//Második szál//
//Ysnul és Mira újra találkozása//
*Myna egyetért vele a ruha kérdésében, hogy a ruha az öltözteti az embert vagy viccessé teszi. Nem gondolta volna, hogy vannak olyan témák, ahol egyetértenek egymással. Mikor a harcos nőt kiejti az ajkain, akkor fogalma sincs arról, hogy az eddigi legszebb bókját küldte hadba a partnere megpuhítására. Azután meg lesz dicsérve, hogy mennyire szépen tud beszélni egyes dolgokról, így színpadiasan meghajol. Visszatérnek végül az énekhangjára, ami egyenesen rejtély lehet még a nő számára. Saját magáról tudja, hogy páratlan énekhangja van, amit régen a kamatoztatott, mikor eljött az ideje, mint például különböző falu eseményeken, vagy a mindennapi munka mellett. Mivel már nem paraszt, hanem egy alávaló tolvaj és betyár, ezért kevesebbet zenél. Ha van ideje, akkor félrehúzódik és sokáig ontja magából a legszebb költeményeket, amiket nagyon jól ismer. Látja a nőn, hogy elmosolyodik a történetén, hogy eddig miként járt a nőkkel. A többiről nem beszél, mert az rányomná bélyegét az egyre jobban kialakulni látszó kapcsolatukra.*
- Mondjuk úgy, hogy mikor elhagytam a szülőföldem, akkor mindig tanultam valamit az élettől. Tudod a szüleimet hidegvérrel megölték, majd a termőföldjeiket felégették házastul. Az állatainkat elhajtották, vagy levágták helyben. Én meg bujdokoltam előlük, éhezve és szomjazva. *Fog bele a saját meséjébe, ami könnyen leváltja a boldog perceket. Helyébe szomorúság és keserűség költözik, azonban nem áll meg itt, hanem folytatja tovább.*
- Beköszöntött a tél, mire elmentek a környékről. Ehető gyökereken éltem, s teljesen lesoványodtam. Fáztam, s ki voltam merülve. Egy vándor tolvaj talált rám, akibe szorult annyi emberség, hogy bevett magához. A tolvaj fogásokat tőle tanultam, sőt ő edzett engem. Mikor kellően megerősödtem, akkor szélnek eresztett, így körülbelül három vagy négy éve egyedül vagyok. Vannak sikeres lopásaim, de van mikor lebukok és úgy kell megszöknöm. *Fejezi be ezt a hangulatot, hogy visszakapcsolódjon a jelöléses témánál.*
- Az én nőbarát megjelölésem az egy olyan csók, amit sosem fogsz elfelejteni. Vagy talán azt jelenti, hogy mikor karjaimban vagy, akkor különös szövegeket rajzolok puha bőrödre? Mindkettőben az a hátrány, hogy mások nem látják, így nagyban függ a lánynak a lelkületétől. *Rátérnek végül arra a fontos kérdésre, hogy Myna megtanítja úszni, azonban cserébe fizetni kell neki. A beszélgető társa arra kéri, hogy mutasson neki egy olyan dolgot, ami későbbiek folyamán hasznos lehet. Sokat gondolkozik a lehetőségeken, aztán a következővel áll elő.*
- Biztosan szeretnél egy olyan dolgot tanulni tőlem? Először egy lehengerlő csókra gondoltam, ami későbbiek folyamán jól jöhet. Később áttértem a tolvaj szakma rejtelmeire, azonban sajnálom, de ezeket nem adhatom ki a kezeim közül, kivéve ha hozzám ~ tartozol. ~ *Szól hozzá, majd tart egy kisebb szünetet. Később folytatja a témának a boncolgatását.*
- Házról házra való akrobatikus mászás, s ugrások meg hosszú évbe kerülnek. Nem hinném, hogy te erre vetemednél. Ezen kívül tudom, hogy miként kell bánni az állatokkal, mint például a lovakkal, de más állatoknál szintén jártas vagyok. Szóval választhatsz, de aztán bölcsen. *Jelenti ki somolyogva, de némi komolysággal. Nem nagy az ő tudása, s nem ért mindenhez. Szóba kerül az éneklés, amivel újra viccelődik Myna. Végezetül előre rohan a partnere, hogy a vízben csobbanjon. Némán figyeli őt mindaddig, míg magához nem hívja a lány. Elindul, hogy szépen fokozatosan merüljön el a vízben. Addig lépdel be, míg már csak a feje látszódik ki.*