózik, bár annak már kevésbé, hogy egész úton nem szóltak egymáshoz egy szót sem. De hát Arasys-nak biztos van jobb dolga, mint egy hangulatingadozásos sötételfel beszélgetni. Bár az út tényleg nem hosszú, Ertonnak mégis majdnem egy napnak tűnik, mire oda nem érnek. Végül az ajtóban szétválnak.
Az értékeit egyszerűen csak az értékmegőrzőbe helyezni, majd rendel valamit, és akkor le van tudva annak az ára. Legalábbis reméli.
Egy egyszerű fürdőnadrágban lép ki, majd forgatni kezdi a fejét, hogy Arasys mégis hova tűnt. Mikor végre meglátja felé sétál, nem siet, csak olyan lazán. Belelép a finom, forró vízbe, nem is szól semmit, csak lehunyja a szemét és élvezi a vizet.*
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:07:30
Üzenet elküldve: 2016-05-18 21:07:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
- Nem fogsz.
*Ezt persze nagyon könnyű mondani. Annyira, amennyire könnyű eljátszani a bizalmat. Visszaszerezni sokkal nehezebb lehet, de egy pillanatig nem fordul meg a fejében, hogy ne tegyen meg mindent ennek érdekében. Hogy valóban sikerül-e, az nem is érdekli igazán, csak az, hogy bizonyíthasson. Még akkor is, ha a megnyugtató szavak nagy súlyt vesznek le a válláról.*
- Nem mondhatnám, hogy ismerem jó atyád, de alig hiszem, hogy én lennék számára az ideális kérő. Annak a ficsúrnak a feje üres, nekem a zsebem. Azt hiszem, ő ennek épp az ellenkezőjét kedveli, és... hé!
*Öltözékének rút elorzása kissé váratlanul érzi, noha rövid ismeretségük óta nem első alkalom, hogy pőrén vagy majdnem pőrén kell mutatkoznia nyilvános helyen Lylina jóvoltából. Kiugrik a kádból, a kezében tartott lepedőt sebtében a maga köré csavarja, mielőtt ezt is elveszti és már lépne a lány felé, hogy visszaszerezze tulajdonát, de Lylina vidám arca, testtartása azt mutatja, hogy pont erre vár. Ám legyen! A ruháihoz, csizmájához nem fér hozzá, de fegyveröve a két tőrrel a földön maradt. Halálosan komoly arckifejezéssel hajol le érte és a törölközőként használt, dereka körél tekert vászondarab fölött magára csatolja.*
- Nem tudom, hol nevelkedett eddig, kedves kisasszony, de fölöttébb rossz szokásokat szedett fel. Férfiak ruháinak gyűjtése nem illő viselkedés.
*Arcán a sértett méltóság számos tanújelével húzza ki magát, gőgösen felveti a fejét, de szája széle remeg az elfojtott nevetéstől. Peckesen tesz pár lépést, míg a kis beugró ajtónyílásához ér, ott perdül meg a sarkán.*
- Egyébként soha nem szenvedhettem, ha valaki gazdagon felékszerezve, legjobb ruháiban, pávaként kényeskedve jelenik meg. A kevesebb gyakran több. Ennél kevesebb pedig nem is nagyon lehetne. Amit el kell rejteni, azt takarja ez is, és védtelenek sem vagyunk.
*Csap harciasan a hosszabbik penge markolatára, és olyan tekintettel néz körbe a kis helyiségben, mintha minden sarokban végsőkig elszánt martalócok rejtőznének, akikkel nyomban végeznie kell.*
- Képes lennél rá? *Vonja össze szemöldökét tettetett megrökönyödéssel.* – Képes lennél martalékul vetni korosodó dámák elé? Elhiszem, hogy szükség van aranyakra és ez a munka könnyebb, mint az eke szarva mögött állni, de csak találunk valami más megoldást is. Nos, akkor indulhatunk is. A fürdőzésben én is megéheztem.
*Hacsak Lylina nem tesz valamit, egy szál lepedőbe csavarva, de fegyvereit büszkén viselve baktat át a fogadóba. Ilyesmit még úgysem csinált, de most egy pillanatig sem habozna.*
- Nem fogsz.
*Ezt persze nagyon könnyű mondani. Annyira, amennyire könnyű eljátszani a bizalmat. Visszaszerezni sokkal nehezebb lehet, de egy pillanatig nem fordul meg a fejében, hogy ne tegyen meg mindent ennek érdekében. Hogy valóban sikerül-e, az nem is érdekli igazán, csak az, hogy bizonyíthasson. Még akkor is, ha a megnyugtató szavak nagy súlyt vesznek le a válláról.*
- Nem mondhatnám, hogy ismerem jó atyád, de alig hiszem, hogy én lennék számára az ideális kérő. Annak a ficsúrnak a feje üres, nekem a zsebem. Azt hiszem, ő ennek épp az ellenkezőjét kedveli, és... hé!
*Öltözékének rút elorzása kissé váratlanul érzi, noha rövid ismeretségük óta nem első alkalom, hogy pőrén vagy majdnem pőrén kell mutatkoznia nyilvános helyen Lylina jóvoltából. Kiugrik a kádból, a kezében tartott lepedőt sebtében a maga köré csavarja, mielőtt ezt is elveszti és már lépne a lány felé, hogy visszaszerezze tulajdonát, de Lylina vidám arca, testtartása azt mutatja, hogy pont erre vár. Ám legyen! A ruháihoz, csizmájához nem fér hozzá, de fegyveröve a két tőrrel a földön maradt. Halálosan komoly arckifejezéssel hajol le érte és a törölközőként használt, dereka körél tekert vászondarab fölött magára csatolja.*
- Nem tudom, hol nevelkedett eddig, kedves kisasszony, de fölöttébb rossz szokásokat szedett fel. Férfiak ruháinak gyűjtése nem illő viselkedés.
*Arcán a sértett méltóság számos tanújelével húzza ki magát, gőgösen felveti a fejét, de szája széle remeg az elfojtott nevetéstől. Peckesen tesz pár lépést, míg a kis beugró ajtónyílásához ér, ott perdül meg a sarkán.*
- Egyébként soha nem szenvedhettem, ha valaki gazdagon felékszerezve, legjobb ruháiban, pávaként kényeskedve jelenik meg. A kevesebb gyakran több. Ennél kevesebb pedig nem is nagyon lehetne. Amit el kell rejteni, azt takarja ez is, és védtelenek sem vagyunk.
*Csap harciasan a hosszabbik penge markolatára, és olyan tekintettel néz körbe a kis helyiségben, mintha minden sarokban végsőkig elszánt martalócok rejtőznének, akikkel nyomban végeznie kell.*
- Képes lennél rá? *Vonja össze szemöldökét tettetett megrökönyödéssel.* – Képes lennél martalékul vetni korosodó dámák elé? Elhiszem, hogy szükség van aranyakra és ez a munka könnyebb, mint az eke szarva mögött állni, de csak találunk valami más megoldást is. Nos, akkor indulhatunk is. A fürdőzésben én is megéheztem.
*Hacsak Lylina nem tesz valamit, egy szál lepedőbe csavarva, de fegyvereit büszkén viselve baktat át a fogadóba. Ilyesmit még úgysem csinált, de most egy pillanatig sem habozna.*
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:32:31
Üzenet elküldve: 2016-05-18 20:32:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Erton//
*Nem faggatja tovább a sötételfet, akkor sem, ha fő az agya, hogy ő sosem fogja megérteni, miért is olyan fontos az a roppant nagy büszkeség.*
-Nem csak jó, életmentő. *Vigyorog, hogy jóvá tegye, bármit is követett el a férfi ellen, mielőtt még hatása lenne a hangulatra is.
Az út a barakktól a fürdőházig nem valami hosszú, és Arasys elsősorban nézelődéssel tölti, feltérképezve mennyit változott a gazdagnegyed és a piac gyerekkora óta. Amire a válasz az, hogy nem sokat. A piac például teljesen ugyanolyan, mint volt, sőt lát néhány olyan árust, akihez volt szerencséje. Nekik meg balszerencséjük hozzá. Azonban azt, hogy lopott annak idején ételt magának, nem fogja elmesélni Ertonnak, így inkább csendben ballag az oldalán.
Amikor megérkeznek az épület bejáratához, vigyorogva fordul a sötételfhez.*
-Odabent találkozunk! *Ezzel, meg egy intéssel el is tűnik az ajtóban és elindul a női öltözők felé.
Odabent nem igazán vacakol, vetkőzni kezd, a pénzét megszokásból a csizmájába rejti, a kalapját és az alatta viselt kendőt a ruháira helyezi, aztán kifelé veszi az irányt, menet közben ragadva magához egy fürdőlepedőt, és éppen csak belecsavarva magát, mielőtt kilép a medencékhez.
Mivel nem látja a sötételfet, ellenben, valószínűleg botránkozásra hajlamos polgárokat lát a nagyobb medencékben, így a kisebbek felé veszi az irányt. A törülközőt gondosan összehajtja, mielőtt a vízbe ereszkedne, ahol nyakig merül, tarkóját a peremen nyugtatva, szemeit behunyva és így várja a kísérőjét.*
*Nem faggatja tovább a sötételfet, akkor sem, ha fő az agya, hogy ő sosem fogja megérteni, miért is olyan fontos az a roppant nagy büszkeség.*
-Nem csak jó, életmentő. *Vigyorog, hogy jóvá tegye, bármit is követett el a férfi ellen, mielőtt még hatása lenne a hangulatra is.
Az út a barakktól a fürdőházig nem valami hosszú, és Arasys elsősorban nézelődéssel tölti, feltérképezve mennyit változott a gazdagnegyed és a piac gyerekkora óta. Amire a válasz az, hogy nem sokat. A piac például teljesen ugyanolyan, mint volt, sőt lát néhány olyan árust, akihez volt szerencséje. Nekik meg balszerencséjük hozzá. Azonban azt, hogy lopott annak idején ételt magának, nem fogja elmesélni Ertonnak, így inkább csendben ballag az oldalán.
Amikor megérkeznek az épület bejáratához, vigyorogva fordul a sötételfhez.*
-Odabent találkozunk! *Ezzel, meg egy intéssel el is tűnik az ajtóban és elindul a női öltözők felé.
Odabent nem igazán vacakol, vetkőzni kezd, a pénzét megszokásból a csizmájába rejti, a kalapját és az alatta viselt kendőt a ruháira helyezi, aztán kifelé veszi az irányt, menet közben ragadva magához egy fürdőlepedőt, és éppen csak belecsavarva magát, mielőtt kilép a medencékhez.
Mivel nem látja a sötételfet, ellenben, valószínűleg botránkozásra hajlamos polgárokat lát a nagyobb medencékben, így a kisebbek felé veszi az irányt. A törülközőt gondosan összehajtja, mielőtt a vízbe ereszkedne, ahol nyakig merül, tarkóját a peremen nyugtatva, szemeit behunyva és így várja a kísérőjét.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:26:53
Üzenet elküldve: 2016-05-18 19:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dryrron//
*Vibráló mosollyal az ajkai szegletében figyeli a férfi szemrándulásait.*
- A végtelenség kell küzdeni. Ha feladod meghalsz. Ha nem, még lehet jobb is. *Feleli egyszerűen, mintha a világ is ilyen könnyű lenne, mint szavai. Tudja, hogy ez nem így van, de ha már így fogják fel sokan, az sokat segít a túlélésben.*
- Holtak. Volt akinek nem volt szeme. Volt olyan, aki csontváz volt. Hogy miként érzékelnek? Olyanok ők, mintha babákra zsinórokat aggatsz, s te irányítod őket. Ők sem látnak, nem hallanak. Mégis mozognak. Valaki mozgatja őket, holtak csak úgy nem járkálnak fel-alá. *Nem tudja megválaszolni a férfi kérdéseit, ő maga nem ért hozzájuk. Csak azt mondja, amit láttak.*
- Amit én láttam, ott a fantomnak látnia kellett azt, vele szemben kellett lennie azzal, akinek az alakját felvette. Eleinte szemük is sötét volt, de aztán az is átvette a másik színét. Utána az egek lehetnek a megmondhatóak, hogy ki az igazi és ki nem. Megkockáztatom, hogy az alak képességeit is át tudja venni. Legyen az mágus, vagy harcos. *Folytatja komorabb témájukat.
Nem megy a férfi az agyára, teljesen jogosnak érzi kérdéseit. Vannak olyanok, melyet ő kihagy „meséjéből” de fontos lehet. S kérdésekből eddig baj sose volt.
Mindkettőjük gondolatai elkalandoznak, feldolgozzák a kérdéseket s a hallottakat. S mintha villám csapott volna, olyan hirtelen változik meg hangulatuk, jobb irányba.
Talán a hely hangulata teszi, vagy a forró víz, esetleg a pára, az illóolajok aromája.*
- Sokan mások, inkább bégetnek. Csak a kecskék kiváltsága, hogy önállóak legyenek, s ne kelljen egy valakit követni. *Neveti továbbra is, ahogy felemelkedik a férfi válláról.*
- Akkor most elmegyünk mekegni? Na! Most miért mondod ezt? Miért lenne unalmas? *Vigyorodik el.*
//Dryrron//
*Vibráló mosollyal az ajkai szegletében figyeli a férfi szemrándulásait.*
- A végtelenség kell küzdeni. Ha feladod meghalsz. Ha nem, még lehet jobb is. *Feleli egyszerűen, mintha a világ is ilyen könnyű lenne, mint szavai. Tudja, hogy ez nem így van, de ha már így fogják fel sokan, az sokat segít a túlélésben.*
- Holtak. Volt akinek nem volt szeme. Volt olyan, aki csontváz volt. Hogy miként érzékelnek? Olyanok ők, mintha babákra zsinórokat aggatsz, s te irányítod őket. Ők sem látnak, nem hallanak. Mégis mozognak. Valaki mozgatja őket, holtak csak úgy nem járkálnak fel-alá. *Nem tudja megválaszolni a férfi kérdéseit, ő maga nem ért hozzájuk. Csak azt mondja, amit láttak.*
- Amit én láttam, ott a fantomnak látnia kellett azt, vele szemben kellett lennie azzal, akinek az alakját felvette. Eleinte szemük is sötét volt, de aztán az is átvette a másik színét. Utána az egek lehetnek a megmondhatóak, hogy ki az igazi és ki nem. Megkockáztatom, hogy az alak képességeit is át tudja venni. Legyen az mágus, vagy harcos. *Folytatja komorabb témájukat.
Nem megy a férfi az agyára, teljesen jogosnak érzi kérdéseit. Vannak olyanok, melyet ő kihagy „meséjéből” de fontos lehet. S kérdésekből eddig baj sose volt.
Mindkettőjük gondolatai elkalandoznak, feldolgozzák a kérdéseket s a hallottakat. S mintha villám csapott volna, olyan hirtelen változik meg hangulatuk, jobb irányba.
Talán a hely hangulata teszi, vagy a forró víz, esetleg a pára, az illóolajok aromája.*
- Sokan mások, inkább bégetnek. Csak a kecskék kiváltsága, hogy önállóak legyenek, s ne kelljen egy valakit követni. *Neveti továbbra is, ahogy felemelkedik a férfi válláról.*
- Akkor most elmegyünk mekegni? Na! Most miért mondod ezt? Miért lenne unalmas? *Vigyorodik el.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:48:09
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A fürdőház mellett szinte elsuhan és alig érinti. Habár az őrök nem szívlelik azt, aki csak úgy átjárónak használja a területet, most a kényszer mégis ráveszi, hogy ezt tegy. Óvatosan próbál osonni, hogy ne keltsen nagy feltűnést és megússza az esetleg rá szegeződő tekinteteket. Ez olybá tűnik számára, hogy sikeres is és ezért nyugodtan tudja folytatni az útját a piac irányába. Azonban a fürdő egy régi emléket is felszínre hoz, amelyben bizony sok szép és jó dolog történt az öreg veteránnal. Ezen nosztalgikus gondolatok mellett, a fejébe veszi, hogy vissza fog ide térni amint ideje engedi majd.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:15:34
Üzenet elküldve: 2016-05-18 08:15:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Ahogy végre a férfi is megnyílni látszik a szívéről hatalmas kő hullik is le. Szinte felemelő nyugalommal árasztja el, hogy Chetro érzései is hasonlatosak az övéihez, s lassan, ahogy vadásza is a mondandója végére ér már sokkal megértőbb, ahogy minden miértje megválaszolásra kerül. Borzalmasan nehéz lehet egy eddigi egész életes eszmét, szokást, gondolkodásmódot feladni egy ismeretlenért. Ez az egyik fele. A másik pedig, hogy ő maga nem játszik az életével, rá nagy veszély nem leselkedik, de Chetro helyzete más. Őt vajon ki fogja megvédeni a dühödt apa zsoldosaitól? Eddig ezen el sem gondolkodott, s most kissé megrémíti a tudat, hogy a saját gyerekes ostobasága miatt komoly veszélybe is sodorhatja a férfit. De még mindig olyan nehéz annak gondolata, hogy ezek után elszakadjon tőle.*
- Neked előbb kellett volna bemutatkoznod apámnak, mint annak a nyámnyilának.
*Nevet fel zavartan, majd sóhajtva ingatja meg a fejét. Kicsit önzőnek érzi magát, de egy részének jól esik a zsugoriság ezen velejárója. Ahogy csökken közöttük a távolság, csitul a fürdő minden zaja, s lassan megszűnni látszik a külvilág. Csak ők vannak most egymásnak, hogy végre teljesen nyílt lapokkal játszanak.*
- Nem is tudod mennyire könnyű már bíznom benned. Még akkor is, ha lehet, hogy ismét csalódni fogok.
*Az apró pusziból formált csókra aprót nyelve rezzen meg kissé, majd a férfi, az arcát tartó, kezére szorít gyengéden. Amint agya kikapcsol, s végre a szíve veheti át az irányítást nem is tétovázik tovább, ha rövidebben is, de minden bátorságát összeszedve viszonozza. A szíve oly vadul kalapál, hogy szabad kezével kénytelen is mellkasához kapni, ha esetleg az a garázda készülne is megszökni.
Ismét beletelik pár hosszú pillanatba, mire újból meg tud szólalni. Smaragd íriszeit újfent Chetro szemeibe fúrja, majd kissé meg is rázza a fejét.*
- Hogy ha erre vágyom? Én ezt akarom.
*Suttogja, majd halovány mosollyal simít végre a sötét tincsekbe, az egyiken végig is futtatva ujjait, végül lassan visszahúzva a kezét nyúl ki ő is, hogy magához ragadja a törölközőt. A vízből már kevesebb szemérmességgel lép is ki, de a leplet hamar maga köré is csavarja. Egy ideig a saját ruháit kezdi összegyűjtögetni, de a férfi megjegyzésére ismételten megtorpan. Mintha felszólítás lett volna egy újabb heccre, amit természetesen nem tud szó nélkül hagyni, sőt. Ahogy saját ruháit összeszedi már rugaszkodik is tovább, hogy Chetro öltözékét is hamar megkaparintsa. Amint sikerrel jár nevetve hátrál is el a fejét félrebillentve.*
- Na jó legyen. Nem kell oda is pucéran követned. Azt a leplet megtarthatod. Bár lehet, hogy így nehezebben nyered el az éltesebb asszonyságok szívét. De majd kitalálok valamit, hogy megfelelőkép tudjalak hirdetni.
*majd mint aki komolyan el is gondolkodik a dolgon felszabadított kezével eltűnődve dörgöl az állára. Végül hümmentgetve méri is végig az előtte állót, mint aki lovat készül venni a piacon.*
- Mondjuk, ha kicsit jobban kihúznád magad az sokat segítene. A mosoly az maradhat. Igen megkapóvá varázsol. A szemeid pedig tökéletesek arra, hogy kérlelő kiscica arcot nyújtsanak. A sokat látott matrónák nem fognak tudni nemet mondani neked. Feltéve, ha a szemeidből azt olvassák ki, hogy 'Vigyél haza!', nem pedig azt, hogy 'Segítség!'.
*Neveti is el magát a végére, de a ruháktól továbbra sem hajlandó megszabadulni. A szoba távolabbi pontjába húzódva pakol le, de gondosan úgy áll, hogy a férfi minden mozdulatát jól láthassa. Még, ha könnyen sarokba is lehetne szorítani az sem hozza lázba. Gyors teremtés, aki könnyedén kisiklik vadásza kezeiből. A ruhákat lassan lepakolva válogatja ki a sajátjait, majd ahogy leple a földre is hullik neki is áll visszabújni a majdnem szárazon maradt darabokba. Amint pedig végzett zsákmányát újfent maga elé ölelve egyenesedik is ki, s olyan gondterhelt sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, mint aki ezer éves elkészületre vár már mióta.*
- Na szedd magad. A végén még azért halunk éhen, mert képtelen vagy azt a kis anyagcafatot rendesen elrendezni magadon.
*Mosolyodik is el pajkosan, ahogy a falnak vetett háttal kezd dobolni lábával, mint aki komolyan sürgetné a férfit a készülődésben. Pár pillanat és talán visszanyeri a ruháit, de ddig még kicsit kiélvezi a helyzetet és a férfi ruhanélkülisége okozta előnyét.*
*Ahogy végre a férfi is megnyílni látszik a szívéről hatalmas kő hullik is le. Szinte felemelő nyugalommal árasztja el, hogy Chetro érzései is hasonlatosak az övéihez, s lassan, ahogy vadásza is a mondandója végére ér már sokkal megértőbb, ahogy minden miértje megválaszolásra kerül. Borzalmasan nehéz lehet egy eddigi egész életes eszmét, szokást, gondolkodásmódot feladni egy ismeretlenért. Ez az egyik fele. A másik pedig, hogy ő maga nem játszik az életével, rá nagy veszély nem leselkedik, de Chetro helyzete más. Őt vajon ki fogja megvédeni a dühödt apa zsoldosaitól? Eddig ezen el sem gondolkodott, s most kissé megrémíti a tudat, hogy a saját gyerekes ostobasága miatt komoly veszélybe is sodorhatja a férfit. De még mindig olyan nehéz annak gondolata, hogy ezek után elszakadjon tőle.*
- Neked előbb kellett volna bemutatkoznod apámnak, mint annak a nyámnyilának.
*Nevet fel zavartan, majd sóhajtva ingatja meg a fejét. Kicsit önzőnek érzi magát, de egy részének jól esik a zsugoriság ezen velejárója. Ahogy csökken közöttük a távolság, csitul a fürdő minden zaja, s lassan megszűnni látszik a külvilág. Csak ők vannak most egymásnak, hogy végre teljesen nyílt lapokkal játszanak.*
- Nem is tudod mennyire könnyű már bíznom benned. Még akkor is, ha lehet, hogy ismét csalódni fogok.
*Az apró pusziból formált csókra aprót nyelve rezzen meg kissé, majd a férfi, az arcát tartó, kezére szorít gyengéden. Amint agya kikapcsol, s végre a szíve veheti át az irányítást nem is tétovázik tovább, ha rövidebben is, de minden bátorságát összeszedve viszonozza. A szíve oly vadul kalapál, hogy szabad kezével kénytelen is mellkasához kapni, ha esetleg az a garázda készülne is megszökni.
Ismét beletelik pár hosszú pillanatba, mire újból meg tud szólalni. Smaragd íriszeit újfent Chetro szemeibe fúrja, majd kissé meg is rázza a fejét.*
- Hogy ha erre vágyom? Én ezt akarom.
*Suttogja, majd halovány mosollyal simít végre a sötét tincsekbe, az egyiken végig is futtatva ujjait, végül lassan visszahúzva a kezét nyúl ki ő is, hogy magához ragadja a törölközőt. A vízből már kevesebb szemérmességgel lép is ki, de a leplet hamar maga köré is csavarja. Egy ideig a saját ruháit kezdi összegyűjtögetni, de a férfi megjegyzésére ismételten megtorpan. Mintha felszólítás lett volna egy újabb heccre, amit természetesen nem tud szó nélkül hagyni, sőt. Ahogy saját ruháit összeszedi már rugaszkodik is tovább, hogy Chetro öltözékét is hamar megkaparintsa. Amint sikerrel jár nevetve hátrál is el a fejét félrebillentve.*
- Na jó legyen. Nem kell oda is pucéran követned. Azt a leplet megtarthatod. Bár lehet, hogy így nehezebben nyered el az éltesebb asszonyságok szívét. De majd kitalálok valamit, hogy megfelelőkép tudjalak hirdetni.
*majd mint aki komolyan el is gondolkodik a dolgon felszabadított kezével eltűnődve dörgöl az állára. Végül hümmentgetve méri is végig az előtte állót, mint aki lovat készül venni a piacon.*
- Mondjuk, ha kicsit jobban kihúznád magad az sokat segítene. A mosoly az maradhat. Igen megkapóvá varázsol. A szemeid pedig tökéletesek arra, hogy kérlelő kiscica arcot nyújtsanak. A sokat látott matrónák nem fognak tudni nemet mondani neked. Feltéve, ha a szemeidből azt olvassák ki, hogy 'Vigyél haza!', nem pedig azt, hogy 'Segítség!'.
*Neveti is el magát a végére, de a ruháktól továbbra sem hajlandó megszabadulni. A szoba távolabbi pontjába húzódva pakol le, de gondosan úgy áll, hogy a férfi minden mozdulatát jól láthassa. Még, ha könnyen sarokba is lehetne szorítani az sem hozza lázba. Gyors teremtés, aki könnyedén kisiklik vadásza kezeiből. A ruhákat lassan lepakolva válogatja ki a sajátjait, majd ahogy leple a földre is hullik neki is áll visszabújni a majdnem szárazon maradt darabokba. Amint pedig végzett zsákmányát újfent maga elé ölelve egyenesedik is ki, s olyan gondterhelt sóhajjal hunyja le egy pillanatra a szemeit, mint aki ezer éves elkészületre vár már mióta.*
- Na szedd magad. A végén még azért halunk éhen, mert képtelen vagy azt a kis anyagcafatot rendesen elrendezni magadon.
*Mosolyodik is el pajkosan, ahogy a falnak vetett háttal kezd dobolni lábával, mint aki komolyan sürgetné a férfit a készülődésben. Pár pillanat és talán visszanyeri a ruháit, de ddig még kicsit kiélvezi a helyzetet és a férfi ruhanélkülisége okozta előnyét.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:36:38
Üzenet elküldve: 2016-05-17 22:36:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
- Tudom, hogy nehezen feledhető, amit tettem és elfogadom, ha bűnhődöm kell érte. De ezt a büntetést nem érdemeltem volna meg.
*Vigyorogva bök a háta mögé, utalva arra, hogy a lány képes lett volna az asszonyság karjaiba lökni. Nem tartja magát gyáva embernek, de mindehhez már vakmerőséggel határos bátorságra lett volna szüksége. Aztán szép lassan lehervad arcáról a mosoly, és mire Lylina végére ér mondandójának, nyoma sem marad. Hasonló érzésekkel küzd maga is, és itt a küzdelmet szó szerint kell érteni. Az orgyilkosok között megtanulta, amit tudnia kell: az észrevétlen lopakodást, ha a szükség úgy hozta az áldozat hosszú, türelmes figyelését, míg minden szokását, rigolyáját, gyengéjét kiismerte, az élet néma és szenvtelen elvételét. Cserébe elfelejtett mindent, ami nehezíthette volna dolgát: a sajnálat, az együttérzés képességét, a kétkedés adományát, a szeretet felemelő érzését. És most mindez egyszerre tört rá olyan hirtelenséggel és erővel, mint amikor a nyári égbolton gyorsan feltorlódó fellegekből lezúdul a mindent ragadó özönvíz. Még ha nem is akar küzdeni az új érzések, élmények ellen, úgy is nehéz feldolgoznia, nehéz eddigi, sziklaszilárdnak tűnő értékrendjét sutba dobva rádöbbennie, hogy mindaz, amit eddig gyengeségnek vélt, hatalmas erő lehet. *
- Nem tudnék példát mondani arra, hogy valakiért önzetlenül tettem valamit. Nem gondolkodtam azon, hogy amit teszek, az másnak fájdalmat okoz. Tettem, amit tennem kellett, nem gondolkodtam azon, hogy mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi nem az. Ez sohasem volt az én dolgom. Azt hittem veled könnyű dolgom lesz. Megtalállak, hazajuttatlak apádhoz, mi sem egyszerűbb. Először csak azt éreztem, hogy ezt nem tehetem. Nem értettem, miért ez az érzés, de hamar világossá vált: nem akarok olyasmit tenni, ami ellenedre van. Nem akarom, hogy ne lássalak többé. Most pedig, hogy már azt is tudom, hogy egy fajankóhoz akarnak adni... na nem, erről szó sem lehet!
*A zavarodottság is egy új érzés. Idejét sem tudja, mikor beszélt őszintén arról, hogy mi zajlik benne, nem érezte szükségét. De mint minden, ez is nehezen megy elsőre. Míg beszél, játékosan ujja köré csavarja Lylina egy hajtincsét, végigcirógatja a fülkagylót.*
- Tudom, mennyire nehéz lehet neked bízni bennem, de ha rajtam múlik, nem fogsz többet kételkedni.
*Majd’ összeér már az orruk hegye, nem hallja már a fürdő zsivaját, a vendégek zsongássá olvadó beszélgetéseit, a víz csobogását. Csak vérének lüktető zubogását érzi a halántéka mögött. Magához akarja ölelni a lányt, óvni, védelmezni, szeretni... és darabokra tépni bárkit, aki ártani akar neki.
A szájszegletére nyomott leheletnyi puszi után szinte levegőt venni is elfelejt, aztán – mivel Lylina arcán van még a keze – nem engedni máris menekülni: viszonozza a csókot. Rendesen, azt ajkakra.*
- Hálából soha ne csókolj meg! Csak ha te is erre vágysz.
*Aztán nem számolja az időt, mennyi ideig nézi a lányt. Lehet csak pár pillanat, de lehet, hogy fertályóra is elmúlt? Nem számít, most semmi más nem számít. Végül egy sóhaj után szólal meg.*
- Akkor induljunk vacsorázni. Én is megéheztem.
*Kinyújtja a karját, magához húzza a fürdőlepedőjét és most rajta a sor, hogy kacsintson.*
- Mielőtt a fogadóba is pucéran kéne mennem.
- Tudom, hogy nehezen feledhető, amit tettem és elfogadom, ha bűnhődöm kell érte. De ezt a büntetést nem érdemeltem volna meg.
*Vigyorogva bök a háta mögé, utalva arra, hogy a lány képes lett volna az asszonyság karjaiba lökni. Nem tartja magát gyáva embernek, de mindehhez már vakmerőséggel határos bátorságra lett volna szüksége. Aztán szép lassan lehervad arcáról a mosoly, és mire Lylina végére ér mondandójának, nyoma sem marad. Hasonló érzésekkel küzd maga is, és itt a küzdelmet szó szerint kell érteni. Az orgyilkosok között megtanulta, amit tudnia kell: az észrevétlen lopakodást, ha a szükség úgy hozta az áldozat hosszú, türelmes figyelését, míg minden szokását, rigolyáját, gyengéjét kiismerte, az élet néma és szenvtelen elvételét. Cserébe elfelejtett mindent, ami nehezíthette volna dolgát: a sajnálat, az együttérzés képességét, a kétkedés adományát, a szeretet felemelő érzését. És most mindez egyszerre tört rá olyan hirtelenséggel és erővel, mint amikor a nyári égbolton gyorsan feltorlódó fellegekből lezúdul a mindent ragadó özönvíz. Még ha nem is akar küzdeni az új érzések, élmények ellen, úgy is nehéz feldolgoznia, nehéz eddigi, sziklaszilárdnak tűnő értékrendjét sutba dobva rádöbbennie, hogy mindaz, amit eddig gyengeségnek vélt, hatalmas erő lehet. *
- Nem tudnék példát mondani arra, hogy valakiért önzetlenül tettem valamit. Nem gondolkodtam azon, hogy amit teszek, az másnak fájdalmat okoz. Tettem, amit tennem kellett, nem gondolkodtam azon, hogy mi a jó és mi a rossz, mi helyes és mi nem az. Ez sohasem volt az én dolgom. Azt hittem veled könnyű dolgom lesz. Megtalállak, hazajuttatlak apádhoz, mi sem egyszerűbb. Először csak azt éreztem, hogy ezt nem tehetem. Nem értettem, miért ez az érzés, de hamar világossá vált: nem akarok olyasmit tenni, ami ellenedre van. Nem akarom, hogy ne lássalak többé. Most pedig, hogy már azt is tudom, hogy egy fajankóhoz akarnak adni... na nem, erről szó sem lehet!
*A zavarodottság is egy új érzés. Idejét sem tudja, mikor beszélt őszintén arról, hogy mi zajlik benne, nem érezte szükségét. De mint minden, ez is nehezen megy elsőre. Míg beszél, játékosan ujja köré csavarja Lylina egy hajtincsét, végigcirógatja a fülkagylót.*
- Tudom, mennyire nehéz lehet neked bízni bennem, de ha rajtam múlik, nem fogsz többet kételkedni.
*Majd’ összeér már az orruk hegye, nem hallja már a fürdő zsivaját, a vendégek zsongássá olvadó beszélgetéseit, a víz csobogását. Csak vérének lüktető zubogását érzi a halántéka mögött. Magához akarja ölelni a lányt, óvni, védelmezni, szeretni... és darabokra tépni bárkit, aki ártani akar neki.
A szájszegletére nyomott leheletnyi puszi után szinte levegőt venni is elfelejt, aztán – mivel Lylina arcán van még a keze – nem engedni máris menekülni: viszonozza a csókot. Rendesen, azt ajkakra.*
- Hálából soha ne csókolj meg! Csak ha te is erre vágysz.
*Aztán nem számolja az időt, mennyi ideig nézi a lányt. Lehet csak pár pillanat, de lehet, hogy fertályóra is elmúlt? Nem számít, most semmi más nem számít. Végül egy sóhaj után szólal meg.*
- Akkor induljunk vacsorázni. Én is megéheztem.
*Kinyújtja a karját, magához húzza a fürdőlepedőjét és most rajta a sor, hogy kacsintson.*
- Mielőtt a fogadóba is pucéran kéne mennem.
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-17 06:54:59
Üzenet elküldve: 2016-05-17 06:54:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Visszaértekor a saját leplével együtt landol a férfié is a ruhák mellett. Pihegve kászálódik vissza a vízbe, majd kényelmesen hátra is dől, s várja a műsort. Amint a férfi meg is jelenik pirulva nevet is fel, s kacaja csak hangosabbá és jókedvűbbé válik, ahogy a meglepett matrónáról be is számol neki Chetro.*
- Szerintem ez még bőven belefért. Meg csak ne is panaszkodj. Egész jó partit szerezhettem volna neked, ha nem lennél ilyen válogatós.
*Kuncog is fel, majd ahogy Chetro a kezébe fogja az arcát szelíd mosollyal pillant fel rá.*
- Azt hiszem megbolondultam, csak ez magyarázhatja, hogy nem menekültem el előled is. Nem is akarok, bár tény, hogy a bizalmam kicsit megcsappant.
*Ha az utóbbi órácskákban az őszinteségre fektették a hangsúlyt, hát akkor most minden titkát felfedi a férfi előtt. Még azokat az érzéseket is, amikkel mostanra sem sikerült dűlőre jutnia. Az arcát simító kézre fog, majd halk sóhajjal süti le a szemeit, ahogy igyekszik a megfelelő szavakra lelni.*
- Én... nem is tudom, hogyan mondjam el. Vagy egyáltalán mit is akarok elmondani. Én csak... valami megfogott, valami ilyen röpke idő alatt megbolondított, ami miatt még úgysem tudok elmaradni mellőled. Nem tudom minek nevezzem, hiszen ily kevés ismerettség után mi lehet olyan... vonzalom, ami miatt képes vagyok bolondot csinálni magamból?
*Motyogja egyre zavartabban, ahogy finoman a kezére szorítva emeli rá ismét a tekintetét. Ahogy egy pillanatra elveszni látszik a szemeiben bent is ragad a szó, de ez ismét egy olyan folyam, melynek nehéz lesz álljt parancsolnia.*
- Nagyon rég volt mellettem olyan, aki tényleg törődött velem, minden feltétel nélkül. Talán ez az oka annak, hogy most is képes vagyok bízni benned. Nem azért, mert okot adtál rá, hanem mert ostoba mód bízni akarok.
*Ingatja meg a fejét, majd ahogy körülötte is egyre melegebbé válik a víz, s a levegő is aprót nyelve húzódik közelebb. Amióta a férfival van elég sok olyan dolgot mondott vagy tett, ami nem illő a származásához, ami nem a józan eszére vall, de épp ez a szökésének lényege. Feladni azt a valakit, akit régen rákényszerítettek. Chetro mellett pedig egyre jobb úton halad felé.*
- Inkább én tartozom köszönettel.
*Suttogja az utolsó szavakat, majd a torkában ragadt gombócot nagy nehezen lenyelve ismét csökkenti kettejük közötg a távolságot. Szinte érzi arcán Chetro minden egyes lélegzetvételét. Talán még szíve dobbanásait is hallja. Végül nem tétovázik tovább. Mint egy szende leány élete első randevúján, olyan félszegen hunyja le szemeit, hogy egy apró csókot hintsen a férfi ajkának szélére.*
- Ez pedig a hálám jele.
*Amilyen sokáig tartott, hogy erre rászánja magát, olyan hirtelen húzódik is el, hátával a kád szélének bújva. Szemei ismét csak a víz felszínét fürkészik, s megint beletelik pár pillanatba, hogy szólni merjen.*
- Lehet, hogy ideje már megejteni azt a vacsorát.
*Suttogja, ahogy zavarát leplezve egy kósza tincsét igyekszik füle mögé száműzni.*
*Visszaértekor a saját leplével együtt landol a férfié is a ruhák mellett. Pihegve kászálódik vissza a vízbe, majd kényelmesen hátra is dől, s várja a műsort. Amint a férfi meg is jelenik pirulva nevet is fel, s kacaja csak hangosabbá és jókedvűbbé válik, ahogy a meglepett matrónáról be is számol neki Chetro.*
- Szerintem ez még bőven belefért. Meg csak ne is panaszkodj. Egész jó partit szerezhettem volna neked, ha nem lennél ilyen válogatós.
*Kuncog is fel, majd ahogy Chetro a kezébe fogja az arcát szelíd mosollyal pillant fel rá.*
- Azt hiszem megbolondultam, csak ez magyarázhatja, hogy nem menekültem el előled is. Nem is akarok, bár tény, hogy a bizalmam kicsit megcsappant.
*Ha az utóbbi órácskákban az őszinteségre fektették a hangsúlyt, hát akkor most minden titkát felfedi a férfi előtt. Még azokat az érzéseket is, amikkel mostanra sem sikerült dűlőre jutnia. Az arcát simító kézre fog, majd halk sóhajjal süti le a szemeit, ahogy igyekszik a megfelelő szavakra lelni.*
- Én... nem is tudom, hogyan mondjam el. Vagy egyáltalán mit is akarok elmondani. Én csak... valami megfogott, valami ilyen röpke idő alatt megbolondított, ami miatt még úgysem tudok elmaradni mellőled. Nem tudom minek nevezzem, hiszen ily kevés ismerettség után mi lehet olyan... vonzalom, ami miatt képes vagyok bolondot csinálni magamból?
*Motyogja egyre zavartabban, ahogy finoman a kezére szorítva emeli rá ismét a tekintetét. Ahogy egy pillanatra elveszni látszik a szemeiben bent is ragad a szó, de ez ismét egy olyan folyam, melynek nehéz lesz álljt parancsolnia.*
- Nagyon rég volt mellettem olyan, aki tényleg törődött velem, minden feltétel nélkül. Talán ez az oka annak, hogy most is képes vagyok bízni benned. Nem azért, mert okot adtál rá, hanem mert ostoba mód bízni akarok.
*Ingatja meg a fejét, majd ahogy körülötte is egyre melegebbé válik a víz, s a levegő is aprót nyelve húzódik közelebb. Amióta a férfival van elég sok olyan dolgot mondott vagy tett, ami nem illő a származásához, ami nem a józan eszére vall, de épp ez a szökésének lényege. Feladni azt a valakit, akit régen rákényszerítettek. Chetro mellett pedig egyre jobb úton halad felé.*
- Inkább én tartozom köszönettel.
*Suttogja az utolsó szavakat, majd a torkában ragadt gombócot nagy nehezen lenyelve ismét csökkenti kettejük közötg a távolságot. Szinte érzi arcán Chetro minden egyes lélegzetvételét. Talán még szíve dobbanásait is hallja. Végül nem tétovázik tovább. Mint egy szende leány élete első randevúján, olyan félszegen hunyja le szemeit, hogy egy apró csókot hintsen a férfi ajkának szélére.*
- Ez pedig a hálám jele.
*Amilyen sokáig tartott, hogy erre rászánja magát, olyan hirtelen húzódik is el, hátával a kád szélének bújva. Szemei ismét csak a víz felszínét fürkészik, s megint beletelik pár pillanatba, hogy szólni merjen.*
- Lehet, hogy ideje már megejteni azt a vacsorát.
*Suttogja, ahogy zavarát leplezve egy kósza tincsét igyekszik füle mögé száműzni.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 20:59:40
Üzenet elküldve: 2016-05-16 20:59:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Ylsiana //
*Nos, egyáltalán nem megnyugtató Ylsiana sejtelmessége, de mit lehet tenni. Egy szemrándulással tűri a néma szavakat még mielőtt az aktuális helyzetre terelődne a beszéd.*
- Sajnos egyet kell értsek. De még mindig jobb küzdeni ellene mint egyszerűen feladni.
*Komoran bólint. Talán nem csak a városon múlik mindez, hanem a környező falvak és törzsek helytállásán is. De ez még nem ad okot arra, hogy ne tegyenek meg mindent. A kérdés valójában az, hogy mi az a minden amit meg kell tegyenek saját védelmük érdekében? Talán a tanácstalanságból fakad a helyzet amely tétlenségnek tűnik.*
- Nem látnak és nem hallanak? Hogyan érzékelnek hát? Csak agyatlanul kapálóznak? *Érdeklődik tovább. Nagyon furcsa. Persze logikus, hiszen holtakról van szó, de abban még sincs logika, hogy mégis mozognak ha már egyszer kiszállt belőlük az élet.*
- Fantomok. *Ismétli meg a szavakat aggódó arckifejezéssel.* Felveszik mások alakját? Lehet én is egy fantom vagyok? Vagy netán te? Hogyan különbözteted meg őket egy valódi személytől?
*Dryrronban végtelen a tudásszomj és ezt értelemszerűen legkönnyebben úgy lehet kielégíteni, ha kérdez. Ő pedig kérdez, vég nélkül, ezzel pedig könnyen a nő agyára mehet. De azt nem mondhatja senki, hogy érdektelen volna a téma iránt.
~ Mágiát mágiával.~ Fogalmazódik meg benne, de nem szeretné hangosan kimondani. Ez nem jelenti, hogy a harcosok hasztalanok volnának egy ilyen sereggel szemben és a félvér sem próbálna ily egyszerűen lekicsinyleni megannyi értelmetlen halált.
Maga is kacag, inkább azon, hogy Ylsiana ilyen nagyon nevet. Ez valamiféle ördögi kör, mikor egymás jókedvét táplálják a nevetők. Ahogyan az elf a vállára borul, kissé meglepődik de nem tolja el őt vagy a nedves tincseket amelyek most rá is ráragadnak.*
- Semmi sem tart vissza attól, hogy már most elkezdjük. Csak enni és néha mekegni! Sokan mások is így tesznek. Néha azért unalmassá válna kicsit, azt hiszem.
// Ylsiana //
*Nos, egyáltalán nem megnyugtató Ylsiana sejtelmessége, de mit lehet tenni. Egy szemrándulással tűri a néma szavakat még mielőtt az aktuális helyzetre terelődne a beszéd.*
- Sajnos egyet kell értsek. De még mindig jobb küzdeni ellene mint egyszerűen feladni.
*Komoran bólint. Talán nem csak a városon múlik mindez, hanem a környező falvak és törzsek helytállásán is. De ez még nem ad okot arra, hogy ne tegyenek meg mindent. A kérdés valójában az, hogy mi az a minden amit meg kell tegyenek saját védelmük érdekében? Talán a tanácstalanságból fakad a helyzet amely tétlenségnek tűnik.*
- Nem látnak és nem hallanak? Hogyan érzékelnek hát? Csak agyatlanul kapálóznak? *Érdeklődik tovább. Nagyon furcsa. Persze logikus, hiszen holtakról van szó, de abban még sincs logika, hogy mégis mozognak ha már egyszer kiszállt belőlük az élet.*
- Fantomok. *Ismétli meg a szavakat aggódó arckifejezéssel.* Felveszik mások alakját? Lehet én is egy fantom vagyok? Vagy netán te? Hogyan különbözteted meg őket egy valódi személytől?
*Dryrronban végtelen a tudásszomj és ezt értelemszerűen legkönnyebben úgy lehet kielégíteni, ha kérdez. Ő pedig kérdez, vég nélkül, ezzel pedig könnyen a nő agyára mehet. De azt nem mondhatja senki, hogy érdektelen volna a téma iránt.
~ Mágiát mágiával.~ Fogalmazódik meg benne, de nem szeretné hangosan kimondani. Ez nem jelenti, hogy a harcosok hasztalanok volnának egy ilyen sereggel szemben és a félvér sem próbálna ily egyszerűen lekicsinyleni megannyi értelmetlen halált.
Maga is kacag, inkább azon, hogy Ylsiana ilyen nagyon nevet. Ez valamiféle ördögi kör, mikor egymás jókedvét táplálják a nevetők. Ahogyan az elf a vállára borul, kissé meglepődik de nem tolja el őt vagy a nedves tincseket amelyek most rá is ráragadnak.*
- Semmi sem tart vissza attól, hogy már most elkezdjük. Csak enni és néha mekegni! Sokan mások is így tesznek. Néha azért unalmassá válna kicsit, azt hiszem.
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 19:58:15
Üzenet elküldve: 2016-05-16 19:58:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Összeszorul a szíve az elkeseredett arcot látva. Reméli, hogy többet nem fog fájdalmat okozni annak, akinek a legkevésbé sem akar. Akár így, akár úgy. Arra gondol, hogy ha a lány az eszére hallgat vagy belopta magát legalább annyira szívébe, hogy képes legyen egy második esélyt adni, akkor be tudja bizonyítani, hogy érdemes a bizalomra. Még akkor is, ha egyszer már eljátszotta. De ha csak az indulatai vezérlik, akkor bizony nem látja többet. Illetve, gondolja rögtön tovább, arra képes, hogy titokban legyen a nyomában, egyfajta őrangyalként, addig maradva észrevétlen mellette, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy üldözői feladták. És ha mégsem tágítanának, majd a város melletti folyón távoznak. Arccal lefelé, ahogy holtakhoz illik.
Mosolyog? Mosolyog. És oda is bújik hozzá. Ez a meglepetések napja, hirtelen mozdulni is elfelejt, csak beszívja Lylina illatát. Rebben a keze, hogy átölelje, de a huncut kérdésre összevonja a szemöldökét és már válaszolna is, hogy kár lenne túlzott feltűnést kelteni. Nem is számít az övön aluli húzásra, Lylina is meglepően fürge, így csak a levegőbe markol, ahogy az elorzott fürdőlepedő után kap*
~Játszik velem. Játszik velem, mint egy taknyos kölyökkel és pont olyan is vagyok. Mi folyik itt? Kapj észbe, te bolond, mert ha teljesen elhomályosítja a látásod ez a rózsaszín köd, csúnyán pórul járhattok. Mindketten.~
*Tudja, persze, hogy a figyelem lankadása milyen nem kívánt következményekhez vezet és az idő is olyan luxus, amiből meglehetősen kevés van, de néha, akár csak pillanatokra, annyira jó másra gondolni. Csak bolondozni kicsit. Önkéntelenül is elmosolyodik, és csak ekkor veszi észre azt az éltesebb asszonyságot, aki a meghökkenéstől eltátott szájjal nézi és a mosolyát félreértve viszonozza azt, ahogy érdeklődés csillan a szemében.*
- Ööö... szó sem lehet róla. Pardon!
*Kapja maga elé kezét, eltakarva mezítelenségét aztán, szégyen a futás, de hasznos alapon, Lylina után siet. Eloldalaz a némber mellett, hátrafelé szedi lábait, míg meg nem csúszva a síkos kőlapokon, majdnem hanyatt nem vágódik. Ezúttal minden szándékosság nélkül.*
- Kegyetlen vagy. *sóhajt, ahogy gyorsan beleereszkedik a kádba* – Ott hagysz pucéron, valami helybéli matróna ki is nézett magának. Láttad volna azt a mosolyt! Bele sem merek gondolni, mi volt mögötte.
*A vigyor halvány mosollyá szelídül az arcán, ahogy előrehajolva egyik kezét a lány arcára fekteti, másikkal a kezét fogja meg. Olyan jó elveszni azokban a szemekben, annyira jó a közelsége és milyen jó érinteni a puha, bársonyos bőrt. Valahol mélyen belül, mintha kezdené megérteni a lovagokat. Mennyit hallotta, hogy egy eszméért vagy szívük választottjáért képesek a tűzbe menni, nem ismernek lehetetlent és a nemes célért küzdve nincs, ki megáll ellenük.*
- Köszönöm!
*Nem magyarázza. Ebben benne van minden.*
*Összeszorul a szíve az elkeseredett arcot látva. Reméli, hogy többet nem fog fájdalmat okozni annak, akinek a legkevésbé sem akar. Akár így, akár úgy. Arra gondol, hogy ha a lány az eszére hallgat vagy belopta magát legalább annyira szívébe, hogy képes legyen egy második esélyt adni, akkor be tudja bizonyítani, hogy érdemes a bizalomra. Még akkor is, ha egyszer már eljátszotta. De ha csak az indulatai vezérlik, akkor bizony nem látja többet. Illetve, gondolja rögtön tovább, arra képes, hogy titokban legyen a nyomában, egyfajta őrangyalként, addig maradva észrevétlen mellette, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy üldözői feladták. És ha mégsem tágítanának, majd a város melletti folyón távoznak. Arccal lefelé, ahogy holtakhoz illik.
Mosolyog? Mosolyog. És oda is bújik hozzá. Ez a meglepetések napja, hirtelen mozdulni is elfelejt, csak beszívja Lylina illatát. Rebben a keze, hogy átölelje, de a huncut kérdésre összevonja a szemöldökét és már válaszolna is, hogy kár lenne túlzott feltűnést kelteni. Nem is számít az övön aluli húzásra, Lylina is meglepően fürge, így csak a levegőbe markol, ahogy az elorzott fürdőlepedő után kap*
~Játszik velem. Játszik velem, mint egy taknyos kölyökkel és pont olyan is vagyok. Mi folyik itt? Kapj észbe, te bolond, mert ha teljesen elhomályosítja a látásod ez a rózsaszín köd, csúnyán pórul járhattok. Mindketten.~
*Tudja, persze, hogy a figyelem lankadása milyen nem kívánt következményekhez vezet és az idő is olyan luxus, amiből meglehetősen kevés van, de néha, akár csak pillanatokra, annyira jó másra gondolni. Csak bolondozni kicsit. Önkéntelenül is elmosolyodik, és csak ekkor veszi észre azt az éltesebb asszonyságot, aki a meghökkenéstől eltátott szájjal nézi és a mosolyát félreértve viszonozza azt, ahogy érdeklődés csillan a szemében.*
- Ööö... szó sem lehet róla. Pardon!
*Kapja maga elé kezét, eltakarva mezítelenségét aztán, szégyen a futás, de hasznos alapon, Lylina után siet. Eloldalaz a némber mellett, hátrafelé szedi lábait, míg meg nem csúszva a síkos kőlapokon, majdnem hanyatt nem vágódik. Ezúttal minden szándékosság nélkül.*
- Kegyetlen vagy. *sóhajt, ahogy gyorsan beleereszkedik a kádba* – Ott hagysz pucéron, valami helybéli matróna ki is nézett magának. Láttad volna azt a mosolyt! Bele sem merek gondolni, mi volt mögötte.
*A vigyor halvány mosollyá szelídül az arcán, ahogy előrehajolva egyik kezét a lány arcára fekteti, másikkal a kezét fogja meg. Olyan jó elveszni azokban a szemekben, annyira jó a közelsége és milyen jó érinteni a puha, bársonyos bőrt. Valahol mélyen belül, mintha kezdené megérteni a lovagokat. Mennyit hallotta, hogy egy eszméért vagy szívük választottjáért képesek a tűzbe menni, nem ismernek lehetetlent és a nemes célért küzdve nincs, ki megáll ellenük.*
- Köszönöm!
*Nem magyarázza. Ebben benne van minden.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 18:04:58
Üzenet elküldve: 2016-05-16 18:04:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Draenon//
*Miközben Draenon a tudathasadás és az idő előtti szélütés jeleit produkálja az öltöző férfiak számára fenntartott részén, a női részlegen Rilai indokolatlanul jókedvűen, halkan dúdolva ücsörög egy fapadon és fésüli ki aprólékosan hosszú, átnedvesedett gesztenyeszín sörényét.
Ő ugyan min is tépelődne? Illetve az megvan, hogy min kéne neki, de most ellepi agyát a jóleső rózsaszín köd, és a komorabb gondolatok legelső jelére csak felidéz a közelmúltból egy-egy apróbb részletet, a kalóz gazfickós vigyorát, erős karjait a csípője körül, acélos ágyékát, meg minden hasonló dolgot, ami ilyenkor el szokta vakítani egy ártatlan női lélek éleslátását. Miután alaposan végigdörzsölte magát a fürdőlepellel, meg valami mandulás, krémszerű illatszerrel, amit a fürdővendégek rendelkezésére bocsájtanak itt, rutinosan visszabújik a lenge selyemruhába, aprólékosan átnézi cuccait, megvan-e minden mielőtt indulásra adná a fejét.
Ha minden megvan, és a kijáratnál összefutottak, akkor a Pegazus fele veszik az irányt.*
*Miközben Draenon a tudathasadás és az idő előtti szélütés jeleit produkálja az öltöző férfiak számára fenntartott részén, a női részlegen Rilai indokolatlanul jókedvűen, halkan dúdolva ücsörög egy fapadon és fésüli ki aprólékosan hosszú, átnedvesedett gesztenyeszín sörényét.
Ő ugyan min is tépelődne? Illetve az megvan, hogy min kéne neki, de most ellepi agyát a jóleső rózsaszín köd, és a komorabb gondolatok legelső jelére csak felidéz a közelmúltból egy-egy apróbb részletet, a kalóz gazfickós vigyorát, erős karjait a csípője körül, acélos ágyékát, meg minden hasonló dolgot, ami ilyenkor el szokta vakítani egy ártatlan női lélek éleslátását. Miután alaposan végigdörzsölte magát a fürdőlepellel, meg valami mandulás, krémszerű illatszerrel, amit a fürdővendégek rendelkezésére bocsájtanak itt, rutinosan visszabújik a lenge selyemruhába, aprólékosan átnézi cuccait, megvan-e minden mielőtt indulásra adná a fejét.
Ha minden megvan, és a kijáratnál összefutottak, akkor a Pegazus fele veszik az irányt.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 16:44:01
Üzenet elküldve: 2016-05-16 16:44:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Ahogy a férfi szembefordítja magával ugyan azzal a keserűséggel teli csalódottsággal pillant fel annak szemeibe. Nem vág közbe, figyelmesen hallgatja végig a szavait. Most sem kezd el vádaskodni, dühöngeni, még akkor sem, ha szíve mélyén vágyik rá. A legegyszerűbb módra, hogy kiadhassa a gőzt. De még mindig igaz, hogy így vagy úgy, de továbbra is szüksége van a férfira és nem csak haszonból, hogy legyen valaki végre mellette, aki megvédheti. Ez annál összetettebb érzés, sokkal mélyebb és bonyolultabb, s ha őszinte akar lenni magához meg is rémíti a dolog, hogy képes valami ilyet érezni a férfi iránt. Végül, ahogy Chetro mondandója végére ér le is veszi róla pillantását, de nem mozdul ki kezei alól.*
- Ne bízd el magad. Nem sokon múlt, hogy ne végezd a kád mélyén.
*Végre kissé, talán kicsit akaratlanul is, de végre újra mosolyog. Pedig a férfi még mindig nem érdemli meg ezt a jutalmat.*
- Én voltam a bolond, hogy ilyen ismeretlenül is megbíztam benned és tessék itt az eredménye. De mégis úgy érzem, már őszinte vagy. Ha nem, akkor megint ráfaragok.
*Vonja meg közönyösen a vállait, majd sóhajtva támasztja mindkét tenyerét a férfi mellkasára, s szemeit lehunyva dől is neki. Ahogy fejét is megpihenteti rajta kicsit újból elönti a nyugalom. Nem tudja meddig tarthat, így minden szívdobbanásnyi pillanatát ki akarja élvezni. Pár pillanatig csak némán, mozdulatlanul áll, majd kezei lesiklanak a férfi törölközőjéhez, melynek szélébe be is akasztja ujjait.*
- Szóval szerinted egy kis modortalanságért, ha lebukunk kizavarhatnak?
*Billenti félre a fejét, ahogy az őszinte érdeklődés megcsillan szemeiben. Akárhogy is, még egy aprócska bosszú belefér, amivel ha kárt nem is okoz biztosan jobb kedvet derít. Magának legalábbis mindenképp.*
- Akkor megígérem, hogy csendes leszek.
*Kacsint is Chetrora pimasz mosollyal, majd ahol a törölközőt begyűrte magán ujjaival hamar ki is oldja, de nem hagyja lehullani a földre. Az anyagra markolva kapja is el, s gyorsan hátrébb is lépdelve vigyorodik el szélesen. Szemérmetlenül alaposan méri is v3gig a lepelfosztotta férfit, majd halkan felnevetve indul is vissza sietve a vízhez.*
- Gondolom így hamar megtalálod a visszautat kedves.
*Kiáltja is vissza még halkabban, majd már csak mezítelen talapinak visszhangja jelzi, ahogy sietősen igyekszik is visszatérni magárahagyott kádjukhoz. Gonosz és gyerekes bosszú volt ez, de legalább segített abban, hogy kicsit visszazökkenjen az abbamaradt, kellemes együttlétbe. Ha a fene fenét is eszik, a mai nap marad a lazításé. Holnaptól ráér azzal törődni, hogyan is legyen tovább.*
*Ahogy a férfi szembefordítja magával ugyan azzal a keserűséggel teli csalódottsággal pillant fel annak szemeibe. Nem vág közbe, figyelmesen hallgatja végig a szavait. Most sem kezd el vádaskodni, dühöngeni, még akkor sem, ha szíve mélyén vágyik rá. A legegyszerűbb módra, hogy kiadhassa a gőzt. De még mindig igaz, hogy így vagy úgy, de továbbra is szüksége van a férfira és nem csak haszonból, hogy legyen valaki végre mellette, aki megvédheti. Ez annál összetettebb érzés, sokkal mélyebb és bonyolultabb, s ha őszinte akar lenni magához meg is rémíti a dolog, hogy képes valami ilyet érezni a férfi iránt. Végül, ahogy Chetro mondandója végére ér le is veszi róla pillantását, de nem mozdul ki kezei alól.*
- Ne bízd el magad. Nem sokon múlt, hogy ne végezd a kád mélyén.
*Végre kissé, talán kicsit akaratlanul is, de végre újra mosolyog. Pedig a férfi még mindig nem érdemli meg ezt a jutalmat.*
- Én voltam a bolond, hogy ilyen ismeretlenül is megbíztam benned és tessék itt az eredménye. De mégis úgy érzem, már őszinte vagy. Ha nem, akkor megint ráfaragok.
*Vonja meg közönyösen a vállait, majd sóhajtva támasztja mindkét tenyerét a férfi mellkasára, s szemeit lehunyva dől is neki. Ahogy fejét is megpihenteti rajta kicsit újból elönti a nyugalom. Nem tudja meddig tarthat, így minden szívdobbanásnyi pillanatát ki akarja élvezni. Pár pillanatig csak némán, mozdulatlanul áll, majd kezei lesiklanak a férfi törölközőjéhez, melynek szélébe be is akasztja ujjait.*
- Szóval szerinted egy kis modortalanságért, ha lebukunk kizavarhatnak?
*Billenti félre a fejét, ahogy az őszinte érdeklődés megcsillan szemeiben. Akárhogy is, még egy aprócska bosszú belefér, amivel ha kárt nem is okoz biztosan jobb kedvet derít. Magának legalábbis mindenképp.*
- Akkor megígérem, hogy csendes leszek.
*Kacsint is Chetrora pimasz mosollyal, majd ahol a törölközőt begyűrte magán ujjaival hamar ki is oldja, de nem hagyja lehullani a földre. Az anyagra markolva kapja is el, s gyorsan hátrébb is lépdelve vigyorodik el szélesen. Szemérmetlenül alaposan méri is v3gig a lepelfosztotta férfit, majd halkan felnevetve indul is vissza sietve a vízhez.*
- Gondolom így hamar megtalálod a visszautat kedves.
*Kiáltja is vissza még halkabban, majd már csak mezítelen talapinak visszhangja jelzi, ahogy sietősen igyekszik is visszatérni magárahagyott kádjukhoz. Gonosz és gyerekes bosszú volt ez, de legalább segített abban, hogy kicsit visszazökkenjen az abbamaradt, kellemes együttlétbe. Ha a fene fenét is eszik, a mai nap marad a lazításé. Holnaptól ráér azzal törődni, hogyan is legyen tovább.*
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 15:59:31
Üzenet elküldve: 2016-05-16 15:59:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
*Való igaz, gondolkodott azon mi lesz, ha felfedi lapjait. De odáig nem jutott, hogy a lány esetleges reakcióit komolyabban mérlegelje, csupán azon töprengett, mit tegyen, ha felpattan és megpróbál elszökni tőle. Elszökni? Rossz szó, nem a foglya, nem akarja már hazavinni, miért ne tehetné, amihez kedve van? Akár vele, akár egyedül. Ez roppant egyszerűnek látszik, és az is lenne, ha nem akarna segíteni. Talán – kis részben – ez egyfajta vezeklésnek is felfogható, igyekezetnek amivel megpróbálja jóvá tenni, amit Lylina joggal érezhet gyalázatosnak. De a valódi ok más, ezt még magának sem meri bevallani.
Nem igazán mérlegelt előre, de most mégis meg van lepve. Talán valahol arra számított, hogy kiabál majd vele, elmondja minden hitványnak, tíz körömmel esik neki. Még akkor is, ha eddig felettébb illemtudóan viselkedett, egy ilyen fordulat, esetleg csalódás bárkiből ösztönlényt csinálhat. De nem. Persze nem dicsérő szavakkal halmozza el, de csendes marad, majdnem szomorú. Düh, indulat nem látszik, bár Chetro úgy érzi, úgy lenne könnyebb dolga. Ez a halk szemrehányás, keserűség rosszabb mindennél. Sohasem akart fájdalmat okozni, akkor sem, amikor még azon mesterkedett, hogy minél előbb hazajuttassa: egyszerűen nem foglalkozott vele, hogy ez jó vagy sem? Most viszont arra vágyik, hogy a lány higgyen neki, jót akar.
Figyeli a halk szavakat, melyek inkább hatnak korholásnak, mellyel egy ostoba, csintalan kölyköt illetnek, akire nem is haragszanak igazán. Persze sejti, hogy Lylina legszívesebben kikaparná a szemeit, így még rosszabb. Szinte egyfajta önsajnálatot kezd érzeni: meg kell értenie, hogy mit miért tett, és értékelnie kell, hogy végül mire jutott. Az ilyesmi csak könnyűnek látszik, de korántsem az. Eldobni addigi életét? Vállalni, hogy vadászból vad lesz? Nyitja a száját, hogy közbevágjon...*
~Eszednél vagy?!~
*...aztán hang nélkül visszazárja. Semmi joga ilyesmihez, most semmiképp. Ahogy a lány elé kucorodik, kissé megfeszülnek az izmai, arra gondol, hogy most csak kap egy pofont. Ehelyett végigcirógatja az oldalát, egy csókot nyom az arcára. És azok az elsuttogott szavak. Arckifejezését most leginkább a döbbent értetlenség fogalmával lehetne pontosan körülírni, és moccanni sem tud, amikor Lylina kikel a kádból és elindul kifelé. Pedig most el is szökhetne. Talán csak nem kételkedik benne, hogy valóban nem fogja faképnél hagyni, a történtek ellenére sem. Szinte komikus a mozdulat, ahogy végül megrázza kicsit a fejét, hogy kizökkenjen a furcsa bódulatból, a kád peremére támaszkodva kiugrik a vízből és a szárítkozásra félretett vásznat dereka köré csavarva elindul, amerre eltűnni látta a félelf lányt.*
- Lehet, mégsem vagyok olyan jó színész. Akkor saját magam is becsapom valami színjátékkal és az előadás végén átvehettem volna a honoráriumom. Ismerek pár magamfajtát, akik egy tisztességes összegért egészen parádés alakítást nyújtanak. Nem tudnám megmondani, mi volt a pillanat, amikor úgy éreztem, nem játszhatom veled tovább. Biztos vannak, akik bűbájt vagy mágiát kiáltanának, főleg amilyen hirtelen és váratlanul jött az elhatározás.
*Eddig a lány háta mögött állva, annak nyakszirtjéhez beszélt, most vállainál óvatosan szembe fordítja magával. Elég csak egy pillantás azokba az elképesztően zöld szemekbe, arra a szeplőkkel finoman teleszórt arcra, hogy tudja: nem varázslat ez, legalábbis nem a szó hétköznapi értelmében. Egyik kérdését Lylina bizonyosan költőinek szánta, mégis válaszol rá.*
- Nem elégedett vagyok, hanem köszönöm. Hogy képes vagy még bízni bennem. Hogy el tudod hinni, valóban segíteni akarok és képes vagyok rá. Hogy még mindig itt vagy, és *egy fanyar mosoly* hogy nem fojtottál bele a vízbe.
*Nem tud betelni a látvánnyal és úgy véli, számos új, eddig szinte ismeretlen érzéssel gazdagodhat, amíg a lánnyal van. Most például a hála érzésével.*
*Való igaz, gondolkodott azon mi lesz, ha felfedi lapjait. De odáig nem jutott, hogy a lány esetleges reakcióit komolyabban mérlegelje, csupán azon töprengett, mit tegyen, ha felpattan és megpróbál elszökni tőle. Elszökni? Rossz szó, nem a foglya, nem akarja már hazavinni, miért ne tehetné, amihez kedve van? Akár vele, akár egyedül. Ez roppant egyszerűnek látszik, és az is lenne, ha nem akarna segíteni. Talán – kis részben – ez egyfajta vezeklésnek is felfogható, igyekezetnek amivel megpróbálja jóvá tenni, amit Lylina joggal érezhet gyalázatosnak. De a valódi ok más, ezt még magának sem meri bevallani.
Nem igazán mérlegelt előre, de most mégis meg van lepve. Talán valahol arra számított, hogy kiabál majd vele, elmondja minden hitványnak, tíz körömmel esik neki. Még akkor is, ha eddig felettébb illemtudóan viselkedett, egy ilyen fordulat, esetleg csalódás bárkiből ösztönlényt csinálhat. De nem. Persze nem dicsérő szavakkal halmozza el, de csendes marad, majdnem szomorú. Düh, indulat nem látszik, bár Chetro úgy érzi, úgy lenne könnyebb dolga. Ez a halk szemrehányás, keserűség rosszabb mindennél. Sohasem akart fájdalmat okozni, akkor sem, amikor még azon mesterkedett, hogy minél előbb hazajuttassa: egyszerűen nem foglalkozott vele, hogy ez jó vagy sem? Most viszont arra vágyik, hogy a lány higgyen neki, jót akar.
Figyeli a halk szavakat, melyek inkább hatnak korholásnak, mellyel egy ostoba, csintalan kölyköt illetnek, akire nem is haragszanak igazán. Persze sejti, hogy Lylina legszívesebben kikaparná a szemeit, így még rosszabb. Szinte egyfajta önsajnálatot kezd érzeni: meg kell értenie, hogy mit miért tett, és értékelnie kell, hogy végül mire jutott. Az ilyesmi csak könnyűnek látszik, de korántsem az. Eldobni addigi életét? Vállalni, hogy vadászból vad lesz? Nyitja a száját, hogy közbevágjon...*
~Eszednél vagy?!~
*...aztán hang nélkül visszazárja. Semmi joga ilyesmihez, most semmiképp. Ahogy a lány elé kucorodik, kissé megfeszülnek az izmai, arra gondol, hogy most csak kap egy pofont. Ehelyett végigcirógatja az oldalát, egy csókot nyom az arcára. És azok az elsuttogott szavak. Arckifejezését most leginkább a döbbent értetlenség fogalmával lehetne pontosan körülírni, és moccanni sem tud, amikor Lylina kikel a kádból és elindul kifelé. Pedig most el is szökhetne. Talán csak nem kételkedik benne, hogy valóban nem fogja faképnél hagyni, a történtek ellenére sem. Szinte komikus a mozdulat, ahogy végül megrázza kicsit a fejét, hogy kizökkenjen a furcsa bódulatból, a kád peremére támaszkodva kiugrik a vízből és a szárítkozásra félretett vásznat dereka köré csavarva elindul, amerre eltűnni látta a félelf lányt.*
- Lehet, mégsem vagyok olyan jó színész. Akkor saját magam is becsapom valami színjátékkal és az előadás végén átvehettem volna a honoráriumom. Ismerek pár magamfajtát, akik egy tisztességes összegért egészen parádés alakítást nyújtanak. Nem tudnám megmondani, mi volt a pillanat, amikor úgy éreztem, nem játszhatom veled tovább. Biztos vannak, akik bűbájt vagy mágiát kiáltanának, főleg amilyen hirtelen és váratlanul jött az elhatározás.
*Eddig a lány háta mögött állva, annak nyakszirtjéhez beszélt, most vállainál óvatosan szembe fordítja magával. Elég csak egy pillantás azokba az elképesztően zöld szemekbe, arra a szeplőkkel finoman teleszórt arcra, hogy tudja: nem varázslat ez, legalábbis nem a szó hétköznapi értelmében. Egyik kérdését Lylina bizonyosan költőinek szánta, mégis válaszol rá.*
- Nem elégedett vagyok, hanem köszönöm. Hogy képes vagy még bízni bennem. Hogy el tudod hinni, valóban segíteni akarok és képes vagyok rá. Hogy még mindig itt vagy, és *egy fanyar mosoly* hogy nem fojtottál bele a vízbe.
*Nem tud betelni a látvánnyal és úgy véli, számos új, eddig szinte ismeretlen érzéssel gazdagodhat, amíg a lánnyal van. Most például a hála érzésével.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 12:57:40
Üzenet elküldve: 2016-05-16 12:57:40
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyughatatlan mandula//
*Manuri érzékel ugyan valamennyit abból, hogy Yerougha távozóra fogja, de az álmok határán imbolyog bizonytalanul az esemény, hol áthajolva a képzelet színes világába, hol visszacsúszva a valóság talajára.
Fogalma sincs mennyi idő telhetett megérkezésük óta, vagy mióta pihen egymaga. Ahogy oly sok minden más, ez is elmosódik emlékeiben és megítélésében. Csak arra eszmél fel, hogy nagyon melege van és teljesen kiszáradt. Kétséges, hogy már fel bírta volna kelteni.
Első pillantásaival a férfi után kutat a helyiségben, majd némileg csalódottan veszi tudomásul hogy magára maradt. Nagyot szusszant és erőt vesz magán. Összeszedelőzködik, átöltözik és elhagyja ő is a fürdőt.*
*Manuri érzékel ugyan valamennyit abból, hogy Yerougha távozóra fogja, de az álmok határán imbolyog bizonytalanul az esemény, hol áthajolva a képzelet színes világába, hol visszacsúszva a valóság talajára.
Fogalma sincs mennyi idő telhetett megérkezésük óta, vagy mióta pihen egymaga. Ahogy oly sok minden más, ez is elmosódik emlékeiben és megítélésében. Csak arra eszmél fel, hogy nagyon melege van és teljesen kiszáradt. Kétséges, hogy már fel bírta volna kelteni.
Első pillantásaival a férfi után kutat a helyiségben, majd némileg csalódottan veszi tudomásul hogy magára maradt. Nagyot szusszant és erőt vesz magán. Összeszedelőzködik, átöltözik és elhagyja ő is a fürdőt.*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 09:05:56
Üzenet elküldve: 2016-05-16 09:05:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Chetro//
*Ahogy a férfi megértő szavait hallgatja mosolya megkönnyebbülté, szélesebbé válik. Így tényleg nem érzi balgaságnak szökésének indokát. Most már valóban megkönnyebbült, nincs rejtegetni valója, tényleg azt mutathatja meg magából a férfinak aki, s nem pedig egy riadt szökevény álcáját. Nehezen hiszi, hogy örömét tudná tovább fokozni, de végül sokáig ezen nem is kell gondolkodnia. Ahogy a férfi hangja megkomolyodik, arcáról is eltűnik a mosoly hirtelen önti el az érzés, hogy baj van. Nem is kicsi. Amíg pedig a vallomást hallgatja egyre hitetlenkedve mered a férfi arcára. Volt egy pillanat, amikor gyanússá vált számára a férfi, de azt betudta a túlzott gyanakodásnak és erős félelemnek. Hamar túltette magát a gondolaton, s mikor hirtelen indulatában célzásként ejtette is ki azt a kis mondatot utána nem győzte magát szégyellni, mikor Chetro tettetett sértettséggel azzal a mondattal heccelte. S, most kiderül, hogy valóban az a 'fajta', akit utána küldtek. Ugyanúgy a vadász, a kopó, a zsoldos, aki ki tudja mióta járhat már a nyomában, s ezek szerint neki hála hamarosan az apja is az övében. A szíve hatalmasat szúr, ahogy kezét el is rántja miután a medált belehelyezték. Nagyot nyelve nyitja szét ujjait, majd csak rá is szorítja ismét kezét az ékszerre, ahogy felismeri azt. A dadusáé volt. Még csak nem is szülői tárgyat adtak vadászának, hanem a dadusa féltve őrzött kincseiből válogattak, ami a lány szobájában volt elrejtve, eddig azt hitte biztos helyen. Bár eddig sok mindent hitt, ami beigazolódott hogy végig hazugság volt.*
- Remélem büszkén fogod mesélni a kocsmai haveroknak mekkora fogás volt egy sült bolond lány.
*Tekintetét nem emeli fel rá, szemeivel rendületlenül a vizet fürkészi. Kissé kifordulva helyezi a medált saját ruháira, majd mikor összeszedett annyi bátorságot, hogy szembenézhessen ismét a férfival vissza is ül helyére. Pedig legszívesebben most sírna és kirohanna, hogy bottal üthetnék a nyomát, de még így sem akaródzik menni. Pedig most úgy érzi, hogy menni fog. Már mennie kell. Hiába a férfi tanácsa elsőként hagyná maga mögött a várost, de sajnos Chetro ebben jobb látó, így ha jelen megújult helyzetében nem is akaródzik, muszáj lesz rá hallgatnia.*
- A válság ellenére is tisztességes vagyont ígértek neked? Túl jó színész vagy ahhoz, hogy ne legyen megfelelően díjazva. Apám biztos hatalmas részt ígért a jövendőbeli vagyonából.
*Dől is hátra, ahogy egyik karjával a kád szélére könyököl, s öklére támasztva fejét fürkészi ismét a férfi arcát. Valahogy képtelen a megérdemelt gyűlöletet érezni iránta, hisz számára is nagy gyötrődés lehetett az, hogy elárulta megbízóját, felfedte a történteket, valószínűleg azzal a tudattal, hogy Lylina ezek után nem fog a nyakába borulni hálálkodó szavak kíséretében. Pedig mennyire vágyná, hogy még ezek után is csak egy kicsit megbújhasson a biztonságot nyújtó karok között. Amíg lehetősége van rá, hisz ki tudja mikor szakítják el tőle. De nem. Ennyire nem lesz könnyű dolga a férfinak.*
- Legyen, ahogy tanácsoltad. Bár azt most tisztázzuk, hogy nekem nem kell tőled semmit sem elhinnem. Főként nem ezek után, ugyebár ez érthető?
*A kell szócskát ő sem hagyja ki, hogy erőteljesebben ejtse ki, majd szemeit lehunyva sóhajt fel halkan. Hiába, hogy még mindig bizalommal van a férfi felé, most azért egy kicsit utálja, s megzavarja a kettősség, amely benne játszik. Egyik fele valóban megnyugvást keresve bújna hozzá, a másik viszont egy hatalmas hiszti vezetésével csapkodná, ahol épp éri. Az a gát, amely az előbb benne leomlott, s hagyta, hogy a sodrással kizúduljon minden érzése, minden fájdalma most sem épült vissza, de az érzelmek megfagyva állják el újból a bejutás útját.*
- Azt nem értem csak, hogy te hogy tudtál ekkorát fordulni? Pénzért eladtál, s most mégis szöktetnél tovább. De mindegy, nem is érdekel. Keresünk valami ideiglenes helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat, majd ahogy elül a veszély tovább állok. Veled vagy nélküled egyelőre nem számít.
*Ahogy karját leengedi a kád széléről közelebb csusszan, majd minden szemérmet maga mögött hagyva a lábai közé furakszik, s feltérdelve hajol a füléhez.*
- Gondolom egy kicsit azért őrlődtél, hogy mi lesz ha elmondod. Remélem elégedett vagy a reakciómmal.
*Suttogja bele a szavakat, ahogy ujját a hegeken végigfuttatva sandít szeme sarkából a férfi arcára.*
-De nem könnyítem meg a helyzetedet azzal, hogy meg is gyűlöllek vagy félni fogok tőled. Noha biztos vagyok benne, hogy a lelkiismeretednek az tenne jót. Mindezek ellenére is megbízom benned, mert te akkor is más vagy, de nem fogod azonnal elnyerni a feltétel nélküli bocsánatomat. Ennyire még neked sem lesz könnyű dolgod nálam.
*Rövid csókot lehel a férfi halántékára, majd halk sóhajjal kel is fel, végül óvatos léptekkel mászik ki a kádból. A leplet maga köré csavarva szusszan fel, majd a férfi felé sem fordulva indul kifelé a helységből.*
- Visszajövök, csak kell egy kis levegő.
*Előzi meg az esetleges kérdést, s valóban kintebb ballag, ahol az olajok, a pára és a gőz fojtó egyvelege már nem zavarja, majd meg is állva veti hátát a falnak, hogy szemeit lehunyva élvezze a körül ölelő hűvösséget. Nem gondolkodni menekült ki, kivételesen üres a feje, csupán csak megnyugodni, s maga mögött hagyni az utálatosságot. Tudja, hogy a legokosabb az lenne, ha elmenekülne a férfitól, de képtelen lenne rá, s egyébként is szüksége van a segítségére. Sajnos és szerencsére rá van most szorulva, hisz eddig csak sejtése volt, hogy menekülnie kéne, most tudja, hogy üldözik. Ezek szerint Chetrohoz hasonlóak, így a férfi biztosan jó tanácsokkal fogja ellátni. Abba meg inkább bele sem gondol, hogy esetleg ismét árulás tárgya lesz majd a férfi szemében.*
*Ahogy a férfi megértő szavait hallgatja mosolya megkönnyebbülté, szélesebbé válik. Így tényleg nem érzi balgaságnak szökésének indokát. Most már valóban megkönnyebbült, nincs rejtegetni valója, tényleg azt mutathatja meg magából a férfinak aki, s nem pedig egy riadt szökevény álcáját. Nehezen hiszi, hogy örömét tudná tovább fokozni, de végül sokáig ezen nem is kell gondolkodnia. Ahogy a férfi hangja megkomolyodik, arcáról is eltűnik a mosoly hirtelen önti el az érzés, hogy baj van. Nem is kicsi. Amíg pedig a vallomást hallgatja egyre hitetlenkedve mered a férfi arcára. Volt egy pillanat, amikor gyanússá vált számára a férfi, de azt betudta a túlzott gyanakodásnak és erős félelemnek. Hamar túltette magát a gondolaton, s mikor hirtelen indulatában célzásként ejtette is ki azt a kis mondatot utána nem győzte magát szégyellni, mikor Chetro tettetett sértettséggel azzal a mondattal heccelte. S, most kiderül, hogy valóban az a 'fajta', akit utána küldtek. Ugyanúgy a vadász, a kopó, a zsoldos, aki ki tudja mióta járhat már a nyomában, s ezek szerint neki hála hamarosan az apja is az övében. A szíve hatalmasat szúr, ahogy kezét el is rántja miután a medált belehelyezték. Nagyot nyelve nyitja szét ujjait, majd csak rá is szorítja ismét kezét az ékszerre, ahogy felismeri azt. A dadusáé volt. Még csak nem is szülői tárgyat adtak vadászának, hanem a dadusa féltve őrzött kincseiből válogattak, ami a lány szobájában volt elrejtve, eddig azt hitte biztos helyen. Bár eddig sok mindent hitt, ami beigazolódott hogy végig hazugság volt.*
- Remélem büszkén fogod mesélni a kocsmai haveroknak mekkora fogás volt egy sült bolond lány.
*Tekintetét nem emeli fel rá, szemeivel rendületlenül a vizet fürkészi. Kissé kifordulva helyezi a medált saját ruháira, majd mikor összeszedett annyi bátorságot, hogy szembenézhessen ismét a férfival vissza is ül helyére. Pedig legszívesebben most sírna és kirohanna, hogy bottal üthetnék a nyomát, de még így sem akaródzik menni. Pedig most úgy érzi, hogy menni fog. Már mennie kell. Hiába a férfi tanácsa elsőként hagyná maga mögött a várost, de sajnos Chetro ebben jobb látó, így ha jelen megújult helyzetében nem is akaródzik, muszáj lesz rá hallgatnia.*
- A válság ellenére is tisztességes vagyont ígértek neked? Túl jó színész vagy ahhoz, hogy ne legyen megfelelően díjazva. Apám biztos hatalmas részt ígért a jövendőbeli vagyonából.
*Dől is hátra, ahogy egyik karjával a kád szélére könyököl, s öklére támasztva fejét fürkészi ismét a férfi arcát. Valahogy képtelen a megérdemelt gyűlöletet érezni iránta, hisz számára is nagy gyötrődés lehetett az, hogy elárulta megbízóját, felfedte a történteket, valószínűleg azzal a tudattal, hogy Lylina ezek után nem fog a nyakába borulni hálálkodó szavak kíséretében. Pedig mennyire vágyná, hogy még ezek után is csak egy kicsit megbújhasson a biztonságot nyújtó karok között. Amíg lehetősége van rá, hisz ki tudja mikor szakítják el tőle. De nem. Ennyire nem lesz könnyű dolga a férfinak.*
- Legyen, ahogy tanácsoltad. Bár azt most tisztázzuk, hogy nekem nem kell tőled semmit sem elhinnem. Főként nem ezek után, ugyebár ez érthető?
*A kell szócskát ő sem hagyja ki, hogy erőteljesebben ejtse ki, majd szemeit lehunyva sóhajt fel halkan. Hiába, hogy még mindig bizalommal van a férfi felé, most azért egy kicsit utálja, s megzavarja a kettősség, amely benne játszik. Egyik fele valóban megnyugvást keresve bújna hozzá, a másik viszont egy hatalmas hiszti vezetésével csapkodná, ahol épp éri. Az a gát, amely az előbb benne leomlott, s hagyta, hogy a sodrással kizúduljon minden érzése, minden fájdalma most sem épült vissza, de az érzelmek megfagyva állják el újból a bejutás útját.*
- Azt nem értem csak, hogy te hogy tudtál ekkorát fordulni? Pénzért eladtál, s most mégis szöktetnél tovább. De mindegy, nem is érdekel. Keresünk valami ideiglenes helyet, ahol meghúzhatjuk magunkat, majd ahogy elül a veszély tovább állok. Veled vagy nélküled egyelőre nem számít.
*Ahogy karját leengedi a kád széléről közelebb csusszan, majd minden szemérmet maga mögött hagyva a lábai közé furakszik, s feltérdelve hajol a füléhez.*
- Gondolom egy kicsit azért őrlődtél, hogy mi lesz ha elmondod. Remélem elégedett vagy a reakciómmal.
*Suttogja bele a szavakat, ahogy ujját a hegeken végigfuttatva sandít szeme sarkából a férfi arcára.*
-De nem könnyítem meg a helyzetedet azzal, hogy meg is gyűlöllek vagy félni fogok tőled. Noha biztos vagyok benne, hogy a lelkiismeretednek az tenne jót. Mindezek ellenére is megbízom benned, mert te akkor is más vagy, de nem fogod azonnal elnyerni a feltétel nélküli bocsánatomat. Ennyire még neked sem lesz könnyű dolgod nálam.
*Rövid csókot lehel a férfi halántékára, majd halk sóhajjal kel is fel, végül óvatos léptekkel mászik ki a kádból. A leplet maga köré csavarva szusszan fel, majd a férfi felé sem fordulva indul kifelé a helységből.*
- Visszajövök, csak kell egy kis levegő.
*Előzi meg az esetleges kérdést, s valóban kintebb ballag, ahol az olajok, a pára és a gőz fojtó egyvelege már nem zavarja, majd meg is állva veti hátát a falnak, hogy szemeit lehunyva élvezze a körül ölelő hűvösséget. Nem gondolkodni menekült ki, kivételesen üres a feje, csupán csak megnyugodni, s maga mögött hagyni az utálatosságot. Tudja, hogy a legokosabb az lenne, ha elmenekülne a férfitól, de képtelen lenne rá, s egyébként is szüksége van a segítségére. Sajnos és szerencsére rá van most szorulva, hisz eddig csak sejtése volt, hogy menekülnie kéne, most tudja, hogy üldözik. Ezek szerint Chetrohoz hasonlóak, így a férfi biztosan jó tanácsokkal fogja ellátni. Abba meg inkább bele sem gondol, hogy esetleg ismét árulás tárgya lesz majd a férfi szemében.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 00:49:42
Üzenet elküldve: 2016-05-16 00:49:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lylina//
- Egyéb kérés?
- Én nem kérek. Megkeresed, hazajuttatod! És egy haja szála se görbüljön! Semmi egyéb.
*Míg hallgatja Lylinát, óhatatlanul is feldereng előtte a lány apja. Szinte hallja a szenvtelen hangját, látja maga előtt a tekintetét, melyben épp csak kicsivel kevesebb melegséget fedezett fel, mint egy befagyott tóban. Akkor talán még az is eszébe jutott, hogy nem szeretne a szökött leány helyében lenni.*
- Gyenge? Esetlen? Biztos nem ezek lennének az első fogalmak, mik eszembe jutnak rólad. Még ha az elkeseredés vagy a kilátástalanság is vezetett, nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy magad mögött hagyj mindent és a biztonságot felcseréld a kalandra.
*Itt elmosolyodik kissé. Mintha némi izgalmat fedezett volna fel a lány hangjában, amikor arról beszélt, hogy a rákényszerített házasság helyett a vándoréletet választotta. Akár az őszinte szeretet, akár a rideg számítás okán féltő biztonságban nevelt gyermekek számára bizsergetően izgalmas lehet minden, amit nem ismernek. Szabad élet, válogatott kalandok... Csupán azért nem tesz erre egyetlen megjegyzést sem, mert biztos benne, hogy Lylina mostanra pontosan tisztában lehet a valósággal. És azért sem, mert úgy érzi, egyre forróbb a víz a medencében. Lassan elviselhetetlenül. Ha hajáról nem csöpögne víz az arcába, látni lehetne, ahogy a veríték kiütközik a homlokán.
Akkor a lány helyében nem szeretett volna lenni, most a saját bőrében érzi magát kellemetlenül. Nézi, hogy milyen zavarban van az esküvő elől megszökött menyasszony amikor bevallja, hazudott neki. Pedig érthető cselekedet volt ez az ő helyzetében. De ha ezt a kis füllentést hazugságnak nevezzük, akkor mi az, amit Chetro tett? Talán az árulás szó a pontos kifejezés. Ha kitart hirtelen elhatározása mellett és nem teljesíti feladatát, akkor nagy veszélyt idéz saját fejére és talán arra is, akit most már óvni igyekszik. Viszont ha erre van némi esély, meg kell kockáztatnia. Persze egy pillanatig sem biztos, hogy erre lesz lehetősége. Miért maradna Lylina egy pillanatig is mellette, miután elmondta, hogy ki is valójában? Erővel visszatarthatná és talán mezítelenül mégsem rohanna el. De elég lenne kiáltania, összeszaladna a Fürdőház és van egy olyan sanda gyanúja, hogy rövidesen a városi őrség is megjelenne, magyarázatot követelve.
A lány szavai zsongássá olvadnak a fülében, összerezzen, amikor megérinti a kezét. Ujjaikat összekulcsolva fogja meg a másik kezét, hüvelykujjával finoman végigcirógatva a kézfej finom bőrét.*
- Eszembe sem jutna kinevetni, pontosan tudom, miért tetted amit tettél. Pontosan tudom, milyen az, amikor olyasmit kell tenned, ami ellen minden porcikád tiltakozik. Nagy erőre van szükség, hogy nemet tudj mondani. Bátorságra. Egész életemben, soha egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy a kötelesség, a hűség, a szolgálat, az engedelmesség mind olyasmi, amiért érdemes élni. Pontosabban csak ezekért érdemes élni. Nem arról van szó, hogy a személyes vágyak eltörpülnének. Személyes vágyak nem is léteznek. Tudom, hogy ezek után érthetetlennek fog tűnni, hogy alig egy nap elég lehet hozzá, hogy mindez megváltozzon. A mai nap.
*Komoly a hangja, mint még soha mióta ismerik egymást. Miközben beszél, szinte önkéntelenül előrébb hajol ő is, s míg jobbjával a lány kezét simogatja, bal karját kinyújtva, keze a medence mellé tett ruhái alá siklik. Mikor kihúzza onnan, tart valamit öklében, de összeszorított ujjaitól nem látszik, hogy mit.*
- És most nagyon figyelj rám! A nyomodban vannak. Nem tudom mennyi idő, míg ideérnek, de csak napok kérdése, ha egyáltalán van annyi előnyöd. De segíthetek neked. Nem kell továbbállnunk a városból, sőt: tömegben könnyebb észrevétlenül eltűnni. Olyan helyen, ahol senkinek nem jutna eszébe egy elkényeztetett, jómódhoz szokott lányt keresni. Egy koszos kis fogadóban, valahol a kikötő környékén, mondjuk. Szeretnék segíteni, még akkor is ha ezt nehéz lesz elhinned. De el kell hinned.
*A kell szót erősen megnyomja, mintha arra utalna, hogy Lylina döntésében ne a logikára, észérvekre, tényekre hagyatkozzon, hanem a megérzéseire. Felfelé fordítja a lány tenyerét és eddig összezárt markából belecsúsztatja, amit ott rejtegetett. A kis összecsukható medált, ami a Tayser család egyetlen lánygyermekének arcmását rejti, s amit a család fejétől kapott, dolgát megkönnyítendő.*
- Tudom, ki vagy. Akkor is tudtam, amikor orra estem előtted a szökőkút mellett. Akkor annak örültem, hogy hamarosan hazakerülsz és én is elhagyhatom ezt az átokverte várost. De most mér csak annak örülnék, ha ez sohasem történne meg.
- Egyéb kérés?
- Én nem kérek. Megkeresed, hazajuttatod! És egy haja szála se görbüljön! Semmi egyéb.
*Míg hallgatja Lylinát, óhatatlanul is feldereng előtte a lány apja. Szinte hallja a szenvtelen hangját, látja maga előtt a tekintetét, melyben épp csak kicsivel kevesebb melegséget fedezett fel, mint egy befagyott tóban. Akkor talán még az is eszébe jutott, hogy nem szeretne a szökött leány helyében lenni.*
- Gyenge? Esetlen? Biztos nem ezek lennének az első fogalmak, mik eszembe jutnak rólad. Még ha az elkeseredés vagy a kilátástalanság is vezetett, nem kevés bátorság kellett hozzá, hogy magad mögött hagyj mindent és a biztonságot felcseréld a kalandra.
*Itt elmosolyodik kissé. Mintha némi izgalmat fedezett volna fel a lány hangjában, amikor arról beszélt, hogy a rákényszerített házasság helyett a vándoréletet választotta. Akár az őszinte szeretet, akár a rideg számítás okán féltő biztonságban nevelt gyermekek számára bizsergetően izgalmas lehet minden, amit nem ismernek. Szabad élet, válogatott kalandok... Csupán azért nem tesz erre egyetlen megjegyzést sem, mert biztos benne, hogy Lylina mostanra pontosan tisztában lehet a valósággal. És azért sem, mert úgy érzi, egyre forróbb a víz a medencében. Lassan elviselhetetlenül. Ha hajáról nem csöpögne víz az arcába, látni lehetne, ahogy a veríték kiütközik a homlokán.
Akkor a lány helyében nem szeretett volna lenni, most a saját bőrében érzi magát kellemetlenül. Nézi, hogy milyen zavarban van az esküvő elől megszökött menyasszony amikor bevallja, hazudott neki. Pedig érthető cselekedet volt ez az ő helyzetében. De ha ezt a kis füllentést hazugságnak nevezzük, akkor mi az, amit Chetro tett? Talán az árulás szó a pontos kifejezés. Ha kitart hirtelen elhatározása mellett és nem teljesíti feladatát, akkor nagy veszélyt idéz saját fejére és talán arra is, akit most már óvni igyekszik. Viszont ha erre van némi esély, meg kell kockáztatnia. Persze egy pillanatig sem biztos, hogy erre lesz lehetősége. Miért maradna Lylina egy pillanatig is mellette, miután elmondta, hogy ki is valójában? Erővel visszatarthatná és talán mezítelenül mégsem rohanna el. De elég lenne kiáltania, összeszaladna a Fürdőház és van egy olyan sanda gyanúja, hogy rövidesen a városi őrség is megjelenne, magyarázatot követelve.
A lány szavai zsongássá olvadnak a fülében, összerezzen, amikor megérinti a kezét. Ujjaikat összekulcsolva fogja meg a másik kezét, hüvelykujjával finoman végigcirógatva a kézfej finom bőrét.*
- Eszembe sem jutna kinevetni, pontosan tudom, miért tetted amit tettél. Pontosan tudom, milyen az, amikor olyasmit kell tenned, ami ellen minden porcikád tiltakozik. Nagy erőre van szükség, hogy nemet tudj mondani. Bátorságra. Egész életemben, soha egy pillanatra sem kételkedtem abban, hogy a kötelesség, a hűség, a szolgálat, az engedelmesség mind olyasmi, amiért érdemes élni. Pontosabban csak ezekért érdemes élni. Nem arról van szó, hogy a személyes vágyak eltörpülnének. Személyes vágyak nem is léteznek. Tudom, hogy ezek után érthetetlennek fog tűnni, hogy alig egy nap elég lehet hozzá, hogy mindez megváltozzon. A mai nap.
*Komoly a hangja, mint még soha mióta ismerik egymást. Miközben beszél, szinte önkéntelenül előrébb hajol ő is, s míg jobbjával a lány kezét simogatja, bal karját kinyújtva, keze a medence mellé tett ruhái alá siklik. Mikor kihúzza onnan, tart valamit öklében, de összeszorított ujjaitól nem látszik, hogy mit.*
- És most nagyon figyelj rám! A nyomodban vannak. Nem tudom mennyi idő, míg ideérnek, de csak napok kérdése, ha egyáltalán van annyi előnyöd. De segíthetek neked. Nem kell továbbállnunk a városból, sőt: tömegben könnyebb észrevétlenül eltűnni. Olyan helyen, ahol senkinek nem jutna eszébe egy elkényeztetett, jómódhoz szokott lányt keresni. Egy koszos kis fogadóban, valahol a kikötő környékén, mondjuk. Szeretnék segíteni, még akkor is ha ezt nehéz lesz elhinned. De el kell hinned.
*A kell szót erősen megnyomja, mintha arra utalna, hogy Lylina döntésében ne a logikára, észérvekre, tényekre hagyatkozzon, hanem a megérzéseire. Felfelé fordítja a lány tenyerét és eddig összezárt markából belecsúsztatja, amit ott rejtegetett. A kis összecsukható medált, ami a Tayser család egyetlen lánygyermekének arcmását rejti, s amit a család fejétől kapott, dolgát megkönnyítendő.*
- Tudom, ki vagy. Akkor is tudtam, amikor orra estem előtted a szökőkút mellett. Akkor annak örültem, hogy hamarosan hazakerülsz és én is elhagyhatom ezt az átokverte várost. De most mér csak annak örülnék, ha ez sohasem történne meg.
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Fürdőház
Üzenet elküldve: 2016-05-16 00:19:12
Üzenet elküldve: 2016-05-16 00:19:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dryrron//
*Sejtelmes félmosoly húzódik ajkai szegletében a kérdés hallatán. Nem mond semmit, de nem is kell neki. Zöld tekintetének csintalan fénye mindent elárul a férfi számára: nem légből kapja a tudást, mellyel bír.*
- Sajnos ilyenek mindig is lesznek, bármi is fog a világunkkal történni. A rossz, a nyomorúság, a szenvedés ugyanúgy az életünk része, mint a jó, boldogság, öröm. Bárhova is tartunk, ezen nem fogunk tudni változtatni, ez mind csak egy idilli kép, mellyel magunkat nyugtatjuk, hogy ne őrüljünk bele a látványba, a tudatba, mely nap mint nap ér minket. *Hangzik az igazán bölcs válasz a vörös hajú teremtménytől.
A komor visszakérdezésre tehetetlenül vonja meg vállait.*
- Nem tudom. Talán. Talán nem, de ez csak mind a városon múlik. *Ebben sajnos nem tud segíteni a férfinak. Kérdéseket tehetnek fel, de nem feltétlenül akarjuk hallani rá a választ.
Néha jobb is, hogy nem tudjuk.
A kérdés hallatán egy pillanat erejéig meghökken, majd próbál rá válaszolni.*
- Hát olyan... Holtak. Nem látnak, nem hallanak, nem gondolkoznak, csak tartanak előre. Mintha bábok lennének, semmi többek. De... Őket könnyebb elpusztítani, csak némi tűz kell hozzá. Akik veszélyesebbek, azok a többi lények. Volt egy... Lovas is köztük, az ő ereje felér az egész sereggel. De, vannak fantomok, kik felveszik mások alakját, vagy szellemek. *Vakarja meg halántékát tanácstalanul. Igazából nem tudja, hogy mire is kíváncsi a férfi, így csak alapdolgokat tud mondani.*
- Mágiával bírnak. Erős mágiával. *Jegyzi meg halkan.
Témájuk ezután már csak boldogabb és vidámítóbb lehet. De jókedvük a tetőfogára hág, s a vörös hajú nem tudja abbahagyni a nevetést.
A legelésnél viszont már tényleg nem bírja. Kacagva dönti homlokát a férfi vállára, a levegőt gyorsan kapkodja. *
- A rét után, pedig áttérhetünk az erdők cserjéire. Mily boldog és gondtalan életünk lenne. Néha egymásra mekegünk, majd folytatjuk a zabálást.
//Dryrron//
*Sejtelmes félmosoly húzódik ajkai szegletében a kérdés hallatán. Nem mond semmit, de nem is kell neki. Zöld tekintetének csintalan fénye mindent elárul a férfi számára: nem légből kapja a tudást, mellyel bír.*
- Sajnos ilyenek mindig is lesznek, bármi is fog a világunkkal történni. A rossz, a nyomorúság, a szenvedés ugyanúgy az életünk része, mint a jó, boldogság, öröm. Bárhova is tartunk, ezen nem fogunk tudni változtatni, ez mind csak egy idilli kép, mellyel magunkat nyugtatjuk, hogy ne őrüljünk bele a látványba, a tudatba, mely nap mint nap ér minket. *Hangzik az igazán bölcs válasz a vörös hajú teremtménytől.
A komor visszakérdezésre tehetetlenül vonja meg vállait.*
- Nem tudom. Talán. Talán nem, de ez csak mind a városon múlik. *Ebben sajnos nem tud segíteni a férfinak. Kérdéseket tehetnek fel, de nem feltétlenül akarjuk hallani rá a választ.
Néha jobb is, hogy nem tudjuk.
A kérdés hallatán egy pillanat erejéig meghökken, majd próbál rá válaszolni.*
- Hát olyan... Holtak. Nem látnak, nem hallanak, nem gondolkoznak, csak tartanak előre. Mintha bábok lennének, semmi többek. De... Őket könnyebb elpusztítani, csak némi tűz kell hozzá. Akik veszélyesebbek, azok a többi lények. Volt egy... Lovas is köztük, az ő ereje felér az egész sereggel. De, vannak fantomok, kik felveszik mások alakját, vagy szellemek. *Vakarja meg halántékát tanácstalanul. Igazából nem tudja, hogy mire is kíváncsi a férfi, így csak alapdolgokat tud mondani.*
- Mágiával bírnak. Erős mágiával. *Jegyzi meg halkan.
Témájuk ezután már csak boldogabb és vidámítóbb lehet. De jókedvük a tetőfogára hág, s a vörös hajú nem tudja abbahagyni a nevetést.
A legelésnél viszont már tényleg nem bírja. Kacagva dönti homlokát a férfi vállára, a levegőt gyorsan kapkodja. *
- A rét után, pedig áttérhetünk az erdők cserjéire. Mily boldog és gondtalan életünk lenne. Néha egymásra mekegünk, majd folytatjuk a zabálást.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2306-2325