// Zef, Belthar //
*Míg a kígyó elsziszegi ködös gondolatait, elkortyolgatja az italát, majd vizes törülközőjét maga köré csavarja, mégsem meztelenkedhet itt mindenki szeme láttára. A privát fürdőben más volt, itt már mindenféle kéjenc népség megfordul, és félő, ha meglátja egy vénség kutakodó pillantását, azon nyomban a fejét veszi, ha kell, puszta kézzel...*
- A többiek? Azok elmentek. A tündér meg a mélységi barátnőd együtt távoztak, míg a mamlasz valahova elkóválygott. Reményem, hogy nem is kerül meg *Vonja meg a vállát, miközben az egyik elhaladó pincér kezébe nyomja az üres üveget, majd bájosan Beltharra mosolyog. Sejti, hogy a mélységi kíváncsi lett volna a többi hablatyra, amit a félkegyelmű összehadovált, azonban se neki, se Zefnek nem hiányozna az idegesítő szócséplése. Ha valakinek, akkor neki bizonyosan a feje hullna a Fekete Démon jóvoltából, szóval még szerencsés is, amiért eltűnt.*
- Hehh, jól beszélsz, kölyök, még szerencse, hogy vannak üdítő kivételek ebben a megátalkodott városban. Nem hittem volna, de visszasírom Wegtoren sivatagos pusztáit, ott a férfi az férfi volt, unalmat nem ismertünk, és nem lébecoltak ingyenélő előkelőségek... Címek, drága kelmék... Ha meg betámad egy ork horda, csupán sikítani tudnak *Zsörtölődik, felidézve az Arthenior városát sújtó ork pusztítást. Még egy ilyen elzárt közösség leánya előtt is ismeretes a história, az már más kérdés, hogy ő sajnálkozás helyett csak ostobának tartja az ittenieket. Kényelmes kis népeknek, akik rettentően unalmasak. Ha nem találkozott volna Zeffel meg a kígyóval, akkor már rég továbbállt volna.*
- Legalább ha ork vér lenne benne! Akkor még izgalmas is volna! *Dús ajkain széles vigyor talál otthont, amint az italra terelődik a téma, azonban a kölykön látszik, hogy komolyan vette a dolgot.* Ne vedd készpénznek a kígyó szavait, ha ebbe vér lenne, azt megérezném! *Neveti el magát, persze voltaképpen gőze sincsen arról, hogy igazat mondott-e Belthar vagy sem, mindenesetre jól szórakozik. Az ital megtette a hatását, na nem mintha egy megsavanyodott nőszemély volna.
Csevegés közben szépen lassan, de az öltöző felé orientálódnak, bizonyára a mélységi távozási szándéka, mely arrafelé terelgeti szerény méretű nyájukat, s végül ennek hangot is ad Belth. Tétovázása azonban hamarost szemet szúr a nőnek, s végül beigazolódik a gyanúja, a magának való hüllő csakugyan meghívását tette a maga jellegzetes stílusában. Szerencsére Zefnek is vág az agya, persze jómaga sem hagyná szavak nélkül a lehetőséget.*
- Valóban nincsen, szívesen megyünk veled az erdőbe. Csak előbb ruhát öltenénk, az éjjelek még hűvösek *Mosolyogja, majd besiet az öltözőbe, elvégre Őméltóságát nem szabad sokáig váratni. Máskülönben nem törődne ezzel, menjen csak a dolgára, aki nem áldoz időt a Fekete Démonnak, azonban most más a helyzet... Szeretne éjjelre társakat, s a szabad ég alatti éjszakázásnál otthonosabbat el sem tudna most képzelni. Ejtenének valami vadat, tüzet raknának és a jó lakoma mellett elbeszélgetnének, nem kellene más...
Szóval felkapkodja ruháit, magára aggatja a szokásos ékszereket - a nemrég beszerzett kígyós csontgyűrűjének szán pár másodpercet a csodálatra -, végezetül pedig a hátára csapja a kardját, mely a vörösnek megannyi árnyalatát kóstolta már.*
- Gyerünk, kölyök, még a Mélységi Kígyó faképnél hagy bennünket! *Sürgeti Zefet, amennyiben szükséges, majd ha elkészültek, csatlakoznak a férfihez, aki lehet, hogy már az ajtó túlsó felén ácsorog.*
- Mehetünk, Kígyó. Remélem nem féled az éji vadakat *Kuncogja, miközben megindul. Amiatt nem aggódik, hogy talán örök életükre megjegyezték a képeiket a felszolgálók, mert egy árva aranyat sem fizettek a fogyasztásért, ha szükséges, majd ellátja a bajukat.*
- A viccet félretéve, valamelyiktek ismeri már az erdőt? Azt rebesgetik, hogy errefelé éjszaka mindenféle iszonyattal van teli a fák városa, persze kezet fogok azzal, amelyiket nem csapom ketté! *Neveti el magát újfent, elvégre nem hisz a mesékben, aztán meg, ha rájuk támadnának, egyedül is helyt állnának, hát még hárman...*