//Félszemű//
*Salacia nyugodtan törölgeti magát. Nem siet el semmit, szeretne alaposan megszárítkozni, hogy ruhája ne legyen feltétlen vizes, mikor majd felveszi. Arról már nem is beszélve, hogy ha száraz a bőre, akkor nem fázik, márpedig ez nem utolsó szempont. Közben olykor-olykor a férfira sandít, figyelve, hogy ő hogy halad. Csak akkor szemléli meg jobban, mikor az felszólal, s a nő ajkaira mosolyt csal szavaival.*
- Ha ennyire zavar, miért nem vágod le? *teszi fel egyszerűen a kérdést.
Nem is érti az egészet. Az egy dolog, hogy ő maga is bosszankodik néha haja miatt, ugyanakkor esze ágában sincs levágni hosszú tincseit. Ő viszont nő, nem férfi. A férfiaknak nem kellene feltétlen hosszú hajat hordaniuk, bár Karremet még nem látta rövid frizurával. Nemigen tudja elképzelni azt sem, hogy hogyan nézne ki úgy, de ki tudja, lehet, hogy még látni fogja.
Most azonban lassan végez. A törölközőt maga köré csavarja, ezt követően haját leengedi, s erszényébe gyűri a csatot, amivel felfogta sötét zuhatagát. A bőrszütyőt ezek után markába kapja. Még véletlen sem szeretné itt hagyni, hogy a betévedő emberek az ő kárán gazdagodjanak. Ha nem is sokkal, de inkább annyival se. Egy gyors mozdulattal még hajába túr, megigazítva azt. Csak ezután halad el a Félszemű mellett, ki szokásához híven, készségesen előre engedi.*
- Hamarosan találkozunk *jegyzi meg, és el is siet az öltöző felé.
Az öltözködést nem húzza el. Gyorsan áttörölközik még, majd már aggatja is magára holmijait, gondosan ellenőrizve mindent. Egyetlen dolog hiányát sem véli felfedezni, márpedig neki többnyire feltűnne az ilyesmi, hacsak nem áll túlzott alkoholmennyiség hatása alatt. Azért hogy biztosra menjen, még néhányszor ellenőrzi a dolgokat, s csak ezt követően hagyja el a helyet, majd áll meg a fogadó felőli ajtónál, hogy megvárja újdonsült társát.*
- Erre megyünk, vagy a másik irányba? *teszi azért fel a kérdést.
Az egy dolog, hogy megbeszéltek egy-két dolgot, arról viszont fogalma sincs, hogy a férfi hol akarja neki megmutatni azt a valamit, ami felkeltheti a nő érdeklődését. A város nem olyan kicsi, azt pedig nem tudja még pontosan, hogy a másik miféle helyeket ismer errefelé. Erről pedig eszébe jut az is, hogy említett valamiféle rejtekhelyet, amit majd meg fog neki mutatni. Arra is kíváncsi lenne, de most türelmes. Mindent a maga idejében, elvégre időből még van bőven, nem kell annyira rohanni. Karremre bízza hát magát, kíváncsian várva, hogy ő min töri fejét, s hova fogja vezetni az előbbiek után.*