//Második szál//
//Dyrron//
*A harcos szóra összeszorítja ajkait, majd az alsó felébe is bele is harap, hogy ne röhögje ki teljesen a férfit. Inkább csak szemeiben látni a nevetés csillogását, de még ezt sem képes sokáig visszatartani, s hangos kacagásba tőr ki.*
- No egy ilyen lénnyel szívesen találkoznék. *Neveti, még mielőtt belefulladna a vízbe.
Csak a víz hirtelen hullámozásából veszi észre, hogy a felemás szemű közelebb került hozzá, miközben a medence szélén piheg, vagyis inkább fulladozik. Habár csak a karját fogja, ahelyett, hogy a hátát ütögetné, vagy legalább fejét a szélébe. Zöld íriszeivel szemei sarkából figyeli a férfi mancsait, majd a felemás szemekbe tekint, könnyes tekintettel, mely a levegőhiány okoz számára.*
- Komolyan. A karomat? Hát te sem sok életmentő ötletet ismersz. *Rázza meg a fejét, s kivételesen nem sértésnek szánja, vagy csipkelődésnek. Mindössze a tényeket állapítja meg, de hát az ember, vagyis az elf, bár ez esetben félvér sem érthet mindenhez.
Majd már jön is a röpke meséje, melyet néhol unottan mesél, ahogy az atyáktól hallotta. Ezeken a történeteken nőtt fel, ezt sulykolták beléjük gyerekkoruktól, s egy percig sem kérdőjelezte meg őket senki. Mégis mára annyira unalmassá vált a történet, hogy nem tudja lelkesen előadni, vagy úgy, mintha ez valami különleges dolog volna.*
- Feltesszük? *Vonja fel egyik szemöldökét. Láthatóan Dyrron nem feltétlen akar neki hinni. Végül csak mélyen sóhajt egyet.*
- Ha ott élnél, elhinnéd. *Végül is mindig is voltak rá utaló jelek, elég volt csak elég mélyre leúszni a sziget alá, hogy maga is láthassa. A régi városrészek, melyek mára már a tengeri herkentyűk élőhelyei.
A megoldásra epésen nevet fel, fejét újra csak hátravetve.*
- Félretenni? *Röhögi tovább.* - Te félre tudod tenni a felemás színű szemedet? Vagy hajad színét? Ezek olyan dolgok, melyeket ha az elf akarna sem tudna kitörölni magából, olyannyira magáénak érzi az egészet. *Vigyorodik egy pillanatra sem titkolva viszonyát más fajokhoz.*
- Dyrron. A tenger közepén áll egy sziget, mely süllyed. Egy gnóm mégis hogy tudná ezt megállítani? Lecövekeli a tenger aljára pár gerendát, s azzal kitámasztja a szigetet? *Vonja fel újra szemöldökét, s ezzel számot ad, hogy egyébként milyen kevéssé ismert a világról, s hogy számára ez egy lehetetlen feladatnak mutatkozik.
Azonban a férfi élcelődése ahelyett, hogy bosszantaná inkább szórakoztatja.*
- Ő neki kell megtalálnia. A megfelelő helyen a megfelelő időben. *Mondja az ő hangjában valódi cinikussággal.* - Hiszen, „Ylsiana, menj el a kontinensre, ahol várni fog a férfi, odaadja a követ, majd már jössz is haza.” *Torzítja el hangját, visszautalva az Atyák szavaira, közben bosszúsan forgatja meg szemeit is.*
- Vagy csak kellett egy jó indok, hogy elzavarjanak a szigetről, ez sem lehetetlen. *Vonja meg a vállát egy másik eshetőség végett. Ezen is gondolkozott már, nem is ő lenne, ha nem tette volna.
A mesétlen szavakon elhúzza a száját. Kikönyökölve a medence szélére öklével támasztja meg fejét.*
- Na, nem lehetsz ennyire unalmas. *Emeli ki másik kezét a vízből, majd ujjaival a víz felszínét pöcköli meg, hogy Dryrront fröcskölje le ekképpen.*
- Akkor te honnan jöttél?